Népújság, 1970. március (21. évfolyam, 51-75. szám)
1970-03-01 / 51. szám
Fax, Itivrifn GiTtGFO/llwnC ^ Hevesi Gépjavító Állomás egyik legjobb vr>í IC" tfUiyu» esztergályosát kaptuk lencsevégre a forgácsolórészlegben. Hat éve dolgozik az üzemben és kétszeres szocialista brigádvezető (Foto: Kiss Béla) Hiánycikk lett a traktor Több minit egy éwei ezelőtt jelent meg Lapunk hasábjain a Hiánycikk lesz a traktor? című cikkünk. Az említett írásban arról számoltunk be, hogy megyénk termelőszövetkezeteinek —az országos helyzethez hasonlóan — erőgépparkja elavult, elöregedett, s szükségessé válna kicserélése. Hangot adtunk annak is, hogy az akkori közgazdasági ösztönzők, mint például a sert ásás szarvasmarha-telepek hetven százalékos állami támogatása, valamint a gépjavítás dotálása nem ösztönzi a szövetkezeteket az új gépek vásárlására, s félő, hogy a későbbiekben mindernd egyszerre akar majd nagyobb mennyiségű gépet vásárolni —, ha leszAz akkori- aggodalom, hogy az erőgépek hiánycikké válnak, nem bizonyult alaptalannak, hiszen amíg egy évvel ezelőtt 166 traktor állt bent a megyei AGROKER vállalat raktáraiban, addig az idén csupán négy. — A helyzet rendkívül nehéz — tájékoztatott Joó Imre, az AGROKER igazgatója — hiszen 190 erőgépet kap vállalatunk az idén s eddig 319 traktort igényeltek a szövetkezetek. Tehát 129 géppel tudunk kevesebbet adni, mint amennyit kértek. Különösen az MTZ-típusnál aggasztó a kép, mert az igényéit 147-tel szemben csupán 40 darabot tudunk biztosítani. — Ml a helyzet a magyar traktoroknál? — Talán a D4KB 90-esből kapunk még a tervezetten felül, de az UE 28-asból és 50-esből nem tudjuk kielégíteni a keresletet. A traktor tehát — mint a számadatok is bizonyítják — hiánycikké vált s nem sok hiányzik ahhoz, hogy sorba álljanak érte. A megváltozott közgazdasági körülmények, mint például a sertés- és szarvasmarha-telepek után járó állami támogatás csökkenése, a gépjavítás dotálásának megszüntetése nyilvánvalóan segítik az új gépek iránti igény növekedését, nem is beszélve arról, hogy a jelenlegi géppark elavult, korszerűtlen. A megyei AGROKER vállalat azonban csupán 190 erőgépet tud biztosítani s ez azt jelenti, hogy az idén az erőgéppark nem tud korszerűsödni, mindössze a szinten tartás valósítható meg. Valljuk be őszintén, a tavaszi munkák kezdete előtt nem valami biztató ez a kép s különösen azért nem, mert a hosszan tartó tél miatt valószínűleg rendkívül gyorsan kell majd a tavaszi tennivalóikat elvégezni. A megfelelő erőgéppark hiányában azonban ez nem lesz könynyű. A jelenlegi gépproblémáknak azonban nemcsak most, hanem később is lehet majd a hatását érezni. Hiszen a jelenlegi kényszerhelyzetben minden szövetkezet vagy állami gazdaság örül, ha gépet kap s nem válogathat túlzottan a típusokban. Ez pedig keresztülhúzza a tipizálási törekvéseket Nyilvánvalóan az a kérdés is felmerül most hogy ki vagy kik a hibásak a nehéz helyzetért Egyetlen újság sem vállalhatja ilyen esetben a döntőbíró szerepét, de azt azért hadd említsük meg, hogy egy évvel ezelőtt a Vörös Csillag Traktorgyár kereskedelmi Igazgatója úgy nyilatkozott kérdésünkre,hogy DUTRA- traktorokból ők ki tudják majd az Igényt elégíteni. Az is tény, hogy nagyon sok országos fórumon elhangzott, hogy várható majd a traktorpark robbanásszerű kicserélése, az 1970—71-es évek folyamán. Tehát nem volt titok, hogy több traktorra lesz majd szükség. S miután ez országos igény és probléma, nyilvánvalóan nem a megyei szervek tehetnek az előállt gondokról. Kapóst Levente... Vásőrlőkosáx Amikor a tMtM kosarába testi áruját, rendscerttt megnézi, mennyibe kerül? Am mostanában egyre többen Br» tátják azt is; miért kerül ennyibe? Egye» üzemek, vagy karos k ed ők manipulációja van-e az ár mögött, vagy pedig valódi érték? Cikksorozatunkban szeretnénk ezekre a kérdésekre válasz! adni, s bepillantani a vásárlókkal egyúttal ár mögé. Ezért jártunk utána, hogy... Miért kerül sokba ami... nincs Első nap.;: — Legyen szíves adni boy- lercsaphoz betétet. A forró vizes csaphoz. — Sajnos, nincs. — Mikor lesz?-— Talán a jövő héten. A nyolcadik napon ... — Legyen szíves... jött betét? Fürdőszoba... forró víz... — Nem uram, nem jött Sokadik nap... — Kérem... csap... kis betét? — Nincs. — Lesz? — Nem bíztathatjuk. — Mit tegyek? — Vegyen komplett csapot Most van az a típus, amihez alkatrészt keres. Megveszem. A csap bekerül a vásárlókosárba s fizetek. Fizetek... Mennyit is? Az eredeti alkatrész úgy nyolc fillérbe került volna, a csap 37 forintot kóstált Volt még ugyebár négy óra utánajárás, ami segédmunkás-bérben számítva is legalább 25 forint A fürdőszoba természetesen használhatatlan, tehát Irány a gőzfürdő, jegyek, frissítő, újabb 30 forintért, ez összesen 92 forint. A bosszúságot nem is számolva. Ez nem egyedi eset, sokan járnak így, sokan bosszankodnak amiatt, hogy jó néhány ilyen apróság hiányzik a vasárubolt polcairól s legfeljebb csak a hiánycikklistán találkozunk velük. Olcsó lenne... ha lenne, de mivel nincs, nagyon drága. Nemcsak a kis tömítés, a betét, de a kulcskarika, a zárbiztosító, a csavar és más apróság kerül százasokba, hanem felsorolni is lehetetlen, mennyi hétköznapi életünkhöz szükséges kellék. Az egri vasáruboltban volt alkalmam megfigyelni —, de a hírek szerint máshol sem jobb a helyzet —, hogy a vevők fele (!!) vásárlás nélkül távozik, mert nem találja meg a boltban a számára szükséges árut Ennek a nem éppen ideális helyzetnek magyarázatát találtam meg amikor az irodában fellapoztuk a megrenJ eléseket. Nem akartam hinni a szememnek, amikor az egyik megrendelésen 61 tételt karikáztak be a nagykereskedelmi vállalatnál, jelezve, hogy ezek az áruk nincsenek s mindössze kilencet kaptak meg a het- venféle áruból. Persze, ilyen eetben a naív vánárló azt kérdezné; miért nem mennek más nagykereskedelmi vállalathoz, amely hajlandó lenne a megrendelt árut ha nem is teljes egészében, de legalább nagy részében és időben szállítani? Sajnos, itt is érvényesül ez az elv, hogy „egy van és azt kell szeretni", mint ahogy vasárubolt is egy van Egerben, bár azt mondja néhány elfásult vásárló, hogy „nincs-et mondani” ez is elég. Visszatérve azonban az eredeti kérdésre, hogy miért kerül sókba, ami nincs, jó néhány szemléltető példáit kaphattam még e szomorú helyzeten hozzám hasonlóan háborgó kereskedőktől. — Korábban például Wert- heim-zárakhoz úgy kaphattak kulcsot a vevők, hogy megmondták a számát, rrd megrendeltük s a gyár 2,60- ért darabját rövidesen le- küldte. — Most? — Nyerskulcsot lehet venni ... (most már lehet) 3,lóért. Ezt a vevő bereszelteti 25 forintért és van pótkulcsa. — Tizenkétszeres áron... — Vagy pedig vesz új zárat, két kulccsal — ha van. Igv 32 forintért becsukhatja lakását. Ezt, — a vásárlóknak tizenkétszeres költséget okozó megoldást az éberséggel magyarázza az ipar. Az éberséggel, miközben egész emeletek lakásai egyforma kulcsosai záródnak s nemrég fordult elő, hogy a moziból hazatérő család idegen férfit talált a heverem aludva, mert a kulcs stimmelt, csak az emelet nem. Magyarázatot adhatna az is, hogy például a filléres értékű kulcskarikát azért nem lehet kapni, mert Reális javaslatok — tartalmas interpellációk: Mérlegen a szilágyisok diákparlamentje . • .♦.•.•.«.•.••♦•***'»i*í'**»****4'*4******^*^***»4»*»*»*»4»*»**.«.» Ismeretes, hogy megyénk középiskoláiban az elmúlt másfél hét folyamán rendeztek meg a diák páriámén te- üoet melyek során a Kisfala pszervez etek delegáltjai a mozgalmi és iskolai élet demokratizmusának részkérdéseit vitatták meg. Részt vettem az egri Szilágyi Erzsébet Gimnázium és Kereskedelmi Szakközépiskola diákparlamentjén, s úgy érzem, a jó fél napos tanácskozás nem egy közérdekű motívuma nyilvánosságot kíván. Helyi gondok — fiatalos nyíltság A vitaindító referátumot Markos Anikó, az iskolai KISZ-bizottság titkára tartotta. Hosszú, általánosságokra „vadászó” beszámolóra készültem fel. Annál inkább megkapott a referátum célra törő tömörsége, az a fiatalos nyíltság, a problémák konkretizálására törekvés, mely eleve kizárt minden klisét. Eredmények helyett inkább gondokról esett szó, helyi, .szilágyis” sikerek helyett Inkább helyi, „szálágyis” kívánalmakról. Ügyesen célzott a referátum arra, hogy az iskolai KISZ-élet egyik legnagyobb hibája a tevékenységelosztás egyoldalúsága, a képzett, hozzáértő, segíteni kész akitívák hiánya, így minden munkát elsősorban az alapszervezeti titkárnők próbálnak megoldani, s — érthetően — nem mindig problémamentes a kivitelezés. Nem érdektelen néhány kendőzetlen őszinteséggel fogalmazott javaslatot sem idéznünk, mert ízelítőt ad ennek a jól sikerült tanácskozásnak hangulatából: — Tanítani kellene nálunk is a világnézetünk alapjai című tantárgyat. A megyében már nem egy helyen bevezették oktatását, nálunk miért nem lehet megoldani? A felső éves tanulók jó része igényelné, mert tisztánlátáshoz elengedhetetlenül szükséges alapismereteket nyújtana. — A mai diák elfoglaltsága közismert. Csökkenteni lehetne a túlterhelést Erre egy — véleményünk szerint kivitelezhető — jayaslat: ne kapjunk házi feladatot gyakorlati tárgyakból. S idézni kell még egy tipikusan lányszemszögű, de reális meglátást: — Miért csak a lányok öltözékével törődnek tanáraink. A fiúk „formaruháját” senkinek sem jut eszébe számon kérni? Interpellációk — rekord röviden őszintén megvallva, megijesztett a bejelentés: *25 hozzászóló adja le jelentkezési lapjátGondoltam: legalább három kemény óra, igazi türelemjáték vár rám, ahogy ez ilyen esetben a felnőttvilágban már természetesként hat. És most is kellemesen csalódtam: rekord- rövid — két-három perces — interpellációk következtek. Frappáns fogalmazás, egyetlen felesleges töltőmondat nélkül. Mindez nem szubjektív meglátás, amikor ezt írom, lényegében minden felnőtt meghívott véleményét tolmácsolom. Nem megoldható vala- menyi interpellációs gondolat felidézése, de néhány jellegzetes — helyi kereteken is túlmenő jelentőségű — feltétlen nyilvánosságot kíván. Az egyik hozzászóló panaszolta, hogy heti egy osztályfőnöki óra kevés ez osztály és egyéni problémák megbeszélésére, az etikai és világnézeti témák feldolgozására. Javasolta, hogy tolmácsolják a minisztérium illetékeseinek a rendezvényen megjelent művelődési szakemberek, hogy duplázzák meg az osztályfőnöki órák számát, mert erre nem lehet sajnálni az időt. Többen sürgették szesz- mentes diák-szórakozóhelyek létesítését Egerben, ahol a fiatalok — esetleg az iskolák közösen működtetnék ezt a „mulatót” — kulturált körülmények közt, minden káros hatástól mentesítve szórakozhatnának. Azt is felajánlották. hogy szükség esetén társadalmi munkával segítenek a szórakozóhely létrehozásában. Önkritikus bírálat A látogató számára különösen szimpatikusnak tűnt az oktatómunka részhiányosságait érintő interpellációk hangneme. A hozzászólók — s ez diákoktól nem mindennapi, nem megszokott igény — kérték az órák pontos kezdését, utalva arra, hogy az esetleg elveszett öt-tíz perc gyorsított munkatempóval, s emiatt kisebb eredménnyel jár. Igaz, hogy ez a késési idő az iskola épületi megosztottságából fakad, s emiatt objektív tény mégis megnyerő a több ismeret szerzésének vágva éppen tanulói részről. Sőt még javaslattal is éltek: ajánlották, hogy a kieső percek hasznosítását megszervezik. Az interpellálók nyíltan beszéltek arról, hogy adódnak tisztasági problémáit u osztálytermekben, a folyósó- kom. A diákság hibáját nem kendőzve ajánlották: vállaljon a KISZ-szervezet védnökséget a tisztasági mozgalom felett, hogy az éveli óta folyó "hangzatos, de kevéssé eredményes versenyek helyett, végre tettek következzenek. Megnyerő volt ez az önkritikus ízektől sem mentes bírálati hangnem és alapállás, mert mind°n javaslat indítéka, mozgatórugója a kiútkeresés és találás igénye volt. Ilyen érzéstől sugallva kerültek „terítékre” a szocialista tanár-diák viszony apróbb zökkenői, s természetesen az ezzel kapcsolatos. jobbító ötletek is. Alig telt el egy óra, s lezailott a huszonöt interpelláció. Ezután még bőviben akadtak spontán szót kérők is, akik ugyanilyen tömören beszéltek gondokról, tolmácsoltak kéréseiket Ügy érzem, épp ez a nyíltság. ez a tömörségre törekvő problémafelvetés bizonyítja: szükség volt, és szükséges is lesz diákparlamentre, mert ha nem is születnek mindenütt világmegváltó ötletek; a fiatalok mégis megtanulják: mit jelent ken- dőzésmentesen beszélni, mit jelent célratörően dolgozni. S ez már nem mindennapi erénv... . t= *<<«t = a nők „előléptették” divat- ékszernek. Vagy például a cikk elején említett tömítéshiány abból is adódik, hogy a tervezők „elfelejtettek’" számolni azzal az egyáltalán el nem hanyagolható ténynyel hogy a forró vizes csaphoz más tömítés kell. Most mint az egyik országos lapból olvashattuk, külföldről hoznak be — tízszeres áron — olyan tömítéseket, amelyek a forró vizet is elbírják. S ha valaki ezt az egész szituációt nagyon komikusnak találja $ történetesen az új lakótelepen lakik, ne csodálkozzon, ha ajkára fagy majd a mosoly mikor az új csap elromlása esetén, nem tud majd alkatrészt szerezni —, mert pillanatnyilag nem kapható hozzá — s néhány fillér miatt az egész berendezést meg kell vásárolnia. Persze, a vásárlót elsősorban az érdekli, — és nem a magyarázat, hogy mikorra és milyen módon tudja az ipar és a kereskedelem ha nem is megszüntetni, de csökkenteni e hiánycikkek listáját? Egyes vélemények szerint néhány nagyüzemünk méltóságon alulinak tartja ilyen apró alkatrészek gyártását, illetve nem kifizetődő nekik (bár most is minden zokszó nélkül húsz százalékkal emelték a csavarok árát, s megtették ezt korábban a kézi szerszámok esetében is). Jó néhány alkatrész gyártását kiadták termelőszövetkezeteknek s például az Elzett a csemői, sárisápi, rédei és más termelőszövetkezetekkel majdnem százmilliós üzletet kötött hiányzó alkatrészek gyártására, de a külkereskedelem is sokat segíthet. Sokat segíthet, különösen, ha figyelerm.be veszik ezeket a hiánycikklistákat és a 30 százalékkal több valutáért,— amelyekből az idén fogyasztási cikkeket vásárolhatnak külföldről — nem 800 forintos spanyol cipőket, 25 ezer forintos japán fényképezőgépet, 1100 forintos francia pólóinget hoznak be rajta hanem valóban ezeket a mindennap szükséges apró árucikkeket. Többek között... Kovács Endre Sógor a palackban ••• ? Nehezen képzeli el az ember, hogy odaáll a pult melléj és kér egy üveg Durbints sógort. Az országos sajtóból értesültünk, hogy egy Ilyen nevű bor lát nemsokára napvilágot, egri illetékességgel. Nehéz új, találó, „tájjellegű” vagy éppen „borjellegü” nevet választani a hegyek újdonsült, finom leveinek, ez biztos. Van, hogy szerencsés* szimpatikus nevet kap egy-egy újfajta borköltemény — sok példát sorolhatnánk, melyek legúiabbja például a Gondűző is. Tetszik a név; barátságos hangulatot áraszt, derűs asszociációra késztet a víg poharazással ... de a Durbints sógor — szerintünk bizony nem a legszerencsésebb keresztapa. Ha Gárdonyi élne, bizonyára nem egyezett volna bele. hogy a hajdanában közkedvelt, szí nes írásainak főszereplője egy jóízű egri borban reprezentáljon tovább. Nemcsak az irodalomtörténet nem lelkesedik ezekértj az írásokért — melyekben a cigánygúnyolás (Kásis cigány . . .1 akkoriban poénnak számított — hanem később maga Gárdonyi is megtagadta őket. A név csengése népífsch, de nem hisz- szük. hogy a nagyapáinkban esetleg felébredő nosztalgián túl nyujt-e valrmi egyéniségét akár az egri tájnak, akár az új bornak. k. g. 1970. március L, rg
