Népújság, 1970. március (21. évfolyam, 51-75. szám)

1970-03-08 / 57. szám

Megyénk az irodalomban Zalár József ’ X szabadságharc bukás» „tán Líránk állapotára Petőfi költ« örökség«, hatott »W- erőteljesebben. A lírikus Arany megadta ugyan ennek • költészetnek fő mondani­valóját, de se szert se szá ma „oknak a töltőknek, akik a* Irodalom második vagy har­madik sorában — bár sok­szor » legnépszerűbb maga­sítással — Petőfi hagyumá­»rát Igyekeztek aprópénzre váltanL Némelyik erősebb te­írta hßZäiifls ^ SSSS verseit vagy nép­dalszerű költeményeit, mások legfel]óbb bágyadt ut^éraes- sel verseltek, és elsüllyed- M a kor Irodalmában. A .jpetőfleakedók­ellen már akkor tekintélyes kritikusok emeltek «őt. Arany János. Erdäyl János jm Gyulai Pál vívtak harcot • magyar költészet elsetoé- lyesedése elten. de azeffaj­ta költészetről ax Idő ítélt leghitelesebben. Szel«t*y lAagló Székely József. Tóth Endre, vagy a „rtbhek Lisznyal Kálmán es Töth Kálmán költészete ma e^r Inkább kordokumentum, mlntsernélö hagyomány. Saiátos helyet foglal el Pe- Ififi költői követői között Zo­Idr József, aki nem is erős tehetségével, hanem a tor^; dalom és srabad^lmrc tö­riui időkben tanúsított ram- káli. politikai magatartósa- ^ vált M kortársai kozüL Jelentős közéleti szereplést vállalt később is, d®, sete egyre halványuló fénj£ nyel vált időszerűtlenné. Sagy időket élt át: az eteö í^m-országgyűlés évében született, és már az első vi lágháborúra készült E^ópa, amikor megl^lk Petőö kor­társaként kezdte pályá iát, és Ady Endre kurUu- «»ként fejezte be életót. Életműve ma már inkább a magyar irodalom reg1®^.'-] SiSe nevét megyénk törté­nete őrzi meg az utókornak. Tatár József (eredeti nevén Hizli József) 1825. augusztirs 38-áa született Gyöngyösön. Gimnáziumi tanulmányit sülővárosában vegiezte, majd Egeiben volt kispap^mi- ben elhagyta a teológiák « egy ideig jogot haUgatott, A szabadságharcban kezclettol részt vett: a hevesi önkéntes zászlóaljban rövid ideig tartó betegbe titán 1849-ben Damjamch^ tá­bornok hadtestében tóbon történetíróként világosi íegyverletéteűutón a Felvidéken nevelőskódcdt (Tompa Mihállyal és a hívé­ül szegődő Szász Károilytó itt került kap^tótbal jna^^ Gyongyöshalás^a kerult ln_ »én gyakran bejárt ahol többször talal- j^ott a Nagyrédére vissza­húzódott VachottSándorcai éí a Gyöngyösön bujdosó Sa »?säV£= sss?s St^S^SSiabrf1 Közlöny­ben szerepelt gyakran. 1861-ben Heves ttórrn^ •Heevzőie lett. majd J8^ SSrSSután jelentős érde­mei voltak a megyei emlék­irat elkészítésében! . főjegyzői tisztet 1886 5» SéSS^SfSÍ 2^55, JS 1897-ig, nyugalomba v°nula ** ««»í^rSStS: „ 1878-as országos Vitko © tjémUm Ü70. március 8., vasárnap vlcs-ümnépségnek. 1914. Jő- nius 19-én halt meg Egerben, majdnem kilenc évtizedes életének utolsó napjaiban már háborúra készült az elembertelenedő világ... Első verse 1846-ban jelent meg, gyakran különböző ál­nevek alatt közölte írásait Irt a Pesti Divatlapban, a Honderűben, a Hölgyfutár­ban, s szinte a kar vala­mennyi Jelentős lapjában. 1849-ben jelent meg első kö­tete Szabadság-dalok címmel, 1855-ben Vahot Imre jelen­tette meg verseit (Zalár köl­teményei), majd 1902-ben há­rom kötetben jelent meg az életművét reprezentáló vers- gyűjteménye. (Zalár József költeményét Singer és Wolf- ner kiadása, Budapest 1902.) Költészete nem túl gaz­dag, élményvilága elsősorban a forradalomhoz és a szabad­ságharchoz kapcsolódik. Egész életművét átíonja ez a téma, kezdetben a Petőfire emlékeztető radikalizmussal ég plebejus demokratizmus­sal, a későbbiekben kurucos ellenzékiséggel és megszelí­dülő negyvennyolcassággaL A Beranger és Petőfi című versében a „palota és kuny­hó” társadalmi ellentété vei idézi költői példaképét; Kezetekben volt a világ soká S ti csak játszottatok vele. Ha a nép sorsát elpanaszolá, Azt mondtátok: van kenyere! „Nemcsak kenyér kel ám az embereknekr Zúg a kunyhókban a nemes harag.., Beranger és Petőfi itt születtek: Zengjük dalaikatI Ezzel az indulattal vallja magát a nép fiának (A nép fia), ezzel a demokratizmus­sal idézi a kunyhók elnyo­mott lakóit és gúnyolja a régi címmel hivalkodó haza­áruló nemeseket (Ábrándozó bölcsek). 1848—49 egyik leg­forradalmibb versét is ő kö­zölte Föl a vörös toliakkal cím alatt Leírja a dicső har­cokat (Tábori ebed, Honvéd dalok stb.), Isaszeg, Nagysar­ló, Túra, Szolnok híres csa- ,táit idézi, Damjanich hősies­ségét verseli meg. Világos után minduntalan visszatér a forradalom és szabadságharc emlékéhez, keserűség tölti el (Mi az,..), majd új forra­dalmat álmodik a jövőbe. (Hallom még ...). Később ez a téma vagy megszelídült nosztalgiával jelentkezik ver­seiben, a honvéd-emlékmű­vek emlékező sorait írja, vagy kurucos lázongással vallj? magát magyarnak, és idegenül néz arra a világra, ahol már „számgép a jellem, csíny a becsület” és „zúfftózs- de a ma”. N A számára Idegenné váló kapitalizálódó világ ellené­ben felfokozott történelmi érdeklődéssel őrzi magyarsá­gát (Az egri név Az egri vár, Saécsény, Rodostó, Bánk bán, Hunyadi László, Szilágyi ha­ragja stb.),, de egyre keser- nyésebb hangulat lengi be nem túl erőteljes költőiséggel megírt verseit Költői hang­vétele egészében ig emlékez­tet Petőfi Felhők ciklusára, s csak ritkán tud teremteni eredeti hangulatú verseket Ilyen költeménye a Járok zöld mezőben... kezdetű, amelyet a szülőföld szeretete melegít át eredeti közvetlen­séggel: Dal, virág, napsugár Nem vidítnak engem. Régen elfeledt már Mosolyogni lelkem.. 1 Küldd értem szélvészed Kedves szülőföldem! A szülőfölddel gyakran foglalkozik verseiben. Szülő­városának „hosszú utcáját”, idézi, a Kékes orma tűndök-'- lő arany, a Saskő ég a Bene- í patak vagy az árnyas Reme­te-fa a „szép gyermekévek szöfit vidékeire” eiTiicűvcitviSk. i „Gyöngyöshöz egy raérfOM­nyire, Annyira sincs tán a Mátra; Egyik szélső bérce ormán Állott hajdan Bane- vára...” — kezdi a Bene- vár című költeményét, amelyben a szülőföld közel­sége egy romantikus történet megírására ösztönzi Csák Máté és Róbert Károly ko­rából. Zalár József költészetében meglehetősen elegyesen keve­rednek a romantikus elemek a szelíd nosztalgiával. Ritkán csillannak derűsebb színek, leginkább a népdalszerű ver­sekben bukkanunk oldottabb érzésekre. Nehéz, komor köl­tői érzések foglalkoztatják, Petőfi Felhők-költészetének válsághangulatát hordozzák sorai, amelyeket csak ritkán tud igényes nyelvi fegyelem­mel költői tartalommal meg­tölteni. Eszközei többnyire a romantikus költészet kellék­tárából valók, a nagy példa­kép költészetének 1846-os ér­zéseit és hangulatát fejezik kt Sok helyen utánérzések ezek a versek, s csak a for­radalom idején, valamint egynémely történelmi témájú alkotásiban, a szülőföldről, a szőlőhegyekkel övezett heve­si tájiról szóló sorokban, vagy a népdaLszerű villanásokiban csillan meg eredetibb költői tehetség. Közéleti tevékenysége me­gyei viszonylatokban számot­tevő, Jelentős érdemei vannak abban, hogy egy Igényesebb vármegye-történetet el lehe­tett készíteni. Neve tovább fennmarad, mint költészete, de egyetemes életműve így is értéltes hagyománya megyénk szellemi kulturjának. Nagy Sándor VAMUIwmvvwwvWJW.-MMéMIWUVVVUVWMMIlMVVIMMMVWMmMMMmWMWMWmmHmMMIVVVW Szüts László: A hinta D élután, ahogy a váróéba étkezett, még feto voll elégedettséggel. Hetek óta készült erre az uta­zásra. Mindent megfogalmazott magában, mint egy ün­nepi szónok. Alkonyaiig néhányat! a váróéban sétálták. Becsön- gettek az öreg Intemátus kapujában és végignyitogatták a hálótermeket. A folyosón most is olyan szag terjen­gett, mintha öt perccel azelőtt mosták volna fel a kö­vezetei. Kimentek a városi parkba. MegkerestSc a zenepavi­lon helyét — márvány emlékmű állt ott a város felsza­badulásáról, 1945-ről. Egy évvel előtte érettségiztek. Most belehallgattak a nyári illatoktól terhes csendbe. Talán hallották is a térzenét. Csak a lányok nem akartak fel­tűnni a gimnázium felől Amikor visszatértek a szállóba, már rohamosan sö­tétedett. Mindenki a szobájába vonult Az érettségi talál­kozó kilenc órakor kezdődött Ha később áll az ablakhoz, tán észre se veszt De még nem sötétedett be annyira, hogy meg ne lássa a te­rebélyes gesztenyeía és a mellékhelyiségek között, lent az udvarban — a hintát Három oszlopból ácsolt desz­kalapból, vastag kötélből álló, egyszerű gyerekhinta volt És attól kezdve, akárcsak valami látomás, nem hagy­ta nyugodtan a hinta. Az asztalnál Pepi és a Kapitány közé került; Pepi éppolyan vörösképű volt mint akkor. — Székács! Hajoljon közel hozzám! Leheljen az ar­comba! — kitűnően tudta utánozni még mindig Lajoskát a cingár felügyelő tanárt — Azt hiszi, nem érzem meg? Maguk ma este is ittak! Valamelyik szobában megint „tengerre szálltak”. Azt hiszi, nem tudok a „Titanic”-ról? A Kapitány a régi büszkeséggel mosolygott — Sose tudta meg, hogy melyik szoba a Titanic! Az üresen maradt tányérok, a félig telt borospoha­rak fölött felködlött a hajdani diákszoba, a Titanic. A falakon Sanghaj látképe, könyvből kivágott aktfénykép, filmcsillagok fürdőruhában, a Gioraltári szoros és né­hány új típusú csatahajó. De a filmcsillagok és a Sang­haj képe előtt hirtelen és furcsa mód lengeni kezdett egy hinta. Senki nem ült rajta, a hinta üresen lengett A Kapitány hátba vágta. — CsaszLavára emlékszel? Csasziava jóval előttük járt bikaerejű diák volt végzett már, mikor ők titokban borzongattak esténként a Titanican. El kellett sötétíteni akkoriban az ablakokat, mert minden éjszaka bombázórepülők szerenádozgattak a városnak. S egy estén Csasziava kopogtatott be az ab­lakon. A frontról szökött vissza a diákszobába s hajdani szobatársaitól kért civil ruhát hogy el tudjon jutni a par­tizánok közé Negyven fokos lázzal jártak akkor napo­kig: Csasziava adott nekik hírt arról, hogy mi várja őket, ha hamarosan kikerülnek az életbe. S most Csasziava arcát is elhomályosított« « Hinte. Az üresén lencő Imiid. Mindenki elmesélte már, hogy mire vitte az életbe». Pepi, a vendéglős fia, a szakmánál maradt: egy vendég­látó vállalat vezetője. A Kapitány sikeresen befutott & házasság kikötőjébe s már négy kis matróznyi legénység­nek vezényelt Voltak, akikről semmit se tudtak. Most se jelentek meg. Talán rég halottak. De ő itt volt és beszélnie kellett. Otthon heteken át mindent megfogalmazott magának és most mégis össze­vissza beszélt — Egyik minisztériumban dolgozom... No nem! Nem vagyok osztályvezető, de jó fizetést kapok... szakember vagyok... Többször jártam külföldön. Képzeljétek: Olaszországban is! Emlékeztek még Lovászyra? Meny­nyit utazott azzal a la lezionával!... A lecke?... La. la... la... leve4.. levele... levezdone.,, Sehogyse tud­tam kimondani. — Igen! Most már egészen Jól beszélek olaszul.:: Nagy küzdelembe került... Mint minden az életben..: Az iskola is... Hiszen tudjátok, honnan jöttem közétek! Mikor ide kerültem, a zsemlyét kenyérrel ettem, akkora újdonság volt nekem a zsemlye... Mennyit csúfoltatok érts. — ís most megelégedett vagyok. Sokat elértem..; féleségem van, fiam... Semmi se hiányzik, semmi! Min­denért kárpótolt az élet... Megelégedett vagyok... Min­dent megkaptam, amit ember kívánhat... Semmi se hiányzik... — túl sokat ismétel (.tette ezt, annyira, hogy a többiek csak néztek. Érezte, hogy hazudik. Szeme előtt ott lengett a hinta, az üres hinta és egy­szerre tudta, pontosan tudta, hogy valami hiányzik néki, egész életében hiányzott, valami, ami elmaradt az életé­ből, amiért nem lehetett soha teljesen megelégedett, akármennyit küzdött, akármennyit ért éL Éjfél után ezt, két pohár bor közt, él is sírta a töb­bieknek. — Tudjátok — közben nagyokat csuklóit — nékem soha se volt hintám.-,. Gyerekkoromban én annyira sze­rettem volna hintázni... De nem tudtam... Nem enged­ték... Nekem mindig dolgoznom kellett, mint a felnőt­teknek... Én még nem hintáztam életemben... Pedig mindig úgy szerettem volna... És itt kint az udvaron van egy hinta... Senki nem emlékezik rá, kinek az ötlete volt. Közrefogták és kényszerítették, hogy menjen ki ve­lük az udvarra A hinta ott állott előttük mereven, egy síkban, mintha rajzolva lenne. Felültették a hintára. Meglökték. A kötél zajtalanul lengett Szokatlanul vilá­gos volt az éjszaka, a hold a tájra ereszkedő, szétzüllő felhőkön át sütött. Csuda jól mulattak. — Székács, fogd a kötelet!... Magasabbra, gyerekek, hadd hintázzon!... Fújtatva, zihálva tértek vissza a terembe. Szívük élénken vert, az arcuk piros volt nem fogytak ki a ne­vetésből és Székács levegő után kapkodott. Bevallotta, hogy asztmás, pedig még nem volna itt az ideje, bizony, de a hadifogság annak idején megviselte és hogy a fele­sége válni akar tőle és hogy örökké fáradt, hogy mosta­nában rákapott az ivásra. És hogy nem is tudja, miért szeretett volna mindig annyira hintázni. tateH tame Mb (Kondor Lajos rajzót

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents