Népújság, 1970. március (21. évfolyam, 51-75. szám)

1970-03-08 / 57. szám

februárjá- uau házasodtak össze. Cili úgy érezte, ő a legbol­dogabb lány a vi­lágon. Alig más­fél esztendeje jött fel falu­ról Budapestre. Hat hónap­ja, hogy megismerkedett Elekkel. A munkásszállóról a szép, lőrinci kis házba költözött, övé lett a szoba, a konyha, a kert és ami mindennél fontosabb — • fiií. De néhány hónappal ké­sőbb már rés nyílt a mennyország égszínkék fa­lán és ezen benyomakodtak az előre nem sejtett bajok. Cili kalauz volt a hatvan­nyolcas villamoson. Eílek meg kocsivezető. Magas, forgatható széken ölt Cili, ahányszor előrenézett, lát­ta széles hátát, sima, erős nyakát és dús barna haját, amit hetenként egyszer ő mosott meg, s amibe nagy szakértelemmel és gyönyö­rűséggel hullámot is nyo­mott De mindezt mások is látták rajta kívül. A veze­tőülésnél, a forgatható szék körül állandóan nők szo­rongtak. Csakis nők, mert a férfiakat Cili nem vette ész­re. A legtöbb közülük min­denféle ürüggyel megszólí­totta a vezetőt Nevettek, sőt viháncoltak, villogtat­ták a szemüket Olyan is akadt köztük, aki nekidőlt Eleknek, karját a karjához nyomta. A szégyenteleneb­bek, ha egy-egy hirtelen fékezésnél, előrelódutak, ax­■ában tágra nyitja, cask ágy tündököl Mások te észreveszik ezt, nemcsak i. Meg azt a dús haját Csap­kodni kezdett az asztalon a tányérokkal, és még han­gosabban kiabálta: — Igenis, tigris vagy! KV- rálytigris! Ha nőt látsz, mindjárt széthúzódik a szád, kilátszik mind a harminc­két fogad. — Nekem í Elek még jobban csodál­kozott Tenyerét ismét és as iméntinél is erősebben csapta a szolgálati vászon­zubbonyra, csak úgy dön- gött a mellkasa. — Mit beszélsz te Itt Csz- sze-vissza? Az utassal ked­ves legyen az ember, akkor nincs idegesség, meg vesze­kedés a kocsin. — Ügy. Szóval nem is ta­gadod. — Cili megint odébblökött egy tányért — Kedves vagy velük. Hát csak legyél, ha jólesik. De nem énelőttem. Azt én el nem tűröm, hogy bolondot csinálj belőlem. Meg ne lássam többet, hogy a nők­re vigyorogsz. Elek hiába erósitgette, hogy 6 sohasem mosolyog rá senkire. Ez nem is volt igaz. Ha segített a felszál. lásnál öregasszonynak, gyermek« anyának, ké­sőn és veszélyes könnyel­műséggel felkapaszkodó lánynak, vagy ha szólt hozzá valaki, tüstént szét­húzódott a szája, ö maga nem tudott erről. A ba­TiemsV^ rátságos természete diktál­ta így. Arról sejtelme sem volt milyen tökéletes a fogsora, milyen kedves a mosolya és a tekintete. Az idősebb nők, hálásan a se­gítőkészségért az erős kéz szorításáért gyengéden és egy kis belső izgalommal tréfálkoztak vele. A fiata­lok közül meg sokan visz- sza visszanevettek rá. Min­denfélét kérdezgettek tőle és kihívón vihogtak a háta mögött Cili számára gyötrelem­mé vált az a kedvezés, hogy a házastársak azonos időszakban, ugyanazon a kocsin dolgozhatnak. Szét­terpesztett, száras cipőbe fűzött izmos lábain egyen­súlyozva magát, amikor csak lehetett, az urát fi­gyelte. A megállókban tel­jes indulattal kiabált a fel­szállókra: — Igyekezzünk! Men­jünk be a kocsi belsejébe! Ne álljunk meg, ne tömö­rüljünk odakinn! Beljebb! Beljebb! |lykor, ha hely volt hozzá, hátát az ura hátának ve­tette és úgy haj­totta befelé az em­bereket. Különö­sen a fiatal nőket, akik szívesebben ácsorog- tak a peronon, nem törték I Az utasok a kocsiban szin­tied len kapkodták elő a ne« • bérletet Ci­livel Mm lehetett tréfálná. Pufók, ptrae arca, össze­rántott szemöldök*, még rövid, hegy« kis orra te megbán tottságot és hív los szigort mutatott. Egy napon azután nyű dolog történt Cili, akit a fogantyúba kapaszkodók közt nyíló Us rések már figyelmeztettek a veszélyre, könyökével, vállával dol­gozva odatörte magát ax urához. Elek oldalánál h úsz- h úszónkét év« nő állt Telt és formás volt mindene átdomborodott a vékony, trikóselyem ruhán. A mellével Elek karjához ért és a fülébe beszélt Ci­li ezeket a szavakat kapta él: — ... ha arra Jár. Az uram éjszakás: A csengőt háromszor... Szerencse, hogy éppen a megállóba értek. CiU lök- dösni kezdte a formás nőt lefelé és tele torokkal kia­bálta: — Pusztuljon Innen! Szé­gyentelen! Szemérmetlen! Ha jönne egy rendőr, azon­nal átadnám! Ilyet mint maga, nem szállítok a ko­csimon! A másik fiatalasszony sem hagyta magát vissza­feleselt karmolt szitkozó­dott, de Cili végül is leta&zi- gálta a lépcsőn. Az utasok tájékozatlanul, de együttér­zéssel kérdezősködtek: után is ottmaradtak a ve­zető hátán, nyakában. Cili nem hitte volna soha, hogy a vénasszonyok is mennyire szemtelenek. A maga húsz esztendejével úgy har­mincöttől kezdve már min­den nőt öregnek tartott, ebben alig-alig különbözte­tett meg fokozatokat. Ellen­ségesen hallgatta őket, ho­gyan kedveskednek az urá­val — Ha már ilyen csinos a vezető, hát ittmaradok mel­lette — ilyesféléket mon­dogattak. — Ma szerencsém van, jól kezdődik a napom — kacarászott némelyik, ha Elek odanyújtja a _ kezét, hogy felsegítse a lépcsőn. Az ilyen nehéz mozgású, vagy kövér teremtés alig kapott levegőt, kínnal szed­te a lélegzetet, de ahhoz mégis volt kedve, hogy enyelegjen az ő urávaL Ci­li friss arca ilyenkor még pirosabb lett, a szíve meg­lódult, torkát elszorította a méreg és a keserűség. A féltés egyformán kínozta, akár fiatal akár koros nők hízelegtek az urának. Nap­jában többször is áttört az utasok maszáján és előre­nyomult. — Ne zavarjuk munka közben a vezetőt! — figyel­meztette zordul a nőket. — Váltsuk meg jegyeinket! Mutassuk fel bérleteinket! — ripakodott rá nyersen az ártatlanokra is. Oldaltás­kájával, amint visszafelé hatolt, irgalmatlanul, az osztó igazság keménységé­vel lökdöste szét az útját akadályozó fiatal lányokat, asszonyokat. Este aztán otthon, Men­gedte a hangját: 1 ersze, amíg vőle­gény voltál, meg­játszottad maga­dat. Nem mutat­tad ki, hogy ilyen csapodár a termé- I szeted. Ha én ezt tudom, rád se nézek, szóba se állok veled. Hiszen te.., te egy igazi királytigris vagy! Minden nőre fened a fogadat! Cili maga sem tudta, mi­ért éppen a tigris volt szá­mára a nőhódító férfi jel­képévé. Talán azért, mert szállásbeli ágya fölött a ko­rábbi lakó egy szép film­színész és egy cirkuszi tig­ris színes fényképét ragasz­totta ki. Mindkettő a foga­it mutogatta. A két fotog­ráfia alá valaki ceruzával ezt írta oda: a két király­tigris. — Méghogy én... én fe­nem a fogam a nőkre? Rá se nézek én egyikre se. Eleknek meglepetésében valósággal elakadt a léleg­zete. Tenyerét a mellére nyomta. Cili meg még ha- nabb lett, miért is örült hogy az urának affiogó a szeme. KÉPES GÉZA: TE Sít csoda áram zuhog át rajtunk! Mint villanyvezeték összesodort két különnemű szára: lobogunk egybefonódva s kigyullad a lámpa: vágy és gyönyör — Soha csömör egy pillanatra sem. NAGT LÁSZLÓ: Esküszöm, hogy ő is ölök Esküszöm, hogy 6 is örök, sose lesz a hemzsegő árnyé. Fejbúbján málnás kosarával alászáll rubint-koronával, mereven, akár egy királyné. Medveszagot ont már a hegy s az életet irtó körökből alkonyati láng-kereszt: sas függ, magas vizek fröcskölik gyöngyük, s lenn emberpár bőg a gyönyörtől. i / Örök visszhang s tűz az idő, a nő arca ég ragyogóan, balzsamszagú gőzt vet a gönce, lenn gyötri a rétet gerince, sarka fönn a meredek holdban. Húsz éve már pillantásodra pendül megfeszült idegem. Nélküled a föld mint távoli bolygó forog süketen, betegen m Fény és sötét, páncél, mi véd: ez vagy, s a tiszta öröm. mely átölel, nem enged el nem enged, bármi jön.;, NÄDASS JÓZSEF: Karcsúbbak a felhők Az ég mosolygott. Az eső emléke Lassan szétfoszlott. Kendőnyi felhők Intettek búcsút. Minden egyszerű volt. Karcsúbbak lettek a szótlan felhők. Mielőtt az eresz alá hazatértek, A fecskék egy utolsót keringtek, Az/eső elmosta minden bánatom, Csónak indúl hullámin reménynek. Botorság, tudom, mindenkinek hinni. De még ostobább — lásd be — senkinek. Elvonult az ár, friss, üde színekkel hív, felém int, egy virágos sziget. LELKES MIKLÓS: Jókedvű ének hamarosan tavasz lesz? én is tavaszra látok ugrálnak barna kesztyűn szerelmes cinkepárok a nap a nagy vizekben gyöngyszín golyóval játszik jókedvű tiszta kékség az arcodra világít íénycsőrű csipogással megérkező seregnek vakító porcelánok póznákon énekelnek s a nap szemünkig ér cd tükröző látszatokkal de még felcsavart zászlók hallgatása marasztal milyen időt kívánnék? mely új tavaszba lát át s látja a piros zászlók győztes indulását időt hol ezer úton gyújtó szinét kitárja gyönyörű piros hűség tavaszba robbanása tavaszt mely tud ftélní s nyugtalan-nyugodt évek hoznak szigorú mércét sikernek tévedésnek s ha tévedtem is olykor diáksapkák a szélben közömbös tavaszoktól én ezt a tavaszt féltesd SS SW tett at a áttett! • Jeggyel* Lopott* — Az. uopni . — vd leszólt Cili. £c mert mé| Mm edta ki teljesen a Indulatát, az előbbi hang erővel és h»r»gg»i mood te e szokott szöveget: — Lépjünk beljebb a ko csiba! Ne ragadjunk le i peronon, nyomuljunk bel­jebb! Igyekezzünk, igye­kezzünk, ne pofázzak hiá­ba! A műszak után, alig ér­tek haza, mindjárt neki­esett Eleknek. Az csak állt, a szemét kimeresztetto a csodálkozástól és csapkod­ta tenyerével a mellét Ci­liből meg ömlött a szó, a méreg, a vád: — Az a szemét nő bizto­san azért hívott a lakásá­ra, mert rá vigyorogtál. Mu­togattad mind a harminc­két fogadat! Akár a király- tigris. Ne is tagadd, te gya­lázatos. Pedig ha az a nő tudná, hogy állva fél fej­jel kisebb vagy nála, nem is kellenéi neki. B lek csakugyan nem volt magas. Szé­les válla, zömök­sége miatt alig látszott középter­metűnek. De ez sem csökkentette a vonzerejét A felesége pe­dig legalább három ujjnyi­val kisebb volt nála, úgy, hogy a vágás nem sebezte meg az önbizalmát Végül Cili, amint az ura ijedt álmélkodó arcába nézett és felfogta, hogy az teljesen ártatlan abban, mennyire tetszik öregnek, fiatalnak, s hogy erről még csak sejtelme sincs, elrémült Ha ilyen ostoba, nagyon könnyű lesz megszédíteni, mert tudtán kívül sétál be a nők csapdájába. A két­ségbeesés még feljebb emel­te a hangját: — Megvert engem az Is­ten teveled! Miért is men­tem hozzá egy ilyenhez! Hogy a fene enne meg te bitang szélhámos, te tigris, te! A könnyel végigfolytak: kigyulladt arcán. Kétoldalt megtűzött sapkája, amiről ( megfeledkezett hátracsú­szott a kontyára. Miközben Elek simogatta és védeke­zőn dadogott ő férje mel­lének támasztotta a homlo­kát A méreg, meg a köny- nyek mögött már nevetni támadt kedve, mert agyá­ban felbukkant a minden bajt bánatot megoldó gon­dolat — Te! Mit szólnál ah- , hoz, ha trolira kérnénk magunkat? Nagyobb ked­vem van hozzá, mint a villamoshoz. Szebb is, meg kényelmesebb. —• Bánom is én, nekem mindegy — válaszolt Elek gyanútlanul Cili három nap alatt el­intézte, hogy autóvezető tanfolyamra küldjék az urát Kitartással és szem­telen feleseléssel tört le mindenféle ellenállást Né­hány hónappal később át­helyezték őket a hetvenha- tos járatra. ■—Na, szerbusz—mond­ta Cili ellágyultan azúré­nak, mielőtt felszálltak a trolibuszra, hogy megkezd­jék rajta az első kört Már a kocsi belsejéből kis pult­ja mellől nézte, hogyan ka­paszkodik fel és bújik be Elek a vezetőfülke szűk ketrecébe. Amikor leült, visszafordult és a válla fö­lött rámoso'yodott Szeme, hibátlanul szép fogsora, az üveg és a védőrácsozat m$- gül ragyogott elő. B 'rár egy tigris. Egy királytigris a ket­recben — gondol­ta CiU Vérzéke­nyül ten és boldo­gan. De amikor újra odanézett már nem látott belőle sem­mit A rúdon végigrántott vászonfüggöny teljesen el­takarta előle és az utasok elől az urát — Frissebben mozog­junk! Váltsuk meg jegye­inket mutassuk fel a bérle­tet — kiabálta Cili hivata­los szigorral, de vidáman és elégedetten. *930. március 8., vasárnap ///Af/v\VwV/wVVWWVWWWVVW/VVWvVVb . * vWvVVWVVVVWVNAAAA*

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents