Népújság, 1970. március (21. évfolyam, 51-75. szám)

1970-03-01 / 51. szám

! ß cm w fa fin k a Mézga családot „Mézga Géza vagyok, nem lopom a napot, de nyaka­dban a csacsika család” — amikor szombaton és vasár­nap esténként felhangzik a szignál, — Deáik Tamás ze­néje —, s a képernyőn meg­jelenik a pocakos, kopaszo­dó figura — a szohában csendet intenek, — jön a Mézga, a Mézga család! Már ismerős az otthonuk, tudjuk, hol a konyha, a fürdőszoba. A sorozat néhány filmje titán kiderül, ebben a csa­ládban a ma­ma visel: a nadrágot, Kriszta és Aladár vá­sott, de eszes gyerekek, s papa pedig jámbor, lel­kes, pesti pol­gár, valószí­nűleg köny­velő. Ezeknek a Jellemvoná­soknak rajz­filmnél miiind_ járt, az első pillanatban ki kell derülni­ük. — A rajzfilmfi­gurák jellem­vonásukat ar­cukon, testü­kön hordozzák. Az tervezésekor a rendező na­gyon sok pozícióban meg­rajzolja szereplőjét, úgy, hogy körbenézhető legyen, — szemben, oldalt, hátul, alul, fölül nézetben, s a mo- dell-lapra sok-sok arckife­jezés is kerül — Nepp Jó­zsef, a Mézga család rende­zője vagy harminc lelkiálla­potot kifejező arcot adott egy-egy figurájának. — Itt van például Kriszta egyik modell-lapja (képünk) — Kriszta csodálkozik, unatko­zik, figyel, gondolkodik, meg­sértődik, csúfolódik, nevet, megijed, foglat mos, kacérko­dik, elnémul. Blöki és Cicus is sok arccal szerepel, — ásító, nyelvet nyújtó, vicso­rító. mosolygó, dühös, áhíta­té«. Míg Mézgáék csodálatos történetét nézzük, hallgatjuk, — mi is elnémulunk, neve­tünk, mosolygunk, csodálko­zunk, esetleg unatkozunk, vagy feszülten figyelünk, szórakozunk De arra sem­miképpen nem gondolunk hogy a 33 folytatásból álló sorozathoz a rajzolók 8— 10 ezer rajzot, egy csomó vázlatot készítettek és több mint ezer hátteret. Egy film 26 perces. Ilyen hosszú sorozatot európai rajzfilmstúdióban még nem csináltak A rajzfilmrendező dolga egészen más, mint az egyéb filimk rendezőjéé. Az alap­ötletből megszerkeszti a képes forgatókönyvet. az al­kotásokat Aztán a mozdulat­tervező az egyes filmek tör­ténését mozdulatokra bont­ja, és a többi már a rajzo­lókon múlik A !Mézga-fil- men öt csoport dolgozott, 5 mozdulattervezővel. A rajz után következik a kifestés, a háttér, a zene, a zörejfelvé­tel, a vágás, a hangosítás. Éjjel, vasárnap szinkroni­zálták a filmeket amig Méz­ga Gém Harkányi Endre, Paula Győri Ilona, Kriszta Földessy Margit, és Aladár Némethy Attila hangján megszólalhatott Az MZ/X-et, a távoli leszármazottat So- mogyváiri Rudolf, Máris szomszédot Tomaneifc Nán­dor szólaltatja meg. — A sorozat valamennyi filmje ugyanazon téma kö­rül bonyolódik — meséli a rendező. — A családban hi­ányzik valami, s távoli ro­konhoz, MZ'X-hez fordul­nak, aki küld egy gépet, szerkezetet, — s mindig eb­ből lesz a bonyodalom. Nepip József, a nagy si­kerű Gusztáv-sorozat (25 film), az oberhausend díj­nyertes Öt perc gyilkosság, a Szenvedély, a Mese a bo­gárról és más emlékezetes rajzfilm rendezője. — A Mézga család után készül-e újabb sorozat? — Egyelőre nem. Most francia megrendelőnek dol­gozunk. modernizált La Fontaine meséket teszünk át rajzfilmre — az eredeti szö­veget felhasználva. S még egy előkészület — egész es­tes Gusztáv-filmé, — új szto­rival, új helyzetekkel. A Gusztáv-filmek népsze­rűségét bizonyítja, hogy már megvették, forgalmazzák Ja­pánban, Hollandiában, az NDK-ban, a Szovjetunióban. Olaszországban, az NSZK ban, Franciaországban, Svéd­országban. A „szülők” remé­lik, Mézgáékkal is megis­merkednek a külföldi né­zőik. (K. M.) Vietnamból fóti a kemencékhez Sasváron, testvérnek fogadták A parádsaavári kemencék körül egy alacsony, törékeny fiatalember dolgozik. Kissé szokatlanul ugyan, de magya­rul beszél, s ismerős néven is szólítják a szaktársai, kol­légái : — Attila, gyere ide! Attila, nézd csak! Mondd, ilyen üve­get akartál. .? A fiatalember tulajdonkép­pen vendég itt a palócföldön, mindössze néhány évre vált magyarrá, s történetesen azért hívják Attilának, mert József Attila a kedvenc köl­tője. Egyébként vietnami, Hanoi­ból jött hazánkba tanulmány­útra, tapasztalatcserére. A mesterségét tekintve okle­veles vegyészmérnök. 1964- ben esti egyetemen szerez­te a diplomáját, röviddel az­után, hogy háborús, százado­si egyenruháját tizenkét esz­tendőre ismét polgári öltözet­tel váltotta fel. Korábban járt már Sang­hajban továbbképzésen, ez a mostani a második külföldi útja. — Mivel Ismerkedik ná­lunk ..? — kérdezzük NGUYEN NHAT-ot. — Tekintve, hogy odahaza lámpagyárban dolgozom, Ma­gyarországon mindenekelőtt az Egyesült Izzóban próbál­tam tájékozódni a minden­napi feladataimmal, s távo­labbi elképzeléseimmel ösz- szeíüggő kérdésekben, téma­körökben. Az eddiginél töké­letesebb reklámlámpákat, ködlámpákat szeretnék majd Vietnamban is készíteni, s mindezekhez — sok más mellett — hidrolitikai kísér­letekre van szükség, új oxid- összetételeket, megfelelő pi­ros, sárga színeket kell ta­lálni, meg akarom ismerni a különféle trópusi eljáráso­kat, a csiszolási módokat. Amire nem volt módom Bu­dapesten, azt itt, Parádsas- váron próbálom keresni, el­érni. — Hogyan halad? — Rendkívüli nagy segít­séget kapok az üveggyáriak­tól, mindenben készséggel állnak rendelkezésemre, kü­lön jólesik, hogy szeretnek, László Endre karikatúrái a Pallosban Február második felében láthatta az egri közönség a fiatal grafikus, László Endre karikatúráit a Pallasban, a Megyei Művelődési Központ klubtermében. A hatvan darabból álló ki­állítás jókedvre és elgondol­kodásra készteti a nézőt: a mindennapi élet apró jelen­ségeit és a frissen látó fia­talember asszociációit kapja itt görbe tükörben. Közvet­len környezetét ismeri a leg­jobban, innen sugárzik szét a fonákban is a lényegeset és fontosat kereső bölcselke­dése. S mivel az élet gyak­ran halmoz abszurd jelen­ségeket, vagy nem nehéz ész­re venni az emberi maga­tartásokban a hazüdozó szí­nészkedést, László Endre nem késik vonalakban kriti­kát jókedvű véleményt vá­zolni a papírra. Mint jó nép­művelő tudja, hogy a gond­jára bízott „alanyt” meg kell művelnie, s ezt úgy kép­zeli — képzeltet! el, hogv apró ekével barázdákat kell szántani az „alany" hom­lokára. Vagy fantomszerű­en jelentkező figuráiban az alaktalanság mennyi talált jellemvonást gyűjt összeg s az összbenyo­más kifejez valamit, amit a karikatűris- ta elítél és kinevettet. Es mondjuk el gyorsan., hogy sem formá­ban. sem öt­leteiben nem másat, újat és a magáé t akarja adni. Én még egy kitűnő ren­dezői fintort jegyzőnk fel A testmagas­ságban egy­mást követő portréik között negbúvik gra­fikának kerek­ezve egy tükör 5s a néző hálás ätz, ötletért, Imikor a csu- Eondáros és csú­folódó rajzok Között meg­pillantja saját képmását. Ez is önismeretre ingerel, mint minden általában. (f, a.) *~'J-"""rfSSS//SS'SS**ySSSfSfSSSySSS/S//SSSSSSSSSSSfSSSSSSJ-SSSSSS/S/SS/SSSfSSSS//SSSSSS*SS/SSSJSSSSfSSSSSSS/SJS/S/SSSSSS/SSSSSSSSS*S/f*SSJS*SSSSS/SS/SS//SSS*Yi édes testvérüknek tekinte­nek. Amikor beszél, szinte az® hinni, hogy ezt az embert nem is érdekli, foglalkoztat­ja más, csak a munkája. Pe­dig — igaz, roppant titkolja — mindennapi feladatán kí­vül még számos másra is kell gondolnia. Odahaza még most sincs béke, még tart a harc. s szétszóródva él NGUYEM NHAT családja is. Hét, kilenc és tizenkét éves kislányát a városuktól messzi, a nagymama neveli. A felesége az egyetem har­madik évfolyamán tanul. Sok a gond, a probléma, s bizony nem a legkelleme­sebb, hogy immár az ötödik éve távol van szeretteitől, a hazájától. NGUYEM NHAT azonban eróslelkű, kitartó, nagy aka­ratú fiatalember. Ügy érzi, hogy az ő első számú felada­ta most tanulni, újabb isme­reteket szerezni, s még a család, a hazai is — bár­mennyire fáj neki — egy ideig csak a tanulás után kö­vetkezhet Persze azt is tudja, hogy a tanulás szorosan összefügg a családjával, a hazájával: végső soron értük van. S a sűrű levelezés, az ösztöndíj­ból elcsípett és a honfitár­sak támogatására haza kül­dött kis összegek időről idő­re azt bizonyítják, hogy gon­dolatban velük van, nem fe­ledkezett meg róluk, haza készül. Anyanyelvén kívül magya­rul, franciául és kínaiul be­szél. Magyarországi utazásai során elsősorban nem a Ba­latonért, hanem Nagykani­zsáért, Tokodért, Ajkáért, az üveggyárakért lelkesedett. S legközelébb sem vágyik gyönyörködtető kirándulá­sokra, a Hortobágy helyett inkább Hódmezővásárhelyre, Salgótarjánba, vagy éppen­séggel Zagyvapálfalvára, menne, hogy megismerje a többi magyar üveggyárat ia, — Szépen haladok a nyel­vükkel, már a szakkönyvek 80—90 százalékát is szótár nélkül értem. Remélem, hogy a magyarországi tartózkodás nagy haszonra, nagy hasz­nunkra válik... Gy. Gy. vrwrrffsssssssssssssssssssssssssssssssssssssssrsjrjvt JAY STREETt KESERŰ TRÉFA Flamm kivette a levelet a postai ádábóL A boríték há­tulján a feladó neve állt: .Diana Casle, Hatvannegye­dik utca.” Lassan vette a lépcsőket a harmadik eme­let felé. Ajkait harapdálva, leszedte róluk még azt a ke­vés rúzst is. A lakása ajta­jához érve elhatározta, hogy felbontja a levelet. Szétnyt- íotta az összehajtott lapot, melyen csak ez a néhány szó volt: „Legyen szíves nézzen be hozzám estére, úgy hat óra tájban. Vezesse el Alice-t is. Diana V. Casle.” Rövidebb nem is lehetett. Mint valami hivatalos idé­zés. Még véletlenül sem tudta megszólítani: „Kedves Flamm”. Flamm összeráncolta a homlokát. Vajon miért hív­ja? Eszébe jutott, ügyvédje megígérte, hogy levelet fog küldeni volt anyósának, ami­vel rábírja, tegyen valamit Larry fiának özvegyéért. Biztos ezért hívatja. A túl­ságosan büszke és konok öreg hölgy nem enged, és most bizonyára a fejére akar olvasni. Nagyon jó. Flamm fel volt készülve, hogy ő is megmondja a magáét. Megfordította a kulcsot a zárban, belökte az ajtót és bement kis lakásába. Alice a heverőn feküdt. A szőke hajú beteges kislány nyitott szájjal aludt Flamm nem bírta kiállni. — Alice, ébredj — kiál­tott rá, s megrázta minden gyöngédség nélkül. A kislány kinyitotta sze­mét és mindjárt elkezdett sírni. Flarumnek semmi i pia. már cl na L» vaaárruv.» kedv« wm volt, hogy estt­titgassa a gyermeket mégis így szólt hozzá: — Ha abbahagyod a nya- fogást megmondom, milyen meglepetésein van a szá­modra. Estére elmegyünk valahova. Egy különleges helyre. — Hova... hova me­gyünk? — dadogta a gyer­mek könnyei között — Látogatóba, egy nagyon gazdag hölgyhöz, aki az Ötö­dik avenue közelében lakik. Ott lakik a gazdag világ. Lehet, hogy kapsz majd va­lami finomat enni. Most pe­dig mosd meg jól magad és vedd fel a szép ruhádat. El­hozod a szép kék kézitáská­dat is. Siess. Míg a szobájában öltöz­ködött, Flamm a levélről és az öreg hölgyről gondolko­dott. Az első naptól kezd­ve, ahogy Larry bemutatta őt anyjának, az öreg hölgy gyűlölete nem akart meg­szűnni. Sohasem tudott meg- békülni azzal, hogy fia a revűműsorok egyik színész­nőjét vette el feleségük Flamm nem hitte, hogy Larryt tényleg ki fogja semmizni, de tulajdonképpen ezt tette vele. Alice születé­se sem változtatott a dol­gon. Larry pedig nemsoká­ra egy autószerencsétlenség áldozata lett. Míg hamis ékszereit ra­kosgatta magára, hirtelen egy ötlet villant fel agyá­ban. Észéire jutott az a lakás, a szalon melletti kis benyí­lóban levő asztalka, az ék­szeres dobozzal... csillogó tárgyak szanaszét az aszta­lon. Egyetlen darab is elég volna... — Alice! — kiáltotta. — Gyere csak egy kicsit! Alice szégyenlősen bejött a szobába. ... Figyelj ide, egy játé­kot akarok neked megma­gyarázni, melyet majd közö­sen játszunk. Megtréfáljuk az öreg hölgyet Alice nem mutatott nagy lelkesedést, de Flamm meg­ölelte és elkezdett neki sut­togni: — Meglátod, milyen gyö­nyörűen szórakozunk. Ami­kor bemegyünk az öreg hölgyhöz, ő és én a szalon­ban fogunk beszélgetni, ér­ted? Te tudod, hogy milyen unalmas a felnőttek között ülni. Majd szépen sétálsz egy kicsit. Kimész a szalon­ból és végigsétálsz a folyo­són. Figyelsz? A folyosó vé­gén meglátsz egy kis benyí­lót. Ott van egy asztal, tü­körrel, tudod olyan, mint anyukáé, az asztalon pedig nagyon sok szép minden van. És tudod mit csinálsz? — felnevetett. — Elveszel egyet azokból a szép tár­gyakból. Valami nagyon szép, fényes tárgyat. Példá­ul egy karperecét vagy gyű­rűt. Alice elnevette magát — Ugye jó ötlet? — Flamm megsímogatta a kis­lányt és folytatta. — De ez még nem minden. A fényes tárgyat táskádba teszed és semmit nem szabad szólnod. Ez a legfontosabb, tudod? Semmit nem szól**. — Megértettem! — neve­tett fel vidáman Alice. — Te vagy az én nagy lá­nyom, az én okos nagy lá­nyom. • Amikor bement anyósa la­kásába, Flamm észrevette, hogy semmi sem változott legutóbbi látogatása óta. De amikor elébe jött Casle asz- szony, látta, hogy az öreg hölgy mozdulatai bizonyta­lanok, s hogy keze kissé reszket. — Megkaptam a levelet ügyvédjétől — kezdte az öreg hölgy. — Azzal semmit nem tud elérni, teljesen hiá­bavaló minden igyekezete. Ügyvédem azt mondta, hogy ön törvényes úton semmit sem fog elérni. — Hallja — kezdte el Flamm. — Ha azt hiszi... — Kérem — szakította fél­be az öreg hölgy. — Nem azért hívtam, hogy civakod­junk. — Ránézett a kislány­ra. — Ez tehát Alice. Min­dig ilyen szégyenlős? — Szabad-e neki egy ki­csit sétálni a lakásban? — kérdezte Flamm. — Azok közé a gyerekek közé tarto­zik, akik nem bírnak sokáig egy helyben maradni. És jobb is, ha nem hallgatja be­szélgetésünket. Casle asszony összehúzta szemöldökét, de azért he­lyeslőén bólintott. — Csinálj, amit akarsz Alice. Nincs ebben a házban semmi, amit össze lehetne törni, semmi, ami számomra még ér valamit. Alice egy pillantást vetett •nyjára és elindult a folyo­só felé, kezében szorongat­va kék táskáját. — Hasonlít Larryra — Jegyezte meg az asszony. — Miért hívott? Mit akar? Az öreg hölgy felsóhajtott. — Azt reméltem, hogy nyugodtan fogunk beszélget­ni. Még egyszer mondom, nem azért hívtam, hogy ve­szekedjünk. A múlt meghalt. Megváltoztattam véleménye­met Meg kell mondanom, hogy Larry halála után volt egy szívrohamom. — Sajnálom. — Igazán? Különben nem fontos. Ez a szívroham gon­dolkodásra késztetett Lar- rynak már régen megbo­csátottam, de rajta már nem tudtam segíteni. Gondot kell viselnem tehát feleségéről és gyermekéről. — Nem értem. — Bizonyára tud a vég­rendeletemről. Larry volt az egyetlen örökösöm. Most azt akarom, hogy az unokám il­lő nevelésben részesüljön. Értesítettem az ügyvédemet, hogy estére jöjjön el. Meg akarom változtatni végren­deletemet. Flamm hallgatott. Kezeivel görcsösen szorongatta a szék karfáját. Az öreg hölgy ész­revette és titokzatosan elmo­solyodott. — Mindenem, amim van, a magáé és Alice-é a halá­lom után. Gazdagok lesznek. Lehet, hogy egyszer önnek is meg kell oldania egy ha­sonló problémát, mint ami­lyen az enyém volt, ha majd a lánya találkozik egy ho­zományvadásszal. Gondoljon akkor rám. — Felállt. — Most pedig búcsúzom. Pi­hennem kell. Hívja a lá­nyát. Flamm felállt és szólt AH­ee-nak, áld bejött, szégyenlő­sen szorongatva kis táská­ját Üdvözölték az öreg höl­gyet és gyorsan eltávoztak Taxival mentek haza, ami két dollárjukba került Flamm egész úton ölelgette és nevetve csókolgatta kis­lányát. Alice nagy örömére, ez otthon is folytatódott. Nem tudta mire vélni any­jának kivételes jókedvét. Fél órával később fel- csöngött a telefon. Egy is­meretlen férfihang Leon­hard Casle özvegyét kérte a telefonhoz. Az öregasszony orvosa volt. Jelentette, hogy az öreg hölgy, nyomban a látogatás után, szívrohamot kapott, és sajnos, ő késön érkezett. Tudta, hogy Flamm az egyetlen rokona Casle asszonynak és ezért je­lenti az esetet. Flamm meg­kövültén hallgatta és dadog­va szólt a kagylóba. — Azt akarja mondani... azt akarja mondani, hogy meghalt? — A múltkor hagytam ott neki pirulákat a roham eny­hítésére. de nem vette be őket. Fogalmam sincs, hogy miért. Lehet, hogy a roham hirtelen fogta el. Igazán sajnálom, asszonyom. Flamm letette a kagylót és dühtől fuldokolva hívta Ali­ce-t. A kislánynak elállt a lé­legzete, amikor megpillan­totta anyját, aki az előbb még olyan vidám volt — A táskád ... add a kék táskád —, dadogta eszeve­szetten. Meglátta a táskát a heve­rőn. Megragadta és durván felnyitotta. Kifordította tar­talmát. A heverőre hullt egy csillogó, fényes tárgy, nagy piros kövekkel a fedelén. Egy igazán nagyon értéken pirulásdobo® volt

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents