Népújság, 1970. március (21. évfolyam, 51-75. szám)
1970-03-07 / 56. szám
AK ÖV, viiffy TOf.ÄW . . ■ A máit év mérlege: 44 ezer kiránduló megyénkből se 1970-ben: 19 belföldi, 10 külföldi túra ■ Inda! a Budapest-Kijev járat Két évvel ezelőtt alakultak meg országszerte — az AKÖV-ökön belül — a VOLÁN-irodák. Akkor annyit tudtunk ezekről az irodákról, hogy az IBUSZ konkurenseiként jöttek létre, utaztatással, turizmussal foglalkoznak. Az utóbbi hónapokban azonban az AKÖV-nél már minden — VOLÁN ... „VOLÁN, VOLÁN, VOLÁN ...” — hirdetik • valamennyi teherautó, autóbusz, taxi és rehertaxi oldalán és ajtaján. —> Valóban, sokan vannak, akik pillanatnyilag nem tudják. hogy az AKÖV-höz tar- tozik-e a VOLÁN, vagy fordítva — mondotta Horváth Sándomé, a 4. sz. AKÖV egri VOLÁN-irodá iának vezetője. — Ismerőseim közül már tőlem is többen kérdezték mostanában, hogy túlnőtte a VOLÁN az AKÖV-öt...? — Es mi az igazság? ... — Az, hogy a VOLÁN nevet először valóban csak mi kaptuk, de ma már nevet cserélt az országos központunk is: az AKÖV Tröszt helyett VOLÁN Tröszt lett Ez a néz stüszerűbb. — Es vidéki, megyei vállalatai, az AKÖV-ők is nevet változtatnak? «— Fokozatosan, oo pn* Ül Megyénkben, a — nevezzük egyelőre a régi nevén — 4. sz. AKÖV-nél két utazási iroda működik 1968. január 1. óta. Gyöngyösön ketten, Egerben hárman foglalkoznak az utaztatással, a különféle bel- és külföldi programok szervezésével. Egyidejűleg meghonosítottak egy másik új szolgáltatást is, amelyet a „Volán-Sped” nevű iroda lát el. Ennek az a feladata, hogy ha valaki például Egerből gyorsan szeretne mondjuk Nagykanizsán élő kedves ismerősének egy virágcsokrot, vagy egy i televíziót, illetve bármilyen más ajándékot eljuttatni, elmegy Fiatalok. Mérnökök. A pályát nemrégen kezdték. Tele energiával, elképzelésekkel, vágyakkal. A vállalat ösztöndíjasaiként tanultak az egyetemen. Diplomával tértek „haza” az egri Finomszerei vénygyárba. a Feiner Jakab utcgi fuvarvállaló irodába, befizeti az összeget — a csekély szolgáltatási díjjal együtt — és a sped-szolgálat gondoskodik még aznap a bemondott címre történő kiszállításról. Az elmúlt két év tapasztalatai azt bizonyítják, hogy az utazási iroda beváltotta a hozzá fűzött reményeket: megyénkben 1968-ban 20 000, 1969-ben már 44 000 ember utaztatását szervezte, bonyolította le az egri és a gyöngyösi iroda. Ezen belül aá egri iroda több mint 11 000 kirándulót szervezett 1969-ben üzemekből, iskolákból, intézményekből, amíg a gyöngyösiek elsősorban a mátrai üdülők vendégeit ismertették meg megyénk tájaival, városaival, természeti és régészéti szépségeivel.. A sped-szolgálat már lényegesen kisebb forgalmat bonyolított le: 1969-ben például mindössze 36 „távajándékot” juttatott célba. Hy Horváth Sándoméval az elmúlt két év programjáról, az ez évi tervekről, újdonságokról is beszélgettünk: — Mi a titka, hogy viszonylag ilyen rövid idő alatt megkedvelték a VOLÁN túráit? — Elsősorban bő választékot igyekeztünk biztosítani: volt egynapos és 12 napos túránk, olcsóbb .és igényesebb, belföldi és néhány külföldi egyaránt. Ezenkívül fő törekvésünk volt és lesz: mindig pontosan • betartani, teljesíteni a meghirdetett programokat, amiért a kiránduló fizetett — Milyen nevezetesebb túrákat rendeztek tavaly? — A legrövidebb túránk az egynapos Eger—Szilvásvárad —Eger, 51 forintért, s alig költségesebb az ugyancsak egynapos aggteleki túránk, amely ebéddel, idegenvezea , Magyar—Szovjet Baráti Társaság helyi szervezeténél. Nagyon szeretek utazni. Legutóbb a múlt nyáron Jugoszláviában jártam. Esténként pedig szívesen olvasok, különösen Radnóti költészetét szeretem. Gyűjtöm a könyveket. Saját könyvtáram van. léssel, 'barlangbelépővel együtt 86 forintba kerül személyenként. Nagyon jól sikerült és kedvelt túra a Visegrád—Budapest—Győr— Balatonfüred—Pécs—Har- kányfürdő útvonalon lebonyolított, 6 napos kirándulás, amely szállással és idegenvezetéssel, mindössze 293 forintba kerül. — Külföldre is szerveztünk tavaly egy szép utatí Jugoszláviába, a Zágráb—Fiume útvonalon. A hétnapos túrából négy napot az Adriaitenger partján töltöttek utasaink, s a teljes ellátásért — útlevéllel, költőpénnzel együtt — 2150 forintot fizettek személyenként — Melyek az idei főbb programjaik, terveik? — Szervezünk közel tíz külföldi túrát is — közöttük egy bécs—olaszországi, s egy magas-tátrai kirándulás ' is szerepel —, de elsősorban belföldi túráinkat szeretnénk gyarapítani Terveinkben — az egy-két napos rövid utak- tól a 12 napos, hosszabb túrákig — 19 program szerepel az előző évi útvonalakon és árakon. Legközelebb — május 30-án — a híres, vidám budapesti SZUR-ra indítunk kocsikat, s kiemelkedő programnak ígérkezik az augusztus 8-i szegedi „Volán-nap” .is, amely kétnapos lesz. Megállunk útközben Szolnokon, Kecskeméten, majd folytatjuk a városnézést Szegeden, ahol a szabadtéri színpadon megtekintjük a Háry Jánost — Külföldi útjaink között külön kell szólni arról, hogy április 7-én a VOLÁN Tfószt beindítja a Budapest -■-Kijev menetrendszerű járatot, amely 12 naponként közlekedik, s amelyre szintén szervezünk kirándulókat. Az út két napig tart. Ung- váron szállással, városnézéssel, majd 3 nap Kijevben, 3 nap Harkovban, kettő Polta- vában. A tizenkét napos túra részvételi díja kb. 3000 forint lesz. — Űj szolgáltatás? Ez évben valamennyi különjáratos kocsinkat hűtőszekrénnyel széreljük fel, jövőre pedig megkapjuk az IKARUS legújabb típusú, repülőüléses kocsijából azt a három autóbuszt, amelyekkel a távolabbi utakon igen kényelmesen utazhatnak majd kirándulóink ... Falud! Sándor Diplomával tértek haza Sxoarcd fii InkúIHepe SÄWSÄÜit tovább épült: több mint hétszáz ember dolgozik az építkezésen. Tavaly 1276 lakás készült el és az idén a téli folyamatos munka eredményeként ennél is többet adnak majd át rendeltetésének. (MTI foto — Tóth Béla felv.j A fe!e!8sségvál[a!ás úl mechanizmusa ELŐFORDUL, hogy az emberek a reform lényegét bizonyos negatív jelenségekkel: a fogyasztói árak emelésével, a vállalati manipulációkkal, az egészségtelen munkaerő-vándorlással azonosítják. Ezek a vélemények egy dolgot félreérthetetlenül tükröznek: a reform kedvező hatásai többnyire még nem tapasztalhatók szembetűnően a munkahelyeken. Főként azért, mert az új követelményeknek megfelelően nem korszerűsítették a vállalat belső szervezetét, mechanizmusát. • A műhelyek, az üzemek lényegében ugyanúgy dolgoznak, mint 3—4 évvel ezelőtt, De minek kellett volna változnia? A termelő részlegek ma is alapvetően végrehajtó szervezetek, s ritka kivételtől eltekintve nem állnak közvetlenül kapcsolatban a megrendelőkkel, a lehetséges partnerekkel. A termelés technikája, a feladatok jellege sem változott észrevehetően az utóbbi esztendőkben. Ez is természetes. De az már kevésbé, hogy a termelés szervezetlensége, a vezetés színvonala is a régi. A JÓL SZERVEZETT termelésnek, éppen úgy, mint a lelkiismeretes, gondos vezetésnek, felelősségvállalásnak megvan a maga sajátos mechanizmusa. S e kétféle mechanizmus szoros kapcsolatban is áll egymással, s közülük a vezetői hatáskörök és kötelezettségek rendezésének van meghatározó szerepe. Nevezetesen a vezfetők között olyan munkamegosztásra van szükség, amelyben minden feladatnak van felelős gazdája. A jogokat és kötelességeket tehát mindenekelőtt a vezetés különböző lépcsőfokain kell rendezni, s ezt követően ' lehet csak a beosztottaktól is számon kérni. A fegyelmezetlenség, amelyre például oly sok vezető panaszkodik, nem annyira a társadalom „laza erkölcsi felfogásából”, mint inkább az adott vezetés színvonalából következik. Mert ahol az egyenletes anyagellátás, a futószalag, .a jól szervezett munka diktálja a termelés ritmusát, senki nem ér rá fegyelme- zetlenkedni. S kedve sincs hozzá, ha anyagilag egyértelműen a jobb, a több munkában érdekelt. A VEZETŐK felelősségét azonban nem szabad formálisan, mechanikusan értelmezni, ahogy ezt többnyire az elavult vállalati belső mechanizmusok teszik. Vagyis az érdemi munka végzése helyett nem szabad a vezetőket levelezés-, feljegyzésgyártásra, magyarázkodásra, „bőrpapírok” produkálására serkenteni. A felelősségáthárítás, a labdázás rendkívül kifinomult módszereivel csak akkor szakíthatunk, ha bátor kezdeményezésekre, kockázatvállalásra ösztönözzük a vezetőket. Ha olyan • szellem és belső mechanizmus alakul ki, amelyben a vezetők nemcsak a megtett intézkedésekért felelnek. (Mert különben az, aki nem dolgozik, nem intézkedik, semmiért sem felel.) Hanem a meg nem tett intézkedésekből, • a kihasználatlanul hagyott lehetőségekből származó kárért is felelnek. Anyagilag és erkölcsileg, sőt, szükség szerint büntetőjogilag is. A FELELŐSSÉG ilyen érdemi értelmezésére qsak akkor van lehetőség, ha a vezetők joga és kötelessége a kockázatvállalás is. Vagyis esetenként olyankor is merjenek intézkedni, amikor a kínálkozó nagy előnyök nem tekinthetők 100 százalékosnak. Nem szabad tehát azt a vezetőt büntetni, aki körültekintő mérlegelés után, az adott időpontban helyesen döntött, noha döntését az élet utólag nem igazolta. (Például azért, mert közben p köz- gazdasági feltételek előre nem látható módon váltakoztak.) A kockázatvállalás lehetősége az aktivitást, mint fontos vezetői tulajdonságot hangsúlyozza, de semmiképpen nem jelentheti az érdemi felelősség ködösítését, vagy tompítását. Minden szempontból színvonalas és felelősségteljes munka teheti csak a fzéles dolgozó rétegek számára érzékelhetővé a reform eredményeit a mindennapok gyakorlatában, s nem utolsósorban az élet- és munkakörülmények fokozott javulásában. Orsó Dóra alacsony, szerény, halk szavú ember. Szerszámszerkesztő mérnök. — Érettségi után tanulónak jelentkeztem a Finom- szerelvénygyárba. Miután megkaptam a szakmunkásbizonyítványt egy évig dolgoztam. Közben a gyár pályázatot hirdetett egyetemi ösztöndíjra. Sokáig gondolkodtam, hogy jelentkezzem-e, vagy ne? Aztán mégis úgy döntöttem, hogy igen. — Felvételt nyertem aBu- 'dapesti Műszaki Egyetem gépgyártástechnológiai szakára. 1968-ban szereztem meg a diplomát. —• Beszéljen jelenlegi munkájáról! — Szerszámszerkesztő mérnök vagyok, munkadarabokat, ' szerszámokat, szerkesztek, gyártásra előkészítem k műszaki dokumentációkat. — Sikerült beilleszkednie a kollektívába? — Igen. Mint mérnök, már ismerősként jöttem vissza. Szívesen fogadtak, segítettek és segítenek ma is, különösen a csoportvezetőm, Sinkó István. Egyébként sokan vagyunk itt fiatalok. Összetartunk, mindent megbeszélünk. A munkámat, úgy érzem, megbecsülik. Február 1-től 300 forinttal emelték a fizetésemet. — Mit csinál szabad idegben? ■ — Orosz nyelvet tanulok,! Kiss Gergely, magas, egyenes tartású, szemüveges fiatalember. Műszaki fejlesztő mérnök. — Szolnoki vágyóig Ott végeztem el a gépipari technikumot és 1961-ben technikusként kerültem a Finomszere]- vénygyárba. Egy évig dolgoztam a tmk-szerkesztésen. Minden vágyam az volt. hogy tovább tanuljak és mérnök legyek. Felvettek a miskolci Nehézipari Műszaki Egyetmre. A gyártól havonta 800 forint ösztöndíjat kaptam. 1967-ben végeztem. Azóta a műszaki fejlesztési főosztályon dolgozom. Rögtön komoly feladatokkal bíztak meg: Diesel-elemek és célgépek tervezési, szerkesztési munkáival. Folyamatosan részt veszek az új technológiai programok kidolgozásában is. A szakmán belül pedig a szerkezeti anyagok technológiája, a hőkezelés, hegesztés folyamata érdekel. — Milyen tervek, elképzelések foglalkoztatják? — Ismét tanulok. Első éves vagyok a miskolci műszaki egyetem gazdasági szakmérnök karán. Rendkívül érdekel a közgazdaságtudomány is. Így legalább úgy érzem, hogy a jövőben még többet tudok majd adni önmagámnak' és a társadalomnak is. Beates Károly Huszonévesek a mezőgazdaságban Belső parancsra A hegyoldal foltokban vedlik. A szél akadálytalanul rohan le a lejtőn, csak két nádfedeles épület állja az útját. Jühhodalyok. Megállunk a deszkaajtó előtt, a fiatal férfi szeme végigszalad a havas földön. — Itt élünk. Nehezen élünk. Ketten vagyunk a feleségemmel, kétszáznyolcvan juh van a kezünkön. Van velük munka, de én vállaltam. Szeretem őket Megnyitja a hodály deszkaajtaját. Ä félhomályban a kisbárányok fehérje megvillan a szürke juhok tömer gében. — Mert olyanok, mint az ember. Az egyik gyengébb, a másik erősebb. Az beteg. Visszafelé sétálunk a vakító hóban. Cziffra László, az egercsehi termelőszövetkezet juhásza huszonhárom éves. A lehető legmaibb fiatal. A hodály végén három helyiségből álló lakásba érünk. A cserépkályha mellett összegömbölyödve hever egy kutya. Aztán még kettőt fedezek fel a szobában. — Nem lehet nélkülük meglenni. Amit nem tud megcsinálni az ember, azt megcsinálják a kutyák, az a szürke még otthonról való. — Hová valósi? — Szabolcsi vagyok. Ti- szavasváron születtem. Mindig volt juh otthon. Az apámnak volt hatszáz-hét- száz darab. Megszoktam, hogy nagy zajjal vannak. Ha nem hallanám, -nem lennék nyugodt. — Hogy határozta el magát erre a szakmára? — Amikor még iskolába jártam és nyáron szünet volt, mindig elmentem a nagyapámhoz. A kisbárányo. kát őriztem. Nagyapám is juljász volt. Ha kezdett kinyílni az idő, kiszöktem az iskolából a bárányokhoz. Aztán elvégeztem a nyolc osztályt és elmentem géplakatosnak. Nem volt nekem ott maradásom. Egy évet se tudtam kivárni. Visszamentem a juhokhoz, az ottajji tsz-be. Akkor apám azt mondta, ha meg akarom tanulni a szakmát, ne tőle tanuljam, mert az ember nem tudja rendesen megtanítani a saiát gyerekét. Homyák Jánoshoz kerültem, aki a herceg számadó juhórza volt. Értette a dolgát, én is megtanultam. — Miért jöttek el az Állóidról? — Mindig szerettem volna hegye«, köze kerunii. — Jóbo itt iónt? — Más. Az emoerek másak. Amikor hajtottam a juhokat Csehi fele, sokszor elbeszélgettem a. legalsó házban lakóval. Már televíziót is voltunk náluk nézni, mert dúlunk nincs villany, itt a tanyán is lakik egy család, Szabadosék, a másik hocláiy végében. Este átmegyünk hozzájuk. Há már itt se járnának az emberek egymáshoz, akkor hol? Finomabb lelkűek itt az emberek mint felénk, szeretek itt lenni. — Mennyi szabad ideje van? — Egész nap van mit. csinálni. Reggel megfejek, enni adok nekik. Aztán én is reggelizek, de első a jószág. A feleségem zsémbekel is eleget érte. Nem mondom, ő is szereti a juhot, csak nem úgy mint én. Másképpen. Ö csak szereti a jószágot, én valahogy . másképp vagyok velük. — A tanyáról szoktak eljárni a faluba? — Nemigen. Nem hagyhatom egyedül őket. Akármi előfordulhat velük. Van itthon egy táskarádió, azt «nlrtam hallgatni, van amikor hajnalig is szól, hogyha jó tánczene van. Egvszerre, hirtelen sötétedik. Az asszony viharlámpát tesz a szekrény tetejére és a bizonytalan hosszúra nyúlt árnyékok között, szöszmötöl a tűzhely mellett. Kimegyünk a .hodály elé, a szőke hajú fiatalember teli meri a gémeskútból a vályút. A táskarádió ott szól a káván. Amikor kinyitjuk a hodály ajtaját, a juhok szorosan egymás mellett tipornak a vályú felé, egymáshoz feszülve isznak a vízből. Cziffra László nem győzi utána merni a vályút, kezén végigcsurog a jéghideg kútvíz. — Igyatok. Azt szeretem, ha isznak., akkor van tej. rúeg ha jót isznak, tudom, hogy egészségesek. A kutyák fordulnak, vak- kantanak, visszaterelik a juhokat a hodályba. Rájuk zárjuk az ajtót, zsebre du gom a kezem, mert fázik. — Hosszú volt ez a tél — mondja a juhász. — Megkínozta az állatot, meg minket is. Sokat‘kellett dolgozni. De talán ez a szerencse, mert íey elment ez is. Ha dolgozik az ember, mégiscsak sokkai jobban érzi magát Szigethy András márdtag 9*, orecabM
