Népújság, 1970. március (21. évfolyam, 51-75. szám)

1970-03-07 / 56. szám

I

Seiend As ntolső ítélet című t ▼-filmből*

A művésznő hintája |

Kedd, 20.20:

A 60-as évek elején mutatta be a színház Prosper Mériínée három egyfelvoná- sosát, köztük - A művésznő hintája címűt, amely a korai munkái közé tartozik, s amelyet annak idején Clara Gazul álnéven adott ki: A

színmű eredeti címe az Oltá- ri szentség címet viselte, ami közvetlenül utal a cselemény- re:'. Camilla Perichole színésznő a perui alkirály, Dob Andres de Ribera szeretője, — s miként kiderül, nemcsak az övé. A darab a férfiúi ostobaság karikatúráját adja szellemes, fordulatos párbeszédeivel, a szép primadonna nemcsak megcsalja a hiú alkirály t, de ezt követően még rá is szedi. Perichole-t Pso- ttj. írén, az aíkirályt Márkus László alakítja. A fordítás Mészöbj Dezső munkája.

Az utolsó ítélet |

Péntek, 21.20:

tLendvai György írta televízióra Vercors Clementine című kisregényét, amely a magyar származású francia baloldali írónak a fasiszta megszállásról valló műveiből született. Maga a történet egy koncentrációs lágerbe •riszi a nézőt, az itt állati körülmények között élő foglyok közé; főszereplője egy nő, akinek helytállása, majd felszabadulása után a normális emberi társadalomba való visszailleszkedése, pontosabban ennek problémái inspirálták az írót. A főbb szerepeket Dómján Edit, La- tinovits Zoltán, Kautzky József, Bárány Frigyes alakítják.

Shakespeare: Tévedések vígjátéka

Szombat, 20.20:

A komédiát, mint Shakespeare valamennyi vígjátékét,

a magával ragadó játélfss- sagon kívül az őszinte életöröm. a túláradó kedv jellemzi — a reneszánsz embereszmény kifejezője. A bolondos eseményék kavargása, az ősi, már Plautusnál megvolt ikerpár össze tévesztés révén kerül színpadra, s állítja fejtetőre a történetet. Shakespeare itt is bravúros logikával. dramaturgiával meséli el a syracusai ephe- susi ikrek szerelemmel és mélabúval bőven körített történetét. A fordítós Szász Imre munkája. A rendező Egri István.

DELTA 1

! Vasárnap, 16.15:

A főtéma ezúttal az orvos- biológiai kutatások területe, elsőként — egy lengyel film- összeállítás révén — egy ultrahangos eszközzel, g egyben módszerrel ismerkedhetünk meg, amelynek segítségével az orvosok a szívelégtelenségek és a koponyaűri elváltozások diagnózisait tudják igen nagy pontossággal elkészíteni. Az ultrahangos adóvevőfej ugyanis a visszavert, regisztrált hangképekből engedi megközelíteni a daganat koponyán belüli helyét, egy elektronikai berendezés lehetővé teszi az örvösök számára, hogy telefonon keresztül végezzenek EKG-vizsgálatot. Igen figyelemre méltó kísérletről számol be az adás: a mesterséges kopoltyúról: itt egy szil iku mgumi -membránról van szó, amelynek sajátos tulajdonsága, hogy bizonyos gázokat-csak egy irányban enged át .magán. A kísérleti egeret egy, ilyen membránnal lezárt csőben

helyezték él, majd a csövet hosszú időre akváriumba vetették. Az egér életben maradt, mivel a membrán a vízben oldott oxigént csak a cső belseje felé engedte át, s ugyanig a membrán az elhasznált levegőt viszont kizárólag visszafelé. Két új készüléket is bemutat a műsor, amely a vakok látásának visszaadását, illetőleg az agyban — villamos impulzusok segítségével látási képzet kialakítását segíti elő. Végül egy látványos film össze áll!- tás a radiographia új módszereiről számol be.

Krebsz az isten

Színes magyar film

Egy nagyszerű komédia, vagy egy maró szatíra lehetőségét szalasztották el a film alkotói, Müller Péter író és Rényi Tamás rendező. A téma, az ügyes alapötlet ott volt a kezükben, a kezdő képsorokban.

A film különböző korú és foglalkozású nőkre kérdez rá váratlanul: részt vennének-e egy balatoni szépségversenyen, amelynek fő díja egy készülő film főszerepe? A válaszok természetesen különbözőek. sokoldalúak, s hűen tükrözik a nők vágyait, a gyors érvényesülés csábitó kínálatát, ötletes, s igényes indítás ez, kár, hogy a film alkotót elvesztették témájukat, vagy legalábbis más vizekre eveztek. A felszínes csillogás, a könnyű érvényesülés szatírájából semmi nem lett, helyette vérszegény revüféle pergett a filmvásznon. A későbbiek során mintha a film alkotói is ke- veselnék a történést, igyekeztek mélyebb tartalmat adagolni, felvillantottak egy másik ötletet, egy külön filmtémát; a jó szándékú balek, a mindent túllihegő beosztott kálváriáját szembeállították a semmittevő központi irányítással. Mindezt a vérszegény balatoni szépségrevű keretében.

Nemes és dicsérendő szándék, hogy az író és rendező többet akart az egyszerű és sablonos vígjátéknál, . s a könnyed szórakoztatás mellett nem akart létnondani a társadalmi mondanivalóról sem. Csakhogy éppen ez a mondanivaló szenvedett csorbát, ez veszett el a jó és rossz alakú szépségjelöltek útvesztőjében.

Az igazsághoz tartozik az is, hogy helyenként jókat

derültünk, s néhány jelenéten kellemesen szórakoztunk. Elsősorban, sőt kimondottan egyedül Kállai Ferenc játéka tetszett. Ö volt Krebsz Antal, a szórakoztató ipar lelkes és odaadó dolgozója, aki Balatonszutykoson rendezi vállalata nagyszabású és egyedülálló szépségversenyét. Ö az, aki mindent tud és mindent csinál: irányit,

szervez, dolgozik, felügyel egy személyben. Sok munkája közepette még arra is szakít időt, hogy óvja, vigyázza az erkölcsöket. Nem isten ő —', csak a szépségjelöltek hiszik annak, tőle remélve a győzelmi trónt — egyszerű kisember, aki valami szépet, valami nagyot akar, de ezt oly sok balek- sággal és oly túl bő lelkesedéssel csinálja, hogy biztosra vehetjük bukását. Kállai Ferenc igényes színészi eszközökkel ábrázolta Krebsz- isten nagyon is emberi tulajdonságait.

A két segítőtárs — Garas Dezső és Iglödi István — mar sokkal kevesebb lehr tőséget kapott a vígjátéki csillogásra. Szerepelt még a filmen harminc lány, egy részük fiatal és csinos. Her- czenik Miklós játékos képsorai elevenné tették a helyenként vontatott cselekményt..

Márkusz László

Megjelent a Nemzetközi Szemle márciusi száma

A folyóirat ,_A lenlnlzmuK nemzetközi jelentősége” címmel közli Sztyepen Tyltaren- ko írását, amelyben részletet elemzés után* így summázza Véleményét: „A lenini zmus történelmi sorsáról teljes joggal szólhatunk. ugyanazokkal a szavakkal, amelyekkel Lenin jellemezte a marxizmust: ez a tanítás azért hatásos, mert Igaz. Minden új korszak elhozta a marxizmus *új igazolását us új győzelmeit. Az eljövendő történelmi korszak is magával hozza a leninizmus tta- . gyögó diadalát”.

H»:w elfte

Lenín-idézettel kezdi ft Palme Dutt a Viharos hetvenes évek Című cikkét. Az új évtized küszöbén korunk és perspektíváinak áttekité- sével foglalkozik. A fegyverkezési versenyről, a helyi háborúkról, a vietnami vérengzésekről. az imperialista stratégia válságáról, a NATO szelepéről ír, Az imperializmus haladó világa és a szocializmus, valamint a nemzeti felszabadító mozgalmak izmosodó, előretörő világa közötti összeütközés mg már igen előrehaladott szakaszba jutott. Milyen irányba fejlődik ez a konfrontáció a következő évtizedben? Ez a hetvenes évek problémáinak és perspektíváinak meghsvtá- rözója.

kefe bajusza furcsán rángatózott.

Bogdanov István, a nehézsúlyú ökölvívó kissé megemelte a fejét, mintha arcát akarta volna hűsíteni az esővel. , * ■

— Erre az oldalra döntjük le a roncsokat. ,Szólj az embereknek, jöjjenek segíteni.

Elejét véve a további Adtának, magára hagyta barátját. Felkapaszkodott a mozdonyra, tüzetesen vizsgáim kezdte az egymásba gubancoló- dott alvázakat, keretvasakat, tengelyeket, síndarabokat, kerekeket, hogy hol a leglazább a roncshalmaz. Cziple Simon rákiáltott:

— Gyorsan, gyorsain, még ma helyre kell állítani a vágányokat!

Csak bólintott, mint aki teljesen egyetért Cziple Simonnal. Meglátta Miki József esztergályos társát, hanyagul intett neki:

— Józsi, dobd fel a kötelet! — és nyugalommal várt a magasban, mint akit az eső sem ér.

Miközben a kötéllel vesződött gémberedetten a fázékony Miki József, epésen morgott Cziple Simonra:

— Most aztán örülhetsz. Az amerikai bombázók is hozzájárultak Szálasa kinevezéséhez.

Cziple hátravetette fejéről a köpenycsuklyát, begyújtotta a hegesztőpisztolyt, Miki József felé ugrott:

— A lánggal váglak darabokra, te rühes macska!

A bivalyerős Balogh Mihály hátulról kapta el a két könyökét, szorításától ropogtak Cziple karjai.

— Csillapodj, testvér! Inkább törüld meg az orrod, mindjárt elcsöppen.

— Elvitetem az egész bandát! — próbált férfiasán fenyegetőzni a saját mérgétől félhevült hegesztő, de fitos orrhegye valóban úgy. Csillogott, mint egy náthás kamaszé.

Fiatalok Ápoltak, még az őszülő bajuszé Kiss István is, de mindannyi uk közül kitűnt tejfeles szájával Nagy Rezső, akit .alig ismertek tneg a vagongyárban. Csendes, szorgalmas legény volt, ráádásul tiszteléttudó, senki nem előzhette meg a köszönésben. Most annál jobban / meghökkentette az embereket: bátor kihívással állt Cziple Simon elé:

(Folytatjuk.)

!— Szervusz, Imre-^— köszönt önkéntelen derűvel.

Nyíri Imre, a vagongyár gépkocsiosztályának vezetője alig tudta hirtelen lefékezni magát. Mihelyt meglátta, ki áll előtte, gyorsan körbe pillantott, még az ország- zászló fehér kőoszlopát is szemügyre vette.

— Szervusz,..' nahát... hogy vagy?

Az óvatosság, a betanult udvariasság, a félénk öröm mindent megmagyarázott

Urbantsok Tibornak.

— Elengedtek. Most megyek haza Táplány-pusztára. Mi újság a gyárban?

Topogásával fejezte ki az osztályvezető, hogy siethet- nékjén mór nem tud úrrá lenni, egyúttal kínlódó mosolyával bocsánatért esedezett.

— Semmi különös.;: Ne

érts félre, nagyrabecsülésem ...

— Tudom, tudom — vágott szavába Urbantsok akkora kedélyességgel, amekkora csak tellett tőle szánalmas helyzetében. — Teljesen igazad van. Minden jót, Imre.

Német katonai gépkocsik, keresztezték útját a teherpályaudvar ki járatánál Az egyik sofőr cigarettavéget dobott a lába ölé. Alig tudta megállni, hogy le ne hajoljon érte. Néhány szippantás valósággal boldoggá tette volna.

—- Jó estél főmérnök űr — köszöntöttek rá váratlanul.

Zömök, jókötésű fiatalember állt mellette. Nem Ariséit sapkát, dús haján jégkristályok csillogtak.

— Jő estét Mit akar? Kissé bizonytalanná tette a

fiatalembert az elutasító fogadtatás.

— Örülök, hogy szabód .., Ez a keresetlen őszinteség.

a hang melegsége megrázta Uibantsokot Annyira gyenge volt hogy már a jó szónak sem tudott ellenállni.

— Köszönöm. Ki maga?

— Németh János. Pontosabban Németh László János. Üzemírnok az öntöde bői.

Most már megismerte a főmérnök. Emlékezett rá, Pécsen joghallgató, de a front közeledése miatt hazajött.

— Ugye maga az, aki verseket szokott faragni?

— Igen... _

Elment az utolsó teherkocsi is, szabaddá lett a gyalogút.

— Még egyszer köszönöm. Minden jót — és Urbantsok kezet nyújtott a fiatalem- ■ bemek.

Németh László János nem akarta elengedni a kezét.

— Főmérnök úr... Segítsen nekünk...

Rossz tréfának vette a kérést Urbantsok. Miben segíthetne ő, a gyanús elem, akinek hajszálon függ az élete, minden lépését figyelik, és e pillanatban számtalan tetű szívja a vérét?

— Szívesen, ha tudok.

A fiatalember is gyorsan körbepillantott mint Nyíri Imre az országzászlónál, csak egészen másképp.

— Öt évig élt főmérnök úr a Szovjetunióban.., Barátokat keresünk...

Először szomorúság, aztán gyanakvó ellenszenv borult a főmérnök elcsigázott arcára, íme, alig szállt le a vonatról, máris a sarkába küldtek a besúgókat *>- állapította meg nagy belső nyugalommal.

— Többre szeretném becsülni magát Menjen a fenébe.

Lomhán, fáradtan indult tovább, de alig várta, hogy befordulhasson a Fehérvári út sarkán, mert érezte, hogy makacsul a hátába kapaszkodik a faképnél hagyott fiatalember tekintete.

*

Fantasztikusan összekuszálta a teherpályaudvart a légitámadás. Csomókba olvadtak: * kiégett vagonok

összegöndörödtek a sínszálak. mint a dugóhúzó. Mihelyt elsistergett az utolsó gyújtóbomba és az esőben hűlni kezdett az átizott roppant ócskavastömeg, a honvédségi mentőalakulatok mellé vagongyári munkásokat rendeltek ki a nyilasok, hogy minél előbb eltüntessék a pusztulás szörnyű képét.

Kötelekkel, feszítőrudak- kal, hegesztőpisztolyokkal szedték darabokra a roncsokat. Szakadt a november végi eső, vasakról és emberekről egyaránt csörgött a víz.

Egy mozdonyhul}át valósággal betemettek a hátára, szóródott vagonalvázak. A nehézléptü, nyugodt Bogdanov István méregette, hogyan fogjanak hozzá a veszedelmesen lebegő tonnányi súlyok szétválasztásához. Csontos arcán, beesett szemén kemény fény villogott: a mozdony túloldalán Cziple Simon hegesztopisztolya sister- gett

— Lökjük arra az oldalra — szólt hozzá- halkan az őszülő bajuszú Kiss István, ég mintha csak a vállát rándította volna meg, Cziple Simon felé biccentett.

Bogdanov arcán semmit sem változott a kifejezés,

— Őrültség. Verd lei a fejedből.

— Baleset. Véletlenül szokott történni — makacáko- dott szelíden Kiss István, de szája remegésért látszott, hogy eltökéltsége cseppet sem szelíd.

Cziple Simon vitortavá- szon köpenybe burkolózva görnyedt a vascsonkok fölé, arcát a hegesztömaszk mögé rejtette, alakját kísérteties fénybe vonta a pisztoly csillagszórója. Tűnődve méregette Bogdanov István a szétrobbant mozdony résein át.

— Nem lehet. Hozd a köteleket

— Semmit sem fog érezni — hajtogatta a magáét makacsul Kiss üteáa, őszülő fe-