Népújság, 1970. március (21. évfolyam, 51-75. szám)
1970-03-29 / 75. szám
•VNVVV>VVXVXXVVVV'VXNvvNNVVNXVVV\VvVVVVVXXV^>^VVV.VS.VVSXVVVVV\XVV\VVVVVVVVVVS.VX\VVV<XVVVVV>V>'N.Xx^nn> vsAssss// sssjssssssss&yss/sssssss/s/ssssYsss/sArrTrsssr*yi’rMn/vrmsm Szegények vagyunk, de__ Nem tudom, ,uou, sincs rá, hogy oknyomozó módon kiderítsem, ki volt az, aki először repítette bele a világba ezt a rettenetes magyar sületlenséget: „Szegények vagyunk, de jól élünk!” Van ebben a mondásban óhatatlanul egy megfelelő adag primitív nagyképűség, valamiféle hánya veti ősmagyarkodás, amelyből messzire bűzlik: kódis ország vagyunk ugyanj se gyárunk, se technikánk, se kultúránk, csak zabálni valónk van, de az aztán fölösen. Hogy ezt a mondást valahol a zsírosparaszti rétegekben, vagy az ennek megfelelő „zsírospolgári” környezetben fogalmazták meg, az szinte kétségtelennek látszik, és így, miután e rétegek meglehetősen eltűntek a társadalom süllyesztőjében, látszólag nem sok értelme van, hogy perbe, haragba és vitába szálljak eme nemes-nem- zetes ősi mondással. Valóban nem lenne sok értelme még akkor sem. ha néhányan, inkább olyan rosszízű tradícióként, még hajtogatják manapság is. nálunk, illetőleg ha csak néhányat! hajtogatnák, mondogatnák. Valóján ban azonban ez a mondás meglelte* tősen veszélyes és pökhendiségébem ostobaságában retrográd szemléletet takar: nem a szellemiek, hanem a bélügyiek a fontosak! Más szóval egy adott társadalom szellemi, er t köles!, tudományos, technikai értékrendjét mélységesen alárendeli a szaftos pörkölt, a zsíros kacsa, a töl- \ tött káposzta, vagy a disznótoros " ételrendjének. Évszázadokon át, a romantikus és 1 kevésbé romantikus regényekben | gyakran kapott helyet a magyar TVS/,ffffffSS/fjyf/SfSSSSffSSS/fSS/SS//'SSS/SSSSSSSSSSSSSS/SSSSSS/S/SSSSSSSSSSSSSSSSfSSSS/S//SS/SSSS/SS//SSS/SS//SSSSf/SSSSSSSSSSSSSS//SSSS/SSSSSSS/SSSS//SSSSSS//SSSS/S*/SSSS/S/**/rfs//S/SS/*/SSS/SSSSSSSSA meres*ssr?s?s.''-~sfSfsss,~rfr'/ffs/'fffsssss/'ssffsssJ'i'sss/-ssssj’sss/ss///s//ss/sssssss/ssssssssssss/vysssss/sA//sysj%m konyha dicsérete, ahol „csak léfék volt kétféle”, s nem véletlen, hogy a zsírtól fénylő ábrázat, gatyában és fokossal bevonult egyrészt az európai közvéleménybe, másrészt az egész magyar társadalmi ötudatba, s ennek nyomán a jómód nálunk évtizedeken, évszázadokon keresztül nem is attól függött, hogy mivél terítek az asztalon, hanem miből mennyit. És hazug, hamis volt ez a mondás azért Is, vagy, hogy Inkább elsősorban alapvetően azért, mert szegények voltunk, és egyáltalán nem éltünk jól. Ha jól éltünk volna, nem tántorgott volna ki Amerikába hárommillió emberünk, nem szedte volna áldozatát a tüdőbaj; a sorvadás, s ezernyi fajta más népbetegség, nem zabáita volna rr- 't halálra Móricz novellájának ; és szerencsétlen hőse, és nem le,, volna Magyarország évszázadokkal lemaradva a nem is magasan fejlett nyugati országok mögött. Való igaz — és ez nem örökös önismétlés, hanem történelmi tény —, hogy ebben az országban a paraszt csak akkor evett tyúkot, ha vagy az, vagy ő beteg volt, hogy ebben az országban nem á török idők alatt, de a Horthy- rendszer évei alatt haltak éhen emberek, és nem is á városi macskaköveken, hanem a puszták népe soraiból, a gazdag hombárok mellett. Mert szegények voltunk és nagyon rosszul éltünk! És az is való igaz, és ez is történelmi tény, vállalva az önismétlés • vádját is, hogy mert szegények voltunk, mármint a dolgozó nép, azért volt nem egy helyen afrikai szintű a szellemi sötétség, a lelki restség, hogy nemcsak summátok, de a mái akkor, és ma még inkább világhírű tudósok rajokban menekültek ki ebből az országból, ahol az emberi fel- emelkedés netovábbja egy ropogós kacsasült volt, idei uborkasalátával. Mert való igaz és történelmi tény, hogy Babits, Tóth Árpád. Nagy Lajos, József Attila. — minek tovább sorolni! — lelkiekben olyan gazdagok voltak, amily szegények anyagiakban az adott társadalmi élet rendjében, s hogy gondolataik a dúsan terített asztal gazdagságát tárták volna milliók elé, de csak ezres példányszámban, ha megjelenthettek az akkori országban. Nem, ma sem vagyunk még gazdagok. Jószerint egyhamar nem is leszünk olyan gazdagok, mint a legfejlettebb tőkés országok. De olyan gazdagok nem ts akarunk lenni soha, mint amilyet a zsirosparaszti álmok, nyárspolgári csámcso gások megfogalmazni próbáltak, és próbálnak néha még ma is, a holnap céljait illetően. Már nem vagyunk szegények, és még nem élünk olyan jól, de már telik terített asztalra, hogy testünk telik tudományra, kultúrára, hogy lelkünk is gyarapodjék. Pompás étek például a sonka kemény tojással, puha foszlós kenyérrel, ostoba, aki nem kedveld, és hazug, aki tagadja ha kedveli. De. az sem szégyen talán, hogy híres paprikás csirkénkén túl iparunk száznyi terméke, kultúránk ezernyi alkotása, néha joggal sokat szidott technikánk számos esetben mégis meghökkentően merész újszerűsége elismerést vált ki — nemcsak barátaink — még ellenségeink előtt Is: Dehogy merek én szólni a terített asztal gazdagsága ellen. Miért ne egyék, a magyar, aki annyit éhezett, ha jut rá manapság, és Ízlése, erős gyomra is van hozzá. De nem ettől élünk jól! Attól élünk jól, hogy dolgozunk, hogy gondolkodunk, hogy emberi emberekké válhattunk e társadalomban, ahol... ... már nem vagyunk szegények, és mar ködünk jól élni. Adalékok a cigánykérdéshez t Helyzetkép az egri járásból Az ttgvi Járftsl Tanfcs véc- rrtiajtó bizottsága utoljára 191.5. novemberiben foglalkozott a cigányok helyzetével testületi ülésen. Az Igazgatási osztály felmérése alapján most útra napirendre tűzték o kérdés megtárgyalását. A felmérés Az egri járás területén 4350 éigány él, ez a szám az öetz-lakosságnak 5 százaléka, A cigányság a járás 36 községében oszlik el, 12 községben egyáltalán nem élnek cigányok. Lélekszám-növekedé- sük 1962 és 1970 között elérte a 9,5 százalékot, jóllehet. ez is számottevő, ám ha korábbi időszak népességalakulásához viszonyítunk, ez kevesebb. 1950 és 1961 között —. csak a „régi” egri járás területén — 34 százalékos volt a növekedés. Az utóbbi években néhány községben ősökként a létszámuk, s nemcsak a vándorlás, az elköltözés miatt, de azért is, mert a cigányoknál most már bátrabban veszik Igénybe a ter- hességmegszakl tást. A munkaképes cigányoknak jelentős százaléka vállal állandó munkát, bár a nem dolgozók száma még mindig magas. 1962-ben a munkaképes férfiak 64 százaléka állt munkaviszonyban, a nőknek pedig 13 százaléka. Ez év elején a férfia^ 81, a nőknek 21 százaléka* rendelkezett munkahellyel. Még kevesen vannak, akik becsülettel és tisztességgel élnek, dolgoznak; legtöbbjükben alig él vagy teljesen hiányzik a munkamorál. Munkateljesítményük alacsony, csak annyit dolgoznak, hogy napi betevő falatjuk meglegyen, hogy táppénzt és családi pótlékot kaphassanak. A fiatalokban van némi törekvés, hogy szakképzettséget szerezzenek, számuk azonban elenyésző, alig említhető. A cigányok lakásviszonyait 1« felmérték. A vizsgálat adatai szerint a járás 4356 cigányának megoszlása a következő: 427 lakóház, 416 putri, 44 barlanglakás. Egy- egy helyiségben általában öten laknak, a putrikban azonban nem ritka a 6—8, vagy ennél is több ember. Nagy erőfeszítéseket tettek és tesznek a szociális követélményeknek meg nem felelő telepek felszámolására. A kikapaszkodást lakóház- építésekkel és vásárlásokkal segítik. Múlt év december végéig 32 lakás épült meg, vásároltak 42-t. 1962-ben 378-an, év elején 943-an élteik a faluban szétszórtan, a magyar lakosság közé beil- fcszkedve. Nagy „építkezések” folytak a cigánytelepeken is, ennek eredménye: a putrik száma 279-ről 416-ra szaporodott. Sok gondot okoz a járás területén az iskolaköteles cigányok oktatásának, nevelésének megoldása. A tanköteles gyermekeknek csak 60 százaléka jár ' rendszeresen iskolába. Bíztató előrehaladás mutatkozik a cigányok egészségi állapotában, a telepek közegészségügyi viszonyaiban és a cigánynegyedek egészség- ügyi kulturáltságában is. Az élveszületések száma kedvező, a csecsemőhalandóság — ha szeszélyes ingadozásokkal is, de — csökkenő, mindinkább igénybe veszik az egészségügyi szolgáltatásokat. A vita A beterjesztett jelentést — melynek főbb részletéit ragadtuk ki e cikkben — élénk vita követte. A hozzászólók a kérdés társadalmi, gazdasági, politikai, jogi és emberi vonatkozásait emelték ki. A szabálysértési eljárások 80 százalékánál az elkövetők cigányok, ugyanakkor emelkedő a bűncselekményekben részt vevő cigányok száma. A bűncselekmények megelőzése érdekében a rendőrség fokozottabban ellenőrzi a cigány-bűnözőket, szigorúbb intézkedéseket alkalmaz a garázdákkal és rendbontókkal szemben. Esetenként, különösen fizetési napokon, az URH*s gépkocsi ellenőrzi a nagyobb cigánylakta községeket. A bűnüldöző szervek vezetői gyűléseken beszélgetnek el a cigányokkal. Nemrég ilyen gyűlés zajlott le Tarnaleleszen és utóbb Balatonban is. Akadt olyan tanácsvezető, aki. amikor megkérdezték, hogyan foglalkoznak a község vezetői a cigány- lakossággal, komolytalanul úgy válaszolt: „Sehogyan! De minek is foglalkozni, úgysem tudnánk velük nyomra menni ...” S mikor helyiség biztosítását kérték, telefonon szójt át az iskolaigazgatónak- „Fűtess be a. kultúrba, mert brazil gyűlés lesz”.. Egyik hozzászólás a munkakerülő cigányok problémáját feszegette. Feltette a kérdést: hány lődörgő cigány ellen kezdeményeztek eljárást munkakerülésért? Csend volt a válás-' A hozzászóló pedig így jiytátta: „A cigányok -adatnunk teljes jogú tag; . Alkalmazni kell a tön nyékét velük szemben is szigorúan és következet esrn.” Néhány község vb-dnöke, hogy a létszámnövekedést a cigánytelepeken megakadályozza, a cigánylakosok bejelentkezését nem fogadta el. Ez természetesen jogszabályellenes. Többen is, helytelenítették, hogy az igazgatási szerveknek nem lehet beleszólásuk: tízen . Vagy tizenöten lakhatnak-ff jegy. 2 személyre méretezett putriban ? i Számosán arra hívták fel a figyelmet: döntsünk az eddiginél is nagyobb meggon- doltsággal, küknek nyújtunk segítséget, hogy kikerüljenek a telepekről! összességében arra az álláspontra helyezkedett Az Egri Járási Tanács végrehajtó bizottságának testületé, hogy a cigánylakosság helyzetének javulásában előrelépés tapasztalható. A fejlődés üteme lassú, ezt kell fokozottabban meggyorsítani. A Cigánylakosság jó részében még ma is meglevő helytelen életszemlélet és erkölcsi fogyatékosság megváltoztatására széles társadalmi összefogásra van szükség. A megváltoztatás igénye nem lehet egyoldalú, sorsuk megváltoztatására maguknak a cigányoknak is törekedniük kell. Pataky Dezső '7........ ípi'lefések a Nagyerdőn A debreceni Nagyerdőt üdülőközponttá fejlesztik. Most épül a tóparti étterem 12 és fel milliós beruházással a volt Leveles Csárda helyén. Az előtte látható csónakázó tavat szintén felújítják. A tervek szerint több új szakszervezeti üdülő építését Is tervezik a Nagyerdőben. (MTI foto — Balogh László feilv.) Húsvét Az első tavaszi holdtöltét követő vasárnap és hétfő megnevezésére szolgáló húsvét összetételünk valójában arra utal, hogy a hosszú böjt elmúltával szabad a hús- evés, a húsvétel. A régi magyar nyelv ismerte a húsvét hangsort is. Közös szemlélet alapján néhány szláv nyelv hasonlóan nevezi meg a nagyböjt utáni ünnepet. A magyar húsvét szót tehát tükörszónak, fordítás-jövevényszónak is tekinthetjük, amelynek megfelelője a hor- vát—szlovén nyelvben a me. sovuzem —mesovüzem hangsor. Mindkét összetétel jelentése: húsvétel, húsvét. A húsvét szóból képzett húsvéti melléknevünk ma különösen gyakran vállal nyelvi szerepet: húsvéti öntözkö- dés, húsvéti locsolás, húsvéti tojás, húsvéti sonka, húsvéti nyúl, húsvéti bárány stb. Eger város régi jegyzőkönyveiben olvashatjuk a húsvéti ajándék szókapcsolatot is. 1725-ben pl. ezt a mondatot trta a nótárius a jegyzőkönyv lapjaira: „Húsvéti ajándékban offeráltasson a földesuraságnak egy bornyú aimer, fejestül, lábastul.” A borjúdmer, a báránycímer összetételek ma Is élnek a nép nyelvében, a a bárány, a borjú negyedrészét nevezik meg. Húevét hétfőjének régi magyar neve: vizbevető, vízbe - hányd hétfő. A megnevezésnek az e napon szokásos húsvéti öntözlcödés, locsolás adott alapot. Szólásainkban is szerepet vállal a húsvét szó. A húsvéti Ünnepekre vonatkozó legiwrertebb 1 -mondásaink, azólinaink a követke.-ők: Fehér kí itseony, aöld hú wét,: Fekete wctony, fehér í napét. Szekerei karácsony, 'Kénét húsúét. Húsvéti eső, gaz dagond. Szelíd, mint a húsvéti bárány. A szegénység, az alesertteég adott alapot a következő szólás nyelvi formájához, illetőleg a benne megfogalmazott megállapításhoz: Kellemetes, mint húsvét napján a keszöce. Gúnnyal, iróniával éppen arra figyelmeztet ez a szólás, hogy valami nem kellemes, nem kedves, hiszen a keszöce a szegénység levesét, az ecetes, savanyú levest, a korpalevest, a db'rét nevezte meg. Mint nyelvtörténeti érdekességet említjük meg végül, hogy az 1211-1 tihanyi ösz- szeírásban szerepel a Húsvét személynév is. Dr. Bakos József Mi az a lemn ? Ha igaz az, hogy a szerszám az ember kezének meghosszabbítása, akkor a lexikon az ember agyát „hosszabbítja meg”. A hozzáértő, avatott kéz, egy-kettőre fellapozza és megtalálja mindazt, amit nem tud, vagy szeretne megtudni — a lexikonban. Olyan a lexikon, mint valami csodakút, amelyből a kíváncsi, tudásra szomjazó ember gazdagon hörpölheti az adatok, nevek, tények harmatcseppjeit. Így aztán mi sem köny- nyebb, ha az ember olyasmit hall, mint például „lemniszkáta” fellapozza o lexikont, s máris fölényes magabiztonsággal oktatja ki oktalan gyermekét, valahogy így: — Nagyon helyes, kisfiam, hogy apádhoz fordultál, aki ugyan nem szereti megjátszani a két lábon járó tudás tárházát, de alci mindig tudta, így most is, hogy lexi- konális tudásért a lexikonhoz kell fordulni. Nos, kisfiam, most gdáinegytinlt a könyvszekrényhez, kivesszük azt a lexikont, amelyik... — ... és az ember ott áll a könyv- szekrény előtt, és keresi a lexikont, de nem találja, de nem is találhatja, mert az e témakörben megjelenő lexikon még csak a K-betűlg jelent meg. — Kérdezz valami mást, fiam, nem vagy kíváncsi például arra, hogy mi az a kasub nyelv? — próbálkozik ilyenkor az apa, hogy egyrészt fitogtathassa a lexikonokban való jártasságát gyermeke elölt, másrészt, hogy ne maradjon szégyenben, hogy fejből nem tudja azt, mit is jelent a lemniszkáta... — Apu, engem egyáltalában nem érdekel, hogy mi az a kasub nyelv, engem a lemniszkáta érdekel, azt tessék megmondani — makacskodik ilyenkor természetesen az apának a fia, hogy az apát végül Is joggal önti el a méreg: — ...háládatlan kölyök vagy, ahelyett, hogy összetennéd a kezedet a boldogságtól, hogy olyan apád van, aki meg tudja mondani mi az a kasub nyelv. De nem, te csak nyügösködsz, ét az eszedbe sem jut, hogy bezzeg apád idejében senkinek még álmában sem jutóé. eszébe, hogy a kasuu nyelv iránt érdeklődjék... Valahogy így! ßs valahogy úgy. Hogy egymás után jelennek meg lexikonok, amelyek rendkívül hasznosak a társadalom öregje és fiatalja számára, csakhogy ezek a lexikonok az A-tól a C-ig jelennek meg, aztán két év múlva a C-tól az F-tg, jobb esetben a G-ig, és évek telnek el, amíg gyermekem kérdésére például megmondhatnám, hogy ki volt az Ypszilanti család, pedig Őket még csak az y-nál kellene keresni s nem a z-nél, vagy a zs-nél. Még ez a szerencse. Ezt a szót Is meg kellene nézni az sz- nél. De ha még az se jelent meg?l (egri) JMteU ©
