Népújság, 1970. március (21. évfolyam, 51-75. szám)

1970-03-26 / 72. szám

( Népfront-napirenden: ü ivalleilali laScasafceiölc Javaslatként hangzott el a Hazafias Népfront város- és községpoiitikai bizottságának szerdai ülésén’, hogy a válla­latok kaphassanak bankhi­telt á lakásépítési akciók tá­mogatásához. Jelenleg ugyan­is az a helyzet, hogy a nye­reségből képzett fejlesztési alap 10 százalékát társas- és családiház-építkezések támo­gatására használhatják fel a munkahelyek, de a jogsza­bály adta lehetőséggel egye­lőre nemigen tudnak élni, mert érdemben számításba jöhető összeg csak hosszabb távon halmozódik fél. Vi­szont a költségek akkor ese­dékesek, amikor megkezdik a lakásakciókat. Évente mintegy 10—12 ezer lakást lehet felépíteni, ha a vállalatok teljes egészében kihasználják a jogszabály ad- . ta lehetőséget, azt ugyanis, hogy a vállalati támogatás mértéke elérheti — vissza nem térítendő hozzájárulás és kamatmentes kölcsön for­májában — az építési költsé­gek 60 százalékát. Most egy átlagos alapterületű és fel- szereltségű kétszobás lakás .építési költsége mintegy 200 ezer forint; ebből — ha vál­lalati akcióról van szó — a dolgozónak 25 000 forintot "kell készpénzben fizetnie, 35 ezer forint az állami árki­egészítés, az OTP 40 000 fo­rint kölcsönt nyújthat, a fennmaradó részt a vállalat biztosíthatja. Egyelőre azon­Szigorűan ellenőrzik, megfelelnek-e az élelmiszer(iigiéniai előírásoknak az új kis- és középüzemek Megszigorítják az új élel­miszeripari Ms- és közép­üzemek higiéniai ellénőrzé- sét, az induló létesítmé­nyeiknél arra is súlyt helyez­nek, hogy már a tervezés és a kivitelezés idején is ér­vényre juttassák a jogsza­bályok által előírt kötelező érvényű egészségügyi előírá­sokat — mondotta ár. Ká­dár Tibor, a MÉM főosztály- vezetője, & megyei főállat- orvosok szerdai értekezletén. A tapasztalatok, szerint mind több mezőgazdasági nagyüzem, tsz-társulás. szak- szövetkezet stb. igyekszik élelmiszer-feldolgozással nö­velni jövedelmét. A működé­si engedélyt csak akkor kap­hatják meg, ha a területileg illetékes járási, közegészség- ügyi felügyelő az állategész­ségügyet, a gyártási és a speciális feldolgozási techno­lógiát jól ‘ismerő állategész­ségügyi szervek ez ellen nem emelnek kifogást. A mellék­üzemági létesítményekben az állatorvosok naponta ellenőr­zik, a munka során nem vé­tenek-e az egészségügyi elő­írások ellen. Ezen túlme­nően azonban az országban működő 40 állategészségügyi intézmény különösen a hús- és a tejipari üzemekben idő­szakonként szigorú ellenőr­zéseket tart. Az élelmiszer­higiéniára felügyelő állatar- voisok száma meghaladja a 350-et, tervek szerint a kö­vetkező években az appará­tust tovább bővítik. ■(MTI) ban ez csak „papírforma” — s éppen ezért indokoltnak tartották a tanácskozáson a vállalatok hitelével kapcso­latos indítványt. Űj lehetőségek nyílnak — a népfront felmérése szerint — a nehéz szociális helyze­tű nagy családok elhelyezé­sére: bérlakásban. Olyanfor­mán, hogy az egyes vállala­tok is szerezhetnek jogot bérlő (vagy lakásszövetkeze­ti tag) kijelölésére, ha saját eszközeikből támogatják a tanácsi lakásépítkezéseket. Segíthetnek a vállalatok a lakásgondok enyhítésében az­zal is, ha építőipari részle­geik az építkező dolgozók rendelkezésére állnak, vagy bontásból származó építési anyagokat biztosítanak az épülő családi otthonokhoz, illetőleg elkészíttetik a la­kások műszaki terveit. Részt kér és vállal a la­káspolitikai problémák meg­oldásából a Hazafias Nép­front: bizottságai, .aktivistái útján összehangolja a tanácsi szervek, a társadalmi testü­letek és a vállalatok tevé­kenységét a lakásépítések és az új otthonok elosztása te­rén. (MTI) Vetőiiiaj» nagy tételben — a háztáji gazdaságoknak A Ve tőma gtermeltető és Értékesítő Országos Vállalat­nál az idén egyre több ház­táji gazdaság közös tételben rendeld meg a tavaszi vető­magot. A háztáji gazdasá­goknak ugyanis módjukban áll. hogy a tsz-eknek beje­lentsék, mennyi vetőmagot igényelnek, a közös gazda­ság központjában elkészítik az összesítést és egyszerre rendelik meg a szaporító anyagot. Ez a megoldás azzal az előnnyel jár, hogy a kis cso­magolású — 100—250 gram­mos — tételek ára helyett a nagyobb megrendeléseket — az egy mázsás szállítmányo­kat — megillető árkedvez­ménnyel vásárolhatja meg. a tagság a vetőmagot. Lehető­ség nyílik arra is, hogy a közös gazdaság járművével olcsóbban szállítsák a hely­színre a magvakat. A vállalat és a SZÖVOSZ vetőmag-árjegyzéket adott ki, amelyben tájékoztatást adnak a beszerzési lehetősé­gekről és feltételekről A vetőmag-árjegyzékben fel­tüntetett 100 kilogrammos egységek árai nagykereske­delmi árak, tehát a nagy­bani tételekre vonatkoznak. (MTI) Hifin fásra készül a balatoni flotlilla A siófoki téli kikötőben teljes készültségben várja a tavaszi indulást a Mahart balatoni flottillája. Rövide­sen kifunak a motoroshajők, megkezdik a rendszeres já­ratot a „magyar tengeren”. A siófoki kikötő dolgozói a tél folyamán elvégezték a karbantartást és ellenőrzést, hogy ne legyen fennakadás a nyári csúcsforgalom ide­jén. Képünkön: Kajdi György műszaki berendezé­seket vizsgálja kifutás előtt. (MTI foto — Jászai Csaba felv.) r . -■ • * .»ft - raltyH Íi|M ■Fi, IéMeBSB 1 *188 r ‘I • ‘ ■ ■ - , v-v-vi-.-.­1 i , fi '-IfiMmMM Mi cs „lényeg" ? Ezekben a napokban, he­tekben kaptak, illetőleg kap­nak első ízben felemelt bért a felsőoktatás dolgozói, az ápolónők, a vasutasok és né­mileg nagyobb összeget a kis­nyugdíjasok. A többlet, amit március elsejétől folyósíta­nak nekik, nem azonos; az ápolószemélyzet bérét emel­ték a legszámottevőbb arány­ban, míg az érintett nyugdí­jasak szerény többletet kap­nak. Az államháztartás je­lenlegi lehetőségei szabták meg a béremelésben része, sülök társadalmilag jelentős, országosan mégis viszonylag szűk körét, s a béremelés mértékét is, értve e lehetősé­geket a gazdálkodás már el­ért eredményeit, de még in­kább a benne rejlő és a re­form segítségével ' kibonta­koztatható . további lehetősé­geket. Ez egyszersmind a pilla­natnyilag egyedül lehetséges válasz azoknak is, alak ugyancsak joggal várják élet- körülményeik javulását. Vá­lasz olyan értelemben, hogy íme, a kormányzat, mihelyt a nemzeti ‘jövedelem alaku­lása, a költségvetés számosz­lopai bármily csekély módot adnak a leginkább rászoruló rétegek gondjainak enyhíté­sére, az intézkedések nem késlekednek, még ha némi­leg előlegzetten, már mint a jobb munka, a jobb közérzet reményében kell is meghite­lezni a szükséges pénzügyi fedezet egy részét. Nem vé­letlen tehát, hogy a művelő­désügyi miniszter nemrég az országgyűlésen jelentette be: a következő tervidőszakban kiemelt feladat lesz a peda­gógusok fizetésének, életkö­rülményeinek megjavítása. A párt és a kormány élet­színvonal-politikájának, ezen belül jövedelemelosztási gya­korlatának megnyilvánulásai ezek, amely politika kereté­ben/ nem kis kérdéseket kell megoldani. Többek között azt a talán legtöbbet vitatott kérdést, hogy most vajon a jövedelmek Megyenlítése, vagy éppen nagyobb mérté­kű eltérítése, úgymond ni- vellálása vagy differenciálá­sa van-e napirenden? Nos, a kormányzat, mint látható, mindkettőre törekszik, mert mindkettőre szükség van. Amíg ugyanis a legalacso­nyabb jövedelmű rétegek GORKIJ: LENINRŐL XVI. Emlékszem, milyen jóked­vűen és hosszan nevetett, amikor Martovnak ezt a mondását olvasta valahol: „Oroszországban csak két kommunista van: Lenin és Kolíontaj”. S amikor jól ki-,« nevette magát, felsóhajtott:_ — Ez aztán az okos fickó! Eh... Tisztelettel és csodálattal mondta, amikor dolgozószo­bájából kikísérte az egyik „gazdasági vezetőt”. — Régen ismeri? Bárme­lyik európai országban mi­niszterelnök lehetne. És kezét, dörzsölve, nevet­ve tette hozzá: — Európa szegényebb te­hetséges emberekbe^, mint mi nis z terekben. Meghívtam, hogy látogas­son el a Tüzérségi Főpa­rancsnokságra, és tekintse meg ott egy bolsevik, egy volt tüzér találmányát: olyan szerkezetről volt szó. amely pontosabbá teszi a légvédel­mi tüzelést. — Ugyan mit érték én ehhez? — kérdezte, de eljött. A homályos szobában, az asztal körül, amelyen a szer­keze*- állt, hét komor tábor­nok gyűlt össze, csupa nagy bajuszú. ősz . öregember, tu­dósok — köztük Lenin sze­rény civil, alakja szinte el­veszett, észrevétlenné, vájlt. A feltaláló magyarázni kezdte a készülék szerkezetét. Lenin két-három percig hallgatta, snajd helyeslőén mondta: —- Hm-hm! — És máris »lyan folyékonyan kérdezget­ik a. feltalálót, mintha poli­tikai kérdésiekből vizsgáztat­ná: — Hogy tudta .elérni azt, hogy az a célpontot megha­tározó gépezet egyszerre két munkát végezzen? Nem le­hetne-e az ágyúcsövek beállí­tását önműködően összekötni a gépezet jelzéseivel? Érdeklődött még a belőtt terület nagyságáról és más egyébről, a feltaláló és a tá­bornokok buzgón elmagya­rázták neki. másnap pedig a feltaláló ezt mesélte nekem: — Közöltem tábornokaim­mal, hogy ön meg fog láto­gatni egy elvtárssal, de neto mondtam meg, hogy ki ez az elvtárs. Nem ismerték fel Lenint, bizonyára el sem tudták képzelni, hogy csinnad­ratta, parádé, őrség nélkül jelenjék meg. Megkérdezték: ■műszaki ember, professzor? Hogy Lenin: Szörnyen elcso­dálkoztak: hogy lehet ez? Hi­hetetlen! és már engedje meg! — honnan ismeri ő a mi furfangjainkat? -Olyano­kat kérdezett, mint egy tech­nikailag képzett ember! Ez ámítás! Azt hiszem, el sem hitték, hogy valóban Lenin járt náluk... , Lenin pedig, amikor együtt távoztak a Tüzérségi Főpa- .rancsnokságról, izgatottan nevetgélt, és ezt mondta a feltalálóról: — ’Lám, hát ennyire té­vedhet az ember valakinek a megítélésében! Tudtam, hogy régi, bebsületes elvtárs, de olyannak ismertem, aki nem találja fel a puskaport És íme, kiderült, hogy képes rá. Barnák ember! És azok a generálisok, hogy námfiör-; meritek, amikor kétségbe vontam a szerkezet gyakor­lati értékét! Pedig szándéko­san tettem, látni akartam, hogy ők mennyire becsülik ezt a szellemes holmit. Sokáig nevetett, majd meg­kérdezte: — Mondja csak, énnek az I-nek van más találmánya is? Miről van szó? Fontos, hogy semmi egyébbel ne fog­lalkozzék. Hej, ha mindezek­nek a műszakiaknak ideális munkafeltételeket biztosít­hatnánk! Huszonöt év múlva Oroszország lenne a világ el­ső országa! Igen, gyak­ran hallottam, hogyan di­csérte az elv­társakat. Még azokról is, akik — mint hallottam — nem dicse­kedhettek személyes ro- konszenvé- vel, Lenin úgy tudott beszélni, hogy elismerte munkaké­pességeiket. Nagyon csodálkoz­tam, milyen nagyra be­csülte Trockij szervezőké­pességét. Vla­gyimir Iljics észrevette esodálkozá- SQMMÉ. — Igen, tudom, hazudnak valamit a kettőink viszonyá­ról. De ami igaz, az igaz, ami pedig nincs, az nines, ezt én is tudom. ' Egy ideig hallgatott, majd halkabban, szárazon hozzá­fűzte: 1 — És mégsem a mi embe­rünk! Velünk tart, de1 nem a mi emberünk. Becsvágyó. És van benne valami .. valami rossz, Lassalleból.... E szavakat, hogy „velünk tart, de nem a mi embe­rünk”, két ízben hallottam tőle. másodszor ugyancsak egy nagy emberrel kapcsolat­ban, aki nem sokkal Vlagyi­mir Iljics 'után halt meg. Lenin nyilvánvalóan nagyon jól ismerte az embereket. Egyszer, a dolgozószobájába belépve, egy emberbe botlot­tam, aki hátrálva igyekezett az ajtóhoz, nagyokat hajlon­gott Lenin felé, ő pedig rá sem hederített, hanem írt. — Ismeri? — kérdezte azután, az ajtó felé mutatva, s én megmondtam, hogy két­szer is ehhez az emberhez fordultam a világirodalom dolgában. — No és? — Mit tagadjam; faragat­lan, durva ember. — Hm ... hm ... Afféle talpnyaló. És bizonyara csir­kefogó. Egyébként most lát­tam első ízben, lehet, hogy tévedek. Nem, nem tévedett: az az ember néhány hónnappal ké­sőbb teljes mértékben iga­zolta a Lenin adta jellem­zést; . (Folytatjuk) „Lenin Gorkijnál 1920-ban” (Nalbadjan festménye) nem kapják meg hiánytala dúl mindazt, amire az or­szág adott, fejlettségi, színvo nalán szükségük van, addig a szocialista jövedelempoli. tika nem mondhat le a rété gek — tehát a legkisebb ke­resetűek, a sokgyerekesek, a csekély nyugdíjúak — sorsá­nak következetes javításáról Sőt, társadalmunk, álla­munk végül is ennél többre törekszik, hogy mindenki kuL túráit emberhez méltó körül­mények között élvezhesse ? -kor és a rendszer vívmánya, it. Innen származik tehát a kiegyenlítés, a nivellálás szükségessége. De ténylegesen nagyobb hangsúlyt kapott mostaná­ban, főleg a gazdasági . re form bevezetésével, a jöve­delmek nagyobb mértéké differenciálásának szükséges sége is, mert enélkül nincs anyagi ösztönzés, s az ország elért fejlettségi színvonalán nem lehetséges enélkül meg­felelően gyors, dinamikus gazdasági, műszaki, tovább­fejlődés sem! Nem egyszerű dolog e ké1 követelménynek egyszem- eleget tenni, de mégsem le­hetetlen. Mindkettő ugyanis . annak az alapvető elvnek van alárendelve, amely sze rint jövőnk, sőt jelenünk koc káztaíása nélkül, csak azt oszthatjuk el, amit már meg­szerzett, amit már magáénak tud gazdaságunk. Az ösztön­zésnek ilyen értelmű külön leges fontossága tűzte egye­bek mellett napirendre annak idején a gazdálkodás megre­formálását is. És ezt a gon dolatmenetet továbbfűzve ve­tődnek fel olyan kérdések is — éppen a nyereségrészese­dés kifizetésének napjain —. hogy vajon mennyiben lehet függővé tenni a munkás vagy az alkalmazott keresetét a vállalat: anyagi eredményei­től, amelyeket sok külső, a munkavállalá által alig kor­rigálható tényező is erősen befolyásol. Akad e körül is- vita. Azt azonban senki sem vonja kétségbe, hogy a vállalat, mint ahogy’ az égési népgazdaság nem fejlődhet megfelelően bizonyos ösztön­ző bérpolitika nélkül. Követlíezetésképpen: a jó; dolgozó és anyagilag sikeres vállalatnak lehetővé kell ten­ni, hogy — a szocialista el­osztás elvével összhangban — jobban fizessen és magához vonzza, kösse az embereket Mint ahogy' az embereket is meg kell győzni arról, hogy jobb, sikeresebb munkájuk anyagi eredménye, jutalma nem maradhat el.1 Huzamos ideig semmi esetre sem. Ez a lényeg. ■ b. j. 1970. március 26.,' csütörtök

Next

/
Thumbnails
Contents