Népújság, 1970. március (21. évfolyam, 51-75. szám)
1970-03-22 / 69. szám
mosytrssfsssssssssss/fssjvsssssssssssssssss/sssssssssssfsssss/ssssssssss/'sssssssssssssj s\v»» /»/////////////*KM i ww//w-~w/»!wwa 11 IUJIIIIH—l— ’rrjrs/Arss/sssssrfsrrmmj Ezt természetesen a magyar ember mondta, természetesen hajdanában és a közismert Arany János- versben. Manapság dehogyis mond ilyet a magyar ember, sem versben, sem prózában. Manapság a magyar ember nem pereskedik, nem jelenti ki, hogy „ha per, úgymond, hadd legyen per”, mert manapság a magyar ember nagyon is tudja, hogy nincs értelme a felesleges jogi csűrésnek-csavarásnak, de ha értelme lenne, sem lehetne megtenni, mivel sem mód, sem idő nincs az ilyesmire... Manapság és nálunk! Nem azért, mert manapság és nálunk nincs fülemüle, vagy ne lenne kerten áthajtó diófa jogi ügyekben járatlan ágakkal, hanem azért, mert a magyar dolgozó megtanulta tisztelni és becsülni más idejét, kedvét, pénzét, munkáját és idegeit Ezért nem pereskedik, — feleslegesen és krajcárt» ügyben! Legalábbis keveset pereskedik, legfeljebb tíz, húsz, maximum ötvenezer esetben évente! Maximum! Mert minimum nincs! Viszont az is Igaz, hogyha manapság a magyar dolgozó ember pereskedik, valóban nem filléres ügyben citál bíróság elé másokat, tanúként vagy alperesként nem filléres ügyekben őrli a bírók idegeit — nem: forintos ügyekben! A minap hallottam, hogy valaki háromszázvalahány forintnyi ügyben — bár önmaga is tudja, hogy KOKTÉL • • . hadd legyen per l csak vesztes lehet a tárgyalás nyomán! — indított pert, csak úgy, nem mondván, de mégis vallva:,., „ha per... hadd legyen per!” S mit tehet a bíróság? Ha van, aki perel, s ha van, akit perelnek, s ha van ügy, amiért perelnek, akkor a bíróság kénytelen tárgyalni! Jogállamban élünk, kérem! S ebben a jogállamban egy peres-mániás család eleve tudottén elvesztendő három- százvalahány forintja miatt két tár* gyalásra van szükség: két bírósági tanácstagra, egy bíróra és egy jegyzőkönyvvezetőre, két felperesre és két alperesre, két ügyvédre és legkevesebb két tanúra! Tizenkét ember kétszer! És tizenkétezer ember ttsenkét- ezerszer! Mert vannak ennél kisebb, vagy alig nagyobb ügyek, megszámlálhatatlan mennyiségben. Csak a bírók, a tanácstagok tudnák elmondani, mint őrlődnek ostoba tyúkperek között, cask matematikus közgazdászok tudnák kiszámolni, hány éa hány millió forint megy ebben az országban veszendőbe a kiesett mun, kaidők, a megszállott pereskedők miatt! Jogászok — bírók, ügyészek, ügyvédek — álmai, tervei kopnak meg, vagy legalábbis roppannak meg néha, amikor Igazi emberi ügyekben hozott alapos, megfontolt, nagy tudást, mély hivatásérzetet és humanitást igénylő döntések helyett néha heteken keresztül négyszögölnyi, bukfencvetésre sem alkalmas föld, a szükséges okmánybélyeg értékénél is kevesebb forintok, avagy buta emberi elszólások, rosszindulatú, avagy csak pupákszájú fecsegés ügyében kell „ítéletet” mondaniuk. Jó... jő: minek ment bírónak, az a dolga, csinálja és ne nyafogjon... Rendben van, az a dolga (bár miért ez lenne a dolga?!), de nekem és neked, esztergályosnak, orvosnak, szövetkezeti parasztnak, többgyermekes családanyának, építészmér* nőknek, vagy utcaseprőnek nem aa a dolga, hogy semmi ügyekben órákat és napokat veszítsen pénzben; időben, drága energiában, csak azért, mert... „ha per, úgymond, hadd legyen per”! Nem arról varr szó. hogy ofcv*tetienkedően pereskedő az, aki az igazságért az igazságszolgáltatáshoz fordul. Népi államunk, szocialista rendünk igazságszolgáltatása valóban az igazságot szolgáltatja, — de miért kell szatócs módra, suvick gyanánt négyszögölenként mérnie az igazságot? Tudom, azért, mert olyan társadalmi rendben élünk, ahol egyetlen négyszögöl, egyetlen fillér dolga sem maradhat rendezetlen. De azt is tudom, hogy sokan — nem kevesen! — nem is a négyszögölek Igazsága, mint inkább a fontoskodó pereskedés láza miatt ölik, nyüvik a bírák idegeit, koptatják a törvényházak lépcsőit. Mit lehet tenni ellenük? Jogilag — úgy vélem — semmit, vagy alig valamit De ki gúnyolni, nevetségessé tenni őket lehet Sőt kell isi ■ym M Á'**- j MSJHfSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS* Hányast érdemiek? Valamennyien a Gyöngyösi Dózsa György Állami Általános Iskola VIII. B. osztályának tanulói. Az osztály létszáma 38. Ennek majdnem a fele négyes, vagy annál jobb általános eredményt ért el. A tanárok úgy emlegetik őket, hogy az iskola legjobb tanulói közé tartoznak. A négyesnél jobb átlagú tanulóknak van még egy érdekes jellemvonásuk: mindnyájuknak írtak már be egy vagy két elégtelen osztályzatot ★ — Beszélgettem a nyelvtanórán. Már nem emlékszem rá, mit, amikor a tanár bácsi felszólított. Nem tudtam hirtelen, miiről volt szó addig, csak álltam és hallgattam. Egyest kaptam. Azt mondta a tanár bácsi, azt hitte, biztosan nagyon jól tudom az anyagot, ezért szóltam a szomszédomnak. Otthon megszidtak, javítsam ki, azt mondták. És hogy máskor ne beszélgessek. De ez nem könnyű, csak mondani könnyű. De egész órán csendben ülni, meg sem moccanni és csak hallgatni, nem mindig sikerül. Vannak órák, amikor nem nehéz oda figyelni. — Kémiai egyenletet kellett leírni. Én nem tudtam, a szomszédomtól kérdeztem meg. ö megmondta. Ezt a beszélgetést észre vette a tanár bácsi, és kihívott. írjam fel a táblára az egyenletet, mondta. Nem tudtam felírni. Egyest kaptam. És otthon nagyon megszidtak. — Előfordult már, hogy bárki felállt volna az osztályból, valamelyik órán, és azt mondta vola: én nem értem azt, amiről eddig szó volt? — Nem: Ilyen még nem történt meg. — Ezek szerint mindent megértetek az órán? — Nagyon sokszor nem értünk meg valamit, akár matekból, akár kémiából, de hát ezt csak egymás között suttogjuk. Te érted? Egyáltalán nem értem. És te? Én sem. Aztán csak hallgatunk. ★ — Engem úgy ismernek, mint aki állandóan beszél az órán. Nem tudom, miért kell beszélnem mindig, de beszélek. Ilyenkor elégtelent kapok. A félév óta éppen tizenkét egyesem van, ebből tízet kaptam a beszélgetésért. — Magatartásból kaptad az egyest? — Dehogy, a tantárgyból. — Milyen az átlageredményed? — Háromegész-négytized. — Ha nem lennének azok az egyesek, mennyivel lenne jobb az átlagod? — Meghaladná a négyest. — Könnyű ezeket a beszélgetésért kapott egyeseket kijavítani? — Nagyon nehéz. — Alikor minek beszélgetsz minden órán? — Nem tudom. ö az, akire azt szokták mondani: szerepet játszik. Ügy gondolja, tőle a társai már elvárják, hogy mindig beszélgessen. Komoiytalan- kodik, a tanárok szerint is. Pedig a velem folytatott beszélgetéskor nagyon komoly volt. A bélyeg azonban már letörölhetetlenül rajta van. ★ — Én oroszból kaptam egy egyest, mert otthon felejtettem a füzetemet Ezt az egyest nem az oroszhoz kellett volna írni szerintem, mert én az oroszt annál jobban tudom. A magatartásomat kellett volna osztályozni. Mégis, most törhetem magam, hogy a meg nem érdemelt egyest kijavíthassam. — Könnyű egyest kapni általában? — Van, amikor könnyű. Csak hallgatni kell. Van, amikor percekig válaszol valaki a kérdéseikre, de vagy mellóbeszél, vagy alapvető dolgokat nem tud, és a vége ilyenkor az egyes. Beleizzad abba az egyesbe. — Előfordul, hogy valaki a tanárok közül azért ad egyest, mert felmórgesítette az osztály? — Ha egyest nem is, de szigorúbban osztályoz. —- Általában meg tudjátok ítélni, hogy a feleleteikre hányast érdemeltek? — Persze! Ha jobbat kapok, tudom, hogy most szerencsém volt. Ha rosszabbat, akkor sem tudóik mit csinálni. ★ — Azért kaptam egyest, mert az órán mindnyájunk■ serkentés a eéIJtifc — Lehet magatartásból dk miatt elégtelen osztályzatot adni valamelyik tantárgyból? — Meglepődtem, amBoor a gyerekeiket hallgattam, bár sejtettem, hogy van ilyen gyakorlat Ez ellen harcolunk. A gyerekek is igazságtalannak tartják. A legközelebbi tantestületi értekezleten ezt szóvá is teszem. ★ A Gyöngyösi Városi Tanács VB művelődésügyi osztályának a vezetője Fejes János. Tőle is kértem véleményt. — Magatartásért, viselkedésért fegyelmezetlenségért, kötelességelmulasztásért és minden egyéb magatartásbeli vagy erkölcsi megnyilvánulásért tantárgyi osztályzatot adni szigorúan tilos. Pedagó- giaéllenjes. Igazságtalan. Sérti a gyerekek és a szülők igazságérzetét És hozzáteszem: a mi igazságérzetünket is. Az Ilyen jellegű magatartásformák elbírálására különböző eszközök léteznek. A legegyszerűbb és legkézenfekvőbb, a rendtartásban is szabályozott módszer a magatartás osztályozása. Magam is és az osztály valamennyi dolgozója, évek óta küzdünk az ellen a még meglevő, konzervatív gyakorlat ellen. Ha valamelyik nevelő a figyelmeztetés ellenére is megismétlődően alkalmazza, az igazgató a rendtartás értelmében köteles fegyelmi eljárást indítani ellene. Ehhez nincs mit hozzáfűznünk. G. Molnár Ferenc Épül a Debreceni Házgyár A Debrecent _ _ Házgyár, az építő vállalatok jó együttműködése alapján, 1971, második negyedéve helyett már ez év végén megkezdi a termelést. így több mint 500 lakással több épülhet fel a tervezettnél. Jelenleg a gyártócsarnok padlócsatornáit betonozzák és a technológiai berendezéseket szerelik. (MTI foto — Balogh László felv) A gyerek magára talál nak példát kellett megoldani időre a füzetbe és én nem lettem vele kész. — Nagyjából ki tudjátok számítaná, hogy legközelebb mikor fogsz felélni? — Igen. Ha legutoljára jól feleltem, akkor tudom, hogy most legalább két hétig nem kerül rám megint a sor. — Ilyenkor két hétig nem is tanulsz? — Azt nem lehet Tanulná kell, legfeljebb nem úgy, mint amikor tudom, hogy felélni fogok. — Minek tanulsz, ha egyszer úgysem fogsz felelni? — Mert mindig kérdezik a régebbi anyagot is. Ha nem tanulom meg. én iszom meg a levét feléléskor. ★ Az iskola igazgatója, Sárvári János végighallgatta a gyerekeket. Utána ezt mond ta: — Általában igazságosnak tartják a gyerekek az osztályozást és ez megnyugtató. Az érdemjegyek megállapításában mutatkozó eltérések egyéni megítéléstől függnek. De ezek az eltérések általában nem sértik az osztályozás alapelveit. Az elégtele nek mindig nevelő szándéknak, nem a büntetés, hanem „Szintes gondolkodás...”(! ?) A címben idézett jelzős szerkezetet a következő szövegösszefüggésből emeltük kiő „Tartani kell a szintes gondolkodást, a megfelelő kontaktust a világgal”. Üjab- ban divatos szóvá vált néhány olyan összetételünk, amelyben a szint szó szolgál összetételi tagként: alapszint, tudásszint, árszint, termelésszint, bérszint stb. Ugyancsak öszetételi tagként a szint szó képzett alakja is gyakran vállal nyelvi szerepet: földszintes, nyolcszintes stb. Az összetételből kiszakítva, a szintes hangsor azonban önállóan sem köznyelvünkben, sem Irodalmi nyelvünkben eddig nem kapott szerepet. Nemcsak szokatlan tehát a rostára tett jelzŐ6 szerkezetben a szerepeltetése, hanem tartalmi és logikai tévedést is eredményez, s mindenképpen akadálya az egyértelmű közlésnek, a megértésnek. Elsősorban azért, nem kaptunk fontos információt, mert a szerző gondolatsorából, Illetőleg a közlés logikai menetéből kimaradt egy fontos láncszem: arra a jelentéstartalomra utalás, amelyet a magas színvonalú, magas szintű nyelvi képletek foglalnak magukban, önállóan a szintes hangsorra ezt a jelentéstartalmat, Illetőleg változatot nem lehet rábízni. A gondolkodás, a gondolkodásmód szavaikhoz alkalmasabb jelzők társíthatok, 8 ezekből kellett volna válogatnia a szerzőnek. A beszédhelyzetnek és a közlő szándéknak megfelelően a következő szavak, jelzők társulhattak volna a kiemelt jelzett szóhoz: mély, mélyen- szántó, mélyenjáró, igényes, okos, érett, értelmes, színvonalas, fejlett, magas színvonalon álló stb., stb. Az összetételekből önállósított szint szó továbbképzett alakja, a szintez ige jól teljesiti szerepét, és segített kiiktatni a nivellál idegen szót nyelvhasználatunkból. Az öszetételből elkülönített, továbbképzett szintez szóalak is elsősorban a műszaki nyelvben, szakszóként teljesíti nyelvi szerepét. Ugyancsak a műszaki nyelv- használatban a szint hangsor önálló főnévként, a nívó magyarítására szolgál. Tudunk arról is, hogy mesterséges szóalkotásként nyelvújítóink próbálkoztak a szintes hangsorral is, s a jogtudomány szaknyelvében valóban jelentkezett ez a képzett alak Is. Régi jogi szakmunkákban olvashatók ezek az összetételek: szinteskötés, szintesbirtok (quasi possessio), de ennek a képzett formának semmi köze nincs a földszint összetételből kivált, önálló nyelvi szerepet vállaló szint hangsorhoz Dr. Bakos József Domjánék csemetéje és kebelbarátai egy izgalmas játék során nagyarányú átalakításokat hajtottak végre a lakásban. A fiút szigorúan megbüntették, és Dómján apuka egész este elfordította a fejét, valahányszor utóda a szeme elé került. Anyu sirt. Másnap a szülők elővették fiacskájukat és a lelkére beszéltek. Apuka még dobbantott is a lábával, amikor elmondta, hogy mit tart a fia viselkedéséről, majd áttértek az „érzelmes” hangvételre. A ház légköre a legjobb akarattal sem volt kellemesnek mondható. Este a kis Dómján önként bevonult a fürdőszobába, és anélkül, hogy erre parancsot kapott volna, megmosakodott Reggel minden ellenkezés nélkül, az utolsó cseppig megitta a tejet, nyaka, füle tiszta volt. Megköszönte a reggelit és elment az iskolába. Délután, felszólítás nélkül, azonnal hozzáült a leckéhez és teljesen önállóan meg- 1 csinálta. — Furcsa nekem ez a gyerek — sritogtaaz apa. — Mintha nem is ő maga volna — helyeselt a mama. Odament a fiához és a homlokára tette a kezét: — Hogy érzed magad, kisfiam? — Köszönöm szépen, édes anyukám, nagyon jól — válaszolta az ifjabb Dómján barátságosan. A szülök átmentek a másik szobába. „Hallottad?" tört ki az anya izgatottan. — „Hallót tárni” — szólt tompa haM§on az atya. Étkezés után a fiú a saját elhatározásából fogat mosott. A lakás felett szinte tapinthatóan lebegett a katasztrófa. — Mi vagyunk a hibásak — ismerte be az anya önkritikusan. — A bútorokon ejtett néhány vacak karcolás miatt, összetörtük a gyermekünk lelkét. Talán sohasem heveri ki és egész életére nyomorék marad lelkileg. Ezt sohasem bocsátom meg magamnak! Amikor este meglátogattuk Domjánékat, a legsötétebb depresz- szió állapotában találtuk őket. Marcangolta őket a kétségbeesés és az önvád. — Hirtelen hatalmas robbanás rázta meg a lakást. Az ifjabb Dómján volt, egy kis plasztikbombát robbantott fel az előszobában. A nyomott hangulat szont cafatokban tak. (Erős Rezső) egy pillanat alatt fel. oldódott. A kedves fiúcska ismét önmagára talált. Minden segítség nélkül túljutott a súlyos lelki válságon. Nem maradt lelki nyo- rék. Az előszobában letett kabátjaink vi- március 22., vasárat# lóg-
