Népújság, 1970. március (21. évfolyam, 51-75. szám)

1970-03-03 / 52. szám

Ili mnnxtnf film trác-mill »SzÉP magyar komédia” címmel Balassi KJ} magyar f mii WCstUI, Bálint hányatott, kalandos életéről forgat filmet Banovich Tamás rendező. A forgatók inyvet Carai Gábor írta. A színes széles­vásznú film operatőre Kende István. Balassi Bálintot Sztankay István alakítja. Dobó Krisztina — Széles Anna. (MTI foto — Friedmann Endre felv.) r tttt t ▼' vr-T^y -’r ^r t1 t"t tttt ti Az eftmőlt heH műsorban icétszer is emlékeztek a fasiz­mus éveiben volt helytállás­ra. Babits Mihály Jónás köny­vét Góíi József mondotta el. E hely nem alkalmas arra, hogy a sodró erejű Babits- vallomás részletes elemzésé­re kitérjünk, annyi azonban bizonyos, hogy ez a versben gondolkodó és az irodalom határain belül élni vágyó tx>éta az Amor Sanctus kö­zépkori himnuszaitól, Dante látomásaitól el tudott jutni e nagyon is egyértelmű Jó­nás könyvéig. S ha még hoz­závesszük, hogy egyéni tra­gédiáját, gégeráíkját is felso­rolja Jánás imájában, a könyörgés és a vallomás egyik indokaként, akkor is­merjük meg igazán, mát és mennyit szenvedett a háború könyörtelen vadságától az, aki az emberi méltóság meg­élésére született. Gáti József versmondása előadói remek­lésnek hatott A péntek esti bemutató, a Szerencsés álmokat. Holló Ervin és Szántó Erika közös alkotása, A társszerző Szántó Erika előzetese szerint eb­nem. a legendának ható tévé­ffilmben a lényeg mind való­di, csak a mese megszerkesz­tése utólagos ötvözés. Két­ségtelen, hogy ama nehéz napokban, 1944-ben, néha olyanok is hősökké tudtak előlépni, akikben soha nem volt meg e tartás iránti vágy és hajlam. Sirály fiatalember, „filosz” a javából, drótkere­tes szemüveggél, aki nem is tudhatta, mire vállalkozott, amikor összekötőként dolgo­zott az illegalitásban műkö­dőkkel. Zsurzs Éva rendezői gon­dossága tette aztán hogy ez a minden porcikájában könyv­moly, a körülmények és a/, események hatására hőssé lép elő a szemünk láttára. Kitűnő színészgárda valósít­ja meg ezt a visszaemlékező clokumentuimszerűséget Kál­mán György szemüveges tá­jékozatlan hőse fontos lélek­tani folyamatot mintáz meg. Bulla Elma és Páger Antal epizódjaikban egymást múl­ják felül kitűnő karakter- alakításukkal. Koncz Gábor ezúttal rokonszenvessé tesz egy figurát, aki sok salaktól tisztul meg észrevétlen. Dóm­ján Edit Bellája árnyaltan alakítja azt az utcalányt, aki Babits Mihály: Jónás könyve Holló Ervin — Szántó Erika: Szerencsés álmokat Rejtő Jenő: Légió mindhalálig Nóti Károly: A csillár a veszélyt és az embereket megérti, az érzelmek hatásá­ra. Awor István, Szendrő Jó­zsef és az ideált megtestesítő Esztergályos Cecília részesed ennek a szándékában telibe­találó tévéfilmnek. A lassan elfeledett, a két világháború közötti egyik legsikeresebb mulattató Nóti Károly és a reneszánszát élő Rejtő Jenő egy-egy bohózatát láthattuk szombat este. A Légió mindhalálig éppúgy ti­pikus pesti mese, mint az A csillár. A kisember nagy öt­lete okoz mindkettőben fejre ártott helyzetet, és minden ebből következik. S mintha e*ék a rövid bohózatok té- vészerűek is lennének. A Lé­gióban a szerepcserék, és a bejövések pergő ritmust hoz­tak ugyanúgy, minit a Nóti- írásban. Az előbbiben Suka Sándor, Bodrogi Gyula, Ta­hi Tóth László,- Moór Ma­riann, Benedek Miklós és Gelley Kornél, míg az utób­biban Feleki Kamill, Csáká­nyi László, Verebes Károly és a főiskolás Zsolnai Júlia szórakozta*ak. Marton Lász­ló rendezése a kicsiny szín­padon jól pásztázott a kame­rákkal. (farkas) 2. — Egy bizonyos Dorner Györgyi kisasszonyra, aki legjobb tudomásom szerint félzsidó — sisteregte halkan, élvezettel a főherceg. Iróniá­ját alattomosra színezte a káröröm, sikerült tetten ér­nie a Gestapo-főnök tájéko­zatlanságát. Volkhardt szívesen hagyta őt ebben a hitében. — Különös .., De hát mit is tehetnék... Aligha tévé­nek abban, hogy fölöttese- im behatóan ismerik ezt a regényes szituációt, ilyen ritka személyi ügyekről nyil­ván tudomása van Himmler birodalmi vezető úrnak is. Az ám, jó, hogy eszembe jut: azt hiszem, nem köve­tek el indiszkréciót, ha tájé­koztatom főherceg urat Himmler birodalmi vezető úr kívánságáról. Ma érkezett az utasítás, hogy küldjünk ki­%ffl\ március 3., kedd merítő jelentést arról, ho­gyan segítik a Volksbund vezetői a' Magyarországon működő német katonai és politikai tényezőket, különös tekintettel a front mögötti területek biztonságára. Köny- nyű dolgom van, szerencsé­re a lehető legjobbakat je­lenthetem a Volksbundról és személy szerint főherceg úr­ról is. A gyenge bőrű, rózsásan ráncosodó Kóburg-Góthai Rajner bekapott egy puncs­desszertet, majd ónixgombos kézelőjét visszacsúsztatta kabátujja alá. — Arra kérem, kedves Volkhardt, hogy ne túlozza el az érdemeimet. Egyúttal a figyelmébe ajánlom ezt az apróságot Kicsire hajtogatott cédulát húzott elő két ujja közé csípve, a zakó szivarzsebé­ből. Átnyújtotta a százados­nak. Volkhardt nem látott mást a papíron, csak nyolc utca nevet és nyolc házszámot. — A szökött katonák? —1 Igen. — Ami a jelentést illeti, tényként szeretném benne megemlíteni az elintézést. A főherceg ezúttal egy mokkadesszertet kapott be. — Mind a nyolc magyar tiszt. Szálasi hatalomátvéte­le óta bújkálnak Lébényben. Várják, hogy napokon belül vége legyen a háborúnak. Hunyorgott a villanyfény a csillár borostyánszlnű bú­réiban. Gyenge lökés mozdí­totta meg a fotelt Volkhardt alatt. — A tiszt urak óhaját egyéni kívánságként fogom kezelni. Számukra napokon belül vége lesz a háború­nak. Halkan morgott a kétéltű személygépkocsi alapjárata, a műszerfal számlapjáról gyér, hideg röntgen-fény su­gárzott az utastérbe és a so­főr SS-katona bőrkesztyűs keze úgy aludt a volánon, mintha ezer esztendeje nem változott volna a mozdulata Kint anyaggá nehezült a ké ső őszi éjszaka, sötétje tő mör volt, mint a Gestapi villája, vagy a mozdulattá Nem csodálkozunk: örü'ünk... Gondolatok egy szavalóverseny után A jóindulatú csodálkozás ma már Ízetlen — pedig jócskán akadnak olyanok, akik csodálkozva veszik tu­domásul, hogy egész ügye­sen szaval ez az esztergá­lyostanuló. Nos, ez az esz­tergályostanuló, meg a szo­bafestő-tanuló, meg a negy- vonegynéhány ipari tanuló, akik — három megyéből és tizenhat iparitanuló-intézet- ből — megérkeztek és részt vettek a vasárnapi, egri te­rületi döntőn, hogy eldönt­sék a továbbjutás kérdését a kecskeméti országos szavaló­versenyre — szépen szaval­tak. Vajon — ismerve a ma ifjúságát — nem kelt-e fe­lemás érzést az a megkü­lönböztetés, hogy egy ipari tanuló ügyesen szaval, de teszem azt, egy gimnazista jól szaval?... A megkülön­böztetés — a vasárnapi sza­valóverseny tanulságai sze­rint — csupán egy tény miatt emelkedhet jogerőre: hogy ezek a gyerekek a heti komoly fizikai munka és a szükséges iskolai tanórák mellett erőt, fáradságot < nem ismerve — és valami más miatt is — keresték a szép­séges magyar nyelv hiva­tott mestereinek gondolata­it, igyekeztek azokat megér­teni, de úgy, hogy meg is értessék hallgatóságukkal Amúgy — fiatalok, sőt: kamaszok, a változások és az érzések forradalmában élő testek-lelkek kedves „tu­lajdonosai”. Hónaljban szűk már a kabát, a haj „előírá­Képünkön: az arany fokoza­tot elért Nagy Mária, aki az egri ipari tanulókat képviseli az országos versenyen. (Foto: Vass Andor) sósán” szemükbe lóg, vagya szoknya divatos volta jelzi, hogy tulajdonosa igényt tart a felnőtt nőknek kijáró min­denfajta tiszteletre, és jópo­fán esetlenek, és megható­an komolyak... És amikor örömmel olvastam kedvenc lapomban, hogy Birendra nepáli trónörökös az elmúlt hét végén nőül vette Aisvarja nepáli herceg­nőt, az egykor befolyásos, de a királyi ház által visszaseorított Rana-tőrzs leszármazott-''' iát. Olvastam a hírt és szivem megforróso­dik: két szerelmes egymásra talált. Aztán meghökkenve töprengeni kezdek. Ki ez a Birendra, ki ez az Aisvarja, milyen törzs az a Rana-törzs, miért és mikor szorította vissza a királyi ház, s egyáltalán mi közöm van ehhez a Birendrához, az ő Aisvarjával együtt, aki feltehetően a nyakába varrta magát. Nem tudom! Fogalmam sincs róla? De annak örülök, hogy két szív ím egy­másra talált. Lám, egy törzset vissza lehet szorítani, de egy Aisvarja nepáli hercegnőt visszatartani, ha férjhez akar menni, a csil­lagok állásának legkedvezőbb pillanatában, az lehetetlen. (-Ó) >*< —­mii álló őr a kapu előtt Bizonytalan félelem hidege járta át Faragó Bélát. Nem értette, mit keres hajnali negyed négykor a kétéltű jármű jobb hátsó ülésén, mi­ért riasztották fel éjfél után kellemes ágyából, hogy egy hipnotizált holdkójxis ref­lexeivel átjöjjön vármegye­házái lakásáról ide, az And- rássy út 12—14-be, a Gestapo parancsnokságára, SS-egyen- ruhába öltözzön, s kiszolgál­tatottan várja, mit tartogat számára ez a cseppet sem kellemes éjszaka. Nehezen kászálódott a so­főr mellé, Schultz őrmester, súlyától rugózott a kocsi, mi­közben eligazította ültében gumírozott köpenyét. A két­éltű mögött berregni kezdett a teherautó motorja. „Be­szállni!” — hallatszott a fut­tából elhadart parancs és Faragó ráismert a hangról Szénási Józsefre, a Gestapo összekötőjére, aki nemsoká­ra melléje ült. Szenvtelen hangon beszélt a sofőr tar­kójához: — Síkos az út. Negyven- kilométeres sebességet ké­kek. Indulás. Már nem tudta letagadni maga előtt Faragó, hogy fél. Meglepő helyzetére semmi elfogadható magyarázatot nem talált Hova viszik és fő­képp miért? Schultz őrmes­tert jól ismerte, mint az operatív szakasz parancsno­kát, Szénási József Gestapo- összekötóvel meg éppenség­gel pertu barátságban volt mégis úgy kezelték, mintha itt se lenne a kocsiban. A legrosszabb is megfordult a fejében, a gondolattól hűlni kezdett gerincében a velő, de aztán legyűrte rémületét — miért öltöztették volna SS egyenruhába, ha ki akarják végezni ? Nem ismerte ezt a vidé­ket. Azóta, hogy október kö­zepén Győrbe került, ritkán hagyta el a várost, mint a Nemzeti Számonkérő Szék polgári felderítésének he­lyettes megyei parancsnoka. — Nem vagy álmos? — kérdezte tőle gyanús rokon- szenwel Szénási. Megrezdült, mint a gyen­ge háló a szél érintésére. — Cseppet sem ... Hova megyünk tulajdonképpen ? Szénási a sofőr tarkóját nézte. — Számodra teljesen mind, egy. Rád csak annyi tarto­zik, hogy jelen légy. A töb­bi a md dolgunk. Inkább aludj egy kicsit, van még né­hány percünk... Faragó nem tudott megbir­kózni képzeletével. Látta ma­gát levetkőztetve egy gödör szélén. A kétéltű személygépkocsi megállt, a templomóriás rop­pant támfalai mellett. Mö­géjük gurult óvatqslassan a teherautó, aztán megszűnt a motorok lüktetése. Várakoz­tak néhány pillanatig 'a töké­letes csendben, majd Széná­st a kilincsre ejtette kezét. (Folytatjuk) a „beat-frizurás” fiú bekonri ferálta az előadandó versét, talán konvencionális szoron­gás . kapott el egy pillanat­ra, míg — meg nem kezdte a versmondást. Néhány sor után kellemes elégtételt éreztem, s tudóm, hogy so­kan másokban is kelleme­sen elsimult a generációs gondolatok tarajosodé hullá­ma. A gyerekek egy meghatá­rozott tematika szerint vá­lasztották meg verseiket. A tematika összefonódott nap­jaink nagy jubileumaival: a felszabadulást és Lenin szü­letésének évfordulóját ün­neplő jubileummal. Válasz­tási lehetőség bőven van, hi­szen a szabadságot megany- nyi költő megénekelte, a. há­borút is számtalan, s az új életet is köszöntötték az újért lelkesedő és elfogadó költők —, de akik a verse­ket tolmácsolták, csupán hír­ből ismerik, a történelemből tanulták a borzalmas napo­kat látott kortársak törté­neteit. A versek megválasz­tása — jellemző volt rájuk. A háborúra emlékező sorok csupán alapot, röpke vissza­emlékezést jelentettek — ha­tásosat ugyan! — az új épí­tését lelkesítő sorok mellett. S a jövő kapott a legna­gyobb hangsúlyt. Érthető! Még azokban g versekben is. melyek a háború napjaiban, vagy sötét fénykörében fo­gantak, a jövő reményeit ke­resték. Gesztikulálni nem tudnak. A jónak vélt mimika sem mindig vált be, s az arti­kuláció, a szavak, a hangok szép formálása után is több­nyire a prózai kísérlet be­nyomása lengett De, ahogy néztem, ahogy hallgattam őket az a megmagyarázha­tatlan (?) erő- és érzéshul­lám, mely nemcsak a tudo­másulvételt, hanem a meg­győzést is megkapóan — vágj» fiatalosan? Ugyanaz... — adta át, elfogadhatóvá tett sokminden „elfogadha- tatlant” —nevezetesen: hogy elsősorban nemcsak a művé­szi előadásmód a£ egyedül üdvözítő cél. up örültem, hogy g zsűri ér­tékelése is figyelembe vet­te ezt, amikor a verseny meghirdetésének, lezajlásá­nak, produktumainak és összbenyomásainak értékelé­séről volt szó. Mivel azonban verseny is volt s az országos szavaló­versenyre csak hárman me­hettek a negyvenöt közül, nagy vita után megszületett a döntés: Áprilisban Szabó Ilona gödöllői. Nagy Mária egri és Juhász Ilona gyön­gyösi ipari tanuló képviseli az egri, területi döntő mező­nyét Kecskeméten. k. g. Miniszteri utasítás a gimnáziumi érettségiről A gimnáziumi érettségi során négy tantárgyból: magyar nyelv és irodalomból, történelemből, matematikából, valamint egy olyan tárgyból, amelyet a jelöl­tek szabadon választhatnak — kötelezően előirt a vizsga. Nincs választási lehetőségük azoknak, akik szakosított tantervű (tago­zatos) osztályba járnak:, mivel a szakosított tárgyból kötelező az érettségi. Hátrányos helyzetben vannak társaikkal szemben a kémia-biológia, a fizika-kémia szakosított tantervű osztályok diákjai, mert nekik mind a két tárgyból érettségi vizsgát kell tenniük. így az ő esetükben a kötelező tárgyak száma öt. Ezt a többletterhelést szünteti meg a művelődésügyi miniszter most kiadott utasítása, amely már az idei érettséginél érvénybe lép. Eszerint a szakosított tantervű gimnáziumi osztályokban az érettségi • vizsga kötelező tárgyai egy szakosított tantárgy esetén a magyar nyelv és irodalom, a történelem, a matematika és a szakosított tárgy. Ha a szakosí­tott tárgy matematika, a jelölt az egyik választhatóan kötelező tárgyi* is köleies “rettségizni. Két szakosított tantárgy esetén; magyar| nyelv és irodalom, tör­ténelem, matematika, valamint a jelölt által választolt egyik szakosított tárgy. Matematika- fizika szakosított tantervű osz­tályokban a negyedik kötelező tárgy a fizika. Kimondja az uta­sítás, hogy a szabadon választ­ható tárgyakból szakosított tan­tervű osztályokban is lehet érettségi vizsgát tenni. (MTI)

Next

/
Thumbnails
Contents