Népújság, 1970. március (21. évfolyam, 51-75. szám)

1970-03-18 / 65. szám

Bo%xáa%6lá& Qianiiüő dollár — hiánycikkekre? Olvastam a cikket arról a lehetőségről, hogy ötmillió dollárt lehet pluszban elköl­teni,' hogy hiányzó árukat' vegyenek rajta. E cikkel kap­csolatban évtizedés gyakor­latról szeretnék írni, arról, hogy milyen gonddal küsz­ködünk mi, anyagbeszerzők, mert nem mérik fel időben, mennyiségben és választék­ban, hogy mit is kell vásá­rolni külföldről. Jó néhány éve vásárolunk az NDK-ból IFA öttonnás te­hergépkocsikat. Ezeknek egyetlen hibájuk, hogy a hengerfejük hamar tönkre­megy. Amikor nálunk is be­következett a hiba, útnak in­dultam hengerfej után. El­mentem az NDK nagykövet­ségének kereskedelmi osztá­lyára is, ahol azt ajánlották —, hogy mivel kereskedel­münk alkatrészt nem igé­nyelt a tőlük behozott gép­kocsikhoz — menjek el egy maszek hegesztőhöz, ott rendbehozzák a hibás hen­gerfejei. A maszek hegesztőt a nagykövetség ajánlotta... ...szerencsére! Legalább:' a gyöngyösi tsz szerencséjére ahol valóban kaphattarr. ha&znált hengerfejet 750 fo­rintért Persze a régi dara­bot le kellett adni, de mégis sokat számított, hogy egyna­pi utánajárás után üzemké­pes lehetett a gépkocsi. Ké­sőbb a sok-sok reklamáción megérkeztek az NDK-ból i az alkatrészek, bár azoka már 2500 forintért adták. A lesközelebbi hengerfe' cserénél a nagykövetség á tál ajánlott kisiparos is 20 forinttal többért adta a fel újított alkatrészt, mondván hogy 15 százalékos forgaln adót vetettek ki rá és ezt ^ IX. nem hajlandó fizetni, fizes­se a vevő, a termelőszövet­kezet. 40 alkatrészből 35 hiánycikk Hasonló baj van a Bulgá­riából behozott ■ TL—30-as traktorokkal, amelyből ná­lunk is öt dolgozik. Illetve dolgozná, ha elegendő al­katrészt' kapnánk hozzá. Eh­hez a traktorhoz az alkatré­szeket kizárólag a MEG ÉV hozza, illetve hozná forga­lomba, ám a megrendelt 40 féléből csak négy-ötöt tud­tak adni. A bolgár kereske­delmi osztályon is jártam, ahol a hiányzó cikkek listá­ját átadtam Kalinpv mér­nöknek, aki megígérte, hogy az alkatrészek rövidesen megérkeznek. Erre a mai napig sem került sor. Nagyon szeretnénk tudni, hogy az ötmillió dollárból le­het-e majd a mezőgazdasági gépekhez, felszerelésekhez szükséges hiányzó alkatré­szeket kapni, beszerezni? Csavaranya, nyolcszoros áron Nemcsak az okoz nehézsé­get, hogy a külföldről beszer­zett autókhoz, traktorokhoz nem könnyű alkatrészeket Szajed Maréi egyiptomi mezőgazdasági miniszter meghívására kedden magyar mezőgazdasági küldöttség ér­kezett Kairóba Dimény Imre mezőgazdasági és élelmezés­ügyi miniszter vezetésével. Dimény Imrét és kíséretét Maréi mezőgazdasági mi­niszter és Szarka Károly kairói magyar nagykövet fo­gadta a repülőtéren. kapni, hiánycikk például az úgynevezett 16-os anyacsavar is. Ez az alkatrész nagyon kelendő, mert erre méretez­ték a gépek nagy részénél használatos csavarokat. Nos, ez a minőségű anyacsavar or. szágosan hiánycikk, Észak- Magyarországtól Zaláig hiába keressük, nincs és nincs. Pe­dig mindössze 72 fillérbeke­rülne, s ha fehér acélból ké­szítik, akkor is csak a dup­lájába. De nincs. Felkutat­tam Miskolcon egy maszek kisiparost, aki hajlandó volt három napon belül akár ezer darabot is szállítani, 5,70 fo­rintért, vagyis nyolcszoros áron. Nem tudom elgondolni, mi az oka annak, hogy a ma­szekok tudják gyártani ami­re szükség van, és a szocia­lista ipar nem képes a me­zőgazdaságot ellátni ezekkel az alkatrészekkel, anyagok­kal. Nem lenne ennek a csa­varnak a gyártása kifizetődő, ha nem is 72 fillérért, hanem annak kétszereséért adnák? Vagy ha ez lehetelen, miért nem lehet import útján be­szerezni, abból a bizonyos ötmillió dollárból? Vagy lehetséges, hogy va­lóban azokat kérdezik a hi­ánycikkekről, akik nem is­merik ezt a problémát? Baranyi Imre tsz-rak táros Az ötnapos látogatás során a magyar és az egyiptom. küldöttség megbeszéléseiké: folytat a két ország mezőgaz­dasági együttműködésének fejlesztéséről. A magyar kül­döttség meglátogat több me­zőgazdasági kutatóintézete. és kísérleti gazdaságot Kedden megkezdődtek a tárgyalások. (MTI) Dimény Imre vezetésével mezőgazdasági küldöttség érkezett Kairóba Tegnap megkezdődtek a tárgyalások GORKIJ; LENINRŐL IX. Minden orosz, áld „poli­tikáért” legalább egy hóna­pig ült vagy száműzetésben töltött el egy évet, szent kö­telességének érzi,. hogy meg­ajándékozza Oroszországot szenvedésének naplójával. De mindmáig senkinek sem ju­tott eszébe könyvet írni ar­ról, hogyan örvendezett egész életében. Minthogy pedig az orosz ember hozzászokott .hogy kigondolja az életét, de berendezni rosszul tudja, ezért nagyon valószínű, hogy egy boldog élet könyve arra tanítaná meg, hogy egy olyan életet hogyan kell ki­gondolni. Az én szememben Lenin éppen azért volt kivételes nagy, mert engesztelhetetle­nül, olthatatlanul gyűlölte az emberek bajait, lángolóan hitte, hogy a balszerencse nem a lét kiküszöbölhetet- len alapja, .hanem olyan nyavalya, amelyet az embe­rek kötelesek és képesek is eltávolítani maguktól. Ezt az alapvető jellemvo­nást a materialista ember harcos optimizmusának ne­vezném. S éppen ez vonzotta lelkemet különösképpen eh­hez az emberhez, ehhez a nagybetűvel írandó Ember­hez. 1917—1918-ban Leninhez fűződő kapcsolataim koránt­sem voltak olyanok, ami­lyennek szerettem volna, de nem lehettek mások. Lenin politikus. Teljesség­gel magáénak mondhatta azt az élesen kidolgozott, élvhű látásmódot, amelyre feltétle­nül szüksége van egy olyan hatalmas, súlyos hajó kormá­nyosának, mint amilven az óiomsúlyú, paraszti Oroszor­szág. tk viszont alkatilag utá­lom a politikát, nemigen hi­szek a tömegek értelmében általában, s különösen nem a paraszttömegek értelmében. Az értelem, ha nem irányít­ja egy eszme, korántsem olyan erő. amely alkotó mó­don hatolhat be az életbe. A tömegeik értelmében nincs eszme egészen addig, aipíg nincs meg benne valamilyen egyén érdekközösségének tu- datay Évezredekig a jobb iránti törekvésben él a tömeg, ez a törekvés azonban tulajdon húsából megteremti a raga­dozókat, akik rabságba dön­tik, a véréből élnek, s ez így is lesz mindaddig, amíg tu­datára nem ébred, hogy a vi­lágon csak egyetlenegy erő szabadíthatja ki a ragadozók rabságából: Lenin igazságá­nak ereje. Amikor Lenin 1917-ben Oroszországba érkezve közzé­tette „téziseit”, azt hittem, hogy e tézisekkel-a politikai­lag képzett munkásoknak számszerűen jelentéktelen, minőségileg hősies csapatát és az egész őszintén forra­dalmi éx-telmiséget áldoza­tul dobja oda az orosz pa­rasztságnak, s Oroszország­nak ez az egyetlen aktív ereje, mint egy maroknyi só fog beleszóródni a falu sót- lan mocsarába, és nyomta­lanul feloldódik, felszívódik benne, mit sem változtatva az orosz nép lelkén, életfor­máján, történelmén. A tudományos, műszaki és általában a szakképzett ér­telmiség ■ véleményem szerint lényegénél fogva forradal­már. s az én szememben a szocialista munkásértelmiség­gel együtt az egyedüli érté­kes erő volt, amelyet Orosz­ország felhalmozott; olvan erőt, amely képes lett volna megragadni a hatalmat és megszervezni a falut, a 17-es Oroszországban én nem lát­tam. Ezek a számszerűen el­enyésző és ellentéteik folytán szétforgácsolt' erők azonban csak a legszilárdabb belső egység esetén tudták volna betölteni szerepüket. Lenyű­göző feladat vár rájuk: meg­fékezni a falu anarchiáját, ráébreszteni a muzsikot a szabadságára, megtanítani arra, hogy ésszerűen dolgoz­zék, átalakítani gazdálkodá­sát, s ennek segítségével gyors ütemben előbbrevinni az országot. Mindezt csak úgy lehetett elérni, ha a fa­lu ösiztönösségét valóban alá­vetik a város szervezett ér­telmének. A forradalom leg­első feladatának olyan kö­rülmények megteremtését tartottam, amelyek előmoz­dították volna az ország kul­turális erőinek növekedését. Ebből a célból javasoltam, hogy létesítsenek munkásis­kolát, a reakció éveiben. 1907—1913-ban Capriban, erőmhöz mérten igyekeztem minden úton-módon fokozni a munkások szellemi frisse­ségét. Ezért mindjárt a februári fordulát után, 1917 tavászán, megalakult „A pozitív tudo­mányok fejlesztésének és terjesztésének szabad társu­lása’!, amely azt tűzte ki feladatául, hogy egyrészt tu­dományos kutatóintézeteket szervezzen Oroszországban, másrészt pedig nagy ará­nyokban népszerűsítse a munkások körében a tudo­mányos és technikai ismere­teket. A társulás élén kiváló tudósok, az Orosz Tudomá­nyos Akadémia tagiai, V. A. Sztyeklov, L. A. Csuga- jev, Fersmann, Sz. P. Koszti- csev A. A. Petrovszkij és mások álltak. Szorgalmasan gyűjtötték az anyagi alapo­' ____________BETONOZOK T essék vitatkozni! „Mindenki bele akar szól­ni a vezetés dolgaiba, ami­kor pedig beleszólhatna, hall­gat és oda se figyel.” — Egyik sütőipari üzemünk igazgatója fogalmazott így, amikor már vagy két órája vitatkoztunk vele s az üzem dolgozóival egy bejelentés előzményeiről. A sütöde dol­gozói ugyanis levelet írtak, sérelmezve, hogy a nyári nagy melegben nem tudtak lezuhanyozni, mert a veze­tőség nem gondoskodott a vízről, s ráadásul épp azok­ban a legmelegebb napok­ban a szódavíz is gyakran el­fogyott. Szóltak ezért a szak- szervezetnek, szóltak a vál­lalat vezetőinek, de mivel változás nem történt, írtak az újságíróknak, segítsenek megkeresni az igazukat. No­de, hogyan nézett ki ez az igazság, ami az eszmecseré­vel végül is kirajzolódott Először is: azért nem tud­tak a kemencék mellett dol­gozók fürödni munka után, mert az üzem víztartálya ki­csi, a kánikulai szükséglete­ket nem képes kiszolgálni. Másodszor: azért nem volt mindig szódavíz, mert azok­ban a hetekben — az ismert körülmények miatt az effész országban kevés volt. A ki­alakult helyzetért tehát Jiem lőhetett felelős a vezetőség. Csakhogy az a víztartály már évek óta minden nyá­ron kicsinek bizonyult, a szó­davíz mellett pedig létezik Icát; Sz. P. Koszticsev má: .helyet is keresett a zootech- xtika kérdéseivel foglalkozó ■kutatóintézet építéséhez. A világosság kedvéért el mondom, hogy egész éltem­ben elkeserített, milyen nyo­masztó túlsúlyban van a tu­datlan falu a várossal szem­ben, milyen állatiasan önz, a parasztság, s mennyi r. hiányzik belőle szinte min­den szociális érzés. Nézeterr szerint a tudományos é műszaki értelmiséggel szóró szövetségben álló, politikai­lag képzett munkásak dik­tatúrája volt az egyetlen megoldás ebben a súlyos helyzetben, melyet különöser megnehezített a háború, mer t még nagyobb anarchiát te­remtett falun. A kommunistákétól eltérő véleményem volt az értel­miségnek az orosz forrada­lomban betöltött szerepéről hiszen a forradalmat éppen ez az értelmiség készítette elő, ehhez tartozott minden „bolsevik”, aki százával ne­velte a munkásokat a szo­ciális hősiessé® és magas fokú intellektualitás szelle­mében. Az orosz értelmisé' — mind a tudományos, min a munkásértelmiség — volt maradt és lesz még sokáig az az egyetlen igásló, melv Oroszország történelmén© - súlyos szekerét húzza. A néptömegek esze, minden ösztönzés és lelkesítés elle­nére, továbbra is olyan ere amelynek külső vezetésre van szüksége. így gondoltam tizenhárom évvel ezelőtt, és így — téved­tem. Emlékezéseimnek ezt a lapját, tehát ki kellene tép­nem. Ámde: „amit leírt a toliad, fejsze nem vágja ki”. Ezenkívül: „tévedéseinkből tanulunk” — mondogatta ■gyakran Lenin. Hadd ismer­jék hát az olvasók ezt az én tévedésemet. Jó volna, ha tanulságul szolgálna mind­azoknak, akik hajlamosa': megfigyeléseikből elsietett következtetéseket levonni. I ^folytatjuk.) ‘ mőg más üdítő ital is. Már­pedig ha a tényeket ebből a szempontból vizsgáljuk, ak­kor már mégsem vétlen a vezetőség, — de bizony ak­kor már nem vétlenek a pa­nasztevő munkások sem. A nyári vízhiány évek óta lé­tezik ennél a vállalatnál, és a szódavízellátás már más­kor is akadozott — tehát a megoldáson nem az újság­írók jelenlétében és kezdé- ményezésére kellett volna vi­tatkozni és nem akkor, ami­kor már elmérgesedett a helyzet Erre a vitára jóval korábban, a kollektív szer­ződés összeállításakor kel­lett volna sort keríteni. Ak­kor azonban egyetlen javas­lat se került papírra, hogy márpedg építsenek nagyobb víztartályt például a szociá­lis és kulturális alapból, vagy ha nincs szódavíz, ak­kor gondoskodjék a vállalat hűsítő szörpről vagy kris­tályvízről, vagy amíg a na­gyobb víztartály el nem ké­szül. esetleg gondoskodjék a vállalat kedvezményes strandbelépőről.' — Ezek a javaslatok akkor hangzottak el, amikor ezt az újságírók firtatni kezdték. Szerkesztőségünk postájá­ban se szeri, se száma azok­nak a panaszos leveleknek, amelyeknek hátterében ugyanez a jelenség húzódik meg. Olyan munkajogi, bé­rezési és szociális sérelmek­re kérnek nemegyszer orvos­lást a levélírók, amelyeket a kollektív szerződésben már eleve elkerülhettek volna. Természetesen a típusesetek­re gondolok itt, olyanokra például — s ilyenekről tu­catszám szóltak a levelek —, amikor a túlóráztatás mér­tékét sérelmezték, vagy ami­kor arról panaszkodtak, hogy az esti iskolai elfoglaltságot nem veszik figyelembe va­lahol a műszakbeosztáskor. Holott a kollektív szerződés­ben mindenütt megállapítot­ták a túlórák, maximumát, annak napi, heti vagy ha­vonkénti mértékét, amelyre a munkahelyi vezető köte­lezheti a beosztottakat — ezt a mértéket a kollektíva elfogadta. Ugyanígy intéz- ’ kedhet a kollektív szerződés arról is, hogy az iskolába járó dolgozókat milyen ked­vezmény. illeti meg, arról is, hogy munkahelyenként hány embert nélkülözhet a kollek­tíva a második vagy a har­madik műszakban. Az igazgató ugye így fogal­mazott : „Mindenki bele aicar szólni a vezetés dolgaiba, amikor pedig beleszólhatna, hallgat és oda se figyel.” Ha ez így van, akkor ebben az igazgató is ludas, mint ahogy ahol ez így igaz, ott minde­nütt a vezetők is okozói az ilyen helyzetnek. Egyszerűen arról van szó ugyanis, hogy a demokráciára meg kell ta­nítani az embereket. Ha­zánkban hagyománya — év­százados hagyománya — a vak engedelmességnek van. Az egyszerű emberek bele­szólási joga a közügyekbe, a gazdálkodás dolgaiba, nem létezik összesen még egy emberöltő óta sem. A több­ségnek még egyáltalán nem vált feltételes reflexévé a demokratikus jogok gyakor­lása. Teremtettünk demok­ratikus fórumokat,' amelye­ken az üzemi demokráciá­nak ki kellene teljesednie. Léteznek termelési értekez­letek, szakszervezeti ülések, rendeztünk vitákat a kollek­tív szerződések tervezete fe­lett — alkalmakat teremtet­tünk tehát, ahol a töboség véleménye kialakulhat és ér­vényre juthat, ahol a veze­tők és beosztottak tisztáz­hatják egymás közötti és együttes jogaikat, kötelessé­geiket. Most, hogy ezeken a fórumokon kiteljesedjék a demokrácia, az kell viszont, hogy mindenki meglássa azo­kat a lehetőségeket, amelyet ezek az alkalmak kínálnak. A demokrácia csak akkor ' valósulhat meg — ha élnek a demokráciával. Ez a követelmény mos; újból napjaink aktualitásává lett: március 31-ig felül keli vizsgálni a kollektív szerző­déseket, és néhány új körül­ményt figyelembe véve — módosítani. A megváltozott termelési, gazdasági felada­tok, egy-egy újabban megje­lent rendelkezés és a szerző­dések végrehajtásának leg­újabb tapasztalatai teszik szükségessé az újabb módo­sítást. Sok lényeges és min­denkit érintő, érdeklő témá kát kell szabályozni a kol lektív szerződésekben. A vál­lalat saját jövedelempoliti­kája és szociálpolitikája pél­dául éppen a kollektív szer­ződésben kell, hogy megfor­málódjék. A bérfejlesztés mértéke, a prémiumkeret például, aztán a munkaidő, a túlóra szabályozása, a böl­csőde, az óvoda fejlesztése, költségvetése, az étkezési, üdülési hozzájárulás, az uta­zási költségekhez a hozzájá­rulás, a felmondási határidő és ügyvitel, a lakásépítési hozzájárulás, s végül, janu­ár 1-től ma már a nyereség- részesedés elosztása is, lé­vén, hogy az eddig minden vállalatra kötelező kategóri­ák szerinti felosztás meg­szűnt. Lényegében tehát csu­pa olyan téma szerepel a kollektiv szerződésekben, amelyekre mindenki odafi­gyel, amelyekről mindenki­nek van véleménye, most már csak az kell, hogy a véleményét mindenki el is mondja ott, ahol kell, s ak­kor amikor annak megvan az ideje. Tehát nem a gyár­udvaron, kell elkapni az il­letékest, vagy az irodába ko­pogtatni be, külön-külön, még inkább nemcsak egymás között kell hangoztatni a vé­leményt, a javaslatot, hanem azon a fórumon, ahová ép­pen azokat várják él, akik­nek van mondandójuk. Csak a fegyelmezett — vagy hogy félreértés ne legyen, inkább így mondom — az önfegye­lemmel biró demokráciának van értelme, csak annak le­het meg a haszna. Nem le­het minduntalan, s mindent megvitatni, mert annak csak a munka látja kárát. Akkor kell alaposan belemerülni az- eszmecserébe, amikor annak itt az ideje. A jelenleg érvényben levő kollektív szerződések módo­sításával 1970. március 31- ig kell készen lenni. A mó­dosítások tervezetét — akár­csak korábban a szerződés teljes szövegét — meg kell ismertetni a gyáron belül, s a véleményeket, javaslatokat összegyűjteni, figyelembe venni. Ez újabb jó alkalom arra, a tervezet feletti vita és eszmecsere, hogy a bele­szólás jogát, az üzemi de­mokratikus jogokat most új­ból megpróbáljuk magasabb fokon gyakorolni. Ifj. Gerencsér Ferenc 1970, március 1&, «®sr*á*

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents