Népújság, 1970. március (21. évfolyam, 51-75. szám)

1970-03-18 / 65. szám

Adalékok eg-y vádirathoz Görbületek „1. r. Horváth László (.'szü­letett 1921. december hó 7. napján... egy kiskorú és egy felnőtt korú gyermeke van, iskolai végzettsége kereske­delmi érettségi, szakképzett­sége képesített könyvelő, foglalkozása a bűncselek­mény elkövetése idején. ve­zető könyvelő az Egercsehi Szénbányáknál; havi kerese­te 5000 Ft.., büntetlen elő­életű:) vádolom: 1 rb. társa­dalmi tulajdont károsító, folytatólagosan elkövetett sik­kasztással, 1 rb. társadalmi tulajdont károsító hűtlen ke­zeléssel .. A vádiratban nine® ember­arc. Az iratosoimótaban nin­csenek érzések. Csak tények, állítások, vallomások* bizo­nyítékok, bűnjelek. Hideg mondatok, melyek az anyagi igazságot keresik. Én az anyagi embert ke­resem. Az élőt. Akinek arca van, akinek érzései vannak. Az embert keresem, ki mély­ből indult magasba s oda visszasüllyedt. Még mé­lyebbre süllyedt. ítélkezni nem akarok fe­lette, az ítélkezés a bíróság dolga. Érteni akarom in­kább. kikutatni, hol sérülték a becsület és felelősség fi­nom hajszálcsövei, hol kez­dődik a bűn. u m m Barátságos, meghitt ott­honában ülünk, festmények és könyvek között. A csend­ben megkérdezem: — Számot vetett-e önma­gával? Ott, belül... Látom, amint nyel, szeme valami meghatározatlan pon­tot keres hátam mögött, a falon. — A nap minden órájában* minden percében megteszem. Mással nem foglalkozom, csak ezzel. Arca fáradt, zaklatott — Tettének oka? — A hanyagság...! A munkahelyi vélemény szerint igen jó adminisztratív dolgozó volt hosszú időn. ke­resztül kifogástalanul vé­gezte a munkáját, és ezért 4 esetben kapott kiválódolgo­zó-jelvényt. A bányászat ki­váló dolgozója jelvénnyel is kitüntették. — Amit most érez. — Csak a szégyen. Tizennyolc éves korában, mindjárt az érettségi meg­szerzése után, állásba kerül­het a csehi bányánál. Három év után, 1942-ben, katonának viszik. Két évet áttűr a há­ború szenvedéseiből és meg­szökik. 1945. január másodi­kén újra a bányánál dolgo­zik. Különböző adminisztra­tív munkakörben tevékeny­kedik, előbb könyvelő, majd 1954-ben az üzem vezető könyvelőjévé is őt nevezik ki. Tizenhat évig töltötte be posztját. Utána következett a törés, zuhanás. Fény de­rült a bűncselekményre, melyet a szakszervezeti bi­zottság tisztségviselőjeként elkövetett. Gazdaságvezető volt, gondja lett volna a bé­lyegrendelés. bélyegek szét­osztása a bizalmiak között, a segélyezés, az adminisztráció intézése. A munkát kiadta „albérletbe” az szb admi- nisztrátornőjének, de elszá­moltatásával alig törődött. Így írtak kettejük számlájá­ra 27 ezer forint hiányt. — Mi akadályozta az el­számoltatásban ? — Nem volt rá időm. — „Lett volna ideje. Csak ott könyökölt az íróasztalá­nál, sportújságot olvasott, vagy csak nézelődött” (Egy tanú vallomásából.) — „Az ivásra volt ideje? Mindig a presszóban lehetett látni, gyakran munkaidőben is. Vagy az élelmiszerbolt­ban ivott, a hátsó helyiség­ben. Ö ihatott dolog közben, de próbáltuk volna csak mi, bányászok...!” (Egy dolgozó kifakadásaiból.) ■ ■ ■ Nem akarok a bűnügyről beszélni, minduntalan kerü­löm a témát Csak faggatni tudnám, ehhez pedig nincs jogom, nem vagyok nyomozó és semmilyen hatósági sze­mély. Ö hozza terítékre újra meg újra a sikkasztást — Higgye el, kezemhez pénz nem tapad. T-né műve az egész. A rendőrség is csak egy hiányról tud, pedig ösz- szesen négy *’olt neki. Az el­ső eset az 1966. január 9-i elszámolásnál volt T-né 17 ezer 668 forint 15 fillérről nem tudott elszámolni. Az szb-titkár azt mondta, ne küldjük börtönbe ezt az asz- szomyt a két gyereke mellől. Akkor tízezer forintot vala­hogy összekért azt befizette; az szb-titkár nyomban ki­utalt neki 4000 Ft OMB-t, azt is befizette. A felmaradó összeget pedig a fizetéséből vontuk, apránként. 1966. no­vemberében újra hiánya mu­tatkozott, 4542,20 Ft. Erre is a fizetéséből vontunk, havon­ta 500-at. 1968. január 7-én megint csak hiányt állapítot­tam meg. 5766,60 Ft-ot. Har­madszor is a űzetéslevonásí alkalmaztuk vele szemben. S akkor most jött ez a negye­dik, a huszonhétezres hi­ány...! — Ha az újabb sikkasztás nem derül ki, negyedszerre is vállalja a cinkosságot. A bűnt segített volna elken­dőzni? — Csak a motiváció ked­véért tartottam, ezt szüksé- giesnek elmondani. Hogy job­ban megértsen. Tudom, hogy II tartalmas, a vonzó program már fél győzelem Apci ifjúkommunisták terveiből Elkészítették 1970. évi ak­cióprogramjukat az apci Qualrtal ifjúkommunistái is. A program összeállításában hármas cél vezette a fiatalo- ikat: tovább kell erősíteni a szervezeti életet, az eddigi­nél is nagyobb segítséget kell adni a gazdasági eredmé­nyek megoldásához, és szí­nesebbé, tartalmasabbá kell tenni a politikai, kulturális, a sportmunkát, a gyárban, a fiatalok között. Érdemes belelapozni a gaz­dag programba: valamennyi történelmi évfordulóról ben­sőséges ünnepségen emlékez­nek meg. A negyedszázad eredményeiből szellemi vetél­kedőket tartanak. Űjabb if­júsági brigádokat szerveznek, s valamennyi fiatal bekap­csolódik a hazánk felszaba­dulásának 25. évfordulója tiszteletére indított munka­versenybe. Irodalmi és táncszakkört alakítanak, élet­re hívják az Ifjú Gárdát a vállalatnál. QjywUig, UfíO. március 18, szerda Tovább szélesítik a terme­lést segítő mozgalmakat. Szükség is lesz a fiatalok erejére, lelkesedésére, mert a vállalat az 1969. évihez vi­szonyítva ez évben 12 szá­zalékkal tervezi termelését növelni. Bekapcsolódnak a fiatalok a közúti járműprogram fö­lött vállalt országos KISZ- védnökségbe, megszervezik A szakma ifjú mestere, "a Kiváló ifjú mérnök, techni­kus mozgalmakat. Rövidesen megalakítják a Fiatal Mér­nökök, Közgazdászok Taná­csát, a fiatal műszakiak rendszeresen segítik, támo­gatják majd az újítókat. Részt kér a KISZ a mun­kaerő-vándorlás megszünte­téséből. Az új dolgozókat patronálásukba veszik az „öregek”, s mindent elkö­vetnek, hogy minél több fia­tal találja meg helyét, szá­mítását Apcon. A tartalmas, vonzó prog­ram már fél győzelem — tartják az apci KISZ-esek. Reméljük, terveiket, elkép­zeléseiket megvalósítják, s munkájuk, összefogásuk nyo­mán tovább erősödik az if- júkommunista-mozgalorn a .vállalatnál. mindez számomra nem lehet mentő körülmény... — Magatartását hogyan ítéli? Tisztességes, becsüle­tes ...?! — Nem. de hát... — elhall­gat. Ketté törik a mondat. ■ ■ ■ A háborút követő, zűrza­varos években történt. Bűnö­zők bandái garázdálkodtak mindenfelé. A csehi bányá­szoknak Özdról hozták a pénzt. 1947. november 15-én vagy 17-én, fizetés előtt, út­nak indult a tehergépkocsi Ózdra. Hazafelé tartva, út­közben fegyveres banditák támadtak a pénzszállító gép­kocsira. A pénzszállítmány kísérőd között ott volt a fia­tal Horváth László is. Védte a bányászok pénzét. Többen meghaltak mellette. Horváth súlyos fejsérüléssel . megúsz­ta. Koponyacsontját szakí­totta át egy szilánk. Ki ismerhetne rá a mosta­ni Horváth Lászlóra? Negy­venkilenc évesen, meglett férfiként, köztiszteletben ál­ló személyét, márkás nevét adta, hogy súlyos bűncselek­mények taikarója legyen. ■ ■ ■ Horváth László most már nyugdíjas. A bűncselekmény felfede­zése után, fegyelmi büntetés­sel. azonnali hatállyal elbo­csátották állásából. Nem sok­kal utána visszavették, fizi­kai állományba. Segédmun­kásként alkalmazták a tér- üzemnék Gyors akció indult nyugdíjaztatási ügyének el­intézésére. Kapóra jött a Magyar Közlöny 1969. július 8-i számában megjelent 2007/1969. korm. sz. határo­zat, ennek alapján — mint „fizikai dolgozónak” — rok­kantsági nyugdíj jogosultsá­gának elismertetése könnyen ment. Sőt: túl könnyen. Megállapított nyugdija: 3047 Ft. A hivatalos iratok tanú­sága szerint: „Állapota vég­leges”. Csak merje valaki monda­ni! hogy nem vagyunk elég­gé humánusak, méltányosak — és jutalmazok...! Pataky Dezső Fába faragott élet Benczurfalvi műtermében dolgozik Szabó István Kos- suth-díjas faszobrászművész, a fáradhatatlan alkotó. Ezer­nél több kiváló alkotása bi­zonyítja szorgalmát, tehetsé­gét. Már 67 éves, de újabb és újabb megbízatásokat vál­lal. Elgondolásait 'a termé­szet adta nyersanyagban, fá­ban örökíti meg. Legutóbb Szombathely város kérte fel, hogy reliefszerű munkás-pa­raszt figurákat véssen fába, amellyel az újonnan épült pártszékház falát díszítik. Benezurfalván, Benczúr Gyu­la volt műterpéhen él és al­kot fiatalosan az idős mű­vész. (MTI Foto: — Behérváry Ferenc felv.) Az Egri Vonósnégyes első hangversenyéről Az Egri Vonósnégyes hét­főn, a Művelődési Központ kamaratermében tartotta el­ső nyilvános hangversenyét A zeneiskola tanáraiból alakult együttes ismét an­nak bizonyítóka, hogy az eg­ri zeneélet új művészekkel gazdagodott, olyanokkal, akikben a különféle célok és elképzelések teremtő ener­giákat szabadítanak fel. Mint ahogy nem volt véletlen az sem, hogy évekkel ezelőtt a fiatal tanárok lelkesedéséből megszületett az egri szimfo­nikusok zenekara, úgy most is természetes és törvénysze­rű, hogy a zenei teremteni és hatni akarás meglepetés­re egy nagyon komoly és sok-sok munkát kívánó meg­nyilatkozási formához veze­tett. A vonósnégyes, mint műfaj, egyenrangú tudású és elképzelésű művészek összefogását feltételezi. Rad­nóti Tibor, Lévai Zsolt, Sza­bó József és Farkas István — úgy tűnik — ideális adott­ságokkal egészítik 'ki egy­mást. Nyilván tisztában vannak azzal, hogy a vonósnégyes nem nagy tömegeket meg­mozgató zenélési forma. Ma­gúk a kamaraművek és a ze­neirodalom általuk játszható darabjai egyrészt stílusban mások, mint amit a mai ze­nei közízlés kíván, másrészt a nagy szerzők komoly mon- danivalójú alkotásait csak bizonyos zenei előképzettség, vagy ráhangoltság birtoká­ban lehet igazán élvezni Nos, e bemutató hangver­seny élményt és zenében fo­gant örömöt hozott. A vo­nósnégyes —- mintegy beve­zetőként — Mozart D-dúr diventimentójával nyitotta meg műsorát. A mozarti mu­zsika játékossága, bája, lírai vallomásszerűsége hangula­tot teremtett, hogy aztán Beethoven C-dúr kvartettje elvezethessen abba a magas- feszültségű világba, ahol a halhatatlan zeneköltő gon­dolatai és szenvedélye tor­lódnak egymásra. Kodály Vonósnégyesének I. tételé­ben a műfaj egyik legszebb magyar darabját érzékeltet­te az együttes. Feloldásként Wiener Divertimentójában a magyar népi dallamok, tán­cok reminiszcenciái emlé­keztettek jarra, hogy ez a ka- marazenélési forma mennyi­re meghitt pillanatokat sze­rezhet hallgatóinak. A négy művésztanár kitű­nően kiegészíti egymást. Radnóti Tibor fegyelmezett játékvezetése mellett hatá­sos Lévay Zsolt szenvedé­lyes és energikus közremű­ködése, de nyugalmával és kiegyensúlyozottságával egyenrangúan értékes része a kvartettnek Szabó József és Farkas István is. Egy induló művészpálya megnyilatkozásának tekint­hetjük Lugosi Melinda fel­lépését is. A Be :thoven~dal- lal és Liszt Loreleiével bi­zonyította, hogy színes drá­mai kifejezőerő rejlik orgá­numában, annak magabiztos felszabadítása az érlelő évek feladata. Halmai Katalin kí­sérte a fiatal mű vész jelöltet. Saárossy Kinga és Jurkó Erzsébet versekkel járultak hozzá a hangverseny emel­kedett hangulatához. A ritka alkalom megle­petésként megtöltötte a ka­maratermet és ez a tény újabb bizonyítéka annak, • hogy még túlzsúfolt jubileu­mi programsorozatban is odafigyelnek az egri zene­rajongók a művészi ese­mény élményadó .lehetőse­geire. (farkas) T5. Jó félóra hiányzott dél­után négyig, mégis úgy halmozódott benne a nyugtalanság, mintha roha­mosan távolodna a mutató a találkozás időpontjától. A fá­radtság hínára súlyosbodott idegeire, nem is emlékezett, mikor aludta ki magát utol­jára. Napi tizenkét óra mun­ka a gyárban, majd illegá­lis találkozások, plakátra­gasztás, röpcédulaszórás, ci­kázó helyzetváltoztatások az alibi miatt. Bűntudata volt, amiért hosszú ideje nem írt verset. Ezt a kis várakozást, ezt a dohosodó kávéházi urak közt múló rövidke ide­jét próbálta együtt tölteni az elhanyagolt múzsával. Belekóstolt a savanyú, ki­hűlt kávéba. ' Pohara mellett halványkék hártyapapír sar­kát sodorgatta; indigós pél­dányt egy elhasznált gyári blokkfüzetből. Agyamat vésik, reszelik, fúrják agyafúrt gépeid, Gyár... Az öntödét akarta versbe önteni, de kétségbeesett, hogy elcsigázott agya milyen ne­hezen engedelmeskedik aka­ratának. ... marja számat már az ének s ajkamon a szó konok átok. Ó, nem magamért, ki a sunyi halált is érzi, az áprilist, a bolondot, a fákat, s a fáradt lombot... Csapzott szárnyai nem akartak repülésre lendülni. Mégis akarta, nagyon akar­ta a verset az öntödéről. Csak hozzátok ér az én szavam, sok sárga arcú vén legény, lehiggadt kező emberek... kik ballagtok itt, mint a nagy O, gömyedten, mivel az adót ezerszer is fizetni» kell... Kínozta, hajszolta magát, küzdött a versért, de a har­cot fel kellett adnia. Nem bírta legyűrni a fáradtságot. A tehetetlenség nagy ereje kényszerítette súlya alá és a kimerültség egyfajta' meg­nyugvást fagyasztott , rá. Mintha nem is róla lenne szó, tárgyilagosan gondolt a tényre: be kell vonulni. Megkapta a SAS-behívót. Kisbodakra szólította a nyi­lasok parancsa. Nem- értette, hiszen hadiüzemben dolgo­zott, de ismerve az idők ko­molyságát, aligha gondolha­tott felmentésre. Azt megte­hette, hogy nem vonul be, ez logikusnak látszott önként vállalt kötelessége szerint, ám gondos mérlegelésre késztette, nem hoz-e bajt társai fejére azzal, hogy ka­tonaszökevényként magára vonja a Nemzeti, Számonké- rő Szék nyomozóit? Lebbant a bejárat bordó körfüggönye, megérkezett Stelczer Lajos. A költő el­tette yerstöredókét, ajkához emelte a kávéscsészét, ezzel jelezte, hogy barátja nyu­godtan asztalához ülhet. Kérdőjellé kunkorodott, agyongyötört Levente-ciga­rettát halászott elő -valahon­nan a nagy kabát ja alól Né­meth László János. Gondo­san ki egyengette a szürke ci­garettát. I — Behívót kaplam. Reg­gel indulnom kell Kisbodak-. ra. A Keffel-gyári tisztviselő csiholta a töitényhüvelyből fabrikált 5 öngyújtót, hogy tü2et acljow barátjának. — Tudom. Én küldettem a behívót. Tompa csend töltötte ki Németh László János egész lényét. — Nem értem .. — Nyugodj meg, Jancsi­kám — Szólt Stelczer Lajos a költő hirtelen elfehéredése láttán. — Adj már tüzet — sür­gette Németh László János. Végre lángra lobbant a •töl tény hüvely-öngyújtó kanó­ca. — Be kell vonulnod, Já- nqs. — Ki döntött így? — Én. — Semmi jogod hozzá. — Kötelességem. Értsd meg, téged még a gyanú ár­nyékának is el kell kerülnie. Értette, hogyne értette volna a költő. Tehát figye­lik. Csodálkozott, hogy nem borzad el. Tudomásul veszi éppen úgy, mint magát a be­hívót. Védtelenségében azt érezte a legborzasztóbbnak, hogy semmi reménye meg­győződni a gyanú valódiságá­ról. Akár elhiszi, akár kétel­kedik benne, egyaránt ki­szolgáltatott. De miért ne hitt volna Stelczer Lajosnak, aki vele együtt kockáztatja az életét? Sőt, a Keffel-gyári barkát nálánál is többet bi­zonyított. Nem csupán röp­cédulákat szórt és plakáto­kat ragasztott, de idegnélkü­li vakmerőséggel szerezte be a nyomtatványokat a város katonai nyilvántartó hivata­lából, ahol gyári munkája HBellett hadiszolgálatra köte­lezték. A pecsétes nyomtat­ványokkal számtalan katona- szökevény és bujkáló mun­kaszolgálatos életét mentet­te meg. És ugyanez a Stelczer La­jos neki most igazi behívót küldött. Csábította a költőt a lehetőség: még ma, a leg­közelebbi vonattal Pannon­halmára utazik, bebocsátta- tást kér a papoktól. Ott biz­tos a menedék, szavatolt a Nemzetközi Vöröskereszt ol­talma. De hiába csábította az ősi apátság, jól tudta, számára zárva kell maradnia a vé­delmet nyújtó kapunak. Szö­késével vallomást tenne tár­sai ellen, tíz életet sodorna veszélybe a maga egyetlen élete megmentésével. Csak erre gondolt, s nem sejtette, hogy hősies játsz­májukat végzetessé tette a naivitás, nem sejtette, hogy ellenfeleik ravaszabb és ala­posabb kombinációkat ismer­nek, mint ők. — Jól van, barátom — mondta a költő csukott szem­mel, kiszolgáltatottan lelke és idegzete fáradtságától. — Vedd át a posztomat, tartsd együtt a csoportot, minden­áron ... Egészen furcsán, az álom következetlen logikájával úszott emlékezetébe’ egy bronzbarna lány és nyomban utána fájdalom szakadt a szívére, hogy nem tudta be­fejezni a versét. Aj zott hangulatban folyta beszélgetés a vármegyeháza első emeletének tizes szobá­jában. Ugyan Weinhoffer hivatali helyisége volt ez, ám Demeter Zoltán csendőr­főhadnagy, a Nemzeti Szá- monkérő Szék politikai osz­tályának vezetője nem a félszemű nyilas partner irán­ti előzékenységből választot­ta a felderítő parancsnok szobáját, hanem a magáét akarta megkímélni a han­gos, örökké cigarettázó cső­dülettől. Így leereszkedő le­hetett, s egyúttal tartózkodá (Folytatjuk.)

Next

/
Thumbnails
Contents