Népújság, 1970. március (21. évfolyam, 51-75. szám)

1970-03-15 / 63. szám

de rssssssssssssstsssj 'SSSSSSSSSSSSSSSSSSSySSSSSSS/SSSSSSSS/SSSSSS/SS/Ssssss. Heg nyílt a Napsugár Húsz év alatt félmillió dolgozó üdült a Mátrában fiatal volt még Szabó László, az MTA mát­raházi üdülőjének mostani vezetője, amikor 1949 tava­szán részt vett a mátrai üdü­lők államosításában. A hó­napra és a napra ezért nem emlékezik pontosan most már, annyi idő után. Kedvessy Ferenc irányítot­ta az államosítás munkáit, aki a galyatetői Nagyszálló­nak volt a főportása előzőleg. Régi vendéglátó szakember­nek ismerték, azért is kapta a megbízatást, ö lett a mát­raházi üdülők vezetője. A mai Béke akkor a Bán- család tulajdona volt. Min­denki úgy ismerte ezt a szál­lót, mint amelyik nagyon színvonalasan biztosítja ven­dégeinek az elhelyezését A Sportot a turisták kedvelték szolidabb árai miatt. Ezt ak­koriban Borbély Károly bé­relte a tulajdonosától. A Napsugár a Gajdóczky csa­lád tulajdonát képezte, de a nemzetközi szervezet, a JOINT használta a volt né­metországi deportáltak üdül­tetésére. Az államosítás * A három szálló államosí­tása egyszerre történt meg. Különösebb esemény nem zajlott le. A tulajdonosok már várták a fordulatot, te­hát a pénzszekrények sehol sem voltak tömve. Ellenállás, vita sem nehezítette a bizott­ság tevékenységét. A bérlőt átvették, a tulajdonos ma­radhatott, üzletvezető-helyet­tesi beosztásban. Nem kel­lett tartaniuk az alkalmazot­taknak sere? semmitől, mert rájuk szükség volt az első perctől kezdve. Már a közel két hétig tartó leltározásban is részt vettek. Mire a nyár melege felme­legítette a mátrai hegyolda­lakat, a három államosított szálló készen állt a beutal­tak fogadására. Eleinte a Fürdők és Üdü­lők Központja Nemzeti Vál­lalathoz tartozott, amelynek Budapesten volt a székhelye. Csak később vette át a SZOT. De az államosítás után már szervezett üdülte­tést szolgált a három szálló, köztük a Napsugár. Élmunkások, sztahanovis­ták, mintagazdák kaptak he­lyet két hétre a falaik kö­zött. Külön autóbuszok hoz­ták a csoportokat a főváros­ból Transzparens fogadta őket és a vállalat megbízott­ja köszöntötte a megillető- 'lött embereket Ott sorako- h* a személyzet is a hall­ban, segített a csomagokat felvinni, a kérdésekre kime­rítő választ adná. Életükben először — munka nélkül Hiszen ezek az emberek életükben először töltöttek el két hetet minden munka nél­kül Azt sem tudták elkép­zelni, mit kezdjenek ezzel a két héttel. Meg kellett szer­vezni a pihenésüket. Az ebéd utáni szundikálásra szánt két óra kivételével a reggelizte­téstől kezdve a vacsora utá­ni csasztuskázásig, társasjá­tékokig mindent kitöltöttek elfoglaltsággal Az üdülő dolgozói kutúr- brigádot alakítottak, amely a műsort adta. Így aztán a szakács esetleg verset mon­dott a vacsora után, a fűtő pedig a tánccsoportban, járta a Kopogást Eleinte nem nagy bizalom­mal fogadták az alkalmazot­tak a csizmás falusi embe­reket a szerény öltözetű gyári munkásokat. Másfajta vendégkörhöz voltak szokva. Megmosolyogták csetlés-bot- lásaikat, ügyetlenségüket fél- szegségüket. De ez a tartóz­kodás rövid idő alatt elosz­lott. Kiderült hogy ezek a vendégek emberi hangon szólnak a takarítónőhöz is, együtt „zakatolnak” estén­ként a felszolgálókkal a csizmájukat lehúzzák, mie­lőtt belépnének a szobába, örülnek és vigyáznak a rend­re. — Ezek az emberek tud­ták, hogy a tisztaságnak ára van, és csak úgy érhető el, ha azért megdolgozik vala­ki. Előttük a munka mindig értéket jelentett Ezt mondta Szabó László, összegezve és találóan érté­kelve a kiváló dolgozó beutal­tak magatartását viselkedé­sét Az első búcsúeste nagyon emlékezetes maradt. Valóban meleg, meghitt, baráti szavak hangzottak el, sok-sok kö­szönettel együtt. És kiderült, hogy a falusi bácsik és a kemény kezű városi melósok is gavallérok: nem feledkez­tek meg a borravalóról sem. A személyztt esetében ez sem volt mellékes dolog, hiszen korábban a jövedelműiknek egy részét a borravaló tette ki. Még akkor is, ha felírat hirdette, hogy öntudatos dol­gozó nem fogad el borrava­lót. Levelek, üdvözlő lapok ér­keztek napok múltán a volt vendégektől és ezeket a so­rtkai a nehezen rótt betűket jólesett olvasni Bizonyítót ták, hogy az emberség jól kamatozó tőke. Milyen volt az ellátás kez­detben? Ezt is szerettem vol­na hallani. Kiderült, arány­lag jobb, mint mostanában. Sokkal bőségesebb kosztot kaptak a beutaltak, mert a nehéz fizikai munkát végző ember szükségletét vették alapul. Persze, nem lehetett még két esetleg háromféle menüből válogatni, de kap­tok például italjegyet is, aminek fejében az étkezés után vagy két deci bort, vagy málnát vagy egy feke­tét kérhetett a vendég. Az üdültetés ingyenes volt az útiköltséget is a szakszerve­zet fizette, de beutalót nem lehetett kérni, mert ezt csak a jó munka jutalmául kap­hatta meg az, aki kiérdemel­te. A Napsugár tehát 1949 nyarán nyitotta meg kapuit a szervezetit üdülők első csoportja előtt Az azóta el­telt húsz esztendő alatt csu­pán a mátrai szakszervezeti, tehát a SZÓ .' által fenntar­tott üdülőkben mintegy fél­millió dolgozó pihenhetett két héten keresztül Érdemes ezt a számot megjegyezni G. Molnár Ferenc Március, tavasz, Ifjúság. 'Elhatároztam, hogy építek magamnak egy olyan kedves kis izét, ami hét végén, vagy hét elején, reggel, avagy este egyaránt kényelmemet szolgál­ja és nézése egyben esztétikai kielégülést is okoz. Elhatározáso­mat tett követte, és azonnal felvonultam az építkezés megkez­désére. Az első sor téglánál azonban megjelent Petymeg Tihamér és néhány perces szemlé­lődés után így szólt hozzám: — Nem tudom, mit akarsz építeni, de nem is lényeges, hogy tud­jam. A lényeges az. hogy bármit építesz, így nem lesz jó. Már eleve baj van a dia- gonális görbékkel! — mondta figyelmeztető- leg és faképnél ha­gyott. Megmondom őszin­Mi lesz belőled, falacska ? tén, ezzel a diagonális görbével megdöbben­tett, azonnal szétszed­tem az első sor tég­lát, amelyet lapjával raktam volt le és új­ból kezdtem, de most már élével. Éppen ké­szen voltam az első sorral, amikor odalé­pett hozzám Prenpecs Brúnó, és kezét atyai- lag a váltamra téve, aggódó hangon jegyez­te meg: — Szerencsétlen em­ber, hát így még a harmadik emeletnél sem fog tartani, ami­kor már összedől az egész. — De uram, nekem eszem ágá­ban sincs emeletet építeni — válaszoltam szerényen, mert való­ban nem volt szándé­komban még egy ma­gasföldszint sem. — Akkor pláne! — sikoltotta vészjóslóan Prenpecs Brúnó. — Meri minél alacso­nyabb egy építmény, annál feszesebb koor­dináták szükségesek a lábazathoz. Mielőtt még egyetlen téglát el­helyezne ebbe a falba, vizsgálja meg ala­posan az ypszilon-ten- gelyt — mondta és fa­képnél hagyott. Először elmerűlten keresni kezdtem az ypszilon-tengelyt, ame­lyet meg kellett volna vizsgálnom, aztán, hogy nem találtam, elméle­tileg próbáltam foglal­kozni a koordináták­kal, miközben gyorsan szétbontottam a tégla­sort és most már he­gyére állítva raktam őket sorba, hogy apró, szögletes kis részecs­kék álltak a szél ren­delkezésére... — Ember, maga megőrült! Így akar maga gyárkéményt építeni? — kérdezte valaki a hátam mö­gött. Burbolya volt, akit nem azért utál­tam, mert mindenhez értett, ugyanis sem­mit sem értett, hanem csak úgy általában utáltam. Vannak em­berek, akiket nem le­het nem utálni. Bur- bulya is ilyen volt. — Nem gyárkéményt építek! — mondtam la­konikusan. — Függőhídnak sem jó — válaszolta erre. — Függöhidat sem építek — mondtam er­re ismét. — Akkor mit épít? — Kriptát! — mor­dultam rá dühösen. Rontó Pál Lapunk hasábjain érdekes cikk jelent meg Gvadányi egri vonatkozásokban is bő­velkedő művéről és hőséről, Rontó PálróL Éppen ezzel, az írással kapcsolatban egyik levélírónk azt kérdezte, va­jon Gvadányi hősének a ne­ve az irodalmi névadással mesterségesen alkotott „be- szélőnév”-e vagy a költő hő­sének Egerben és környékén is gyakori családnevet adott megnevezésül Az eddigi szakirodalom a hős nevét mesterséges név­nek tekintette, amelyik ön­magában is utal Gvadányi hősének jellemére, magatar­tására, viselkedésére. Mi azonban azt is tudjuk, hogy Gvadányi nyelvileg is hite­lesítette írását és hősének vi­selkedését jellembeli tulaj­donságait A Rontó családnév élő név volt Egerben is. Ezt bizonyítják az egri városi jegyzőkönyvekben található adatok is. 1778-ban pL Zsiha- la Mátyás hitvesét Rontó Er­se névvel jegyezték be a vá­rosi protokollumba. Termé­szetesen ez az azonosító csa­ládnév nemcsak a rombolás, a pusztítás képzetét keltheti fel, hanem utalhat arra is, hogy eredetileg ennek a tulaj­donnévnek alapot adó közszó eredeti jelentése megbabonáz, bűvöl-bájol jelentésváltozato­kat is magában foglalta. Gvadányi hősének a neve közmondásossá vált ós Í8F került be a köznyelvbe is. Ezt bizonyítja az ilyen meg­állapítás: „Ez a gyerek va­lóságos rontópál”. Hogy Gvadányi az ábrázolt valóságot valódi helynevek­kel is hitelesíteni kívánta, igazolja az a tény is, hogy költeményében többször em­leget egri helyneveket is. O maga, illetőleg hőse Egerben a Csurgó utcában lakott. A Csurgó név egyik legrégibb helynevünk, s az elnevezés valójában egy nagyobb egri városrész neve volt Helytörténeti és névtörté- nett szempontból is értékes i, az a megjegyzés, amit maga a költő fűzött a Csurgó név­hez a mű első kiadásának lábjegyzetében: „A Tsurgó Eger városának egy kis szeg­let része, amelyben a Páter Serviták laknak, s olyan hi­re vagyon ennék, mint Po­zsonyban a Tzukker-Mandli- nak”. Emlegeti Gvadányi a Tihamér nevet is. Hogy a költő korcsmanévként szere­pelteti, bizonyítja ez a jegy­zete: „Tihamér tsak egy korcsma, amely Egren alul mintegy fél órányira az út mellett áll”. Azok az egri ol­vasók, akik jól ismerik az egri népnyelv jellemző saját­ságait, Gvadányi műve ol­vasásakor gyakran fognak találkozni ezekkel az egri nyelvi izékkel, jellegzetessé­gekkel, s már csak ezért is érdemes a Rontó Pál című elbeszélő költeményt kezünk­be venni, és figyelmesen el­olvasni. Dr. Bakos József Burbulya leguggolt, alaposan megszemlélte első téglasorom épít­ményét, majd fejcsó­válva jegyezte meg: — Nem lesz jó, hu­zatos lesz, meg fog majd benne fázni — tette hozzá mély szak­értelemmel. Es fakép­nél hagyott. Egy pillanatig tű­nődtem még a tégla­sor előtt, aztán le­gyintettem: hagyom az egészet, ha már krip­tának sem jó az, amit eredetileg nyaralónak akartam építeni, akkor minek kezdjek hozzá, legkevésbé minek foly­tassam... Semmi flanc, jó lesz annak idején majd fából is... (egri) március 15., vasárnap \ egy üdítő italban és hogyan kell $ azt tárolni? Nagyon örülnék, ha tévednék és 5 lenne. í De miért csak az üdítő italról 8 ejtsek most szót az előírás és az ed- § lenőrzés kapcsán?! Nyugodtan ejt- | hetnék szót autókról, gépekről, trak- ^ torokról, kombájnokról, lakásokról ^ és bútorokról, cipőkről és ruhák- S ról, a fejlődő magyar ipar egész sor § termékéről, amelyeknek használaté- hoz. árusításához nem adnak hasz- ^ nála ti utasítást és gyakran még a ^ gyártását sem ellenőrzik, vagy ha § igen, meglehetősen felületesen. Az imént majdnem elméleti fej- ^ tegetésbe bonyolódtam a Coca Cola $ kapcsán a két társadalmi rend lé- S nyegét illetően. Azt mondottam, $ hogy a szocialista társadalmi rend ^ mindent a dolgozók érdekében tesz, ^ míg a kapitalista rend.., Termé- ^ szetesen ez nyilvánvalóan így is van. ^ mert a Coca Cola precíz ellenőrzése § nem az amerikai munkásosztály s szellemi és anyagi fejlődését, vagy S közelebbről a Coca Cola-gyárak dől- § gozóinak szociális helyzetét szol- | gálja, hanem a tókések profitjának ^ megőrzését és növelését Egy kis túlzással: őrizzük meg és $ növeljük ilyen „Coca- Cola-módsze- ^ rekkel” a szocialista társadalmi § rend. a magyar dolgozó nép profit- § ját is. S akkor nemcsak üdít a Co- § ca- Cola. hanem még hasznot is hajt. 4 ban el kell és el lehet mondani az üdítő italok ürügyén, hogy valamit megint tanulhatnánk a kapitalizmus precíz szervezettségéből, a magunk, a szocializmus javára. Köztudott hogy eme két üdítő ital gyártó hazája az Egyesült Álla­mokban van, s az Egyesült Államok nem éppen szomszédos Magyaror­szággal. Mégis a legszigorúbb szab­vány szerint kell itt nekünk gyárta­nunk, tárolnunk, fel- és kiszolgál­nunk, s mindezt ráadásul még el­lenőrzik is. Nem egy fontos, az egész emberi­ség számára nélkülözhetetlen talál­mány sorozatgyártását ellenőrzi az amerikai cég, hanem végtére is egy agyonreklámozott kétségkívül kelle­mes és üdítő, de valójában egyszerű kis tucatkészítmény. De a gyár szak­emberei ellenőrzik az előírásokat, mi kötelesek vagyunk betartani ezeket az előírásokat és csodák cso­dája!, be is tartjuk. A Coca-Colá­nál! A Pepsi Colánál! Az amerikai cégnek! De magyar cég előírásait betartjuk-e? És egyáltalán magyar cégnek vannak-e előírásai, például, hogy mennyi szénsavnak kell lennie is, mint ahogy tanultunk önma- -gunk és mások eredményeiből is. Mert nyilvánvaló, hogy nincs im­perializmus autó, vagy konzerv, esztergagép, vagy repülőgép és nincs szocialista kenyér, vagy kombájn, avagy szocialista motorkerékpár sem. Társadalmi rendszerek van­nak. e rendszerekből fakadó értékí­téletek és a társadalmi rend alap­ján állami berendezkedés. A szocia­lista állam minden javát és érté­két közvetve és közvetlenül a dol­gozó népnek nyújtja át. természete­sen erejéhez, lehetőségéhez mérten, míg a kapitalista társadalmi rend, agyaljanak ki bár filozófusai számá­ra „fogyasztói társadalom”, vagy ehhez hasonló bármi más nevet, vég­ső soron nem a dolgozók érdekében állítja elő termékeit, javait, anyagi és szellemi értékeit Világért sem akarok a Coca-Cola és a Pepsi-Cola ürügyén valamifé­le bonyolult elvi fejtegetésbe bo­csátkozni a két társadalmi rendszer különbözőségét és lényegét Illetően, módom sincs rá, helyem sincs rá. s megteszik ezt nálam sokkal szak­avatottabb emberek Is, Azt azon­Ha memóriám nem csal — és tu N csalna, akkor utána kellene lapoz nőm a bekötött újságpéldányokban | — úgy az 1950-es évek derekán jó ^ magam is jó néhányszor leírtam ^ őszinte hittel és mély gyűlölöttel | hogy a Coca Cola hűen fejezi ki m ^ imperializmus igazi arcát Manap- ság, tudom, nevetségesnek tűnik mindez, pedig annak idején korántsem volt nevetség, és b ha netalán tán becsempésztem | volna az országba egy üveg | Coca-Colát nem hiszem, hogy nyil- ^ vános helyen teljes lelkinjnigalom- § mai meg mertem volna inni. § A Coca-Cola szimbóluma volt az & Imperializmusnak, azon belül is el- 5 sősorban az Egyesült Államok lm- | perialistáinak. S Azokban az években — nem az $ isten, hanem olvasóim a tanúk rá ^ —, ha valaki véletlenül Nyugaton ^ volt hazajötte után úgy érdeklőd- ^ tünk tőle, suttogó hangon, hogy § ivott-e Coca Colát, mint ahogy né- § hány évvel később, kicsit pironkod- § va faggattuk más ismerősünket s hogy láttott-e sztriptízt Nos, telje- ^ sen nevetséges és naiv dolog lenne § korunkat és társadalmunkat azzal 4 méltatni, szocialista demokratizmu- § sunk fejlődését azzal mérni, hogy 4 lám, ma már nemcsak Coca-Colát f de Pepsi Colát sőt Quick Colát is f lehet nálunk kapni, f Mint ahogy az is naiv dolog volt 4 hogy a valóban egészséges és üdítő s Coca Colát „lezüllesztettük” az im- $ perializmus szimbólumává Termé- $ szetesen. mint mindenből, úgy ebből $ is lehet tanulni és okulni, mint $ ahogy tanultunk és okultunk is so $ kát önmagunk és mások hibájából J A Pepsi, a Coca és társai

Next

/
Thumbnails
Contents