Népújság, 1970. március (21. évfolyam, 51-75. szám)
1970-03-15 / 63. szám
Megyénk termelőszövetkezeteinek gépállománya nem felel meg a kor követelményeinek Év* ernyőről lévén szó, kezdhetjük akár Adómnál, vagyis annál a percnél, amikor a vásárló kézbe veszi az árut. Az Éva ernyő kívánatos, szép áru, de mL-or az árcéduláját nézegeti a vevő, furcsa érzése tárnáid. Min'Jia becsapna érzené magát... Becsapva? Hisz ott rajta a hivatalos ér- 191 forint Egy fillérrel sera több. De ... látni rajta más árat is. Sokkal szimpa- ‘dkusabbat. Lila pecséten ott a másik ár... a régi: százöt venki lene forint Ez persze anár áthúzva szerénykedik a cédulán, de mégis kérdésekre ösztönöz... — Miért nőtt egyötödével énnek az ernyőnek az ára? Jobb talán, divatosabb, mint 159 forintos korában volt? — Nem! — válaszolja a kereskedő, majd tanulságos történetet mesél arról, hogy a gyártásban és a nagykereskedelemben monopólhelyze- . at élvező gyárak és vállalatok miként élnek a szabad árak lehetőségeivel. Sőt, némi rosszindulattal azt is mondhatnánk, nem kevesek, akik visszaélnek vele Igaz, erről szót sem ajánlatos ejteni manapság, hiszen minden ár törvényes, ami „szabad”. vagyis IV. kategóriás. Kövessük azért az Éva ernyő történetét, miként lett* *zerénv 159 forintoe áruból — »nélkül, hogy értéke változott volna — 191 Uorints» d- ardnivaló? Tudni JceB ehhez, hogy főleg a divatáruknál, de más árucikkeknél is mcmopól- helyzetben vannak a gyártók ás nagy kereskedők. A forgalomba kerülő ruhák, dpók, kötöttáruk, 'ernyők és motor- alkatréfezékl gyermelcruházati cikkek ' vagy bőrkesztyűk nagy részét egy-egy ktsz vagy gyár készíti Eladni pedig az egy Divatáru Nagykereskedelmi Vállalat adja el™ Illetve most már jóformán megin t csak ők. Korábban történt ugyanis, hogy nem rendelt a zalaegerszegi gyártól ernyőket a „divatáru nagy kéri’, abban reménykedve, hogy külföldi árut kapnak. Az egyetlen nagybani vévé az egyetlen gyártó cégtói megvonta a W- " zalmat. Erre a zalaegerszegiek kocsiba vágták magukat a mi «kollekcióval, ha háború — legyen háború Jelszóval, és sorra járták a kiskereskedelmi vállalatokat, ernyőket kínálva. El is adtak csak itt a környéken jó félezer darabot, közte azt a bizonyos Éva ernyőt is 159 forintos fogyasztói áron. A „háborút” megnyerte a zalaegerszegi gyár. Eladta az ernyőit, hiába nem vette azt meg a nagykereskedelem. A vásárlók sem panaszkodhattak; viszonylag elfogadható áron juthattak a paraplékhoz. Legalábbis addig, amíg a „békekötés” nem történt meg az egyetlen gyártó és az egyetlen nagykereskedő között. Mert azóta megtörtént... legalábbis ezt mutatják az úi árak az árcédulákon. A divatáru nagyker közölte, hogy az Éva ernyőt 169 forintért tudja ezután szállítani, és az eladási ára így nem lehet kevesebb, mint 191 forint. Fddig az Éva ernyő „regénye”. Kérdezhetné a - vásárló, hogy az ő plusz huszonkét forintja kinek a zsebébe kerül? Kinek is. ..? Egyszerű a válasz. Két monopolhelyzetben levő „cég” rájött arra. hogy a „háborúság” nem kifizetődő nekik — legfeljebb a lakosságnak — és egyezséget kötött az új árakra, amely egyben szabad ár és „kötelező érvényű” a kiskereskedelemre, nekik pedig több hasznot hoz ugyan&W. aaárcUa UL, iiiir—i annyi munkáért A srabad árral kapcsolatban gyorsan magukévá tették azt a téves nézetet is, hogy az csak felfelé alakítható. Mintha ezt a lehetőséget érezte volna meg a Csepel Na gykeresk edel mi Váll alat is, amely nemreg küldte meg ármódosításait a kiskereskedelemnek. Tanulságos „olvasmány”, bar nemi gén okoz derültséget a vásárlók százainak. A P— 10-es motor hengerének ára 631 forintról 787 forintra ugrott, ugyanennek a motornak az üzemanyagtartálya 608 forint helyett 664 forintért kapható. A TLT motor hajtó fogaskereke tizennyolc forinttal lett drágább és lehetne sorolni oldalakon át. hogy mennyivel lterülnek többe az alkatrészek anélkül, hogy bármiféle többletének lenne az új árak mögött. Miért fogadják el automatikusan ezeket az árakat az üzleteli, kiskereskedelmi vállalatok? Mert a gyártók és sókszor a nagykereskedőik lg monopolhelyzetben vannak. Ok adják, az árut és az árat... A magasabb árú alkatrészek, amelyeket itt felsoroltunk, csakis és egyedül a Csepel Nagyterűéi kaphatók. És kellenek... Erről sem tehetnek...* Mindezt a kiskereskedő és • vásárió csak tudomásul veheti. Bármennyire is hihetetlen: * ruházati, műszaki áruknak majd 96 százalékát olyan gyárakban állítják elő is olyan nagykereskedelmi vállalatok továbbítják, amelyek monopolhelyzetben vannak. Ez aztán rányomja a bélyegét. az árakra, a választékra. Mindezek után jogos a kérdés: miért nem iktatják ki legalább a felesleges nagykereskedelmi vállalatokat, miért nem rendelnek közvetlen az ipartól az áruházak, kiskereskedelmi vállalatokr Rendelnek, OTetve rendelnének. De... 1968-ban még nyolcmillió forint értékű kötöttárut adott Hódmezővásárhely megyénk üzleteinek, tavaly mar csak háromszázezer értékűt. Akad még egykét ktsz,vagy háziipari szövetkezet, amely hajlandó cipőt, konfekcióárut, kerítés- fonatot és egyéb árut közvetlen szállítani a kiskereskedelemnek. de ezek értéke minimális. Maradnak a monopolhelyzetet élvező gyárak és a torz „verseny”, amelyre magam is beneveztem és kellemesen , .szenvedő alanya” voltam jó másfél évtizede. Szólt az írnok, hogy atlétikai verseny lesz, de a nyolcszázasok nem érkeztek meg. Induljak el nyugodtan, az enyém lesz a második díj, a levéltárca, az övé pedig az első díj, a három nap szabadság. Ketten leszünk!... ügy is volt. Lefutottuk a nyolcszáz métert, győzött az írnok, második lettem ón Megkaptuk a díjait... Csalás volt? „Éltünk- a lehetőséggel, azzal, hogy az igazi ellenfelek autóbusza elakadt Megegyeztünk, hogy ő lesz az első — övé az ötlet — ón pedig a második. Megtehettük™ nem volt kon- ku ménéin™ Kísértetiesen hasonlít eme m „versenyre” egynémely mai ipari-kereskedelmi attrakció. „Lefutjuk a távot — legyártjuk az árut — tudják, hogy nincs versenytárs, tehát olyan árat mondunk^ amilyent csat; akarunk.... Bírja a IV-«* kategória, a aaabád ári*. fW a vásártó? Én azóta sem rwrtugattam azt az érmet, amelyet „azon” a bajnokságon nyerteim, de az igazi elégtétel, úgy vélem, az lenne, ha másoktól is .«számon kérhetnénk; valóban tisztességes versenyben nyerték el az „érmet”, a nyereséget, vagy azért győztek, mert elakadt a versenytárs autóbusza és sikerült megegyezniük az „írnokkal”. Akkor talán az Éva ernyő ára sem változna ilyen módon 159 forintról 191 forintra... Kovács Endre Mint lapunk március 6-i számában már utaltunk rá, a Heves megyei Népi Ellenőrzési Bizottság vizsgálatot folytatott megyénk húsz termelőszövetkezetében annak megállapítására, hogy a nagyüzemi gazdaságok erő- és munkagépállománya mennyiben felel meg az üzemek termelési szerkezetének, a szövetkezetek miként tudják megvalósítani a gépi beruházásokat. A vizsgált húsz termelőszövetkezet megfelelően reprezentálja megyénk három termesztési tájkörzetét, a domborzati, időjárási és köz- gazdasági viszonyokat, így a levont tapasztalatok az egész megyére jellemzőek. A főbb tapasztaltok A vizsgálat megállapította, hogy a gépállomások megvásárlása óta mélyreható változások történtek a termelőszövetkezetek gazdálkodásában. Az utóbbi három év alatt különösen átalakult a közös gazdaságok tervezési, gazdálkodási, értékesítési, beruházási és hitelezési rendszere. A gazdaságokban megváltoztak a művelési ágak arányai, átalakult a gazdálkodási szerkezet, új termelési ágak fejlődtek ki. Ezt a rohamos, nagy ütemű fejlődést azonban a gépesítés nem tudta megfelelően követni. A gépállomány a termelő- szövetkezetekben jelentősen elhasználódott Az idén a traktorok 60—70 százalékát ki kellene selejtezni, hiszen üzemeltetésük rendkívül gazdaságtalan. A heréd! Mátra- vidéki Termelőszövetkezet 16 erőgépe például mind öregebb ötévesnél, a horti Kossuth 28 erőgépéből 25 dolgozik öt évnél régebben. A közös gazdaságok általában 10— 12 év után selejtezik ki traktoraikat. s ilyen esetben a javítási költségek szinte magasabbak, mint egy új traktor ára. Ellentmondás Az elmúlt években jelentős ellentmondás alakult ki az erő- és munkagépállomány között is. A munkagép- park túlnyomó része a 25— 30 lóerős teljesítményű traktorokhoz van konstruálva, viszont a szövetkezetek már több éve inkább az 50 lóerőn felüli erőgépeket vásárolják. Így a munkagépek jelentős részét — konstrukciójuk elavultsága miatt — nem lehet gazdaságosan üzemeltetni a nagyobb haladási sebességnél. A számítások szerint ha megfelelő munkagéppark állna a szövetkezetek rendelkezésére, akkor a jelenlegi erőgéppark teljesítményét 30—40 százalékkal lehet növelni. A megoldást tehát az új, korszerű gepek vásárlása jelentené. Ez azonban korántsem ilyen egyszerű. Egyrészt azért, mert a termelőszövetkezetek saját anyagi ereje egymagában kevés a géppark kicserélésére, másrészt a jelenlegi hitelpolitika sem teszi minden esetben lehetővé a modem gépek vásárlását. A mezőgazdasági gépforgalmazás kialakult rendszere is jelentősen meghatározza az üzemek fejlesztési tevékenységét. A közös gazdaságok saját forrásaikat takarékosan, de ésszerűen szeretnék felhasználni, azonban az elmúlt években a gépválaszték jelentősen nem bővült Hiány van gumikerekes és lánctalnas traktorokban, kombáinukban, korszerű vetőgépekben, ekékben, pótkocsikban. növényvédő és más egyéb gépekben. Bár az alkatrészellátás ** utóbbi időben javult, még korántsem mondható ideálisnak. Bonyolítja a helyzetet hogy • mezőgazdaságban működő gépek pótalkatrészeinek forgalmazásával több cég — AGROKER, AUTÓ- KER — foglalkozik, továbbá nehézséget okoz az is, hogy az új gépek forgalomba hozatala után csak szervizszolgálatot ellátó vállalat kap pótalkatrészt, az AGROKER nem, illetve 2 év után. Látszatta karék osság A gépjavító állomások átszervezése óta a gépek javítását többségében a termelőszövetkezetek végzik. A vizsgált közös gazdaságok közül azonban mindössze két-három helyen rendelkezValaha, évszázadokkal előbb a dombokat zord ősrengeteg borította. Keréknyoma yi utak, kanyargó kis ösvények vezették idáig a tanyát kereső kunokat; csoportú yi embert. A legeldugottabb völgy katlanban építették parányi hajlékaikat, keskeny irtványföldek termettek a kenyérnek valót, jószágaiknak legelőt sustorgó erdei patak dúfüvű partja adott. Mint régi amnalesek jegyzik: jól ismert szőlőihegyeik voltak, ezek — hogy az egri várvédelemnél szolgált lakosai a török elől a még meg nem hódolt borsodi területekre húzódtak — parlagon maradtak és idővel (még 1686-ban is csak pél pártája volt lakott!) elpusztultak. Aprócska falu, lélekszáma az utóbbi időben fogyatkozó: 1930 : 932 lakos 1941: 1076 lakos 1960: 1210 lakos 1965: 1122 lakos 1970: 1110 lakos 1968-ban tivándorifamü 192 személyt vesztett a falu. A házakat, az utakat, »reg fákat, ez embereket faggatom: sri történt e helyt negyedszázaddal exel/fttT A hatszáz évet falut jártam, — tengerben a cseppet! — keresem a huszonöt ivet Az elpergett időt... Magas, barna, rokenwn- ves, fiatal férfi. Kelemen Miklós, * községi pártszervezet atkára serúékezSc — Egy Ötvenöt he Mrtffi m»** tart *P«» Jó napolj Bekölce l nek a faluba. Nyalkáiban géppisztoly lógott, oldalán tokban, szíjhoz erősítve a revolvere. Kezében — mintha csak azt jelképezné, hogy a hosszú harcok során megfáradt — egy görbebot volt Közönséges görbebot. Arra a botra támaszkodott, úgy lépkedett, s mögötte vonultak a katonái. Száznál is nagyobb tömeg várakozott rájuk, az italbolt előtt Simán, egyetlen lövés nélkül vették át a falut Egy éjszakát itt töltöttek és mentek tovább... „Kis-Moszkva* — ezt a Jelzőt kapta a felszabadulást követő években Bekölce, s legtöbben ma is így emlegetik. A jelző nincs híján a gúnynak, leginkább azonban elismerést mutat. E falu küldte legtöbb posztra a legtöbb vezetőt — Már a felszabadulást megelőzően azt mondogatták ránk: „kommunista fészek”. Akkoriban sokan megtagadták a katonai szolgálatot, mások alakulataiktól szöktek haza, bevették magukat az erdőbe, bunkerokban rejtőztek. Itt * nyilasoknak is •ok-sok erőfeszítésibe került hogy munkára elhajtsák az embereket — Megalakulásakor, 1945. Január közepén. 289-en léptek be a kommunista pártba. A felszabadulást követő időkben olyan eleven, mozgalmas volt itt a pártélet, hogy ha kellett, fél órán beid együtt volt az egész tagság. Ahol nem nagyon boldogultak a rendcsinálással oda csak minket hívtak. Ha harcias, elszánt emberekre volt szükség, csak hozzánk nyúltak. Ott voltunk 46-ban Egercsehiben, mikor el kellett kergetni a szabotáló üzemvezetőket. Több százan gyalogoltunk Egerbe, hogy hivatalából és otthonából elűzzük a reakciós, népellenes alispánt. Később, az ellen- forradalom idején, 1956. novemberében, mi voltunk fő ereje a megyei karhatalomnak is. — A mi falunk népe sokat szenvedett. Szorgalmas, tisztességes nép ez. Sohasem félt a bajban, a veszedelemben. Odacsapott. Előbb a szegénység miatt, a karéj kenyérért. Később azért a rendért állt ki mindenkor, amelyik emberré emelte, amelyik a több és nagyobb karéj kenyér mellé mást is adott Amit tettünk, azért •ohasem szégyenkezünk. Olyan, mint akármelyik hegyi falu. Csendes, hangulatos. A vasút, a fő útvonal is messze elkerüli. Valaha önálló közigazgatása, telefonja sem volt Bekölce fekvése gyönyörű. A Bükk oldalából kibuggyanó dombok ölelik. Az úton végig — ragyogó tavaszi napsütésben — újdonat új villák. Fordítós. sátortetős, szép házak, egyik-másik tornyokkal díszes. Terméskő aljazat; színes, többrészes, fröccsös homlokzat, redőnyök; veranda; a vaskerítések mögött előkeltek. A háztetők fölött tv-an tonnák "vúitózó karjai. A házal; udvarán nem ritka látvány * gépkocsi. Van a falunak művelődési háza, óvodája; iskolájában csak az alsó tagozatosok tanulnak, a nagyobbakat naponta viszi-hozza az autóbusz a falu és a 4 km-re levő csehi körzeti iskola között. A faluban 6 iparos él, borbély és cipész nincs közöttük. Keskenyfilmes mozijában hetente egyszer vetítenek. Hat kilométernyi út- jából csak 600 méter nem kiépített, járda is van 3 km-nyi szakaszon, és 7 közkút szolgáltat egészséges ivóvizét Mijd minden házban van rádió, a televízió-készülékek száma pedig 148. A gépkocsik száma változó, most éppen 9 van belőle. Könyvtáruk 2334 kötetes; minden lakosra — számítva az újszülötteket is — több mint két könyv jut. Van két élelmiszer- és két vegyesboltjuk. Italbolt csak egy ez is jócskán elegendő. S még egy sokat mondó adat: a felszabadulás óta több mint 150 új lakóház épült; fürdőszobával 12, vízvezetékkel pedig 4. De hogyan élnek Beköl- eén az emberek? — Békésen!... Szépen... Ezt Holló Aladár mondja, idős, mélyen a nyugdíjas korban járó férfi, hajában a tűlevelű erdőik ezüstjével. Hosszú ideje 6 a község ta- »ácsának elnöke. — Itt mindenki mindenkinek rokona — testi hozzá bizonyításiként. Az, boQr Békákén ásnék olyan technikai eüátotitsággal és képzett szakemberekkel, ahol a komolyabb javítási munkákat is el leheé végezni. A szövetkezetek zömébe* sok sok a kényszer-, a gazdaságtalan megoldás, ez természetesen indokolatlanul emeli a költségeket. A javítótér és a szakmunkás-ellátottság egyik közös gazdaságban sem volt megfelelő. A szövetkezetek látszattakarékosságot folytatnak, amikor nem foglalkoztatnak elegendő és megfelelően képzett szakembert. A közös gazdaságokban szervezett karbantartásról és folyamatos javítói rendszerrel alig-alig lehet beszélni. Nagy hiba ezen túlmenően, hogy a géppark üzemelési költségeit a legtöbb helyen nem elemzik, sőt sok helyen még a munkabér, az üzemanvac-felhasználást, a javítási költségeket sei» mutatják ki. Javos’atolc Mindezek — a természetesen csak nagy vonalakban érintett — problémák rendkívül nagy nehézségeket okoznak a termelő gazdaságokban. Éppen ezért a megyei NEB javaslatokat terjesztett az országos szervek elé, melyek tartalmazzák. hogy indokolt lenne olyan közgazdasági szabályozók kidolgozása, amelvek elősegítik az erő- és munka- géppark gyorsabb lecserélését — a termelő üzemek túlzott megterhelése nélkül. Mivel a gépjavító vállalatok egy része átkerült az iparba, más része pedig egyre inkább ipari tevékenységet végez, indokolt lenne, ha az eredetileg mezőgazdasági célokat szolgáló termelőtöké újra Visszaáram'ana a mezőgazdaságba. Javasolj a NEB azt is. hogy a KOST keretében, több iől bevált erőgéotíoust vásárol tor az ország. Felhívja ugyanakkor a termelőszövetkezetek fi eveimét, hogy nagyobb* gondot fordítsanak a megfelelő javítóműhelyek kialakítására s teremtsék meg a szükséges személyi és tárgyi feltételeket Kaposi Levente gyóbbrészt Csuhajok, Dorkák élnek, hogy kervsztbe- Icasba, ki-ki a másiknak sógora, komája, násza, ángyi- kája, nénéje, első és soikad- fokú unokatestvére, még nem garancia a békességre. Volt idő, ha jaj!, de mennyire volt, hogy a rokonok kaszával-kapával kergették egymást háztól házig, vagy végig a falun, ki a kertek, az erdő alá. Volt idő. hogy nem múlt el lagzi, bál anélkül, hogy kés ne villanjon, vér ne csorduljon. Szinte hihetetlen, de megtörtént, hogy a sérültek, kiknek a * kés pengéje nyomán belük is kibuggyant, két kezükbe fogva azt a hegyen, az erdőn át, maguk gyalogoltak el a nádasdi orvoshoz. S az sem elhallgatandó, hogy egy félreértés miatt, egyik pártvezetőségi tag is golyót kapott a testébe, meghalt. ... A nyomor bizonyos foka már kizárja a öntudatot a józan gondolkodás képességét. Tűr, tűr az ember és betelik a keserűség pohara. Akkor aztán jaj, nem néz semmit és senkit „Elégtételt” szerez, ha másként nem, legalább pálinka alapon... Ennek vége .Ennék nine« többé nyoma. A keserűségfakasztó nyomor * mélybe süllyedt emlékeit te szétszórja, megöregíti az idő. A bekölce! embernek tettekre van szükségük, tettekkel kell érvényesülniük. & érvényesülnék. Hírük, sikerük ugyanaz: a lemezgyári hengermű gáz- és gőztengerében, fehéren izzó vaslemezek között vagy a bánya- mélyben, az erdőktől elhódított dombhátakon. összefoglalásul és végül fcg erre lehetnék büszkék! ratakjr Dta| Vásárfókosár megnézi, mennyibe kerül? M o^tanaban egyre többen firtat-] *“ jak azt is, hogy miért kerül annyiba? Szeretnék tudni, hogy egyes üzemek, kereskedelmi szer ek manipulációja van-e az ár mögött, vagy pedig valódi érték? Ezért néz- , tünk utána, hogy... „Éri M sí Éva eiBfo Jimta" 139 Ma, és miért 191 íorint az ára „UkiEn” ?