Népújság, 1970. március (21. évfolyam, 51-75. szám)

1970-03-15 / 63. szám

A lakosság érdekéken A Gyöngyösi Városi Tanács V, B. irányító munkája f Kezdjük egy alapvető, köz­helynek számító igazsággal: • dolgokat ott lehet a leg­hatásosabban intézni, ame­lyik szervhez tartoznak. In­nen indult, el hatáskörök „leadása” — országos fóru­moktól kezdve a helyi köz- igazgatási szervekig bezáró­an. Egy sor döntést ma már a városi tanács testületé hoz­hat, de még a városi tanács is tovább adhatja a döntés jogát Mint tette ezt Gyön­gyös. így kapott önállóságot a bérgazdálkodásban a kór­ház igazgatója, az egészség- ügyi és a művelődésügyi osz­tály vezetője. Az önállóság fokozása meglátszott az In­gatlankezelő Vállalat és a Városgazdálkodási Üzem munkájában is. Az önállóság növekedése •gyütt jár a felelősség növe­kedésével is. Mint az utóbbi idők bizonyították, ezek az összefüggések a valóságban is eredményesen jelentkez­tek. Kialakult gyakorlat Gyön­gyösön, hogy a fejlesztési feladatokat a város egységé­ben vizsgálja a végrehajtó bizottság. Még azokat a vál­lalatokat is bevonja ennek a szemléletnek az elfogadá­sába, amelyek nem tartoznak a felügyelete alá. A követ­kezmény: jó irányú lokál­patriotizmus található meg a vállalatok, üzemek, szövet­kezetek vezetőinél is. Látják és elfogadják a városi érde­kéket, ezeket szolgálják is. így valósul meg a kooperá­ció. Példának említhetjük a város vízellátását biztosító Intézkedéseket A fejlesztési feladatok végrehajtására je­lentős összegeket bocsátanak a tanács rendelkezésére. Ha­sonló módon nyílik majd le­hetőség a városi művelődési központ megépítésére is és a fontos városi kulturális események megrendezésére. A sürgető városi igények aránylag gyors kielégítésére más módon nehezebben nyíl­na alkalom. Nyugodtan megállapíthat­juk tehát, hogy a városi ta­nács végrehajtó bizottsága egy sor kérdésben példamu­tatóan jár el. Ezt a felettes hatóságok is elismerik, han­goztatják. Az igényesség egyik jel­lemzője a testületnek. Olykor azonban úgy tűnik, mintha nem vetnének szá­mot eléggé a valóságos lehe­tőségekkel. A tervek túlzot­taknak is hatnak. Elég hi­vatkozni a szabadtéri szín­padra, amely ugyan nagyon mutatás létesítmény, de ki­használtsága már korántsem ilyen mutatós. De szólhatunk a vállalati fejlesztésről is. Ennek mértéke nem áll arányban a munkaerő-kíná­lattal. A következmény: nö­vekedő kiadások, indokolat­lan mértékű munkásvándor­lás, bérnövekedés és lazulás a munkafegyelemben. A fejlesztés sem fog át minden szükségeset Az óvodák, a bölcsődék, az is­kolák, a szolgáltatásaik kés­nek. A lakosság türelmet­len, értetlenül áll szemben a körülményekkel és időn­ként olyan megjegyzéseiket tesz, amelyek ugyan bíráló- ak, de megszívlelendőek. Igaz, a lakásépítés a legfon­tosabb, de ettől nem marad­hat le éveikkel a bölcsőde és az iskola. A figyelem középpontjá­ban a fejlesztési tervek áll­nak. Ezeknek megvalósításá­ra fogják össze az energiák döntő többségét. Viszont ke­vesebbet gondolnak a már meglévő intézmények, beru­házások üzemeltetésére, fenntartására. Közismert például, hogy milyen rosz- szak az utak a városban, mennyire elhanyagolt né­hány park, milyen hiányos­ságók vannak időnikénit a köztisztaságban. Mintha azzal, hogy vala­mit megépítünk, el is vet­nénk a gondját szinte vég­leg. Pedig annak karbantar­tása, használata nagyon fen­te®. Sok pénzt emészt fel, az igaz. De erre a célra sem szabad sajnálni a forintokat, mert nagyon lehangoló lát­vány egy elhagyatott, tönk­rement játszótér, egy gazos park vagy egy ürességtől kongó szabadtéri színpad. A mutatós építmények formailag rangot adnak, de hivalkodók is lehetnek, ha funkcionálisan nem szüksé­gesek. Mert igaz az, hogy Gyöngyös dinamikusan fej­lődő város, de kisváros, ami A ruházati ipari átfogó rekonstrukciója A Gazdasági Bizottság leg­utóbbi ülésén — a Könnyű­ipari miniszter, az Országos Tervhivatal elnöke és a Külkereskedelmi miniszter együttes előterjesztésére — megvizsgálta a ruházati iparnak a népgazdaságban, a lakosság ellátásában és az exportban betöltött szerepét, sz az elemzés alapján irány­elveket fogadott el az iparág fejlesztésére a negyedik öt­éves tervidőszakban. A laoksság ruházati cikk­ellátásának több mint 90 százalékát a hazai ipar adja; emellett termelésének mint­egy 30 százalékát a külke­reskedelem értékesíti. Az utóbbi időszakban azonban az iparág fejlesztése elma­radt a követelményektől: gé­pei nagyrésze elavultak, ezért vált szükségessé az iparág fejlesztési terveinek kidolgozása. (MTD sok dologban mértéket szab az alkotó és szárnyaló fan­táziának. Amennyire dicséretes a város vezető testületének lelkes, nagyvonalú fejleszté­si munkája, annyira magá­ban hordja ez a törekvés a hiányosságát is, ha nean pá­rosul arányérzékkel. Éppen azok a szép ered­mények, amelyek fémjelzik a Gyöngyösi Városi Tanács Végrehajtó Bizottságának a gazdasági feladatok végre­hajtását célzó tevékenységét, teszik szükségessé az észre­vételek megfogalmazását is. Csak az ilyen eredményes testületi munka teszi lehető­vé, még helyesebben: köve­teli meg a megjegyzéseket (Gmf) Atomóra, a világ- kiállításon Ma, március 15-én nyílik Osakában az EXPO 70, amelynek egyik érdekessé­ge a képünkön látható atomóra. Állítólag a vilá­gon az első. E pillanatban a nyitási Idő olvasható le róla: március 15-e, vasár­nap, 0 óra 00 pere. Az óra március 14-én pontban éj­félkor kezd el járni, (Koto: _ UPl—MTI—KS) Hozzászólás az „Értük, vagy ellenük?” című cikkünkhöz Társadalmunk, a becsületes dolgozók érdekében AZ fiV ELEJÉN a Finom­szerel vány gyár kezdeményez­te, hogy az egri vállalatok egy reális, közös munkaerő­gazdálkodási gyakorlatot ala­kítsanak ki a káros mértékű munkaerőfluktuáció csökken­tésére. Azóta nagyon sok támogató és a kezdeménye­zést kritizáló megjegyzés hangzott eL Etet a kettőssé­get tükrözik azok a hozzá­szólások is, amelyek a Nép­újságban folyó vitában ed­dig megjelentek. Élve a le­hetőséggel, szeretnék én is egy-két gondolatot elmonda­ni a munkaerővándorlással kapcsolatban, de előbb úgy gondolom, a félreértések el­kerülése végett helyes,, ha egy-két számadaton keresz­tül bemutatom, milyen Intéz­kedéseket tettünk a munka hatékonyságának, a dolgozók életkörülményeinek javításá­ra. Vállalatunk 1988. január 1, tehát az új gazdaságirányítá­si rend bevezetése óta 42 százalékkal növelte termelé­sét, illetve árbevételét A gazdaságosság érdekében je­lentős módosításokat végez­tünk a gyártmányösszetétel­ben is. Ez idő alatt műszaki intézkedéseink eredménye­ként termelékenységünk 28 százalékkal növekedett. A vállalat eszközarányos nye­resége 13,5—14,5 százalék között mozog. Dolgozóink jövedelme 11 százalékkal nőtt 1970-re négyszázalékos bérfejlesztést terveztünk. Év közben kifize­tett és az év végi részesedé­sünk összege az elmúlt évek­ben 20 nap felett volt. 1968. július 1-től bevezettük a 44 órás munkahetet A három év alatt új juttatásként egy­millió forintot fordítottunk dolgozóink lakásépítési tá­mogatáséra, több millió fo­rintot a gyári szociális kö­rülmények javítására, az új balatonzamárdi üdülőnk lát­nak is ugyanaz a célja, már­pedig én, köztünk legyen mondva, azt hiszem, hogy az ő célja egészen más. pedig ő nem metafizikus, hanem ma­terialista. Beszélgetésünk ezzel véget ért. Talán fölösleges megje­gyeznem, hogy nem szóról szóra, nem betű szerint rep­rodukáltam. De értelmileg kétségtelenül pontosan. Tehát Vlagyimir iljies Le­nint még szilárdabbnak, még halhatatlanabbnak láttam, mint a londoni kongresszu­son. Ott azonban izgatott volt, s akadtak pillanatok, amikor világosan lehetett érezni, hogy a pártszakadás igen súlyos perceket szerez neki. Itt nyugodt, kissé hűvös és gúnyos volt, ridegen elutasí­totta a filozófiai beszélgeté­seket, és általában óvatosan viselkedett Bogdanov, ez a bámulatosan rokonszenves, szelíd és Leninbe valósággal szerelmes, de kissé öntelt ember igen éles és sú­lyos szavakat volt kénytelen végighallgatni: — Schopenhauer mondja: világosan gondolkozik, az világosan fogalmaz”, s én azt hiszem, hogy ennél job­bat sohasem mondott. Maga, Bogdanov elvtárs, zavarosan fogalmaz. Magyarázza meg nekem két-három mondat­ban, mit ad a maguk „he­lyettesítése” a munkásosz­tálynak, és hogy a machiz- mus miért forradalmibb a marxzimusnál! Bogdanov megpróbálta el­magyarázni, de valóban za­varosan és bőbeszédűen. — Hagyja abba — taná­csolta Lenin. — Valaki, azt hiszem, Jaurés, azt mondta: „Jobb igazat mondani, mint miniszternek lenni.’’ Én még hozzátenném: és machistá­nak lenni. Ezután sakkozni kezdett Bogdanovval, könnyelműskö- dött. s amikor veszített, meg­haragudott, valósággal el- szonytolodott, mint egy gye­rek. Érdekes, még ez a gye­rekes elszontyolodása, akár­csak bámulatos nevetése — még ez sem bontotta meg jellemének töretlen egysé­gét Volt Caprilban egy másik Lenin is: a nagyszerű elv­társ, a jókedvű ember, ásd élénk és fáradhatatlan ér­deklődést tanúsít a világon minden iránt, s lenyűgözően szelíd az emberrel. Egyszer, késő este, amikor a többiek sétálni mentek, ve­lem és Andrejevával beszél­getett. Szomorúan, mélysé­ges sajnálkozással mondta: — Okos. tehetséges embe­rek, sokat tettek a pártért, tízszer annyit is tehetnének és mégsem fognak velünk tartani! Nem tarthatnak ve­lünk. S tucatjával, százával töri meg az ilyen embere­ket, torzítja el őket ez a bű­nös rendszer. Egy másik alkalommal ezt mondta: — Lunacsarszkij majd visszatér a pártba, ő kevés­bé individualista, mint a másik kettő. Páratlanul gaz­dag tehetségű ember. Nekem ő a „gyengém”; az ördög vi­gye el, milyen ostoba kifeje­zés: hogy valaki egy má­siknak a gyengéje! Tudják, szeretem őt, remek baj társ! Van benne valami franciás csillogás. A könnyelműsége is franciás, az ő könnyelmű­sége esztétizmusból ered. (Folytatjuk.) rehozására, 300 000 forintot üdülési támogatásra. Több új ösztönzési rendszer került bevezetésre a munka hatér konyságának javítására is. EZEK UTÁN NÉZZÜK MEG KÖZELEBBRŐL, hogy miért szükséges a munkaerő­vándorlással foglalkozni? Közismert, hogy az elmúlt évben országos mértékben kialakult nagymérvű munka­erővándorlás jelentős kárt okozott a népgazdaságnak, a vállalatoknak és a dolgozók­nak. 1969. évben az egri Fi_- nomszerelvénygyárból a mun­kások közül 874-en mentek el, amely az átlagos vállalati munkáslétszám 30 százaléka A létszámfluktuáció szeré- nyen számolva is körülbelül ötmillió forint kárt okozott. Ez az összeg több, mint a vállalat 1969. évi év végi nyereségrészesedése. Az is köztudott, hogy a dolgozók szakmai gyakorlata a termelékenység egyik fon­tos tényezője. Az új dolgozó hosszú időn, gyakran hóna­pokon keresztül sem tudja azt a teljesítményt adni, amit a több éves gyakorlattal rendelkező, azonos képességű dolgozó. Ezzel szemben az új dolgozó keresete általában nem arányos az alacsony tel­jesítményével — még ala­csonyabb alapbér esetén sem. Begyakorlást pótlékot kap, megilletik a szociális jutta­tások, egyéb kiegészítő fize­tések és bérpótlékok. Betaní­tásukhoz igénybe kell venni más munkavállalók munka­idejét, sőt még az adminiszt­rációnál is jelentkeznek többlet-ráfordítások. Vég­eredményben egy bizonyos — egészséges mértéken felüli — fluktuációnál a termelékeny­ség csökkenése és ennek ha­tásaként nyereségcsökkenés jelentkezik. A vállalati nye­reség csökkenése az állami bevételek csökkentésével jár, kisebb összeg áll rendelke­zésre központi beruházások­ra, szociális szolgáltatásokra. Alacsonyabb vállalati nyere­ség hatására alacsonyabb a vállalati fejlesztési alap, — amely ismét termelékenységi problémát vet fel — és nye­reségrészesedés is. Ez utóbbi már közvetlenül érinti a dol­gozók jövedelmét, alacso­nyabb bérfejlesztést lehet végrehajtani, csökken az év­közi és év végi részesedés, a szociális-kulturális ellátott­ság, összefoglalva: a dolgo­zók életszínvonala. MI IDÉZTE ELŐ a mun­kaerővándorlás növekedését? A munkaerővándorlás magas szintje több tényező összha­tásaként alakult ki, melyek közül csak néhányat emlí­tek. Az új gazdasági mecha­nizmus bevezetésével a vál­lalatok a korábbi intenzív termelési módról nem tudtak rövid idő alatt intenzívebb termelésre átállni. A gazda­sági ösztönzők nem hatottak megfelelően a fejlesztés, lét­szám-megtakarítás irányába. Ugyanakkor a lakosság igé­nyeinek növekedése a terme­lési volumen emelését tette szükségessé. Egyes vállalatok a_ piac változó igényeihez va­ló alkalmazkodást létszám­emeléssel látták legkönnyeb­ben megvalósíthatónak. Ilyen irányban hatott egyes idősza­kosan termelő vállalat lö­késszerű munkósigénye is. Mindez akkor következett be, amikor az ország iparilag fejlettebb területein a mun- kerő-tartalékok gyakorlati­lag kimerültek. Egyes dolgo­zók ezt a munkaerő szem­pontjából konjukturális helyzetet kihasználták, amely szinte láncreakcióként tere­bélyesedve alakította ki az ismert helyzetet A fentieket mélyítette, hogy a vállalatok minden erővel igyekeztek feladataikat telje­síteni, a műszaki fejlesztésre kevesebb gondot fordítottak, (ez egyébként is hosszabb időt vesz igénybe) a törzs­gárdát nem értékelték kellő­képpen az új belépőkkel szemben. A gazdaságvezetést elbizonytalanította az is, hogy nem tudhatták — a piaci igények, a gazdasági ösztön­zők változása miatt — jelen­tős gazdasági intézkedéseik később nem lesznek-e káro­sak a vállalatra. Meg kell még említeni azt is, hogy több vállalat —- sokszor a dolgozók nyomására — ere­jén felül munkaidőcsökken­tést hajtott végre, a beterve­zett intézkedések várt hatá­sa elmaradt, és a hiányzó munkaidőt túlórával, vagy létszámfeltöltéssel pótolta. A nagymérvű fluktuáció egyéb­ként maga is tovább növeli a fluktuációt. A vállalatok a termelési feladataik teljesí­tése érdekében a fluktuáció miatt kiesett munkamenynyi- séget további létszám felvé­telével igyekeztek pótolni. Ezek és még más okok össze- hatása eredményeként ala­kult ki a kedvezőtlen mun­kaerőhelyzet. Van-e összefüggés az élet- színvonal és a fluktuáció kö­zött? Nem lehet vitás, hogy a reálbérek csak a termelé­kenység alakulásával arányo­san növekedhetnek. Ha nincs ■ több termék, nincs miből töb­bet fogyasztani. Az is két­ségtelen már, hogy az árak a ráfordított költségekkel arányosak. A termeléssel megfelelően alá nem támasz­tott pénzbeni jövedelem emeli a ráfordításokat és az árakat. Az egészségtelen fluk­tuáció végső soron áreme­léshez vezet. Mivel az élet- színvonal a pénzbeni jövede­lem, az árak és a szociális juttatások függvénye, köny- nyű az összefüggést megta­lálni a pazarló munkaerő- helyzet és az életszínvonal között. Előnyös-e a dolgozókra a fluktuáció csökkentése? Az előbbiekből már világos, hogy ha a vállalat dolgozói hosszabb ideje tevékenyked­nek munkahelyükön, növek­szik a munka begyakorlottsá­ga, hatékonysága, emel­kedik a termelékeny­ség, a vállalat nyeresége, a dolgozók jövedelme. Megfe- ’előbb üzemi léékor alakul­hat ki. kevesebb a vond a vándorlókkal, több idő ma­rad a konkrét termelési és feilesztési feladatok megol­dására, a termeléssel ará­nyos, ösztönző bérezés ki­alakítására. Összességében az egyenletes, gazdaságos ter­melés eredménye a dolgozók életszínvonalának emelkedé­sében is megmutatkozik. MIT TEHETNEK A VÁL­LALATOK a fluktuáció csökkentésére? Egyet nem te­hetnek — nem sérthetik a dolgozók alapvető jogait, nem csorbíthatják a szabad mun­kavállalás lehetőségét De nem segíthetik elő — a? egész közösség érdekével el­lentétben — a fluktuáció je­lenlegi mértékének fenntar­tását, vagy fokozását sem. Nem biztosíthatnak az új belépőknek olyan magas munkabéreket, amely már sérti a vállalat törzsgárda- tagjainak érdekeit. Az új munkavállalók előbb mutas­sák meg a gyakorlatban, hogy mennyit ér a munká­juk, kapjanak a munkájuk eredményével arányos jöve­delmeket és ne többet, és ne részesülhessenek különle­ges kedvezményekben. Ha ez megvalósul, a fluktuáció egészségtelen felduzzasztásá­nak már egyik okát meg­szüntettük. Ezenkívül fokoz­ni kell a műszaki fejlesztést felül kell vizsgálni a válla­lat bglső tartalékait, kezde­ményezni és ösztönözni kell a létszámmegtakarításra. A jó munkaszervezés, megfelelő üzemi közérzet a törzsgár­disták fokozott megbecsülé­se, egészséges versenyszel­lem, optimális jövedelem­gazdálkodás — növekvő nye­reségrészesedés és jövede­lem — kielégítő szociális jut­tatások, ezek a vállalati bel­ső feltételek a fluktuáció csökkentésére. A belső felté­telek tehát vállalati intézke­désekkel teremthetők meg. a külső feltételek abban állnak, hogy a vállalatók ne nehe­zítsék egymás helyzetét, ne licitáljanak egymás dolgo­zóira. Az egészséges fluktuá­ció, a gyorsabban fejlődő iparágak munkaerőellátásá- nak biztosítása, az ambíciók szabad érvényesülése, a sze­mélyi és családi problémák rendezése érdeke az egyén­nek is, a társadalomnak is. De senkinek sem érdeke azok érdemen felüli támoga­tása, akiknek már három­négy munkakönyvé betelt, akik évenként többször is munkahelyet változtattak, akik fegyelmezetlenek és így végeredményben önmaguk­nak is ellenségei. SENKI SEM AKARJA a „port elverni a munkásokon”. Éppen a munkások, a társa­dalom a becsületes dolgozók érdekében kell a fluktuációt csökkenteni, a törzsgárdát jobban megbecsülni. Meg akarjuk szüntetni a „pénz­szórást” a vándormadarakra és az anyagi javakat azok­nak adjuk akik valóban meg­érdemlik. Kőcza Imre az egri Finomszerei vény gyár vezérigazgatója.

Next

/
Thumbnails
Contents