Népújság, 1970. február (21. évfolyam, 27-50. szám)

1970-02-13 / 37. szám

Ä muzsi Íróról röviden

Müven szerszámokkal, instrumentum okkal, magyarán Ív.rgszerekkel dolgozik a telit zenekar? Mindenekelptí. tis ztázzunk egy régóta tudott dv ;ot. Minden zenélés minta’ épé — az ének. A zenekar mintaképe tehát a kórus. A kórusok általában négy szólamban énekelnek: magas női hang (szoprán), mélyebb nő hang (alt), magasabb ■' árig (tenor), mély a (basszus).

Kos, a zeiijk...i vezető vonós hangszereket ugyanígy csoportosítjuk, ha a szopránt azonosítjuk fa hegedűvel, az altot a brácsával, a tenort a csellóval és a basszust a nagybőgővel. Arra a kérdésre, hogy mi is az a vonós hangszer, úgy hiszem, nem kell válaszolnunk, hiszen olyan magyar ember nincs, aki cigányaink kezében ne lát: a volna a hegedűt vagy afbpgőt, csendes (vagy éppfen hangos) mulatozásai során. Nos, ehhez a vonós kórushoz mindjárt csatlakozik a’z úgynevezett fafúvók kórosa. Miért nevezzük ezeket a hangszereket fafúvóknak? Mert négy évszázaddal ezelőtt valamennyit fából faragták, s rendkívüli műgonddal e törékeny, érzékeny anyagból állították elő finom alkatrészeiket. Manapság, az ipar előrehaladtával, az Instrumentumok javarésze fémből készül, de azért az egykori elnevezési

fafúvók, megmaradt mindmáig. Rakjuk hát itt is egymás mellé a „kórus” tagjait. A szoprán 7- nyilvánvalóan a fuvola. Ez a fürge, olykor még a madárfüttyöt is utánzó instrumentum, amelyet haránt illesztenek a játékos szája elé. Az alt — az oboa. Megismerszik arról, hogy kis nádfúvókája van, azon keresztül áramlik a ki- fúvott levegő a hangszerbe. Meleg, érzelmes — nem hiába nevezzük altnak — valóban nőies hangja van. A tenort — a klarinét képviseli, az a hangszer tehát, amely ugyancsak ismerős mifelénk, lévén, hogy a cigányzenekar mindenkor népszerű instrumentuma és hogy ennek a hangszernek a változata a tárogató is, aminek viszont történelmi múltja van, hiszen tárogató szólt Rákóczi fejedelem tábortüzeinél is. A fa- fúvókórus basszusa — a fagott. Mély hangú, dörmögő szerszám, testi mivoltában is tekintélyes, hiszen két-há- romszor akkora, mint egy klarinét. Érdekes, hogy ez a tekintélyes intstrumentum amellett rendkívül fürge, mozgékony hangzásra is képes. A vonósok és fafúvók családja mellett ott találjuk a rézfúvókat. Trombiták, kürtök, harsonák. A trombita Ismert minden katonaviselt ember előtt — hiszen a régi hadsereg jeleit: sorakozó,

Jelenet az „Elveszett illúziók” című tv-filmbffl.

FÓRUM

(Péntek, 20.20)

A téma a közlekedés. A közkedvelt forma ezúttal is lehetőséget kínál a nézők számára: kérdezzünk a fővárosi tanács és a közlekedés- rendészet illetékeseitől. A Merkur ebben az évben 30 ezer gépkocsit ad át az igénylőknek. És ez a tény egyfelől örömteli, másfelől pedig szomorú aktualitást ad a műsornak. A gépkocsiállomány növekedése mellett nő a baleseti statisztika sérülés- halál görbéje is. Miként már megszoktuk, a nézőle kérdései irányítják az adást, de bizonnyal szó lesz a felelőtlen vezetőkről, a cserbenha- gyókról és a részeg állapotban vezetőkről is, mint a közlekedés kannibáljairól! A szakemberek, a sokszor emlegetett illetékesek választ tudnak adni a kérdésekre, paeg tudják mondani, hogy mi a helyes, ám helyettünk nem közlekedhetnek... és a baleseti görbe riasztó képet mutat.

Othello GyulaházánI

(Szombat, 16.05)

A nézők kedvére — jelzi a televízió az újra műsorra tűzött komédiát, amelyet Zsurzs Éva rendezett Gádor Béla kisregényéből, és amit immár nem először újít fel a tv. Aligha kétséges, hogy ismét jól fogunk szórakozni a kitűnő játékon, amit Dómján

t|SÍSí február 13,, péntek

Edit, Törőcsik Mari és Básti Lajos produkálnak. Hiszen a játszott szerep, az othellói szereposztás az életbe is követi játszóit, el nem választhatóan. Az ironikus töltésű játék az életben játszókat gúnyolja, akik a valóságban is szerepet alakítanak.

DELTA I

(Vasárnap, 17.55)

Kudlik Júlia a Delta kalauza, ezúttal a mezőgazdaság gépesítésének új eszközeivel ismertet meg: például a robottraktorral, azzal a géppel, amivel szerte a világon kísérleteznek. A végső cél az, hogy a gép emberi beavatkozás nélkül legyen képes a bonyolult munkafeladatok elvégzésére, s az ember csak a programozásnál vállalja mellőzhetetlen, ám jóval kevésbé megerőltető feladatát.

Spessarti fogadó |

(Vasárnap, 20.20)

A magyarul beszélő, nyugatnémet film vetítése. Éppen tíz éve mutatták be hazánkban Kurt Hoffmann filmjét, ami Hauff meséjére alapozódik. Ám természetesen minden modern környezetbe ültetve: a férfiruhába öltözött grófkisasszony és a rablókapitánynak álcázott gróf kalandjai romantikus ízűek is kicsit és a mával is beoltottak: a szellemek nem képzelhetők el angol W. C. és a múlt századi kosztümbe bújt figurák, sűrített levegővel működő útdöngölők nélkül. A humorral átitatott film egy évtized múltán is sikerre számíthat, kivált, ha számításba vesszük a bájos Liselotte Pulvert, aid az ggygfe főszerepet glakífja,

},■ •• , •xS&m'ÄS váj

oszolj, takarodó, ébresztő, mindig trombitán szólaltatták meg. A trombita élesebb, harsányabb hangja mellett a kürt a puhább, melegebb hangvételt képviseli. A harsona — ezt már neve is elárulja — erőteljes, harsány hangjával könnyen átüt az egész zenekar együttesén. Egyhamar felismerjük a zenekarban, mert míg a fúvós hangszerek javarészénél a hangképzés billentyűkkel történik, a harsonánál a hangképző csövek „tologatásával”. Tehát a harsonát hol összehúzzák, hol meg teljes hosz- szában kieresztik. Ezért hívják — nem éppen helyes szóképlettel — tolókürtnek is. Olykor a zenekarban megtoldva a „kórust”, egy egészen mély basszushanggal, tubát is alkalmaznak. Nagy, megcsavart rézhangszer ez, amely valóságos óriás, többi testvéréhez képest. Idáig tehát három csoportot láttunk: vonósok, fafúvósok,

rézfúvósok. Ehhez járul a zenekar „szívdobogása”: a kettős üstdob, szaknyelven — a timpani. Miért van az üstdobból mindjárt kettő? Általában ezt az ikerhangszert kétféleképpen hangolják. Egyik dob a mű alaphangját hangoztatja, a másik az úgynevezett domináns hangot, a skálának azt a fokát tehát, amely mintegy a kérdést teszi fel, hogy a másik üstdob, az alaphangot hangoztatva — feleljen rá. Ez tehát az orkeszter vagy zenekar általános képe. Ehhez gyakran járulhat hárfa, celesta (fémzongora), harangjáték, jóval ritkábban: zongora, cimbalom (lásd: Kodály: Háry János) és a legkülönbözőbb instrumentumok, ha a zenemű különös hangulata, tartalma, a zeneszerző költői szándéka így kívánja. Az átlagos zenekar létszáma — 40—42 fő, de az úgynevezett mammutzenekarok olykor 120—180 embert i* felsorakoztatnak.

HARMAT ENDRE:

Kulturális Lőrincibe«

A Lőrinci Hőerőmű klub- könyvtára tágas, jól felszerelt épület. Az üzem éviöl- évre biztosította az eredményes működés anyagi feltételeit. Ennek ellenére az itt folyó kulturális tevékenység híre évekig nem jutott a 936 lakosú település határain túlra. Ennek alapvető oka az volt, hogy nem sikerült biztosítani a megfelelő személyi feltételeket, hiányzott a hozzáértő, ötletgazdag népművelő. Az elmúlt évre mór sikerült megoldani ezt a problémát, s mint azt az évi munka objektív összegzése is bizonyítja: megkezdődött a régen óhajtott kulturális megújulás.

A klubkönyvtár vezetősége nagy gondot fordított a szakmai továbbképzésre, mintegy száz dolgozó vett részt ezeken a szaktanfolyamokon. A szocialista brigádok tapasztalatcsere céljából látogattak el Visontára, Csepelre és Salgótarjánba. Megvalósultak a tervezett brigádkirándulások is, (3 napos út Aggtelekre, 2 nap a Balaton körül) eredményesek voltak a természetbarát szakosztály emléktúrád, valamint a két napos visegrádi KlSZ-kirán- dulás is. Minden tervezett TIT-előadást megtartottak, e téren különösen a fiatalság érdeklődését sikerült felkelteni. Művészeti nevelés területén is mutatkozott a megújulás serkentő hatása. Fellendült a könyvtári munka, bár még mindig kevés a könyvtári tag a KISZ-esek közül. Eredményes évet zárt az új elképzelésekkel indult Ifjúsági klub is. A fiatalok annyira magukénak érezték a klubot, hogy öntevékenyen szépítették: kifestették a

termet, ízlésesen dekorálták a falfelületeket, s megvalósították az ügyeletesi rendszert is.

Az 1970-es tervek a megújulás stabilizálásának igényével születtek. A klubkönyvtár vezetősége néhány helyileg még ismeretlen népművelési formát is tervez. Az ifjúsági klub „politikai

tájékoztató” címmel rendez

előadásokat, melyeket klubkeretben vita követ majd. Újdonság lesz a felszabadulási fotopályázat is. A fiatalok részére rendezendő családtervezési ankét minden bizonnyal vonzza az érdeklődőket. Az ifjúság segítségével tervezik propagálni az Olvasó Népért mozgalmat. Az ifjúsági klub munkáját még

olajozol.„.xiá kívánják tenni, ezért indítanak majd sajtó- és filmklubot is. Ügyes és hasznos ötlet az is, hogy a klubkönyvtár havi programját ízléses füzetben kinyomtatják, ehhez minden dolgozó hozzájuthat s i«y előre tervezhet, válogatóm a neki leginkább tetsző ajánlatok között,

W

Napközi-korszerűsítés —

társadalmi munkában

Az egri 5-ös számú iskola napközi otthona régi, korszerűtlen épületben van. A napközis nevelők ugyan igyekeztek térítőkkel, függönyökkel lakályosabbá tenni a gyermekek második otthonát, de a régi termeken ez nem sokat változtatott. Az iskolai gondnokság biztosította ugyan a javításhoz legszüksígesebb anyagokat, a munkák elvégzéséhez szükséges összeg már nem „fért a keretbe”. A napközi otthon nevelői felkeresték az érdekelt szülőket, s a szülők, akik gyermekei a nap nagy részét a napköziben töltik, vállalkoztak a segítségnyújtásra. Társadalmi munkában vállalták a legszükségesebb anyagok beszerzését, megkérték az egri asztalos ktsz-t, hogy a szükséges famegmunkálásokat a ktsz gépein elvégezhessék. A falak beborítását szombaton és vasárnap végezték el az alkalmi brigádok. Segített a Mátravidéki Fémművek is. Két termet a gyár dolgozói padlóztak le, és le is lakkozták az új padlót. A gyerekek kedves műsorral, a pedagógusok a fehér asztal mellett köszönték meg a segítséget.

Tavaszra újabb munkába fognak a szülők. Átrakatják a cserépkályhákat, s fedett zsibongót építenek, hogy a gyerekek ne szaladgáljanak a sárba.

Az épület rendbe hozása után most már a felszereléshez kelne el némi segítség. A napközi otthon nevelői, és kis tanulói remélik, hogy a sok televízióból egy az ő otthonukba is kerül.

Megjelent a JELENKOR februári száma

A folyóirat új számának kiemelkedő írása Illyés Gyulának, a Pécsett bemutatott Tiszták című drámájához készült előjátéka. Az izgalmas jelenet Montsegur várában Játszódik, de nem a múltban, hanem napjainkban, s közvetlenül a jelenből veti föl az egész mű leglényegesebb problémáit.

A lírai rovatban Pákolitz István új versei szerepelnek vezető helyen: az övéi mellett többek között Csordás János, Szepesi Attila, Takács Imre és Té- nagy Sándor költeményeit olvashatjuk.

Bertha Bulcsu interjú-sorozatában ezúttal Tüskés Tiborhoz látogatott. Tüskés Tibor A pécsi irodalom kistükre-sorozat új

darabja mellett a kritika problémáival foglalkozó írásával szerepel.

Érdeklődésre tarthat számot Végh Antal: Egyedül a kastélyban című riport-drámája és Bertha Bulcsu pályadíjnyertes regényének új részlete.

Az irodalomtörténeti tanulmányok közül Gál István gazdagon dokumentált írására hívjuk fel a figyelmet, amely sok, eddig elhanyagolt adalékot közöl Babits és Szabó Dezső kapcsolatáról. Bajomi Lázár Endre krónikája a megszokott, könnyed stílusban tájékoztat a francia művészeti élet eseményeiről, s a megjelent francia eredetű, vagy tárgyú művekről.

Azt remélte, — így is történt —, hogy ő lesz a főparancsnok és ebben a minőségében még látványosabban bebizonyíthatja azt, amit úgyis mindenki tud: hogy óriási a különbség az ő és a cár képességei között.

1915 június elején Rasz- putyin — aki tudta, hogy a nagyherceg „haragszik rá”, de nem tulajdonított jelentőséget ennek — táviratozott a főparancsnoknak: engedje meg, hogy a főhadiszálláson megáldhasson egy ikont. Nyikoláj ekkor követte el azt a hibát, amely a karrierjébe került. Sürgönyválasza így hangzott:

— Gyere csak, csaló. Legfeljebb felakasztatlak.

A sztarec visszavág

A szibériai azonnal felvette az arcába vágott kesztyűt. Mint mindig, ezúttal is csalhatatlan ösztönnel, jól küzdött a félelmetes ellenfél ellen. Ismerte a nagyherceget — jobban megértette titkos vágyait, mint talán bárki más — és ismerte Alek- szandrát. Módszeresen csepegtette a cárné szívébe a gyanú mérgét. Az alaptermészete szerint őszinte ember zseniális Jágónak bizonyult. Igaz. tulajdonképpen nem volt nehéz dolga: hitte és hihette is, hogy a nagyherceg unokaöccse trónjára áhítozik.

Június elején kelt a cárné első levele, amelyből félreérthetetlenül kiderül, hogy az elvetett mag jó talajra hullott.

^Kérlek, Angyalom -a írta

férjének a frontra — hass oda, hogy Nyikoláj Nyikolá- jevics a te szemeddel lássa a dolgokat... Hallgass Barátunk tanácsára, hiszen egyetlen. hibáért valamennyien meglakolhatunk.”

1915. június 10-én váratlan *— vagy talán számára egyáltalán nem váratlan — események siettek a sztarec segítségére. Felizgatott tömegek özönlöttek el Moszkvát. A szónokok azt követelték, hogy Raszputydnt akasszák fel, a cárné vonuljon kolostorba, a cár távozzék külföldre és Nyikoláj Nyikoláje- vics nagyherceg III. Miklós néven üljön a Romanovok trónjára.

— Ha nem állítjátok meg Nyikolását a hatalom felé vezető utón — mondta a sztarec Alékszandrának — bizonyosan megöl engem. És akkor mi lesz a cáreviccsel?

Érdemes alaposabban nyomon követnünk a cárné Miklóshoz írott leveleit.

Levelek a frontra

1915. június 11, egy nappal a moszkvai zavargások után:

„Kérlek, Angyalom, tartsd szemmel Ny-t (Nyiko'áj Nyi- koíájevicset — a szerk.). Remélem, nem haragszol ezért a tanácsért, de tolmácsolnom kell Barátunk kívánságát, hiszen végzetes lenne számunkra és az országnak, ha ez a kívánság nem teljesülne. Ő tudja, mit mond és ezt a dolgot nagyon komolyan veszi”.

Június 12, tehát már másnap:

„Bár változtatná meg az Ür Ny-t, hogy ne fordulna szembe Isteo Emberével,. 1”

nyoztam önnek a főparancsnokságot valamennyi szárazföldi és tengeri haderő felett.

Cári Fenséged, mint Oroszország láthatta, az egész háború alatt nagy bátorságról tett tanúságot és kiérdemelte a cár és a nemzet bizalmát. Az ön nevét együtt emlegetik a győzelmekkel és a hadiszerencsével. Most viszont, hogy az ellenség (érdemes megfigyelnünk ezt a farizeus fordulatot) mélyen behatolt birodalmunkba, kötelességem az ország iránt, amelyet Isten a gondjaimra bízott, hogy átvegyem a harcoló csapatok főparancsnokságát, megosz- szam a háború terheit és nehézségeit és segítsek Oroszországot megvédeni az ellenség támadásától...”

A muzsik legyőzte a nagyherceget.

Június 16: „Egyáltalán

nem bízom Ny-ban. Nem elég okos és azzal, hogy Isten Embere ellen fordult, tanácsain és tettein sem lehet áldás (tipikus — a sztarec által a cárnéba oltott logika!). Oroszország nem nyerheti el az Ég segítségét, ha uralkodója megengedi, hogy Isten Emberét megöljék. Te pedig ismered Ny. gyűlöletét Raszputyin iránt.”

Június 17, másnap:

„Ny. és Vitte hibája, hogy a Duma létezik és ez több gondot okoz Neked, mint örömet. Gondolni sem szeretek arra, hogy Ny-nak beleszólása van belső kérdésekbe. Olyan kevéssé ismeri országunkat. (Alekszandrától ez aztán meggyőzően hangzik. Talán sehol sem derül ki ennyire, hogy a cárné egyszerűen Raszputyin szavait ismétli a maga kenetteljes, bakfisos stílusában): Hangoskodásával, gesztiku- lálásával befolyásolja a minisztereket. Lassan-senki sem tudja, ki is a cár.”

A cár reagálása szokásos volt. Egy ideig ellenállt felesége szívós ostromának, aztán engedett.

Elbocsátó szép üzenet

A levelet maga Polivánov hadügyminiszter vitte el a nagyhercegnek.

„Cári Fenség.

A háború kezdetén politikai meggondolások akadályoztak meg abban, hogy eleget tegyek személyes vágyamnak és azonnal magam vegyem át a hadsereg főparancsnokságát. Ezért adomá„Ha a cár háborúba megy...”

A főparancsnokság átvétele legalábbis segítette a véget. Az uralkodó ugyanis teljesen a főhadiszállásra költözött és otthon is vezetnie kellett valakinek az ügyeket. „Ha a cár háborúba megy, a felesége kormányoz” — hangzott a régi orosz mondás. Pontosan ez történt és ennek beláthatatlan következményei lettek.

A hatalmas hátország irányítását gyakorlatilag a hisztérikus. semmit és semmihez nem értő cárné vette át. Mögötte pedig kirajzolódott a sztraec sziluettje.

„Hé, te!”

Az elkövetkező tizenhat hónap az intrikák, menesztések és váratlan kinevezések tűzijátéka. Nem egészen másfél esztendő alatt a háborúban álló birodalom élén négy miniszterelnök, öt belügyminiszter, négy mezőgazdasági és három hadügyminiszter váltotta egymást.

(Folytatjuk)

A zenekai(2)

Irta: Gál György Sándor