Népújság, 1970. február (21. évfolyam, 27-50. szám)

1970-02-12 / 36. szám

NEB-vissgálatok a lakosság, a fogyasztók érdekében Megyénk parlamentje — megyei tanács — a közel­múltban hagyta jóvá a He­ves megyei Népi Ellenőrzé­si Bizottság 1970. I. félév el­lenőrzési munkalervét. A tervezett vizsgálatok témái­ról, céljairól Csepelyi Károly- túl, a Heves megyei Népi Ellenőrzési Bizottság elnö­kétől kértünk informáci­ót... — Munkatervüniket a Köz­ponti Népi Ellenőrzési Bi­zottság irányelvei, a megyei párt. a megyei tanács javas­latai, valamint a korábbi el­lenőrzések során szerzett ta­pasztalataink alapján állí­tottuk össze. Vegyvizsgálatá­ink középpontjában: a la­kosság, a fogyasztók érdekei állnak. — Az egyik vizsgálatunk témája az egyes fogyasztási cikkek, az építőanyagok mi­nősége, valamint az ár és a minőség összefüggése. Első­sorban arra vagyunk kíván­csiak, hogy a vállalatok, a különböző irányítószervek milyen intézkedéseket tet­tek, illetve tesznek a minő­ség tartására, javítására. Továbbá, hogy az árváltozá­sokban hogyan, s milyen mértékben jelentkezik a mi­nőség. s hogy a kereskedel­mi vállalatok betartják-e a fogyasztók érdekeit védő sza­bályokat. Ezzel párhuzamo­san vizsgáljuk a termelőszö­vetkezetek szociális kultu­rális tevékenységét, és az e célokat szolgáló anyagi ja­vak felhasználását. A ter­melőszövetkezetek nagy ré­szénél komoly gondot okoz a megnövekedett szociális kiadások biztosítása. Általá­nos tapasztalat, hogy a bér­ből és fizetésből élők szo­ciális ellátottságától még a gazdaságilag erős tsz-e!k is elmaradtak. Ugyanakkor olyan tapasztalataink is van­nak, hogy a rendelkezésre álló anyagi lehetőségeiket nem éppen célszerűen hasz­nálják — tisztelet a 'kivétel­nek — fel a termelőszövet­kezetek. — A tervezett harmadik téma: a közétkeztetés hely­zete Heves megyében. — A közétkeztetésben rész­vevők száma Heves megyé­ben alacsonyabb az országos átlagnál. Vajon md az oka? Erre a kérdésre is választ szeretnénk majd kapni, és megvizsgáljuk, hogy az üze­mi vendéglátó üzemek kapa­citása, az ételek minősége, mennyisége, az éttermek hi­giéniája, kulturáltsága meg­felel-e a követelményeknek. Szerepel még a progra­munkban a fontosabb közér­dekű bejelentések utóvizsgá­latai és a bejelentők helyze­te. Példák, tapasztalatok bi­zonyítják ugyanis, hogy egyes vizsgált szervek nem minden esetben és nem kielégítő mó­don intézkednek a vizsgála­tok során’ felvetett ügyek­ben. oroblémákban. És olyan tapasztalataink is vannak, hogy a vállalatok, az intéz­mények a bejelentő szemé­lyének ismeretében kiját­szik a rendeleteket, nem egy esetben burkolt, vagy nyíit üldözésnek teszik ki a beje­lentőt. Leváltják beosztásá­ból, s eltávolítják a vállalat­tól. Helyet kapott még a fél­éves programunkban a me­zőgazdasági termelőszövetke­zetek egymás és más vállala­tokkal létesített kooperáció­ja. Ezen kívül részt veszünk majd a tanácsok költségve­téseit, bevételeit, a tartalé­kok képzését és a fejlesztési alapok felhasználását vizsgá­ló Központi Népi Ellenőrzé­si Bizottság munkájában is. Festőművész-közönség találkozó az óvodában tőművész a Fővárosi Tanács megrendelésére készítette el a négy évszakot ábrázoló kompozícióját. A fcstőművésznó különleges technikával üvtvrre festett képeit a Kelen­földi lakótelep Moha úti új óvodájában helyezlek el. Nemrégiben alkotó- és „közönség” találkozót rendeztek az óvodában. Képünkön: Beck Judit segítsége a rajztanulashoz. (MTI foto — Kele.ti Éva felv.) Visontai beszélgetések Nagyobb kör'üEteScintést 1 Százhármán ckilencen sza­vaztak mellette, hatan elle­ne. A titkos szavazás tehát új elnököt hozott Bóna Ferencet, a Nagykö- kényesi Rákóczi Termelőszö­vetkezet tagjai elnöküknek választották. Bóna Ferenc a községi tanács elnöki tisztét tölti be. A szavazás után a hatva­ni városi tanács mezőgazda- sági és élelmezési osztályá­nak képviselője semmisnek nyilvánította a közgyűlés határozatát, miivel Bóna_ Fe­renc nem volt a termelőszö­vetkezet tagja és elnöknek csak termelőszövetkezeti tag választható meg. A zárszámadás egybeesett a választással, az egész évi munka eredményeinek be­teljesedése mindig felvilla­nyozza a kedélyeket, az el­nökválasztás nem Ids dolog egy termelőszövetkezet éle­tében, s amikor a tagság dű­lőre jutott ebben a fontos kérdésben, akkor kiderült, hogy vétettek a törvényes­ség ellen, választásuk ér­vénytelen. A túlfűtött hangulatban pattanásig feszültek az ide­gek, a vélt sérelmek valósá­gos színezetben tűntek fel, a realitástól elszakadt logikai láncolatban hamis konklúzi­ók születtek. Mi is történt tulajdonképpen Nagyköké­nyesen? Mi váltotta ki ezt a hangulatot? ★ Szabó Ferenc, a hatvani városi pártbizottság titkára: — Félreértés ne essék, sen­ki nem akar külső irányító­ként beavatkozni a termelő­szövetkezet életébe. A ter­melőszövetkezeti demokrácia biztosítja a tagságnak, hogy azt válassza vezetőül, akit arra a legalkalmasabbnak tart. A tsz jelölő bizottságot nevezett ki, hogy felmérjék a tagság igényét, ki az, akit szívesen látnának az elnöki poszton. A jelölő bizottság listájára felkerült — a meg­hallgatott vélemények alap­ján — Bóna Ferenc, a köz­ségi tanács elnöke is. Bóna Ferenc tanácsi dolgozó. A jelölő bizottságnak már elő­zőleg érdeklődnie kellett vol­na. hogy ha Bóna Ferencet esetleg megválasztják elnök­nek, kiadia-e a tanácsi ap­parátus. Ez nem történt meg. A törvényesség még azt is megköveteli, hogy tsz-tag le­gyen, akit a termelőszövet­kezet elnökének választanak. Ebből a szempontból is kifo­gásolható az elnökválasztás. Maga a szavazás teljesen megfelelt a jogszabályoknak, a tagok titkosan, minden be­folyástól mentesen, nyugod­tan szavaztak. — Hogy eloszlassunk min- Hfcn félreértést, nyíltan fel kell tennem egy kérdést. Mennyiben felel meg a, va­lóságnak az, hogy a felsőbb szervek nem értenek egyet a tsz-tagok elképzelésével és ezért nyilvánították érvény­telennek a szavazást? — Erről szó sincs1. Miután a formaságoknak eleget tet­tek a termelőszövetkezetben és új választást rendeznek, senki nem gördít akadályt Bóna Ferenc elnökké válasz­tásának útjába. Egyébként személy szerint húsz éve is­merem az új elnökjelöltet és becsületes!, komoly dolgozó és gondolkodó embernek tar­tom, aki minden valószínű­ség szerint megfelel a biza­lomnak. ★ Pénteken ú.i közgyűlést hívnak össze Nagykökénye­sen, megválasztják a terme­lőszövetkezet új elnökét. Nem történhet olyan rossz, amiben ne akadna valami jó, mondja a bölcselő. Valóban. Tanulság és próbakő lesz a pénteki nap, nemcsak azért, Céltalanul jártam a pesti utcákat. Csendesebb helyei kerestem, ahol kevesebb a járókelő és az autó. Az egyik sarkon egy néni gesztenyét sütött, a másikon pattogatott kukoricát árultak. — Anyu, vegyél banánt — unszolta egy fiúcska a ma­máját, amikor egy sárga ba­nánhegyhez értek. Egy antikvárium előtt di­áklányok kíváncsiskodtak és hangosan olvasták a kirakat­ból a címeket. — Ezt, ezt vedd meg, Zsu­zsa! Ezt olvassa majd az egész osztály. A lányok csivitelve — mint a verebek késő délután a plakátokon — tovább siet­tek, és én egyedül maradtam a kirakat előtt. — Antikvárium? — tűnőd­tem. Eszembe villant egy re­gi emlék, majd az utcai táb­lára pillantottam és egyszer­re fölfedeztem a sötét falú, porlepte gimnáziumot, ahol huszonöt évvel ezelőtt ma- goltatni kezdték velem a la­tin memoritert. Az aranyo­zott betűk bizony megfakul­tak: Madách Imre Gimnázi­um, Még néhány pillanatig áll­tam a kirakat előtt, majd az emlékek unszolására kíván­csiskodva indultam el meg­kopott, kicsit megfakult is­kolám felé. Az utcán egy vak ember csoszogott fehér bottal, bent megszólalt a szünetet jelző csengő, önmagam számára történelmi pillanatként ítél­ve meg a helyzetet, benyitot­tam a nagy csapóajtón. A ha­talmas rózgomb most is fé iyes ve", de az ajtószárnyak műanyag ruhát kaptáit, hogy a babonás pénteki na­pot megfosszák megmaradt, apró fátylaitól. azért is, hogy a termelőszövetkezet tagsága bebizonyítsa, semmi befolyás alatt nem állt, a józan, megfontolt gondolko­dás késztette őket elhatáro­zásukra, azért, hogy ismét letehessék voksukat az érte­lem, az önálló vélemény, a tudatos elgondolás mellett Legyen ez a példa tanulság mindenkinek, s gondolkod­jon, elmélkedjen rajta min­denki, hogy a kevésbé lé­nyegesnek tűnő formalitást mikor és mekkora súllyal kezeljék, meddig érdemes a formaságokat tiszteletben •tartani, s melyek azok a va­lóban extrém esetek, amikor bátran — gyorsan, de meg­fontoltan — kell cselekedni, és a formaságok mélyén meghúzódó tartalmat min­dennél előbbre kell helyezni, az emberek érzelme, gon­dolkodása és munkakedve érdekében, Szigethy András Szemináriumon, a bányászok ti ál Ügy mondják Visontán, hogy a péntek az oktatások napja. S bizonyságként ka­pásból sorolják, hogy három­negyed háromtól három órá­tól hol, ldiknék, miről tarta­nak előadást. Találomra nyitottunk be a Thorez Külfejtéses Bánya­üzem 1. számú, lefedési rész­legének vezetői irodájába, ahol Tóth János mérnök ép­pen, amolyan baráti beszél­getést folytatott a gyülekező hallgatókkal. — Mindig így szoktuk. Amíg a társaság összejön megtárgyaljuk a legfrisebb, legidőszerűbb eseményeket, témákat — magyarázta az előadó. — Hasznosak ezek az eszmecserék, mert sokszor öt­letet, példát adnak a foglal­kozáshoz is. Egyébként ezt akár módszernek is nevez­hetném: nálunk ugyanis az elméletet minduntalan a he­lyi gyakorlathoz igyekszünk igazítani. Látogatásunk elején éppen a nyereség-felosztásról folyt a szó. A vezetőmérnök a vál­lalatnál újdonságként alkal­mazott pontrendszert ismer­tette, amely alapján a dől­SETA Az aulában egy sovány, feketetáskás férfi tartott fe­lém és a lélegzetem is el­akadt, mivel Volenszki tanár urat ismertem fel, rettegett számtantanáromat, aki ak­kor haragudott meg rám elő­ször, amikor a sarki antik­váriumban elzálogosítottam a logaritmuskönyvet. A tanár úr azonban ezúttal figyelem­re sem méltatott és mintha ott sem lennék — viszony­lag még friss mozdulatokkal — távozott. Zavartan tettem a fejemre köszönésre szánt kalapom és most már az öreg diák nyugodt, megfon­tolt biztonságával továbbin­dultam. Az emeletről özönlöttek a fiúk és lármásan mesélték egymásnak a fizikaóra élmé­nyeit. — Bírtalak, Pettyes, ami­kor az öregnél eszkuzáltad magad.., Félreálltam a korlát mellé, hogy magával ne sodorjon az áradat. Fizika-, kémia- es matematikaórák surranták el a lelkemben, miközben gon­dolataim mérföldes lépteket tettek meg visszafelé. Eszem­be jutott, hogy egyszer Vo- Icnszki óráján elejtettem a hipermangános vízzel telt tálat és lila színű tócsa állt a teremben. — Mi történt? — kérdezte Volenszki és közben kime­redt szemmel leste a tócsát. Kitört a nevetés, mert a na­pos felállt és azt mondta: Tanár úr, tisztelettel jelen­tem, a folyékony halmazálla­potú hipermangán szértefolyi a padlón... Az ajtóra pillantottam, nem jön-e vissza derék, öreg tanárom, hogy újból meg­dorgáljon ügyetlenségemért. A lépcsőház zuhogott a kamaszok lépéseitől, a már­ványkorláton aktatáskák sin- kóztak lefelé, pontosan úgy, mint huszonöt évvel ezelőtt, amikor kicsöngettek az ötö­dik óráról. A zaj elcsitult, miután öt perc alatt legalább kétszáz- szőr csapódott be az ajtó. Jobbra indultam a folyo­són, az igazgatói iroda felé. Nehéz volt erre a tájékozó­dás, hiszen négy év alatt mindössze egyszer hívattak az igazgatóiba, amikor a kleptomániás Sóvárit kellett kihúznom a csávából. Védő- beszédet tartottam mellette, és megígértem az igazgató­nak, hogy Sóvári minden lo­pott holmiját visszaadom a fiuknak. — Betegség, kérem, nem rossz fhí ez — védte az osz­tályfőnök is, és így nem csap­ták ki az iskolából. Lépteket hallottam. Egy magányos férfi jött sietve, "vauúsan nézett rám, majd likőr látta, hogy a falra akasztott tablókat nézegetem, szu nélkül elsietett. Később, mintha szólt volna valaki: — Hallja, maga izé... Csak hallucináció volt ss gőzök majd a részesedésüket kapják. A pontokkal sok mindent igazolnak a Mátra- alji Szénbányák üzemében: a tudást, a munkához va­ló viszonyt, a szolgálatai éveket, csupa olyan választ adnak, amelyből kibontakoz­hat egy-egy bányász hamisít- tatlan karaktere. A több pont, nyilván többet jelent, ennélfogva nem lehet vita a kapott jutalompénzen sem. Ez így Igazságos. Könnyű megérteni, megértetni... A „hivatalos” oktatáson egyébként A párt vezető sze­repének néhány időszerű kérdéséről szólt az előadás. A hallgatók érdeklődéssel fi­gyelték az elmondottakat, s láthatóan könnyedén tudo­másul is vették, hiszen — mint Tóth János előre jelez­te — természetesen ez alka­lommal is üzemi észrevéte­lekkel, tapasztalatokkal illusztrálta, oldotta fel a brossura különben kötött anyagát. — Ügy érzem, hogy a mód­szerünk élég jól bevált. Nem vettem még észre, hogy a hallgatók unatkoznak ... Persze, nyilván, nem csak egész. Edvi tanár úrra gon­doltam, aki előtt mindig mindenki csak egy névre hallgatott: Izé. Tágas udvaron találtam magam. A pingpongasztalt most is kint felejtették, ép­pen úgy, mint mi annak ide­jén és a zöld asztalra barna, dércsipte platánlevelek hull­tak. Valami újra eszembe ju­tott: Az udvar sarkában volt egy hőmérő. Egyszer azért kaptam osztályfőnöki figyel­meztetést, mert mínusz öt fo­kos hidegben plusz 30 fokra „leheltem fel” a higanyt. Csak a fája maradt meg a hőmérőnek, az üveget, úgy látszik, tönkrelehelték kései utódaim. Az emeleten megálltam a IV. B. osztály előtt. Az ajtó nyitva volt és hírmondóját se láttam a régi bútoroknak. A sarokban ott állt most is az öreg zongora, amelyen mindig lakat fityegett annak idején. Egyszer „zongoráz­tunk” csak rajta, amikor Szenes egy szöggel kinyitot­ta a lakatot. Újra kint álltam a kapu előtt. Az utcán az emberek a trolihoz siettek. Két gim­nazista vitatkozva haladt el a várakozók mellett, majd az egyik aktatáskájával hát­ba vágta a másikat. — Micsoda fiatalság! — há­borodtak fel többen. Voltak, akik a tanárokat, mások a szülőket szidták. En hallgatta in, pedig t ud­tam, hogy a mai fiatalság se nem rosszabb, sc nem jobb, mint mi voltunk huszonöt évvel ezelőtt... Szalag István módszer eredménye ez, ha­nem maga a téma is megle­hetősen vonzó. A miénk ugyani, gazdaságpolitikai tanfolyam. S napjaink, mechanizmusának korában Mt ne érdekelne az, hogy mi történik mostanában üzeme­inkben, mindennapi életünk­ben, s mit szeretnénk elérni a jövőben?! Különben a mostani előadásunk anyaga soi'on kívül, csupán rendkí­vüli fontossága miatt került a hallgatók elé — mondta a szeminárium vezetője. — Hány hallgatója van az előadásoknak? — kérdeztük. —■ A két csoportba annak idején összesen harmincán iratkoztak be, s általában 50 —60 százalékos a látogatott­ság. Ez a szám ugyan kicsit ellent mond az előbbieknek, de mentségül szolgáljon: a hiányzás oka véletlenül sem az érdektelenség. Sajnos idő­közben kiderült, hogy az ok­tatási napok korántsem ide­álisak: egybeesnek a szabad szombatokat megelőző pén­tekekkel, s ilyenkor már so­kan iparkodnak haza távoli család] ülthöz. Másrészt pe­dig a műszakbeosztás sem egyező. Így csak azok jöhet­nek, akik a közelben laknak, s történetesen délelőttös mű­szakban dolgoztak. 11 millió 700 ezer forintos munkaprogrammal dolgozó, együttesen 380 embert fog­lalkoztató részleg, a lefedési üzem, s nagy szükség van itt is a kommunisták segítségé­re. A feladatok, tapasztalatok megbeszélésére havonta egy- szer-kétszer pártcsoport-érte- kezleteken, két esetben pedig pártvezetőségi tanácskozáson nyílik lehetőség. Ám ugyan­ekkor remek fórumnak bizo­nyulnak ezek a szemináriu­mi előadások is, amelyeknek lépten-nyomon eredményét látják valamennyien. (gyuni) 1970. február 13... csütörtök

Next

/
Thumbnails
Contents