Népújság, 1970. február (21. évfolyam, 27-50. szám)
1970-02-12 / 36. szám
NEB-vissgálatok a lakosság, a fogyasztók érdekében Megyénk parlamentje — megyei tanács — a közelmúltban hagyta jóvá a Heves megyei Népi Ellenőrzési Bizottság 1970. I. félév ellenőrzési munkalervét. A tervezett vizsgálatok témáiról, céljairól Csepelyi Károly- túl, a Heves megyei Népi Ellenőrzési Bizottság elnökétől kértünk információt... — Munkatervüniket a Központi Népi Ellenőrzési Bizottság irányelvei, a megyei párt. a megyei tanács javaslatai, valamint a korábbi ellenőrzések során szerzett tapasztalataink alapján állítottuk össze. Vegyvizsgálatáink középpontjában: a lakosság, a fogyasztók érdekei állnak. — Az egyik vizsgálatunk témája az egyes fogyasztási cikkek, az építőanyagok minősége, valamint az ár és a minőség összefüggése. Elsősorban arra vagyunk kíváncsiak, hogy a vállalatok, a különböző irányítószervek milyen intézkedéseket tettek, illetve tesznek a minőség tartására, javítására. Továbbá, hogy az árváltozásokban hogyan, s milyen mértékben jelentkezik a minőség. s hogy a kereskedelmi vállalatok betartják-e a fogyasztók érdekeit védő szabályokat. Ezzel párhuzamosan vizsgáljuk a termelőszövetkezetek szociális kulturális tevékenységét, és az e célokat szolgáló anyagi javak felhasználását. A termelőszövetkezetek nagy részénél komoly gondot okoz a megnövekedett szociális kiadások biztosítása. Általános tapasztalat, hogy a bérből és fizetésből élők szociális ellátottságától még a gazdaságilag erős tsz-e!k is elmaradtak. Ugyanakkor olyan tapasztalataink is vannak, hogy a rendelkezésre álló anyagi lehetőségeiket nem éppen célszerűen használják — tisztelet a 'kivételnek — fel a termelőszövetkezetek. — A tervezett harmadik téma: a közétkeztetés helyzete Heves megyében. — A közétkeztetésben részvevők száma Heves megyében alacsonyabb az országos átlagnál. Vajon md az oka? Erre a kérdésre is választ szeretnénk majd kapni, és megvizsgáljuk, hogy az üzemi vendéglátó üzemek kapacitása, az ételek minősége, mennyisége, az éttermek higiéniája, kulturáltsága megfelel-e a követelményeknek. Szerepel még a programunkban a fontosabb közérdekű bejelentések utóvizsgálatai és a bejelentők helyzete. Példák, tapasztalatok bizonyítják ugyanis, hogy egyes vizsgált szervek nem minden esetben és nem kielégítő módon intézkednek a vizsgálatok során’ felvetett ügyekben. oroblémákban. És olyan tapasztalataink is vannak, hogy a vállalatok, az intézmények a bejelentő személyének ismeretében kijátszik a rendeleteket, nem egy esetben burkolt, vagy nyíit üldözésnek teszik ki a bejelentőt. Leváltják beosztásából, s eltávolítják a vállalattól. Helyet kapott még a féléves programunkban a mezőgazdasági termelőszövetkezetek egymás és más vállalatokkal létesített kooperációja. Ezen kívül részt veszünk majd a tanácsok költségvetéseit, bevételeit, a tartalékok képzését és a fejlesztési alapok felhasználását vizsgáló Központi Népi Ellenőrzési Bizottság munkájában is. Festőművész-közönség találkozó az óvodában tőművész a Fővárosi Tanács megrendelésére készítette el a négy évszakot ábrázoló kompozícióját. A fcstőművésznó különleges technikával üvtvrre festett képeit a Kelenföldi lakótelep Moha úti új óvodájában helyezlek el. Nemrégiben alkotó- és „közönség” találkozót rendeztek az óvodában. Képünkön: Beck Judit segítsége a rajztanulashoz. (MTI foto — Kele.ti Éva felv.) Visontai beszélgetések Nagyobb kör'üEteScintést 1 Százhármán ckilencen szavaztak mellette, hatan ellene. A titkos szavazás tehát új elnököt hozott Bóna Ferencet, a Nagykö- kényesi Rákóczi Termelőszövetkezet tagjai elnöküknek választották. Bóna Ferenc a községi tanács elnöki tisztét tölti be. A szavazás után a hatvani városi tanács mezőgazda- sági és élelmezési osztályának képviselője semmisnek nyilvánította a közgyűlés határozatát, miivel Bóna_ Ferenc nem volt a termelőszövetkezet tagja és elnöknek csak termelőszövetkezeti tag választható meg. A zárszámadás egybeesett a választással, az egész évi munka eredményeinek beteljesedése mindig felvillanyozza a kedélyeket, az elnökválasztás nem Ids dolog egy termelőszövetkezet életében, s amikor a tagság dűlőre jutott ebben a fontos kérdésben, akkor kiderült, hogy vétettek a törvényesség ellen, választásuk érvénytelen. A túlfűtött hangulatban pattanásig feszültek az idegek, a vélt sérelmek valóságos színezetben tűntek fel, a realitástól elszakadt logikai láncolatban hamis konklúziók születtek. Mi is történt tulajdonképpen Nagykökényesen? Mi váltotta ki ezt a hangulatot? ★ Szabó Ferenc, a hatvani városi pártbizottság titkára: — Félreértés ne essék, senki nem akar külső irányítóként beavatkozni a termelőszövetkezet életébe. A termelőszövetkezeti demokrácia biztosítja a tagságnak, hogy azt válassza vezetőül, akit arra a legalkalmasabbnak tart. A tsz jelölő bizottságot nevezett ki, hogy felmérjék a tagság igényét, ki az, akit szívesen látnának az elnöki poszton. A jelölő bizottság listájára felkerült — a meghallgatott vélemények alapján — Bóna Ferenc, a községi tanács elnöke is. Bóna Ferenc tanácsi dolgozó. A jelölő bizottságnak már előzőleg érdeklődnie kellett volna. hogy ha Bóna Ferencet esetleg megválasztják elnöknek, kiadia-e a tanácsi apparátus. Ez nem történt meg. A törvényesség még azt is megköveteli, hogy tsz-tag legyen, akit a termelőszövetkezet elnökének választanak. Ebből a szempontból is kifogásolható az elnökválasztás. Maga a szavazás teljesen megfelelt a jogszabályoknak, a tagok titkosan, minden befolyástól mentesen, nyugodtan szavaztak. — Hogy eloszlassunk min- Hfcn félreértést, nyíltan fel kell tennem egy kérdést. Mennyiben felel meg a, valóságnak az, hogy a felsőbb szervek nem értenek egyet a tsz-tagok elképzelésével és ezért nyilvánították érvénytelennek a szavazást? — Erről szó sincs1. Miután a formaságoknak eleget tettek a termelőszövetkezetben és új választást rendeznek, senki nem gördít akadályt Bóna Ferenc elnökké választásának útjába. Egyébként személy szerint húsz éve ismerem az új elnökjelöltet és becsületes!, komoly dolgozó és gondolkodó embernek tartom, aki minden valószínűség szerint megfelel a bizalomnak. ★ Pénteken ú.i közgyűlést hívnak össze Nagykökényesen, megválasztják a termelőszövetkezet új elnökét. Nem történhet olyan rossz, amiben ne akadna valami jó, mondja a bölcselő. Valóban. Tanulság és próbakő lesz a pénteki nap, nemcsak azért, Céltalanul jártam a pesti utcákat. Csendesebb helyei kerestem, ahol kevesebb a járókelő és az autó. Az egyik sarkon egy néni gesztenyét sütött, a másikon pattogatott kukoricát árultak. — Anyu, vegyél banánt — unszolta egy fiúcska a mamáját, amikor egy sárga banánhegyhez értek. Egy antikvárium előtt diáklányok kíváncsiskodtak és hangosan olvasták a kirakatból a címeket. — Ezt, ezt vedd meg, Zsuzsa! Ezt olvassa majd az egész osztály. A lányok csivitelve — mint a verebek késő délután a plakátokon — tovább siettek, és én egyedül maradtam a kirakat előtt. — Antikvárium? — tűnődtem. Eszembe villant egy regi emlék, majd az utcai táblára pillantottam és egyszerre fölfedeztem a sötét falú, porlepte gimnáziumot, ahol huszonöt évvel ezelőtt ma- goltatni kezdték velem a latin memoritert. Az aranyozott betűk bizony megfakultak: Madách Imre Gimnázium, Még néhány pillanatig álltam a kirakat előtt, majd az emlékek unszolására kíváncsiskodva indultam el megkopott, kicsit megfakult iskolám felé. Az utcán egy vak ember csoszogott fehér bottal, bent megszólalt a szünetet jelző csengő, önmagam számára történelmi pillanatként ítélve meg a helyzetet, benyitottam a nagy csapóajtón. A hatalmas rózgomb most is fé iyes ve", de az ajtószárnyak műanyag ruhát kaptáit, hogy a babonás pénteki napot megfosszák megmaradt, apró fátylaitól. azért is, hogy a termelőszövetkezet tagsága bebizonyítsa, semmi befolyás alatt nem állt, a józan, megfontolt gondolkodás késztette őket elhatározásukra, azért, hogy ismét letehessék voksukat az értelem, az önálló vélemény, a tudatos elgondolás mellett Legyen ez a példa tanulság mindenkinek, s gondolkodjon, elmélkedjen rajta mindenki, hogy a kevésbé lényegesnek tűnő formalitást mikor és mekkora súllyal kezeljék, meddig érdemes a formaságokat tiszteletben •tartani, s melyek azok a valóban extrém esetek, amikor bátran — gyorsan, de megfontoltan — kell cselekedni, és a formaságok mélyén meghúzódó tartalmat mindennél előbbre kell helyezni, az emberek érzelme, gondolkodása és munkakedve érdekében, Szigethy András Szemináriumon, a bányászok ti ál Ügy mondják Visontán, hogy a péntek az oktatások napja. S bizonyságként kapásból sorolják, hogy háromnegyed háromtól három órától hol, ldiknék, miről tartanak előadást. Találomra nyitottunk be a Thorez Külfejtéses Bányaüzem 1. számú, lefedési részlegének vezetői irodájába, ahol Tóth János mérnök éppen, amolyan baráti beszélgetést folytatott a gyülekező hallgatókkal. — Mindig így szoktuk. Amíg a társaság összejön megtárgyaljuk a legfrisebb, legidőszerűbb eseményeket, témákat — magyarázta az előadó. — Hasznosak ezek az eszmecserék, mert sokszor ötletet, példát adnak a foglalkozáshoz is. Egyébként ezt akár módszernek is nevezhetném: nálunk ugyanis az elméletet minduntalan a helyi gyakorlathoz igyekszünk igazítani. Látogatásunk elején éppen a nyereség-felosztásról folyt a szó. A vezetőmérnök a vállalatnál újdonságként alkalmazott pontrendszert ismertette, amely alapján a dőlSETA Az aulában egy sovány, feketetáskás férfi tartott felém és a lélegzetem is elakadt, mivel Volenszki tanár urat ismertem fel, rettegett számtantanáromat, aki akkor haragudott meg rám először, amikor a sarki antikváriumban elzálogosítottam a logaritmuskönyvet. A tanár úr azonban ezúttal figyelemre sem méltatott és mintha ott sem lennék — viszonylag még friss mozdulatokkal — távozott. Zavartan tettem a fejemre köszönésre szánt kalapom és most már az öreg diák nyugodt, megfontolt biztonságával továbbindultam. Az emeletről özönlöttek a fiúk és lármásan mesélték egymásnak a fizikaóra élményeit. — Bírtalak, Pettyes, amikor az öregnél eszkuzáltad magad.., Félreálltam a korlát mellé, hogy magával ne sodorjon az áradat. Fizika-, kémia- es matematikaórák surranták el a lelkemben, miközben gondolataim mérföldes lépteket tettek meg visszafelé. Eszembe jutott, hogy egyszer Vo- Icnszki óráján elejtettem a hipermangános vízzel telt tálat és lila színű tócsa állt a teremben. — Mi történt? — kérdezte Volenszki és közben kimeredt szemmel leste a tócsát. Kitört a nevetés, mert a napos felállt és azt mondta: Tanár úr, tisztelettel jelentem, a folyékony halmazállapotú hipermangán szértefolyi a padlón... Az ajtóra pillantottam, nem jön-e vissza derék, öreg tanárom, hogy újból megdorgáljon ügyetlenségemért. A lépcsőház zuhogott a kamaszok lépéseitől, a márványkorláton aktatáskák sin- kóztak lefelé, pontosan úgy, mint huszonöt évvel ezelőtt, amikor kicsöngettek az ötödik óráról. A zaj elcsitult, miután öt perc alatt legalább kétszáz- szőr csapódott be az ajtó. Jobbra indultam a folyosón, az igazgatói iroda felé. Nehéz volt erre a tájékozódás, hiszen négy év alatt mindössze egyszer hívattak az igazgatóiba, amikor a kleptomániás Sóvárit kellett kihúznom a csávából. Védő- beszédet tartottam mellette, és megígértem az igazgatónak, hogy Sóvári minden lopott holmiját visszaadom a fiuknak. — Betegség, kérem, nem rossz fhí ez — védte az osztályfőnök is, és így nem csapták ki az iskolából. Lépteket hallottam. Egy magányos férfi jött sietve, "vauúsan nézett rám, majd likőr látta, hogy a falra akasztott tablókat nézegetem, szu nélkül elsietett. Később, mintha szólt volna valaki: — Hallja, maga izé... Csak hallucináció volt ss gőzök majd a részesedésüket kapják. A pontokkal sok mindent igazolnak a Mátra- alji Szénbányák üzemében: a tudást, a munkához való viszonyt, a szolgálatai éveket, csupa olyan választ adnak, amelyből kibontakozhat egy-egy bányász hamisít- tatlan karaktere. A több pont, nyilván többet jelent, ennélfogva nem lehet vita a kapott jutalompénzen sem. Ez így Igazságos. Könnyű megérteni, megértetni... A „hivatalos” oktatáson egyébként A párt vezető szerepének néhány időszerű kérdéséről szólt az előadás. A hallgatók érdeklődéssel figyelték az elmondottakat, s láthatóan könnyedén tudomásul is vették, hiszen — mint Tóth János előre jelezte — természetesen ez alkalommal is üzemi észrevételekkel, tapasztalatokkal illusztrálta, oldotta fel a brossura különben kötött anyagát. — Ügy érzem, hogy a módszerünk élég jól bevált. Nem vettem még észre, hogy a hallgatók unatkoznak ... Persze, nyilván, nem csak egész. Edvi tanár úrra gondoltam, aki előtt mindig mindenki csak egy névre hallgatott: Izé. Tágas udvaron találtam magam. A pingpongasztalt most is kint felejtették, éppen úgy, mint mi annak idején és a zöld asztalra barna, dércsipte platánlevelek hulltak. Valami újra eszembe jutott: Az udvar sarkában volt egy hőmérő. Egyszer azért kaptam osztályfőnöki figyelmeztetést, mert mínusz öt fokos hidegben plusz 30 fokra „leheltem fel” a higanyt. Csak a fája maradt meg a hőmérőnek, az üveget, úgy látszik, tönkrelehelték kései utódaim. Az emeleten megálltam a IV. B. osztály előtt. Az ajtó nyitva volt és hírmondóját se láttam a régi bútoroknak. A sarokban ott állt most is az öreg zongora, amelyen mindig lakat fityegett annak idején. Egyszer „zongoráztunk” csak rajta, amikor Szenes egy szöggel kinyitotta a lakatot. Újra kint álltam a kapu előtt. Az utcán az emberek a trolihoz siettek. Két gimnazista vitatkozva haladt el a várakozók mellett, majd az egyik aktatáskájával hátba vágta a másikat. — Micsoda fiatalság! — háborodtak fel többen. Voltak, akik a tanárokat, mások a szülőket szidták. En hallgatta in, pedig t udtam, hogy a mai fiatalság se nem rosszabb, sc nem jobb, mint mi voltunk huszonöt évvel ezelőtt... Szalag István módszer eredménye ez, hanem maga a téma is meglehetősen vonzó. A miénk ugyani, gazdaságpolitikai tanfolyam. S napjaink, mechanizmusának korában Mt ne érdekelne az, hogy mi történik mostanában üzemeinkben, mindennapi életünkben, s mit szeretnénk elérni a jövőben?! Különben a mostani előadásunk anyaga soi'on kívül, csupán rendkívüli fontossága miatt került a hallgatók elé — mondta a szeminárium vezetője. — Hány hallgatója van az előadásoknak? — kérdeztük. —■ A két csoportba annak idején összesen harmincán iratkoztak be, s általában 50 —60 százalékos a látogatottság. Ez a szám ugyan kicsit ellent mond az előbbieknek, de mentségül szolgáljon: a hiányzás oka véletlenül sem az érdektelenség. Sajnos időközben kiderült, hogy az oktatási napok korántsem ideálisak: egybeesnek a szabad szombatokat megelőző péntekekkel, s ilyenkor már sokan iparkodnak haza távoli család] ülthöz. Másrészt pedig a műszakbeosztás sem egyező. Így csak azok jöhetnek, akik a közelben laknak, s történetesen délelőttös műszakban dolgoztak. 11 millió 700 ezer forintos munkaprogrammal dolgozó, együttesen 380 embert foglalkoztató részleg, a lefedési üzem, s nagy szükség van itt is a kommunisták segítségére. A feladatok, tapasztalatok megbeszélésére havonta egy- szer-kétszer pártcsoport-érte- kezleteken, két esetben pedig pártvezetőségi tanácskozáson nyílik lehetőség. Ám ugyanekkor remek fórumnak bizonyulnak ezek a szemináriumi előadások is, amelyeknek lépten-nyomon eredményét látják valamennyien. (gyuni) 1970. február 13... csütörtök
