Népújság, 1970. február (21. évfolyam, 27-50. szám)

1970-02-12 / 36. szám

Vietnam SAIGON A déM’Mnami szabadság- harcosok szerdán tüzérségi előkészítés után gyalogsági támadást indítottak a Dél- Vietnamban állomásozó ame­rikai erők egyik tüzérségi tá­maszpontja ellen Hűétől 25 kilométerrel délre. A gyalog­sági támadás előtt 40 tüzér­ségi lövedék robbant a tá­maszpont területén. A tá­madó partizánok áttörték a támaszpont külső, szögesdrót­tal övezettvédő gyűrűjét, s az amerikaiaknak csak az idő­közben kihívott erősítés se­gítségével 3 órai harc után sikerült visszaverni őket. A B—52-es nehézbombá­zók az elmúlt 24 órában összesen hét hullámban tá­madták a szabadságharco­sok ellenőrzése alatt álló te­rületeket az amerikai külön­leges erők Ben Het-i táborá­nak közelében. (MTI) KÉPTAVÍRÖNKON ÉRKEZETT: A világsajtó élénk figyelemmel kíséri Egon Bahr nyu­gatnémet államitkár moszkvai tárgyalásait. Képünkön: Gromiko szovjet külügyminiszter (jobb oldalt) beszélget Bahr álamtitkárral (bal oldalt). Középen Helmuth Allardt, az NSZK moszkvai nagykövete áll. (TELEFOTO — UP—MTI—KS) Az elmúlt órákban vala­mennyi külpolitikai esemény közül változatlanul a Közel- Kelettel kapcsolatos fejlemé­nyek szerepeltek a legna­gyobb terjedelemben a világ­sajtó hasábjain. A legutóbbi napokban úgy tűnt, hogy a fronton szinte kizárólag a lé­gierőé a szó, a legutóbbi je­lentések azonban ismét „föl­di’” eseményről, ezúttal egy­iptomi konmmandóakcióról számolnak be. Mint arról la­punk más helyén már be­számoltunk. Izraeli részről szeretnék katonai passzivitásra kárhoz­tatni a Szuezd-csatorna part­ján védelmi állásokat elfog­laló egyiptomi alakulatokat. Kairó nyilvánvalóan mindenekelőtt e szándék keresztezéseként rendeli «I a kommandóakciókat. Váratlan ellentét robbant £i a legnagyobb és legfonto­sabb palasztin felszabadításd szervezet, valamint a jordá- niai kormány között. Mint emlékezetes, a múltban lé­tezett nézeteltérés az El Fa­tah és a hivatalos Amman között, és ez akkor a fegyve­res összetűzésekig fajult, most azonban — legalábbis a közvélemény számára — semmi nem jelezte a kon­frontáció közeledtét, így világszerte meglepe­tést keltett, hogy az A1 Asszifa hangja, az El Fa­Az El Fatah rádiója támadja Ammant Amerikai békeharcosok üldözése tah hivatalos rádiója szenvedélyesen támadta a Jordániái kabinetnek a jelek szerint a paleszti- niaiak fegyverviselési jo­gát korlátozni kívánó in­tézkedéseit. „El akarják venni fegyve­reinket! — hangsúlyozta az A1 Asszifa hangja kommen­tátora. — Ezt meg fogjuk akadályozni, akár harccal is” — tette hozzá, majd kijelen­tette: ha emiatt polgárhábo­rú robbanna ki, azért egye­dül Amman lenne a felelős. Bárid is a felelős a nyil­vánosságra került ellentéte­kért, az ilyen villongások csak árthatnak annak a jo­gos összarab törekvésnek, amely az izraeli megszálló­erők kívánására irányul. Tíz évig terjedhető bőr­tön és ötezer dollárig terjedhető pénzbüntetés fenyegeti azokat az ame­rikai békeharcosokat, akik 1969 tavaszán be­hatoltak a Dow Che­mical nevű hadiipari monopólium irodájába. Egy washingtoni bínóság most bűnösnek mondta ki a hét vádlottat. Az amerikai joggyakorlat szerint a bűnös­ség kimondása és az ítélet kihirdetése nem egyszerre történik. A bírósági döntés világ­szerte felháborodást keltett. My Lai sokkja túlságosan közel van és a tömeggyilkos Calley hadnagy, valamint társai ügyében az igazság­ügyi hatóságok korántsem tesznek tanúságot ilyen drá­kói szigorról. Japán mesterséges hold A japán tudósoknak ötödször! kísérletre sikerült mesterséges holdat bocsátani Föld körüli pá lyára, amelyet a tokiói egyetem űrkutatási és űrhajózási intéze tének dél-japáni központjából, Ucsinurából szerdán, magyar idő szerint 5.26 órakor bocsátottak fel. Japán a világon a negyedik or­szág, amely a maga erejéből mesterséges holdat bocsátott fel, Andrej Grecs- ko marsall, a Szovjetunió honvédelmi minisztere Var­sóba érkezett. Képtávírónkon érkezett képün­kön: Grecsko marsall a megérkezés után. W. Ja­ruzelski len­gyel honvédel­mi miniszter társaságáb/an. (Telefoto — COF— MTI—KS) RABAT, TRIPOLI, KAIRÓ A RABATT csúcsértekez­letnek kellett volna elvégez­nie a jelenlegi politikai hely­zetből és katonai erőviszo­nyokból következő összarab politika és taktika megfo­galmazását. Az arab világ jobbszárnya azonban nem volt hajlandó arra. hogy to­vább lépjen a khartoumi el­gondolásokon. Ennek oka nyilvánvalóan abban keres­hető, hogy — bár az Egye­sült Államok szerepe, befo­lyása rendkívüli módon alá- szállt, még a Nyugathoz ko­rábban egyértelműen hű arab monarchiákban is — de Szaud Arábia, Kuwait, Tunézia, Marokkó és a sejk­ségek igyekeznek elkerülni a nyilt szakítást, a kenyér­törést. Amennyiben ugyanis túllépnek Khartoumon, s ami ezzel egyet jelent, felsora­koznak a hatnapos háború következményei megszüntetni hívatott politikai vagy fegy­veres harc céljainak szolgá­latában, azok a laza kötelé- , kék is felodódnak, amelyek a történtek ellenére is más orientációt biztosítanak szá­mukra, mint amelyek akár Kairó, akár Damaszkusz, vagy Bagdad kapcsolatait jellemzik. VISZONT az arab világ­nak az a részié, amely az iz­raeli támadást követően egyes területetie elvesztette, s amelyben — éppen Izrael makacssága miatt — meg­rendült a bizalom a politi­kai rendezés lehetősége iránt, tovább akar, — mert tovább kell — lépnie. Amikor Rabatban egyér­telműen kiderült, hogy a társadalmi képletek meg­szabják az egyes arab or­szágok politikai szándékait is, elkerülhetetlen volt a polarizáció. Ennek jegyében került sor, közvetlenül Ra­bat után, líbiai Tripoliban arra a hármastalálkozóra, ahol a politikailag egymás­hoz legközelebb álló. s ami szintén rendkívül jelentős, fölrajzilag is szomszédos arab országok vezetői lerak­ták egy rendkívül hatékony­nak ígérkező szövetség alap­jait. Ebben a szövetségben nem valamifajta jövőbeni föderáció lehetőségei figye­lemreméltóak. Az idő dönti el, hogy szükség lesz-e arra, hogy államjogi, külső for­mákkal is megpecsétefljék közös céljeikat, Ennél sak­kal jelentősebb az, hogy Kairó olyan fegyvertársak- kal alakíthatja, formálhatja elképzeléseit, amelyekkel nincsenek ideológiai vitái, mint a baathistákkal, s ame­lyek anyagi támogatást nem igényelnek, (mint például Dél-Jemen), hanem maguk is jelentékeny eszközöket képesek mozgósítani a közös ügy szolgálatában. A TANÁCSKOZÁSRA, amelyen az EAK, Szudán, Jordánia, Szíria államfői s az iraki elnök személyes megbízottja vett részt, a na­pokban került sor az egyip­tomi fővárosban. Rendkívül kevés szivárgott ki a tár­gyalótermekből, csupán any- nyi, hogy ott egy politikai és egy katonai referátum vi­tája folyt. A közel-keleti válsággal összefüggő esemé­nyek (a Koszigin-üzenet amerikai részről történt el­utasítása, Izrael katonai te­vékenységének látványos fokozása) ismeretében azon­ban nem lehet kétség a ha­tározatok irányát illetően. A zárőközlemény — a kairói rádió ismertetése szerint — leszögezi az értekezlet részt­vevőinek azt az eltökélt szán­dékát, hogy folytatják a har­cot, nem hódolnak be az el­lenségnek és felszabadítják a megszállt arab területeket. FELTEHETŐEN az elfo­gadott taktika sem más, mint amit Nasszer elnök, az EAK gazdasági, katonai és politikai helyzetét elemezve már megfogalmazott. Vagyis: az agresszió áldozatai nem tűrik, hogy Izrael megtartsa az agresszió gyümölcsét, vi­szont tisztában vannak az­zal is, hogy a területek visz- szaszerzése csak hosszú, ke­mény és áldozatos harc árán lehetséges. Ezt a programot, amit az aktív ellenállás tak­tikájának neveznek, Nasszer még az elmúlt nyáron hir­dette meg. A Kairó köré cso­portosuló, a közös harcra kész arab országok tömölü- lése jelzi, hogy az EAK, minden bizonnyal, ennek a politikának nyerte meg a számbelileg ugyan kisebb, de hatásában a rabattnál fontosabb, előbbremutató kairói kiscsúcs résztvevőit. (önody) BERLIN­A Szovjetunió kormánya javasolta a három nyugati hatalomnak, az Egyesült Ál­lamoknak, Nagy-Britanniá­nak és Franciaországnak, hogy a közeli jövőben foly­tassanak véleménycserét Nyugat-Berlin helyzetének megjavításáról. A javaslatot azok a jegy­zékek tartalmazzák, amelyet az Egyesült Államok, Nagy- Britannia és Franciaország képviselőinek Moszkvában nyújtottak át. Hírügynökségi jelentések szerint a megbe­szélésekre Nyugat-Berlinben, a Szövetséges Ellenőrző Ta­nács egykori épületében, nagyköveti szinten kerül ma jd sor. (ADN) VARSÓ Wladyslaw Gomulka, a Lengyel Egyesült Munkás­párt Központi Bizottságának első titkára szerdán fogadta Dalibor Hauest, A Csehszlo­vák Szövetségi Gyűlés elnö­két, a CSKP Központi Bi­zottsága elnökségének póttag­ját, valamint az általa veze­tett parlamenti küldöttséget. (MTI) február 12« csütörtök BUDAPEST Kruzslák Béla, a párt és a magyar forradalmi munkás- mozgalom régi, hűséges har­cosa, az MSZMP Központi Ellenőrző Bizottságának tag­ja hosszantartó, súlyos beteg­ség következtében február 9- én elhunyt. (MTI) ROMA Mintegy húsz fasiszta hu­ligán újabb támadást inté­zett az Olasz Kommunista Párt római székháza ellen, s megtámadott egy újságírót, valamint két funkcionáriust. Az újságíró és az egyik funk­cionárius megsebesült. TRIPOLI Tripoli kikötőjében éppen cukort rakodtak ki a Pszkov nevű szovjet hajóról, amikor váratlanul meggyulladt a víz felszínén összegyülemlett benzin. A Pszkov mögött mintegy nyolc méternyire egy benzinrakományt szállító nyugatnémet tartályhajó hor­gonyzott, a kikötőben pedig elszállításra várva sorakoztak azok a lőszeresládák, ame­lyeket az egyik kiürítésre vá­ró líbiai amerikai támasz­pontról hoztak. A szovjet matrózok tízper­ces küzdelem után sikerült megfékezniük a veszélyesen terjedő tüzet. _____________ÍTASZSZ) Gyilkosság a Monongahela-völgvben 2. Fegyver a folyóban W. A. Boyle-nak az Egye­sült Bányamunkások (UMW) elnökének minden oka meg­volt arra, hogy ne a munká­sok, hanem a tulajdonosok érdekeivel törődjék. Minden jel arra mutat, hogy az évi 50 ezer dolláros mammutfi- zetést élvező szakszervezeti vezető — maga is bányatu­lajdonos! Néhány esztendeje ugyanis Montana államban bányát vásárolt egy Jack Boyle nevű úr. Néhányan — Köztük Yablonski — köny- nyen megállapították, hogy az új tulajdonos „Tony" bátyja, aki soha nem állt úgy anyagilag, hogy ilyen vásárlásba bocsátkozhatott volna. További bizonyíték, ami ezután történt. Az UMW funkcionáriusai Montana többi bányáiban elviselhetet­len feltételeket teremtettek a konkurrencia számára, ugyanakkor — micsoda vé­letlen! — a családi vállalko­zásnál hosszú esztendőkön át egyetlen sztrájkra sem ke­rült sor. Sőt: a szakszervezet segített a tulajdonosnak, vagyis saját vezetőjének, hogy idejében megszabadul­jon az elégedetlenkedőktől. A többiek hamar megértet­ték a leckét és csendben ma­radtak. Mire kell a pénz? Amilyen ritka — még Amerikában is — az olyan szakszervezeti vezető, aki egyben munkáltató is, olyan egyedülálló az UMW esete egy másik vonatkozásban is. Az USA-ban sok szakszer­vezet viseli szívén a mono­póliumok érdekeit, de az UMW az ország viharos tör­ténetében az egyetlen szak- szervezet, amely ellen jog­erős ítéleteket hoztak — a trösztellenes törvény megsér­téséért! Az UMW ugyanis nemcsak jelentős politikai apparátusával, hanem ko­moly összegekkel is segítsé­get nyújtott a Kentucky Coal Companynak, hogy monopo­lizálja Tennessee Valley tér­ségében az egész szén-busi- nesst és kiszorítsa a kisebb vállalatokat. Ezek után nem csoda, ha nemcsak Boyle magánvagyo­na, hanem az UMW kasszá­ja is szüntelenül nőtt. A pennsylvaniai Washington város (nem azonos a fővá- w.siiv tőkéjének kétharmad ..özei & szakszervezet ellen­őrzi és csak ez a summa mintegy 67 millió dollár. Ezenkívül még ott van a rengeteg ellenőrizhetetlen, a Boyle-famüia magánérde­keltségeivel néha a felismer- hetetlenségig összefonódott befektetés és pénzügyi tranz­akció. A vezetőségnek egy­szerűen eszébe sem jut, hogy ennek a pénznek legalább egy töredékét arra fordítsa, amire való: a tagság érdek- képviseletére. Hiszen annyi jövedelmező vállalkozás van, amibe be lehet fektetni az így felszabadult pénzt... Egy autó felrobban Egyetlen kivétel volt a szabály alól, hogy a szak- szervezet húsosfazekából csak a szűkebb vezetőségnek jutott. Néhány évvel ezelőtt függetlenített körzet-megbí­zottnak felvettek egy fiatal jogásznőt. Bár abban a — 27-es számú — körzetben mindössze 870 bányász volt, az ifjú hölgy fantasztikus fi­zetést, évi 43 500 dollárt ka­pott. A neve Antoniette... Boyle. Igen, „Tony” lánya. Joseph Yablonski mindezt tudta és az igazsághoz tarto­zik, hogy hosszú esztendőkön át tűrte is. Egészen tavaly decemberig, a szakszervezeti elnökválasztásokig. Kortes- körútjai során olyan meg­jegyzéseket tett, amelyekből a szakszervezet ügyvitelének néhány kulisszatitka is kide­rült. Ekkor felrobbant a kocsi­ja. Véletlen, hogy azon az estén egy kollegája vitte ha­za. Yablonski rendőri védel­met kert, de — Boyle keze messzire nyúlik —, vissza­utasították. A választási csa­tát természetesen, hiszen az ő kezében van az UMW sok­milliós kasszája, „Tony” nyerte, de „Jock” 45 872 vok- sot szerzett és ez Boyle szá­mára idegesítően soknak tűnt. Ráadásul Yablonski sza­bályosan megóvta a választá­sokat, vizsgálatot kért és 87 pontba szedett vádiratában világosan megmondta, hogy a bíróság előtt beszámol Boyle viselt dolgairól. így érkezett el az az éjsza­ka, amikor hívatlan vendé­gek érkeztek a clarksville-i kőház elé. Elvágták a tele­fonvezetéket, leeresztették a család mindkét kocsijának gumijait, azután másodper­cek alatt végeztek alvó ál­dozataikkal. „Vérbeli profi munka volt” — nyilatkozta az FBI-nyomozó, aki a hely­színi szemlét vezette. * Január közepén a gyilkos­ság alapos gyanújával őrizet­be vették a 36 éves Paul E. Gillyt, a 26 éves Claude E. Vealeyt és a 23 éves Aubran W. Martint. Január 25-én a rendőrség búvárai kihalász­ták a Monongahela folyóból azt a 30 kaliberes, M—1 tí­pusó fegyvert, amellyel az egyik gyilkos lőtt. Január 28-án őrizetbe vettek egy ne­gyedik embert, akit nem ne­veztek meg és akit ,.a saját biztonsága érdekében” tarta­nak fogva. Hitelesnek tűnő értesülések szerint az isme­retlen az UMW és a bérgyil- kosságokat végrehajtó maf­fia kapcsolatairól tájékoztat­ta az FBI-t. __i__ Harmai Emire t esta Hl Claude E. Vealey, a Yab- lonski-gyilkosság egyik gya­núsítottja, előzetes letartóz­tatásban.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents