Népújság, 1970. február (21. évfolyam, 27-50. szám)
1970-02-01 / 27. szám
Villamos energia: kicsiben és nagyban A dal néhány hét alatt jiáger lett. Az Ómega-együttes új száma, a Petróleum - lámpa valami olyasmiről szól, amit a tizenévesek túlnyomó többsége mar csak olvasmányaiból, filmekből, az idősebbek elbeszéléseiből ismer. A petróleumlámpáról szóló dallam természetesen elektromos gitáron és orgonán csendül fel, az elektromosság rögzíti hangszalagon, hanglemezen, s a villanyáram közvetíti a hallgatókhoz, akár lemezjátszó, magnó, rádió vagy televízió legyen a közvetítés eszköze. A villamos energia ma már szinte oly nélkülözhetetlen ■eltétele életünknek, mint a víz, a levegő, a napfény. Létezni is nehezen tudnánk nélküle; haladni, fejlődni pedig egyáltalán nem sikerülne. 4 diadal ■ yolc évtizede A nyolc évtizedes múltra visszatekintő villamosener- giá-ipar története bővelkedik diadalokkal. Száz éve, 1870-ben a világ energia-termelésének hetven százalékát még a fa fedezte. A század- fordulón, amikor megkezdődött az elektromosság nagyüzemi termelése, a szén került az első helyre: 69,7 számlákkal részesedett az energia előállításából. A fa aránya 26,6 százalékra csökkent, s fölbukkant két új energia- nordozó: a kőolaj és a földgáz. 1960-ban a világ energiatermeléséből 47,3 százalé- sot a kőszén, 33,3-et a kőolaj, 13,6-et a földgáz fedezett, míg a vízi energia 3,8 százalékot tett ki, s a valamikori listavezető, a fa részesedése két, százalékra csökkent... Világszerte a fejlettség, a gazdásági növekedés egyik fő 'mutatója az elektromos energia termelése, s egy főre jutó fogyasztása. 190Q-ban 15 milliárd kWó volt a. világtermelés, 1929-ben 280 milliárd, annyi amennyit harminc év múlva a Szovjetunió egymaga előállított. A híres lenini jelszó — „Kommunizmus— szovjethatalom-(-villamosítás” — gyakorlati megvalósításáról mindennél többet mond, ha a szocialista országok ’ villamosenergia-terme- lését az 1938-as és az 1968- as adatok alapján vetjük ösz- ,5Ze. E szerint a Szovjetunió 1938-ban 48.3 milliárd kW, 1968-ban 640 milliárd kW villamos energiát termelt. Lengyelország négy, illetve 57, Románia 1,1, illetve 27, hazánk pedig 1,4, illetve 13,2 milliárd kW-ot. Szűkítsük a kört: az imponáló, de a kisfogyasztó számára alig felfogható adatokon túl miben mérhető az elektromosság fontossága és térhódítása? Például abban, hogy 1962-ben hazánkban befejeződött a faluvillamosítás, minden településre eljutott a villany. Sok helyen villanypásztor őrzi a jószágot a legelőn, villanyújság adja tud- tul a legfrisebb híreket a fővárosi nagykörúton, és Egerben is, villanymozdony húzza a szerelvényeket egyre több vonalon, a villany működteti a másfél millió televíziókészüléket, a mosógépekét, hűtőszekrényeket... Nemcsak az ország arculatának, de a családok életének változásait is szoros szálak fűzik a villamosenergia-ter- melés növekedéséhez. Az országot behálózó 92 ezer kilométer hosszú vezetékrendszer — 1960-ban még csak 63 ezer kilométer — a szó szoros értelmében mindennapi életünk fő ütőere: a villanyáram el- alapadása megbénítaná az életet. •Gyorsan növekvő fogyasztás l A Magyar Villamos Művek Tröszt huszonhárom vállalatának 37 ezer dolgozója a leggyorsabban fejlődő iparágak egyikében tevékenykedik. Az ipari beruházások tetemes százalékát hosszú esztendők óta a villamosener- gia-ipar kapja — a harmadik ötéves tervben 17 milliárd forintot —, s például 1968- J»nn 3,8 milliárd forint értékű beruházást helyeztek üzembe. A felszabadulás óta eltelt évek olyan létesítményekkel bővítették az energiatermelő hálózatot, mint a mátravidáki, a November 7. a borsodi a tiszapalkonyai, a pécsi erőmű, a Százhalombattán felépült óriás, s a most épülő gyöngyösi Gagarin Hőerőmű. A villamosenergia-fogyasz- tásban a csúcs hosszú esztendők óta a december. 19G9- ben ez a csúcs meghaladta a 2700 megawattot, az 1968- as decemberinél 8,6 százalékkal volt több. A kiragadott példa is arról tanúskodik, hogy évről évre gyors ütemben emelkedik a fogyasztási igény, s ennek zavartalan kielégítésében a hazai termelőkapacitások bővítése mellett nagy szerepet játszik az import, a KGST- országok egyesített energia- hálózata. A legnagyobb vil- lamosenergia-fogyasztó, az ipar, évente átlagosán hat, a lakosság 14 százalékkal több energiát igényei a villamosipartól. Azt pedig, hogy a fogyasztás nemcsak abszolút, de relatív mértékben is emelkedik, igazolja, hogy míg a háztartási fogyasztóhelyek, tehát nem a fogyasztók! — száma az 1960. évi kétmillióról 1969. végére hárommillióra emelkedett, addig az egy háztartásra jutó villa- mosenergia-fölhasználás tíz év alatt megháromszorozódott! (Amiben döntő része volt a háztartrások gépesítésének, s annak, hogy az újonnan épített lakások 99,2 százalékában ott a villany még a falvakban is.) Csillapíthatatlan éhség A villamosenergia-iparban csillapíthatatlan éhségként jelölik a fogyasztási igények gyors emelkedését. Az ipar. a mezőgazdaság korszerűsítése, a háztartások modernizálása, a közutak megvilágításának bővítése: több és több energiát követel. S bár igaz. hogy míg a századfordulón egy kWó áram termeléséhez még tízezer kalória fűtőanya kellett, ma pedig a nemzetközi szintet a 2500 kalória jelenti — hazánkban 1968-ban 3277 kalória volt ez a szám —, az éhség csillapítása minden tekintetben nagy anyagi áldozatokat követel. Ezt igazolja, hogy a szocialista iparon belül a termelő állóeszközök bruttó értékét tekintve a villamosenergia-ipar a lista élén áll 14,2 százalékos részesedésével, a fejlesztés tehát rendkívül költségigényes. Az iparág elkészült — s a kormányzati szervek által jóváhagyott — negyedik ötéves terve 40—45 százalékos fogyasztás-emelkedéssel számol, gyakorlatilag tehát az évtizedenkénti megkétszereződéssel. A terv legfőbb adatai szerint az 1965. évi 12,5 milliárd kWó fogyasztás 1970-ben már 17,6-ra emelkedik, 1975-re pedig eléri a 25,5, 1980-ra a 35,5 milliárd kWó-t. Így válik érthetővé, miért szükséges a negyedik ötéves tervben az 1966—1970. között kiépített kapacitások megkétszerezése, 1,6 millió kilowatt erőművi teljesítmény létrehozása. Befejeződik a gyöngyösi Gagarin Hőerőmű építése, s 1973—1975. között sor kerül a százhalombattai Dunamenti Hőerőmű bővítésére négy, egyenként 215 megawattos áramtermelő blokk létrehozásával. A százhalombattai óriás ezzel 1975. végére 1500 megawattos kapacitásával Európa legnagyobb szénhidrogén-tüzelésű erőművei között foglal helyet. Mészáros Ottó Száz éves a magyar mezőgazdasági gépJsalalás A magyar mezőgazdasági gépkutalás idén ünnepli fennállásának 100. évfordulóját. Az első ilyen kísérletekkel foglalkozó intézet 1S69- ben alakult Mosonmagyaró- várott a neve: Gazdasági Eszköz- és Gépkísérleti1 Állomás volt. Az első kísérletek során a különféle ekefajtákat próbálták ki, ezek közül számos változat el is terjedt a hazai mezőgazdaságban. Kevesen tudják, hogy hazánk egyes géptípusok kialakítása terén megelőzött több akkoriban már fejlett iparral rendelkező nyugat-európai országot. Egy ilyen sikeres konstrukció volt a Kőszegi-féle talajmarógép, amely Európában sok szempontból újdonságnak számított. Sorsa azonban nem a megvalósítás, hanem az elfelejtés lett. A szellemes konstrukciót sorozatban nem tudták gyártani, nem volt megfelelő az érdeklődés. A= kutatóintézet egyik igazgatója TaUmayer Viktor tovább öregbítette a magyar mazőgépku latás hírnevét egy másik találmánnyal, amaly- lyel lényegében az aratógé- pek vágószerkezetót tökéletesítette. Az általa kialakított berendezést a hazai ipar gyártotta és sokáig használták is a gyakorlatban. Jelenleg a Mezőgazdasági Gépkísérleti Intézetben dolgoznak azok a kutatómérnökök, akiknek feladata: új konstrukciókat adni az iparnak és ezzel elősegíteni a mezőgazdaság fejlődését. Az intézet egyik ilyen eredménye a rotációs fűkasza, amellyel az öntözött, dús alj- fűvelckel benőtt kaszálókról is betakaríthatják a termést Ezt a műveletet a hagyomá- ■ nyos fűkaszákkal nem lehe-; tett elvégezni. Az intézet ku-; tatási feladatkörébe tartoznak még egyebek között a gabonatermesztés új gépeinek kikísérletezése ás, , Magyarország villamos erőművel, energiaelosztó-hálózata, és az áramtermelés alakulása 1938—1968. között. (TERRA—KS) Effel — Kukrinílrni - Itefreger A Szovjet Békebizottság világszerte nagy érdeklődést kiváltó nemzetközi karikatúra-kiállítást rendezett. A Herluf Bidstrup vezette nemzetközi zsűri több díjat és jutalmat osztott ki a kiállítás résztvevői között. Az első díjakat Anton Refreger amerikai, Stefan Velgus lengyel, Harald Krechmar keletnémet művész, valamint leningrádi karikaturisták „Harcos ceruza” nevű kollektívája és a Vietnami Demokratikus Köztársaság Mü- vészszövetsége kapta. Bemutatunk három rajzot a politikai szatíra mestereinek alkotásai közül. Jean Effel (Franciaország): Kép szöveg nélkül Kukrinikszi (Szovjetunió): Menetelés a mocsárban rnnra-K / AiHon Refreger (USA): Napalm Napóleon bútorai Szekszárdon? Különös empire-keleti stílusú bútorok láthatók a szekszárdi Béri Balogh Ádám Múzeum emeleti folyosóján: művésziesen aranyozott díszítésű 7 fiókos almárium, lecsapható lapu író- szekreny, gyöngy házberaká- sos intarziás ékszerszekrénykék, alabástrom-asztal és egybek. A Napóleon halálfejes lepke emblémájával feltűnően díszített bútorok Baranya megyéből, a Monte- nouvo hercegi család nérnet- bólyi volt kastélyából kerültek a második világháború végén a szekszárdi múzeumba, a Tolna megyében élt fő- erdészük közvetítésével. A főúri dámák lakosztályát ékesítő egykori bútorokat a hagyomány szerint Bonaparte Napóleon másod’k feleségének: Mária Lujzának készí'tette ajándékba. A szekrények aranyozott díszein szembetűnő és sűrűn látható a világhódító közismert jelvénye, megtalálható rajtuk Apolló lantja* továbbá a nílusi lótuszvirág. Némelyiket az óegyiptomi templomok osziopfőihez hasonló faragások és a fáró szarkofágjain látható királyi alakok másainak kis szobrai és pál- más állványtartó, félmeztelen női figurák ékesítik. A monokini korabeli papnőknek e szobrocskái fekete színűek, s ebből arra lehet következtetni, hogy Napóleon a Mária Lujzával való frigye után sem felejtette el a Martinique szigetéről származó első feleségét: Josephine Beauhamaist. Némelyek szerint, a „fekete császárné” aranydiadémos szoborportrá- ja felfedezhető az alakok között. Az értékes műkincseknek a Napóleon személyéhez fűződő szájhagyományát támogatja, hegv a Moníenuovo- család a Habsburg ágon rokonságban volt Mára Lujzával, Ferenc osztrák császár lányával Napóleon második feleségével. A legenda sae* rint, amelyet az egykori fő- erdész is megerősített annak idején, a császárné rokonainak ajándékozta emlékül a becses bútordarabokat, esetleg' örökléssel jutottak birtokukba. Ez el is képzelhető. Azok azonban, akik a bútorok történetéről érdemlegeset mondhatnának, már nem élnek, vagy ismeretlen a hollétük. M’ndenesetre az bizonyos, hogy a szekszárdi múzeum műk'ncsei Napóleon-korabeliek. s egy napon még kiderülhet, hogy Mária Lujzának valóban volt köze hozzájuk. Ennek kutatását az is elősegítheti, hogy Szekszárd tes v Vvárosa lett Bezons-nak, Párizs egyik k ül városának s a . jövőben ápolják a kulturális kapcsolatokat. 1970. február I* vasáru a#
