Népújság, 1970. február (21. évfolyam, 27-50. szám)
1970-02-08 / 33. szám
Mikor fizetik a nyereségrészesedést? Kinek mennyi jut az idén ? Módosítják a kollektív szerződést Egyre gyakrabban 'kérdezik az emberek, hogy az idén mikor fizetik a nyereségrészesedést, és ki, mennyit kap? A’ nyereségrészesedési március második felében, vagy április elején fizetik. Az idén miért fizetnek később, xnánt az előző években? Azért, mert a kormány határozatot hozott a nyereségrészesedési alap kategóriák szerinti felosztásának megszüntetéséről és az idén már az új módszer szerint kell felosztani a részesedési alapot Ezért szükséges, hogy a vállalatok előbb dolgozzák ki az új érdekeltségi rendszerüket, módosítsák a kollektiv szerződést és csak ezután osszák fel a részesedési alapot. Mitől függ, hogy ki menynyit kap? Természetesen ezt nem a kormányrendelet határozza meg, az új rendelkezések csak általános elveket tartalmaznak. Elsősorban a vállalati nyereség nagyságától függ, hogy abból jut-e annyi, mint tavaly, vagy va-' iamelyest több, esetleg kevesebb. Fokozott differenciálást Az új felosztási rendszer alapvető célkitűzése az, hogy mindenki a végzett munka mennyisége és minősége szerint kapja jövedelmét. Antikor a béreket és a részesedést elosztják, a tényleges munka szerint az eddiginél jobban kell differenciálni. Bizonyára ezt az elvet köny- nyebb kimondani, mint a gyakorlatban megvalósítani. De ha azt akarjuk, hogy előbbre jussunk, hogy jövőre is legyen mit elosztani. akkor nem elég az általános elveket hangoztatni és nem' -szabad további felsőb b utasításokra várni, ■-hanem minden üzemben már most hozzá kell látni a gazdaságos . termelés és értékesítés feltételeinek megvalósításához. Az új rendelkezés szerint a részesedés év végi elosz fásakor mindenekelőtt a bérek arányát veszik figyelembe. De ez nem jelenti azt, hogy csak a bérek arányában osztják el a részesedést. Továbbra is célszerű, ha figyelembe veszik az eltöltött éveket, ha az eddiginél jobban megbecsülik a törzsgárdát. Ezt aligha vitatják azoknál a vállalatoknál, ahol munkaerőgonddal küzdenek, ahol olyan mértékű a munkaerő-csábítás, hogy egyre inkább veszélybe kerül a termelés folyamatossága. De hogyan, milyen mértékben vegyék figyelembe a vállalatnál töltött éveket, leit tekintsenek a törzsgárda tagjának? Ezen már lehet és kell is vitatkozni. Országos ag*tációs és propaganda tanácskozás A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának rendezésében a párt-, társadalmi és tömegszervezetek agitációval és propagandával foglalkozó vezető politikai munkatársai, valamint a sajtó, a rádió és a televízió vezetői háromnapos országos tanácskozáson beszélték meg az időszerű politikai és gazdasági kérdésekkel kapcsolatos feladatokat. A tanácskozáson megjelent és üdvözölte a résztvevőket Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának titkára. A tanácskozáson előadást tartott Foc'r, Jenő, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Minisztertanács elnöke, Pallai Árpád, a Központi Bizottság titkára, Grósz Károly, Káplár József és Mónii Gyula, a KB osztályvezető-helyettesei, tovább '. Szabó Káinén, a Marx Karoly Köz- Igazdaságtudományi Egyetem ’ rektora. Találkozott a részi I vevőkkel Ácséi György, azt MSZMP. Közpomi -í fláoak titkár« j Miért kell ezen vitatkozni? Határozza meg a rendem let, hogy ki tartozik a törzsgárdához, egységesen mondják meg „fent”, hogy az eltöltött evek után hány százalékos pótlék jár és akkor vitának nincs helye, — hangoztatják többen. Kétségtelen, így egyszerűbb, így könnyebb lenne a vállalatvezetők gond.ia. De lehet-e egységesen, központi rendelkezéssel szabályozni a hűség- jutalmat Budapesten, Szabolcs megyében, vagy a Finomszerei vénygyárban ? Vajon az építőipari vállalatnál ugyanannyi hűségjutalmat érdeméi a központi irodában dolgozó gépírónő, mint a rakodómunkás, vagy az állványozó? De a vasas szakmában is más három műszakba, vagy egy műszakba járni, és nagy különbség a legkorszerűbb műhelyben, vagy füstben, a koszban nehéz munkát végezni. Az említett példákból is nyilvánvaló, hogy a bérarányon felüli részesedés-pót- lékolást csali „lent”, a vállalatnál dönthetik el. ahol jól ismerik a körülményeket, a lehetőségeket és a következő évek célkitűzéseit. Ezért helyes, hogy az új felosztási rendszer nagyobb hatáskört biztosít a vállalatok számára. Nemcsak helyes, hanem szükséges is, hogy a „vállalati törvénykönyvben”, a kollektív szerződésben döntsenek az ösztönzésre szolgáló eszközök felhasználásának elvéről, arányairól, és leghatékonyabb módszereiről. Helyeseljük a Heves megyei Bútoripari Vállalat elgondolását, hogy a hűség- jutalmat negyedévenként akarják kifizetni. Így jobban megtartják a .törzsgárdához tartozó, jó szakembereket, mintha adminisztratív módszerekhez folyamoctaán-ak. Az átlagosnál többet, illetve kevesebbet Kétségtelen, a részesedést a bérék arányában is igazságosan el lehelbe osztani, ha a hérek hűen kifejeznék a végzett munka mennyiségét. értékét és a vállalati összes nyereségre gyakorolt hatását. De aligha van az országban olyan vállalat, ahol a bérek ennek a hármas követelménynek megfelelnének. Lehetséges, hogy ugyanabban az üzemben dolgozik lsét azonos korú esztergályos és mindkettőnek órabére 8 forint. De ezek közül az egyik egy óv alatt három munkahelyet járt be és amikor visszajött, akkor „harcolta ki” a nyolc forintot és azóta sem iparkodik jobban, mint amikor először dolgozott a gyárban. De a másik esztergályosra tíz év óta mindig lehet számítani. Nem „vagja össze” a munkát, különféle ügyeskedéssel teljesítményét nem tornázza fel 115 százalékra, ám selejt- je alig alvad, és ha új gyártmányhoz kezdenek. vagy olyan munka akad. amin gondolkodni kell, akkor neki adja ki a művezető. Méltányos, igazságos és főleg ösztönző-e, hogy ez a kért esztergályos egyformán keressen? Nyilvánvalóan nem. A törxsgá rd a és a munka becsülete Minél előbb érdem szerint differenciáim kell az alapbérekben is. de a részesedési alap felosztásánál már most többet kapjon, aki egész évben jobban iparkodott, aki a vállalati nyereséghez az átlagnál nagyobb összeggel járult hozzá, az az átlagosnál többet kapjon. Jó kezdeményezésnek tartjuk, hogy a Heves megyei Tanácsi Építőipari Vállalat minden dolgozóját az éves munka, hűség és magatartás szerint értékeli és a „bizonyítvány osztályzata” szerint az egyik kőműves, vagy vízvezetékszerelő csak ezer forint részesedést, de a másik érdeme szerint négy-ötezer forintot kap. Minél nagyobb, minél fontosabb beosztásban dolgoznak az emberek, annál inkább lehet és szükséges is köztük az anyagi juttatás tekintetében különbséget tenni. Jogosan felvethető, hogy az érdem Szerinti nagyobb differenciálásra eddig is mód volt, a Jiategórián belül .is adhattak az átlagosnál jóval kevesebbet, vagy sokkal több részesedést és béri. Kétség- leien, a lehetőség erre megvolt. De kevés vállalatnál éltek a lehetőséggel, túlzottan úrrá lett az egyen lősdi és a kategóriák elve, „beska- tulyázták” az embereket, túlzottan mechanikussá tették az értékelést. Az egyenlős-di ideje lejárt, az általános rendelkezés „szólamát” a vállalat adottságaira kell „hangszerelni”. Mindenkinek a végzett munkája szerint kell elosztani a bért és a részesedést. Az arányokat és a hatékony elosztás módját a kolléktív szerződés rögzíti. Éppen ezért a kollektív szerződés módosítása nemcsak az igazgató és a szakszervezeti titkár feladata, hanem az egész kollektíva ügye és érdeke. Dr. Fazekas László A szakmunkásképzés új törvénye ÍV. Hogyan tovább? Ma mar nem keli túl komolyan venni a szakmunkásvizsgára készülő fiatalok fogadkozását, amikor a tanulás és a, további életvitelük kibékíthetetlen ellentétét fejtegetik. Aki egyszer kiadósán megkóstolta a tanulás, az ismeretszerzés jó ízét, örömét és hozzá még fiatal is. nagyobb rábeszélés nélkül is eltöpreng azon: hogyan tovább? Irány az érettségi! A szakmunkásképzésről alkotott törvény és végrehajtási rendelet intézményesen biztosítja azokat a feltételeket,, amelyek az ifjú szakmunkások továbbtanulásához szükségesek. Amint erről az első részben már szó volt, a szakmunkásképző iskola eredményesen végzett növendékeinek a szakmunkásképesítés mellett nem befejezett középiskolai képzést nyújt. A továbbtanulás szempontjából ez azt jelenti, hogy a fiatal szakmunkás .elsősorban a dolgozók középiskoláiban — közvetlenül, vagy különbözeti vizsgával — a tanulmányi idő beszámítással tanulhat tovább. A rendelkezések értelmében, aki a szakmunkásképző iskola ,.B” emeltszintű tagozatán eredményesen végzett, különbözeti vizsga nélkül továbbtanulhat a szakmájának megíeT lelő dolgozók szakközépiskolája III. osztályában, , s így becsületes tanulással Ítél év múlva zsebében lehet az érettségi bizonyítvány. Különbözeti vizsga révén idő- beszámítással tanulhatnak tovább azok is, akik nappali tagozaton, vágj' egyéb középiskolában akarják tanulmányaikat folytatni, valamint az „A” tagozaton végzett szakmunkások. A vállalatok kötelesek elősegíteni elsősorban azoknak a fiataloknak a továbbtanulását. akik a szakmunkásképzö iskolai tanulmányaik befejezése után közvetlenül jelentkeznek a megfelelő szakközépiskolák esti tagozatára. Kincset ér a második szakma Nyitva az út a továbbtanuláshoz azok előtt is, akik az érettségi helyett egy második. vagy kiegészítő szakmunkás-képesítés megszerzését helyezik előnyben. Alapszakmai képzésben részesült szakmunkások az alapszakmából leágazó szakmák közül tetszés szerint választhatnak. hogy a meglevő mellé, melyekből kívánnak további képesítést szerezni. Aki például a gépi forgácsoló alapszakmát tanulva esztergályos szakképzettséget szerzett, választhat, hogy az alapszakmához tartozó még másik két szakma — köszörűs, marós — közül melyikből akar szakmunkásvizsgát tenni. Bármelyikből, vagy egymást követően mind a kettőből levizsgázhat az a jelentkező, aki az általa megjelölt szakmában már rendelkezik a tantervnek megfelelő szakmai gyakorlattal, az alapszakmában 1972 után kapott szakmunkás-bizonyítványt, és annak kiállítása óta 10 év nem telt el. Második, vagy további szakmunkásvizsgát az tehet, alá a második, vagy harmadik szakma tantárgyaiból sikerrel levizsgázott és az újabb szakmából, az Országos Szakmunkásképzési Jegyzékben előírt képzési idővel egyező — bizonyos esetekben annál egy évvel hosz- szabb — szakmai gyakorlatot szerzett. Már ma is kincs birtokosa az, aki két. vagy több szakmát mondhat magáénak. A fejlődés útját fürkészve úgy tűnik, hogy e kincs árfolyama a jövőben gyors ütemben növekszik és birtoklása a szakmunkások boldogulásának egyre nélkülözhetetlenebb félté télévé válik. Szakmunká5kép<?s!lés felnőtteknek A szakmunkások iránti igények hazánkban már so:- év óta gyorsabban nőnek, mint amennyit a szakmunkásképző iskolák a hagyományos modort kielégíthetnek. Azután vannak olyan szakmák, amelyekben különböző sajátosságok miatt csak munkaviszonyban állók számára lehetséges szakmunkásképzés. Jelentős az olyan dolgozók száma is, akik az arra legalkalmasabb éveikben valamilyen okból nem tanulhattak szakmunkásképző iskolák nappali tagozatán. Mindezekre való tekintettel az új jogszabályok rendelkeznek annak módjáról, hogyan szerezhetnek szakmunkás-képesítést a munkaviszonyban álló dolgozók. A korábbiakhoz hasonlóan ezután is lehetséges, hogy azok, akik megfelelnek a munkaviszonyban előirt életkori, iskolai végzettségre és szakmai gyakorlatra vonatkozó feltételeknek — szakmunkásképző tanfolyam elvégzésével. vagy egyéni felkészüléssel elsajátítsák a szakmunkásképesítéshez szükséges elméleti és gyakorlati ismereteket. Kiegészül mindez egy újabb lehetőséggel, mert az új törvény alapján a szakmunkásképző iskolákban esti, „D” tagozatot szervezhetnek a munkaviszonyban álló, 2ó. életévüket betöltött dolgozók szakképzésére. A szakmunkásképző iskola esti tagozata a nappali tagozattal azonos képesítést és iskolai végzettséget nyújt az Jtt tanulóknak, ezért, akinek módjában, áll, éljen ezzel az új. értékes alkalommal. Gy. 7 Misii évre előre megjósolták az igény változását a Recski Állami C*a/óaságban Gyümölcsexport a Szovjetunióba, az NDK-ba és Finnországba — Eleinte nagy területen gazdálkodtunk. 1950-ben alakult meg az állami gazdaság, az Országos Gyümölcstermesztő Vállalatból önállósulva, ötezer holdon1 kezdtünk el gazdálkodni. Később kettévált az egeresein és recski részleg, maradt ieleare«i a munkáról (PAR Az ipari termelés alakulása (1965-1969) A’íövárersi és'vidéki ipartelepek termelésének alakulása 1969-ben (1968 = 100%) Jpz =n =9*. t!4S % * l - ...a, 140% 4—-s mo % 1965 1966 1967 1968 1969 1970 100% iP4%BUDAPEST yffí VIDÉK «2 A főbb ágazatok termelésének eh ' (1968 - 100%) Hiradóstechniko U0 % 1 tcX.3 '-N-* 2 % ■e» Közlekedési eszközül. 108 % ezerötszáz holdnyi területünk, amelynek java része gyümölcs volt. A téli alma termesztésére specializálódtunk — mondja Ivádv Gyula főkönyvelő. — Ma bizonyos telítettség tapasztalható a piacon. Milyen hatással van ez a termelésre? — A hazai piacot valóban elárasztotta az alma. Szerintem ez korántsem idegesítő jelenség. A gyümölcstermelő gazdaságoknak jobb minőségre kell törekedniük, külsőleg is tetszetősebb árut kell adniuk, hogy versenyben tudjanak maradni. Nálunk például elkészültek a gyümölcsöst és a csomagolóközpontot összekötő portalaní- tott utak, így rázkódásmentesen, gyorsan tudunk szállítani, ami lényegesen befolyásolja a piacra kerülő gyümölcs minőségét. A belföldi piaccal szemben az exportlehetőségek szinte korlátlanok. Az elmúlt évben a Szovjetunióba, Finnországba, NDK-ba, Ny u gat-N émetországba annyit szállíthattunk, amennyit akartunk, ha a minőség megfelelő volt. — Rentábilis az almatermesztés? — 1953 óta vagyok a gazdaságban főkönyvelő, négy év kivételével kifizetődő, gazdaságos volt a termelés. — Az utóbbi években nagyobb kereslet mutatkozik a csonthéjasok, a cseresznye, a meggy iránt, igazodtak-e a változásokhoz? — Amikor Láttuk, hogy mindenki nagy lendülettel fogott az almások telepítéséhez, mi megkezdtük egy közel hetven holdas cseresznyés és meggyes telepítését. Az 1964-ben ültetett csemeték lassan termőre fordulnak, az igény a gyümölcs iránt egyre emelkedő tendenciát mutat. Jól döntöttünk hat évvel ezelőtt, amikor az igényede ilyen irányú megváltozásával számoltunk. — Mennyien dolgoznak az ország egyik legkisebb állami gazdaságában Recsken? — Mindössze százhúsz állandó tagunk van. — Mennyi a havi átlagkeresetük a munkásoknak? — Nyugodtan lehet számolni kétezer forintos átlagot. Dolgozóink hatvan, százaléka mezőgazdasági szakmunkás, akik a gazdaság kezdeményezésére végezték el a szakmunkásképző tánfo- lyamot. Az idén jubilál a gazdaság. Húsz éves lesz. Hogyan, milyen alapokkal indul az új esztendőnek? — Az elmúlt és tiszta nyeresége a „mini” gazdaságban 1,6 millió forint volt. Erőgép-állományunk felet most cseréltük ki új gépekre. Ha az időjárás is olyan lelkiismeretesen készül az új gazdasági évre mint mi: gazdag, szép jubileumot ünnepelhetünk majd. (—sz.) 1930. február 8., vasárnap
