Népújság, 1970. február (21. évfolyam, 27-50. szám)

1970-02-08 / 33. szám

I

~4y...h..éf a világpolitikában

Koszíc^t üzenet — Arab „kiscsúcs" — Holdújév Vietnamban — Francia pártkongresszus Tárgyalások Varsóban és Moszkvában

A hareai néphadsereg születésnapja

A koreai néphadsereg ma ü nnepli fennél - 'iáéinak 22. évfordulóját. E hat sereg büszkén '■vallja elődjének azokat a partizánegységeket, 'amelyek a második világháború befejezéséig 'másfél évtizedes elszánt forradalmi harcot ;folytattak a Japán hódítók ellen. A koreai 'néphadsereg megalakulásának első napjától 'kezdve, a párt vezetésével lépésről lépésre zúzda szét az ellenség megismétlődő provokációit és védelmezte a köztársaság északi részén a forradalom vívmányait. Dél-Koreát az amerikai imperialisták szállták meg.

Alig öt évvel a koreai népnek a japán imperialista uralom, alóli felszabadulása és két évvel a néphadsereg megalakulása után az amerikai agresszorok több mint kétmilliónyi. korszerű haditechnikával felszerelt szárazföldi, tengeri és légi ereje. 15 ország zsoldos hadseregével és a dél-koreai bábhadsereggel szövetkezve megtámadta a fiatal köztársaságot. , .

A, honvédő háborúban a hős kut sai 'néphadsereg, a szabadságáért és ftiggeiienségéért harcoló koréi nép térdre kényszeritette az vj- resszorokat. A három évig tartó háborúba]', tíz ellenség több'mint. egymillió katonái, köztük majdnem 400 ezer amerikait, több mint 12 ezer repülőgépet, 250 hadihajót és nuts jelentős harci, technikai felszerelést veszített.

Az elmúlt 22 év alatt a néphadsereg mind politikailag, mind eszmeileg, mind pedig a haditechnikában megerősödött és gazdag tapasztalatokkal rendelkező, erős forradalmi fegyeveres erővé fejlődött. A hős koreai néphadsereget, az egész koreai népet eltölti az elhatározottság, hogy következetesen visszaveri az agresszorok minden támadását. Ebben a harcban eddig is számíthattak a világ népei, mindenek előtt a szocialista országok — köztük hazánk — testvéri együttérzésére és támogatására.

cg.)

Fold, kenyér, ssahadság!

A Közel-Keletről szóló jelenítsek naponta újabb és uji.bb összecsapásokról, harci cselekményekről számolnak. be. Hevességük már- réáf a tűzszünet felborulásába! fenyeget. Nyilván ez késztette Koszigin szovjet miniszterelnököt, hogy üzenetet juttasson el a három nyugat' nagyhatalom kormányfőihez, amelyben fel- ’ hívta a figyelmüket a közel- keleti helyzet új veszélyeire. és sürgette az ENSZ keretében megkezdett négyhatalmi tanácskozások fokozását. A kairói A1 Ahram szerint az üzenetben, amelyet Nasszer elnöknek is eljuttattok, Koszigin miniszterelnök ■bejelentette:

„A Szovjetunió ENSZ- képviselője utasítást kapott arra, hogy minden lehetőt tegyen meg a négy nagyhatalom tanácskozásainak pozitív eredményéért”.

A* üzenet felhívja a figyelmet azokra a súlyos következményekre, amelyeket az Egyesült Államok által ■támogatott izraeli uralkodó körök magatartása vonhat maga után a Közel-Kelet és az egész világ békéjére nézve.

A szovjet kormányfő üzenetére Nixon, Pompidou és Wilson szánt» 24 órán belül elküldte válaszát. A francia elnök; szerint a Biztonsági •Tanácsnak követelnie kell, hogy az ellenségeskedő felek az ENSZ határozata értelmében állítsák helyre a tűzszüneti vonalat. Javasolta, hogy az ENSZ újítsa fel Gunnar Jarring küldetését a konfliktus kiszélesedésének megelőzésére. Nixón amerikai elnök tárgyalásokat javasolt a fegyverszállítások kétoldalú korlátozására, és hangoztatta, hogy az Egyesül Államok erőfeszítéseket tesz a tűzszüneti megállapodások betartására. Ugyanakkor megismétli a korábban előterjesztett amerikai ..békeindítványokat”, ami azt mutatja, hogy az amerikai álláspont változatlanul merev. Ezt a magatartást bírálta a párizsi L’ Humanité, amikor megállapította:

a Közel-Keleten a helyzet annyira robbanékony, hogy nem volna szabad olajat önteni a tűzre, amint azt Izrael hamis barátai tették.

„Ennek a népnek rossz szolgálatokat tesznek — írja a lap —, ha vezetőit arra bátorítják, hogy makacsul folytassák kalandjukat”.

A hét végén ült össze Kairóban az arab országok „kis- csúcsértekezlete”, amelyen az Izraellel közvetlenül szembenálló országok vesznek részt Husszein Jordániái király már az értekezlet előtt tárgyalt az EAK fővárosában Nasszer elnökkel a hírek szerint mindenekelőtt katonai kérdésekről. Az AJ Ahram úgy értesült, hogy e tanácskozást követően sor kerül az egyiptomi —líbiai—szudánd „hármas- szövetség” újabb, legmagasabb szintű tanácskozásaira.

Vietnamban rövid időre elhallgattak a fegyverek. Míg azonban a DNFF négy napos fegyvernyugvást hirdetett, addig az amerikaiak és a saigoni bábkormány csupán 24 órás tűzszünethez járultak hozzá.

S alig telt le a 24 óra, máris megindították támadásaikat 0 demilltarízáU övezettől délre eső területeken és Saigon környékén.

A francia politikai életnek és az európai munkás- jnozi.aioi.mak jelentős eseménye volt a héten u Francia Kommunista Párt XIX. kongresszusa. amelyen az egészségi állapota miatt tá1110. ietorwr 8* vgsirnap

volievő Waldeok Rochet főtitkár helyett Georges Marchais. a központi bizottság titkára tartotta a főbeszámolót a monopóliumok elleni harcról, valamint a munkások és a demokratikus erők együttes fellépéséről a demokráciáért és a szocializmusért.

A kongresszus jelentőségére utal, hogy azon 65 testvérpárt küldöttei vettek részt. Az SZKP KB nevében Kirilenko, az MSZMP nevében Nyers Rezső üdvözölte a kongresszust.

Az európai együttműködés ellenzői nem tudják gyengíteni a biztonsági értekezlet vonzerejét — állapította meg a moszkvai Pravda vezércikke —, már 24 európai állam foglalt állást az értekezlet összehívása mellett, közöttük a szocialista országokon és a semlegeseken — Finnország, Ausztria stb. — kívül több NATO-tagország, így Norvégia, Dánia és Iz- land kormányai ugyancsak leszögezték, hogy kívánatosnak tartják a tárgyalások mielőbbi megkezdését. Kar- jalainen finn külügyminiszter a hét elején közölte, hogy kormánya 35 országnak eljuttatott levelére csupán négy ország — Görögország, Törökország, Málta és Albánia — nem válaszolt A finn külügyminiszter arról is beszámolt, hogy a múlt héten Washington „szóbelileg” foglalt állást. A válasz, szerinte „nem minősíthető negatívnak”. Nem adott még végleMég a THE WASHINGTON

POST is tartózkodóan kommentálja Nixon elnöknek az Unió helyzetét ismertető üzenetét. „Az üzenet az Unió helyzetéről nagyon rövid élettartamú politikai esemény. A szertartást kísérő harsonaszó és a pillanat varázsa csaknem azonnal szertefoszlik a benne foglalt ígéretek hagyományos bizonytalanságában” — hangoztatja és hozzáfűzi: „Nixon felvázolta azt, aminek el kell jönnie, anélkül azonban, hogy akárcsak világos célzást is tett volna arra, hogyan fog mindez megvalósulni”.

Az ugyancsak amerikai INTERNATIONAL HERALD TRIBUNE szerint is „szónoki értelemben” mondott Nixon újakat, mikor „új amerikai kísérletet, új koncepciókat és politikát, új programokat, új útkeresést, újfajta amerikai életet, új szövetségi szellemet, új utat a jövő felé” ígért — anélkül, hogy konkrét áttekintést adott volna a Fehér Házban eltöltött első évének ellentéteiről, problémáiról, megoldásukról a jövőben.

A fenti értékelések mellett is sok kommentár jelent meg a világsajtóban az üzenetről, majd az azt követő, január végi elnöki sajtókonferenciáról és az elnök február 2-i költségvetési beszédéről a közben lezajlott amerikai—angol tanácskozásokról — hiszen mindezekből összességében mégis csak kibontakozott az Egyesült Államok jelenlegi világpolitikájának általános vonalvezetése.

Mint a világlapok elmondották, Nixon megnyilatkozásai „a béke és a biztonság fenntartása szükségletével” próbálja indokolni az új katonai költségvetést. Ennek keretében „a Pentagon a többi között ki akarja bővíteni a Safeguard ellenraké- ta-rendszert, korszerűbb támadórakétákat akarnak bevezetni, jelentős összegeket szánnak az új fegyverfajták kifejlesztésére” —. jelenti az AP.

Magában Amerikában is legtöbb bírálat Nixon költségvetése katonai programját érte. A NEW YORK TIMES például február 2-i vezércikkében a programot „fan- lasi! ikusan költségesnek és veszélyesnek” mondotta, A WASHINGTON POST «M*

ges választ a francia és az olasz kormány.

Az európai biztonság témakörébe tartoznak a Varsóban, illetve a Moszkvában folyó tárgyalások a nyugatnémet kormány képviselőivel.

A lengyel fővárosban el-: sŐ ízben került sor politikai tárgyalásokra a Lengyel Nép- köztársaság és a Német Szövetségi Köztársaság képviselői között. A megbeszélések jelentőségét aláhúzza, hogy a küldöttségeket olyan gazdag politikai múlttal és diplomáciai tapasztalattal rendelkező személyek vezetik, mint Jozef Winiewicz lengyel külügyminiszter-helyettes, és Duchwitz nyugatnémet külügyi államtitkár. Go- mulka, a LEM KB első titkára a tárgyalások megkezdésének előestéjén beszédet mondott a Zeran Autógyár munkásai előtt. Nem hagyott, kétséget afelől, hogy a lengyel—nyugatnémet megállapodások előfeltétele az európai realitások, s ezen belül az Odera—Ncisse-határ elismerése.

Rámutatott arra is, hogy az eszmecsere az európai biztonsági értekezlet előkészítésével függ össze. Az eddigi megbeszélésekről közzétett jelentések szerint a tanácskozásokat őszinteség és tárgyilagosság jellemezte és ezek hasznosnak bizonyultak. Eközben Moszkvában folytatódtak a szovjet—nyugatnémet megbeszélések az erőszakról történő lemondásról. Gát! István

riht „a terv visszatérés a kormány kemény vonalához és semmiképpen sem segíti elő a fegyverkezési verseny lassítását vagy megszüntetését”,

Mansfield szenátor tv-nyi- iatkozatában hangoztatta, hogy „a washingtoni kormány altkor akar újabb hatalmas összegeket katonai célokra fordítani, amikor az országban számos megoldatlan szociális probléma van.”

„A harc széles fronton folyik az Egyesült Államokban a leszerelés hívei és a fegyverkezési hajsza szószólói között” —, mutatott rá nemrégiben egy cikkében az IZVESZTYIJA. „Nemcsak a közvélemény képviselői, hanem befolyásos politikusok és a fegyvergyártásban nem érdekelt üzletemberek is a megnövekedett katonai kiadások lényeges csökkentését követelik”.

„Természetesen naivitás lenne azt gondolni — írja a lap —, hogy most majd visz- szavonulót fújnak azok, akiknek a fegyverkezési hajsza zsíros bevételi forrást, kiapadhatatlan bőségszarut jelent. Ugyanakkor viszont jelentősen növekszik az amerikai nép széles rétegeinek ellenállása ezekkel a körökkel szemben.”

Nixon — mint az amerikai lapok közük — bőven szólott, kérdésekre válaszolva is, a vietnami háborúról. „Az amerikai csapatok kivonásának üteme a program teljesítésétől, a hadműveletek szintjétől. Illetve a párizsi tárgyalások alakulásától függ” — hangoztatta, utalva belt*

AZ IDEIGLENES nemzeti kormány 1944. decemberi megalakulását követő időszak nemcsak a demokratikus forradalmi népmozga- lom kibontakozásának, hanem egyben az osztályharc élesedésének az időszaka is volt. Míg a dolgozó tömegek nagy többsége — elsősorban a munkásosztály, továbbá a föld nélküli és kisbirtokos parasztság — a Függetlenségi Front programját egészében magáévá tette és azonnal megvalósítandó feladatnak tekintette, addig a polgárság, a gazdag parasztság és természetesen a kormányban részt vevő jobboldal számára a program elfogadása csak szükségszerű kompromisszum volt. A program németellenes pontjait még úgy ahogy elfogadták, egyéb lényeges követeléseit azonban — a tőkés kizsákmányolás korlátozását és radikális földreform végrehajtását — már nem tették magukévá. Arra spepontra jutottak a megbeszélések”.

Érdekes ebben az összefüggésben Averell Harriman- nak a UPI kérésére adott nyilatkozata. Harriman, aki annak idején az amerikai küldöttséget vezette a párizsi tárgyalásokon és e megbízatásától 1989. január 8-án felmentését kérte, jelenleg a demokrata párt politikai tanácsa nemzetközi bizottságának elnöke —, nyilatkozatában hangsúlyozza: „Nixon vietnami politikájának a demokrata pártban és a köz- társasági pártban egyaránt vannak támogatói és ellenzői ... A vietnami háború külpolitikánk legkritikusabb elkötelezettsége. Ennek a háborúnak hatalmas ára van: elsősorban sok amerikai fiatal tragikus pusztulása, másodsorban évi 25—30 milliárd dollár, ami nagyon hiányzik gazdasági életünkből.”

„Nixon nem félemlft meg bennünket — válaszolta a dél-vietnami FELSZABADULÁSI HÍRÜGYNÖKSÉG, az amerikai elnök Vietnamot illető kijelentéseire. — Dél- Vietnam lakossága elszántan folytatja a harcot az agresz- szor ellen a győzelemig és nem fél a fenyegetésektől. Ha az Egyesült Államok valóban akarja a békét, a délvietnami nép kész a tárgyalásra a békéért. Ha viszont folytatja az agresszív háború fokozását, abban az igyekezetében, hogy ’az erő helyzetében’ legyen a harcmezőn és a tárgyalóasztalnál, megkapja a megfelelő választ.”

A francia FIGARO közölt.: az egyik közvélemény-kutató Intézet jelentését a franeia—» amerikai vinsonyfóli Mos*

kuláltak, hogy e törekvések realizálását később majd megakadályozhatják. A magyar polgárság németellenes szárnya nem népi demokratikus változást akart, hanem legfeljebb nyugati típusú polgári demokráciát.

19 4 5. JANUÁRJÁTÓL mindinkább előtérbe került a Függetlenségi Front programjának teljes megvalósítása, az ország gazdaságitársadalmi rendjének forradalmi átalakítása. Ilyen körülmények között természetesen kiéleződtek az ellentétek a különböző osztályok és csoportok között.1 1945. elején elsősorban a demokratikus hadsereg megszervezése és a Németország elleni háborúban való aktív részvétel a fasizmus és a reakció elleni következetes harc mindenkelőtt az állam- apparátus demokratizálása, végül a földreform végrehajtása került előtérbe.

Ez volt a politikai háttere az 1945. február 8-án rendekérdezték — és megválaszolták — az alábbi négy állapot közül mi tűnik a legjobbnak?

A válaszok:

1. Katonai szövetség Franciaországnak a NATO-ba visszatérésével: 12 százalék,

2. Politikai szövetség katonai szövetség nélkül: 13 százalék,

3. Baráti kapcsolatok, különösebb szövetség nélkül: 44 százalék,

4. A lehető legnagyobb

függetlenség: 20 százalék.

(Nincs véleménye 11 százaléknak.)

Nixon — mint az AFP francia hírügynökség kiemelte — utalt arra, hogy a Líbiának nyújtott francia fegyverszállítások „gondot okoznak” Washingtonnak, különösen azért, mert „ez kihat a francia—amerikai kapcsolatokra”

„Pomptdou érkezése előtt — írja ezzel kapcsolatban a LE MONDE —, Nixon a francia—amerikai kapcsolatok javulását, ugyanakkor néhány nézetkülönbség meglétét állapította meg.”

„Az ellentétek — hangzik a beszámolóban —, a NATO, valamint a Közel-Kelet problematikájában jelentkeznek, ennek megfelelően ezek a kérdések nyilvánvalóan szerepelnek majd Nixon és Pomp'dou tárgyalásainak programján, a francia elnöknek februárban az Egyesült Államokba .látogatása alkalmával.'’ '

Ami az amerikai—angol kapcsolatokat Heti, a legtöbb amerikai lap kommentátora egyetért abban, hogy „Wilson brit miniszterelnök január végi egyesült álig.

zett budapesi kommunista aktívaülésnek, amelyen a magyar kommunisták először fogalmazták meg ennek az időszaknak a következő hónapokban milliókat mozgósító hármas jelszavát; „Föld. kenyér, szabadság!.'’' Az MKP-nak ez az aktíva- ülése, amelyre akkor került sor, amikor még Buda fef sem szabadult fővárosunk tehát csonka volt és a sző szoros értelmében romokban hevert, jól mutatta, hogy az egyetlen szervezet, a tömegeket mozgósítani képes politikai erő a kommun- - ták pártja volt. A januu-i hetekben a kommunisták »s más antifasiszták kezdeményezésére Indult meg a köz- igazgatás is, szerveződtek a nemzeti bizottságok.

ENTVISK A HŐSI időszaknak volt első, nagyszabású seregszemléje az 1945. február 8-án tartott kommu.nista aktívaértekezlet.

U. L. .

mokbeli villámlátogatásán ismét bizonyságát adta, Iw. di 'ft - teljesen-egyetért. Washington nal olyan kérdésekben, mjlihmr Vietnam, Közel-Kelet, a NATO és mások”.

Mint a PRAVDA londoni tudósítója írja „Wilson washingtoni sajtóértekezletén és az angol parlamentben elhangzott beszámolójában újból alátámasztotta korábbi nyilatkozatát a NATO megerősítésének szükségességéről. Az összeurópai biztonsági értekezlet összehívásával kapcsolatban Wilson újból kijelentette, hogy az Ilyenfajta értekezlet csak alapos előkészületek után lehet sikeres.”

A NOVOJE VREMJA élesen elítéli az európai biztonsági értekezlet megtartása ellen akcióba lépett „atlan- tista” erőket. A szovjet hetilap különösen két manőverre irányítja rá a figyelmet: egyrészt rámutat arra, hogy ezek a körök az utóbbi időben mind gyakrabban szólítanak fel „óvatos lassúságra”, a biztonsági konferencia összehívását illetően, másrészt kísérleteket tesznék arra, hogy a jövendő értekezlet napirendjét a jelen szakaszban megoldásra még nem érett kérdésekkel terheljék.

„Bárhogyan fondorkodja- nak is az összeurópai együttműködés ellenzői, nem tudják gyengíteni a szocialista országok kezdeményezésének vonzóerejét —, hangsúlyozza február 2-i vezércikkében a PRAVDA. — Már 24 európai állam foglalt állást az európai biztonsági értekezlet ösz- szehívása mellett. Sokan közülük részt vesznek a tanácskozás előkészítésére irányuló gyakorlati intézkedések megvitatásában. Nemcsak Finnország, Ausztria és más, katonai szövetségeken kívül álló európai államok képviselői, hanem több NATO- tagállam — köztük Norvégia, Dánia, Island stb. — kormányai ismét leszögezték, hogy kívánatosnak tartják a tárgyalások mielőbbi megkezdését valamennyi európai ország képviselőinek részvételével. Az európai biztonsági érteke-let összehívása mellett foglaltak állást az Európa Tanács január végén Strasa- bourgban megtartott tanáca- kesó ayűtéáéftek résztvevő W5. (KS

az Egyesült Államok politikájáról