Népújság, 1970. február (21. évfolyam, 27-50. szám)
1970-02-01 / 27. szám
Az .időtényező”. Tudományos, vagy áltudományos megfogalmazás? Meglehet, de mindenesetre kicsit visszahökkentő. Időtényező. Pontosabban: tényező-e az idő? Egy ország sorsában, dolgában, a gazdasági életben, a kereskedelemben, az iparban. Hogyne! Még a kérdésfeltevés is naivnak tűnhet ma már, hiszen az ipar határidőkkel dolgozik, a melós normában, időbérben keresi a pénzét, a vonat percre indul és érkezik, mert a szállítás is határidős például. És a határidőt szidjuk, vagy gúnyoljuk, ha az építőipar nem ad át valamit az elvállalt és beígért időpontra. Ez egy. A másik: milliónyi tényező, történelmi és gazdasági, geológiai és földrajzi tényező mellett, s azon belül a magasan fejlett ipari államok magas fokú fejlettségét mennyiben és hogyan befolyásolja — az idő? Gondolom, rendkívüli módon. Az idő, amellyel másodpercre tudnak bánni, mert könnyen, vagy veríté- kezve, de megtanulták, hogy az idő pénz, hogy az idő visszafordíthatatlan folyamat. Bánni tudnak az idővel. Apáról fiúra, sőt talán déd- nagyapáról dédunokára szállt az idő szinte már mániákus, kultikus tisztelete. És az idő valóban pénz: terméktöbblet, többlettermék. Ülök a zárszámadási közgyűlésen. | A kezdést a tervek szerint 10 órára § gondolták, meghirdették hát kilenc- 4 re. Hogy tízre valóban összegyűljék ? a jó nép. De tíz óra is elmúlik jó- ^ val, mire megkezdődik az ünnepi $ aktus. Pél tizenegy, még mindig jön- § nek a kilenc órára hirdetett gyűlés- § re. 11 óra, még mindig nyílik és $ nyílik az ajtó. Fél tizenkettőkor is ^ van, aki betoppan, arcán egy kevés- & _____ 2 5 éve történt nyáron már három, vagy négy óra, — de mindenképpen hajnal a felkelés ideje. Igaz, manapság már, amikor az utazás nem jelent valami nagy eseményt falun élő, idősebb parasztemberek számára sem, van ^ bizonyos módosulás az időérzéket ^ illetően. Mert a busz nem vár. a ^ vonat se, aztán az üzletek is időre § nyitnak, zárnak, otthon a televízió. $ a rádió is „időre méri”, — egyszóval | van változás, kétségtelen. De ez még § nem lehet olyan mély, hogy egy § csapásra kiirtsa a génekbe ivódott évszázados időnélküliséget, hogy az, aki tegnap még az állattenyésztés, vagy a növénytermesztés kulcsmunkáinak nevével mérte az évet, az ma éber figyelemmel kísérje a futó másodperceket is. Márpedig ezek a futó másodpercek, az időtényező az egyik — és gondolom, nem is az utolsó — forsza, titka a korszerű, tudományos, magas technikai színvonalú termelésnek. Nemcsak a szerszámok használatára, a gépek ismeretére kell megtanítani az embereket ebben az országban, hanem sokunkat, nagyon sokunkat az idő érzékelésére. értékelésére és jó kihasználására is més. És ez egyáltalán nem lebecsülendő feladat! Nem túlzók: volt olyan öregasz- szony, aki a zárszóra érkezett az említett közgyűlésen. De sem meghökkenést, sem pironkodó zavart nem láttam az arcán. Igaz. öreg volt már. Számára az idő lrr ■" már a végtelent jelenik- /////✓✓////✓////> Begyújtották a kupolókemencét Tíz nappal azután, hogy a szovjet csapatok megérkeztek Gyöngyösre, az akkori Pesti út 63. sz. alatti épületben, ma: Vörös Hadsereg útja, néhány szovjet tiszt lélépett be. Egy őrnagy, egy százados és egy főhadnagy, Lehóczky Pált keresték. Azt 'kérték, hogy ismét gyújtsák be á kúpolókemen- oét, öntsenek vasat a szovjet csapjatok részére, készítsenek autóhoz és tankhoz való öntvényeket a kápolnai műhelynek. Lehóczky Pál, a tulajdonos azonnal szólt az udvarban lakó fiatalembernek, Gulyás Jánosnak, aki 42- től nála tanulta már a vasöntés mesterségét. Tizenhat emberrel A kemence nem kapott sérülést a front alatt. Koksz is volt elegendő, de hiányzott a villamos energia és a szakmunkásgárda. Gulyás János rövid idő alatt összeszedett 16 embert. Köztük Pethes Józsefet, aki ma is a Vas- és Fémipari Vállalatnál dolgozik, Both Józsefet, aki azóta már meghalt, Hiskár Mihályt, ő tolmács- kodott is, ma is ott lakik a régi üzem területén, mint nyugdíjas. Both Jánost, II- csik Lászlót, aki most a Kitérőgyártó Üzem dolgozója és még másokat. Aggregátort a szovjet katonák hoztak, de az ócskavasat is ők szállították a vasút melletti telepről, ahová összegyűjtötték a szétlőtt tankok, ágyúk roncsait. November 28-án Gulyás János és néhány társa irányításával megrakták a tüzet a kemencében. Két óra kellett ahhoz, hogy a kemence megfelelő hőmérsékletre melegedjék, aztán megkezdték az adagolást. Az a főhadnagy irányította a munka f, aki technikus volt civilben otthon. Tizenkilenc éves fiatalember volt ez a szovjet tiszt. A munkások nem panaszkodhattak később sem. Minden héten vágtak a szovjet alakulatnál vagy borjút, vagy egy tehenet, vagy egy disznót. Húst kapott mindenki eleget. A kényéi- mindennap kijárt a munkásoknak, de még cukrot is adtak a szovjetek. — Nagyon jól .iártunk a szovjet alakulattal — emlékezik vissza Gulvás János. — Csellengő katonák be nem vhr't'% a lábukat az udvn--. fa. mert az öntöde köré őrét állítottak ... Elég, nagy éhség volt azokban a napokban, de mi mindig jóllakhattunk. Még a testvérein éket is én láttam el ennivalóval. — Hogyan fogta fel akkor a munkát? — Nem volt az emberben akkor olyan, hogy politika, meg öntudat, hanem csak az, hogy jó volt megint dolgozni a front után, örült az ember, hogy ismét dolgozhatott. A mesterem, az öreg Lehóczlky kommunista volt, 19-es veterán, tőle sokat hallottunk erről, arról, de az is más volt. Akkor az volt a fontos, hogy dolgozhattunk. December 5-én eloszor Egy hét múlva csapoltak először a front után. December 5-én. Ott volt mindenki a szovjet alakulat parancsnokai közül. Látni kellett volna azokat az arcokat. Nem maradt el az áldomás sem. Ittak a jól végzett munka örömére. — Egy este két tiszt jött. Az egyik ezredes, a másik pedig alezredes. Azt kérték, csináljunk zölöpverőket, hogy a szovjet csapatok minél gyorsabban átjuthassanak a Dunán, segíthessenek a budaiaknak a németeket kiverni. Három nap, három éjjel, megállás nélkül öntöttük a cölöpverő babákat. Nagyon megköszönték. A mester egy aranyórát kapott ajándékba. Száz-százhúsz mázsa vasat öntöttek hetenként Dugattyúk, dugattyú-gyűrűk, dugattyú-perselyek és vízpumpák kerültek ki a kezük alól. Várták ezeket a vörös csillagos gépkocsik, tankok. — Hogyan gondol vissza ezekre az időkre? — Amikor 1949-ben államosították az öntödét, ösz- szesen három szakmunkás és három segédmunkás dolgozott ott. Ma már nagyjából négyszázan vagyunk. Ha az ember bejön az üzembe, végignéz az öntödén, büszke arra, amit lát. Mégiscsak: búja-baja benne van az embernek ebben az üzemben. — És mi van a régi munkatársakkal ? — Említettem már őket De nem mondtam, hogy mit szeretnék azzal a szovjet főhadnaggyal. Meghívni április 4-re. hadd lássa, mi lett belőlünk a huszonöt őr alatt. A nevét nem tudom, de valahogyan szeretném felkutatni. Talán az alakulatán keresztül. Hevtsen volt a főparancsnoksága annak az ukrán hadseregnek, amelyhez tartozott 25 éve kemény munkán Gulyás János 1945-től tevékenykedik a szakszervezetben. Ma szb-titkái- a vállalatnál. A pártba 1947-ben lépett be. Az élete összeforrott a gyöngyösi vasöntöde életével. Ahogy az öntöde bővült, épült, úgy formálódott ő is érett emberré, öntudatos munkássá. — Szeretem, amit ■ csinálok. Ha még egyszer kellene kezdenem, csak vasöntő lennék megint Ahogy körülnézek a hatalmas öntőcsamokban, nehéz együtt lelkesednem. Minden grafitszürke, a levegő nehéz a szúrós gázoktól. Szénfekete arcú emberek hajolnak a minták fölé feszülő izmokkal emelik a vöröslő, folyékony vassal töltött tégelyeket, csurgatják bele az izzó lávát a mintákba. Nagyon kemény munkát végeznek. G. Molnár Ferenc Felszabadulási emlékművet készít Pátzay Pál, Kossuth-díjas, kiváló művész epreskerti műtermében. A szimbolikus szoboralakot bronzba öntve Özdon állítják majd fel. (MTI foto — SZebellédy Géza íelv. A Mc&fulÄSm titka Amikor a beteg az orvos száján kedélyes vigyort lát, nyugodtan elkezdheti a fész- kelödést, hogy jól elhelyezkedjék és ne törje majd az Öröklét a derekát. S miután meglehetősen kutyául éreztem magam, s miután a kedélyes vágy or már szinte hangos vihogásba csapott volna át, ha egy orvosnak illene egy haldokló ágya mellett ily hangosan kaca- rásznio, — elkezdtem azt a bizonyos fészkelődést. Mert mit lehet tudni! Az ember ne fesse se az ördögöt, se a halált a falra. Ha szerencséje van, eljön, még egyszerre Is cTjön mindkettő, ha nem az ember... Igaz, az átlag életkor valahol a hetedik évtizeden túl van, de ha figyelembe veszem, hogy élnek száz éven felüli emberek is, harminccal megtetézve tehát a statisztikai átlagot, akkor éppen az átlag miatt valakinek harminccal kevesebb jut. Lehet, hogy az pont én vagyok. Különben is, ha lélegezni felettébb nehéz, ha az embernek szúr az oldala, émelyeg a gyomra, szédül a feje, fáj a torka, zsibbad a lába, egyszóval nincs egy vacak testrésze, ami ne jelezné, hogy van, hogy létezik, és hogy már semmire sem jó, — nos, akkor ne legyenek messzemenő illúziói az embernek. Mégn amúgy egészséges is. Meri még él. A feleségem arca is aggódó, igyekszik a drága úgy tenni, mintha' egy kis múló, futó rossz ültet kerülgetne engem és nem a gutaütés, meg ssáznyi más nyavalya. Aprókat kacarász, billegeti magát, a frizuráját csodáitatja, és jövő évi tervekről beszél. Kilóg a lóláb! Nem a holnapi tervekről van szó, nem azt mondja, hogy mit csinálunk vasárnap este, hanem, hogy mit teszünk egy év múlva. Hóhó! Tudom én: ha beteg ember ágyánál az orvos vigyorog, a feleség a jövő évi tervekről beszél, akkor tessék kérem igenis fészkelődül. Mindenesetre kutyául érzem, magam, s kedves feleségem, hiába tesz ágy, mintha nekem alig volna bajom, sót úgy, mintha nekem az égvilágon semmi bajom sem lenne, én érzem a májam, a lépem, a szívem, a gégém, a gyomrom, egyszóval ezt az egész zsibpia- cot, ami most itt nyújtózkodik pihegve a lényegében már halottas ágyon. Szegény családon. Mivé lesznek nélkülem. És szegény feleségem, hogy fog siratni gyermekeimmel együtt. Meg a ko'légáim! Hát azok aztán ténylegesen odalesznek. Legalábbis külszolgálaton lesznek oda. amikor engem temetnek. Ismerem őket. így tűnődöm csendes haldokláKiírnia Nagyon sokan érdeklődtek a címül adott, s ma igen gyakran emlegetett szórói. Elsősorban arra kíváncsiaK. hogy az állatok > szőrzetét, prémét, s a prémmel bélelt télikabátot megnevező bunda hangsor hogyan kapta új jelentésváltozatát,1 s ‘illetőleg nyelvi szerepét. A labdarúgással; kapcsolatos közleményekben Valóban gyakran jelentkezett cZ a szó, s két továbbképzett alakja, a bundázás, és a bun- dázik. Mind a három megnevezés arra Utal, hogy a csapat ellenfelétől pénzt kap, ha „tisztes vereséget’ szenved. - , r r ■ A bunda szónak elsősorban csoportnyelvi használatában sok jelentésárnyjilata . fejlődött ki. A régi .diáknyelvben például a bunda . nevezte meg a szekundát, az elégtelen osztályzatot, s . aki bebundázott, az rosszul felelt, öeszekundfázott, elég- . télén -osztályzatot kapott. A katonai nyelvben a baka- humor a bundás névvel titulálta az újoncot, a regrutát. Egészséges nyelvi humorral, a dús emberi hajzatot is gyakran bundának nevezzük. A nép nyelvébeh pl. az Ormányságtían a bundáz. megbundáz, kibun- dáz igealakok valójában az elver, megver, kiporol stb. rokon értelmű szavak csoportjába vonhatók. Mai jelintésárnyalatat azonban elsősorban a jassz- nyelvben, a tolvajnyelvben, a hamiskártyások argójában szerepet vállaló jelentésváltozatokhoz társíthatjuk A különféle tolvajnyelv! szótárakban a bundázni szóalak ezt az értelmezést kapja: becsapni, csalni stb. A sipi- sek, a hamiskártyások is használták a bundáz szóalakot, Ugyancsak becsap, csal jelentéstartalommal. A tolvajnyelvben szólásszerű formában is szerepet vállalt a bunda szó. „Felvette a bandát’ kifejezéssel árra utaltak, hogy az áldozatot becsapták, beugratták, Illetőleg be lehetett csapni stb. Az 1900-as években a lóversenyekkel kapcsolatos szókészletben is szerepét kapott a bunda, a bundát», bundázás szócsalád. A . tét- jegyekkel (ticketekkel) csalókat nevezték meg a bun- dázó hangsorral. A Pesti Hírlap hasábjain valóban erre utal ez a mondat: „Két bundázót elfogtak.” (1904. szept. 1.) Ezek azok a jelentésárnyalatok, amelyek alapján a bunda, a bundáz, bundázás szóalakok mai nyelvi szerepüket megkaphaták. E szavak jelentéstartalmában a főjegyek valóban a csalásra, a félrevezetésre, a megtévesztésre, az ámításra, « jogtalan anyagi haszonszerzésére utalnak. Dr. Bakos József som középette, amikor az én kacarászó, az „én drága férjemnek semmi baja nincs’' feleségem csak úgy oda*• szól... — Ja, Szivem! Megemeltettem a biztosítóval az ősz- szeget. ötvenezer forintra .., Majd ird alá, Szívem, jó? — Hogy mit csináltál? — mór gok, és érzem, hogy tagjaim már hűlni kezdenek. És a némber újra mondja, u szemembe mondja, az arcomba vágja, egy haldokló arcába, hogy megemelték a tarifáját, most halj meg, most érdemes. És az arcán a „szeme se rebben” ártatlanság, a fesztelen jóindulat, az erteilen szemtelenség, a pénzsóvársáq és minde n. . Felugrok az ágyból, nagyol csapok az asztalra: — Egy frászt leszel te, kisfiam, víg özvegy énuiánam! Egy frászt! — üvöltöm keserű dühvei és... ...és nézze meg az ember, semmim sem fái. Kutya hatom. Juszt 18 egészséges lettem! ötvenezret magamnak *« méné*”!- ) 1970. február 1., vasár na# ke csodálkozás is. — No lám, hát már megkezdték?! Nem tudom, dühöngjek-e, vagy csendesen derüljek. Sem az egyiket, sem a másikat, a harmadikat választom: töprengek. Az időtényezőn! A magyar munkásosztály az elmúlt huszonöt esztendő alatt lélek- számban is hallatlanul megizmosodott: milliós nagyságrendűvé nőtt. S ez a munkásosztály felében, harmadában még ma is kötődik a faluhoz: úgy is, hogy onnan jár be dolgozni a marós, vagy az esztergályos, de úgy leginkább, hogy a szülők, a testvérek még a földből és a földön keresik meg a javakat. A magyar paraszt számára, de gondolom mindenütt, ahol dolgozó emberek a földből éltek meg jobbára, a földművelők számára másodlagos volt s maradt az idő. A perc, az óra képlékeny, megfoghatatlan valami voit — objektíve. A paraszti ember nem reggel öt órakor, vagy háromkor kél, hanem hajnalban a jószághoz, ami más időpont nyáron és más télen. És nem este nyolckor, vagy tízkor fekszik, hanem ha jószágtartó, akkor a jószágot ellátta és utána — este. Manapság a „tévé után” fogalma jár, de még mindig nem az órával kifejezhető és mérhető idő. A paraszti gazdálkodás évszakokat ismert, de peremszókincséit szorult már a hónapok neve is — trágya- hordáskor, aratáskor, szüretkor, töréskor, szedéskor, kihajtáskor ... munkafázisokhoz kötődött az idő fogalma, mert a mezőgazdálkodás, különösen kisparaszti viszonyok között, csak nagy távlatokban volt függvénye az időnek. Inkább az időjárásnak csak. Emlékszem lelkes újdondász ifjú koromban, valahol Tenken, vagy a környékén faggattam egy öregasz- szonyt, miről másról, mint a női egyenjogúságról, amiről a lelkem azt se tudta, eszik-e vagy isszák, mondom, erről faggatam s ennek kapcsán, hogy hány órakor kel fel reggelenként... — Azt én nem tudom, lelkem bogaram — mondta riadtan a néne és nem tudtam városból falura szagolt lelkemmel megérteni, hogyan lehet az, hogy valaki még öreg korára se tudja: hány órakor szokott kelni. Lehet, hogy szerencsétlen megriasztott öregasszonynak még vek- kerje sem volt. Hajnalban szokott kelni. Mindig. Télen ez lehet öt, KOKTÉL Az időtényező
