Népújság, 1970. február (21. évfolyam, 27-50. szám)

1970-02-01 / 27. szám

Ne szóljatok bele Zenés bemutató a Gárdonyi Géza Színhá7ban ly íair s? A merkai film A film világsiker, nyolc. Qscar-díjat kapott. Már a musical is világsiker volt. s amit ehhez a megfilmesítés hozzátehetett, azt hozzátet­te. ízléssel és teljes pazar­lással. És mégis a jó öreg Bemard Shaw jut .az eszünk be először is, meg utoljára is. Bemard Shaw, a viktóriá­nus Anglia legszókimondöbb fenegyereke hadban állt kora társadalmával és alig hanem mindenkivel. Ilyen /olt az írói és emberi ter­mészete. Ebben a Pygma Honban azonban költővé emelkedett. Megírta azt r.egisroételhetei.len és révei csaknem hihetelleiv tto.rr az a bizonyos ••'■••nr; Higgins. 3 gazdag ag.e . •:• nye’vidomár felszed az ut­cáról egy virágáruálánvt <: legyűrve annak minden mű- vei otlons t? fit* t, megrögzött kültelki szokását, hat hóna­pon belül hercegnővé neveli. Ez a hihetetlen és képtelen írói mondanivaló táplálko­zik az anyanyelv ' iránti sze­re tétből, abból a remek író: tapasztalatból, amely Shaw 1 mindig is szarkazmus!'.; Konecsni György ezt halasszuk el. Honda legyintett. — Ugyan, füllentettem. V an még egy fél üveg pá­linkám otthon, azt akartam szólóban elszopogatni, az volt az eredeti programom, de az. megvár. IX. Mozaikok egy mozgalmas éjszaka eseményeiből — Halló, főnök úr?.. Igen, Mucur beszél... A Kőrútról, egy nyilvános te­lefonfülkéből a Madách Színháztól nem messze. Ol- tári sztorim van... Igen, Bálintról. Bálintról és arról a kopasz mukiról. A főnök úrnak tökéletesen igaza volt, amikor ráállított Bálintra, ez a jankó tényleg a saját zsebére akar dolgozni! Sze­rinte a főnök úr egy vén hülye... Igen mondom már. Bent ülnek a Pálma presz- szóban én két asztallá’ odébb ültem... nem, nem szerepét, a fiút alakító Var­ga Gyula megszokott mód­szereivel jól szórakoztatott, míg a Böbét alakító Kopetty Lia sokoldalúságának vidám árnyalatát csillogtatta. Kétszeresen örülünk Csapó János alakításának. Először azért, mert végre jelentősebb szerephez jutott, másodszor azért, mert jól kihasználta e szerep lehetőségeit. Az ő Táncos bácsija iróniával és bölcsességgel megformált, te­hetséges alakítás, örömmel dicsérhetjük Olguay Magdát is. aki az egykori primadon­na szerepét alakította, kissé groteszk felfogásban felvil­lantva a régi idők színpadi világát. Egerváry Klára szín­vonalas alakítása ebben a szerepkörben meglepetést keltett. Az intrikus, úgy lát­szik. még egy vígjátékból sem hiányozhat, Kendeffy Gyula ígéretes színészi esz­közökkel. mértéktartó önfe­gyelemmel formálta meg a bajkeverő tanársegédet. A rendező Hegedűs László ez alkalommal mint dí szlet- tervező is bemutatkozott: jól kombinálható színpadképei és a hangulatos előfüggöny elismerést érdemelnek. Sike­res volt a bemutató másik újítása is: a darab ruháinak tervezésére vendégül hívták egy ruhaipari ktsz divatter­vezőjét. Letanovszky Klára modern, a szereplőkhöz és a hangulathoz jól alkalmazko­dó, stílusosan elegáns ru­hákat tervézelt. A táncok koreográfiája Bartha Judit munkája A házibulit záró táncszáma megérdemelte az ismétlést. Majláth JúEa mindig szí­vesen. fogadott érzelem- és >dallamdús zenéjét Kalmár Péter vezénylésével a játék­hoz, a színpadhoz jól alkal­mazkodva szólaltatta meg a zenekar. Minden csak elismerés, semmi kifogásolni való? — kérdezheti joggal az olvasó. Felkészülve mentünk az elő­adásra, tudtuk mire számít­hatunk. És amit •vártunk, azt megkaptuk. Mégpedig ízlé­ses. tehetséges tálalásban. És farsang is van... Márkusz László Diplonuiüi kertészek 20 — Ez visz lum nem okoz problem,. . . milyen zár. Együtt csíj. ..Amúgy sem venném a lelkemre. hogy egyedül végezze a munka nehezét. Kint a ko­csim, indulhatunk máris. Hajtsa le ezt a kis Huber­tust, én csak dekorációnak rendeltem, vezetek, nem iha­tok. Jé, maga úgy iszik, mintha szenvedne! Tessék, itt a szemüvege is... Hal­ló, kisasszony, fizetünk! — Hátra óhajt ülni? —• érdeklődött udvariasan az utcán Bálint, miközben megkerülte, kinyitotta a sárga Opel Record ajtaját. — Nem, nem — tiltako­zott a másik — előre ülök maga mellé. Elhelyezkedtek, n fiatal­ember járatta a motort, hogy felmelegedjék, aztán kapcsolt, de hirtelen meg­gondolta magát, nem indí- .olt — Mo°.t Jutott eszembe — dúlt á ti társához —, ma ­• nak rr • ija van ki- . .-enckui. Ha fontos, inkább Szombaton dipiomakiosztó és doktoravató ünnepséget rendeztek a Kertészeti Egye­temen. Dr. Kozma Pál, rek­tor, az MTA levelező tagja 128 végzős hallgatónak adta át a diplomát. Hét szakem­bert a kertészeti tudományok doktorává avattak. A végzett hallgatók közül hsrmincketten részesültek tár­sadalmi ösztöndíjban. Vala­mennyi fiatal szakember könnyen elhelyezkedhet majd, miután a gyakornokot igénylő vállalatok, intézmé­nyek száma háromszorosa a végzett hallgatóknak. Közü­lük 46-an termelőszövetke­zetben, 19-en állami gazda­ságban: az oktatás és a ku­tatás területén pedig tizen­kettőn vállalnál; állást. A 62 éves korában elhunyt kétszeres Kossuth-díjas Konecsni György távozásával nagy festőművésszel, érté­kes emberrel lettünk szegényebbek. Éleiében, munkáival annak idején a háború elleni tiltakozást éppen olyan meggyőző erővel hirdette, mint ahogyan az Iparművé­szeti, majd a Képzőművészeti Főiskolán a fiatalokat ok­tatta a szépre, vagy éppen társadalmunk hitét növelte boldogabb jövőnk iránt. Szüntelenül azon fáradozott, hogy napjainkat olyan műalkotások között töltsük, ame­lyek rohant'}, idegtépő világunkban egy kis felüdülést jelenthetnek. Chikán Bálint ví-Eél siker, ha a közönség ÍKsm csalódik, ha azt kapja I«színháztól, amit vár. Es ha gb előadás még jó is, han­gulatos is. nos, akkor teljes a siker. Ezt bizonyította az **ari Gárdonyi Géza Színház új, bemutatója, a Ne ,szo^f‘ tóJc bele című zenés vígjáték. A premier közönsége kony- -ived humort és jó zenet Majláth Júlia ismert szamait _ várt, s mert a szerzőit nem lépték túl műfajig ke­ljeit a rendező is otthono áan mozgott a humor berkei­ben a színészek meg latha- áásíi jól érezték magukat Szerepeikben, mindenki elé­gedetten távozott a színház­ból: a közönség, a színészéit, a premieren megjelent szer- vök — Majláth Juha, 4-bai pád és ifj. Kalmár Tibor — és hadd tegyem hozza, e so- mir írója is. A Ezek után érthető, ha El­mentve érzem magam áttol a megszokott kötelesség^ , hogy komoly eszmei monoia- ntvalót kutatva boncoljam ezt a vidám történetet, bo­nyolult. összetett jellemeket keressek ott, ahol legfeljebb humorra hangolt helyzete* S Ezek a helyzetek azonban ötletesek es Sietek Ä-ni, maiak. Napjaink aktuális gondjai, probléma, körül csattannak a poénok, erről szól a vers és a zene úT Éppen ez a maisa? e víg­atok legnagyobb erdeme. A fiatalokról mindig volt es van mondanivalója a szm padnak. Itt most mely böl­csesség és didaktikus célzat helyett humorban tálalva kapjuk a jól ismert (Jemma- dós témát, a szülök es a fiatalok kapcsolatai, az ön­állóság igényét. A tortenet «ey mondatban is összefog­lal',;ató: az egycteirti professz­or fia titokban feleségül veszi apja altisztjének lá­nyát. Ezzel kezdődik abo- öyóclalom. ami aztan a ma. -öriik rész végére termesze­j'^uayai »»­%£% Ät Sok zene, nch ny ötletes tánc és mai témára aett szellemes kiszolasok, poénok, sok nevetés, jó szó­rakozás. Valljuk be őszintén, ez nem kevés. Sőt, meg_ jól Is jön, különösen ilyenkor, hangú»* ÉÜfedás Hegedűs László_ ren- Afeagirutínját és ötleteit di- . Humora, játékos yi­l dims ága átszőtte^ az C-F.;.? ‘ «őadást, kerek egésszé varu- a helyenként széf®0 .eket, jeleneteket. jítést érdemel az első rész Jhózgalmas házibuli jelenete. ' Dicsérni kell a szereposz­tást is A színésziek szinte ki- Pétel nélkül jól éreztek ma gukat ebben a vígjátékban s Igyekeztek tehetségűk, dámságuk iavát nyuj-am. Pákozdy János hönnyed mee Ifeággal viselte a professzió ismerhettek fel, paróka van rajtam, korszakán, bele te­metkeztem a Népsportba. . Igen, u puskamikrofonnal. . Bálint mindent kipakolt Hondának, társultak, nem­soká elügettek a bigyókéri és a flepnikért, mert most senki nincs a villában... Aztán olajra lépnek Fran­ciába, vagy Angolba... Igen... Igen... itt parkol... Ügy lesz, rohanok. Vissza sem akasztotta a kagylót a horogra, kiugrott a fülkéből, az ajtót sem csukta be maga után, pedig az a legelemibb. De hát Mu­cur és az illem ... * Még az előszobába sem engedte be őket, úgy tár­gyaltak, azok ketten a fo­lyosón, ő az előszoba ajta­jában. — Dehát értse meg as­szonyom, mi csak azért ke­ressük, hogy e’ vigyük va­csorázni — magyarázta tü­relmes» a Ambrózy. — Lent áll a kocsi — tet­te hozzá Andrea. — Kilenc­re besaéltük meg a találko­zót a Béke Szállóban, ne­gyedórát vártunk rá, nem jött. Hát most hol keres­sük? Kovalcsikné vállat vont. — Bánom is én, keressék, ahol akarják. A pokolba, oda való. Nekem kéthavi lakbéremmel tartozik az a huligán. Es a rántásom is oda égett miatta. Már csapta is volna be a látogatók orra előtt az aj­tót de Ambrózy a nyílásba tette a lábát — Jó, hogy említi, kedves asszonyom, nekem egészen kiment a fejemből. Honda úr megbízott, hogy egyenlít­sem ki a tartozását. Meny­nyiről is van szó? Az ajtó szempillantás alatt tágra nyílt. — Két hónap — mondta Kovalcsikné. — Ezernyolc­száz forint. A professzor nyúlta pénz­tárcája után. — Ezernyolcszáz és négy forint — helyesbített gyor­san a főbérlőnő. — Négy fo­rint a rántásért, kérem szé­pen. A látogatók összenéztek aztán a professzor Koval­csikné- tenyerébe leszámolta a azízasokat a tárcájából az aprót a zsebéből kotorta hozzá. (Folytatjuk) §930. .v ,*oá nap sugallta ég a romantikából, amelv még ebből a vitriolo- san dó nepboldogító­ból sem hiányzott. A téma képtelen és hihe­tetlen volta ellenére is hó­dit. a filmet is óriás; t*'*deK- ! ért Az egyszeri, i ntóio1 n* "Átlón ugyuTYis inv.Ciiü iv-'.íiiij;! a művészé' k«;-t ujr. i\.‘jt . t i.lésre, arra, zóbbá. George Cukor, a mostani több eras film rendezője, k-rt Idíűno jeliemszínéfsszel való­sította meg művészi elkép­zeléseit. Audrey Hepburn csupa ideg alkat, uüi az ér­zelmek igen szeles skáláján játszik. Ki fejező-nagy sze- meivel úgy tükrözi az ői ért hatásokat, mint a legs’mább velencei tükör. Pózíaiau, min­dig érzi és érezteti, hogy ő másokért van. a világon és úgy romlatlan ebben a sze­repében, mintha valami na­gyon előkelő leáiiynevelő intézetből hozták volna, ste­ril társadalmi csomagolás­ban. És ezzel a légiességgel most is leveszi a lábáról a közönséget, akárcsak ko­rábbi filmjeiben. Túl a csám- pás nyelvleckén, hangja fi­nom és árnyalt, amikor éne­kel, és akkor is, amikor lcis- lányosan rövid mondatokat pörget partnere orra alá. Rex Harcison, a másik sztár ugyancsak egyedülálló stílusban és abban, ahogyan ezt a nyelvészpl'ofosszorj mu­tatványt teljes fölénnyel vé­gigcsinálja. Elképedünk ugyan attól, hogy egy musi­calben olyan színész a fősze­replő. akinek nem állnak a fogai és a nyelve az ének­hangra, hiszen minden dal­betétjét monoton hangon‘ el­darálja, de elnézzük neki, mert Higgins ő tetőtől tal­pig. aki nekimegy a fogadás­nak makacs angol módra, hogy aztán beleszeressen sa­ját kreációjába. George Cukor a musical keretei között is említésre méltó hűséggel ragaszkodott Bernard Shaw históriájához és nyelvelő szövegéhez. Le­het. hogy a beidegződés te­szi ezt, de úgy éreztük hogy ennek, a filmnek is azok a legjobb részei, ahol a szín pad gúnyolódó kisebb-na­gyobb csetepatéi zajlanak le A többi mind másodlagos az eredeti történethez képest. Díszlet minden, de ráadásul kapjuk, néha szinte már túl­adagolva. A nyelvészprofesszor laká­sa múzeumnak és műgyűjte­ménynek hat, annyira min­den együtt van. ami Higgins szellemi nagyságát bizonyít­ja. Bizonyos, hogy a színda­rabhoz képest nem hagy Itat­ta kihasználatlanul ti rende­ző azokat a lehetőségeket, amelyek az aseoti lóverseny­ben és a bál jelenetben fej- lenék. A derby közönségé­nek bemutatása koreográfiái remekles. plasztikus bemuta tása egy karnak, amely Ang­lia ingyenélő világbirodalmi helyzetével együtt rég el süllyedt. A ruhák, a stilizált mozgás mintha Fellini film­jeinek árnyait idéznék. A bál mozgalmassága és Eliza csen­des diadala jó értelemben véve harsogó és lendületes képsor. A biztos kezű rendező ki­használta azokat a lehetősé­geket. amelyek az öreg Doolitle, a csélcsap apa sze­mélyében rejlenek. A londo­ni kocsmák, kültelki szóra­kozóintézmények és az ut ca jellegzetes figuráival megérte, hogy néhány dalla­mot többször is végighallgas­sunk, mint valami megcuk­rozott haláltáncballadáí. Ahogyan George Cukor ko­reográfiái pontossággal és pantomimszerűen összeszer, késztette az utcai jelenete­ket. valóban megérdemelte érte az Qscar-díjat. Frederick Loewe zenéje nem kopott meg, bécsies könnyedsége most is érvé­nyesül, s érzelmi hatását csak fokozza a sok romanti­kus színhely, ahol a játék folyik. Ebben az amerikai szuper­filmben is Bemard Shaw az igazán sztár, az író, aki ilyen képtelen szépséget mert álmodni és költő módra meg­írni. De a film dicsérete: ér­demes végigülni a Irt-on' órát a remekül ze -v '-v.tetl látványsor és a két fősze­replő miatt. (farkas)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents