Népújság, 1970. február (21. évfolyam, 27-50. szám)
1970-02-04 / 29. szám
Pályakesdés előtt u iői színészei ^ Színház és Filmművészeti Főiskola IV. r77 c , • ^ T , •" £ves színészhallgatói: Bus Katalin, Piros ilaikv, Sunyovszky Szilvia, Bodnar Erika, Papp János, Tóth Titusz, Lencz György, Blaskó Péter és Sip&ki Tibor. (MTI foto — Keleti Éva felvétele) Műteremlátogatás Kishoníhy Jenőnél Az elnökasszon y visszanéz ÉVEKKEL EZELŐTT, az egri Vármúzeumban láttuk Kishonthy Jenő portréit. Akkor felfigyeltünk az arcok mélyszántású gondjaira. Ar- ra a fojtottságra, bizonyos mértékű ' elfogódottságra, amellyel a művész hősei, közvetlen rokonai — nem egy önarcképén a művész maga is — csaknem tapintható aggodalmaskodással tekintenek ki a világiba. A szorongás, úgy éreztük, ráült az ecsetre. Majdhogynem azt hittük, a festő óvatosan néz ki környezetére, történt-e valami újabb veszedelem amely az ő nyugiálmát, test- telennefc tűnő elmélkedését megzavarná. A színfoltok és a formák vonulatukban is követték az alkotó bezárkózott magányát. Akkor minden bátorító elismerésünk mellett ezt a külső világgal szemben támadt félénkségét nem akartuk a mai szavak határozottságával rögzíteni, mert tartottunk attól, hogy szükségtelen belső konfliktust támasztunk az amúgy is visszahúzódőan érzékeny művészben. Mostani műteremlátogatásunk egylvori aggodalmainkat megszüntette. Kishonthy — ha nem is beszél erről — életének fiatalkori emberi és művészi buktatók:, sikerrel jutott túl. A botladozó szavaknál biztosabban, fogalmaz képekben, arcokban, formákban, színekben. A műterem tele van áradó munkakedvvel és egy sor képpel. Ezek is portrék, ugyancsak háttér nélkül, mint eddig. A vászonról dinamikus arcok tekintenek le. határozottság uralkodik a férfiak és nők Új gépek* új könyvek Kiállítás Poroszlón A Német Demokratikus Köztársaság Kulturális és Tájékoztató Központja is ..besegít” a poroszlóiaknak az idei mezőgazdasági könyvhónap egyébként is gazdag programjába. A keddi megnyitó ünnepség résztvevői már láthatták a művelődési ház előcsarnokában megrendezett tablókiállítást, amely az NDK új mezőgazdasági gépeit mutatja be és amelyhez az anyagot az NDK Kulturális és Tájékoztató Központja adta. A kiállítás február 28-ig lesz nyitva és ugyanott az érdeklődők megismerkedhetnek a hazánkban kiadott, új mezőgazdasági könyvekkel is. Poroszlón a következő napokban több előadás keretében is ismertetik a szakirodáimat, több szakmai kérdés r 'vitatására is sor kerül, -uár 22-én dr. Páka Géza ’Idátus látogat Poroszló- r - és előadásában a nyúlte- ■r>vesztéssel foglalkozik majd. V#7d. február 4., szerda tartásán, akik most a művész környezetét, témáit adják. A KÉPEK KÖZEPE, gyúj- pontja és fő mondanivalója most is a szemek körüli táj. De ezek a szemek és arcok már nem passzív, szenvedő szemlélői a világnak, nem ügy tekintenék ránk, mintha csak magukat akarnák közölni velünk, hanem tartozni és szólni is akarnak hozzánk. Érezzük, hogy a művész a drámai feszültséget sugárzó arcokkal hatni kíván, azt akarja, hogy ami benne végbemegy, azt fogadjuk el, abból nyerjünk élményt és szépséget. Kishonthy színei ném változtak meg' különösképpen. Uralkodó színfoltjai a sárga, a zöld, a barna, de az a harmónia,, ami ezekből a színfoltokból és formákból elénk tárul, már új, lebilincselő. A foltok nem olvadnak egymásba, ahogyan a festéket a művész felrakja a vászonra, „egy-egy hurkáiban”. Úgy is maradnak. Szándékosan hiányzik az a műgond és finomság amellyel eddig biztosítani akarta az arc összhangját. A technikailag is módosuló festés azonban meghagyja az eddigi módján és helyén az anatómiailag is hitelesen ábrázolt szemet, s az adja a kép értelmét, fényét és báját. Minden dísz hiányzik, csak a lényeget kívánja megszólaltatni a festő. De (Befejező rész) Mire Andrea a tett színhelyére ért, Hondá mellett már a professzor is eszméletlenül feküdt a földön. Egy pontos horogütés terítette le. A doktorkisasszony nem kezdett sikoltozni, hiába is tette volna e kihalt vidéken, hanem elhajítva reti- küljét, tíz körömmel ugrott neki Mueurnak. Félperc múlva a saját saljával a szájában, összekötözött kéz- zel-lábbat, ott feküdt ő is a barátai mellett. Mucur egy kétes tisztaságú zsebkendővel feiitatta a vért alaposan összekarmolt képéről, aztán nyújtózott egy nagyot, ez a ma esti cé- có nagyon a kedve szerint alakult. Jó lehet, hogy ő nem olyan tapasztalt, mint miszter Palmer, nem olyan fineszes, mint Bálint, de melyikük végzett volna ilyen tiszta munkát nem egészen öt perc leforgása alatt? Méghozzá úgy, hogy a mama kedvence a volán mögött és ez a tudós ürge a fűben félórán belül biztosan nem tér magához, a lányból múmiát csinált, a kis kopasz viszont csak egv azt aztán korábbi énjéhez képest teljes agresszivitással I Nemcsak az arc néz velünk szembe drámai feszültséggel, de ehhez a hatni akaráshoz lélzáiikózik a legtöbb esetben a felsőtest is. Továbblépett; Kishonthy abban is, hogy a formáiban is megnövekvő képeken már két arcot, két felsőtestet állít elénk. Ezek hol egymás mellett, egymás hatásának erősítésére jelennek meg, hol egymás ellentéteként. A hatóerő mindenképpen, az arcon van, s az nem engedi el tekintetünket. TIZENHAT FESTMÉNYT —egy egész kiállításra valói; — láttunk ez alkalommal a műteremben. A Házaspár kettőse nyugalmat és szere- tetet sugároz. A Fiatal nő sárgában a színek játékában gazdag. A Csavargó arca az ultramarines villódzásban, a teljes nyomort és annak derűs önigazolását nyújtja még komor színeiben is. A csavargó arca bamuszínii. mint az állandó megalázkodásé. Á Fiatal lány karminszínű rúnában csendes, derűs lobo- gás. Az Apa lányával riasztó ellentét.: a lány szépsége tünékenyen lebeg az apa súlyos gondjai mellett, amint az legömyed. A lány itt vörösben jelenik meg, az öreg piszkos-zöldben és az ellentétele kiáltóak. Egy másik képen nagy testű férfi könyököl az asztalra, szándékosan elrajzolt vállal, s tefelebarátí símogatást kapott, annak mindjárt észnél kell lennie. És a stukkert igénybe sem vette, bedobta a kocsiba. Előbb a professzor mellé guggolt le, kulcscsomót húzott ki a zsebéből, minek kínlódjék sperhaknikkal, amikor ezek a házhoz szál- lítódtak. Aztán Hondához lépett, felrántotta a földről, talpra állította, de úgy, hogy háttal légyen neki, megrázta. — Ébresztő! Következik a harmadik, a döntő menet. — Igenis — suttogta Honda még félájultan, csípős, sós ízzel a szájpadlásán. — Mit kell tennem? — Ugyanazt, amire már korábban bátorkodtam megkérni. Közbejött ugyan ez a kis cvikli, de mi rá se rántunk. Felöltője gallérját megmarkolva. úgy vitte át maga előtt Hondát az úttesten, a villa kapujához, hogy annak jóformán alig érte a lába a talajt. Kinyitotta a zárat, pajzsként tartva maga előtt a másikat, belépett a kertbe. A következő pillanatban a hatalmas újfunlancH etil termett mellettük. , ia., kintetében érezzük földhöz tapadó sorsát Az egyik legfojtottabb hatást kiváltó alkotása a Fiatal nő sötét figurával. A lány arcán ott fészkel a szatír- nak való kiszolgáltatottság minden félelme, ahogyan karját bizonytalanul feje köré fonja, emelve maga fölé a haját védekezésnek is, dísznek is. A háttérben ott figyel az elmosódó, energikus férfiarc. Tanulmányszerű az a férfiarc is, amelyen az ecset szinte önfeledten játszott el. Az öreg bolond gumiarca ol- dalfényben, ijesztő és figyelmeztető, ahogyan gyűrött arcával gyűrött ujjaira támaszkodik. Az Önarcképen is csak a szem és környéke a fontos, a többi; a szín- és foltritmus azért, hogy a művész vallo- másszerűen kinyíló tekintetéi: keretbe fogja. Téli hangulat című képe szobabelső, ahonnan látni az egész havas és egyhangú világot. Hangulati elemei felvillanyoznak. Megrendelésre készült Forgács Miklós ülő portréja. Túl a realisztikus ábrázoláson, a megrendelő határozott jellemzésére törekedett a művész. Szikrázó drámai feszültség hevíti a Halott és az anyja címen bemutatott képet. Nem tudni, hogy a halott fiát felemelt karral néző anya átokra vagy áldásra emeli-e fel kezét. a rak törő élmény gazdagságával hagytuk el Kishonthy Jenő műtermét. Szeretnénk vele hamarosan kiállításon találkozni. Farkas András Hondát barátságosan arcon nyalta, eÍrhez a művelethez még csak ágaskodnia sem igen kellett, aztán kíváncsian vette szemügyre a másik látogatót. — Hű, az áldóját! — szitkozódott magában Mucur. — Erről a dögről egészen megfeledkeztem. A stukker a kocsiülésen maradt! — Ide figyelj, hajasbaba — mondta Hondának oly szelíden, amennyire csak tellett tőle, nehogy az állat megérezze a köztük levő ellenséges viszonyt —, ha csak egy mozdulattal, egyetlen pisszenéssel megrpóbá- lod rámúszítani ezt a fenevadat, annyi időm mindenképp marad, hogy eltörjem a nyakadat. Elhiszed? — El — suttogta a másik. Testileg, lelkileg szörnyen megviselt állapotban volt, de az agya. . — Kérem. ez a kutya úgy van kiképezve, arra nevelték, hogy ha valaki a fejére teszi a jobb kezét és azt mondja: „Szervusz, Bodri”, azt nem bántja, sőt, mindenkivel szemben megvédi. — Állati klassz! — mond- (H őszinte elismeréssel MuNemegyszer írtunk már Tóth Ferencnéről, a szarvas kői vb-elnökról; nemegyszer méltattuk lelkiismeretes üg> buzgalmát. S most mégis újra őt kerestük fel. Ennek a beszélgetésnek nemcsak az adott apropót, hogy az elnökasszony negyedszázada tevékenykedik községe tanácsán, hanem az is, hogy sorsa, életalaku- lása szemléletesen érzékelteti az eltelt huszonöt év minden változását... Otthonos, elegáns iroda. Ha a tekintet elkalandozik az ablakszemeken túlra, nem tud betelni a Bükk csúcsainak varázsával. Talán épp ezért lepett meg a túl nyílt kezdés. — Hat elemi, plusz életis- kola; ezzel kezdtem... És mondja tovább. Szemléletes szavai nyomán látom a negyedszázad előtti asszony tragédiáját: egyedül maradni, férj nélkül, három gyerekkel. Tóthné kéréssel fordult a képviselőtestülethez: — Hadd lássam el férjem helyett a kisbíróságot... így is lett, s öt éven át (1945—50-ig) járt a felnémeti körjegyzőségre, s dobolta a faluban évekig három párt hirdetményeit is. A kis fizetés kevés volt három éhes gyerekszájnak. A napi munka után otthon a szövőszék várta. 1950. Ez az év emlékezetes marad Tóth Ferencné számára. Ekkor választották tanácselnökké, s az ma is, tizenöt év múlján. A kezdés nem volt könnyű — bizonygatja. Helyettese, ugyanis a közigazgatásban jártas, volt főnöke, a hajdani körjegyző lett. S kezdődött az idegháború, a hat elemi említése. S ez így ment nap mint nap: — Nem. vezet az jóra, ha asszony ül .a bafcoji..J — Fura dolog ez. ha felfordul a világ, s a hatelemi- sek próbálnak regnálni. De hol a hozzáértés .. ! Akkor nyersebb, hatalmi szóval talán könnyű lett volna elhallgattatni ezeket a mondatokat, de az újdonsült elnökasszonynak — mindany- nyian emberek vagyunk — kisebbségi érzete volt a hajdani főjegyzővel szemben. Ezért inkább nyelt, és szívósan próbálta ellesni az igazgatás tudományát. Csakhogy ez nem ment könnyen, cur —, így lesz a legjobb, éljünk békességben. Elengedte a másik gallérját, jobb kezét a kutya fejére tette. — Szervusz, Bodri! Szempillantás múlva már a földön feküdt, egy hatalmas mancs a mellkasán, közvetlenül az arca felett Herkules úr látott szája, akkora fogakkal, csoda, hogy elfértek a roppant állkapcsokon, és a legparányibb mozdulatra halk, de iszonytatóan vésztjósló morgás. — Hát eddig csak eljutottunk valahogy — jelentette ki Honda, és nehézkesen lehuppant a bejárati lépcső legalsó fokára. Micsoda éjszaka volt ez! És micsoda szerencse, hogy a gőg nemcsak emberi tulajdonság! Mélységes tiszteletem, Herkules úr, ön megnyerte nekünk a harmadik, a döntő menetet. Én most egy-kéí percet pihenek, aztán An- dika segítségével beszállítom ide a professzor urat is, meg azt a csirkefogót is az Opelből. Kérem, szíveskedjék addig is folytatni az éber ellenőrzést e felett a modortalan látogató felelt. Megteszi? Hálásan köszönöm. Akkor én indulhatok is. A részletekkel majd a rendőrség és a bíróság foglalkozik. ' Felállt, nyögve, az állát tapogatva kacsázott kifelé a kénből... mert a volt í önök nem óhaj. lőtt átadni egyelte műfogást sem. De Tóthné hitt az élet- iskola erejében is. Leült a gép mellé, s kereste a betűket, hónapok telhettek, de csak gyorsabban-gyorsabban kattogtak azok a bűvös billentyűk ... És adódtak nehéz percek is: a begyűjtések krízisévei. — Néha sírtam otthon. Elhatároztam: lemondok. Ebből az értéktelen szarvaskői tőidből nem lehet többet kisajtolni ... Az elnökasszony ma is melegen idézi a falusiak megértését, emberségét ezekkel az időkkel kapcsolatosan. Azt mondja: nekik köszönheti, hogy akkor megmaradt posztján. Csak mellesleg kerül említésre volt főnöke, a hajdani főjegyző. — Ötvenhatban igazi arcát mutatta, azt tudom, hogy érdemelt büntetést kapott érte. De hogy mi lett tovább vele? Indulatot lestem a szavak mögött. Rájöttem: ilyet az emberség nem tűr... Negyedszázad hosszú idő. Azóta új ..ruhát” öltött a falu. Új iskola, közvilágítás, tanácsház, 14 új közkút, s még lehetne sorolni. Ebben nem kis része van az elnökasszonynak : — Más is megtette volna, de hogy némi részt én is vállalhattam, az jólesik, Negyedszázad hosszú idő, az alatt változtak a munkatársak is. Nem a munkahelyi légkör miatt mentek el: — Szerettem mindig a fiatalokat, amit tudtam, átadtam nekik. Olyan is akadt, aki továbbnőtt, jogot végzett, s Egerbe került. Az elnökasszony nem szívesen beszél a nyugdíj éveiről. Hogy mennyire életelemé a munka, azt mi sem bizonyítja jobban, mint az a négy év. amit; már pluszként dolgozott. — Felnőttek a gyerekek, s nekem maradt a munka, a megszokott környezet. Tudja, az ember szinte hozzánő az ismerős arcokhoz, tárgyak hoz. Egyelőre nem tudom elképzelni, hogy nyugdíjba menjek. Szerencsére 1971. még elég messze... Látom: elhessegetné azt a pillanatot, amikor búcsúznia kell majd a megszokott hivatástól. Mintha rám érezne: — Ha erre gondolok, szinte megborzongok, nem is tudom elképzelni, mint lesz majd tovább ... Egy biztos, nyugdíjasként is be-be nézek ide... Félig tréfásan odaszól a fiatal tanácstitkárnak: — Ugye, befogadsz, Pityu .. ? Lehet erre mást válaszolni, mint igent? Pécsi István Közületek, vállalatok figyelem! Minden igényt kielégítő, modern kivitelű hirdetés elkészítését rövid határidővel, meglévő reklámok karbantartását előnyös feltétellel vállalja, Eger és Vidéke Lakásépítő Ktsz, neonrészlege. Telefonszám: 17-57,