Népújság, 1970. február (21. évfolyam, 27-50. szám)

1970-02-27 / 49. szám

Téli tanulságok — nyárra FIaI/ÍrnniLne I, mint a Lenin Kohászati Művek ‘adminisztrátorai. klciUiOniKUJ ySp(ía Másfél évvel ezelőtt 20 millió forint értékben elekt­ronikus gépeket vásárolt a Lenin Kohászati Müvek. Ezeket agyár irodaházában az adat­feldolgozási osztályon szereltek feL Feladatkörük azóta kiszélesedett: a legkülönfélébb számításokat, bérelszámolást, a termelési adatokkal való munkát, a leltározást végzik a gépek. Mnnkájuk hasznosságának újabb bizonyítéka, hogy a géptermet most szervezik át két műszakosról három műszakosra. (MTI Foto: Kunkovács László felvétele.) Az újságolvasók tanúsít­hatják: sajátos hagyomány, hogy az évszakok váltását meghatározott hírek kísérik. Ä hírek jobbára a „lesz ele­gendő” szavakkal kezdőd­nek, s hogy éppen miből lesz elegendő, azt a soron követ­kező évszak határozza meg. A nyári ígéret őszi ruhát; az őszi hír tüzelőt; a téli pedig sört és üdítő italt ígér nyár­ra. E rendre-sorra ismétlődő közlések jellemző sajátossá­ga hogy — ha két-három hónapos fáziskülönbséggel is —de valódiságukat mind­annyian ellenőrizhetjük. Ta­lán nem is kell hozzáten­nünk, hogy az ígéretnek és a valóságnak ez az egybeveté­se olykor azt bizonyítja, hogy az előzetes bejelentés, enyhén szólva, túlzott. Mindezt azért bocsátottuk élőre, mert a télutó és a kö­zelítő tavasz alighanem is­mét szólásra készteti az imént említett hírekben il­letékes vállalatokat,- intéz ményeket. A jövő idejű hírék, mint •említettük, hagyományosak — ám ezúttal megpróbáljuk, rendhagyó módon, kissé megfordítani ezt a hagyo­mányt. Arról szólnánk, mi­lyen tanulságokkal szolgál a már-már utóvédharcokat folytató tél; múlt időben ha­sonlítva össze az optimista híradásokat a valóságai. Korántsem a hibák újra- ielőzésének, inkább a tanul­ságok levonásának célzatával emlékeztetünk azokra a ta­valy nyári plakátokra, ame­lyek arra biztattak: vásárol­Minden műszak után az üzemvezető minősíti a pék munkáját. Megnézi a kisütött kenyereket, péksüteményeket es megállapítja: meghalad­ják-e az átlagos teljesítmé­nyéi? szintjét. •'Ha igen, akkor a brigád megkapja a kerese­tének tíz százalékát minősé­gi prémiumként. A premizálás- naponta fo­lyik, az egyik nap kedvező eredménnyel, a másik nap anélkül. így aztán havonta a szerint változik a minősé­gi prémium összege, ahogyan a brigádok dolgoztak. Megtörtént, hogy a minősí­téskor a brigád kifejezésre juttatta a véleményét: — Ezek már csakugyan olyan kenyerek, hogy meg­érdemlik a tíz százalékot! A válasz pedig néhány perccel később így hangzott: — A kenyerek szépek, jók, átlagon felüliek, csak az a báj, hogy a kemencét nem tisztították ki az ott dolgo­zók, emiatt a kenyerek alja piszkos, szürke. Ebből az is kiderül, hogy a műszakon belül mindenki­nek egyformán kell törődnie a minőséggel,, mert különben elveszik a prémiumot azok­tól is, akik kifogástalan munkát végeztek. Mi a biztosíték viszont ar­ra, hogy a minőségi prémiu­mot nem kezelik „mankó­pénznek”, amit szinte auto­matikusan hozzá kell szá­molni a bérhez? Erre Oláh György, a Matravidéki Sütő­ipari Vállalat igazgatója és Balogh János, termelésvezető elmondják, hogy maguk is .szigorúan ellenőrzik: valóban a kiemelkedő teljesítmény után szabják-e meg a pré­miumot. Amennyiben nem. akkor a vezető prémiuma és a raktáros természetbeni jut­tatása elúszik. Számokat is hallok bizon játékul: tavaly :j4 esetben fizettettek kárté­rítést minőségi kifogás miatt, árukihordóknál 175 esetben súlyhiany miatt, míg az egyéb okból kiszabott kárté­rítések száma 24 volt. Ezek­kel azt bizonyítják, hogy a jutalmazás mellett a bünte­tést is alkalmazzák, ha arra van szükség. Nem alkusznak meg, mert a céljuk a termé­keik minőségének fokozása. Hogy minden vásárló elége­dett legyen. Balogh János aznapi ellen­őrzési naplót mutat. Ebbe ír­ta be. hogy a zsemlék kicsik. tékot, előzékeny házhoz szál­lítás ígértek a plakátok, ame­lyek hitelességéhez nem fért, kétség, ha csak az nem, hogy mindezt a júliusi hőségben olvashattuk. A valóság — miért is részleteznék — kis­sé módosult; még most, feb­ruárban is arról olvashat­tunk, hogy az erdőgazdasá­gok és a szénbányászat nagy erőfeszítéssel dolgoznak, hogy a tüzelőigényeket ki­elégíthessék. Nem vizsgáljuk ezúttal a tüzelőgondok okait — sok szó esett erről a kö­zelmúlt hónapokban —, csu­pán arra utalunk, hogy az előzetes közlések valósághű­sége még akkor is megnyug­tatóbb, ha a lehetőségeket felmérve, bizonyos gondokac, akadályokat is előrejeleznek. A tüzelőgondok mellett akadtak egyéb hasonló ta­nulságai is a télnek; egyéb árucikkek, főleg ruházati ter­mékek előzetes vállalati pro­pagandája is könny unok ta­láltatott a valóság mérlegén méretve. Olvashattunk olyan közlést is, hogy az idei tél nagyobb gondot okozott a közúti hálózatban, mert sok volt a hó és a hófúvás, más­részt mert erősen megnöve­kedett a járműforgalom.. Anélkül, hogy illetéktelenül állást foglalnánk az előzetes prognóziskészítés szakmai kérdéseiben, csak annyit jegyzünk meg: sokévi ta­pasztalat, hogy télen, több­kevesebb valószínűséggel hó­fúvások várhatók, és alig­hanem a járműforgalom nö­vekedése is kiszámítható a termelés és értékesítés terv­számaiból, s az autóimport jól ismert adataiból. Ami most már az előttünk a kenyér minősége gyen­gébb. A tízszázalékos pré­miumot tehát neih kaphatják meg ennek a műszaknak a dolgozói. p.e, azt, is, benyitja a napló, hogy a vállalat, bel­ső ellenőrzése is komoly, megfelelő szigorúságú. (gmf) jE_ a nap is úgy' jött, mint a többi, öt óra­kor csörgött a vekker és Margit, a felesége, megmoz­dult az ágyon. Először nyúj­tózott, ásított, aztán átnyúlt a dunyha fölött és megrázta a vállát. — Imre! Hallod? Már ré­gen csörgött az óra. Ű tudta, hogy az óra nem­régen csörgött, hiszen már az első berregésre kipattant szeméből az álmot, azt is tud­ta, hogy az asszony kelteni fogja. így ment ez már harminc­egy esztendeje. Valamikor tényleg ébreszteni kellett, de az utóbbi években már éb­ren aludt. Ha az óra csör­gött, szuszogott, fújta a ká­sát, horkantott is egyet — csak úgy, tettetésből —, és várta, hogy az asszony meg­rázza a vállát. Pirkadt, amikor kilepett az ajtón. A kefe, meg a súly, az öv is ott voltak a helyü­kön és ő megszokott mozdu­lattal pakolta magára a hol­mit. A folyosón megállt egy pillanatra, és rágyújtott. Enélkül sohasem indult. A kémények itt-ott már füstöl­tek. Először a Kovácsék ké­ményét nézte, mert ok gyúj­tottak be legelőbb. Hozzáér­tő ember olvasni tud a füst­ből. Az akácfának bodros, habszínű a füstje, a tölgyé, a cseré már jóval morco­sabb, a szén füstje kormos, fekete, az olajfüst sötét és elszorítja a torkot. Csípős volt a reggel. Az ál­lomáson már nyitva volt a t>ódé. — Csak nem fázik, mes­ter? Megállt az ajtóban és on­nan nézett vissza, de senkit sem látott. — Valaki tréfál — gondol­ta, aztán megállt a pult előtt. Jakab kimérte a szil­vát, ő pedig a tenyerébe fogta a poharat. Szopogatta, kortyolgatta az italt és köz­ben figyelte az arcokat. Min­den reggel itt találkozott ve­lük. Feltűntek néhány per­cig. aztán akárcsak jómaga, álló tavaszt és nyarat illeti, célszerű lenne okulni a tél néhány idézett tapasztalatá­ból. Ez éppen hogy nem je­lenti a vállalati ígéretek fo­kozását, ellenkezőleg- inkább azt, hogy az idényre való gondos felkészülés realitás­határait ne lépjék túl az elő­zetes közlések. Néhány fi­gyelemre méltó jel mutatja, hogy tanúi lehetünk ilyen változásnak. A Könnyűipari és a Belkereskedelmi Mi­nisztérium képviselői — amint nemrég hírül adták—, megvizsgálták húsz könnyű­ipari vállalatnál: milyen módon elégíthetnék ki a ta­valyinál jobban a hazai fo­gyasztók igényeit. A kapaci­táskihasználás, a növekvő termelés számsorainak köz­lésén túl, azt is bejelentet­ték a vizsgálat tapasztalatai alapján, hogy a ruházati, tex­tilellátás erőteljesen ja­vul ugyan, de az igényeket mennyiségben és választék­ban —, még a következő hó­napokban sem lehet teljes egészében kielégíteni. Jobb, meggyőzőbb ez így, mint ha a derűlátó hírek után a bol­tokban kellene majd ráéb­rednünk a valóságra. Természetesen szívesen hallanánk most is arz ipari és a kereskedelmi vállalatok sajtótájékoztatóin megalapo­zott „lesz elegendő” kezdetű tavaszi, nyári prognózisokat. Ám ezek a bejelentések alig­ha pótolnák majd nyáron a sört, az üdítő italt; még ak­kor sem, ha a februári hű- kedvező jóslatokat közölt. A téli tapasztalatok ösz- szegezéseként azt is megje­gyezzük: a télutó heteiben is bőséges a zöldség-gyümölcs ellátás, a tavalyinál sokkal több alma, burgonya zöld­ségféle halmozódik a raktá­rakban. Amiből kevés volt —például babból, lencséből —, azt tetemes importszál­lítmányokkal pótolták. Vég­eredményben talán ebből vonható le a követező idényre is érvényes legfon­tosabb tanulság: az igények gondos, előrelátó felmérése, a jó felkészülés és a mind­ezekből következő bolti. helyzetkép megayőzőbb min­den előzetes közlésnél. toVábbálltak. Előfordult, hogy egyik, vagy másik fizetni akart, de ő nem engedte. — Maga a földön sétál, én meg a háztetőn — mondta ilyenkor, de ha valaki na­gyon szíves volt, estefelé még betért egy fröccsre. Amikor a pohár fenekére ért, levette a fekete sapkát és fizetett. A fején tartotta a pénzt, amiről nem tudott az asszony. Amikor a tetőre ért, ak­kor bújt elő a nap. Gyámol­talanul csúszott ki a felhők mögül, s mégis egyszerre más lett a világ. A telefon­drótok ragyognak, a palaszür­ke háztetők megfiatalodtak és fényben fürdött az utca. — Milyen más innét min­den ... Lent, mint szürke ólom­katonák siettek az emberek, játékautók dudáltak és szem- pillantás alatt eltűntek a sarkon. És a tetők! Egyik vörös, másik palaszínű, szür­ke, távolabb a gyár körül már feketék a tetők, szurto- sak, mocskosak és megtörik rajtuk a fény. k padlások világa fur- ** csa. Kimustrált szé­kek, jobb napokat látott pincskalapok, félredobott hintalovak, ócskavasak, leta­posott sarkú cipők. Amikor közöttük járt, mindig úgy érezte, ötven, vagy száz évet is visszafordult az idő. A kéményekről jobb nem is beszélni. Az új házakkal nincs baj, de a régiekkel an­nál több. A szűk kis kürtők, a beszurkosodott, hüzat nél­küli járatok; csupa kínlódás velük. Súlyozni kell, leve­retni a megkövesedett szur­kot, aztán dróttal belemen­ni, és csak úgy jöhet a kefe. Végzett az első házzal. Amikor a földre ért, sajnál­kozva nézte a járókelőket. Vajon láttak-e ezek igazi napfelkeltét? Amikor a nap egyenesen”"az i - enyhéből A Hatvani Cukorgyárban január közepén zárult a cukorszezon. A tervértéke­lésre az elmúlt napokban ke­rült sor. Vajda Józseftől, a gyár főmérnökétől az eredmé­nyekről és a tapasztalatok­ról kértünk tájékoztaást. A főmérnök elmondotta, ogy a 80 éves gyár re- onstrukciója nyolc évvel ezelőtt kezdődött. Az erőmű, a szűrőállomás és a diffúzi­ós állomás folyamatos felújí­tásával a napi 220 vagon cu­korrépa-feldolgozás ma már 300 vagonra emelkedett. Így a Hatvani Cukorgyár az el­múlt évben a magyar cu­korgyárak közül holtverseny­ben az első-második helye­bújik elő? Igazi napfelkel­tét csak a háztetőkről lát­ni. X másik házban nem ** történt semmi külö­nös, a harmadikban egy tes­tes asszonyság sápogott. Füstöl a kályha? Mit te­het ő róla. Lehet, hogy nem is a kémény a hibás ... Delet harangoztak, amikor végzett a negyedik házzal. Már hárman várták pa­nasszal. A szél néha kont- rabontot csinál, és ilyenkor a kéményből szerszámmal, kézizei kell kihalászni a du­gót Nem örült a pluszmunká­nak. Fáradt volt és ujjnyi­ra dagadtak a bőre alatt az erek. Az orvos fáslit rendelt és óvta az erőltetéstől. Ezen csak nevetni tudott. Egyszer lói is számolta. Átlagosan napi 300 lépcső, az havonta 2800, egy év alatt 93 600 lép- pés fölfelé. És még neki mondja az orvos, hogy kí­mélje a lábát. Először úgy gondolta, nem vállalja a ké­ményt, de aztán, hogy az asszonyok könyörgésre fog­ták a dolgot, nekilátott. Üjra a tetőn volt. Régeb­bi divatú. cserepes tetőn, amely még jóval a háború előtt készült. Felszedte a cse­repet, aztán kiült a . lécre. Alatta járókelők siettek, egy gyerek kerekes korcsolyán csörömpölve gurult végig a betonon. A templom tetején he­gyes galambok tol­lászkodtak és verebek ültek a csatornán. — De miért nem tud száll­ni az ember?... Eszébe jutott, hogy egy­szer olvasott valami • szár­nyas emberről, aki elindult a napba és leolvadtak a szárnyai. Üjra eszéé" jutot­tak a lépcsők, fái .sze­res lábai, a doktoi elme. 93 600 lépcső. Ennyi egy é\ zést érte el. A gyár önkölt­sége viszont az iparágban a legjobb Volt. A kimagasló eredmények elérését a dolgozók széles rétegeire támaszkodó párt­ós gazdasági vezetés hosszú távú fejlesztési programja tette lehetővé. A Hatvani Cukorgyár dolgozói a me­gyei pártbizottság 1969. évi versenyfelhívása alapján a hazánk felszabadulásának negyedszázados évfordulója tiszteletére tett versenyfel­ajánlásaikat felülvizsgálták és az évforduló méltó meg­ünneplésére újabb vállaláso­kát tettek. Egyben felhívás­sal fordultak az ország ösz- szes cukorgyáraihoz és me­gyénk más üzemeihez az év­alatt, de kiteszi a százezret is, ha hozzászámítja a díjbe­szedést. Fizetni nem minden­ki szeret, és néha három- szor-négyszer is meg kell mászni az emeletet azért a néhány forintért. Cigarettát kapart elő, az­tán a gyufáért nyúlt, amikor a lába alatt hirtelen megin­dult a cserép. Erezte, csú­szik és körmei szinte szik­ráztak, hogy kapaszkodni próbált. A csatornánál meg­akadt a lába. Tenyerét, hú­sát széthasította a rozsdás lemez. És a nagy szédülés... Emberek rohantak, sikoltoz­tak és egyszerre mély csönd, ködös, tejszerű üresség tá­madt. — Mi történt? — kérdezte egy púpos emberke, amikor a mentők visszafelé jöttek a hordággyal. — Valaki lezuhant a ház­tetőről. A műtőben három orvos is dolgozott. Vérátömlesztés! Fehér arc­cal, eszméletlenül feküdt. A szeme fölött fekete folt sö- tétlett. Vér és korom. — Szörnyű zúzódás ■— mondta az egyik orvos. A kórterem, ahová bevit­ték. üres volt. Este néhány percre, talán csal? pillanatra újra eszmélni kezdett. Sok­sok csillagot látott, apró, vakító fényeket, majd házak és kémények jöttek. Az egyik házon szürke volt a tető, a másikon ezüst fényben ra­gyogott a cserép. Később Jakabot látta a pálinkás üveggel és ő, mint mindig, most is a sapkája alól fize­tett ... Fél tizenegy volt. Hord­agyat hoztak, fehér lepedő­be burkolták, úgy vitték. A folyosón papucsban végigcsoszogott vala­ki, a -szemben levő ajtó is kinyílt.. — Mi történt ? ... Az üvegajtónál halkan suttogták: — Meghalt a kéménysep­rő ., Saalay István forduló méltó megünneplé­sére. Vállalásaikat siker kísér­te. A gyárban a cukorkam­pány alatt a tervezett 35 700 vagon répa helyett 38 332 vagon répát dolgoztak fel. A cukortermelés ennek alapján 4359 vagon helyett 4919 va­gon volt, exporttervüket pe­dig 163 vagon helyett 555 vagonra teljesítették. Különösen kimagasló ered­mények születtek a novem­beri „forradalmi hónap” ide­jén, amikor mind az átlagos répafeldolgozás mind pedig a napa cukorrak tárözás csúcsértéket ért el. A ver­senyvállalások gazdasági ki­hatásai az eredményekben tükröződnek. A Hatvani Cu­korgyár az előzetes mérleg alapján várható bruttó nye­resége meghaladja az 58 mil­lió forintot. A gazdasági eredmények' elérését, a szocialista em­bertípus kialakítását a párt- vezetőség fontos kérdésként kezelte, s a szakszervezettel karöltve nemcsak a ver­senycélok meghatározását, de a brigádok folyamatos ellen­őrzését is ellátta. A szocialis­ta brigádmozgalom az elmúlt évben tovább erősödött. A brigádok .illetve a munkahe­lyek száma 29. Ebből a szo­cialista verseny címet két versenyző egység máris el­nyerte. A villamosműhely szocialista brigádja a Hatva­ni Cukorgyár, a Magyar Cu­koripar, az EPOSZ területi, valamint az élelmiszeripari dolgozók országos brigádve­télkedőjén .az első helyezési érte el. A gyár másodszor is meg­nyerte a Magyar Cukoripar munkavédelmi versenyét. A pártvezetés biztosította a ter­meléshez szükséges politikai légkört. A nehéz munkahely­zet ellenére is a termelé­kenység nagymérvű növe­lésével, a gyár növekvő fel­adatait eredményesen oldot­ta meg. Az eredmények le­hetővé tették, hogy az elmúlt évben és az idén is, mintegy 24 nap nyereségrészesedést fizessenek ß.mi előrelátható- an egymillió nyolcszázezer forint. A gyár kollektívája jelen­leg a gyártelepi réparakodás teljes gépesítésén, és közel 7« millió forintos felújításon dol­gozik. A kivitelezőkkel, köz­tük az építőiparral, szociális, ta együttműködési szerződési, kötöttek. Az 1970. évi kax-- bantartási időszak eredrúe- nyessége érdekében a mun­kákat a brigádok végzik, s április 4-re, hazánk felsza­badulásának 25. évforduló­jára karbantartási munka ­versenyt is szerveztek. (mentusz) I-’W február S7„ mentet junk tüzelőt. Bőséges váiasz­Jó kenyérért tíz százalék prémium T. A. Cukorrépa-f eldőlgozás: 38 332 vagon, cukortermelés: 4919 vagon Számidés a Hatvani Cukorgyár munkájáról Tetők felett

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents