Népújság, 1970. február (21. évfolyam, 27-50. szám)

1970-02-27 / 49. szám

Új szállodák a Földközi- és a Fekete-tenger partján

Romániából és Jugoszláviából egyaránt szívesen jönnek Egerbe a turisták

f

A NÉPÚJSÁG számára nyilatkozik a román, illetve a jugoszláv utazási iroda vezérigazgatója

A napokban ért véget —> mint arról lapunkban is beszámoltunk —, a szocialista országok utazási irodáinak IX. konferenciája1, amelyet Budapesten rendeztek meg. A delegációk a tanácskozás befejezése előtt egy napot Egerben töltöttek, s a román, illetve a jugoszláv delegáció vezetői nyilatkoztak lapunk munkatársainak személyes egri élményeikről, országuk új turisztikai lehetőségeiről.

*

—■ Vezérigazgató elvtárs szerint hogyan fejlődik Románia és Magyarország turistakapcsolata? Milyen uj lehetőségek várják a Romániába utazó turistákat?

— kérdeztük Cheorghe Du- mitrutól, az Oficiul National de Turism .vezérigazgatójától,

— Évek óta szoros munka- kapcsolat alakult ki közöttünk és az IBUSZ között. Minden évben kétoldalú szerződéssel hangoljuk össze tevékenységünket, amelyre az utóbbi években különösen nagy szükség van, mivel jelentősen megnőtt a két nép egymás iránti érdeklődése. Az ídegjeriforgalom fejlődésére mi sem jellemzőbb: 1963- hoz viszonyítva 1969-ben mintegy 25 százalékkal emelkedett a Romániából Magyarországra jövő turistaforgalom: 140 ezer román turista kereste fél a múlt évben a magyar tájakat, városokat, de alig kevesebb a Magyarországról Romániába utazó ’turisták száma is 140 ezernél.

—• Ami az 1970. évi újdonságokat illeti, röviden csak annyit: 18 új szállodát adtak át hazánk kedvelt városaiban, üdülőhelyein, s ezzel mintegy 20 ezerrel növekszik a szezonra a szállodai férőhelyek száma. Ebből közel 13 ezer férőhely a tengerparton növeli majd a turisták kényelmét. Az a fő törekvésünk, hogy az igényeket szélesítsük.

— Mennyire népszerű a román turisták körében a Mátra és Bükk vidéke, szívesen jönnek-e Egerbe?

— Én most jártam Egerber először, de nyugodtan kijelenthetem: kellemes benyomásokat szereztem a városról. Tetszett a sok műemlék, s az, ahogy az új

1950. február 27., péntek

épületek illeszkednek a városképbe. Turistáinknak egyébként eddig is kedvelt helye volt Eger és környéke, s személyes tapasztalataim meggyőztek arról, hogy a jövőben Eger. a Mátra—Bükk vidéke legalább olyan fontos és kiemelt szerepet kap propaganda-kiadvanyainkon, mint Budapest és a Balaton ...

★

— A szocialista országok utazási irodáinak konferenciája után várható, hogy mind jugoszláv, mind magyar viszonylatban jelentős javulás következik be turisztikai szempontból — ezzel kezdte

• nyilatkozatát Marko Blazse- vics, a zágrábi General Tu- rist Utazási Irodájának vezérigazgatója. — Elmondhatom — folytatta —•, hogy Jugoszlávia hatalmas idegen - forgalmat bonyolít le. Az elmúlt évben például több mint 300 millió dollár bevétel szármázott idegenforgalomból. Ebben az évben több mint 50 ezer féröhely- lyel növeljük a szállodai férőhelyek számát. Emellett vannak még kempingek, fizetővendég-szolgálat ésszakszervezeti üdülőik is.

— Az IBUSZ-szal tárgyaltunk, s elfogadható árajánlatot tettünk elő- és utószezonra egyaránt. Különösen javasoltuk a fizetővend ég- szolgálatot, mert ez a legolcsóbb. Főleg az Adriai tenger partján szeretnénk szélesíteni szolgáltatásainkat.

— Az elmúlt évben egyébként több mint 600 ezer jugoszláv turista járt Magyarországon, azonban Egert, mint idegenforgalmi központot kevesen ismerik.

• Ezért megállapodtunk az'

IBUSZ-szal, hogy szakembereket küldünk rövidesen Magyarországra. hogy „felfedezzék” szép városaikat. Terveink között szerepel az is, hogy utazóinkkal megismertessük Eger történelmi múltját, kultúráját és jelenét. Én másodízben járok Magyarországon, Egerben és személy szerint nagyon kedves városnak tartom megyéjük székhelyét. Strandolásra és gyógyításra egyaránt alkalmas fürdője, a hősi raúltú vára és nem utolsósorban tüzes borai szívesen vohzzák majd turistáinkat, csupán nagyobb propagandára van szükség. Ez persze nemcsak rajtunk, hanem Eger vezetőin, és az IBUSZ-orr is múlik... — fejezte be nyilatkozatát Manko Blazsevics.

| ( falud i—kiss)

„Tanuló”

titkárnők

„Diktálom”:

„Jegyzőkönyv .. készült... jelenlevők... dátum... aláírások ...”

A Közgazdasági Szakközépiskola III. g osztályában dr. Körösi Gyuláné tanárnő levelezési órájából ragadtuk ki ezeket a „vezényszavakat”. A tanteremben közel negyven „tanuló” — jó részük túl a három X-en — készíti a . szabványjegyzőkönyvet, Mindannyian titkárnők, vagy éppen azok szeretnének lenni. Mindany- nyian hallgatói a megyei TIT szervezésében indított titkárnőképző tanfolyamnak.

A gyakorlat ellenőrzése, a problémák számbavétele előtt jut néhány perc a tájékoztatásra:

— Megyénkben először indult ilyen tanfolyam. A korábbi érdeklődőknek Pestre kellett járniuk, ott évek óta működik ilyen kurzus. Az indítás előtt az oktatók a fővárosi , tapasztalatokkal megismerkedtek, s ezek alapján kezdtük el itt a. munkát. Négy tárggyal — gazdasági, pszichológiai, ügyviteli ismeretekkel és a magyar nyelvhelyesség és helyesírás alapvető szabályaival ismerkednek meg hallgatóink.

— Mi a tanfolyam gyakorlati haszna?

—• Titkárnők felvételénél előnyt jelent. Erre csak egy példát. Debrecenben már előnyben részesítik felvételnél a tanfolyamot végzett „jelölteket”. Ez a gyakorlat lassan országossá válik.

Jön az ellenőrzés, adódnak a kérdések:

— Nálunk ez a gyakorlat Nem azonos a szabvánnyal...

— Hogy lenne a szövegezés magyarosabb, korrektebb, pontosabb?

Körösi Gyuláné elégedett, korrigál, tanácsokat ad:

— Nem iskola, hanem tanfolyam, itt mindenki önszántából, nógatás nélkül igyekszik.

a

Valaki évek óta titkárnő egy vállalatnál, vagy éppen

CIGÁNYOK

Pafaky Dezső riportsorozata

2. Vályogba ragadt életek

Mintha távoli gyermekkoromból szűrődnének fülembe az ismert dallamok: „Dev- la, devla, báró devla, dikhel mán miránk is...” Füstölgő tűz körül guggol a fekete csapat és dünnyögi, zsongja, ringatózva toldásokkal nyújtja, cifrázza a méla, szomorkás éneket. Közeledtemre ijedten elhallgatnak, mozdulatlanul figyelnek. Mint gubbasztó fekete varjak a havon. És mintha csak megérezték volna gondolatomat, máris felcsendül egy másik dal: „Lokesz urál o cinege,

/ Sil na bántol lesz jevende.

Na bántol lesz e barvál,

Jov kichivel pal kopál. jJov

kaszavo szár o rom

__” A dal

a

rról szól, hogy vígan repül a cinege, nem bántja a tél hidege, nem bántja a hideg szél, egyre vígan zöngicsél, olyan ő mint a cigány... Lábuk előtt a lángok haldokolnak, s az ő nótázásuk mind tüzesebbre vált: „Jöjj, anyám a vakaró, leégett a vakaró; ha leégett, leégett, rák egye ki a beled... ’ Idillikus, romantikus kép? Én szánalmasnak érzem. Mert érzem vályogba ragadt életüket.

Téli délelőtt, egyszerű, közönséges hétköznap. Munkanap. S itt a tűz körül életerős, lődörgő férfiak.

— Én, kérem, beteg vagyok — mondja egyikük ravaszul.

Egymásba érnek a j,házak”. Vertfalú, pelyvas sárral tapasztott vályogépítmények. Cserepes és átlyukadt szalmatetős „porták”. Ha azt veszem, hogy a putri csak egy bogárhátú, földbe vajl, 2x2 na-es alapterületű lyuk,

ezek az építmények kimondottan rangos, lakályos házak. A megye cigánytelepein még ma is 52 ilyen putrit lehet megszámolni.

Megbámulják az idegent. Egész falkában követnek. Egy-egy asszony nyomában apró gyerekek hada vonul. Félpucéran, puffadt, ödémás hassal, rossz cipőkben kaj- tolnak, vagy mezítláb — a fagyott rögökön.

Azokat a mondatokat idézem magamban, melyeket eddigi utaim során noteszomba feljegyeztem ... Hevesaranyos: „Kivágják a fiatal fákat, nagyon nagy kárt csinálnak az erdőben ...” Tarnalelesz: „Idegen embereket elcsalnak félre helyre, torkának nyomják a kést és kizsebelik. A vendég cigánynőket is kicipelik a legelőre és tízen-tizenöten átmennek \rajta ...” Heves: „A cigány fiatalság bandába verődve garázdálkodik, csúzliznak, verekednek. Olykor a rendőrök sem merik lábukat betenni a telepre...” Tarnazsadány: „Feltörik a szomszéd község dögkuta- it...”

Megint a gyermekkor képei jönnek elő... A falunak azon részén, ahol laktunk, tyúkvész tizedelte a baromfiakat. Hiába öntöztünk a torkukba pálinkát meg rumot, a beteg tyúkok sorra elhullottak. Messze a házaktól elföldeltük valamennyit. S a cigányok kiszedték a földből a döglött tyúkokat... Más: egy kényszervágott

szarvasmarha trágyadombra vetett bendőjét „lopták” el. Húzták végig a falun, a porban. piszokban meahemper- getve...

elismert adminisztrátorként dolgozik egy üzemben. S

mégis, felnőttként tanulni kezd. Ügy és anélkül, hogy erre valaki felkérné. Mi lehet az indítóok. Erről beszélgettem a tanfolyam néhány részvevőjével.

Blazsekavics Edéné 12 éve tevékénykedik . titkárnőként a Heves megyei Tanács Kórházánál. Ö így indokol:

— A kórház vezetősége

hét dolgozót — titkárnőt és adminisztrátornőt kérdezett meg: vállalnák-e? Senki

nem utasította vissza az ajánlatot. A magam nevében azt mondhatom: azért vállaltam, mert elméleti útbaigazítást vártam a többéves gyakorlathoz. A foglalkozásokon felelevenítünk olyan ismereteket, amelyeket régen tanultunk, s nem árt néha össze- vetni a gyakorlatot az elmélettel.

A vállalatok által delegáltak tanulmányi költségeit az üzem téríti általában. Ki- lencszáz forint nem túl nagy összeg egy kétéves kurzus ismereteiért, mégis jóleső a támogatás. Különösen akkor, ha ehhez még egyéb „juttatások” is járulnak. Erről beszél Kardos Istvánná, a megyei kórház vérellátó osztályának • adminisztrátora:

— Jóleső, hogy anyagi kár nélkül biztosítja!?: a heti háromórás „eltávozást”. Sőt a második év végén a vizsgák idejére tanulmányi szabadságot kapunk. Ha sikeresen végzünk, az eredménytől függően pénzjutalmat is kapunk. Az senkit sem zavar, hogy nem egy vállalat kikötötte: két évig vállaljuk, hogy nem változtatunk munkahelyet. Ez nem teher, mert mi azért képezzük magunkat, hogy a törzshelyen érvényesüljünk, a törzshelyen lássuk el mind jobban feladatkörünket. őszintén szólva itt csináljunk „karriert”.

Akadnak olyanok is mint Hevesi József né, a Finomsze- relvénygyár adminisztrátora, aki saját szántából, minden anyagi támogatás nélkül végzi a tanfolyamot:

— A papírt, a végzettséget igazoló okmányt senki nem veheti el tőlünk. En évek óta akartam részt venni ezen a kurzuson, még a Pestre járást sem vállaltam volna húzódozással. Családos, és Makiárról bejáró vagyok, az

érettségi pillanatnyilag néni elérhétő számomra, a tanfolyamot viszont el tudom végezni. Az sem zavar, hogy nem kaptam meg a vállalati segítségét, s magam fizetem a kilencszáz forintot. A mai áldozat holnapra beérik: bízom abban, hogy nem volt, hogy nem lesz hiába.

s

A kurcus novemberben indult. Azóta jó néhány hónap eltelt. Ennyi idő alatt bőven adódnak tapasztalatok. Erről is nyíltan beszélnek a felnőtt „djákok”.

Balogh Lászlóné, adminisztrátor:

— A tanfolyam hallgatóinak nem kis része csak nyolc osztályt végzett, s azt is jó néhány évvel ezelőtt. Köztük vagyok én is. Mi túl magasnak tartjuk az előadások szintjét. Az ember akar figyelni pszichológia órán, szeretne megismerkedni a közgazdasági ismeretek lényegével, de hiába az igyekezet, ha az anyag jó részét nem érti. Miért nem lehet nekünk, hozzánk szólóvá tenni az ismeretközlést?

Jogos panasz megszívlelendő tanács akad bőven. Ezekből egy csokorra való:

— Mi gyakorlati anyagra vágyunk. Ember-, ügyfélismeretet szeretnénk elsajátítani, s nem a pszichológia történetét hallgatni érzéketlenül. Ilyenkor az ember tíz percig figyel, húsz percig erős próbál lenni, de utána már azon töpreng: mi is legyen a vacsora.

— Nincs tankönyv, vagy jegyzet. Amikor a kurzus beindult, ígérték, azóta hónapok teltek, s még ma sincs semmi az ígéretből. Szeretnénk a három órát tartalmasán eltölteni. Ehhez feltétlen kell az útmutató, a jegyzet.

— Gyakorlati tudásanyagra vágyunk, amit a hétköznapok során . kamatozóan hasznosíthatunk. Olyan órákat szeretünk, mint a nyelvhelyességi. vagy a levelezési. Miért nem lehet a többi is olyan?

Titkárnők, adminisztrátorok tanulnak, vállalják, hogy hetenként egyszer újra „diákok” lesznek. Igyekezetben, szorgalomban nincs is hiány.

Annál inkább a joggal várt segítségben...

Pécsi István

'S*"S*SS*'SSSSSSSSSJSSSSSSSSSSSfSZefSSr/SSSSSSSSSSSSSSSSJSSSfSSSSfSSS

— Maguk feltörnék a dögkutat?

— Muszájból. Ha az ember

éhes.

— És ették is már?„22

— Megesszük.

—- Miért eszik meg?

— Mert szeretjük a húst.

— Az egészségükre nem gondolnak? A. gyerekekre?

Van aki csak elmosolyodik, van aki hangosan felnevet.

— Hát nem lehet attól meghalni uram, mert akkor itt már egyikünk se élne. El lehet azt a húst úgy, de úgy, készíteni, mind a tíz ujját is megnyaüa utána, aki csak kóstolta. 9

Magukat „ram”-nak nevezik, ami azt jelenti, hogy ember...

A megyében összesen 91 cigánytelepet tartanak nyilván, ezeket „minőségük” szerint három osztályba sorolják. Á harmadik osztályban 10 telep szerepel, megszüntetésük a legsürgősebb, egyszersmind — az általános szempontokon túlmenően — közérdek is. És itt vannak azok a telepek, amelyek nemcsak emberi, de idegenforgalmi szempontból sem kívánatosak, mert elhelyezésük is kifogásolható. Például: Halma jugra, Kerecsend, Szilvásvárad. Szé- gyellnivalónk akad, ha e telepekre rápillantunk.

De látnunk kell valamennyi cigánytelepet, kicsit a társadalmi felelősség éb- resztgetéseként, mert akad még tennivalónk bőven.

A cigánytelepek 50 százalékánál a minimális közegészségügyi feltételek teljesen hiányoznak. Rossz vagy egyáltalán nincs ivóvízellátás, nincs WC (amit a tanács eddig íM£S£8Ítetií.ni®mban szétbontották, építőanyagát széthurcolták), megoldatlan a szeméttárolás; a lakások minősége, tisztasági foka, a telep környezetének rendezettsége, s egyáltalában a személyi higiénia erősen kifogásolható. 21 966 cigány személy megvizsgálásakor 674 esetben ruha-, 1141 esetben pedig fejtetvességet állapítottak meg.

Már e riportsorozat bevezetőjében említettem, a cigányszármazású lakosság mennyire gyors ütemben növekszik. Az élve születési arányszám is jóval magasabb náluk, mint más lakosoknál, A csecsemőhalálozás viszont 50 ezrelékes (a megyei átlag ennél jelentősen alacsonyabb), amit nyilvánvalóan több ok együttes hatása vált ki; az okok között nem áll utolsó helyen az alapvető és elemi, személyi higiéniai és közegészségügyi feltételek hiánya.

Önkéntelenül József Attila sorait mormolom;

„Ezernyi fajta népbetegség, ”

/szapora csecsemőhalál,

/árvaság, korai öregség,

/elmebaj,

... és sivár /bűn, öngyilkosság, lelki restség, /mely, hitetlen, csodára vár,

/nem elegendő, hogy kifessék: I fölkérte szabadulni már!”

Föl kéne

szabadulni már. Elszakadni a vályogvilágtól, melyhez életük tapad. Az embert a munka .«sa'oadíiol ta ki az állatvilágból, s a gondolkodni tudás képessége. Egy felmerés tanúsága szerint a munkaképes cigányság 39 százaléka egyáltalán nem dolgozik sehol, ők a lődörgők, a henyélő!;, a bűnözés tenyészetei. Öle azok, akik a legtöbb bajt, a legtöbb gondot és problémát okozzák. Ök azok, akik a becsületesen és tisztességesen élő, dolgozó cigányság társadalmi és emberi hitelét rontják.

Vannak becsületesen és tisztességesen élő, dolgozó cigányok. Nekik állandó munkájuk, lakhelyük van, . otthont építenek maguknak. Be tudnak illeszkedni környezetükbe, szakítva a cigány életformával, példát adva azoknak is, akikben még csak a jó szándék van meg a kikapaszkodáshoz.

(Következik:

3. Hagyd el szűk múltadat!)

Arcuk a cigánysorról...