Népújság, 1970. február (21. évfolyam, 27-50. szám)

1970-02-22 / 45. szám

„Tolmács" a katedrán Egy magyartanár hétköznapjai A hatvani gimnázium gondnoki irodájában talál­koztunk. Éppen órára sietett. Amikor megismertem, több mint egy évtized pergett vissza. Az egyetemi évek hangulata csapott meg, a ter­vezés, a fiatalos ambíciók évei jutottak eszembe ... Esztétikai előadások, a műelemzés műhelytitkait kí­náló szemináriumok, mód­szertani szemeszterek az iro­dalomtanításról. A régi vi­ták, eszmecserék ötlöttek emlékezetembe... akkor megváltani készültünk a „világot”, kritikus szemmel mérlegeltünk minden gon­dolatot, s az a nyíltan ki nem mondott elhatározás sarkallt mindannyiunkat: „Majd mi megmutatjuk, hogy kell.. Ennek közel egy évtizede. Aztán jött a diplomaosztás. Azóta is eltelt nyolc év. Az­óta nem találkoztam dr. Jámbor Ottónéval, a hajda­ni évfolyamtárssai. 1. Mi lett az álmokból? — sarkallt a kérdés. Sikerült-e a fiatalos elképzeléseket rea­lizálni az irodalom tolmá­csaként a katedrán? — ber­zenkedett bennem a kíván­csiság. A régi mondatok villantak fel emlékezetemben: — A műértésre nevelni, megértetni a pallérozott gon­dolat értékét... Hatóerővé tenni az irodalom adta esz­méket. A válasz nem kelt csaló­dást: — Amikor végeztem, Eger­be kerültem a Gárdonyi Gimnáziumba. Itt tanítot­tam három évig, azóta — immár öt éve — a hatvani Bajza József Gimnáziumban „praktizálok”. Csalódás? Nem mondhatnám; legfeljebb azt, hogy megalkuvás nélkül a gyakorlathoz kellett igazíta­ni az elméletet. Bizonyos vi­szonylatban az indulásom könnyebb volt, mint falura került kollégáimé, hiszen vá­roson jobb a gyerekanyag, és sokkalta jobbak az ok­tatási körülmények. Nyolc év után is úgy érzem: nem adtam fel a fiatalos álmo­kat a hatékony, a korszerű irodalomtanításról. 2. A miértre térve érthetően nem könnyen fakadnak a szavak, mert utána a ho­gyan kérdései következnek, s e téren minden gyakorló pedagógusnak megvannak a maga titkai. A kezdés — és ezt a tapasztalatból tudom — még urbánus körülmé­nyek közt sem volt köny- nyű: nagy mennyiségű, tény­szerűen leíró irodalomtörté­neti anyag, ezt méretező tan­tervi követelmények. Ilyen körülmények között csak ke­seregni lehetett azon. amit nem lehetett megtanítani: az irodalomértést, a műélvezet készségét. — Azért néha meg lehe­tett szegni a regulát. Ritkán, egy-egy órán, s közel vinni, valóban tolmácsolni a ver­set, a novellát. Igaz, talán nem jelentett túl sokat, még­sem volt hiába. Aki ráérzett — s nem kevesen akadtak — az a maga útján haladva is eljutott a szép érzékelé­séhez, értéséhez. Jámbor Ottóné három évig osztályfőnök is volt Eger­ben. Ennek öt éve, de volt tanítványaival ma is tartja a kapcsolatot, felkeresik le­velekkel. megkeresik szemé­lyesen. S ez érthető is, mert osztályfőnöki órákon, be­szélgetések során is reali­zálhatta a magyar tanár a hajdani elképzeléseket. 3. Évek során változott az irodalomoktatás szemlélete. Megjelentek a régieknél két­ségkívül jobb reformtan­könyvek, megkísérelve kor­rigálni a korábbi hibákat, s közelebb vinni a tanulót a műhöz. Gondok azért ma is akadnak: — Még mindig sok a lexi­kális, a tényanyag. Ez is kell, de ha túl sok, elveszi az időt a tulajdonképpeni irodalomtanítástól, a művek, az olvasás megszerettetésé­től. A valódi feladat pedig ez lenne, mert hiába isme­ri valaki Ady életét, korát, hiába idézi minden tan­könyvben szereplő versét, ha egyetlen versében nem érzé­keli eredetiségét, sajátos művészi varázsát. Ügy is le­het fogalmazni: sok az is­meret, és kevés a „gyakor­lási” idő. Pedig erre lenne szükség, mert egy műben, mint cseppben a tenger ízei. úgy tükröződnek az alkotó emberi és művészi vonásai. Ha elsősorban ezt lehetne tenni, akkor a magyartani- tás problémáiról kevesebb vita folyna, s sokkal több eredményt érnénk el a tol­mácsolásban. Nem mondja, de meggyő­ződésem, hogy egy kis „re­nitenskedés” révén erre is lehet időt szakítani. Ha va­lakiben él az alkotó tolmá­csolás szenvedélye, az kere­si a kiutat. Ezért is válasz­totta munkaközösségi téma­ként „A szóbeli és írásbeli kifejező képesség fejleszté­sét”. — Szakmai továbbképzés, ismeretpótlás, de egyúttal útkeresés is, hiszen minden magyartanár tudja, hogy e téren nem büszkélkedhetünk világraszóló eredményekkel. Keresni kell a hatékonyabb módszereket, bár e téren a legtöbbet segítene a művek érzékeltetésére törő iroda­lomtanítás. hiszen minden írott szabálynál beszédesebb a példa. * Tervekről beszélünk, a hét­köznapokat idézzük. Az is­métlés unalomszülő, beletö­rődést, elfásultságot szugge- ráló hatását említem. Jám­bor Ottóné meggyőz: nem ismer ilyet, s bizonygatja, hogy minden óra új ízeket, új lehetőségeket rejt. Érzem: hétköznapjai piros betűs hétköznapok, mert nyolc év után is szenvedé­lyes „tolmácsa” az iroda­lomnak. A fehér apácák titka Angol film Ifi­Katedrán és katedrán túl Pécsi István Az angliai nagy vonatrab­lás óta mindenki tudja a vi­lágon, hogy a kies Albionban a kasszafúrásnak, egyáltalán a nagy pénzszerzésnek csalá­di hagyományai vannak. A gengsztercsaládban min­denki benne van az „üzlet­ben”: apa, anya, liú és lány, vissza egészen a tengerráncú rragyanyóig, aki akkora parancsadási hatalommal rendelkező családfő, mint a török szul­tánok vol­tak az ő se­lyemzsinór­jaikkal, a leg­nagyobb biro­dalmuk ide­jén. Ez így van rendjén, az angolok értenek hoz­zá, a pénz az ő szakmájuk. Az azonban a gyengébb idegzetű néző számára meg­lepő ötlet — főképp ha a szerzetesek középkori rend­szerű és sajátos társadalmi rendeltetésű szervezetével némileg tisztában van — hogy egy ősi angol főneme­si család birtokán, a kastély úrnője apácakolostort rendez be, a remekmívű épület egyik felében. Szép, fehér, tiszta és tiszteletre méltó ru­hát hordanak, ájtatosan sé­tálnak ezek a bűnöket lát­szólag kerülgető mindenkoré lányok, míg a feszült légkörű krimiben — mikor már hul­la hulla hátán — a végén rá­jövünk: a ruha a nőknél egészen mást takar, mint a látszat. Azért nem olyan gyors ira­mú ez a színes és építészet- történeti szempontból rend­kívül látványos krimi, hogy a nézőnek eszébe ne jusson elgondolkodni néhány pszi­chológiád problémán. Többek között azon, miért van az, hogy a krimiben a nézőt az áldozat nem érdekli különö­sebben. Talán a meghalt em­bér befejezett élete már nem érdekes, vagy a színen ma­radó gyilkosok olyan rava­szul forgatják magukat a cselekmény bonyodalmai közben, hogy az ő érdekessé­gük lefoglalja nézői energi­ánkat? Például nincs időnk sajnálni, vagy megsajnálni azt a szakembert sem, aki tosság és a vérszomj még na­gyobb legyen, nem marad al a fekete kesztyű sem, a nagy leleplezés sem, a szerelem sem. Mert a vizsgálatot ve­zető rendőr egy gentleman, Sophie pedig csinos francia kislány, aki a nézők és a na­gyobb hatás kedvéért vetkő­zik és fürdik ebben a szí­AfUVAn.‘.fWWWtfWW^V^ - - ■ egyik leggazdagabb embere Feliksz Juszupov herceg állt az összeesküvés élére. Társa volt többek között Dmitrij Pavlovics nagyherceg, az uralkodócsalád tagja. Juszu­pov a sztarec bizalmába fér­kőzött és egy éjjel — azzal az ürüggyel, hogy felesége, Iri­na nagyhercegnő meg akarja ismerni — palotájába csalta a muzsikot. Maga ment érte a Goroho- vájára. A címeres, nagy, fe­kete kocsi megállt a Mojkán, a 94-es számú épület, a Ju- szupov-palota udvarán. Raszputyin levetette a bundáját és szemügyre vette a szobát. Azonnal megállt a pohárszék mellett. Látszott rajta, hogy gyermeteg örö­mét leli az értékes bútorda­rab belső labirintusában. Nyitogatta a kis ajtókat, né­zegette a rekeszeket. Eddig minden simán ment. Az első bonyodalom most következett. Juszupov rémü­letére a muzsik visszautasí­totta mind a teát, mind a bort. „Csak nem gyanak­szik?” — kérdezte magától a palota ura. Görcsösen ismé­telgette magában, hogy Rasz- putyinnak nem szabad élve hazajutnia, de ebben a pil­lanatban csak egyetlen do­logban volt biztos. Abban, hogy fél. V) 1«. Az Igaz Qroszök, a Fekete S-áza. ve; tara, ultra­retu.c.ó& bábon úgy döntött, ■ /os el­lenakcióval ' gakadá­lyozni Manuszék a hábo­rú befejezésében érdekelt pénzcsoportok kiugrási kísér­letét — egyszersmind a fe­nyegető forradalmat is. Min­denekelőtt el kell távolítani Raszputyint. Ehhez az első Tépés még jobban felkorbá­csolni a muzsik elleni hisz­tériát. Ettől kezdve a Gorohová- ja utca 64. számú ház 20-as lakásába tömegével hordta a posta a „napjaid meg van­nak számlálva” kezdetű név­telen leveleket és ismeretlen telefonálók fenyegették ha­lállal a pokrovszkojeit. A Raszputyin-legenda szer­ves része, hogy a sztarecet utolsó heteiben sem hagyta cserben előérzete; hogy meg­jósolta közelgő megsemmisü­lését. De. mint a muzsik egész mítoszában, ebben is viszonylag könnyen kimu­tatható a racionális mag: a szibériai ekkor már úszott az életveszélyes fenyegetések árján. Leánya, Marija, köny­vében elmondja, hogy ebben az időben apja sokszor fel­sóhajtott: — Fekete felhő lebeg a házunk felett. Érzem, hogy ezek az utolsó napjaim. Jóslat és logika Mikor utoljára találkozott a cárra! :'gy búcsúzott: — Most nem én áldalak 1970. február 22., vasárnap meg téged. Most neked kell megáldanod engem. Titkára, Szimanovics sze­rint akkor, Carszkoje Szelő­ből hazatérve írta Miklósnak a híres levelet: „Szentpétervárott írom és hagyom hátra ezeket a soro­kat Érzem, hogy életem ja­nuár 1. előtt véget ér. Azt akarom, hogy Atyuska, Anyuska, a Gyerekek (már­mint a cári gyerekek), és az Orosz Föld megtudja és meg­értse, amit meg kell tudnia és meg kell értenie. Ha közrendű gyilkosok öl­nek meg, különösen, ha test­véreim, az orosz parasztok teszik ezt velem, neked, Oroszhon Cárjának, nincs mitől tartanod. A trónodon maradsz és nyugodt lehetsz — ivadékaid még évszázado­kon át uralkodnak. De ha bojárok, nemesek ölnek meg, ha ők ontják ki a véremet ha vérem az ő kezüket szennyezi be, huszonöt éven át nem mossák le magukról ezt a vért. El fogják hagyni Oroszországot. Gyűlölik és megölik egymást és huszonöt esztendőn belül nem lesz ne­messég Oroszországban. Orosz Földek Cárja, ha hallod a harangszót, amely tudtodra adja. hogy Grigorijt megölték, tudnod kell: Ha a te rokonaid okozták a halálomat, akkor két esz­tendő múlva senki sem lesz életben a családodból — vé­gez velük az orosz nép. Engem megölnek. Én már nem vagyok az élők között. Imádkozz, légy erős és gon­dolj a családodra. Grigorij.” Kétségtelenül van valami hátborzongató ebben a levél­ben. De — legalább annyi — logika ia. Önvédelem Raszputyin tudta, hogy meg akarják ölni és nem volt nehéz megjövendölnie, hogy „a trónig kapaszkodott koszos muzsik” meggyilkolá­sát az arisztokrácia boszor­kánykonyhájában főzik ki. Magától értetődőnek tűnt, hogy a merénylők legalábbis megpróbálják bevonni ak­ciójukba a cári család vala­melyik tagját, hiszen az ak­kori körülmények között en­nek alaposan meg kellett nehezítenie a tettesek meg­büntetését. Pontosan ez tör­tént. Azonkívül, a sztarec tisztá­ban volt azzal, hogy minden arisztokraták közül éppen a legelőkelőbbek, az uralkodó­ház tagjai gyűlölik a legjob­ban a palotákban feszítő pa­rasztot, különösen Nyikolái Nyikolájevics főparancsnok leváltása óta. Egyetlen embertől várha­tott hathatós segítséget a Ro- manov-atyafiakkal szemben, magától a cártól, akiről tud­ta, hogy gyáva és babonás. Újra az történt, aminek a sztareccel kapcsolatban any- nyiszor lehettünk tanúi. Ha ezt a levelet kibontjuk misz­tikus burkából rádöbbenünk, hogy megírását rendkívül prózai szándék ihlette: egy Miklóshoz intézett ilyen pró­fécia a sztarec helyzetében a lehető legjobb önvédelem volt. Más kérdés, hogy akkor már ez sem használt. A koc­ka elvettetett. Gyilkosság a palotában Az arisztokrácia elhatároz­ta: végez a cári trón mögött álló paraszttal. Oroszország •Ezek túl édesek Az élet agyonkényeztetett kedvencének idegeit eddig kellemesen felborzolta a ké­szülő akció. De amikor szem­ben ült a szólfatermetű szta­reccel, amikor áldozata arról beszólt, hogy mindenki bele­bukott, aki ellene fordult, — a lányos képű hercegecske lába állói kicsúszott a talaj. Azokra gondolt, akik meg­próbálták eltávolítani a szi­bériait, és tudta, hogy Rasz­putyin igazat mond. Egy pil­lanatra az is megfordult a fejében, hogy feladja a játsz­mát. De váratlan fordulat következett. A vendég teát kórt. (Folytatjuk.) saját szerkezetével égeti szét a bank páncéltermének aj­taját. Pedig olyan jámborul buta szegény, az író hibájá­ból, hogy legszívesebben az általános iskolába íratnánk be beszéd- és értelemgyakor­latra, vagy a kétszer-kettő- négy megtanulására. A nőkben megbúvó sza- dizmusnak több látványos és elképesztő jelenetéről gon- gondoskodik a rendező Cyril Frankel. S hogy a titokza­nes, itt-ott meghökkentő kri miben. Egyébként jó színészek és jól játszanak. Susan Hamps­hire, Stewart Granger, Ro­bert Morley, Brigitte Homey és Sophie Hardy jól népesí­tik be ezt az építészetileg íz­léses és értékes halálgyárat. Peter Thomas zenéje és Harry Waxmann külső fel­vételei némileg enyhítik az abszurd ötlet és a sok hulla negatív hatását. (farkas) Elsősorban a megelőzés Sokat iavult az egri járás közbiztonsági helyzete Sokat javult — az 1968. évhez képest. Sajnos azon­ban, a téma így is foglalkoz­tatja az illetékes szerveket; ezért tűzte napirendre nem­régiben az Egri Járási Ta­nács vb-ülése is a járás köz- biztonsági helyzetét. A javu­lás, az elmúlt esztendőben történt bűncselekmények és szabálysértések csökkenése, az igen hatásos — s ebben nagy szerepe van a külön­böző szervek jó munlcakap- csolatának! — megelőző mun­kának köszönhető. Társadalmi tulajdon ellen... Számszerűségben a legtöbb bűncselekményt a társadal­mi tulajdon sérelmére .kö­vették el — hatvanöt eset­ben kellett vizsgálatot indí­tani. Különösen „vezet” a társadalmi tulajdon sérel­mére elkövetett lopások szá­ma, míg a hanyag kezelés, a hűtlen kezelés csupán egy- egye esetben adott munkát a nyomozó hatóságoknak. A személyi tulajdon elleni bűntettek állnak — a sta­tisztika szerint — a máso­dik helyen. A személy elleni bűntettek — könnyű, vagy súlyos testi sértés, veszélyez­tetés stb. — negyvenkét eset­ben foglalkoztatták a rend­őrséget. örvendetes, hogy az elmúlt esztendőben igen cse­kély volt az üzérkedések, a devizagazdálkodást sértő bűntettek száma! Nincs „fertőzött'' község Bár nyugtalanító, hogy egyes községekben — Tarna- lelesz, Recsk. Verpelét, Ke­recsené és Andornaktálya — magasabb az erőszakos bűn- cselekmények száma (s eze­ken belül a cigánybűnözők „részvétele” igen nagy!), fertőzött községekről nem beszélhetünk. A rendőrség szigorúbb fellépése, a foko­zottabb ellenőrzés, a hatá­sosabb megelőző nr —Vs v; zonyára meghozza eredményt. Késő, vagy indokolatlan bejelentések Gyakran előfordult az el­múlt esztendőben is, hogy egyes állampolgárok későn tesznek feljelentést az elkö­vetett bűncselekményekről, s ez megnehezíti a közbizton­ság érdekében folytatott munkát, hátráltatja a nyo­mozást. főleg, ha ismeretlen tettest kell kézre keríteni. Van, hogy nem a körzeti megbízottnak szólnak, hanem levélben értesítik a kapitány­ságot, s így három-négy nap múlva kezdődhet csak a vizs­gálat. Több esetben indoko­latlanul tettek feljelentést Például a noszvaji tsz beje­lentette, hogy elloptak egy motort. A vizsgálat megál­lapította, hogy — a motor a tsz egyik mellékhelyiségében volt, sértetlenül... Fiatalkorúak Az elkövetett bűncselek­ményekben, sajnos, szép számmal szerepelnek fiatal, korúak — többen, mint 1968-ban! S mindez annak ellenére történt hogy fokoz­ták a megelőző munkát a ta­nácsok és a KlSZ-szerveze- tek bevonásával. Gyakran ellenőrzik az italboltokat, és szigorú intézkedéseket tesz­nek a fiatalkorúak szeszes itallal történő kiszolgálása kor. Az ifjúságvédelmi al­bizottságok nagy segítséget adtak a veszélyeztetett hely­zetben élő gyermekek felde­rítésében. Érdemes még megemlíte­ni, hogv az egri járásra nem jellemző a galerik tevé­kenysége. ★ Egyre inkább a megelőző munka szerepel az előtérben — ha a közbiztonság helyze­téről van szó. Természetes •is: hiszen a hatóságoknak nem az a céljuk, hogy — büntessenek. A közbiztonság érdeke, hogy — a lakosság, és a különböző szervek se­gítségével — megelőzzék, megakadályozzák a bűncse­lekményeket. (hátai)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents