Népújság, 1970. február (21. évfolyam, 27-50. szám)
1970-02-03 / 28. szám
I Huszonöt évvel ezelőtt alakult meg Szegeden az első színészszakszervezet Hondának. Az ünnepi vacsorából, és az azt követő ciáridóból sajnos, nem lesz semmi, ez a Kovacsevicsné, vagy hogy az ördögbe is hívják, majd minden pénzemből kiforgatott, amit csak e célra magammal hoztam. Még a rántást is felszámította az a szipirtyó! Szóval, szépen, haza megyünk és kettesben csapunk egy orgiával egybekötött házibuli. Mit szólsz hozzá? Vala- mí harapnivaló és iióka biztosan otthon is akad. Szinte nem. is bánom már, hogy SZEGED voll az ország első nagy városa, amely a német fasiszták és a magyar nyilasok járma alól felszabadult. A szovjet csapatok bevonulását követően egy hét után Butyenko alezredes, a város akkori katonai parancsno’ magához híval- ia a. szí:.. itthon maradt tagjai körül Herczeg Vilmost és közölte vele. hogy meg kel! kezdeni a színházban az előadásokat. Az első előadást 1945. október 2U-ra hirdették meg, ameiy tőként az itthon maradt csekélyszámú színészekből, műkedvelőkből, majcl később a bori. rézbányákból, megmenekült és itt megpihent művészekből. tevődött össze. Később ez az együttes egészült ki a visszatérő szegedi, más vidéki és Pestről menekült színészekkel, majd Pálfy^ György polgármester meghívására az eddig Kecskeméten, dr. Molnár Eriknél meghúzódó Beregi Oszkár. leányával Beregi Beával és ennek férjével, í?a- laky Kálmán, bamaraéhe- kessel ugyancsak Szegedre költöztek és váltak a szegedi színhez tagjaivá. Mint e sorok írójának 1965. február 25.-1 Hollywoodból kelt levelében Beregi Oszkár — halála előtt nyolc hónappal — többek között irta: .......A német— m agyar hfüeristu fasiszták elől már lSMl-beti hagytuk el a rabbá idt Budapestet és' 45-ben, a Monot- melletti Vasad község határába menekültünk az orosz front mögé, ormon pedig Kecel-. 0- métre... Dr. Páífy György polgármester hívott azután el bennünket Szegedre ások iövésfc szenvede-íi Kecske - métroi...® Beregi Oszkúl’naf'lSűS. Októberében. U9 éves korában bekövetkezett halála után leánya. Pataky Kálmánné. igv emlékezik meg az év novemberében irt levelében szegedi tartózkodásukról: ... . . Apám szerette Szegedet, szerette finom, kulturált. lelkesedni tudó, művészetekért rajongó közönségét és sokszor beszélgettünk aiTól az időről, amikor a háborús harci zaj vi- harzása közepette, hosszú bolyongásaink után a város vezetői Szegeden varázsoltak számunkra nyugalmas, új otthont, amikor ennek a városnak áldott jó polgárai testvéri szeretettel fogadtak minket körükbe — szívükbe. Sem apám, sem férjem ezt nem felejtette el soha és Szeged számunkra mindig kissé .otthont’ jelent...” MINDEZEK előrebocsátása után. hadd mondjuk még el, hogy éltkor került Szegedre a szegedi színházhoz Bondy Endre zeneszerző. Káldor Jenő, Sugár László, D. Nagy Erzsi, Bányász Ilona, Kácz Imre, Gaál Ferenc, majd később Radnóthy Éva, Benkő Miklós, Kőváry Gyula, Alfonzé, Lakatos Gabriella, Sarlai Imre, Haller Sándor, Tábori Nóra és még sokan, akiknek előadásában ekkor már Molnár Ferenc Lili- om-jsi,_ Zílahy Süt a napja, Kálmán Imre Mórica grófnő-je. Lehár Mosoly országa (Pataky Kálmánnal), a Szókimondó asszonyság, Hamlet és a Tűzmadár Beregi Oszkár főszereplésével és még sok más, a közönséget vonzó színpadi mű. , Szocialista színházunk' megteremtésének egyik legérdekesebb dokumentum a talán m. a jegyzőkönyv, amely av első szánészszak- szervezet megalakulásáról szólt: .. 1,045. február* 1en déli 12 órakor a Szegedi Városi Színház színpadán megtartott társulati gyűlésen jelen vannak - dr. Donászi Kálmán, az újságírók és színészek csúcsszérvezetének elnöke, dr. Baranyi. János igazgató, Beregi Oszkár színművész és a társulni tagjai. Baranyi igazgató bejelenti, hogy a társulati gyűlés ösz- szehívása a színészek szak- szervezetének megalakulása ügyében történt. Elsőnek Beregi Oszkár kér szót és beszédében a következőket mondja: ..A proletárdiktatúra bukása után 1919-ben megindított rombolás most éli aratását és az ország romokban hever. Hogy ezt a fasiszták által tönkretett országot felépíthessük, mindenkinek dolgoznia kell. Ne ijedjünk meg ettől a szótól, hogy „dolgozni”, mi, művészi pályán levő emberek. A régi világban restellte a dolgozóm szót alkalmazni és a finomkodó „működöm” szót használta színészi munkásságára. Mi, az újonnan építendő államban a dolgozók között, dolgozók akarunk lenni. i Megválasztották á szak- szervezet vezetőségét. Elnök Beregi Oszkár, helyettese Herczeg Vilmos lett, KÉSŐBB, ennek a gyűlésnek a szellemében fejlődött tovább a szegedi színház és — mondhatjuk —, hogy a felszabadulást követő negyedik év volt a szegedi szocialista színház első és igazi fénykora. Igazgató: Lehoíay Árpád, zenei vezető: Vaszy Viktor, operai főrendező: Aoonyi Tivadar, prózai főrendező: Hegedűs Tibor és eklior adta a szegedi színház országunk szír,- művészetének sok más értékével együtt két • ragyogó 'csillagát: Bessenyei Ferencet. és Símándy Józsefet. Jenő István ffeasűgba»; Világosi? ' — Deltát mégis... fiuvtí megyünk? — Ó, én, a segédmunkás hogyan is merném megvál- 1 ózta tnj a szakember eredeti útirányát? Természetesen a Malinkéi utcai villához megyünk, így terveztétek, nem? És téged is figyelmeztetlek, mamakedvence, hogy menetközben semmi stikli! Ismersz, hamar eljár a kezem. És amúgy is a bö- gyömben vagy. Átváltott a lámpa, nyomás! w — Hogyne emlékeznéd — mosolygott a felszolgáló lány és köténykéje zsebébe süllyesztette a húszforintost. — Még össze is nevettünk Zsuzsikával — intett a pénztárosnő felé —, mert amikor kimentek, az a magas, göndör hajú, jóképű fiú úgy simogatta meg annak a kicsi kopasznak a feje búbját, mintha valami csinos kislány volna. Nincs még öt pgrce sem, hogy távoztak. Az utcán Andrea és a professzor tanácstalanul néztek egymásra. — Nagyon-nagyon nem tetszik nekem ez az egész dolog — szólalt meg végül is a lány. — Akiről mi azt hisszük, hogy a szemüveget, véletlenül, zavarában felmarkolhatta, az egy szeplősképű, szögletes állú. le- nyalthajú, szőke fiatalember volt, nem lehetett az, akivel Honda találkozott itt a presszóban. Aggódom. Itt valami nincs rendben! Ambrózy legyintett. — Nem kell mindjárt rémeket látni, kislány. Holnap reggel a barátunk már biztosan jelentkezik. Inkább mérjük fel a pillanatnyi helyzetet. Most vissza megyünk a Békébe, mindenesetre üzenetet hagvynk Hifii*éri {«AllÁirífini 1967- decemberében a II. kerületi Keleti Ká- ÍM Mß&lVl'litSIl , i,, utca 37, s-óm alatt kollégium létesült, abból a célból, hogy szervezett továbbtanultlehetőséget nyújtson a munkásszülők tehetséges középiskolás gyermekeinek, előkészít: ? őket as egyetemi felvételre. A kollégiumban szaktanárok felügyeletével készülnek a *iákok az órákra,, s a közös kollégiumi életben sok mindent elsajátítanak. Hetven fi 1akik jelenleg a kollégiumban, közülük Majorosi Györgyöt, a Radnóti Miklós gyakorló C i— . zm UI.'C osztályos tanulóját és Agócs Tamást, az I. István gimnázium iU-i-X osztályos tanulóját mutatjuk be. (MTI foto — Molnár Edit íelv.) Krause és Krupp A szélnél sebesebben 27. — SäößZör egy telefon volt — kezdte tájékoztatóját a házisárkány —, valami szemüvegről beszéltek, ö aztán elment, nettem annyit mondott, hogy a Pálma presszóba megy. Az itt van mindjárt, a Körúton, Habe tetszenek fordulni... Csupa készség volt. csupa jóindulat, bübáj. Elkísérte u vendégeit. a lépcsőhózig, szimpatron nélkül. 1 * — Megkér heten ti — Honda Bálintnak a Népköz - társaság úti kereszteződés előtt — amikor a lámpa tilosat jelzett, hogy a Béke Szálló előtt is álljunk meg egy pillanatra? Csak a póriassal váltanék két szót, ő téláron szerzi be nekem az italt, liifogyóban már a készletem, és.... Nem fejezhette be a mondatot, enyhe, hideg, fémes lárgytól eredő nyomást érzett a tarkóján. — Egy mozdulat és az „-esz tárat a buksidba eresztem, hajasbaba! —sziszegte Mucut* a hátsó ülésről. — Ne fordulj hátra, ne nézz a szemembe, nem fogod velem még egyszer megjátszani azt a szuggerálúst! Te pedig, drága haverom — mondta Bálintnak —, nem állsz meg a Béke Szálló előtt. Egyáltalán, sehol sem állsz meg. — Honnan kerültél te ide? — kérdezte ijedten a p altom partos vezető. — Mit akarsz te itt? Az döcögve felnevetett. — Bújócskát játszottam, úgy kerültem ide. És most furikázni akarok. Kellemes 1970, február 3„ Hetid. belső ellentéteit, a kitermelődő fasizmust, ameiy a munkásosztály soraiba is behatolt, aligha lehet egy úgynevezett múvészíilm keretein belül ábrázolni. Kétségtelen tény, hogy a Krause és Krupp történetet meséi el, egy képzelt, egy „tipikus” német munkás és egy nem képzelt, de ugyancsak tipikus német nagytőkés konszern párhuzamos történetét. A sztory színészeket, színészi játékot, emberi és -intim kapcsolatokat is igényei, kamerabeállításokat, gondos rendezői, openi, hogy itt jártunk. A zárakat én is ki tudom nyitni, nem lesz semmi difi. — De lesz! — jelentette ki halkan, ue határozottan az alacsony, kopasz férfi, — Eri addig egy lépést sem teszek, - amíg nem tisztáztuk, hogy kicsodák maguk, mit akarnak a szirnpatronnal, és mi történik velem az akció után. — Igazán?! — kérdezte nyájasan Mucur, megfogta Honda karját, és vasmarkával megszorította, de úgy, hogy a szel meséden fel visított a, fájdalomtól, — Csend, ez csak a kezdet! Aki nem fogad szót, annak Mucur bácsi kendöt töm a szájába éfe szilánkokra töri a csontocskáit. Lódulj! Ebben a pillanatban páros reflektorfény tűnt fel az utca tövében, motorzúgás hallatszott, a délutáni esőtől még nedves macskakö- vts úttesten két sárgás fénynyaláb kúszott fel sietve. Mucur a nyakánál fogva a telek bokrai közé rántotta Hondát, »tenyerét rátapasztotta a szájára. Az erkező kocsi az Amb- rózy-villa előtt állt meg, előbb a professzor búj ki belőle, aztán Andrea. — Kié lehet az a nagy kocsi? — kérdezte a lány, és a húsz méternyire feljebb parkoló, a sötétben csaknem teljesen elmosódott körvonalú Opelre mutatott. A férfi arra felé tekintett, megrándította a vállát. — Fogalmam sincs, talán .. . — Segítség! Segíts... A kiáltás az idegen autó mögül jött. utána tompa puffanás hallatszott. — Ez . . . ez Honda volt! — kiáltotta a professzor és rohant a zaj irányába. — A lány szaladt volna utána, de hát -tüsarkú cipőben, nedves úttesten, felfelé. . / Wolylut-ju k) rátöri munkát, precíz szerkesztést —, egyszóval minden olyat, ami egy történelmi, vagy történeti filmhez nélkülözhetetlen. Sőt, az egyik főszereplő, az igazi főszereplő. Krause alakja a kiváló Günther Simon színészi megformálásában és néhány más. ismert NDK- filmszír.ész játékával az epizódszereplők is valóságosan — filmbéli életet éltek: önnön belső fejlődésük és a társadalom közös hatására. A film persze mindettől még elsősorban és alapvetően az volt. aminek az NDK liimesei szánták: ötrészes hiteles dokumentumfiim. a munkásosztály és a tőke kibékíthetetlen ellentétéről, a fasizmus és az újfasizmus leleplezi^,érül. S miután ennek számúk, volt ezért a film didaktikus, gyakran, a szó jó értelmében didaktikus: emlékeztető, magyarázó, summázó és értelmező. S ezt a didaktikát a dokumentumok „dokumentálását” ,csak elősegítette, hogy kilépve a történelmi tények és adatok környezetéből, egy férfi, egy. család életén keresztül igazolták a film készítői: mennyire igazak és hitelesek azok a dokumentumok. A Szélnél sebesebben követték egymást az események a kétrészes angol krimiben. A hulla megszökik aztán meghal, aztán a hulla megszökik és nem ő hal meg, ő csak vallomást tesz. a gyilkost megöli a társa, miközben az igazi, illetőleg a legigazibb gyilkos a kezét dörzsöli és várja, hogy mikor hull az ölébe a pénz, meg a nö... Alan Bromly rendező mindent elkövetett, hogy a meglehetősen kuszáit, print- sem logikus forgatókönyvből a krimi- szabályai szerint elfogadható filmet készítsen. Az izgalomban és feszültségben — úgy vélem — nem volt hiány és természetesen nem volt hiány egy új profilú, higgadt felügyelőben sem. akit Dudley Foster alakított, kétségtelenül nem bevált sablonok szerint. Mindenesetre irigylem ezt a Clay felügyelőt: némi gyanakvásból, egy cigaretta- csikkből. és egy női táskából megfejteni ezt a kusza cselekményszálat — földöntúli, akarom mondani krimin túli dolog. De megfejtette. Sőt! A film végén pont ott állt. ahol a gyilkos kocsija. Tudta, hová kel! állnia, hogy elfogja a bűnöst és végei vessen a filmnek. Istenem, rágondolni sem merek: mi van, ha odébb áll és a gyilkos odébbáll. Egy harmadik rész? ' Gjarkó Géz* Befejeződött a Krause és Krupp című NDK-íilmsoro- zat. Az öt részből álló soro zaí, mintegy átívelte századunk eddigi időszakát: előzményét és az első, előzményeit és a második világháború idejét, majd jutott idő és erő a mai két német állam történetének felvillantására is. Már ennyiből is kiviláglik, hogy a két „cs illád”, pontosabban a nemet munkásosztály és a nemet monopóliumok huszadik századi történetét, annak hallatlan sok ellentmondását, összetevőit, a munkásosztály nyitott revolverrel • Mucur is kikászálódott a hátsó ülésről es mögéje lépett. — Kérem tisztelettel — szólalt meg Honda —. elárulná, hogy mi történik itt? — Hogyne. Egyszerű szerepcsere. Mint a színházban, amikor náthás lesz a primadonna es egy másik cica ugrik be a helyére. Bálint szerepét én veszem át, a tied változatlan. Bemegyünk a villába, hozunk abból a bigyóből, a flepniket lefölözzük, &2re se fogják vaatuclod, annál az ismerős te- lefonpózoááál. A gönuörliajű a parancsnak megfelelően a Kjeiml helyre kormányozta ;■ kocsit, leállította a motor í, felhúzta, rögzítette a kézé - (éket, és aztán össze nyal - lőtt, mint egy rossz rugójú bicska. Attól a borzalmas .karateütéstől, amelyet Mucur a tenyere élével mért a nyakszirtjére. — Na, hajasbaba — mondta a merénylő Hondának —, te most szépen kiszállsz és lecövekelsz a kocsi mellett, de mindig csak háttal nekem. Láthattad, nem ismerem meló közben a tréfát! A karodat hátul össze kell kulcsolnod. Az némán engedelmeskedett. Szemét le nem véve Hondáról, a kopasz tarkórairáa barátunk átmenetileg eltűnt, fiz hosszú napig úgyis csak gondolatban lehettem veled. Nos? A doktorkisasszony felragyogó szemmel bólintott. * Már Budán suhant három utasával a sárga Opel. egyre néptelenebb tájakon. Meg két kanyar és megérkeztek a Málinkó utca aljához. — Nem állsz nieg a villánál! — adta ki az utasítást Bálintnak Mucur. — Följebb horgonyzunk le, annak a teleknek 3 túlsó «égén.
