Népújság, 1970. február (21. évfolyam, 27-50. szám)

1970-02-03 / 28. szám

Mértékegység: a munka, az ember, a lelkesedés

„Bizonyítványosztás

az építőknél

A forma pedáns egységei alkot a tartalomban. Mert a Heves megyei Tanácsi Építőipari Vállalatnak nemcsak a székhaza modern, hanem a falai között születő gondolatok, ötletek is elegánsak es főleg: okosak, hasznosak. Forintokkal pénztárcákkal, avagy becsülettel, tisztességgel mérve is értékesek. Azoknak is. akik „kitalálják”, s azoknak is, akikért „kitalálták”.

De hol vannak a tények? A bizonyítékok? Az elegáns ötletek eredményei? Könnyű a bizonyítás: tíz évvel ezelőtt az ország egyik legszege- hvebb, leggyengébb tanácsi vállalata volt a Heves megyei 1968-ban ellenszavazat nélkül végeztek az első helyen. „Bejött” a gépírók, a tervezők teljesítménybérezése is. kialakult, megerősödött a törzsgárda — a következő „nagy lépes” a minőség javítása — évről évre eredményesebben dolgoznak, egyre növekvő gazdasági ered- iményeket ér el a vállalat. De folytassuk még az ötletsorolást: a legújabb, a legfrissebb a „bizonyítványosztás”. Születési ideje 1970. januárja. Bemutatására, ismertetésére Gyetvai Bélát a vállalat igazgatóját kértük meg.

Mindenki

megméretik

— Röviden arról van szó — mondotta az igazgató —, hogy valamennyi dolgozónkat küiön-külön értékeljük: milyen szakember, hogyan dolgozik, milyen a munkához, a fegyelemhez, a rendhez való viszonya, s ezekhez mérjük az anyagi, erkölcsi juttatásokat. Mértékegységünk: a munka, az ember, a lelkesedés.

—. Kik, s hogyan- végeik a dolgozók .,osztályozását, értékelését.” ?

— A munkahelyek vezetői. Építésvezetők, műhelybizottsági titkárok. Vagyis azok az emberek, akik ismerik munkatársaikat, tudják, látják, hogy mit, s hogyan dolgoznak.

— Milyen kategóriákat állapítottak meg az értékeléshez?

— Kiváló, az átlagosnál jobb, átlagos és az átlagosnál rosszabb. Hangsúlyozom: valamennyi dolgozónkat kü- lön-toülön értékeljük. Mindenki megméretik. És, hogy mi tette ezt szükségessé, aktuálisra? A figyelemre méltó gazdasági eredmények ellenere is a magyar építőiparban — így nálunk is — az elmúlt évben romlott a munkafegyelem, a munkaerőgazdálkodás. A nagy munkaerő- kereslet tudata nagyon sok dolgozót felbátorított: „ha

nem emelik az órabéremet, elmegyek oda, ahól ezt meg- teszüc; ha nem tetszik i munkám. veszem a kalapom”.

Fellazították , a munka- fegyelmet. a figyelmeztető szavakra válaszolva egyre gyakrabban sejtették, hogy máshol is van munka. S mindezeket a gondokat, problémákat' súlybsbí tóttá, hogy sajnos a munkahelyek korábbi közép- és alsószintű vezetői gém fordítottak kellő figyelmet a termelés növelésére, a munkafegyelem megszilárdítására. Elnézték a lógást, a késést, a vállalat, s ezen keresztül a népgazdaság kárára túlságosan is „jószí- vűen” viselkedtek ezekkel az emberekkel, ezzel a szemlelettel ...

Aki többet ér, az kapjon többet

— A túl nagy önbizalom. | felelőtlenség tragikus fiáidat

sanyre kelni a nagyobb forintért, az erkölcsi elismerésért.

— Már az 1.969. évi nyereséget is ez alapján osztják ki?

— Természetesen.

— A dolgozók hogyan fogadták a ,.bizonyítványosztást”?

— A munkát értő. a munkát szerető, úsztelő. vagyis a jó a tehetséges szakemberek — dolgozóinknak mintegy 80 százaléka — örömmel és elégedettséggel. Jobban járnak, többet kereshetnek. A munka mirre- lői — lehetnek ötvenen, vagy százan — pedig vagy megbecsülik magukat, s élnek az adott lehetőséggel, vagy pedig búcsút vesznek a vállalattól. Nem sajnáljuk ezeket az embereket. Már eddig is sokba kerültek a vállalatnak. Már eddig is a tisztességes, a jó szakemberek húztak helyettük is. A renden, a fegyelmem, ezen túl soha, senki sem ejthet büntetlenül csorbát.

K. J.

A múlt év mérlege:

134 kiállítás, 35 ezer látogató Klubok, nyelvoktatás, turizmus

Interjú Uracs Istvánnal, a Magypr—Szovjet Baráti Társaság Heves megyei titkárával

□

□

Az MSZBT Heves megyei elnöksége a közelmúltban tárgyalta meg az elmúlt év munkájáról, eredményeiről s az ez évi feladatokról készített beszámolót. A társaság sokrétű tevékenységéről, a soron következő feladatokról beszélgettünk Uracs Istvánnal. az MSZBT Heves megyei titkárával:

— As MSZBT társadalmi szervezet, s így tevékenysége szükségképpen eyi,- beolvad más társadalmi és tömegszervezetek, testületek akcióival. Hallhatnánk először arról, hogy melyek az MSZBT sajátos feladatai?

— A társaság tevékenysége valóban elválaszthatatlan más társadalmi és tömegszervezetek, a part, s az állami testületek munkájától. Ügy is mondhatnám: mi akkor dolgozunk igazán jól, ha akcióink szervesen beépülnek a többi társadalmi és tömegszervezet munkájána.

is szolgáltatott. Megdöbbentő emberi felelőtlenség előzte meg a közelmúltban történi halálos balesetet is...

— Sajnos így van. Elképesztő, hogy felnőtt emberek százezreket érő gépeket engedély nélkül elvitték a területről és magáncélra, használták. S közben a felelőt lenrégüknek áldozatául eseti egy munkatársuk.

— De térjünk vissza a dolgozók értékelésére. Anyagilag, erkölcsileg mit jelentenek a kategóriák?

— Mindenekelőtt, forintokkal járnak. Egyszer s mindenkorra megszűntettük az egyentösdil. Meri nem igaz, hogy van két egyforma képességű kőműves. Ezen túl, aki többet ér, aki jól dolgozik, becsületesen, tisztességgel szolgálja vállalatunk gazdasági. politikai érdekeit, annak többet adunk. A pluszt megfizetjük. így lesz majd olyan szakmunkás, aki 1200 forintot keres, és olyan is, aki 4000 forintot is. Az egyik majd nyolc forintos órabérben dolgozik, a másik majd tizenegyben. Ki mit, ki mennyit érdemel. A gyengén dolgozó munkahelyi csoportéival megszüntettük, felszámoltuk, ú.j sejteket hoztunk létre és valamennyi dolgozónak tiszta lapot biztosítunk. Lehet bizonyítani, ver11ívta K * €* y *■»rf^a a fáé (l monoküs kisbardny ' ** '*■ hosszú útra. készül. Az idén

Heves megyéből 30 ezer bárányt szállítanak az olasz és francia megrendelőknek. Az exportra termelő nagyüzemi gazdaságok közül megyénk három „fellegvára” a hatvani, a verpeléti és a sarudi termelőszövetkezet.

(MTI foto— Hadas János felvétele)

0

É

ppen huszonöt évvel ezelőtt, amikor Budán még dörögtek az ágyúk, mert a hitlerista német, hadsereg és a nyilasok még őrüli haláltáncukat járták és könyörtelenül szedte áldozatait a háború, Pestről szülőfalumba, Domoszlóra indultam. Természetesen gyalog, mert a vasúti hidakat felrobbantották, a mazdonydk és a vagonok elpusztultak, vagy Nyugatra hurcolták. S hol volt akkor busz. vagy autó?

Éhes voltam és fáradt, mint akkor mindnyájan, akik a fővárosban éltük át a háború borzalmait.

Halottakat és döglött lovakat léptem át, földig rombolt házakat és kilőtt tankokat kerülgettem, s közben lejem felelt llaták zúgtak el. a közéiben égő német vadászgép zuhant le. De Budapestről kijutottam. Az országúton és a távolabbi tanyák között sebesült katonák vonszolták magukat. rongyos ruhába öltözött civilek keresték hozzátartozójukat. Egy anya. félve, bújkálva eleiem után indult, mert az éhségtől síró gyermekének nem tudta azt mondani, hogy már kenyérhéj sincs.

Sötétedett, mire Máriabes- myőre értünk. Útközben egy tizenhét éves hevesi fiatalember szegődött hozzám, ak a harcok közben a t'oc-kú.- húzbói meneküli el. A falu- széli házhoz kéredzkedlün'- be. mert a cégtábla azt mulatta. hogy ott fűszer- és

Em ékek —

25 év távlatából

vegyeskereskedő lakik, s mi ennivalót és éjszakára fedelet reméltünk fejünk fölé. Nem is csalódtunk.

Mi volt a vacsora? Pörkölt — lóhúsból. Életemben akkor ettem először ló- . húst. Az ostrom utáni hetekben csak szalonnát rágtam kenyér nélkül és Pesten vizünk sem volt. Még most is, 25 év múltán is emlékszem rá, hogy az első harapás ló- hús kissé édeskés volt, de a máriabesnyöi. háziasszony borsot, erőspaprikát hozott és szívesen kínált. A lópörköltre bort ittunk, és hosszú idő után ágyban, párnán aludtam. Éjszaka nagyon messziről ágyúdörgést hallottam. de alighanem mosolyogtam. mert arra gondoltam. hogy félig ébren is álmodom. Beval lom. akkor meg nem tudtam, hogy vege a háborúnak és most már béke lesz.- o o o

Amikor a véres hó elolvadt Domoszlóról Egerbe jöttem. Gyalog, hiszen „tréningben voltam". s akkor gyalogosan közlekedtek,

akiknek menniük Kellett. Valami belső tűz. fiatalos ten- ntvágyás hajtott, hogy dolgozni kell. Eger szovjet városparancsnoka felhívta a lakosságot, hogy a felrobbantott hidakat építsék fel, Füzesabony és Putnók felé javítsák ki a vasúti síneket, a dohánygyárban, a lakatos- árügyárban és a téglagyárban lássanak munkához, a villany- és vízvezetékeket minél előbb állítsák helyre. De az emberek éhen nem tudtak dolgozni.

A távolabbi községekben maradt bab, búza, árpa. tehén és ökör is. De a máról holnapra szükséges, erőt adó élelmet, össze kellett szedni, a keveset úgy kellett elosztani, hogy a frontra, a szovjet katonáknak és a gyárakba, a városokba is jusson. A katonáknak még harcolniuk kellett, a lakosság dolgozzék, mert élni kell, és ezután érdemes lesz dolgozni ép élni. Nagyjából ezt az utasítást kaptam. amikor 1945; márciusában a Heves megyei Közellátási Kormánybiztosságra osztottak be.

O O O

A

z egyik nap két fegyveres nemzetőr kereste a kormánybiztosi, ű nem volt az irodáiban, ezért , ne kém mutatták meg a pecsétes írást, amelyet Vass Zoltán újjáépítési miniszter és Budapest szovjet katonai parancsnoka írt alá. A felhívásban az állt, hogy a szovjet hadsereg élelmezésére tartalékolt készletből Heves megye t-gy vagon búzát, hárem hektoliter étolajat és 15 vágómarhát a főváros éhező lakosságának azonnal adjon át. Honnan és Iá adja át? Ez az én gondom volt akkor-.

Ellenőri zlem, hogy a ld- utalt élelmiszer mennyiség Kömlőn megvan. Kiállítottam a szükséges okmányt és átadtam az egyik fegyveres nemzetőrnek, aki ismerősnek tűnt.

— Aztán megkapjuk? — pislogott bizalmatlanul rám a borostás állá ember.

— Egészen biztos. Nyugodtan indulhatnak De álljon csak meg egy szóra! Maga nem budapesti, hanem máriabesnyöi.

— Honnan tudja? De Pesten dolgozom — fordult felém a fegyveres ember.

— Nézzen meg jobban és arcomhoz képzelje hozzá azt a bozontos szakállt, amelyet a kislánya pár hónappal ezelőtt olyan félve simogatott.

Hát maga az, aki olyan sok paprikával, borssal ette nálunk a lópörköltet?

— Én volnék. De akárhogyan változzék is u világ, azokat a napokat és a háborúit sohpsetn feledjük el.

(fazekas L.)

Különösen sok közös feladatot oldunk meg a Hazafias Népfront segítségével, amely mint a legszélesebb rétegeket magába foglaló társadalmi szervezet, a közönséget. a tömeget szervezi akcióinkhoz, rendezvényeinkre. Sok segítséget kapunk ezenkívül — megyei, járási-váród és községi szinten egyaránt — a pártós állami szervektől, a KISZ-től. szakszervezettől, fmsz-efclől fs a nőtanácsoktól is. Ami a sa. tos feladatainkat illeti, rüri’enazt mondhatom: kezdeményezői

voltunk és vagyunk mindén olyan akciónak, rendezvény nek, amely a magyar és a szovjet nép barátságát, egymás eredményeinek, nyelvé^« nek és kultúrájának kölcsönös megismerését szolgálta, illetve szolgálja.

— Milyen eredményekről

számolhattak be az elnökségnek e sokrétű tevékenység kapcsán?

— Az egyik legnagyobb eredménynek azt tekintjük, hogy a múlt évben már tevékenységünk jelentős részét sikerült társadalmasítani. Ez a titka annak, hogy rendezvényeink látogatottak voltak. Előadások hangzottakéi a Szovjetunió kül- és belpolitikájáról, technikai vívmányairól, kulturális életéről, a szovjet emberek mindennapjairól. Megemlékeztünk Krupszkaja századik, Kirov orosz író születésének kétszázadik évfordulójáról, Valamint — 120. születésnapján — Rimszkij-Korszakov- ról is.

— Előadásainkat kiállításokkal és filmvetítésekkel illusztráltuk. Kiállítást például — 54 különböző témában — 134 helyen rendeztünk a megyében, amelyeket mintegy 35 ezer érdeklődő tekintett meg. Filmjeinket pedig közel 12 ezren nézték meg.

— A turizmus is egyre szélesedik: közel ötezer szovjet ember járt megyénkben a múlt évben. Köztük 16 szakmai csoport, melynek tagjaival ankétokat, barati beszélgetéseket rendeztünk Ugyanakkor — közreműködésünkkel — mintegy 3'- • Heves megyei dolgozó lát gatott turistaként a Szovjt unióba, akik közül 320-an * második béke és barátsá vonattal utazták be a háti más ország tájait. — A testvérkapcsolatok szervez. seben is jelentős eseményt zajlottak le: a Csuvas Aut nőm Köztársasággal létet tett baráti kapcsolat új i jezetet nyitott megyénkbe e téren.

— A nyelvoktatásban A szép eredmények születte 40 csoportban, közel 8 ■) hallgató tanul jelenleg.

— Végezetül szólni kel) a múlt. évben megalakult uá- fom MSZBT-khibról. Egyik Visontún. másik a nagyi é - dei termelőszövetkezetben, a harmadik pedig Egerben, a szövetkezetek klubjaként kezdte meg működései. Programjukban számos baráti beszélgetés és ankét szerepel. Különösen tartalmas — adottságai is a legkedvezőbbek — a visontai klubunk.

— Melyek az ez évi legfontosabb feladatai az

MSZBT-nek?

— Feladatainkat elsősorban a níigy évfordulók — a Lenin-centenárium és felszabadulásunk 25. évfordulója — határozzák meg. Kiadványokat, műsorfüzeteket jelentettünk meg, s juttattunk el a megye művelődési hazaiba. Bővítjük és tovább fejlesztjük — üzemek, intézmények, szövetkezetek szintjén is — a Csuvasiával létesített testvérkapcsolatunkat. Újabb klubok szervezése is folyamatban van. közöttük ifjúsági fordító szakkör és nyelvművelő kör megalakítását is tervezzük. Az idén — kísérletként — fakultativ formában bevezetjük az orosz nyelv tanítását a marxista középiskolában és az esti egyetemen. Továbbá több turistautat is szervezünk, s május 4-én elindul a Szovjetunióba a harmadik béke és barátságvonat is — fejezte be nyilatkozatát Uracs István. .

Faludi Sándor

Egy selypi ügy margójára

Csőgyár a ”

Mint ismeretes. a Selypi Cementgyárat 200 millió forintos költséggel új üzemrésszel bővítik, s ebben különböző átmérőjű nyomó- , csöveket készítenek majd eternitből. Tekintve, hogy erre a népgazdaságnak igen. nagy szüksége van, egyidejűleg pedig további munkaerő-felvételre nyílik lehetőség — a GB tavaly ősszel kiemelt beruházássá nyilvánította az épülő létesítményi.

A Gazdasági Bizottság állásfoglalását kétségkívül örömmel kell fogadnunk, hiszen valamennyiünk érdekeit képviseli. Most azon- bán, hogy a leendő eternit- gyárat emlegetjük. mégis inkább az aggodalomnak adunk hangot. A kiemelt beruházás ugyanis rangját meghazudtoló lassúsággal közelit megvalósulásához ... Röviden: a csőgyárat is

„behúzták a csőbe!”

Selypen úgy beszélik, hogy elsősorban a legtekintélyesebb alvállalkozó, a Dunai Vasmű a ludas ebben az ügyben. Mivel a dunaújvárosiak szállítanák a szükséges csarnokhoz való vasszerkezet anyagát, vagyis lényegében a legfontosabb tartozékokat — ám a tavalyi december végére ígért vállalásuknak március utoljánál leorábban eleget tenni nem tudnak, S ha ők ennyit „csúsznak”, következésképpen a kivitelezésben részt vevő társvállalatok is késnek. Egymás után módosulnak így a határidők: az első szem megpattanúsa után szétesik lassan az egész lánc.

Erre viszont még gondolni is rossz!

Annál is inkább, mivel a tavaly óta készülő új csőgyár még az eredeti program szerint is csupán 1971. júliusában kezdhetné á termelést. S mert ez is meglehetősen messzi van, hogyne fájlalnánk, ha még tovább kellene várni a létesítmény használatba vételére.

Veszteségünk minden „elcsúszott” . nap. Bosszant, hogy a vasvázas csarnok kivitelezéséhez a tervezettnél jóval későbben foghatnak, s az ősszel esetleg teljesen felkészületlenül kell fogadni Selypen a külföldről érkező gépeket.

Érthetetlen a sok köny- nyelmü ígérgetés, a szerződések sorozatos módosítása. Érthetetlen, hogy még a kormány által kiemelt beruházásokkal is ilyen felelőtlenül packázhatnak! S nem véletlen az aggodalmunk: hiszen ha a selypi eternitgyár ügyét így kezelik — vajon mire számíthatnak azok, akik például valami „kisebbet”, egy falusi törpe vízmüvet, egy iskolabővítést. vagy éppen séggel egy társasházal várnak mielőbbi átadásra a: építőktől.. ?

tgyoni)

1970: február 3.» kedd