Népújság, 1970. február (21. évfolyam, 27-50. szám)

1970-02-17 / 40. szám

A ázorfalom bére A munkapadoknál, az alkalmazotti és irányító posz­tokon mindennél nagyobb szükség van most a szor­galomra, a lelkiismeretességre. A tehetség, az alkotóképes­ség kibontakoztatásának is fő tényezője az odaadó munka. Ügy is fogalmazhatnánk, hogy a szocialista építőmunka üte­mének meggyorsítása a tempó fokozását diktálja valameny- myiünk számára. Szó sincs persze áldatlan hajszáról, csupán olyan egészséges ritmus kialakításáról, ■ amelyet az értelmes alkotás — a hozzáértő irányítás, az elmélyült fejlesztés és a megbízható piackutatás — termékenyít meg. Ilyen értelem­ben a hatékonyságnak is fontos építőköve a szorgalom. A nagyobb szorgalmat persze ösztönözni, elismerni anya­gilag is honorálni kell. Pillanatnyilag gyakran éppen az lo­hasztja a munkakedvet, hogy a lusta, a feladatait hanyagul dolgozó is hasonló bért kap, mint az igyekvő ember. Az általános lazuláshoz néha elég egy-egy kirívó példa, a munkaidőben büntetlenül végzett maszekolás, lógás. Ilyen­kor, mint valami fertőző betegség terjed a kedvtelenség. „Minek törjem magam, úgyis az ügyeskedők járnak jól”. A rend, a fegyelem, a jól irányzott fegyelmi büntetés'a nap­fényhez hasonlóan pusztítja a fertőző gócokat és a kóroko­zókat. A szorgalom, a kiemelkedő teljesítmény anyagi elis­merése pedig ellenkező előjelű láncreakciót indít el: „Lám, mégiscsak érdemes jól dolgozni”. A béreknek és a jövedelmeknek a végzett munkával arányos differenciálásáról nem lehet eleget beszélni. Annál is inkább, mert a gyakorlat nehezen zárkózik fel a követel­ményekhez. A témát jelenleg különösen az teszi időszerűvé, hogy a vállalatoknál megkezdték az 1970. évi bérfejleszté­siek végrehajtását, s az 1969-ben képződött nyereségrészesedés felosztásának előkészítését. (Néhány speciális munka terüle­tén központi elhatározásra emelik a béreket. A szabályozás módosításával egyébként minden vállalat számára némileg megkönnyítették a bérfejlesztéseket.) Nyugodtan mondhatjuk tehát, hogy így vagy úgy mindenkit érintenek ezek a rész­letekbe menő bérügyi döntések. Ki, miért, mennyit kap? Erre a három kérdésre kell minden esetben egyértelműen és őszintén válaszolni. A kér­dés időnként viszont így módosul: Ki, miért nem kap bér­emelést vagy nyereségrészesedést? Fontos, hogy az érdekelt­nek is, a helyi közvéleménynek is félreérthetetlenül vála- ■ szóljunk. Kétszer ad, ki gyorsan ad — tartja a mondás, amelyet most úgy módosíthatnánk: Kétszer ad, ki határozott indokkal ad. Persze, nemet nehezebb mondani és magya­rázni. Különösen a részesedési alap felosztásánál szükséges körültekintően és lelkiismeretesen eljárni. Mint ismeretes, megszűnt a munkakör szerinti központi kategorizálás, s min­den vállalatnál önállóan döntenek a részesedési alap fel­osztásáról. Naivitás lenne azt várni, hogy ettől automati­kusan több lesz a részesedés, vagy eleve nagyobb összeg jut valamelyik rétegnek. A rendelkezésre álló pénz ésszerűbb, ösztönzőbb, igazságosabb felhasználására nyílik lehetőség. Megszüntethető például az a mechanikus gyakorlat, amely csak a munkakör, a beosztás szerint differenciált és nem tett kü­lönbséget a jól, a. közepesen vagy a rosszul dolgozó művezető között. Az új helyzetben lehetővé és szükségessé vált, hogy ne csak a beosztás, hanem azon belül a ténylegesen elvég­zett munka szerint is különbségeket tegyenek. ’ Hasonló különbségtételre van szükség a műhelyek mun­kásai s a fejlesztő, a tervező részlegek, adminisztráló iro­dák beosztottjai között is. A szorgalmas, a lelkiismeretes munka társadalmi megbecsülése is elválaszthatatlan ettől a hatékony .'bérezési és jövedelmi differenciálástól. Alapfokú szemináriumi tétel, hogy aki nagyobb mértékben járul hoz­zá a társadalom javainak gyarapításához, az nagyobb arány- j ban is részesedjék belőlük. Vagyis a legjobb dolgozók élje- fi nek a legjobban, ők jussanak a legtöbb, a legigényesebb fo­gyasztási cikkekhez. Ha elismerés és megbecsülés övezi a jó munkát, s anyagilag, erkölcsileg és fegyelmi büntetéssel sújt­ják a hanyag, rossz munkát, ez végül is társadalmunk gaz­dasági erejét hatványozza meg. S ezerr az úton már növelni lehet a részesedési alapot, az egyes rétegek s az egész la­kosság jövedelmét K. J. 400 fi február 19-én 17 . budapesti lapok adják hírül: a Vízművek egyik dolgozója a Duna-par- ion, félig-meddig a Dunában fekve, egy férfiholttestet ta­lált. A holttesten súlyos bán­talmazás nyomai. Minden ar­ra mutat, a férfit meggyil­kolták. Az újságok találgat­nak. Mi történt Dunakeszi és Budapest határában — teszi fel a kérdést a Népszava. Ti­tokzatos gyilkosság a főváros határában — írja a Világ. S amit a február 19-i újsághí­rek csak sejtenek, azt 20-án már határozottan állítják. Valóban gyilkosság történt. Politikai gyilkosság, hangoz­tatják az ellenzéki lapok. Az áldozat nem más, mint a Népszava ismert, és sokak előtt tisztelt szerkesztője: So­mogyi Béla. Egyes újságok már azt is feltételezik, hogy Bacsó Béla, a Népszava fia­tal munkatársa —, aki az utóbbi időben szinte állan­dóan együtt volt Somogyi Bélával —, ugyancsak gyil­kosság áldozata lett. Gyanú­juk nem alaptalan, hiszen 17-e esti órái óta sincsen semmi hír. Holttestét 21-én ugyancsak a Dunában talál­ják meg. A közvélemény kivizsgá­lást követel. A közhangulatot figyelembe véve 20-án a kormánykörökhöz közel álló Űj Nemzedék is így nyilat­kozik: „Az államrendőr­ség ... már mozgósította az összes rendőri és detektív testületeket, a hadügymi­nisztérium is utasította a vá­rosparancsnokot és a hadbí­róságot, a fővezérség szintén meghagyta összes osztályai­nak, hogy ebben az ügyben a legmesszebbmenő nyomo­zást indítsák meg”. — S mintegy megnyugtatásként egy lapzártakor kapott érte- «■iigsi i* hozzáfűz, — jifc. íő= vezérnek (Horthy Miklósról van szó) eltökélt szándéka, hogy a tetteseket, akár poli­tikai, akár közöséges bűncse­lekményről legyen szó, sze­mélyi válogatás nélkül az igazságszolgáltatás kezére juttatja”. E nagyon határo­zott kijelentés ellenére Hor­thy és a fővezérség éppen az ellenkezőjét akarja. A pol­gári nyomozó testület igen hamar mutatott fel eredmé­nyeket. A nyomok magához a gyilkosságot „eltökélten” ki­nyomozni akaró fővezér köz­vetlen környezetéhez vezet­tek. S omogyi Bélát ezekben a körökben gyűlölték. A szociáldemokrata Somogyi Béla ugyanis 1919. augusztu­sától a fehérterror első nap­jaitól kezdve nyilvánosságra hozta a különítményesek gaztetteit. A Népszavában láttak napvilágot azok az írá­sok, amelyek leleplező ada­tokat közöltek a tiszti száza­dok dunántúli vérengzéseiről. A cikkek feldühítették a tisz­teket és maga Horthy is he­lyeselte azokat a kijelentése­ket, amelyek megtorlást he­lyeztek kilátásba. Somogyi Béla sorsát végül is az a cikk pecsételte meg, amelyik 1919. október 4-én jelent meg a Népszavában és azokat a rémtetteket leplezte le, ame­lyek Siófokon magának a fő- vezérségnek 'a központjában zajlottak le. Ez időtől kezdve Somogyi igen sok fenyegető levelet kapott. Ezért munka­társai, elvtársai óvták, hogy otthonában lakjék. Nem en­gedték, hogy egyedül bárho­vá is elmenjen. 1920. feb­ruár 17-én este, amikor rá­csaptak az Oszfetnburg-külö; átnrflen*/* A Székesfehérvári Könnyűfémmű épülő szé- iTKt-l HL»»" lesszalag hengerművében újabb fontos gép­egységek üzemi próbáját kezdték meg, több gépsor szerelése befejezéshez, közeledik. A kikészítöműben a daraboló gépsor próbaüzemei, a táblalemez gyorslágyítót üzemi próbákra készítik elő és a tekercslágyító harangkemencék szerelése jó ütemben halad. A képen látható meleghengerállvány próbaforgatására még februárban sor kerül. (MTI foto — Szilágyi Pál felvétele) C *«**äV*s A rubeles import Vasárnap hazaérkezett Berlinből dr. Juhár Zoltán belkereskedelmi miniszter- helyettes, aki a Német De­mokratikus Köztársaság fő­városában aláírta Magyaror­szág és az NDK 1970-re szá­lé belkereskedelmi választék­csere megállapodását. Dr. Juhár Zoltán megérke­zése után nyilatkozott az MTI munkatársának: — A megállapodás értel­mében 1970-ben a két ország kölcsönösen körülbelül öt-öt millió rubel értékű árut im­portál, • illetve 400 millió *»• rint értékű árut cserél. Ez nagyjából az 1969-es szintnek felel meg, igaz. hogy a ta­valyi megállapodást évköz­ben kétszer is módosítottuk, bővítettük. Magyarország egyebek között textilárukat, ruha-, bútor és dekorációs szöveteket felső kötöttárut, női harsinyát, elektromos ké­szülékeket. háztartási cikke­ket, fa-, fém- és műanyag árukat, játékokat és papír­árukat hoz be. — Abban is megállapod­tunk, hogy magyar bort cse­rélünk német sörért. Háromszáz gabonakombájn- pótmegrendelésre Traktorok is várhatók Az Agrotröszt Vállalatai ismét felmérték a mezőgaz­daság várható tavaszi-nyári gépigényét. A piackutatás adatai alapján a korábban lekötött ezer szovjet gabona- kombájnon felül további 300 SZK—4-est rendeltek az il­letékes szovjet külkereske­delmi vállalattól. így az 1300 SZK—4-es még az aratás-; megelőző időszakban megér­kezik hazánkba. Az első 50C gépet már át is vették a mezőgazdasági nagyüzemek. Az Agrotröszt szovjet, csehszlovák, román és ma­gyar külkereskedelmi- válla­latokkal, illetve üzemekké' traktor-pótszállításokrói foly­tat tárgyalásokat. (MTI; nítményhez tartozó gyilko­sok, éppen szálláshelyére tar­tott Bacsó Béla társaságában. Meggyilkolását tehát Horthy Miklós és közvetlen környe­zete sugallta. A gyilkosságok azonban „ügyetlenek” voltak. Elbiza­kodottságukban, a fővezér­ben bízva minden körülte­kintést mellőztek, így a nyo­mozás gyorsan azonosította az áldozatokat, sőt megálla­pította a gyilkosság körülmé­nyeit is. A kormányzói szé­ket betölteni készülő Horthy számára különösen kellemet­len volt az eset időpontja. A hatalomért vívott harcát em­berei baklövése megzavarta. Ezért gyorsan cselekedett. A nyomozást a fővezérség ki­vette a rendőrség kezéből és a katonai bíróság vette át. Mentették, ami' menthető, hi­szen a nyilvánosság már szinte mindent tudott. Az ügyet elhallgatni nem lehe­tett, így megelégedtek azzal, hogy a bűnösöket bizonyíté­kok hiányában ideiglenesen szabadlábra helyezték. * A kormány és a fővezér­ség azonban nem volt nyu­godt. Nem engedélyezték a két áldozat közös temetését, de nem merték betiltani a temetési menetet. Így vált Somogyi Béla temetése feb­ruár 22-én hatalmas tömeg­demonstrációvá. Bár a te­metési menet útvonalát a karhatalmi századok lepték el, végig az utcákon, amer­re a menet elhaladt, prole­tárok ezrei néma tüntetés­sel fejezték ki az ellenfor­radalmi rendszerrel való szembeállásukat. Szociálde­mokraták és kommunistáit egyaránt A KIS CSUVAS A szónok jóformán el sem kezdte az ünnepi beszédet, amikor a hátsó padokban felsírt egy gyerek. Minden fej odafordult és érdeklő­déssel figyelték. — Sír a kis csuvas... Fura becenév — morfondí­roztam. Végül győzött a kí­váncsiság és óvatosain meg­kocogtattam az előttem ülők hátát: — Hogy mondták az élőbb? Kis csuvas? — Az, az. Fele ilyen, fele olyan gyerek. A szünetben kerestem a göndörfürtös fejecskét. Kit ne érdekelne, ha valakire azt mondják: fele ilyen, fe­le olyan ? S vajon milyen olyan? Messzire kellett fut­nom, mire rátaláltam Felső- pakonyban Cseh Sándorné házára, s abban a kis csu- vasra, a majdnem kétéves Szergejev Zsuzsára. Anyja reve Cseh Rózsa, született Csebokszáriban, amikor a C* omogyi Béla és meg­~ gyilkolt fiatal társa emléke a proletariátus hősi harcainak részévé vált. Mert nemcsak a halál kötötte ösz- sze Somogyi Bélát, a Szociál­demokrata Párt régi harco­sát, és Bacsó Bélát, a pályá­ja kezdetén álló fiatal szo­cialista újságírót. Azért vált közös sorsukká a rettenetes halál, mert a proletáriátus igazáért küzdő nemes szán­dékban voltak egyek. Somogyi Béla régi harcosa volt a szociáldemokrata moz­galomnak, bár nem tartozott a párt baloldali ellenzékéhez és programja alig ment' túl egy radikálisan demokrata, de a polgári rend kereteiben maradó átalakulás követelé­sén. Ezt a programot azon­ban harcos temperamentum­mal a sajtópolémia legéle­sebb fegyverének hozzáértő alkalmazásával szolgálta. Azt is tudjuk róla, hogy a Ta­nácsköztársaság idején szem­ben állt a kommunistákkal. Nem közeledett hozzájuk a fehérterror hatalmra jutása után sem, de azokhoz a szo­ciáldemokratákhoz tartozott, akik a szociáldemokrata ve­zetők között elsőnek merték vállalni a munkásosztály ér­dekeit oly súlyosan sújtó el­lenforradalmi rendszerrel szembeni harcot. Tragikus té­vedése, hogy nem ismerte fel a különbséget, ami a hata­lom rendszerében bekövetke­zett. Azt hitte, olyan hangot üthet meg Horthy terroris­tái ellen, mint annak idején Tisza István despota főszol- gabí-áival szemben Pedig akkor már fasizmus volt. tiszteljük bátorságáért, áldo­zatvállalásáért, amit a ma­gyar proletariátusért élete folyamán tett. Ezért emlék­szünk tisztelettel halálának 50. évfordulóján. Szabó Agam 8 hőmérő éppen mínusz negy­ven fokot mutatott. A <** Mi kék szemű Cseh Rózsa már az ócsai gimnáziumban ki­tűnt kiváló orosz nyelvtu­dásával. Egyszer kirándulni ment a felső tagozat s ott egy szovjet katona többször is megfordult utánuk. Ró­zsának is fordulhatnékja tá­madt. Rövidesen a pakonyi postás, ha cirillbetűs levél volt a táskájában, nem is törte magát az olvasással, egyenesen Csehákhez vitte. ★ Hosszú év és közben csak levelek. Az érettségi után Rózsa az MSZBT felsőfokú nyelvtanfolyamán az első lett Jutalmul egy hetet Moszkvában tölthetett annyira várt találkozás ismét elmaradt. Szargejevet Ka- zányba vezényelték. Egy szép napon Rózsa be­jelentette: ne haragudjanak rá, de ők megállapodtak: nem tudnak egymás nélkül élni, Pakonytól 3500 kilomé­ternyire lesz az esküvő... Kérés, sírás mit sem hasz­nált — Ha látták volna, mi­lyen szeretettel fogadtak. Egész magyar kultusz ala­kult ki körülöttem. Beszélni nehezen tudtunk egymással, csuvasul nem értek. Falcra a szülőik, az új rokonaim először kicsit furcsállkodva fogadtak. Számukra én vol­tam a Nyugat. (Ma már ősz- szeszoktunk. Mit is kérdezhet elsőre az ember? Nehéz volt-e meg­szokni az éghajlatot, a más országot, népet, szokásokat? — Csebokszári modern város, színházzal, mozikkal, központi fűtéssel, élénk for­galommal és sok-sok iskolá­val. Az emberek politikailag nagyon tájékozottak, sokat olvasnak. Az első hetek magam sem tudom, hogyan teltek. Eskü­vő, utazás csuvas földön a rokonokhoz, mert ott na­gyon szorosak a kötelékek. Aztán a berendezés. Modem, kétszobás lakást kaptunk. A bútor nem olcsó, a háztar­tási gépek viszont fillérekbe kerülnek. Rövidesein jött Zsuzsika... Tele a két ke­zem munkával, mégis el-el­kap a honvágy. Olyan keve­set süt a nap. Ezért lennék nagyon boldog, ha a férje­met közelebb helyeznék, va­lahova Ukrajnába. Munkács, ról, Nagyszőllősről csak ál­modozni merek. Az év négy hónapján át mínusz hu­szonöt-harminc fok az fttlag, de akkor serr csodálkoznak, ha mínusz negyvtai van, mint amik-íf a gyerek szü­letett. Az első évben ki sem mertem menni az uteá- A nyolc-tízfokos hideg kelle­mes séiaidőnek számít. A nyár nagyon rövid, talán egyhónapos, de akkor na­gyon jói, mert harminc fok­ra is felfut a higany. Akkor vitatkoztunk először, amikor mínusz huszonöt fokban a férjem kivitte a gyereket le­vegőzni. Csodálkozott, hogy miért vagyok kétségbe esve. Ma már én is megtanultam: alaposan le kell kenni a tes­tünket vodkával. Főleg az arcunkat, akkor nem log a fagy. . ★ ­Életforma, ételek, italok Azonos és mégis más. Egy­szerűbbek az emberek, sze­rényebben öltöznek, keve­sebb a külsőség. .Nggyon szeretik a társas életei Gaz­dag klubok, könyvtárak, sok a baráti program. Nagy ke­letje van a televíziónak, rá­diónak és a szellemi torná­nak. A jó falatokat és a vodkát sem vetik még. — Csodálatos dolog, de megterem a krumpli, a zöld. ség. Ezek és a hal. a;tej ol­csó. Kevesebb a hús, nem használják a mi fűszerein­ket. A kedves vendéget hä. zisörrel és juhhúsos piroggal illik kínálni. Teljesen más jellegű ételeket főznek, az orosz konyhától is különbö­zőt. Az én főztömnek híre van, a férjem is teljesen át­állt a magyaros ízekre. A fiatal férj eddig nem szólt közbe. A bemutatkozá­son kívül nem hallatta hang. ját, de itt elneveti magái Törve beszél magyarul, de mindent megért. — f*5 Zsuzsika? — Most még csak magya­rul tud, de már keveri a Kél, illetve három nyelvet. — Kislányom, hívd ide a nagymamát — biztatja a gyereket. — Édes kugamaj, gyorsan igyom... — Magyarul, csu­vasul, oroszul. Fele ilyen fe­le olyan gyerek — ennivaló, bogárfekete szemekkel. ★ Aztán újra a honvágyra terelődik a szó. Kétezer fo­rint fejenként vonattal az útiköltség, több mint egy­hetes az út, de minden év­ben jönnek. Amint elmúlt á rövid csebokszári nyár — jönnek a nyárba. Ha szep­temberben visszatérnek, né­ha éijel már hő fog szállin­gózni. Rózsa most a csuvas nyel­vet tanulmányozza. Ha pi­henni akar, magyar úisákot vesz kezébe. Lesi az Elet is Irodalmat, bőrönddel viszi a folyóiratokat. Rohan az idő. A kis csa­lád mosóporral, paprikával, a szülői ház jó fjével meg­rakodva indul s zordonjbb földre ahol a második ha­za vár-a őket. Komáromi Magda (Megjelent a Fáklya feb­ruár 1-1 számában.) 19700 febraáe' 1T, kedd Somogyi és Bacsó

Next

/
Thumbnails
Contents