Népújság, 1970. február (21. évfolyam, 27-50. szám)
1970-02-17 / 40. szám
Megjegyzés az Olvasó népért mozgalomhoz A míves szó és gondolat útja Interpelláció után Közös összefogásból kollégium Mindannyian hajlamosak vagyunk arra, hogy elbűvöljenek a számszerű, a statisztikai mutatók. Csak hát bármennyire is sokat mondanak, ez távolról sem a minden, tárgyilagosan szólva: kár lenne káprázatuknak hozsannáz- nunk. A könyv elindul útjára, mármint megveszik, árát fizetik, talán el is olvassák, de ki méri, ki figyeli, hogy a betűk adta gondolat meddig jut el, kit miként bűvöl, kinek-kinek életét, mindennapi ténykedését, cselekvéseit miként formálja-mintáz- za a tiszta szándék szerint. Ügy érzem, mindig jogos kérdés, meddig és kikhez jut el a míves szó adta gondolat, a míveg szó mintázta eselekvésSormáló erő. Nem a számszerűség Indokolt, hogy az olvasottságot könyvtári szinten elsősorban számszerű, statisztikai mutatóikkal mérik. Indokolt, kell ez a módszer, hoz is szép eredményeiket majd mindenünnen, de vajon igazán beszélnek-e ezek a számok. Objektív felmérés esetén sem mindig, hátha a mutatók mögött szubjektív reprezentáló szándék búvik! Ezt szintén a gyakorlat bizonyítja. Cikkeztek és tik- 5«sanek— épp az Olvasó népért mozgalom kapcsán arról, hogy miként kellene az olvasás iránti szubjektív hangoltságot fokozni. És ez- •jA kapcsolatiján ismét szám- szerűségi tényezők dominál- r-iafc. Arról alig formálódnak «tietek, elképzeléseik, miként tehetne a míves szó és gondolat új útját kövezni, arról alig beszélünk, hogy az eddig járt, csak a hőskor úttörőinek útja. Hiába kommentáljuk ugyanis, hogy a könyv egyre jobban „létszükségletté” válik, hiába idézzük a statisztikát, ez még korántsem bizonyítók arra, hogy a gondolkodó, a nyelvet a hatás kedvéért mívesen formáló író elképzelései ható, cselekvő erővé váltak. Csak néhány példát: kérdeztem egy riport kapcsán egy falusi parasztembert — aki rabja a betűnek —, miért ragadta meg az olvasott regény. Természetesen válaszolt: általános gondolatokat sovány tartalomjegyzéket idézett, s ezzel bezárult a kör. S ez nem egyedi eset, ismétlődött és ismétlődni fog. Ezt a statisztika csak számszerűen méri. Ki törődik azzal, hogy falun ki miért és hogyan olvas» mi és miként él tovább gondolkodásvitógában a míves szó adta gondolatból? „Szabad” is „meg kell tanítania”. Fura elképzelés, de már tanáréveim során többször gondoltam arra, hogy nekünk nem elsősorban irodalomtörténetet — ami szorgalommal bemagolható —. hanem irodalmi kaleidoszkópot — amely minden jelentékeny alkotó egy-egy írását magyarázná a míves szó és gondolat fejlődésének megértetési igényével — kellene tanítanunk. Így egy-egy alkotás elemzése, egy-egy jelző speciális ízének magyarázata alapján megértené a diók, mit jelent írni, gondolatokat míves formában vájtfülűeknek közveti terhi, állítom, minden ember iskolai végzettségtől függetlenül azzá tehető. Ha új rendet kezdünk, szakítani kell a volt hagyományokkal, fiataljainkat — akik jó részben képtelenek megérteni egy mai alkotás gondolatai tartalmát és értékét — meg kell tanítani a műélvezet önálló érzékére. Ennél szebb feladata az irodalomtanításnak nem lehet Csak itt nem a tanterv, hanem a tanári hozzáértés, vájtfülűség számít. A faluról megfeledkeznénk ? fis ez csak a város. De ná lesz a faluval? Ügy érzem, itt a legtöbb tennivaló. Érthető, hegy egyre gyarapszik az író-olvasó találkozók száma itt is. Jó néhányon részt vettem, akadt köztük kifejezetten rossz és igen jó is, csak éppen az az igazi hiányzott, amely nem az írót, hanem a művet, a míves szót, az alkotó gondolatot vinné közel a falusi olvasóhoz. Az ország lakosságának jelentékeny része falun él, meg lehet-e róluk feledkezni? Semmiképpen! Változtatni kell az eddigi irodalom- propagálási módszereken, nem elsősorban írók, hanem az irodalom élvezetére kell megtanítani a falut. Ennek sürgősségét bizonyítja az is, hogy a vers kedveltsége éppen itt a legminimálisabb. E téren egyébként a város sem jeleskedhet Nem az ismeret hiányáról, hanem az önálló értékítélet bizonytalanságáról van itt szó. A míves szó, a tartalmas gondolat felfogásának készsége mindenkiben él, még akkor is, ha egyénen ként könnyebben vagy nehezebben közelíthető meg. Olyan adottság ez, amely nem elsősorban műveltségi kérdés függvénye. A sürgető feladat felszínre hozni az értés képességét. Ennek csak egyik módszere az író-olvasó találkozók minőségi átformálása. A miért szépről kellene tartani falun és városon TIT-előadásokat, annál is inkább, mert ez a megújulás megmentené a nehezen bevallott agonizálástól ezt az ismeretnépszerűsítési formái. Közérthető, mindenkinek szóló alkotáselemzéssel sokkal többet illene foglalkozni napilapjainknak. Ugyanezt a célt szolgálná,' ha könyVkia dásunk elsősorban minőségi mutatóinak fejlesztésére törekedne, csökkennének ezáltal az érzékcsaló motívumok, melyek elsősorban a városi emberekre és a középiskolás fiatalokra hatnak, fokozva megítélési bizonytalanságukat Ennék az trodalompropagálási módszernek érett az ideje, mert igaz: olvasó nemzet lettünk, ha a mennyiségi mutatókat, a sokszor csalóka számokat tekintjük. Csakhogy nem ezek, hanem a holnapokban, az egyén, az egyénék érzelemvilágában, cselekvési reakcióiban továbbható tényezők számítanak. A míves szó közvetítette tartalmas gondolat ugyanis ízlés- és jellemformáló erő. Ezért nem mindegy, kikhez, hogyan közvetítjük. Pécsi István Reprezentatív kiállítás a LeniH-centenárium alkalmából Lenin születésének 100. évfordulójára a Magyar Nemzeti Múzeum dísztermében rendez közös, ünnepi kiállítást a Szovjetunió Állami Forradalmi Múzeuma, a Magyar Munkásmozgalmi Múzeum, a Magyar—Szovjet Baráti Társaság és a Kossuth Könyvkiadó. A Lenin világtörténeti jelentőségű munkásságát, életútját és a leninizmus mai szerepét reprezentáló kiállítás anyagának túlnyomó részét a szovjet múzeum adja. A moszkvai múzeum kiállítási anyagát a Magyar Munkásmozgalmi Múzeum a „Lenin és Magyarország” című fejezettel egészíti ki. Ez Lenin és a magyar munkásmozgalom kapcsolatát kívánja szemléltem. Egyebek között kiállí t j ák a szikratávírót, amelyen Lenin üdvözletei, tanácsai, üzenetei érkeztek Kun Bélához és a tanácskormányhoz. — 1NTERPELLAC1ÓS kérdések következnék, — jelentette be a megyei tanács elnöke. A bejelentés után csend volt egy ideig, aztán felállt valaki a sorok közül. Nem mindjárt a kérdéssel kezdte, hanem elmesélte, hogyan, milyen körülmények között járnak be falujából Egerbe, a középiskolás diákok: — Csikorgás, fagyos hajnalokon gyermekcsoport toporog a nyitott, félhajas autóbuszváró előtt. Közel száz kilométeres utazás, egész napi tanulás után csak este kerülnek haza. És így megy ez mindennap, esztendőről esztendőre... Mit kíván tenni a tanács a kollégiumi gondok enyhítésére? Világos volt a kérdés, a kérdésre adott válasz is. Heves megye a középiskolás kollégiumi férőhelyek ellátottsága tekintetében országosan is az utolsók között van. Különösen nagy a gond a megyeszékhelyen, Egerben, ahol a város lakói közül minden negyedik ember diák. Jelenleg minden száz középiskolásból nyolcvan nem kaphat helyet kollégiumban. A negyedik ötéves terv elképzelései között világosan és egyértelműen megfogalmazásra került az igény: a megye mindhárom városában épüljön középiskolás kollégium. Ezzel a válasszal, amely kielégítőnek minősíthető, tulajdonképpen le is zárulhatott volna a téma. Az interpelláló megnyugodott és hazavitte a megyei tanács üléséről a jó hírt: a megyei tanács tervei között jelentős kollégiumépítési program szerepel, az ügyben javulás várható. NEM ÍGY TÖRTÉNT. Az egri járás vezetőit tovább foglalkoztatta az ügy. Ez annál is inkább érhető, hiszen a járás ötven községének csaknem mindegyikéből Egerbe járnak be a diákok. Reflektorral — felelőtlenül Még mindig korán sötétedik. És jó ideig marad még igy. A járműveknek is korán kell felgyújtaniuk lámpáikat, az országutakon a reflektoraikat. Elég sok az olyan gépkocsivezető, aki könnyelműen bánik fényszójával. Hiába kéri a szembejövő jármű, hogy tompítsa a világítást, legfeljebb csak akkor hajlandó erre, ha már alig ötven méterre van. Hadd vakuljon a szabályosán közlekedő gépkocsivezető. Ugyanez ismétlődik meg olyankor, amikor két autó halad egymás után. Hiába van közöttük csak legfeljebb száz méter távolság, a hátrább lévő jármű teljes fénnyel, felkapcsolt reflektorral vág be az előtte haladó autó ablakán, a visszapillantó tükörbe, onnan pedig a vezető szemébe. Az ilyen fény élvező gépkocsivezetők általában olyan hatalmas teherautókat irányítanak, amelyeknek vezetőülésébe „nem ér fel” a másik, autó fénye. Akár szembe jön vele, akár követi. Tehát a saját bőrén, azaz: a saját szemén nem tudja tapasztalni, milyen rossz, zavaró, ha az autóstársai semmibe veszik a vonatkozó szabályokat. Talán még tetszik is nekik, ha vagánykodásokkal leállásra kényszeríthetik valamelyik autósiársukat. Jó hecc, gondolhatják magukban. Valami változatosság a hosszú út egyhangúsága után. Érdemes lenne azon is elgondolkozni, miért kell a nagyobb teherautóknak és a kamionoknak egyszerre négy reflektort is használniuk, ha tompított fénnyel is, amikor még csak szürkül az utakon és köd sincs. Miért van több teherautónak úgy bekötve, a lámpája, hogy a tompított fény szinte semmivel sem halványabb, mint a teljes fényszóró fényereje? Miért nincs a Volgák egyik-másikának a lámpája az előírásnak megfelelő magasságra beszabályozva? Még csak különös ellenőrzés sem kell ahhoz, hogy a gépkocsivezető megtudja: szabályosan működnek-e a járművének lámpái. Ugyanis az esti utazáskor csak arra a gépkocsira villantanak rá a szembejövő jármüvek, autók, amelyeknél baj van a fénnyel. Ilyenkor az ember ne csodálkozzék, ne értetlenkedjék, hanem a legsürgősebben állíttassa be az autójának, motorkerékpárjának, tehergépkocsijának, dömperének a lámpáit. Ugyanis sokkal jobb és könnyebb a bajt megelőzni, mint a megtörtént balesetet magyarázgatni. Talán az is igaz, hogy általában nem öngyilkos-jelöltek közlekednek az országutakon. (Bár egyik-másik útszakaszon szinte kész öngyilkosság „közlekedni".) (-ár) irodalomtanítást Naivság tenne falura szűkíteni a kört — bár itt az országos statisztikák is arról árulkodnak, hogy a tsz-ta- goknak körülbelül 1 14—18 százaléka könyvtári tag —, mert városon, bár differenciáltabb a helyzet, mégis adódnak a faluval egyező tendenciák. Erről de sokat mondanának a középiskolai magyartanárok, akik vergődnek a tantervi kötöttségek között, s oktatják a sablont — bármennyire is jobbak a re- íormtankönyvek a régieknél —, mert így a regula. A gyerek, a fiatal. — erről már Arany János is írt több mint száz éve nagykőrösi tanár korában — nem érzi sem a míves formálás, sem a gondolat mának szóló értékét. Egyéni tapasztalataim idézem: alig akadt tanulóm, aki megértette egy adys Jelző, egy adyi gondolat művészi értékét, gondolati újszerűségét. A míves szó és gondolat pedig korhatár nélkül szól mindenkinek. Csak épp a megértéssel, a megértetéssel akad nem kevés probléma. A magyartanár ezt érzi, hogyne érezné, de hajtja a tanterv regulája, mert néki nemcsak Adyt, de Móriczot IMA. február 13» kedd iJi I9I4-töI haláláig itt, a Fontanka-csatornától egy háztömbnyire, egy távolról sem előkelő bérház harmadik emeletén lakott a birodalom ügyeinek legfőbb irányítója. ' Aki be akart menni az ötemeletes csúf téglaépületbe, előszói- kövezett kis udvarba jutott A házat egyszerű emberek lakták. Masszőmő, kis- hivatalnok, varrónő — ebből a kategóriából kerültek ki a cári kegyenc szomszédai. A lépcsőházat neorealista illatok és szimatoló titkosrendőrök töltötték meg. Alek- szandra kívánságára Raszpu- tyint úgy őrizték, mintha az uralkodó család tagja lenne. A valóságban még sokkal intenzívebben: a hivatalos test*, őrökön és hírszerzőkön kívül csak úgy nyüzsögtek a muzsik karrierjében, vagy éppen megbuktatásában érdekelt pénzcsoportok és egyéb hatalmasságok ^maszek” ügynökei isj Fülöp-Miller szemléletes képet fest erről a furcsa „lépcsőházi világról”. Jurajv- lev portás, kis fülkéjében éj-; fel-nappal zümmögött a szamovár — a házmesterpárt a tisztes jólét régióiba emelték a különböző rendű és rangú bérencek teáért, vagy információért adott kopejkái. Fizetést kaptak a háziúrtól, a belügyminisztériumitól és legalább három bankártól. Segítettek a sokféle listára felírni Raszputyin látogatóinak lehetőleg teljes névsorát. Ha a szent férfiúnak részegen nőre szottyant kedve és — meglehetősen ritkán fordult elő — éppen nem akadt hölgylátogatója, „Juravlev mama”, a portásné sorrendben a harmadik volt, akihez bekopogtatott Ilyenkor mindig a 31-es számú lakásban lakó Kátya varrónővel kezdte. Ha az kidobta, Uülia masszőmő következett és a portásfülkéhez csak ’akkor fanyalodott a cámé lelki- atyja, ha itt is kudarc érte. Lépcsőházi kalendárium ___A misztikus frazeológia, a lelki felemelkedések és bukások váltakozása RaszpuHARMAT ENDRE: t U-~| ^ tyinmSl csak pétervári tartózkodása első éveiben figyelhető meg — hangzik az Ideiglenes Kormány vizsgáló bizottságának jelentése. — Később, a Gorohovája utca 64. számú házban töltött második esztendőtől teljes és, szégyenteljes romlás kezdődik, Raszputyin lakása valóságos örömtanyává változik» ahol egyformán szívesen látott vend , a prostituált, és az udvarhólgy, s ahol a zenekar hangjai, a cigánykórus éneké és a részegen táncoló Raszputyin lábdobogása mellett maroknyi bánkár. tőzsdealkusz, kijáró és mindenféle szélhámos intézi ügyeit, méghozzá eredményesen,” A megállapítás vége igaz, az eleje feltétlenül elnagyoltnak tűnik. Egyszerűen nem igaz, hogy a misztikus frazeológia a sztarecnél csak fővárosi tartózkodása elején figyelhető meg: Raszputyin nem bújt ki a bőréből. A mélység és magasság, a test és a lélek, az — ő fogalmai szerint való — bűn és bűn- hődés, az orgia és prédikáció kettőssége, méghozzá szinkron, egyidejű kettőssége végig a sztarec jellegzetes közege maradt. A muzsikot soha seniki nem látta hosszabb távon csak imádkozni, vagy csak duhajkodni. Ezek a végletek nála nemcsak megfértek egymás mellett, hanem kiegészítették egymást. Ittas ordíto- zás kellős közepén átmenet nélkül átváltani sejtelmesmisztikus mormogásra, majd valamely emberi gyarlóságot ostorozó kiáltásra — ez volt a sztarec tipikus szórakozási stüusa. Emlékszünk, a cámé olva- satlanul, megvető mozdulattal dobta el azokat az anyagokat, amelyeket a szibériai nagyhatalmú ellenségei gyűjtöttek össze és amelyek zöme a lépcsőházban nyüzsgő ügynökök jelentéseiből állt. ízelítőül Fülöp-Miller alapján idézünk néhány 1915-ös információt a hírhedt „lépcsőházi feljegyzések” hatalmas anyagából. Variációk egy témára Január 10. Anasztázia Sía- polenkova, egy orvos felesége, szőnyeget ajándékoz Raszputyinnak. Január 23. Egy ismeretlen pap halat hozott. Január 28. Bök tanár egy láda borral állított be., (Folytatjuk) Akadnak távoli helyek, ahonnan az utazás bajos, körülményes és ezért különös gond a bejárás. Először csak a vezetők egymás között, azután üzemek» vállalatok képviselői is beszélgetni kezdtek: Mi lenne, ha társadalmi összefogással, közös erőből épülne kollégium, bővülnének a férőhelyek? Mindez a múlt év tavaszán történt. Akkor írta alá a járási tanács • végrehajtó bizottságának megbízásából a tanács elnöke is azt a har- mincegynéhány kedves hangú levelet, amellyekkel ipari mezőgazdasági üzemeket, földművesszövetkezeteket, községi tanácsokat kerestek fel. — Kollégium épül részvénytársasági alapon, — terjedt el a hír szerte a járásban. Amíg a válaszok megérkeztek, addig a járási tanács tárgyalást folytatott Eger város tanácsával a kivitelezés, a koperáció lehetőségére vonatkozóan. A hírnek örült a megye is, hiszen egy olyan, nagy horderejű kezdeményezés születéséről volt szó, amely példa lehet arra, hogy közös összefogással, szót értéssel, hogyan lehet az állami beruházásokon túl is előbbre jutni. A válaszok nem1 is várattak magukra sokáig, mert egymás után érkeztek a csatlakozási szándékok. — Vállaljuk a költségeket, szükség van kollégiumra.' Az előzetes tárgyalások során kiderült, hogy egy kollégiumi férőhely előreláthatóan ötvenezer forintba kerül, ennyi kell tehát, hogy legyen a személyenkénti hozzájárulás is. EZUTÁN személyes tárgyalásokra is sor került az illetékes beruházókkal, nem sokkal később pedig beérkeztek a megajánlások. A siroki Mátravidéki Fémművek igazgatósága írásban közölte a járással, hogy dolgozói, illetve azok gyermekei , részére nég» kollégiumi férőhelyet kíván biztosítani, így természetesen hajlandó a pénz átutalására is. A párád! földművesszövetkezet egy gyerek részére kért férőhelyet. Akadt olyan község, ahol a termelőszövetkezet és p községi tanács közösen adták össze a százezer forintot a két férőhelyre. Az üzemek, tanácsok, szövetkezetek kevés híján egymillió forintot jegyeztek, illetve ilyen értékben igényeltek férőhelyet. Azóta megtörtént a kollégium tervbírálata, a kötelezettségvállalás is és a negyedik ötéves tervben befejezésre kerülő egri 350 férőhelyes középiskolai kollégiumban húsz — az egri járásban lakó — gyermek kap otthont. Ez azt jelenti, hogy ebből a járásból húsz tanuló nyerhet kollégiumi elhelyezést, akik a közös összefogás elmaradása esetén bejárni lettek volna kénytelenek. Az egri járás példája bizonyít Bizonyítja, hogy olyan közös célok megvalósításáért, amelyek a társadalom széles körű érdeklődésére tarthatnak számot, eredményesen lehet mozgósítani az embereket, összevonni az anyagi erőket. Különösen így van ez akkor, amikor az állampolgárok még azt is látják, hogy ugyanezen feladatok megvalósításáért az áty lám is tíz- és százmillióikat áldoz. HŰSZ KOLLÉGIUMI fői rőhely társadalmi erőből történő összehozása önmagában nem nagy ügy, de a benne rejlő kooperációs lehetőségek, a társadalom erőinek mozgósítása annál figyelemre méltóbb. Igazolja többek között azt is, hogy a gazdálkodás jelenlegi rendszerében lehetőségek kínálkozhatnak nemes, sokakat érintő feladatok közös erőből történő megoldására. Természetesen a közös témákat meg kell találni é, valakinek a szervező, koordináló munkára is vállalkoznia kell. Szalay István í
