Népújság, 1970. február (21. évfolyam, 27-50. szám)

1970-02-15 / 39. szám

Kismamák — nagy gondok FÜZESABONYBAN, a Tá­pár utcai kis családi házban é) Sár. törné. Kisi'ia kilenc hónapos. Otthon maradt ve­ié,J idénybe véve a háromesz- »:'ú6s gyermekgondozási ,e- féiyt. á— Jól jött ez — mondja —. ölért első osztályba jár a • begycbbik és így vele is „u- ,,.dpk foglalkozni. Az üzem. ahonnan szabad­ságra ment, a Mátravideki Í imművek füzesabonyi gyár- [ysége. Már akkor ott dol- izott, amikor a gépjarftó- >z tartoztak. Régi munkás. Hogy mi újság a gyárban? Ezt csali a férjétől tudja, aki maga is odajár. Az üzem­ből még nem kereste fel senki, pedig jólesne, ha va­laki a brigádból, vagy a szakszervezettől meglátogat­ná... é Ü. Andrea hathónapos. Édesanyja szintén igénybe vette a gyermekgondozási se­gélyt Kapcsolata az üzem­mel mindössze annyi, hogy megkéri, vagy beküldi időn­ként az igazolásokat, hivata­lid papírokat. Látogatója még nem volt az üzemtől. A .szakszervezettől sem. A nő- btzottságtól sem. Miután se családtagja, ae szomszédja raem dolgozik ott, hírt sem hall arról, mi történik a munkahelyén. Mert oda átázni kissé körülményes tenne a kicsivél. „Kérem, írják meg, ho­gyan végezhetném el a gép­es gyorsíró-tanfolyamot — irta az egyik fiatal asszony RecskrőL — Az üzemben, shol dolgoztam és ahová vissza is szeretnék menni a gyermekgondozási segély le­telte után, nagy hasznát vet­tan volna a gép- és gyors­írásnak, ha nem is Volt kö­vetelmény a munkaköröm­ben. Most van időm a kicsi mellett tanulni, de az üzem­ben azt válaszolták, ők nem tudják a módját ennek”... HÁROM KISMAMA, Kö- aös gondjuk, hogy az üze­mükkel szinte csak az iga­zolásokra korlátozódik a kápcsolatuk. De ez nem csu­pán ennek a három asz- szonynak a gondja. Az ott­hon maradó kismamákkal, hacsak nem fűzi valamelyik közvetlen munkatárshoz ba­ráti kapcsolat, nem sokat tö­rődnek az üzemekben. Per­sze, igaz a dolognak a má­sik oldala is. A kismamák is Sokszor megfeledkeznek mun­kahelyükről. Az egri Állami Egészségügyi Gyermekotthon vezetői levelet írtak az ott­hon levőknek: „Felhívjuk fi­gyelmét, hogy a gyermek- gondozási segély időtartama alatt lehetővé kívánjuk ten­ni, hogy megszerezze a szak- képesítést. Beiskolázását az intézet biztosítja”. A levelek többsége válasz nélkül ma­radt, pedig a tanfolyamon való részvétel hetenként egy napot vesz igénybe, s elvég­zése után jelentősen növek­szik a fizetés is. Nagyon is égető problémát tűzött napirendre a Mátra- vidéki Fémművek gyári nő­bizottsága, amikor arról tár­gyaltak, hogyan lehetne töb­bet törődni a kismamákkal. A legkézenfekvőbbnek az a megoldás ígérkezik, hogy a szocialista brigádok keres­sék meg ezeket az asszonyo­kat, elsősorban természetesen azokat, akik a brigádhoz tar­toznak. Az emberi kapcsola­tok kiépítéséhez ez legalább olyan fontos lenne, mint a fehér asztal melletti találko­zók. A másik lehetőség, hogy a nőbizottságok, a műhelybi- zottságok kérjék meg egy- egy nődolgozójukat, keresse fel a községben lakó kisma­mákat, beszélgessen velük problémáikról, esetleg kér­dezze meg nincs-e valami segítségre szükségük. Még az is elképzelhető, hogy a nyug­díjasok találkozójának min­tájára összehívják az üzem­be a gyermekgondozási se­gélyen levő asszonyokat, s ott az üzem egyik vezetője beszámolna a gyárban folyó munkákról, tájékoztatná az asszonyokat a tervekről, az eredményekről. Így nem sza­kadnak annyira el az üze­mi problémáktól és ez nem mellékes dolog, hiszen ezek az asszonyok a hároméves fizetés nélküli szabadság után visszatérnek a gyárba. A SIROKI FÉMMÜVEK tubusüzemében találkoztam egy fiatal asszonnyal, aki három esztendő után vissza­tért az üzembe. — Olyan szokatlan volt az első napokban, mintha most jöttem volna először — me­sélte. — Még a régi munka­társakkal is egy kicsit bi­zalmatlanul méregettük egy­mást. Napok, sőt hetek kellették, amíg újra megszokta a mun­ka ritmusát, míg újra meg­találta a régi hangot. És ez az átmenet nem volt jó sem neki, sem a munkatársaknak. Még egy gépmunkás részé­re is nagy kiesést jelent a három esztendő. Mennyivel nagyobb ez egy technikusnál, vagy egy mérnöknőnél. Ma, amikor szinte minden nap hoz valami újat, a három­esztendős kimaradás szinte behozhatatlarmak tűnik. A férfi munkatársak —, akik­kel esetleg egy alapról, egy­forma fizetéssel indult — a három esztendő alatt leg­alább két fizetési kategóriá­val megelőzik. Nem véletlen, és nem magyarázható csajt anyagiakkal, hogy a maga­sabb képzettséggel rendelke­ző nők nem veszik igénybe mind a három esztendőt. A HELSINKI NÖKONG- RESSZTJS részvevői mesél­ték, hogy amikor a magyar küdöttség egyik tagja be­számolt a gyermekgondozási segély bevezetéséről, megtap­solták őket, s sokan köny- nyekkel a szemükben hall­gatták végig. Valóban nagy­szerű dolog. A magyar asz- szonyok is végtelen öröm­mel fogadták a rendeletet és érthetően nagyon sokan él­nek is e lehetőséggel. Ám az első három esztendő letelte, és most már kezdjük észre­venni a vele járó gondokat is. De ha észrevettük, beszél­ni is kell róluk. Az üzemek­nek, a kismamáknak is egy­aránt érdekük, hogy szoros maradjon a kapcsolat a há­rom esztendő alatt is. — d. — 2000 szlevák és német népköltészeti emlék Dr. Kálmánfi Béla, az esz­tergomi Tanítóképző Intézet tanára 8 éve kutatja az Esztergom környéki német és szlovák községek hagyomá­nyait. Gazdag gyűjteményé­ben 2000 nemzetiségi népköl­tészeti emléket jegyzett fel. Legrégebbi eredetűek azok a 200 éves dalok, amelyeket a törökdúlás után idetelepült nemzetiségiek hoztak maguk­kal. Gyűjteményének külön érdekessége, hogy a 13 nem­zetiségi községben 300—400 olyan magyar népdalt is megörökített, amelyeket a magyar falvakban már nem ismernek. Kálmánfi Béla és tanítványai most a felszaba- duLás 25. érfordulójának tisz­teletére feldolgozzák a szlo­vák nemzetiségű Dág község 25 éves történetét. (MTI) (&JjSSSSSSfSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSfSSSSSSSSS,"s »HARMAT ENDRE: lO. — Államtitkár úr! — mondta neki fagyosan — kerestesse meg nekem azt a gazembert, alti abban a moszkvai vendéglőben nem átallott a sztarec külsejével visszaélni. . Nem egészen egy hónap múlva Dzsunkovszkij gene­rálist menesztették. Az éneklő miniszter A pétervári ,,Rode” mula­tónak köszönhette Alakszandr Üyikolájevics Hvosztov (csak .névrokona a már korábban, rainiszterelnökjelöltként em­legetett Hvosztovnak), hogy a birodalom belügyminisztere "lett. A. cári udvar jó! bevált gyakorlata volt, hogy erre a rc'rfgett posztra felhoztak vi- f...ről egy-egy gátlástalanul 'f-' tyetlen, minden ellenzék fitikai megsemmisítésében JgML február ’A vasárnap jeleskedő tartományi kor­mányzót. így történt Sztoli- pin esetében és ilyen alapon javasolták Carszkoje Szelónak A. N. Hvosztovot, Nyizsnij- Novgorod tartomány urát is. A cár felesége tanácsára megbízta Raszputyint a szo­kásos feladattal: vizsgálná meg a jelölt „lelkét”. A sztarec elutazott. Emlék­szünk: amikor a másik, kor­mányfőnek kiszemelt Hvosz­tovot „vizsgálta meg”, azért nem lett a kinevezésből sem­mi, mert a kegyelmes úr úgy fogadta a parasztot, mint — így írta a férjének a felhá­borodott cárné —„ egy mi­nisztériumi kérelmezőt”. Nyizsni j-Novgorodban — nőmén est omen? — ugyan­ez történt. „Atyuska és Anyuska küldött...” — Itt volnék — állított be a különös jövevény a kor­mányzó elegáns otthonába. — Atyuska és Anyuska kül­dött, vizsgáljam meg a lelke­det. Ha megfelelsz, esetleg belügyminisztert csinálunk belőled. A kormányzó végignézett a bundás bumfordin, aztán ki­tört belőle a jóízű nevetés. Raszputyin hozzászokott ah­hoz, hogy gyűlölik, hogy sér­tegetik. De ahhoz nem, hogy kinevetik. Vérig sértve távo­zott. Csak késő délután tért vissza. — Nos, Bátyuska — mond­ta a kövér Hvosztovnak, mi­után nagynehezen a színe elé került — téged aztán alapo­san elintéztelek. Sürgöny je­lentést küldtem rólad Carsz- kojéba. Nagy lehetőséget sza­lasztottái el a gőgösséged miatt. / Hvosztov aznap kegyes hangulatban lehetett. Csodá­latosképpen sem délelőtt, sem délután nem dobatta ki darabontjaival a szemtelen parasztot. Ezúttal is moso­lyogva kitessékelt?. Derűsen süppedt egy öblös bőrfotelbe, aztán hirtelen eszébe jutott valami, — Szólj csak át, fiam a postamesternek — mondta a Munkaalkalmassági vizsgálatok az LMK-ban Miskolc gyáróriásában, a Lenin Kohászati Müvekben külön üzempszichológiai osztály szol­gálja azt a célt, hogy az arra megfelelő egyének töltsenek be egy-egy munkakört. Külö­nösen fontos ez a veszélyes, nagy fizikai igénybevételt, jó érzékszerveket, gyors ítélőké­pességet követelő beosztásokban. Mindezeket a tulajdonságokat a legkülönbfélébb értékes műszerek segítségével tudják minősíteni. A tíz éve működő osztályon — kiemelt munka­körökben — hatezer dolgozót vizsgáltak meg eddig. MTI-foto — Kurrkovács László felv.J Tanszékvezetők — az új főiskolai „városban“ Az építkezés négy éve kez­dődött Először a lánykollé­gium készült el. Második lép­csőként az önálló mezőgaz­dasági tanszéket adták át rendeltetésének. Néhány nap­pal ezelőtt oktatók és hall­gatók egyaránt birtokba ve­hették az új kémia, matema­tika és fizika tanszéket is. A tervekről, az új lehető­ségekről mint legilletékeseb- beket, a tanszékek vezetőit kérde_ztük. Dr. Szűcs László főiskola- igazgató, a kémiai tanszék vezetője: — Senki sem vitatja, hogy építészetileg impozáns a régi épület Így a szemnek, ám az is tény, hogy természettudo­mányi oktatásra alkalmatlan termekből^ áll. Tanszékünk­nek mindössze négy helyisé­ge volt, az új épületben 25 terem szolgálja a hatékony oktatást, nevelést. A tanárok korszerű kutatólaboratóriu­mokban végezhetik tudomá­nyos munkájukat. A kémia tanszék rendelkezik a legtöbb szakkönyweL Eddig csak álom volt a kutató-olvasó te­rem, most ez is valóság. Kor­titkárának —, nézzen utána, adtak-e fel ma táviratot Carszkoje Szalóba. A fiatalember hamarosan letette főnöke asztalára a másolatot. „Anna Virubovának, Carszkoje Szelő. Mondd meg Anyuskának, hogy Hvosztov felett ugyan az Űr kegye le­beg, de egyelőre valami hi­ányzik belőle.” A kormányzó azonnal kita­lált valami ürügyet arra, hogy uralkodói audienciát kérjen. Megkapta, de a cár félreérthetetlen hűvösséggel fogadta. Búskomoran tért vissza „fővárosába”. Megér­tette, hogy mérhetetlenül sokba került neki egy köny- nyelmű kacagás. Hozzávetőleg fó! évtizedbe. Cigánvkórus és kinevezés Ennyi ideig tartott, amíg siker koronázta lázas kísérle­teit, hogy közvetlen kapcso­latba lépjen a sztareccal. Szerencséjére értesült arról, hogy a muzsik gyakori ven­dég a „Rode”-mulatóban. Hvosztov pétervári tartóz­kodásai során minden estéjét itt töltötte hátha közelebb kerülhet a miniszteri rangok osztogatójához. És egy este bekövetkezett, amire várt. ...A „Rode”-ban nyitva állt annak a különteremnek az ajtaja, amelyben a sztarec szórakozott, Szokás szerint a szerű az emeletes padsoros előadóterem, mert a kísérle­tek minden pontról láthatók, s az elszívóberendezés lehe­tővé teszi, hogy veszélyes kí­sérleteket is be lehessen mu­tatni a hallgatóknak. A me­todikai kabinet az eredmé­nyesebb tanárképzést segíti elő. Külön öröm, hogy az új épületben el tudjuk helyezni műszerparkunkat, amelynek egy része eddig csomagoltan szorult a régi termekben. Összegezve azt mondhatom; húsz év után most érkeztünk el oda, hogy a minőségi kép­zés feltételeit biztosítani tud­juk. Külön öröm számomra, hogy a tanszék oktatói na­gyobb ütemben, korszerű kö­rülmények közt folytathatják metodikai és kutatómunká­jukat. Bízom abban, hogy né­hány év múlva ennek is érik az eredménye: a több tudo­mányos fokozat. Dr. Pelle Béla, a matema­tikai tanszék vezetője: — Emlékszem a kezdés évére. Valamikor egyetlen oktatóval egy kis szobában indult a tanszék. Aztán foko­zatosan gyarapodtunk. Ma szomszéd helyiségekből is több érdeklődő figyelte a mulatozásba mind jobban belemelegedő Raszputyint. A szibériai imádta a cigánykó­rust Most is áhítatosan fi­gyelte, de egy idő múlva rosszallóan csóválta meg a fejét — Jó, nem mondom, jó — harsogta —, de valami hi­ányzik belőle. Meg is mon­dom, mi: az erő. Körülnézett az álldogáló­kon és pillantása megakadt a kövér kormányzón. — Hé, te! Téged ismerlek. Látom, elég dagadt vagy ah­hoz, hogy kiszoríts magadból néhány erős hangot. Menj, testvér, segíts a kórusnak. És egy óriási tartomány teljhatalmú hóhéra beállt a cigányok közé. Ilyen hono­ráriumért azóta is kevesen énekeltek: néhány napon be­lül hivatalos közlemény lá­tott napvilágot arról, hogy a cár Alekszandr Nyikolájevics Hvosztovot Oroszország bel­ügyminiszterévé nevezte ki. Gorohovája utca 64. A muzsik négy helyen la­kott tartósakban a főváros­ban. Első állandó lakása a Nyevszkij-Proszpekten, a má­sodik a Kirocsnaján, a har­madik a„z Angol-sugárúton. az utolsó pp^ig a Gorohnvá- ja utca 64. számú házban volt, (Folytatjuk# már nyolc oktató foglalkozik közel háromszáz matematika szakos hallgatóval. Legna­gyobb gondunk a helyiség­hiány volt, három teremben próbáltuk megoldani az ok­tatást, az új épületben vi­szont tíz teremmel rendelke­zik a tanszék, egyszóval: sem­mi akadálya annak, hogy a korszerű képzést megvalósít­suk. Úgy érzem, a jubileumi évfordulóra ennél nagyobb ajándékot nem kaphattunk volna. Azt szeretnénk, hogy az általános iskolai matema­tikatanítás korszerűsítésének észak-magyarországi „felleg­vára” alakuljon itt ki. Emel­lett olyan matematika taná­rokat akarunk kibocsátani az életbe, akik mindenütt meg­állják a helyüket, öregbítik a főiskola hírnevét. Szemé­lyileg azt mondhatom: fel­szabadultan, öröm az új tan­széken dolgozni. Igaz, a vá­rostól messzebb van. mint az öreg épület, igaz, ezentúl ké­sőbben járunk majd haza, ám ennek is lesz előnye: fi termékenyebb munkásság. Dr. Mátrai Tibor, a fizikai tanszék vezetője: — Bennünket, oktatókat különösképp izgatott, hogy milyen lesz az új létesítmény,, hiszen részt vettünk a ter­vezésben. Én is jártam Er­furtban, ahol testvérintézrné- nyünk fizikai tanszékénél; felépítését tanulmányoztam. Most hogy elkészült, hogy át­vettük: elégedett vagyok: ilyennek képzeltem. A leg­nagyobb előnye, hogy kellő számú helyiséget biztosít. A régi épületben nem lehetett korszerűsíteni az elhelyezést laboratóriumi vonatkozásban. Az új objektumban nem hat, hanem huszonnyolc helyiség­gel rendelkezünk, ilyen kö­rülmények közt mindent meg lehet tenni, amit eddig ter­vezhettünk csak. Megoldjuk a laboratóriumi gyakorlatok és az előadási kísérletek re­pertoárjának bővítését, fel­újítását. Lehetőségünk nyílik arra is — és ez külön öröm —, hogy az eddiginél hatéko­nyabb nevelőmunkát folytat­hassunk, hiszen zavartalanül megoldhatjuk a hallgatókkal való egyéni foglalkozást. Tu­dományos terveink is meg­valósíthatók: ideális körüli mények közt — külön labor­ban — folytathatjuk a mole- kulaspekíroszkópiai vizsgála­tokat. Elérhető végre az, hogy x tudomány fejlesztésének alapismereteibe betekintse­nek a tanulók. Az új tanszé­ken *— s erre vártunk évék hosszú során .át — végre megvalósítható az oktató, g nevelő és a tudományos mw* ka egységes fejlődése. t.

Next

/
Thumbnails
Contents