Népújság, 1970. február (21. évfolyam, 27-50. szám)
1970-02-15 / 39. szám
iíól korszerű nagyüzem a tsz? letű, de mosta- 1» lirenden levő elég nagy terü- lagyar termelő- ? Vannak, akik -5 ezer holdas Ikalmasak már ■szerűsítésre, fé- ehaladást.'Ezért aly is tanúi an- ! ország néhány eljesen szorgal- : a j ;-ek egyesülését, jelmondatot is s: „nagy terme- ek — nagy le- Ha nagyobb a Iják —, akkor >b beruházások- ód, sikeresebben iazhatók a tudományos villanyok, a korszerű tech- íka, könnyebben szakosít- ató a termelés. Hivatkoz- ak arra is, hogy az egye- ülések révén csökken a nem ielégítő eredménnyel gazdál- odó termelőszövetkezet szála, nagyobb körben hat a jakemberek hozzáértése, tgyelemre méltó azonban, ogy az egyesülések szószó- ii szinte kivétel nélkül a őrületével azonosítják a irmelőszövetkezetek nagyigát Ám, ha előrelátó jóansággal és szakszerűséggel irténik a vizsgálódás, nem- sak a terület nagyságának, anem másféle tényezőknek,- örülményeknek is fontos ’.erepük van abban, hogy orszerű-e, gazdaságos-e a rmelőszövetkezetek műkö- o ise. Egyebek között olyan írülményeknek: hányán v sznek részt rendszeresen a unkában, mekkora a beru- h izott vagyon, s mennyi ér- ; I két állítanak elő a tsz-ben. an-e annyi és olyan istál1.), műhely és gép, amennyi : amilyen kell? Kielégítő-e i technikai felszereltség, a i. űtrágyák, a növényvédő erek használata? Jók-e a g izdaság útjai, raktározási, ■állítási lehetőségei? Ott .rt-q a szövetkezet, hogy a rmeiési eszközök ésszerű /arapítósára, korszerűsítése már azért nincs módja, íert kicsiny a területe? Fe- lyegeti-e az a veszély, hogy lésképpen, mint egyesülései, nem képes megvalósíta- >i olyan gazdaságos beruhá- z ist, amihez a kellő anyag , pénz is rendelkezésre áll? ermészetesen lehetséges, i ogy e kérdésekre pozitív vá- iszt ad a valóság, s akkor alóban indokolt, szükséges z érdekelt tsz-ek egyesüléSokoldalú vizsgálódások, lemzések azt mutatják, hogy nem mostoha adottságú tsz- knek— kevés kivételtől el- ikintve — bőven vannak még lehetőségeik eddigi ered- nényeik növelésére a mosta- li területi keretekben is. A edvezőtlen körülmények kö- ött gazdálkodó termelőszövetkezetek problémáit pe- tig egyébként sem oldaná neg az egyesülés, hiszen ne- lézségeik oka egy percig sem i kis terület volt, s ma sem tz. Vitathatatlan, hogy sokéle egyéb gond van jó né- íány tsz-ben. Minthogy azonban az egyesülés nem »rvosság minden bajra, s iá két, vagy több elmara- lott szövetkezet egyesül, isupán ennek következtében nem jön létre kiváló »azdaság: nem szabad az ígyesülésben valami csodalevő módszert látni. Kormányunk a népgazda- lág erejéhez mérten segíti i mezőgazdaság korszerűsítését A mostani és a következő néhány év folyamán negvalósuló beruházások izonban többnyire nem akkorák és nem olyan jeliegűik, hogy ne lennének kiválóin hasznosíthatók a tsz-ek nai méretei között. Mi érelme lenne tehát a terület- nagyság hajhászásának? Eb jól a szempontból is köte ességünk vizsgálni a terület - íagyság ésszerű határát, ímely nagy eltéréseket mu at tájanként, a temelés rányától, a szakosítottságtól, i természeti adottságoktól, a közlekedési viszonyoktól és nás tényezőktől függően. Tételezzük fel, hogy minien gazdasági számítás az egyesülést indokolja. Ha két [ £Uami gazdaságiul van szó, akkor a személy szerint felelős vezetők döntésén, megegyezésén múlik a dolog. Termelőszövetkezetek esetében azonban az anyagi feltételek mellett igen nagy, sőt döntő szerepe van annak, hogy a tsz: a tagok önkéntes személyi és vagyoni társulása útján létrehozott szocialista mezőgazdasági nagyüzem. Tulajdonosai a benne tömörült tagok, akiknek megélhetése, boldogulása attól függ, milyen eredményesen gazdálkodik szövetkezetük. Magától értetődik, hogy senki másnak nines, csak nekik van joguk dönteni a tsz működését befolyásoló minden, tehát az egyesülés kérdésében is. Gyakran hallani, hogy az érintett tagok így vélekednek, amikor az egyesülést javasolják nekik: „rendben van, de az egyesülés után ne legyen kisebb, hanem növekedjék a jövedelmünk”. Bár- ' mennyire leegyszerűsítettnek tűnik ez a szemlélet, nehéz lenne rásütni, hogy hibás. Az egyesülésnek ugyanis csak akkor van létjogosultsága, ha eredményesebb gazdálkodáshoz vezet, annak pedig abban is kifejezésre kell jutnia, hogy nő a tagok jövedelme. Különben is, 1968 eleje óta törvény mondja ki, miképpen vagyunk kötelesek figyelembe venni a tsz-ek egyesülésénél a tagság akaratát. „Két, vagy több termelőszövetkezet külön-külön tartott közgyűlésen az ösz- szes tagok kétharmadának titkos szavazatával elhatározhatja, hogy új termelőszövetkezetté egyesül, illetőleg egyik a másikba beolvad”. Igen, titkos szavazást és minősített többséget ír elő a törvény. Helyesen, mert ha a tagságot valóban sikerült meggyőzni, realitásokra építkező érvekkel, az egyesülés előnyeiről, akkor mellette szavaz. S ebben az esetben mindenki nyugodt lehet afelől, hogy később nem tesznek szemrehányást azért, mert ráerőszakolta a tagságra az egyesülést. Ami pedig azt illeti, hogy a most következő hónapokban és években milyen lehetőségek vannak egyesülések nélkül is a nagyüzemi társas gazdálkodás fejlesztésére, azt felsorolni is hosz- szú lenne. Elegendő utalni a termelőszövetkezeti törvényre, a gazdasági mechanizmus reformja kapcsán megjelent, sok olyan jogszabályra, ami a termelőszövetkezetek önállóságának biztató távlatait nyitja meg. Éppen a reforménál összefüggő változások annyi tennivalót adnak minden termelőszövetkezeti vezetőnek, szakembereinek, hogy feladataik, megoldandó problémáik szaporítására aligha van szükség. Az pedig mindenki előtt világos lehet, hogy az egyesülés az első időkben rhenthe- tetlenül jelent új gondokat it. Amióta megalakultak a termelőszövetkezetek területi szövetségei, országszerte erősödik a tsz-eknek az az egészséges törekvése, hogy különféle társulások, egyszerűbb együttműködés, közös vállalkozás, termelőszövetkezeti közös vállalat, illetve vegyes vállalat létesítésével, erőik ilyenfajta egyesítésével tegyék eredményesebbé gazdálkodásukat. Abból a helyes felismerésből fakad ez a magatartás, hogy mostani körülményeink között nem annyira az egyesülések, hanem kölcsönérdekeken alapuló szövetkezti társulás, együttműködés, ágazati ösz- szefogás különféle módszerei visznek előbbre. Ezek meg- felől alapot adnak egy-egy termelési ágban a fejlett technika, a nagyüzemi termelési eljárások alkalmazásához, s természetesen ahhoz is, hogy kellő előrelátással, ésszerű beruházások valósuljanak meg. Ha most, és a következő években ezen az úton haladunk bátran előre, akkor szolgáljuk jól mind a termelőszövetkezetek, mind a népgazdaság érdekeit és a tsz- ek fontos társadalmi, gazdasági szerepének még jobb érvényesülését is. (G. P.) Ki kaphat ny erescgprémfumot? A kategorizálást rendszer eltörlése általában elégedettséget, megnyugvást váltott ki, az új rendelkezésnek főleg a munkások és a 111. „osztályba” sorolt alkalmazottak örültek. De a nyereségprémiumról megoszlanak a vélemények. Sokan úgy tudják, hogy a nyereségprémiumot a három felső vezető között osztják el. A munkások úgy vélik, hogy legfeljebb a vezető műszakiaknak jár, vagy egy-két irodai benfentes számíthat rá. Mi az igazság? Ki kaphat nyereségprémiumot és nyereségjutalmat? Nyereségprémiumot 1968 előtt elsősorban a vezetőknek fizették ki és annak nag'jsága a vállalati nyereségtől függött. A kormányrendelet most új nyereségpremizálási rendszert vezetett be. Központi jogszabály csak a. felügyeleti szerv által kinevezett felső vezetők -,:irendszerét és mértékét szabályozza. n r(jnniáinál kik részesülhetnek nyereségprémiumban és -jutalomban, annak eldöntését a vállalatra bízták, a nyereségprémium feltételeit és mértékét a vállalati kollektiv szerződésben kell szabályozni. A kollektív szerződésben megállapodhatnak, hogy a fontos és eredményes munkát végző műhely- részleg, vagy brigád, tehát a fizikai munkások is kaphatnak nyereségprémiumot. Nemcsak nyereségprémiumot, hanem nye- ryßcgjutalmat is kapnak a vállalatok dolgozói, ha a kollektív szerződésben ebben megállapodtak. Ez azt jelenti, hogy utólagos elbírálás alapján a kiemelkedő teljesítményt nyújtó dolgozók — még akkor is, ha részükre előre nem állapították meg a feladatokat — nyereségjutalomban részesülhetnek. Természetesen célszerű, hogy ahol mód van rá, előre szabják meg a feladatokat és a végzett munka szerint fizessék a megérdemeli nyereségjutalmat. Mikor és honnan lesz arra pénz, hogy a legeredményesebben dolgozó munkások is kapjanak nyereségprémiumot? Csak akkor, ha a nyereségprémiumot az átlagosnál jobb és eredményesebb munkával előteremtik. Vagyis nyereségprémiumot csak azok kapjanak, akik az átlagosnál nagyobb mértékben járultak hozzá az elért nyereséghez, illetve az ebből képződő részesedési alaphoz. A legtöbb vállalatnál most, a kollektív szerződés módosítása során, idejében gondolnak arra, hogy a szocialista munkaversenyben kimagasló eredményeket elért brigádok, a legjobb minőségi munkát végző dolgozók, a fegyelmezett, a példamutató emberek, a\ műszaki fejlesztést jelentősen elősegítő mérnökök, technikusok és újítók a gazdaságosságot jelentősen fokozó közgazdászok, a legügyesebb anyagbeszerezők, vagy a termékeket az átlagosnál előnyösebb feltételekkel értékesítő vállalati dolgozók érdem szerinti jutalmat kapjanak. A nyereségpremizálás új rendszerének nen az a célja, hogy mindenképpen biztosítsa a vezetők eddigi jövedelmét Bár igaz, hogy eredményes gazdálkodás esetén a nyereségprémium jelentősen hozzájárul az eddigi jövedelmek eléréséhez, de ennek alapfeltétele az átlagosnál jobb munka és eredményes vállalati gazdálkodás. Elosztani csak azt a többletet lehet, amelyet a vállalatok az önköltségen és az előirt befizetési kötelezettségen felül, jó munkával, ténylegesen elértek. Ebből következik, hogy nyereségprémiumot csak azok kapjanak, akik az átlagosnál nagyobb mértékben járultak hozzá az elért nyereség, illetve az ebből képződő részesedési alap „megteremtéséhez”. F. L. Miniszteri utasítás a fe'berulft mezőgazdasági traktorok vezetőinek védelmére A mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter utasítást adott ki a mezőgazdasági balesetvédelmi intézkedések kiegészítésére. A rendelet szerint a 30 lóerősnél nagyobb tratorokat legkésőbb 1975. január 1-ig — a felborulás esetén védelmet nyújtó — védőkerettel kell ellátni. Egyes hegyvidéki területeken — az MTZ traktorokat 1972. január 1-ig, az UE—23- as erőgépeket pedig 1973. január 1-ig kell ellátni ilyen balesetvédelmi tartozékokkal. ★ A nyári mezőgazdasági munkák idején szinte naponta hallani olyan hírt, hogy a felboruló traktorok maguk alá temetik a vezetőt és ilyen balesetekből évente 45 —50 halálos baleset származik. Az elmúlt években a Szekszárdi Mezőgazdasági Gépjavító Vállalat sorozatban gyártotta a traktorfülkéket, amelyek az időjárás viszontagságaitól ugyan megvédte a vezetőket, de a felborulásnál — amikor az erőgép sokszor a szó szoros értelmében „fejreállt” — kevés oltalmat jelentettek. A fülkék anyaga ugyanis gyorsan deformálódott. A szekszárdi üzemben most különleges védőkeretet fejlesztettek ki; ez a vezetőülés fölé erősíthető, és ha a traktor ki is billen egyensúlyi helyzetéből, nincs különösebb baj, mert a traktorista a védőszerkezet alatt sérülés nélkül megússza a dolgot. Jövőre már 3000— 4000 ilyen védőkeretet gyártanaik Javítja majd a helyzetet, hogy a rendelkezés s zerint 1971-ben olyan erőgépet lehet csak forgalomba hozni, amely börulásbiztos óvókerettel, vagy megerősített vezetőfülkével van ellátva. A jelenleg forgalomban levő 70 000 mezőgazdasági traktor zöme azonban bomlás ellen műszakilag nincsen bitosítva. (MTI) Majd húsz éve ismerem és azóta tisztelem. Tisztelem szerénységéért, fáradhatatlanságáért, emberségéért, kommunista életútjáért. Balázs Sándor elvtárs — oly sok ember Sándor bácsija — élete példázza az Embert, az önzetlen, a másokért, a közösségért küzdő Kommunista Embert. ötven éve, amikor az egri fiatal parasztfiú füléhez először jutottak el ezek a szavak: demokrácia, munkás- osztály, osztályharc, nyolcórás munkanap, internacionalizmus, nemzetközi proletariátus. Olyan szavak voltak ezek — az utcabeli kőműveslegényektől hallotta —, amelyeket először nem értett, de tíz esztendő múltán az élet, a sors, a tanulás próbatételei után tudatosodtak agyában és szívében, s ekkor kérte felvételét a Szociáldemokrata Pártba. 1930-at írtak ekkor. Balázs Sándor már megízlelte a ta- noncok keserű kenyerét — apja akarata ellenére aszta- lostanoncnak szegődött el, kosztért és kvártélyért Füzesabonyba — megismerte a falvak lakóinak nehéz életét és a szakszervezetben, amelynek 1928-tól tagja volt, a munkásosztály jogait, és a mindennapok valóságában a munkanélküliséget, a létbizonytalanság érzését. Járta a megye falvait — nem sok eredménnyel — munka után, iparengedély nélkül kontárkodott ismerősöknek, elhelyezkedni nem tudott, a mesteremberek boj. kottálták a fiatal, tehetséges, de „mégis csak vörös” asztalossegédet. Gondolkodott azon. hogy eladja apai örökségét, gépiét, szerszámot vásárol és kiváltja a ipart, de akkor már a párt baloldali frakciójához tartozott és nem tudta elveivel egyeztetni ezt. Ügy gondolkodott: ha ipar van, embereket kell alkalmazni neki és ő, aki baloldalinak vallja magát, kizsákmányoljon embereket? Inkább választotta a vándorlást, a munka után és a harcot a munkáért. A harmincas évek végén a konjunktúra idején végül őt is alkalmazták egy egri asztalosárugyárban. Dolgozott a galyatetői szállónál, építette a hevesi kórházat, dolgozott a honvédségnek, vándorlása során találkozott gazdagokkal és sokkal több szegénnyel, igazságtalansággal és embertelenséggel. A negyvenes években egyre merészebben, egyre határozottabban emelt szót ezek ellen, terjeszti a Népiszavát, egyre aktívabb a sejt munkájában, bérmelést követel társainak. Besúgók, árulók jelentigetik, a tulajdonos megvendégeli, órabérjavítást ígér, ha „neki segít”, és öccse, Balázs Ignác sorsával fenyegeti — akit ekkor már internáltak- —, mert nem áll kötélnek. Látván, hogy szorul körülötte a hurok, a párt vezetőivel való tárgyalás után felmond és az érsekségnél helyezkedik el, ahol — úgy gondolják — nagyobb biztonsága lesz. 1944. március 19-én, a német megszállás napján Balázs Sándor Ács rendőrfelügyelő előtt áll, aki azzal fogadja, hogy „végre lépre- mentél, te piszkos kommunista ..." Kikéri magának a durva, sértő hangot és ez a határozottság éppúgy meglepi a felügyelőt, mint az. hogy az érsekség asztalosával beszélt igy. Végül is elengedik azzal, hogy tűnjön el Egerből. Aztán meggyorsul az élet, a város felszabadul, Balázs Sándor pártot szervez, tagja a nemzeti bizottságnak, a polgárőrségnek, segít a szovjeteknek a bujdosó fasiszták felkutatásában, két hét alatt megszervezi a termelést a felnémeti fűrészüzemben. A kommunista párt 1945. nyarán Hevesre küldj járási párttitkámak. Sokszor megteszi az utat fájós lábával gyalog Heves és Eger között, járja a járás községeit, szervezi, Irányítja az életet, a pártot a földosztást. És mint akkor, ahogy az égés- ország nélkülöz, nélkülözik ő és családja is. Párttagok kopogtatnak be időnként kukoricaliszttel, étolajjal vagy fával, hogy ne éhezzen, ne fagyosködjon a járási titkár, három gyereke és felesége, aki élékor hordja a szive alatt a negyediket. 1948-ban leváltják — nem mondják meg, miért Napi- számba jár, kölcsönökből él, elvtársak, barátok szereznek neki lakást a káptalani gazdasági udvarban — ott lakik ma is — ők segítik a haza- költözésben. Bántja a mellőzés, de túlteszi magát rajta, tisztséget vállal a DÉ- FOSZ-nál, a Földhivatalnál, a földosztás után kialakult birtokviszonyokat rendezgeti, 49-ben belép a termelő- szövetkezetbe, majd a magasépítőknél dolgozik, mint személyzetis. 1952-ben a bú- toripiarhoz kerül műszaki vezetői beosztásba, 54-től 1965- ig, nyugdíjazásáig, ő igazgatja a gvárat. Vezetése alatt 24-ről több mint 300 fős létszámú gyárrá nőtte magát a Bútoripari Vállalat, amelynek termékeit az utóbbi években megismerték a világ számos országában.- Nehéz betűkké formálni, mondatokba fűzni az olyan változatos, küzdelmes életutak mint a Balázs Sándoré Megörökíteni az építés ne. hézségeit, a pártrmlnka első lépéseit, a földosztás ostromait, az ellenség támadásait. Balázs Sándor 1956-ban fegyvert fog, védi a munkáshatalmat, utána tagja a városi párt-végrehajtóbizottságnak, ma is társadalmi munkái végez — ő a „volt” vállalata pártszervezetének titkára. Sokat harcolt, sokat tett Balázs Sándor. Volt, amikor nem méltányolták ezt, nem becsülték munkásságát. Volt, amikor visszaéltek jószívűségével, emberségévé, volt eset, amikor a megértés helyett határozottabbnak, keményebbnek kellett volna lennie. Bár nemegyszer előfordult, hogy csalódott elvtársában, vagy egy-egy emberben. de a párt igazsága, az emberbe vetett hite egy pillanatig sem ingott meg. Harcos, szép életút van Balázs Sándor mögött, amelyért a párt — amelynek hű tagja — és a társadalom — amelynek építésében jelentős szerepet vállalt — többször kifejezte elismerését. Erről tanúskodik kitüntetései mellett — Szocialista Munkáért Érdemérem, Munkás— Paraszt Hatalomért Emlékérem, a Munka Érdemrend ezüst fokozata, a Szocialista Hazáért Érdemrend és a Könnyűipar kiváló dolgozója — az is, amilyen nagy megbecsülésnek, tiszteletnek örvend azok előtt a kommunisták és nem kommunisták előtt, akik ismerik. Balázs Sándor, bár eljárt felette az idő, és egészségét megviselte, próbára tette az élet — szívében nem öregedett meg. Ma is mindenkin próbál segíteni, aki hozzá fordul, törődik volt munkatársai, ismerősei sorsával. Életével, munkásságával most azt példázza: a forradalmár felett eljárhat az idő, de hitével szívében, örökké fiatal marad. ^ Legyen ez így még sokáig, >: jó egészséget hosszú életet, Sándor bácsi! Papp János 1970. február 15., vasárqgp Harco« «‘Ictiitak Sándor bácsi
