Népújság, 1970. február (21. évfolyam, 27-50. szám)

1970-02-14 / 38. szám

tm eon. ^03332"

Pénteken ülést tartott az MTS Országos Tanácsa.

Az országos tanács az MLSZ itj elnökségébe a kővetkezőket, választotta meg:

Or. Terpitkó András elnök, Budai István elnökhelyettes, Rö zsei János főtitkár, Zalka András edzőbizottság elnő':'', cl-. Sz;!4gyi György játékvezető bizottság elnöke, Kertes Mihály területi bizottság elnöke, Góliás Róbert budapesti labdarúgó szövetség, Bozsik L. József szervezési bizottság elnöke. Sebes Gusztáv Ifjúsági és utánpótlás- bizottság elnöke. Barcs Sándor nemzetközi bizottság elnöke, Vető József aglt.-nroo bizottság elnöke, dr. Károly István minőBUDAPEST:

Péter János külügyminiszter, Pierre Harmel belga külügyminiszter meghívására, február végén hivatalos látogatásra Belgiumba utazik. (MTI)

BUDAPEST:

Pénteken hajnalban értesítették a Budapesti Rendőr- fökapitányságot, hogy a Vili. kerületben, a Salgótarjáni úton, a temető mellett, a kerítés tövében egy női holttest fekszik. A rendőri bizottság a helyszínen megállapította, hogy a holttest azonos Tóth Katalin, 52 éves foglalkozás nélküli, Budapest, XX., Bessenyei utca 24. szám alatti lakossal, akit ismeretlen tettes brutális módon bántalmazott, majd megfojtott. A rendőrség nyomozást indított az emberölés bűntettét elkövető kézrekerítésére.

(MTI)

sítő-igazolási és szabálybizottság elnöke, Eszter Vilmos pénzügyi bizottság elnöke, Pálfai János országos szakfelügyelő. Az MTS Országos Tanácsa az MLSZ elnöksége tagjává fogadta el a társadalmi szövetségi kapitányt, ajánlja az MLSZ elnökségének, hogy ezzel a feladattal Hoffer Józsefet, az MTI sportrovat vezetőjét bízza meg.

Ezt kővetően sz országos tanács dr. Terpitkó Andrást, az MLSZ új elnökét az MTS országos tanácsának tagjává kooptálta.

Az országos tanács döntött néhány más szakszövetséget érintő személyi kérdésről is.

(MTI)

♦

KAIRÓ;

Tito, jugoszláv elnök, aki jelenleg Nairobiban időzik, részvéttáviratot küldött Nasszernek, s ebben felháborodását fejezte ki az Abu- Zabal-i fémmű ellen intézett,

. izraeli légitámadás miatt. Tito hangoztatta, hogy a barbár akció „minden tekintetben felidézi a II. világháborús, náci magatartást”. Nehéz megfelelő szavakat találni, a békés egyiptomi lakosság ellen elkövetett, bűnös cselekmény elítélésére” — hangzik Tito elnök üzenete. (UPI)

KAIRO — TEL AVIV:

Egyiptomi harci repülőgépek, nt eken délután két hullámban támadták a Szu- ezi-csatorna kelti partvidékét.

Az egyiptomi repülőgépek küldetésük befejeztével sértetlenül tértek vissza támaszpontjaikra (MENA)

Fmr ,, tévedés”

efííéle viSáfivisszflangia ís.ytótáűlk a véle: csere

Megrendítő helyszíni tudósítások számolnak be a Kairótól 30 kilométernyire fekvő, Abu-Zabal-i vasgyár ellen intézett légitámadásról, amelynek 70 halálos áldozata volt. Az izraeli sajtó ragaszkodik a hivatalos verzióhoz, amely szerint „tévedésből” bombázták az üzemet és „háborúban minden előfordulhat, s minden hadsereg követhet el tévedéseket”.

A világsajtóban azonban igen rossz visszhangja van az ügynek. „A történelem nem ismer olyan népet, amelyet bombázásokkal kapitulációra lehetett volna kényszeríteni” — állapítja meg a moszkvai Za Rubezsom című hetilap,

hangsúlyozva, hogy a közel-keleti válság katonai „megoldására” irányuló amerikai—izraeli terv

kudarcra van ítélve.

A New York Times „megbocsáthatatlan lépésnek” nevezi ezt a légitámadást, hangoztatva: „Ezek a támadások, folytatásuk esetén, rendkívüli veszélyeket rejtenek magukban”. A Kommuniszt című, jugoszláv hetilap úgy látja, hogy most, amikor Izrael immár polgári célpontokat támad az EAK-ban, Nixon pedig „ha szükséges” új bombázókat és rakétákat fog szálítani Tel-Aviv-nak, a konfliktus növekvőben van és kiterjedhet sokkal nagyobb területekre is.

A francia sajtó is hevesen reagál. Az Izraelt támogató Figaro és Aurore defenzív álláspontot foglalnak el:

hangsúlyozzák a légitámadás „tévedés” jellegét.

A Gaulle-ista Nation az izraeli légierő «„céltévesztését” így, idézőjelben említi, nem sok hitelt adva neki,

„Nyilvánvaló, hogy a béke érdeke megköveteli, hogy az izraeli kormányt figyelmez- tesék minden kalandorpoliti- kával szemben” — Írja a lap. Az Humanité „kiszámított tévedésnek” minősíti a bombázást, a Gombát „gyilkosnak és kártékonynak” nevezi, halott ez a lap rendszerint Izraelt támogatja.

„Még nem tárgyaltunk, csak véleményt cseréltünk” — ezzel tért haza Varsóból Duckwitz államtitkár.

A nyugatnémet—lengyel eszmecsere rövidesen

folytatódik és folyik a véleménycsere szovjet—

nyugatnémet viszonylatban is.

Ennek egyik eseménye volt Scheel bonni külügyminiszter pénteki „kiszállása”: Indiába utaztában megállt Moszkvában és továbbutazása előtt eszmecserét folytatott Szemjonov külügymi- n iszter-helyettessel.

A két német állam kapcsolataiban is előrelépés várható. Azt várják, hogy Willy Brandt bonni kancellár a napokban válaszol Willi Stoph, az NDK miniszterelnöke levelére, amely a személyes megbeszélések megindítását javasolta.

Koszigin üzenete és a Közel-Kelet

„A közel-keleti helyzet veszélyes mértékben kiélező- döt” — mutatott rá egy cikkében a Pravda és hozzátette, hogy nyugtalanító fordulatért” Izraelt terheli a felelősség. Izraeli repülőgépek lépten-nyomon megsértik az ENSZ Biztonsági Tanácsa elrendelte tűzszünetet és jordániai, valamint egyiptomi területeket bombáznak, Ezzel egyidejűleg az Egyesült Államok úgy döntött, hogy megsokszorozza az agresszor- nak nyújtott segítséget”.

Egy másik írásában a lap rámutatott arra is, hogy „a NATO az utóbbi időszakban feltűnő figyelmet szentel a Földközi-tenger térségének. Ez szoros kapcsolatban van a közel-keleti helyzet kiéleződésével, amelyet az Egyesült Államok uralkodó körei által támogatott Izrael fokozódó agresszivitása váltott ki”.

Az Izvesztyija is felhívja a figyelmet arra, hogy „a Közel-Keleten nyíltan aktivizálódtak az imperialista erők”. „Tel Avivot — húzza alá a lap kommentátora — rá kell kényszeríteni a Biztonsági Tanács 1967. novemberi határozatának végrehajtására”.

A katonai eszkaláció diplomáciaivá lett a Közel-Keleten — írja a francia Les Echos „A szovjet kezdeményezés” című cikkében és hozzáteszi, hogy „nem kellett nagy jósnak lenni annak elképzeléséhez, hogy a Szovjetunió reagálni fog az Egyeli? 0. február 14, szombat

sült Államok Izrael számára nyújtott újabb biztosítékaira”. A cikk leszögezi, hogy „a Tel Aviv-i vezetőknek is el kell ismerniök a felhívás jelentőségét”.

„Teljesen világos — állapítja meg a Le Figaro —, hogy a szovjet jegyzék új elemet hozott a helyzetbe és, hogy ennek következtében a következő hetekben élénk lesz a diplomáciai tevékenység”.

A Novoje Vremja szovjet folyóirat elemzi a közel-keleti konfliktus rendezésével kapcsolatos szovjet és amerikai álláspontok ellentétes jellegét és többek között rámutat: „a szovjet javaslatok abból indulnak ki, hogy a közel-keleti konfliktus rendezése az ENSZ tevékeny részvétele nélkül aligha képzelhető el. Az Egyesült Államok ezzel szemben az arabok és az izraeliek „közvetlen kapcsolatait” állítja előtérbe, ami egyébként megfelel Tel Aviv álláspontjának.

Az Izrael által megszállt területek kiürítését illetően a szovjet álláspont félreérthetetlen: az izraeli csapatoknak feltétel nélkül távozniuk kell az összes elfoglalt arab területekről. Ez a Biztonsági Tanács határozata is. Washington javaslatai nem tartalmazzák az izraeli csapatok kötelező kivonását az 1967. júliusában megszállt összes arab területekről. Az Egyesült Államok azt javasolja, hogy Izrael és az arab országok egymás között egyezzenek meg.

A Szovjetunió indítványozza Izrael és arab szomszédai viszonylatában az 1967. június 5-én fennállt határok állandó jellegű és elismert határokként való rögzítését Rogers amerikai külügyminiszter a határok „lényegtelen megváltozatatásának” lehetőségéről beszél, — természetesen Izrael javára.

Első oldalon közölte február 6-i számában a Neue Zürcher Zeitung, hogy „Nixon nem késlekedett a válasszal” — ugyanakkor a lap hozzáfűzi, hogy „ez a válasz a Szovjetunió számára nem jelent újat, hiszen hasonlót Moszkvában már az élmúlt nyáron elutasítottak”. A lap különben, mint erre vall „Eszkaláció a Közel-Keleten” című február 8-i vezércikke is egyáltalán nem derűlátó a közeljövőben bekövetkezhető rendezést illetően.

Nasszer az EAK elnöke az egyik amerikai tv-állomás- nak adott interjújában rámutatott, hogy „az amerikai terv lényeges vonásokban eltér a Biztonsági Tanács izraeli visszavonulást követelő határozatától”. A szovjet álláspontról szólva leszögezte „a szovjet magatartás következetesen a békés politikai megoldás elérését mozdította elő” és aláhúzta az arab népeknek nyújtott szovjet segítség nagy jelentőségét.

A svájci Die Tat is közölte Nasszer egy exkluzív nyilatkozatát, amelyben az EAK elnöke hangoztatta a békés tárgyalásokra i-ányuló készséget, de „rendezés elképzelhetetlen az elfoglalt területek, beleértve Kelet-Jeru- zsálem visszaszármaztatása nélkül”.

A kairói A1 Ahram február 9-i Számában megállapította, hogy „az Izraellel közvetlenül szemben álló arab

országok értekezlete olyah időben folytatta munkáját, amelyre az izraeli agresszió fokozódása, a hadműveletek kiszélesítése jellemző...”

A kis „csúcsértekezlet”, — mint azt a Mena arab hírügynökség jelentette' „közleményben szögezte le az értekezlet résztvevőinek azt az eltökélt szándékát, hogy folytatják a harcot, felszabadítják a megszállt arab területeket, és nem hódolhatnak be az ellenség akaratának. Elítélték az Egyesült Államokat, amiért lehetővé teszi Izrael agresszióját”.

Az „A1 Asszifa hangja”, a Palesztina! ellenállási szervezet rádiója kijelentette: „a tűzszüneti vonalak helyreállítását célzó propagandakampány olyan csapda, amelynek célja az arab területek izraeli megszállásának állandósítása. Ezt a tervet a palesztinai ellenállási mozgalom határozottan visszautasítja”.

Az Izvesztyija február 10-i száma fényképet közölt, amelyen az El Fatah palesztinai felszabadítási szervezet rohamozó harcosai láthatók. Mint a szovjet kormánylap rámutat „az arab nép ellenállási mozgalma rőttön nő, az Izrael által megszállt arab területeken. A palesztinai felszabadító szervezetek harcos osztagai, — húzza alá az Izvesztyija, — érzékeny csapásokat mérnek az izraeli területrablókra”.

William. Rogers amerikai külügyminiszter hűvös fogadtatását Marokkóban a világsajtó nem jelentéktelen reagálásának tekinti Washington közel-keleti politikájára.

L’ Opinion jobboldali marokkói lap azzal vádolta Nixon elnököt, hogy fenntartja a háborús légkört a Közel- Keieten. Az igazság az, — írja a L’ Opinion —, hogy az Egyesült Államok, hatékony erkölcsi és anyagi támogatása nélkül Izrael sohasem vállalkozhatott volna agressziójára.

Az angol The Sunday Telegraph ad helyet a közel- keleti útjáról nemrégiben visszatért volt brit külügyminiszter, Gec.-ge Brown megjegyzésének: „Még mindig úgy vélem, hogy az ENSZ Biztonsági Tanácsának határozata helyes volt, és a térség népeinek npgy része is meg van győződve a határosat helyességéről, ___

'

(éptővírónkon

Budapest felszabadulásának 25. évfordulója alkalmából a Vérmezőn, a Budai önkéntes Ezred emlékművénél is koszorúzást rendeztek. A Budapesti Pártbizottság nevében Venéezl János, az I. kerületi pártbizottság nevében Kada István koszorúzott.

(MTI foto — Vigovszki Ferenc felvétele)

A kairói Kubbeh palotában megrendezett arab „kis-csúcson” készült ez a felvétel. Középen Nasszer, az EAK elnök«, mellette Numeiri, Szudán vezetője (jobbra) és El Kadhafi, a líbiai forradalmi tanács vezetője.

(Telefoto — AP—MTI—KS)

Indiába utaztában a moszkvai repülőtéren megállt Walter Scheel, nyugatnémet külügyminiszter, ahol, mint képünkön látható Vladimir Szemjonov szovjet külügyminiszter-helyettes & Helmut Allardt, az NSZK moszkvai nagykövete fogadta.

(Telefoto — AP—MTI—KS)

Willy Brandt, az NSZK kancellárja háromnapos hivatalos látogatásra Dániába utazott. Koppenhágában készült felvételünk, H. Baunsgaard (bal oldalt) dán miniszterelnök r ezid enciá jában.

(Telefoto — AP—MTI—KS)

1

Az MTS Országos Tanácsának ülése