Népújság, 1970. január (21. évfolyam, 1-26. szám)
1970-01-10 / 8. szám
ram neki, hogy megfejte a kecskémet. Erre ki akarta csavarni a .kezemből a fejszét. Erre odavágtam neki. — Miért? —i A lucernás végett. — És miért ütötte meg háromszor? Vondrácek váilat vont: — Csak úgy... a mi fajtánk nehéz munkához van szokva, nagyságos úr. — Mit csinált azután.? —■ Elmentem lefeküdni. — Aludt is? — Nem. Azt számítottam, mennyibe fog kerülni a tehén, meg hogy a lös kaszálót kicserélem azért a darabkáért az út mellett. Akkor az egész együtt lesz. Az-, xán meg rendbe kell tenni az istállót a tehénnek. Az is pár száz korona. Hisz az apósomnak már szekere se volt. Mindig mondtam nefiíd. Isién bocsássa meg a bűnét, hogy ez nem gazdaság. Az a két föld egybe kívánkozik, hát nincs magában érzés? — És magában volt érzés az öregember iránt? — De mikor el akarta adni, a lucernást Joudátaak — dadogta a vádlott. — Hát akkor nyereség- vágyból ölte meg! — Nem igaz — védekezett Vondrác.ek ■ feli ndul tan. — A 'lucernás végett! Ha azok a földek egybekerültek volna... — Bűnösnek érzi megát? — Nem. — Megölni. egv öregembert, az magának semmi? — De hát mondom, hogy a lucernás végett — tört lm Vondrácek csaknem sírva. — Hát ez csak nem gyilkosság?! Jézus-Mária, ezt mindenki megértheti. Hiszen a családban történt, .tygyssár os úr. Idegennel r -o tetem volna... Én .spRaéem loptam életemben... tessék jgg&fciA megkérdezi», miijei i ember Vondrácek:... és mégis úgy vittek el, mint egy tolvajt —, nyögte fájdalmában fulladozva. — Nem mint egy tolvajt, hanem mint egy apagyilkost — szólt az elnöl: szomorúan. — Tudja, Vondrácek, hogy ezért halálbüntetés jár? Vondrácek kifújta az orrát, és szipákolt. — A lucernás végett volt — mondta megadóan: a tárgyalás tovább haladt, tanúk, vádbeszéd . ; . Amíg az esküdtek Vond- vácék bűnösségéről tanácskoztak., az elnök elgondolkozva nézett ki az ablakon. — Gyönge dolog volt — morogta a szavazóbíró. —Az ügyész sem erőltette meg magát, a védő sem mondott sokat... Szóval, világos eset. kár a szóért. A tanácselnök fújt egyet. — Világos eset — mondta és legyintett. — Ide hallgasson, kolléga úr, ez az ember olyan ártatlannak érzi magát, akárcsak maga vagy én. Nekem olyan ez az egész, mintha egy mészáros fölött kellene ítélkeznem, amiért teheneket vág le, vágj- egy vakondok fölött, amiért feltúrja a földet. Barátom, a tárgyalás alatt néha úgy éreztem, hogy ez az ügy nem a mi dolgunk, érti? Hogy ez nem a törvény vagy a jog dolga... — lélegzett fel, és levette talárját. —■ Pihennem kell pár percet. Az az érzésein, hogy az esküdtek felmentik, nem értelmetlen dolog lenne, de talán mégis felmentik, mert... Mondok magának valamit: bennem parasztvér folyik, és amikor az az ember azt mondta, hogy a földek egybe kívánkoznak ... hát én magam előtt láttam azt a két íöldsávot, es azt éreztem, hogy ha... érti.... hogy ha vskanruiyea ästen« Szakma? Hivatás? A kecskelábakon álló deszkalap volt az asztal, és egy öreg, megbámult lóca szolgált ülőhelyül. Megfelelő konvencionális indítás lenne ez a kép, ha „ízes” falusi hangvételű riport elején állna. A fent említett „szobaberendezés” az erdőtelki községi tanács elnöki, irodájában díszelgett hosszú éveken keresztül. — Képzelheti, mit érezhetett az az ember, aki bejött hozzánk — mondja Juhász Miklós vb-ehiök. —Azt hiszem a kocsmában kül- lönb székek voltak. Belepünk az irodába. Hátamat kényelmesen nekivetem a süppedő sky -fotelnak. — Kicseréltem minden régi bútort. Igaz, hogy ez nem volt tervbe -véve, kissé a magam szakállára csináltam, de muszáj volt. — Mióta tanácselnök? — Egy éve vagyok a faluban. — Nem idevalósi? — Elég hosszú történet ez. Rózsaszentmártoni vagyok. Először ott dolgoztam a tanácsnál, aztán a helybeli postára kerültem hivatalvezetőnek. 1961-ben kiemeltek, ísz-elnök lettem. Azt a munkát nagyon szerettem. Szervezni, gondolkozni és tenni kellett. Ügy gondolom, egy ember életét ez tölti meg tartalommal: gondolkodni, és cselekedni. —• Amikor az időm lejárt. Selypre kerültem a postához, hivatalvezetőnek. — Miért hagyta ott a postát? — Kevés volt. amit ott csináltam. Semmi érzelmi többletet nem kaptam a munkámtól. Az volt a gondom, hogy nap mint nap pontosan zárjam a pénztárt. Hallgat egy kicsit, aztán azt mondja: — Alkotni akartam! —- Mit ért alkotás alatt? — Az elképzelés megvalósítását. Nem tudom anélkül elképzelni az életemet, hogy ne tegyék valamit az emberekért. Amikor idejöttem, akkor egyesítették a község három termelőszövetkezetét. Jelentős része volt ebben a tanácsnak is. Csaknem öt éve vajúdott ez a kérdés Erdőtelken, egyesüljön a három tsz, vagy ne. Az az elgondolás vezérelt, amikor állást foglaltam ebben a kérdésben, hogy a többségnek, a dolgozóknak előnyös az egyesülés; lehet, hogy problémát okozott felsőbb vezetési szinten, mert például három főkönyvelő helyett csak egyre volt szüksége az új tsz-nek, de a tagoknak előnyére vált. — Biztos ebben? —• En is voltam tsz-elnök, nem is a legkönnyebb időkben. Nagyon sokszor elmondják, hogy a falu vezetői tegyenek aktív kapcsolatban a lakossággal. Ezt kimondani szép és meglehetősen könnyű. Személy szerint hogyan valósítja meg ezt a gyakorlatban. — Először azt tudjam, mit tart legfontosabbnak a lakosság. Tavaly megépítettük az új vásárteret, mert szükségé volt rá a falunak. Az idén felújítjuk az egész vil- lamosvezeték-hálózatot, mert a higanygőzlámpák beszerelése miatt nem lehet rendesen nézni esténként a televíziót, nem lehet bekapcsolni a mosógépet. Ezek mindennapi gondok, az emberek életében fontosak. Jelenleg három nagy feladat áll előttünk: a belvizei vezetés, a falu útjainak rendbehozása, az orvosi és fogorvosi rendelő megépítése. A tanácstagok mindenki véleményét meghallgatják, s a három feladat közül azt valósítjuk meg' először, amelyet a lakók a legsürgősebbnek tartanak. A vezető a való élet érverésén tartsa a kezét és ebből alakítsa ki saját elképzelését. Nagyon fontosnak tartom még, hogy az emberek ne úgy érezzék, hogy a tervek saját maguktól, tőlük függetlenül, válnak valóra. Először a tervet erezzél:, magukénak, utána a megvalósulást is kísérjék érdeklődéssel. — Miért szánta rá magái az új bútor vásárlására? — Szeretem az irodalmat, szeretek olvasni. Lehet, hogy ott tanultam meg: a belső tartalom és a külső forma egymástól elválaszthatatlan. — Elégedetten végigjáratja szemét a piros-fekete foteleken. l'szigethy) 840 000 tonnával több szén a tervezettnél törvény alapján kellene ítélkeznünk .... akkor a felől a két darab föld felől kellene ítélkeznünk. Tudja, mit tettem. volna legszívesebben? Legszívesebben levettem vol na* a barettemet, & azt mondottam volna: Vondráoak vádlott. Isten nevében,, mivel a kiontobt vér égre kiált, beveted azt a két darab földet beléndekkel es galagonyával; os halálod napjáig szemed előtt lesz a gyűlöletnek az a kél ugara*,. S20* retném tudni, mit szólna ehhez az államügyész úr. Néha az Istennek kellene ítélnie; érti, kolléga úr, ő olyan rettenetes és nagy büntetéseket tudna kiszabni... Isten nevében ítélni..., no de ehhez mi kicsik vagyunk... Mi az, az esküdtek már döntöttek? — Kedvetlenül felsóhajtott és felvette talárját. — Hát gyerünk! Jöjjön be az esküdtszék J (Fordította: üáriw András) Hazánkban tavaly 26 637 ODG tonna szenet termeltek, 340 000 tonnával többet a tervezettnél — állapította meg pénteki ülésén a Bányász Szakszervezet központi vezetősége. Simon Antal, a szak szervezet főtitkára elmondta, hogy a múlt év végán jelentősen megnőtt a hazai szenek iránti igény,; s a népgazdaság számára rendkívül fontos, hogy 1970-ban is a lehető legnagyobb mennyiséget termeljék, mert a tűbelőellátási gondokat még mindig nem sikerült megoldani. A számítások sseüíat aat Mán körülbelül 170 000 tonnáival nő a szénbányászat termelése, o többletet főleg a mátraaljai, ezenkívül a várpalotai bányáktól várják. Egyes saén- fajtókból a tervezettnél is többre van szüksége az országnak. ' Az kiéi széntermelés előreláthatólag túlhaladja a 'lé millió S00 ezer tonnát. 1950* Január 16., samibs s Mai gondok, következtetések a holnapra A hoszú távú népgazdasági tervezési bizottságok munkájából n. A VIZSGÁLT TIZENHÉT év gyors ipari fejlődésének eredményeként megváltozott az ország gazdasági szerkezete. Az ipar a népgazdaság vezető ágazata lett, hazank a fejlődő országok. sorából előbbre lépett a közepesen fejlett ipari országok sorába. Gazdaságilag, politikailag is nagy horderejű folyamat ez, amellyel számos goend, probléma is együtt jár. A gyors ipari fejlődést például nem tudta követni a termelés , műszaki színvonalának növekedése, a korszerűtlen technológiák gyorsabb felszámolása. A vizsgált időszakban voltál: feszített beruházási, iparfejlesztési .időszakok , amelyek túlzottan igénybe vették az ország erőforrásait, deformálták az iparszerkezet aránysát, s nem mindig jártak a remélt eredménnyel. A kedvezőbb ipari szerkezet kialakítását erősen fékezte a részben objektív (a két tábor közötti politikai) okokból bekövetkezett autarkiás fejlődés; az a szándék, hogy az ország gazdasága független legyen a világgazdaságtól; az .ipar kiépítésénél a csaknem minden irányú teljességre törekvés, követve ezzel a nagy ipari országok gyakorlatát Az említett okol: és más ■tényezők hatására ipari előrehaladásunkat több összefüggő fónrobterrsa kísérte és jellemzi ma is. Az egyik: az 1950—1967 közötti tizenhét éves időszakban megduplázódott az iparban foglalkoztatottak száma. Az ezer lakosra. jutó, iparban foglalkoztatottak aránya alapján Magyarország az összehasonlításba bevont harmincöt tőkés és szocialista ország között az előkelő hetedik helyet foglalja el. Az egy lakosra jutó ipari tenne teji értéket tekintve azonban csak a huszorí&éttedilk helyen állunk. A nagy különbség jelzi: a munka termelékenységének színvonala iparunkban a fejlett tőkés és a szocialista c*r~ szágoikhoz képest is alacsony. Lassú volt, az ma is a munka termelékenységének növekedése. 1950—-58. között évente 3,1 százalékkal, 1959 —1967, között évi 5,3 százalékkal nőtt a termelékenység, a tizenhét esztendő évi növekedési átlaga pedig 4 százalék. Ugyanebben az időszakban valamennyi szocialista országban és az összehasonlításba bevont tőkés országok zömében is nagyobb volt a növekedési ütem. A TERMELÉKENY SÉG problémájával összefüggésben vita tárgya gazdaságpolitikusok, tervező szakemberek körében: iparunk hatékonyabb munkájához, a gazdaság gyorsabb növekedéséhez vajon nem kellett volna még nagyobb beruházási hányad? A beruházások alacsony hatékonyságának egyik fő oka, hogy rendkívül hosszú a beruházási döntéstől az üzembe helyezésig eltelt idő. A döntés időpontjában hatékonynak minősített beruházás az üzembe helyezés után már rossz hatásfokkal, a termelékenyseg alacsony szín vonalán működik, a költségek nem mindig párosulnak a gépek, berendezések, üzemeik megfelelő kihasználásává!. Ugyanakkor különböző számítások azt is bizonyítják, hogy sok területen a már meglevő állóeszközök jobb kihasználása még kisebb beruházási hányad mellett is nagyobb eredményt adhatna. A hosszú távú tervezés egyik kiinduló pontja annak tisztázása, milyen lehet az ipari, termelés várható növekedési üteme? Az eddigi tendenciák és a nemzetközi Örs zehasoni í tásak alapján, mintegy tízévenként] megkétszereződéssel, tehát évi 6—7 százalék körüli növekedési ütemmel lehet számolni. Érmek elérésében azonban. iparunk jelenlegi alacsony termelékenységi színvonala nagy akadály. Nagyobb számú új munkaerőt már nem tudnák: és nem is akarnak munkába állítani a jövőben. Szakemberek, ipari vezetői: feladata tisztázni a teazmelékenynaég növelésének lehetőségét, reális tartalékait kiaknázásul: feltételeit. További nagy probléma az ipar szerkezete, struktúrája. Az eddigi vizsgálatok szerint jelenleg az ipari ágazatok között túlságosan nagy a szénbányászat részaránya, s ez számottevően csökkenti az ipar egészének hatékonyságát. A hazai szénbányászat fejlesztése az 1940- es és az 1950-es évek elején indokolt volt a kedvezőtlen természeti adottságok ellenére is; egész Európa szűkében volt az energiának, így nagyobb importra nem számíthattunk. Az ötvenes évek második felében azonban tért hódítottak a szénhidrogének: az olaj, a földgáz, s ehhez alkalmazkodtak a nálunk fejlettebb, szénben gazdagabb országok is. Nálunk viszont késett a felismerés és olyan beruházásokhoz is hozzákezdtek, amelyekre a mai megítélés alapján nem lett volna szükség. NÉMILEG HASONLÓ ehhez a vaskohászat problémája. Hazánknak kétségtelenül szüksége van a vaskohászatra, az ipar, az ország fejlődésének ez az egyik alapja. Ma már azonban világos. hogy az 1949-—1953-as túlfeszített iparosítás helytelen volt. A fejlettség megítéléséhez ugyanis nem a vaskohászati, termelést, hanem a vaskohászat termékek, felhasználását kell alapul venni. A hozzánk, hasonló kis országok, Dánia, Svájc, és Norvégia például, amelyek alapanyagban éppoly szegények, mint mi. nem fejlesztettek ki jelentősebb vaskohászatot, a szükséges kohászati termékeket importál jak. E kérdésben ugyancsak vitatkoznak a szakemberek, de ez mar elvezet egy további problémához: a nemzetközi munkamegosztásba való beilleszkedés követelményeihez. A külkereskedelem, s részvételük a nemzetközi munkamegosztásban, országunk gazdasági életében rendkívül fontos szerepet játszik, kiváltképp az Eredményes év a Borsodi Ércelőkészí- főműben Észak-Magyarország nagy létesítménye, a Sajóke- resztúr határában megépült Borsodi Ércelőkészítőmű, 1969. szeptember 1-től, a próbaüzem befejezése óta az év végéig 300 ezer tonna zsugorított ércet állított elő. Képünkön: a mű látképe a koksz- és mészkőtároló bunker felől nézve. (MTI foto — Kunkovács László íelv.) utóbbi évtizedben. Külkereskedelmi forgalmunk ez idő alatt gyorsabban nőtt, mint a nemzeti jövedelem, ebből nem elhanyagolható egyensúlyzavarok keletkeztek. Ezek között első he lyen áll a tőkés fizetési mérleg deficitje. A PASSZÍVUM kiegyenlítése mindenekelőtt az exportképesség növelésével és nem az import csökkentésével oldható meg. Ehhez azonban az szükséges, hogy a hazai ipar a belföldi, a szocialista és a tőkés piacot egyaránt a minőség és a korszerűség szempontjából egyenértékű termékekkel lássa el. Remélhető, hogy a kidolgozott elképzelések, a szocialista integráció előrehaladásával párhuzamosan, lebontják majd az énnél: útját álló gátakat. Az ipái- hosszú távú fejlesztésének fő kérdései vég- íső soron két, egymással ösz- szefüggő alapproblémába sürithetök. Az egyik a technikai fejlődés. Ez felöleli a gyártmányok es a gyártás korszerűségét, a. munka termelékenységét, a termelés önköltségét is. A másik: ésszerű részvétel a nemzetközi munkamegosztásban. Sz. S.
