Népújság, 1970. január (21. évfolyam, 1-26. szám)

1970-01-10 / 8. szám

U'abb sikertelen repülőgépeltérítés SiSÄS tett, hogy Albániába való repülésre kényszerítsen egy spanyol repülőgépet, mely a zara- gozai repülőtéren landolt. A repülőtér műszaki személyzete azonban kioltatta a kifutópá­lyákat megvilágító lámpákat, s így megakadályozta a repülőgép felszállását, Rodriguez ezután megadta magát. Képünk Rodriguez (középen) letartóztatása után készült. (Telefoto — AP—MTI—KS1 I Progresszív és visszahúzó ez ők az arab világban Izgalmasan alakulnak a nyugatnémet belpolitika ese­ményei. Ahogy közeledik ja­nuár 14-e, az a jövő szerdai nap, amikor Brandt részletes választ Ígért Walter Ulbricht legutóbbi levelére és szerző­déstervezeti javaslatára, úgy fokozza tevékenységét az el­lenzék. Nyílván azért, hogy niég az utolsó napokban is a maga ízlése szerint befolyá­solja a — tunéziai szabadsá­gáról éppen hazatért — bonni kancellárt. A CSU, a CDU bajororszá­gi testvérpártja, amelynek Franz Josef Strauss „erős em­ber” egykori hadügy- és pénzügyminiszter a vezére, most tartott zárt tanácsko­zást. Ennek végén Stücklen, a CSU parlamenti csoportjá­nak vezetője nyíltan is kije­lentette: „vége a kiméleti idő­nek a kormánnyal szemben”. Vagyis, most már frontálisan és egyre erőteljesebben kí­vánják támadni a Brandt— Scheel kormány politikáját, amelyről sajtójukban egyéb­ként eddig is azt a vádat hangoztatták, hogy „kiárusít­ják a német érdekeket”. A CDU/CSU frontális tá­madásánál veszedelmesebb a kulisszák mögötti offenzívá- juk. „Trójai falóval” próbál­koznak: a kormánykoalíció kisebbik tagját, az FDP-t BUDAPEST Január 9-én országos pa­rancsnoki értekezletet tartot­tak a Belügyminisztérium­ban. Az értekezleten megje­lent Biszku Béla, a Magyar Szocialista Munkáspárt Poli­tikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára, Borbándi János, az MSZMP KB közigazgatási és admi­nisztratív osztályvezetője, dr. Szénási Géza legfőbb ügyés2. Az értekezleten Benkei And­rás belügyminiszter előadói beszéde alapján megtárgyal­tál! azokat a feladatokat, amelyek a Belügyminiszté­rium szervei előtt állnak a Magyar Szocialista Munkás­párt Központi Bizottsága 1969. november 26—28-i ha­tározata végrehajtásával kap­csolatban. A minisztérium különböző szervei és testüle­téi részéről több felszólalás hangzott el. Az értekezleten felszólalt Biszku Béla, a Magyar Szocialista Munkás­párt Központi • Bizottságának titkára. (MTI) próbálják behálózni. A vá­lasztások után Kiesingernek nem sikerült „megvásárolnia” a Szabad Demokrata Pártot —, de az akkori kudarc után, úgylátszik, nem adták fel végleg a reményt. Úgy tűnik, most minden reményüket az FDP korábbi vezérébe — az egykori alkancellárba, vagy, hogy régebbre menjünk visz- sza: a hitleri időknek a vas­kereszt lovagkeresztjével ki­tüntetett őrnagyába — Erich Menüében vetik. A kormánykoalíció meg­alakításakor Scheel pártve- zetőnek még sikertilt lesze­relnie Mendét és híveit. Ám Mende most ismét disszidens vonalat képvisel saját párt­jával, az FDP-vel és termé­szetesen a kormánnyal szemben. A CDU/CSU szá­mítása világos: ha Men­dééket (Mendét és kellő szá­mú hívét) sikerül pártszakí­tásra bírni, az amúgyis cse­kély többséggel rendelkező kormánykoalíció — kisebb­ségbe kerül, megbukik. Ez most a reakdós-konzerva- tív nyugatnémet ellenzék fő célja. Kérdés: sikerül-e a manőverük? Attól is függ, hogyan reagál erre a kor­mánykoalíció? Ha továbbra is csak az eddigi mérsékelt és tétova előrehaladást vá­lasztják, lehet, hogy a leg­MOSZKVA A Szovjetunióban pénte­ken pályájára bocsátották a Kozmosz 318. jelzésű mes­terséges holdat. A fedélzetén elhelyezett tudományos be­rendezések a korábban beje­lentett program szerint foly­tatják a világűr kutatását. A mesterséges hold beren­dezései kifogástalanul mű­ködnek. (TASZSZ) BRÜSSZEL: A Nyugat-európai Unió mi­nisztertanácsi ülése pénteken délután 3 órakor Brüsszelben megkezdte munkáját. Az ér­tekezleten a belga Pierre Harmel elnököl és jelen van­nak a tagállamok külügymi­niszterei. A Nyugat-európai Unió a közös piaci országokat és Angliát tömöríti, Franciaor­szág azonban ezúttal sem képviselteti magát az ülésen. Pénteken a napirenden sze­repelt a kelet-nyugati viszony a nigériai polgárháború — és elsősorban — a Közel-Kelet. Nincs kizárva, hogy az oda­irányuló fegyverszállítások kérdését k> megvitatják. rosszabbul kalkulál és eset­leg éppen ezért veszíti el szavazóit. Míg, ha a kor­mány bátrabban haladna elő­re a reformok útján, talán — legalábbis ezt látszanak bizonyítani a közvélemény­kutató intézetek vizsgálatai — még több szavazót nyer­nének meg maguknak. A pénteki változatos nem­zetközi híranyagból kiemel­jük még a kínai—amerikai megállapodásról szólót. Esze­rint az USA és Peking kö­zött nagyköveti szinten folyt és éppen két éve meg­szakadt tárgyalásokat most folytatni fogják. Persze, óva­tosan kell kezelni ezt a be­jelentést, hiszen emlékszünk rá: egy esztendővel ezelőtt is elhangzott ilyen bejelentés és aztán Kína az utolsó percben lemondta a találko­zót — Álljon fél, vádlott — szólt a bíróság elnöke. — A vádirat értelmében maga meggyilkolta apósát, Franti- sek Lebedát. A vizsgálat so­rán tett vallomása szerint fejszével háromszor fejbe verte azzal a szándékkal, hogy megölje. Nos, bűnösnél! érzi magát? A munkában elnyűtt kis ember öeszerázkódott, és nyelt egyet. — Nem — szo­rult ki száján a szó. — Megölte apósát? — Meg. — Tehát bűnösnek érzi magát? — Nem. A bíróság elnökének an­gyali türelme volt. — Nézze, Vondrácek — mondta —, az is kiderült, hogy egyszer már meg akarta mérgezni; pat­kánymérget tett a kávéjába. Igaz ez? — Igaz. — Ebből következik, hogy már hosszabb idő óta áhí­totta az apósa halálát. Ér­tette, mit mondtam? A kis ember szívott egyet az orrán, és tanácstalanul vállat vont. — Az a lóhere miatt volt — dadogta. — Ö eladta a lóherét, én meg azt mondtam neki, apa, hagyja azt a lóherét, én nyulakat akarok venni. * Nyolcvan éve, 1890. ja­nuár 9-én született Karel Capek, a XX. századi cseh irodalom világhírű meste­re, a Harc a szalamand­rákkal, a Betörők, bűvészek és társaik és több más nagy síkéra ni eserzöje. A NYUGATI politikai megfigyelők azt jósolták, hogy az arab államfők Ra­batba tervezett csúcskonfe­renciája az oázis-háború kö­vetkeztében elmarad. Dél-Je- men és Szaúd-Arábia viszá­lya valóban kísértetiesen em­lékeztetett Szaúd-Arábia és Jemen 1968. végén kirobbant konfliktusára. Akkor pedig éppen ez a fegyveres össze­csapás akadályozta meg az arab államfők tervezett ta­nácskozását. Abban a vonat­kozásban is egyenlőséget le­het tenni a két esemény kö­zé. hogy az Arab-félszigeten hatalma kiterjesztésére tö­rekvő Fejszál király 1968. ás 1959. végén is egy-egy prog­resszív arab szomszédállam ellen kezdeményezett fegy­veres harcot. FEJSZÄL első kísérlete, ha úgy tetszik, elérte célját: a rabati konferencia akkor el­maradt. A szaúd-arábiai ma­nőver ezúttal viszont kudarc­ba fulladt. Mégha a találkozó a várt és remélt eredménye­ket nem is érte el, létrejött. MA MAR szinte közhely­nek hat az, hogy az 1967-es izraeli agresszió nagypolitikai célja a haladó arab rezsim­nek megdöntése volt. S már ritkábban hangzik el, de az is tudott.hogy az arab világ jobbszárnya az Egyiptomot és Szíriát ért katonai vere­séget megpróbálta a maga céljaira, mindenekelőtt be­folyása kiterjesztésére fel­használni. Ezzel a titkos el­képzeléssel mentek el az iz­raeli agressziót követő khar- toumi csúcstalálkozóra az arab olajmonarchák. RÖVIDESEN nyilvánvaló­vá vált azonban, hogy a progresszív arab országok minden vonatkozásban képe­sek talpra állni. Mint Nasz- 6zer elnök megfogalmazta. — Várjon szakította félbe a bíróság elnöke. — Az övé volt az a lóhere, vagy a magáé? — Hát az övé volt — mo­rogta a vádlott. — De minek neki a lóhere? Én meg azt mondtam neki, apa, adja ne­kem legalább a kaszálót, de ő azt mondja „ha meghalok, akkor majd Markáé lesz, mármint a feleségemé, aztán csinálhatsz vele, amit akarsz, te telhetetlen papzsák.” — Ezért akarta megmér­gezni? — Hát persze. — Azért, hogy így leszid­ta magát — Nem. A lucernás miatt. Azt mondta, hogy eladja — De jóember — horkant fel az elnök —, hiszen a lu­cernás az övé volt, igaz? Hát miért ne adhatta volna el? Vondrácek vádlott szemre­hányó pillantást vetett az el­nökre. — De hisz nekem a mellett a lucernás mellett egy kis krumpliföldem. fek­szik — magyarázta. — Én azt a kis darabot azért vettem, hogy egyszer majd egybeke­rüljön az ő darabjával, ő meg azt mondta, mi közöm a te krumplidhoz, a lucer­nást eladom Joudalnak. — Maguk között tehát ál­landó volt a perpatvar- — segített az elnök. — Igen — mondta Vondra- cek komoram A kecske miatt. — Miféle kecske miatt? — Fejte a kecskémet. Azt mondtam neki, apa, hagyja békén azt a kecskét, vagy adja aaifiüBk a kts kaszálóé' nem a háborút, csupán egy csatát veszítettek el. A kato­nai eró helyreállításával pár­huzamosan volt erejük a po­litikai es gazdasági rend megszilárdítására is. A Khar- toumban létrejött látszóla­gos egység ennek következ­tében egyre bizonytalanabbá, egyre ködösebbé, egyre meg- foghatatlanabbá vált. Azok a politikai törésvonalak pedig, amelyek részben társadalmi, részben gazdasági, s egyben vallási és földrajzi foganta- tásúak is, mind erőteljeseb­ben mutatkoztak meg — gá­tolva az egységes arabközi politika kialakítását Lénye­gében ezzel függ össze, hogy az új politikai platform ki­alakítására hivatott csúcsta­lálkozót Szaúd-Arábia huza­mosabb időn át elszabotál­ta. E ez magyarázza azokat a jobboldali puccskísérleteiket, elvetélt összeesküvéseket is. amelyek az izraeli agresszió óta szinte valamennyi haladó arab országban lejátszódtál!. Hogy az arab világ jobb­szárnyának manőverei Liba­nontól Szíriáig sorozatosan kudarcot vallottak, annak oka abban kereshető, hogy a progresszív erők befolyása fo­kozatosan növekedett, politi­kai 6Úlya pedig — a szudá- ni és líbiai rendszerváltozá­sokat követően — megsok­szorozódott. A JELENLEGI helyzetben előtérbe került a Khartpúm­ban elfogadott álláspont fe­lülvizsgálata. Egyrészt azért, mivel a politikai kompro­misszumokra is kész arab or­szágok számára Izrael ma­kacssága miatt egyre re­ménytelenebbnek tűnik a po­litikai rendezés. Másrészt ezzel egyidejűleg az elfoglalt területek fegyveres úton tör­ténő visszaszerzése nagyobb nyomatékkai szerepel. De a a patak mellett. De 5 áren- dába adta. — És mit csinált a pénz­zel? — kérdezte az egyik es­küdt. — Mit csinált volna? — felelte a vádlott komoran. — Ládába dugta. „Ha megha­lok — mondta — akkor majd a tiétek lesz”. De meg­halni, azt nem akart. Pedig már hetvenen felül volt. — Maga szerint a perpat­varnak az apósa volt az oka? — Az — válaszolt Vondrá­cek bizonytalanul. — Nem akart ideadni semmit. „Amíg elek, addig én gazdálkodók, és kész”. En meg azt mond­tam neki, apa, ha tehenet venne, akkor én a lucernást felszántanám, és nem kelle­ne eladni. De ó azt mondta, „ha meghalok, akkor vehetsz magadnak akár két tehenet is, de én a lucernást eladom Joudalnalc.” — Ide hallgasson, Vondrá­cek — szólt az elnök szigo­rúan —. nem azért a pénzért ölte meg az öreget, ami a ládában volt? — Az a pénz tehénre kel­lett — mondta Vondrácek konokul. — Ügy számítot­tuk, hogy ha majd meghal, akkor abból a pénzből tehe­net veszünk. A föld nem le­het meg tehén nélkül, igaz? Honnan vegyek trágyát, ha nincs tehét? — Vádlott — szólt az ál­lamügyész —, nekünk nem a tehén a fontos, hanem az emberélet. Miért ölte meg az apósát? — A lucernás végett. — jjjj mm váiasal fegyveres harchoz szükséges anyagi eszközöket csak az arab szolidaritás biztosíthat­ja, azaz e program csupán az arab világ egészének egyet­értése mellett váltható való­ra. Nem kétséges, hogy a szaúd-aréblai uralkodó szí­vesen áldozna többet is, ha ezt Egyiptom szerepének, po litikai súlyának rovására te­hetné. De az arabközi erő­viszonyok alakulása ezt ma már nagymértékben lehetet­lenné teszi. RAKATBAN tehát nem si­került egységes álláspontra jutni. Ezt jelzi az is, hogy közös közlemény elfogadása nélkül zárult a tanácskozás. Így nem alakulhatott ki va­lamifajta új ööszarab politi­kai platform sem. Ennek a látszólagos eredménytelen­ségnek mégis megvan a ma­ga eredménye. Rabat kétség­telenül a politikai vízválasz­tó szerepét töltötte be a kö­zel-keleti válság jelenlegi szakaszában. Rendkívül egy­értelműen kiderült, melyek azok az erők, s mindenek­előtt a progresszív arab or­szágokról van szó, amelyet! készek az agresszor ellen: közcs harcra, az elfoglalt arab területek vis&zahóditá- sára, s melyek azok, amelyek ezt valamilyen ok miatt gá­tolják, ellenzik. Ebben a vonatkozásbari különleges jelentőségű volt az a kiscsúcs, amelyen Egyiptom, Líbia es Szudán vezetői kiszélesítették &z Iz­raellel szembeni nyugat: frontot, s kidolgozták a sok­oldalú együttműködés reális feltételeit. A progresszív arab országoknak ez a hatá­rozott tömörülésé Rabat he­lyett. s talán Rabat ellené­ben is még világosabban megmutatkozhat azon a ta­nácskozáson, amelyen — ja­nuár második felére terve­zik —I gz agresszió által köz­vetlenül érintett országok mellett azok vésznek részt «*- így Líbid, Szudán és Irak iá —, amelyek néni belső poli­tikai manőverekre szeretnék felhasználni a közel-keleti válságot, hanem eltökélt szándékuk az izraeli agresz- szor által elhódított arab te­rületek visszaszerzése. Önody György — El akarta adni a lucer­nást ... — De a halála után a pénz úgyis a maguké lett volna. — Igen, de ő nem akart meghalni — felelte Vondrá­cek felháborodva. — Ha szép­szerivel meg akart volna hal­ni. szót sem szóltam volna .. Nem tettem én neki semmi rosszat soha. Az egész falu megmondhatja, úgy bántam vele, mintha az apám lett volna, igaz-e — fordult a hallgatósághoz. A hallgató­ság, azaz a fél falu, helyes­lőén zúgott. — Igen — szólalt meg az. elnök komolyan. — És ezért akarta megmérgezni, ugye? — Megmérgezni — morgóit a vádlott. — Hát minek adta el a lóherét? Mindenki meg­mondhatja, hogy a lóherét otthon kell tartani. Micsoda gazdaság az, ahol eladják a lóherét? A hallgatóság helyeslőén morgott. — Forduljon felém, vád­lott — kiáltott rá az elnök —. vagy kivezettetem a föl­dijeit. Mondja el, hogy tör­tént a gyilkosság. — No — kezdte Vondrácek bizonytalanul. — Egy vasár­nap láttam, hogy az apósom megint Joudallal beszél. Apa, mondom, nehogy eladja azt a lucernást. De ő erre, hogy eladja. „Majd éppen téged kérdezlek meg, te fajankó”. Hát, gondoltam, itt az ideje, igaz-e. És elmentem fát ha­sogatni. — Ez a fejsze volt az? — Ez. — Folytassa! — Este mondom az as­szonynak, menj, vidd el a gyerekeket a nénédhez. Az meg mindjárt ríni kezdett. Ne ríj, mondom, előbb méjf beszélek a fejével. Az öreg bejött a fáskamrába, és azt mondja, „az az én fejszém add ádef; Ss azt lelek j ifi jetfmléteink Len^yel-eiplisxlovák tárgyalások VARSÓ, Márkus Gyula, az MTI tudósítója jelenti: Tegnap Varsóban, a minisztertanács épületében foly­tatódtak a magasszintű lengyel—csehszlovák államközi tár­gyalások. A lengyel küldöttséget Józef Cyrankieíoicz, a cseh­szlovákot Oldrich Cernik miniszterelnök vezeti. Az Express Wieczorny jelentése szerint a tárgyalásokon fontos helyet foglalnak el a nemzetközi kérdések, elsősorban az európai biztonság ügye és az NSZK új kormánya keleti politikájának értékelése. (MTI) Karel Capek*: Paraszti bűn Offcnzívában a bonni ellenzék Spekulációk és számítások íj, Peking—Washington találkozó

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents