Népújság, 1970. január (21. évfolyam, 1-26. szám)

1970-01-01 / 1. szám

0

Czifra Miklós, ai andornakfályai Búzakalász Tsz elnöke

kocsik Dénes, az Egri Dózsa olimpiai bajnoka

— Mit jelentett önnek 1969?

— Öt és fél millió forintot.

_1

— A termelőszövetkezet az eddigi leg- j szerencsésebb évet zárta. Fennállása óta [először fordult [elő, hogy öt és [fél millió forintot tud eltenni biztonsági alapnak.

— Mit vár az új esztendőtől?

— Legelőször talán azt, hogy továbbra is így hagyják a vezetőket dolgozni, úgy, ahogy eddig.

— És mint magánember?

— Azt, hogy a fiam jól tanuljon, a lányom, ő most megy férjhez, jó férj mellett jó feleség legyen. Nekem is van egy nagy tervem. Szeretnék kimenni Franciaországba és meglátogatni néhány modem borfeldolgozót. 1989-ben valósult meg a termelőszövetkezet egyik régi álma; saját szőlőfeldolgozónk van. Remélem, sok hasznos dolgot fogok látni, tanulni a legendás hírű francia szőlő- és borkultúrából. Ha lehetne, volna egy kérésem.

— Éspedig?

— Szeretném megköszönni a tagoknak azt a lelkiismeretes, pontos munkát, amely- lyel megvalósították az új szőlőfeldolgozót, és azt, hogy öt és fél milliós lappal nézhetünk az új év elé.

— Mit várok az új évtől mim állampolgár és cssalád- apa? Nagyobb lányom Salgótarjánban, a gépipari technikumban ta-„ nul. Lehet, hogy ebben az iskolában az idén ismét érettségi elnök Leszek, ezért szeretném és lányomtól él is váirom, hogy jó bizonyítványt szerezzen. Kisebbik lányom is jó tanuló, szep- tem bér ben Egerbe kerül gimnáziumiba, a fiam pedig ■első osztályos lesz a sirofci általános iskolában. Tehát a három gyerek háromfelé. Ha akarnék, akkor sem tudnék a nyomukban lenni, de remélem, hogy becsülettel helytállnak.

— A gyerekek elmennek, de nálunk a ház sohasem üres. mert szüleim is velünk ■Aknák a siroki lakótelepen. Apám az építőiparnál megszokta, hagy naponként utasak, most nyugdíjas korában sem tudna tétlen otthon ülik A Mátravidéki Fémműnek táppénzes betegeit látogatja, ügyes-bajos dolgaikat intézi. Valamelyik nap is

— Az érettségi előtt álló diáknak — legyen bár távlati szándéka bármi is — a legfőbb kívánsága a sikeres érettségi. Az, hogy kinek mit jelent a „sikeres” jelző, talán egyénenként változó, de egy biztos: mindnyájan nehezen, kissé talán szorongva várjuk, hogy túlessünk rajta... — így kezdte a „kívánságlistát’’ Kristóf Péter, az egri Gárdonyi Géza Gimnázium és Szakközépiskola negyedik „bés” tanulója. Élénk, csillogó szeme, tekintete azonban arról árulkodott, hogy számára nem éppen mindegy, hogy hogyan „esik túl” ezen a kissé mitikus próbán:

— Valóban nem mindegy, mert érettségi után az ÉLTE jogi karán szeretném tanulmányaimat folytatni. A társadalomtudományok vonzanak. Szeretem a történelmet, szeretek

Írni, régi események, történelmi sorsfordulók dokumentumai között búvárkodni. Most is — a legutóbbi Gárdonyi Géza diáknapok díjnyertes történelmi tárgyú dolgozata után — egy szép témán dolgozom. A címe: „A népi hatalom kialakulása és intézményei”. Megyénk egyik kis községének változásait — Egerszalókét — igyekszem nyomon követni. Pályamunka lesz ez az országos középiskolai tanulmányi versenyre, amelynek eredményét még az érettségi előtt kihirdetik. Érthetően ehhez kapcsolódik a második újévi kívánságom: szeretnék díjat nyerni ezen a pályázatán, mert ezzel sok jó pontot szerezhetnék a harmadik fő kívánságom teljesülése érdekíben. az egyetemi felvételi vizsgán...

' Többet szinte kívánni sem merek, esetleg még egyet, mint iport-berát: az Egri Dózsa minél előbb kerüljön vissza az m I-be... <—ái—>

t»ss — Mint az ff; OB i-es vízilab- £ dacsapat egyik edzője és iáté- \ kosa, nagyon f szeretném ha az 197Ü-es esztendő legalább olyan sikereket hozna a bajnoki és egyéb küzdelmekben, mint az 19S9-e> év. Nagyon jó lenne a harmadik helyet megtartani, ami igazán nagy feladatnak látszik, hiszen átalakulóban van a gárda, egy csapatra való, új. saját nevelésű fiatallal kell majd ezt megKísé- rednünk. Nagyon szeretném, ha az új év új és jóval jobb kollektív szellemet kovácsolna az együttesnél a tavalyinál. Ezenkívül szeretném, ha 1970- ben megvalósulhatna régi, dédelgetett vágyam: április negyedikén, hazánk felszabadulásának negyedszázados évfordulóján nemzetközi vízi- labdatomát tudnánk rendez.. Egeroeii, rangos haza: én külföldi csapatok részvéi elével, s ez a torna ... jövőben hagyományossá válna, mint például az ökölvívóknál a Dobó István emlékverseny. Ügy érzem, városunk jelentős úszó- és vízilabda-hagyománya, jelene erre rászolgálna. Ez a torna egyébként jelentősen elősegitené a csapat bajnokságra való jó fel- készüését, amely előreláthatóan ápril’s 19-e körül kezdődik maja. Nos, ha ezen teljesülnének 1970-ben, nagyon ooldog lennék, mint sportember, de mint magánember is.

S ha mar kivonhatok, i.aüd kívánjam még azt is. hogy .az uj évben sikerüljön megvásárolnom új gépkocsimat, ante 1 yen a nyárón. családommal együtt Jugoszláviába,' a tengerpartra szeretnénk utazni. Nagyon szeretném — a TF-re járok — sikeresen letenni a szakoktatói vizsgáimat is. Végül, de nem utoljára, szeretném, ha 1970-ban két gyermekem, a családom végig jó egészségben élne.

— Nem tadom elválasztani a pártitkárt a magánembertől. Amikor tehát arra keresem a választ, hogy mit várok az új évtől, nagyon sok dolog felmerül bennem. Kezdem a közügyekkel. Itt a yáros gazdasági fejlődésére gondolok elsősorban. Elmondhatjuk, hogy 1969 beváltotta az elképzeléseinket A mérleg pozitív. Bízom abban, hogy jövőre ismét sikerül tovább lépnünk előre. Egy sor dolgot tűztünk ki célként, amit a tanácsi szervekkel közösen szeretnénk elérni a lakosság javára. Ezek közül is a ia- káskérdés javítását emelném ki, mert a legtöbb gyöngyösit ez érinti a legközvetlenebbül.

A város mezőgazdaságával kapcsolatban is elmondhatjuk ugyanazt, amit az ipari üzemekről, hogy az eredmény itt is megnyugtató. A négy tsz egyesülése új helyzetet teremtett, ebben nemcsak a pozitív tényezők, hanem a fékező tendenciák is munkálkodtak. Elég, ha a gazdasági szerkezet kialakítására. vagy az összeszokottság hiányára utalunk. Nagyon bízunk azonban abban, hogy 1970-ben termelőszövetkezetünk nemcsak megtartja a korábbi évek

— Munkám erkölcsi méltatására nem pa- naszkodhatom. Ez az elismerés jóleső, meri kedvet ad a további tervek valóra váltására, ambíciót, törekvést az új év mindennapjaira. Mégis, néha úgy érzem: hiányzik az aprópénzre váltás. Hét éve lakom ideiglenes lakásban Andornaktályán. Zavaró a bizonytalansáp. s még ennél is kellemetlenebb a bejárás. Késő este nem könnyű hazajutni, hiszen a közlekedési viszonyok nem nevezhetők a legidéáUsabbaknak. Az új évtől 'ennek az állapotnak rendezéséi várnám, más szóval, hét év után végre lakást a városban.

Személyi vágyaim, kívánságaim, agyéiként — s ebben úgy érzem, szerencsés ulket vagyok — kapcsolódnak munkakörömhöz. Ej évi óhaj ezzel kapcsolatban is adódik: kívánnék a város és megye művészeti munkájában több egyetértési alkotó harmóniát, a ma is meglévő „ható-villongások” megszüntetését, a közös tevékenység feltételeinek megteremtését, mert csak így lehet — és ez közérdek — több eredményt elérni.

S van még egy kifejezetten személyi óhajom: szeretném, ha az új év eredményes érettségit hozna fiamnak..

— Nehéz erre azonnal felelni. Gondo- [ atban sorra veszem a különböző történeteket és kissé szomorúan : kell megállapítanom, hogy semmi mutatós ! dolgot nem j várhatok 1970- től. Szeretnénk, ha Hatvan az eddiginél határozottabb ütemben indulhatna meg a városiasodás útján. Lehet, hogy furcsán hangzik, de még sok minden hiányzik ahhoz, hogy Hatvan város legyen. Ezt a feladatot kell előkészítenünk 1970- ben.

Itt van a lakáskérdés. Nagyon éget mindenkit. Hány lakást adunk át 1970-ben? — kérdezheti bárki. Néhány vállalati lakás épül. és társasház. Ez nem sok. Vigasztalhat az a körülmény, hogy lesz egy szép ABC-aruház. a fogyasztási szövetkezet pedig két üzletet is épít a külső területeken.

Sajnálom, de még mindig a városi tanács vb-elnöke beszél belőlem, amikor azt mondom, hogy nagyon személyes ügyemnek tartom a munkatársaimmal, az apparátussal való kapcsolat és légkör megszilárdítását elmélyítését. En csalt nyolc hónapja vagyok ezen a poszton. Sok év telt el azóta, hogy elmentem itthonról és csak most tértem vissza. A néhány hónap itthon arról is meggyőzött, hogy munkatársaim és az . apparátus többre képes, mint amennyire lehetőséget kapott korábban. Hagyni kell az embereket önállóan dolgozni.

De nehogy a magánember kimaradjon az új évi tervekből, a családi célt is megemlítem. A gyerekek serkentenék minket arra, hogy a nyáron együtt menjünk mindnyájan külföldre nyaralni. /A Szovjetunió, a fekete-tengeri Jalta, vagy zz NDK jön számításba. Repülővel szeretnénk az utat megtenni. Ehhez nem lás pénz kell. tehát minden azon. múlik, hogyan tudjuk a szükséges összeget összespórolni.

Van még egy elképzelő! sünk, de ez csak olyan álom- féle. Jó volna majd a kavicsbányái tó partján ví- kendtelepet kialakítani, ide egy kis nyaralót építtetni és akkor volna hová kijárni pihenni, napozni, úszni, csór nakázni. Körülbelül, nagyjából ezt várom 1970-tőL

1970, január L, csütörtök'

isxes Lcrosné, háromgyermekes édesanya

Amikor beléptem hozzájuk, a fcts hároméves Mariannái öt perc múlva összebarátkoztunk. Az ölembe ült, s az édes lets hosszú, szőke, lófarkos fejecskéjét a keblemhez szorítva bizonygatta: „Bácsi, tessék ejhinni, hog1? én ej bijom mondani azt a kis karácsonyi verset, amelyiket az oviban tanultunk ...” Érdeklődéssel vártam a verset, de Mariann ehelyett újabb ígéretekkel szolgált, bizonygatva, hogy még több verset is „ej bij” mondani.

— Ez Mariann — vágott közbe az édesanyja, Eszes Lajosné — csak ígérget. Juditka sokkal „szavahihetőbb”.

Hallva ezt az anyai dicséretet az öt és fél éves Juditka, máris illedelmesen meghajol, s lélegzetvisszafojtva hallgatják a szép, kedves karácsonyi versikét. Közben — hüvelykujját a szájába dugva — a nagymama karján megjelenik a durcsás, másfél ■íves Andrea, ő mindenkire haragszik, mert álmos.

— Kívánság? Egy ilyen nagy családban sok lenne Ami viszont mindenekelőtt a legfontosabb: végre szeretnénk égy egészséges, biztonságos lakást Jöjjön, nézze meg a gyerekek szobáját: csupa nedvesek a falak. Alattunk a földszinten is lakik egy család. Ok is félnek, mert a lakás több száz éves a fejük fölötti födém — fából készült. Amikor az épí« íési osztály megbízásából itt jártak a statikusok, egyikük azt mondta: „Gyerünk innen, mert mindjárt ránk szakad...” — Ez persze tréfásan hangzott el akkor, de egyáltalán nem alaptalanul. Egyébként állami lakás ez, s öt éve folyik a vita arról, hogy műemlék, vagy nem, lebontsák, vagy korszerűsítsék? Szóval, az én legfőbb óhajom: döntsék végre el az illetékesek ezt a vitát. Ha ez megtörténik: több más kívánságom is megvalósul, amely népes kis családunk boldogulására szolgál majd .. .

(Eszes Lajos és családja Egerben, a Sertakapu utca 1. számú házban lakik ...) (f- #.)

Rózsa László, a Mátravidéki Fémművek igazgatója

Feldebrő és Verpelét között találkoztam vele az országúton. Nem várta meg a következő vonatot, gyalog indult el. Azt kívánom, hogy apám 68. évében is jó egészségnek örvendezhessen.

— Mémökam'Der vagyok, a réiesegem is az. De az nem mindig jó. hogy a féleségemnek a gyárban igazgatója vagyak. Ő a szerkesztésen dolgozik, évek óta ugyanabban a beosztásban. Előbbre jutott" volna, többre vinné, ha kinevezését a férjének nem kellene jóváhagynia. Szeretném, ha feleségem az új évben a gyárban és otthon is elégedett lenne, ha a gyerekek és a család sok mindenért kárpótolná.

— Nagy munkához kezdünk Sírokban. A község és a gyár összefogásával új faluközpontot, új tanácsházát, kuitúrotthont, szolgáltaitóhá- zat. új tornacsarnokot akarunk. Szeretném, ha a siroki sportolók szép sikereket érnének el az új évben. Valóban ösztönző, jó bérezést és igazságos prémium- és nyereségrészesedést szeretnék a siroki és a füzesabonyi gyárban is. hogy elégedett embereikkel dolgozhassam együtt. Békét akarunk, hogy külföldi megrendelőinkkel kapcsolatainkat szélesíthessük és munkánk eredményeit tovább növelhessük.

Szűcs László, a Ho Si Minh

Tanárképző Főiskola igazgatója

— Ha újévi kívánságokra gondolok, elsősorban a főiskola jut eszembe. Szeretném, ha %z oktató- és nevelőmunka reformja, s az építkezések nyugvópontra jutnának, s eredményekben legalább olyan tartalmas évet zárnánk, mint az 1969-es volt. Remélem az új évtől a főiskola „ismosodását”: új szakok, a pedagógia és az angol beindítását, és őszintén óhajtom, hogy nagyon sok hallgató, kiválóan érettségizett, szakmailag eredményt jelzőén felkészült fiatal kopogtasson főiskolánk ajtaján a felvételi idényben.

Ha lehet személyi óhajról beszélni, úgy két dolgot említenék. Elégedett lennék, ha az intézmény vezetéséhez, a mindennapi gondok megoldásához lenne az új évben is erőm, egészségem. Személyileg elégedett lennék. ha ez az új év méghozná több éves tudományos munkásságom záróakkordját, ha sikeresen megszerezném a műszaki tudományok kandidátusi fokozatát.

S meg egy őszinte emberi óhaj: három tesivérintézmé- nyünk oldatéinak, hallgatóinak — különösképp a vietnamiaknak — kívánok eredményekben gazdag, békés, boldog újévet.

Vadász József, a Gyöngyösi városi pártbizottság titkára

szintjét, hanem túl is haladja azt a gazdálkodás eredményességében.

Amikor a városi tervekről beszélünk, akkor mindig belegondoljuk azok elérésébe a párttagok, a kommunisták munkáját, erőfeszítéseit is. A nagyobb feladatok a pártalapszerveze- tektől is fokozottabb tevékenységet követelnek meg.

Mit mondjon a magánember? Személy szerint 1969 nekem is jó esztendő volt. Megkaptam a Trabantot. A csalód élete tehát megvál- j tozott. Több lehetőség jutott 1 a pihenésre, a kikapcsoló- ] dósra, az ország megismeré- ' sére, a család, á rokonok meglátogatására és természetesen a horgászatra is. Nekem szenvedélyem a horgászás.

Hogy mit hoz 1970? Szeretném, ha a nagyobbik fiam a középiskoláját legalább úgy folytatná, mint eddig: a négyes átlag fölött. Mert az egyetemi tanulmányokra gondolok nála. A feleségemmel megegyeztünk, hogy új bútort veszünk, ami a jövedelmünk tekintélyes hányadát leköti. így a nyári szabadságot ismét a határainkon belül töltjük: a Balatonnál és Szegeden. Egyelőre ez a terv. Mind a két része az országnak nagyon szép, és mind a két helyen kitűnő horgászás! lehetőség is van. Nem tagadom, ez sem mellékes szempont.

Terveink tehát nem túlzottak, minden bizonnyal hiánytalanul teljesíthetők.

Fehér István, a Hatvani Városi Tanács vb-elnöke

Szívós József, a Megyei Művelődési Ház művészeti főelőadója

Kristóf Péter, az érettségiző diák