Népújság, 1970. január (21. évfolyam, 1-26. szám)
1970-01-07 / 5. szám
HAVAS KINCSŐNK „Az év legszebb képe” sorozatból Amint iászaikad az „égi dunyha” és fehér lepelbe öltözik a hegy, a Mátra felé fordulnak a téli sportok, a havas tájak, a fehérbe öltözött' fenyők és nyírfák kedvelői. Pontosabban... az útügyelethez, hiszen a mostani télen nem egyszerű felújítani az ország legmagasabb pontjára. De nem is olyan nehéz, mint a hírekből következtetni lehet elindulás élőt: A javas' ugyanis: csali a legsürg /: esetben induljon útnak, :.:ú a téli Mátra szépségében akar gyönyörködni, szikrázó napsütésben, hóban sétálni, napozni. Az útügyelet azt is közli, hogy helyenként csak egy nyomon lehet közlekedni, (mintha máskor két vagy három nyomtávú út állna a szerpentineken közlekedő autósok rendelkezésére). A jó, öreg faimotoros Ikarusok biztonságosan „te- hénkednek’ a havas útra és szinte percnyi pontossággal , közlekednek. Nem így a könnyű autóbuszok, amelyekkel istenkísértés még a Mátnaszent- irrtre és Galyatető kő-: zöfcfci tövűd úton is elindulni. Ezt a néhány föfflo- méteres távolságot is sokszor másfél óra alatt képesek csak megtenni. 1. ha ugyani végiképp bele nem ragadnak a hóba. Senki sem fcodta megmondani, iiogy mégis miért ezeket a jobb sorsra és jobb útra érdemes és alkalmas „járgányokat Ktomsäte a mátrai ftafcoar? Ez is egy® efe, hogy kevesen váEalkoffliak e havas kincs birtokbavételére, amelyet a Mátra ingyen kínál .. már anti a természeti szépségeket atefci. Mas viszont nem kapható itt ingyen...- sä, még pénzért gént, Egy sapkáért Gyöngyösre kell lemenni. A postáról akkor jegyezték a salgótarjáni sportboltot, egy sí- écváeárláefi ügyben, amikor éppen napilapokat — többek között Népújságot — kerestem hiába. Csak déltájban kerül ide az újság, a levél és csomag is, mert a reggeli busz nem hozza el a postát. Régóta leérik ezt Mátraszentimrén, ugyanúgy, mint az ABC-bolt létesítését, amely egy csapásra megoldana sok ellátási gondot az ország „tetején”. A három kis falu, de Galya, 'Bagolyirtás és környéke, az egyre szaporodó vikendházak lakói így a legszükségesebb iparcikkeket a közelben megvásárolhatnák. Nehéz ide a legszebb idényben, télen feljutni, de annak sem felhőtlen a „telelése”, aki mégis felvergődött a vállalati üdülőcs- kék, falusi vendégszobák zót, ajándékboltot, ahol mátrai specialitásokat lehetne kapni. Az állandó jelleget azért kell hangsúlyozni, mert bármilyen furcsa: a mátrai pavilonok, árusítóhelyek jó része „idény” jellegű. Vagyis, csak nyáron nyit ki, holott nem kell bizonyítékokat sorakoztatni arra, hogy a Mátra nem „pang” télen sem. Sőt! Mintha többen lennének, mint a szokványos idényben, amikor mindenki a Balatonhoz igyekszik. így van ez már évtizedek óta, mégis fűthetetlen pavilonokat építenek és most karácsonykor is Mátraházán az egyetlen nyitva levő büfében csak több napos szendvicset lehetett kapni. Máshol is hiába keresett a kiránduló, Kis ház a csend hónában. Molnár Edit (MTI-foto) díjnyertes portréja (Benedek Marcell). egyikébe, vagy a Vadvirág turistaházba. Az élelmiszer- bolt ugyan, jól ellátott — az itteni körülményekhez képest —. de amikor a Vadvirág vagy a hozzá hasonló éttermecskék árlapjait nézi az ember, borsódzó pénztárcával olvassa, hogy egy szolid tökfőzelék 16,60-ba kerül. A napi étkezés ára megközelíti a százast és ezt a kispénzű kirándulók, sízésre felrándult diákok nemigen tudják megfizetni. Pedig övék is lenne ez a havas kincs, a sportolásra kiváló porhó, a lesikló- és ugrópályák, ródlizóhelyek, tüneményesen szép sétautak. Nem érti az ember; ha már a vendéglátóipar nem lát fantáziát a Mátrát kedvelő sokaság ellátásában, valamelyik élelmes tsz miért nem nyit állandó jellegű la- cikonyhás borkóstolót, teásporloló gyorsan elfogyasztható meleg ételt, az üzletek — az elmúlt évvel ellentétben — zárva voltak. így aztán maradt a Mátra utánozhatatlan szépsége, amelyet nem az odautazó rajongókat „ellátó” vállalatok biztosítottak, hanem a természet. amely nem ismert a bürokráciát, a közömbösséget, a meg nem értést. Leterítette hóleplével a hegyet, szikrázó napsütést bocsátott a kék égből, mintha melegíteni akarná a vizes fűtőolaj miatt didergő turistákat, az egyetlen televíziót váró beutaltakat, akik hiába lesték a Gelka-kocsí jöttét. Azért szép ezen a télen is a Mátra... és lenne még szebb, ha nem hagynánk így parlagon heverni riasztó ellátatlanságával ezt a havas kincset. (cs... e) (Dáhu z&L , AZ ILLETÉKES ASV\\\\N\\\VV\V\\\\\\\\\\\\\\\\ A fejlődés akadálya lenne! A KPM különböző illetékesei — s az elmúlt évben lapunk is többször foglalkozott a tófaluiak panaszával. A község lakói már lassan egy évtizede kérik, hogy létesítsenek megállóhelyet a község határában. Mivel a községhez másfél kilométerre két megálló is van — a kápolnai és az aldebrői —, a kérést nem tudják teljesíteni. A községben létesítendő új megállóhely annyira közel esik az előző, illetve a következő megállóhoz, hogy beiktatása tovább lassítaná a forgalmat Az elmúlt években több egymáshoz közel fekvő vasúti megállóhelyet megszüntetett a MÁV. A tófaluiak kérelmének teljesítése ezzel teljesen ellentétes lenne. Újabb intézkedés a tanulók túlterhelésének csökkentésére „gyakorlatiból” nem lesz házi feladat A tanulók túlterhelésében — sok iskolában — az is közrejátszik, hogy a gyakorlati foglalkozáshoz kapcsolódóan is kapnak házi feladatokat a gyerekek. A művelődésügyi miniszter most megjelent utasítása ezért kimondja, hogy az általános iskolai és gimnáziumi gyakorlati foglalkozás körében nem szabad házi feladatot előírni, illetőleg a tanítási órán megkezdett munka otthoni befejezését elrendelni. E tantárgyakból a diákok elbírálásának alapja a tanítási órán végzett munka. Az órán kívül önként és önállóan (szakkörben, mozgalmi tevékenység során) végzett munkát — ha annak önállóságáról a tanár meggyőződött — a tantárgy végső osztályzatának megállapításánál figyelembe lehet venni. A tilalom nem vonatkozik a gimnáziumokban gyakorlati foglalkozásként oktatott műszaki rajzra és gyorsírásra. A tanítási órán kívüli feladatok csökkentésére azonban — a tanítási óra minél jobb megszervezésével és kihasználásával ezeknél a tantárgyaknál is törekedni kell. A házi feladatok mértékéről — sőt, egyes tantárgyakban mellőzéséről —■ a következő tanévben megjelenő miniszteri módszertani levél részletes utasítást és útmutatást nyújt majd. Szükséges azonban, hogy addig is egységes eljárás alakuljon ki a gyakorlati foglalkozással kapcsolatban. (MTI) tss/ssw/rssssssssssfrsSfssssfsssss//fsss///.rsfssssssssssssss.rjlsssssssss/ssss/sss/ssssss/sss/sssssssss/ss/s/ssss//sss7ssfssssssss/ss//ss/sssss/sss/sfsssssssssssssssssA**ssssssss/ssssy/s/'sssssssssssssss/ssssssssssssssssss — Tetszik látni — mondta álnak csodálkozással —, erre például nem is gondoltam. Talán azért nem, mert az az ürge, akivel a lány a hídon megasmerkedett, alacsony volt, pocakos és x-lábú. Azonkívül az imént a magnóról is hallható volt, hogy saját szaval szerint akár Andrea apja is lehetne. És öngyilkos is akart lenni. Az összkép tehát nem egészen egy belevaló vad fickót mutat. Ráadásul annyit már sikerült Kocsis Andrea életéből kinyomoznom, hogy nem híve az ilyen könnyű kalandoknak. Sőt. minden jel szerint halálosan bele van esve a főnökébe, Ambrózy professzorba, a több mint húszévnyi korktilönfoség ellenére. A környezetükben nyílt titok, hogy ez a vonzalom kölcsönös, és nemcsak plátói és hogy a prof nem véletlenül kérte maga mellé éppen ezt a lányt asszisztensnek, és nem valakit az intézetbeli munkatársai közül. Csend támadt. — Hím. ez érdekes — szólalt meg végre Palmer elgon@Niwm január 7„ szerda dolkozva.' — Tudja barálocs- kám, hogy mi jutott hirtelen eszembe? Egy idea. Akár hiszi. akár nem, ez az Andrea nem szerelmi partnerra, hanem öngyilkosjelöltre vadászott ezeken az éjszakai kirándulásain. Bizony, alighanem ez történt! A göndör hajú tanítvány halk imát rebegett magában. Hála az égnek, mégsem teljesen idióta a vén krampusz, sikerült a kezébe adnom a fonalat, bejött az én utcámba. — Hangosan nem szólt semmit, csak tiszteletteli, várakozó pillantással nézett főnökére. — Méghozzá olyan öngydl- kosjelöltre vadászott — folytatta amaz —, akit legalábbis átmenetileg terve végrehajtásának elhalasztására bírhat. Érdekes, nagyon érdekes. — Felkelt az íróasztal mellől, hátra tett karokkal sétálni kezdett a szobában, fel-alá. Hátulról úgy nézett ki japános háziköntösében, mint egy kiöregedett gésa. Megállt az ingaóra előtt, megnézte magát az üvegajtóban. A látvánnyal — fura módon — nagyjából meg lehetett elégedve, mert felvil- lanyozottan fordult hátra. — Most már csak azt kell kikövetkeztetnem, hogy miért volt szüksége Kocsis Andreának pont egy ilyen speciális társadalmi képződményre, minit ez a Honda, és hogy Kezdettől meg voltam győződve. hogy Palmer úr ebben az egész dologban észrevesz majd valamit, ami mindenki másnak elkerülte volna a figyelmét. Százat egy ellen, hogy most is fején találta a szöglet! Hiába, az ön hatalmas tudása, nemzetközi tapasztalatai ;.. Ami pedig a továbbiakat illeti, volna egy szerény ajánlatom. Biztos vaösszefügg-e mindez a ügyünkkel? — Pompás — mondta n elragadtatással a la toga iu. gyök benne, hogyha most lepergetnénk az eddigi anya- g t. akkor az, kiegészítve az imént lejátszott hangfelvétellel. ismét adna valami új intuíciót a főnök úrnak és előbbre hozná a rejtély megoldását. Az öregúr elmosolyodott. Ettől kísértetiesen hasonlóvá vált egy mangalicához, amelynek megvakarták a füle töőtet. — Maga túl sokan tételez fel rólam. De nem bánom, megpr óbálhatj uk. A látogató felpattant, a könyvszekrényhez sietett, elfordított egy rekeszt, matatott valamit, a házigazda Evedig közben lekapcsolta a csillárt. A szoba sötétbe borult, az elfordított rekesz mögött halk duruzsolással egy keskenyfilm-vetítőgép lépett működésbe. A szemközti faisíkon előbb csak egy nagy. téglalap alakú fehér folt jelent meg. majd forgalmas utcarészlet. A sok jövő-menő ember közül egy jól megtermett, kissé hajlott hátú. mackós mozgású, negyvenöt év körüli emberen állapodott meg a kamera. Előbb oldalról, majd szemből mutatta, aztán ebben az állásban a kép megmerevedett. Markáns arcú, nagy orrú. busa szemöldökű férfi volt az illető. Egyidejűleg halkan, de jól érthetően a kísérőszöveg is elkezdődött. — Ez doktor Ambrózy Béla, negyvennyolc éves, a biokémiai tudományok doktora, Kossuth-díjas. egyetemi docens, a Biokémiai Kutató Intézet tudományos igazgatóhelyettese. (Folytatjuk) Megjelent a „cipőKRESZ” Évtizedekig tévhitben él- tem. Ügy gondoltam, elegendő beszereznem, megvásárolnom cipő-szükségletemet, a többi már nem az én dolgom. Majd a cipő — amelyet megvettem, kifizettem — tudni fogja, hogyan kell tűrnie, „viselkednie”. Ma már tudom, hogy mindez nem így van. s nem is ilyen egyszerű. Áttanulmányoztam ugyanis a Könnyűipari Minisztérium Iparfejlesztési Főosztályának hasznos kiadványát, amely „Az egyes lábbelifajtákkal szemben támasztható követelmények — A cipők ápolása és kezelése” címeket viseli. Igaz, először megmosolyogtam a címeket és a mögötte felsorakoztatott jó tanácsokat is. de aztán rájöttem, nem árt ha a kedves vevő még a vásárlás előtt ismeri az áru tulajdonságait, s tudja, mit várhat a szóban forgó cipőtől. Megtudhatjuk az ismertetőből az is, milyen célra használhatók az egyes cipőtípusok, hogyan kell kiválasztani a megfelelő méretű lábbelit, s végül hogyan és milyen módszerekkel kell ápolni, kezelni a cipőket, hogy hosszabb életűek legyenek. A hasznos jó tanácsért mindig elismerés jár. Így kell ennek lennie a most megjelent cipö-KRESZ esetében is. Egyvalami azért aggaszt: túl kicsi, mindössze hatezer példányszámban került kiadásra ez a hasznos jó tanács. Gondolom. a kereskedelem kap belőle, de vajon jut-e mindazoknak, akik gyártják a cipőket? S vajon rájuk vonatkozik-e ez i KRESZ? S egyáltalában milyen KRESZ vonatkozik a gyártásra? És még valami: hol lehet vásárolni ezeket a cipőket? Cmárkuse) \
