Népújság, 1970. január (21. évfolyam, 1-26. szám)

1970-01-07 / 5. szám

Magyarok között a Vajdaságban

f

t*"'-SUTH

8.20 A Rádi óegyetem autó jutája.

8.55 Csárdások.

9.01 Haydn: Orlando lovag.

Kétíelv. opera.

10.51 A csudálatos Mary.

11.14 Könnyű hangszer-szólók.

11.30 A Szabó család.

12.30 Tánczene.

13.58 Kóruspódium.

14.08 Bernstein vezényel.

14.45 Válaszolunk

hallgatóinknak}

15.10 Ab élő népdal.

15.30 Magyar századok.

16.00 Operafinálé.

16-28 Petelei István műveiből.

17.20 Kösz öntjük a 80 éves Molnár Antalt.

18.00 A 04-05-07 jelenti.

18.25 Népi zene.

19.25 Beethoven szimfóniái.

20.00 Könyvmolyok. Elb.

21.13 A Rádió irodalmi lapja.

21.53 Két filmdal.

22.20 Afrika 1970-ben.

22.30 Virágénekek.

32-45 A modem filozófia problémái.

23.00 A Budapesti Vonósnégyes felvételei.

0.10 Operettrészletek.

PETŐFI

8.05 A mikrofon előtt a főváros tisztiorvosa.

8.25 Mai témák — mai dalok. 8-33 Európai biztonság.

9.09 Ezeregy délelőtt.

12.00 Dallal, tánccal a világ körül.

12.30 Chopin-keringők.

13.05 Mozart-művek.

14.00 Kettőtől — hatig . •.

18.10 Kis magyar né^ajz.

18.15 Muszorgszkij-dalok.

18.31 Alligátor a színpadon.

19.00 Nóták.

19-30 Riport.

20.25 Daljátékrészletek.

21.40 I.loyd George, az „óvatos embáfó.

21.50 Negyedszázad magyar zenéje.

23.10 Könnyűzene.

vi AGYAK

9.00 Szünidei matiné.

10.00 Delta.

10.30 Maigret felügyelő. A betörő felesége. Magyarul beszélő angol bűnügyi film.

17.58 Hírek.

18.05 Kisfilm.

28.25 írók, könyveik, kritikusok. . .

18.35 Nótaszó.

18.55 Esti mese.

19.05 Riportműsor.

19.25 Kompozíció.

20.00 Tv-híradó.

20.20 Történelmi lecke. Dok.- film. III. rész.

21.15 A sors embere. Tv-film- változat.

22.35 Tv-híradó.

POZSONYI

17.45 Szórakoztató műsor.

18.25 Események. Tv-riport.

19.00 és 21.35 Tv-híradó.

19.45 Háborús napló.

A dnyeperi csata.

20.05 Csak barátoknak. Tv- játék.

\Fihto I

EGRI VÖRÖS CSILLAG:

(Telelőn: 22-33)

Az előadások kezdete: fél 6 és 8 órakor.

A csendőr nősül

EGRI BÉKE:

A hazai -pálya

GYÖNGYÖSI PUSKIN:

Bolondok hajója

GYÖNGYÖSI SZABADSÁG: Crossbow akció

HATVANI KOSSUTH:

Az örökös

ÜGYELET

Egerben: 19 órától csütörtök reggel 7 óráig a Bajcsy-Zsilinszky utcai rendelőben. (Telefon: 11-10.) Rendelés gyermekek részére is.

Az 1969-es év utolsó eseményeiről, az új év apró örömeiről, bosszúságairól számoltak be olvasóink az év első hetében érkezett leveleikben. Iványi Illés az Egri Dohánygyár nagy eseményéről írt. Az év utolsó napjaiban 42 munkás esztendő után nyugalomba vonult a gyár igazgatója, dr. Vend- rei Géza, aki ez a felelősségteljes posztot 22 esztendeje töltötte be. Dr. Balogh Ferenc, a 'Magyar Dohányipar vezérigazgatója búcsúztatta meleg, baráti szavakkal a nyugalomba vonuló igazgatót, akinek munkáját megbecsülték. Ezt bizonyítja az is, hogy nemrégiben kapta meg a Munka Érdemrend arany fokozatát. Az ünnepségen, melyen volt igazgatójától búcsúzott a gyár, részt vettek a pártbizottság és az SZMT valamint az ÉDOSZ képviselői is. Valamennyien méltatták az idős igazgató munkásságát. Az igazgató örökébe Domán László kerül, aki hosszú idő óta együtt dolgozott a régi igazgatóval, átvehette tőle gazdag tapasztalatait. Dr. Vendrei Géza egy becsületben letöltött munkás élet után a gyár dolgozóinak el nem évülő, szerető emlékezését viszi magával.

Karácsondról Szalóki László né egy érdekes kísérletről számolt be levelében. A község napközi otthonos óvodájában a kis csoport az új nevelési program kísérleteként működik. Az új szervezésű kis csoportban családiasabb a légkör, a gyerekek az önkéntesség elve alapján veszne^ részt a foglalkozásokon, s ez az oldott módszer lehetővé teszi, hogy az óvónő közelebbi kapcsolóiba kerüljön a gyerekekkel, megismerje személyiségüket. Igaz, ez a módszer nagyobb felkészülést igényel.

Az érdekes kísérlet ismertetésére az óvodában bemutató foglalkozást tartottak a gyöngyösi járás óvónői részére. A bemutató foglalkozás részvevőd úgy értékelték, igen hasznos kezdeményezésről van szó.

Időnként dicsérő hangú levél is érkezik az autóbuszjáratokkal kapcsolatban. Ilyet kaptunk Balogh Ilonától Gyöngyösről. A karácsonyi ünnepek után Gyöngyösről Hatvanba akartunk utazni — írja többeik között. — Sajnos, a Budapest felé induló autóbuszok any- nyira tömve voltak, hogy nem fértünk fel egyikre sem. Mikor a legközelebbi autóbusz után érdeklődtünk, a forgalmi szolgálattevő köNyolcvan kilométeres sebességgel hajtottam a hosszú, egyenes úton. Mellettem a vörös hajú fiú szemed csillogtak, amíg a rádiót hallgatta. Amikor vége volt a híreknek, lehalkította.

— Eddig hét áldozata volt — mondta.

Bólintottam.

— Hallottam. — Levettem egyik kezem a kormányról, és vakartam a fejem. A fiú rám nézett, és mosolyogva megkérdezte:

— Valami miatt aggódik?

Feléje fordítottam a fejem,

s mondtam, hogy nem. A fiú tovább nevetgélt.

— A rendőrség ötwen kilométeres körzetben minden utat lezárt.

— Ezt is hallottam.

Ügy rémlett, hogy a fiú gúnyosan mosolyog.

— Sokkal ügyesebb, mint a rendőrök.

Rápillantottam táskájára, amelyet az ölében tartott.

— Messze megy?

Vállat vont, azt mondta, hogy nem tudja. Törékeny volt, valamivel alacsonyabb az átlagosnál. Tizenhét éves lehetett, vagy talán egy kicsivel több is.

— Gondolkodott valaha is azon, hogy mi késztette a gyilkosságra? — kérdezte.

Nem vettem le a szemem az útról, csak odaszóltam,

— Nem.

Beharapta a szája szélét.

zölte, hogy mintegy 10—15 perc múlva a 7-es kocsiállásra jön egy busz. s azzal elutazhatunk. Később barátságosan közölték velünk, hogy a Kékesről érkező busz előreláthatóan késik, legyünk türelemmel. Tovább sétálgattunk, míg végre megérkezett a kocsi. Fel akartunk szállni, sajnos, a kalauz meglehetősen udvariatlanul közölte velünk, miért nem mentünk el hamarabb, most várjunk. Udvariatlanságát enyhítette a gépkocsi vezetője, aki barátságosan intett, szálljunk fel egész nyugodtan.

Kedvesek voltak az útitársak is. Egy fiatalember a helyét ajánlotta fel, s miután észrevették, hogy zavar a cigarettafüst, a dohányzást is szüneteltették. Igazán kedvesek voltak az útitársak, eddig nem tapasztaltam ennyi udvariasságot egymás iránt. Egészen más érzés volt utazni.

Sajnos, nem mindenkinek sikerült így az útja. Szénái Györgyné egri lakos rosz- szabbul járt. Gyöngyösön töltöttéli az év utolsó napját, s amikor másnap az esti 18 óra 20-kor induló autóbusz- szal haza akartak indulni, jó 40 perccel az indulási idő után közölték csak velük, hogy Egerbe aznap már nem indul autóbusz. A forgalomirányító ugyan látta, hogy sokan várnak kisgyermekekkel a járatra, mégsem szólt idejében. Amikor az utasojk kérdőre vonták, akkor közölte csak, hogy már a korábbi járatokat sem tudták elindítaná. Sajnos, az utasok ezek után nem érhették el a 18.50 órakor induló vonatot sem. Elmondhatatlanul fárasztó és kellemetlen volt a várakozás a hideg termekben, s a megérkezés éjfél után.

Azt megértjük, — írta többek között olvasónk —, hogy a hóviharok akadályozták az autóbusz közlekedést, de arra ez sem magyarázat, hogy ez miért nem közölték időben az utasokkal. Ügy véljük, valóban jogosan háborodott fel ezen.

Herényik József az egri Vöröstüzér utcai lakosok panaszát írta meg. Közöljük, mert mostanában elég gyakori a hasonló panasz. Az ő utcájukban a 65-ös számú ház előtt a tanácsi építőipari vállalat dolgozói vágták el az utat, hogy bekössék a vizet a szemben levő építkezéshez. Azóta hónapok teltek el, de még mindig nem hozták helyre az utat.

— Talán rosszul bántak vele. Lehet, hogy egész életében kínozták. S utána már nem bírta tovább. — A fiú is előrenézett valahová a semmibe, s hozzátette: — Kirobbant.

Egy perc csend volt, utána megint kérdezett.

— Miért lassít?

— Elfogyott a benzin — feleltem. Befordultam a benzintöltő állomás felé. Egy öregember lépett a kocsihoz. Megkértem, hogy töltse meg a tartályt, és nézze meg, van-e még olajam. A fiú türelmetlen volt, nyugtalan, mintha forró parázson lépkedett volna.

— Egy örökkévalóságig tart, amíg ez az öregember megtölti a tartályt. Nem szeretek várni. Miért is élnek ilyen sokáig az emberek. Ennek is jobb volna, ha már meghal.

Cigarettára gyújtottam, s elgondolkodva mondtam.

— Az öreg valószínűleg

más véleményen van.

Amikor az öreg visszatért az aprópénzzel, a fiú kidugta fejét az ablakon, s megkérdezte:

— Van rádiója?

2.

S ITT TENNEM KELL

egy kis kitérőt. Mellőzném a száraz, adatszerű felsorolást, s röviden csupán annyit mondanék él, hogy a Vajdaság Autonóm tartományban a legsokrétűbb a lakosság ösz- szetétele. Meglepően tarka kép fogadja ezen a tájon vidéken az embert. Szerbeik. magyarok, horvátok. szlovákok, románok, crnagoriak. ruszinok, macedónok, muzulmánok. szlovénok, bolgárok, csehek, albánok, törökök, olaszok élnek a Vajdaság községeiben, városaiban. A magyar anyanyelvű lakosság kb. 450 ezer, félmillió. A szerbek után a magyar nyelvűek élnek legnagyobb számban a Vajdaság Autonóm tartományban. A színmagyar települések mellett gyakori. Vagy éppen gyakoribb a vegyes község, ahol váltakozó arányszámban élnek együtt a szerbek, a magyarok, a szlovákok. a románok, cmagori- ak és a többi nemzetiség. Világos, hogy ebben a köaség- ben a magyar nyelvű könyvek, újságok, folyóiratok jelentősége felmérhetetlen. Nemcsak a tájékoztatás, a szellemi szükségletek anyanyelven történő kielégítése szempontjából, hanem a nyelv tisztaságának megőrzése szempontjából is. A nemzetiségi vidékek jellegzetes szellemi tunyaság-tünete a nyelv- romlás. Ezzel útón-útfélen találkoztam, s elmondhatom, szívszorító élmény beszélgetni vajdasági magyarokkal, akik úgy használják az anyanyelvűket, mint a Tolna megyei svábok a magyart

Egyik este egy magyar család vendége voltam. Vacsora közben megérkezett valamelyik távoli községből a nagyapa is. örömmel üdvözölte a magyarországi vendéget, s éjfél is elmúlott, mire kifogytunk a szóból. Beszélgetés közben ilyeneket mondott: „Holnap bemegyek a Szkupstinába és kérek egy potvardát” (igazolást). Vagy ,.én is azonovázó (alapító) tag vagyok”. Azok a magyar nyelvű üzemi munkások, akik tiszta szerb ajkú környezetben dolgoznak, egy idő után a- kutyát kucsának, a gyárat dzsárnaik ejtik. „Med- zsek a dzsárba”. A hatvanas években alakult meg egy Jugoszláviai Magyar Nyelvművelő Társaság. Ennek az intézménynek küldetésszerű munkáját ott, a Vajdaságban értettem meg igazán. Statisztikai adatokkal nem rendelkezem, személyes tapasztalatokkal azonban igen. Ezek ismeretében azt mondom: a Vajdaságban élő magyarok közül tízezrek felejtették volna el vagy helyezték volna „használaton kívül” az anyanyelvűket, ha nem létezne a Jugoszláviai Magyar

Az öreg megrázta a fejét:

— Nincs. Szeretem a csendet és a nyugalmat

A fiú vigyorgott.

— Igaza van.

Amikor visszatértünk az autónkhoz, ismét rákapcsoltam. A fiú mellettem egyre csak morfordírozott:

— Azért mégiscsak bátorság kell ahhoz, hogy valaki hét embert hidegre tegyen. Mondja, magának már volt revolver a kezében?

— Azt hiszem, volt.

— És ráfogta már valakire?

— A szeme csillogott. — Nagyszerű érzés lehet érezni, hogy az emberek félnek tőled. Sok bátorság kell a gyilkossághoz.

— Az egyik áldozat egy ártatlan, tehetetlen öregember volt, mint ez itt a benzintöltő állomáson — mondtam.

Ogy tűnt, elfogta a bizonytalanság.

— Mit gondol, miért ölte meg az öreget?

Vállat vontam.

— Nehéz rá feleletet adni. Előbb megölt egyet, aztán még egyet, és így sorba. — A fiú bólintott, s elgondolkodva hOGU&áfiuBU*.

Nyelvművelő Társaság, továbbá a vajdasági magyar lap- és könyvkiadó vállalat, a Fórum, az újvidéki rádió, az újvidéki filozófiai fakultáson a magyar nyelv és irodalom tans záré és az a könyvesbolthálózat, amelynek egyikében most körülnéztem. Ezek a szervek, intézmények nemcsak léteznek, hanem élvezvén a jugoszláv állam erkölcsi és anyagi segítségét, tervszerűen és tudatos munkát fejtenek ki a jugoszláviai magyar szellemi élet teljessé tétele érdéA VISZONY, AHOGYAN

láttam, a nemzetiségi állampolgárok és az állam között nem olyan, hogy az egyik oldalon a nemzetiségi állampolgárok követelményekkel lépnek fel és bizonyos engedményeket csikarnak ki az államtól. A viszony másmilyen: az egyenrangúság aspektusából „intézik” közös dolgaikat. Hogyan is tudnám érzékeltetni? Olyasformán talán, hogy olykor nálunk a községi tanács bekötő utat, strandfürdőt, stb. kér a megyétől, mire a megye esetleg azt válaszolja: szívesen adnánk, de miből? Csak addig nyújtózkodhatunk, ameddig a takarónk ér. Ilyesmi van most a belgrádi televízió magyar nyelvű adásával. Beszélgettem a tv bemondójával: szerinte az már nagydolog, hogy 1969, december 7- én századszor sugározta a belgrádi televízió a magyar műsort. Ugyanakkor a Dolgozók című lap nincs tekintettel a jubileumra, mert cseppet sem hízelgő nyilatkozatokat közöl, azzal az ösz- saegező főcímmel, hogy a nézők többet várnak. Görög Tibor újvidéki optikus szerint hiányzik a szórakoztató műsor. Harangozó Rozália újvidéki újságárus kifogásolja, hogy a magyar műsorok nem elég érdekesek. Uracs Erzsébet temerini néző szerint: a Barázda című magyar műsor kiábrándító volt. Az egészet csak azért nézte, hogy a műsor végén meghallgasson egyHónapokig tartó vizsgálat és vita után ismét folytatják a munkát Lél-Baranya egyik jelentős beruházásán, a Siklósi Kenyérgyár építkezésén. Mint a sajtó hírül adta, a műit év augusztusában — nem sokkal az avatás előtt — megsüllyedt a 20 millió forint költséggel léte— Talán megérezte a gyilkolás örömét.

Megnyalta a száját, — Soha nem fogják elfogni. Túlságosan is ügyes...

Néhány kilométert haladtunk, anélkül, hogy egyikünk is megszólalt volna, aztán a vörös hajú felém fordult és megkérdezte:

— Hallotta a gyilkos személyleírását?

— Természetesein — feleltem.

— És nem félt felvenni a

kocsijába?

— Nem.

— Pedig nagyon hasonlítok a gyilkosra, mindenki fél tőlem

•— Remélem, ez szórakoztatja — mondtam néki.

— Az utóbbi két napban a rendőrök már háromszor megállítottak ezen az útón. Ügy reklámoznak, mintha én volnék a gyilkos.

— Tudom — feleltem —, de azt hiszem, még nagyobb lárma és reklám lesz.

Lassítottam és megkérdeztem:

— És mit gondol rólam? Én nem hasonlítok a gyilkosra”

— Nem. mert barna a haja. A gyilkosé ugyanolyan vörös, mint az enyém.

Elnevettem magam: — És ha befestettem?

A fiú szeme tágra nyílott. Megértette, hogy ő lesz a »yolcadik áldozat.

egy nótát... „Szeretném tudni — kérdezte — miért nem tűznek a műsorra olykor egy-egy magyar filmet, vagy miért nincs gyakrabban színházi közvetítés a szabadkai színházból, esetleg az újvidéki M. Stúdióból?” A nyilatkozók közül néhányan keveslik a magyar adás időtartamát. Rossznak találják a műsoradás időpontját. Hivatalos helyeken is elismerik a bírálatok jogosságát, főleg azt, ami a műsoradás időpontjára vonatkozik. De hát az objektív nehézségek. Az esti órákban ugyanis mégsem sugározhatják a magyar nyelvű műsort, hisz a készülékek előtt ülő sok millió nézőnek csupán a töredéke ért magyarul. Sokat beszélnek most Újvidéken az önálló vajdasági tv-ről. amely állítólag nyomban megoldaná a problémákat.

DE HÁT MINDENT EGYSZERRE nem lehet. A Fórum könyvesbolt hálózata sem alakult ka egyik napról a másikra.

Beszélgettem Győri Lászlóval, az újvidéki Fórum könyvesbolt vezetőjével. Elmondta, ők látják el a Vajdaság székhelyén működő hat magyar nyelvű elemi iskolát, két magyar nyelvű gimnáziumot és a főiskolát tankönyvekkel. Ezenkívül minden magyar nyelven megjelent könyv, a magyarországi könyvkiadók összes termése beszerezhető náluk. Természetesen a vajdasági írók műveit is a Fórum könyvesbolthálózata népszerűsíti. Egyébként a Fórum Lap- és Könyvkiadó Vállalatnak Újvidéken, Topolyán, Kishegyesen, Szabadkán, Zentán, Becskere- ken. Zomborban és Becsén van magyar nyelvű könyvesboltja. Mindegyikben hanglemezeket is árusítanak. Az újvidéki könyvesbolt évi forgalma egymillió új dinár. Győri Lászlótól tudom, hogy a Vajdaságban a felsoroltakon kívül még 25 könyvesboltban vásárolhat a lakosság magyar nyelvű irodalmat. (Folytatjuk)

sített üzem úgynevezett manipulációs épülete, ki kellett telepíteni a már felállított berendezéseket, gépeket. A Budapesti Műszaki Egyetem szilárdságtani és tartószerkezeti tanszékének szakértői megállapították, hogy a sérült épület legfelső födémének magasságában 10—12 cm-rel távolodott el a főépülettől, a földszint magasságában pedig 1—2 cm-es hézag keletkezett, az épület tehát hossztengelye irányában megbillent. A károsodás alapvető oka a kedvezőtlenül megválasztott szerkezeti rendszer, továbbá a szerkezeti elemek részletmegoldásainak hibás tervezése volt, amiért a Központi Döntőbizottság egyértelműen elmarasztalta a terveket készítő Élelmiszeripari Tervező Vállalatot A KDB egyidejűleg állást foglalt, hogy a tervezők és a kivitelezők a lehető legrövidebb időn belül teremtsék meg az átadás és a biztonságos üzemeltetés minden feltételét

A Baranya megyei Építőipari Vállalat az ünnepek után munkához látott Kiszélesítik a megsüllyedt pilléralapokat, helyreállítják a villamos- és fűtési vezetékeket. A megerősítéssel február 20-ig készülnek el. Ezután következik a szerelés és a munka teljes befejezése, hogy az ország egyik legkorszerűbb kenyérgyára végre valóban kenyeret adjon.

A tervező vállalat drága „tandíjat” fizet a gondotlan munkáért: '

1979. január 7„ szerda

Folytatják a tervezési hiba miatt megsüllyedt Siklósi Kenyérgyár

építését

Drága „tandíj” a tervezőknek

Jack Ritchie:

A

ll a* 1 * r

vörös hajú