Népújság, 1970. január (21. évfolyam, 1-26. szám)

1970-01-06 / 4. szám

Tersánszky váltótársa voltam — Erdély szülötte volt. Ö Nagybányán, én Szatmárné­metiben jártam középisko­lába. Elsős koromban talál­koztunk. Osztályunk meghí­vást kapott a nagybányai gimnáziumtól. Ahogy meg­érkeztünk. -lő utunk ide vezetett. Több mint hat év­tizede ennek, ám az emlék ma is frissen él. A másodikosok készültek tornaórára az udvaron. Há­rom mászórúd körül csopor­tosultak a vendéglátók. Fel­ébredt bennük a produká­lás ördöge, de tanári enge­dély nélkül nem merték megkezdeni a képességbe­mutatót. Egv jókötésű, sző­ke. zöldcsíkos trikós fiú azonban megszegte a regulát. Elénk állt. — Kinek megy JöMxm? Osztálybajnok voltam, el­fogadtam -a kihívást. Ugrás a rúdnak. Bármennyire is hajtottam magam, az a zold- ti-ikós gyerek csak megelő­zött egy derékhosszak Sava­nyú hangulatban iémfereg- 'tem a veszteti; parti »tán. Észrevette, odajött. — A-zért betevőid \*ag.v... Társai mondták későbiy. ő a tornasztár, ö a Tersanszk y„ És történeteket meséltek ró­la. mondták, hogy ártószte a Bánya-tavat. Erről magam is meggyőződtem déüotán. Alig értünk; a tengeriszemöe/. már vetette is te rrahájöt, s megisméteM® az atoofót', át­úszta a tengerszemet. Ütem mertük köBetrfiwii *; Közét é»®aed irwKik* te lálkozttmk a0 ofctsz fronton, Hermuda Kosiontevteaa kör­nyékén, az rfsö vonalban ahol hwított, érteimefcieaüi hulloíit oá entfoen, Egy saét- lőtt templom Jtríptójábai). volt a ísdrzaópi«ramsnote!r TíanaponSaént tSrteoü a «öl­tés; a ídimit egységek n9hr • nőse mentek, s jöttek m, u.pafct Együk affimteonnal fe­nén*) area hadnagy jelent- kesaafct. üSéztafc egyműslu ktf- latMa magunkban aa isme­retség fizálafüt- TSersúnszfcj rnegetázotü — A «ag^tónííaí aesaenr-' tasK.i.-toáöw SBBöseeiose» «KJ?. ko^es*. Efjgéwíségrébe« mz- satt ass orGfcsüíd hmmart as., hmm táfattíst a pánitokon, hogg olgat, játéknak ttntotla az éée&et, mail faagtkva ten­ne [Mutolgun* fKMic. Erről idéznék egy nem mindennapi »KtorSC. Kánok,- király látoga­tását jetedök. Az egyik kür- tösömsíek eleomM® a feawg- szere. Tfiesztoj ioctóitem újat wettn*. Ä íógaBiwreklin tál ütköztem Wersánszfeyval. Mondom* JwSéct «Megyek. A zonmaS ajánlkozik? — Szerzek én neked1 kür­töt. Tudtam róla, hogy szen­vedélyesen szereti a zenét, ezért fogadtam szívesen, se­gítségét. Meg is vette a kür­töt. Másnap jött a királyi szemle. a katonazenekar fújta a generálmarsot. a ki­rály elvonult az egységek előtt. Minden rendben is lett volna, ha az egyik kürt nem recsegett volna falsul Arra nézek, hát az én embe­rem kínlódik, vörösödik. A tisztek sápadó/.tak, emberem meg fújta, recsegtette szer­számát, Néhány perc múl­tán kiragadták a sorból, kürtjével együtt Másnap találkoztam Ter- sánszkyval Harsogva neve­tett; efiNilwwv — A kürt helyett B-t vet­tem . .. Egy kis fintor nem árt a világnak, hadd kopja­nak a pózok. Mennyi emlék a frontról, tréfás jelenetei szórakoztat­ták a katonákat... Emlék­szem egy angol gránátra, amelyet ő tett ártalmatlan­ná. Váltás után ránk hagyta „örökbe ’, ina is őrzöm er­ről a fotót... Meséik az élet­kedvről, a csak azért is vi­dámságról, srapnellek között, mohó halál szorításától ful­dokolva ... a búfeledtető Vallona-völgyi borok aromá­ja..,. 2, Évtizedek repültek. Már kiforrott író lett. Néha ta­lálkoztunk a pesti utcán, az Abbáziában. Egy köszönés, pár sablonmondat erejéig tértek vissza a közös emlé­kek. Egy találkozásunk azért különösen emlékezetes ma­rad. 1947-ben történt Buda­pesten. Egy pohár borra tér­tem be a Márvány Meny­asszonyba. Atokor egy Kal­már nevű rádióénekes szóra- koa tátié a közönséget. Egy­szer belép az ajtón Ter- sánsziky. Először nem vett észre, hanem a zenekar kö­zelébe telepedett. Az énekes üdvözölte: — Mit énekelnél, Józsi bátyáim? — Gse& magyar wótőti Ss kezdte, tisztáin csengő hangján a Cserebogár, sárga cserebogárral. Éneikéit, éne­kelt, kicsordultok st köny- nfiej, végigzökogta a számot. Utálna fedezett fék Csodái - team. mennyire átélte szá­maié. Éegswnteéfc: «•— ite-Mí a dvMj hut*term; PStfsaer t&k f^tcságiuu siaa­ßs köűt^weiCtelr laenntHniaeé ae emiélíaííwi 3. Utána sűrűbben találkoz­tunk, többször felkerestem a lakásán, volt miről emlé­kezni, a fiatal évek hangu­latát idézni, a Kakukk Mar­ci személyes élményanyagá­ról beszélt. Pohár bor mel­lett fakadtak a sztorik ... Nem tudom feledni az utolsó találkozást, a halála előttit. Máskor örökvidám tekintete fáradtan csillogott. Újra meg újra a visszahoz- hatatlanul eltűnt ifjúságot idézte. — Emlékszel még a Val­lon-völgyi borok ízére...? Hát a trieszti kiruccanások­ra ... ? Aztán mdgaról beszélt, müveiről, az alkotásról. Egy gondolatsora különösen meg­kapott. — Néha az ember éjjel felriad és megrohanják a gondolatok, megíratlan szto­rik, ötletek. Olyanok, amiket még sosem öntöttek formába. Ilyenkor úgy érzem, hogy ha gépbe diktálnám, ezerszínű „mesék" fakadnának. Aztán reggelre elfonnyadnak, a va­lóság, a mindennapi gondok ridegsége fagyasztja holttá őket. Majd gondrjait említette, aztán nagybányai emlékeket idéztünk, a híres festőiskola mestereiről beszeli — ilyen­kor fiatalos melegség vil­lant fel tekintetében — az­tán a jelenben csapongóit.. Találkozót beszéltünk meg. de a vak halál előbb szólította ... Azóta sokszor jut eszembe az anyagi bő­séggel hivalkodni nem tu­dó lakás, s ott, az évtizedes bútorok között ő, aki kevés forintja ellenére is nagyúr volt, szellemi nábob ... Elmondta: Dombrádi Alajos nyugdíjas iskolaigazgató ' Jegyezte; Pécsi István Értékes vállalkozás: Világirodalmi Lexikon Világviszonylatban is pár­ját ritkító kiadói vállalko­zás az év első negyedében az Akadémiai Kiadó gondozásá­ban megjelenik a hatkötetes Világirodalmi Lexikon első kötete. A lexikon főszerkesz­tője Király István egyetemi tanár, szerkesztője Szerdahe­lyi István. A szerkesztő el­mondta az MTI munkatár­sának: — Hasonló méretű világ­irodalmi lexikon még sehol sem készült; a mi összenili­tásunk ugyanis — 30 ezer címszavával — még a tízkö­tetes szovjet lexikon terje­delmet is felülmúlja. Az ol­vasó számára áttekintést, összefoglalást nyújt az egész külföldi irodalomról. Nem­csak az egyes alkotókra vo­natkozó adatok találhatók majd meg benne gazdag bib­liográfiai anyaggal, amely a szerzők munkáinak magyar fordítására és a róluk szóló müvekre is kiterjed, hanem irodalomtörténeti összefogla­lás is minden nemzet iro­dalmáról, az irodalmi irány­zatokról és korszakokról. Bö helyet kapnak irodalomtudo­mányi cikkek, verstani, síi-. lisztikai stb. ismertetések, amelyek a legkülönbözőbb műfaji, esztétikai kérdések­ben nyújtanak eligazítást. Is­mertetjük az egzotikus népek irodalmának versformáit, műfajait is, amennyiben ezekre vonatkozóan monog­ráfiák állnak rendelkezésre, vagy más módon megközelít­hetők. — A vállalkozás méretei­ből következik, hogy a mun­katársak széles körével kel­lett dolgoznunk. A lexikon cikkeit mintegy 250 bel- és külföldi szakember írja. Az anyag tekintélyes része kül­földön készül, így például a jugoszláv irodalomra vonat­kozó rész teljes egészében. — A most megjelenő első kötet az a—c-ig terjedő cím­szavakat foglalja magpban mintegy 1300 oldal terjede­lemben, 30 képoldallal. (MTI) áldatlan állapotok az egri nyogdiiasok klubjában Az egri nyugdíjasok klubja több mint tízéves. Megalaku­lásuk idején egy termet kap­tak — sötét lyukat — a régi szakszervezeti székház föld­szintjén. Befért iile néhány kopott asztal, pár ócska szék, ám már a kezdet kezdetén, c primitív környezetben sem lehetett nyugodtságuk. Es szervezeti életük mai napig megoldatlan. Már-már úgy tetszett, ren­deződik sorsuk, mikor beköl­tözhettek a szakszervezeti központi könyvtár volt helyi­ségeibe. Ám innét is távozni­uk kellett, egyik napról a másikra kirakták őket. A könyvtár ugyanis új helyen veszélybe került, az öreg székház emeleti padlózata nem bírta el a több ezer kötet sú­lyát, leszakadással fenyege­tett. A könyvek visszakerül­tek régi helyükre, az. öregek­nek pedig távozniuk kellett. A szakszervezeti kultúrott­hon nagyterme előtti „beug­rót” deszkázták be gyors munkával, s most itt az öre­gek klubja. Szavakkal sem érzékeltethető az itteni sivár­ság. Illetékesek több lehetőséget felajánlottak a klub szániára: az új szakszervezeti székház klubjában, a tanácsi építők székhazának hatodik emele­tén; s most ajánlataik pajzsa mögött mentegető magyal a- zatokkal védekeznek. Mert a* ajánlatok az öregek számára nem elfogadhatók. Az egri nyugdijr ’k kluoja 170 tagot számlál. l>e nem­csak 170 öregről van itt */ •, Eger összes nyugdíjasáról is, akiknek száma több ezerre tehető, s szervezeti életilk ugyancsak megoldatlan kö­rülmények között vegetál. Ma már a falvakban is kel­lően gondoskodnak a nyugdí­jasokról. s Eger. a város, a megyeszékhely e gondosko­dással még mindig adós. A falusi nyugdíjasok klubjában <pl. Kereesenden) kényelmes, puha fotelek várják az örege­ket. Az egriek nem foteleket kérnek. Helyet, ahol kultúrált körülmények között, zavarta­lanul tölthetik idejüket. A Heves megyei Népi El­lenőrzési Bizottság most foly­tat vizsgálatot az öregek helyzetének felmérésére. Az egri nyugdíjasok klubjának áldatlan állapotára a népi el­lenőrök figyelmét is felhív­juk. ''kik segíthetnének. — gon­doljanak az időre. Mindnyá­jan megöregszünk egyszer, mindnyájan leszünk nyugdí­jasok, s nem lehet közömbös, hogyan telik majd harmadik életkorunk. (pataky) Újabb természeti értékek védelmét javasolják Miskolc környékén Miskolc festői szépségű környékén, a tapolcai völgy­ben és a Bükk erdőrengete­geiben számos természeti rit­kaság található, amelyek kö­zül eddig mindössze négyet helyeztek vedelem alá. Az Észak-magyarországi Intéző Bizottság tennészetvédelmi szekciója az elmúlt évben újabb tizennyolc természeti ritkaságot kutatott fel és kér­te azok védelmét. Közöttük vann a bükki Kékmezőn díszlő, Mátyás király fájának nevezett, háromszázkilenc­venöt centiméter törzskerüle- tü őstölgy, a miskoic-tapolcai tóban meghonosodott és csak Jáva szigetén ismert vízinö­vény, az üdülőhely határában található „Boldogasszony pa­pucsa” nevet viselő ritka orchidea fajta, a kétszáznegy­ven méter mélységű istván- lápai víznyelő és a Csanyik völgyében az ország legöre­gebb vörösfenyő csoportja. A természeti értékek védelmé­re az intéző bizottság javas­latot terjesztett a miskolci tanács végrehajtó bizottságá­hoz, valamint az Országos Természietvédelnü Tanácshoz. (MTI) WS7/ssssss/sjssfS'SSSf/msst,ss/s//srff//0fsrr//s*/srsr/m,v>rrfsrf///rf/ssssfSSf/f//ts/sss/sss/fSsssss//ssssss/ssrrsss/s/sfs/s/sss/s/sss/s/ssssss/ss/ssf/sssss/sjfs***s//ssssssfss/////.'/ss/*//s////f///s////s//s///sr*s*f A ifévfl Botok* íöjpi'en£e» «iám, nwnthogy jaisb megol­dás neki sem jutott eszébe, széthúzta a szatyor száját, kicsúsztatta belőle a kocka­követ. Megfogta, felemelte, bánatosan szemlélte egy ideig, nagyon kedvére való kocka­kő lehetett, aztán nagyot só­hajtott és nyögve átdobta a korláton. — Places? — mondta oda- leni; a D*r», mintha megkö­szönné. — Egyen meg a fene! — válaszolta Honda, majd hóna alá szorítva a sportszatyrot, megkerülte az autót, a lány kinyitotta neki az ajtót, be­szállt. — Tudja — jegyezte meg a lány boldogan, miközben fel­csavarta az ablakot és indí­tott —, maga különösen azért tetszik nekem nagyon, mert minden szempontból a leg­alkalmasabb. Igazán nem valami megnyerő a külseje, a modoráról nem is szólva . .. Jaj, nehogy megint megsér­tődjön, mindent megmagya­rázok ... És meglátja olyan élményben lesz része ... A motor íelbúgott, neki­lendült az enyhe emelkedő­nek, Buda felé. Pár másod­perc és a kanyaron túljutva a cserebogár alakú jármű el­tűnt a legmagasabb oszlopon levő higanygőzlámpák sárgás fényköréből is. Ekkor, vagy ötven-hatvan méternyire a helytől, ahol a kocsi parkolt, ahol Honda és a lány beszélgetése lezajlott, egy szemüveges, magas, bőr­kabátos fiatalember lépett elő a hatalmas kábeltartó pillér árnyékából. Bal kezé­ben egy’ készüléket tartott, nem nagyobbat egy könyvnél, radio adó-vevő és törpe mag­szülék ordáiéból teleszkópos antennaszerű fémrúd állt ki, úgynevezett puskamikrofon. Aljáról füldugókban végződő zsinór lógott le. A bőrkabátos sietve össze­nyomta a fémrudat, felgön­gyölte a zsinórt, aztán a ma­sinát belesűllyesztette az ak­tatáskájába. Becsatolta a zá­rat, és halkan fütyörészve, de szapora, léptekkel ő is útnak indult. Szintén a budai oldalra, ff. fejezet A mester és a tanítvány A csaknem terem nagyságú szoba gazdagon, de vitatható ízléssel volt berendezve. A brokátfüggönyös ablak mel­lett hatalmas, modern vo­nalú íróasztal állott. A mö­götte levő falat rokokó fara­gásokkal díszített ódon könyvszekrény fedte el tel­jesen. Az átellenes sarokban heverő, kis dohányzóasztal, rajta csibukgyűjtemény, kö­rülötte modern ülőgarnitúra, »mögött százesztendős, üveg­ajtós ingaóra, opart mintás óriás szőnyeg a parkettán .. . Kicsit túl sűrűn találkozott itt a múlt és a jelen. A szo­ba olyan benyomást keltett, mintha egv legénylakást iro­dának alakítottak volna át. vagy fordítva, de még a mun­kának csak a felénél tartaná­nak. ... maga különösen azért tetszik nekem, mert minden szempontból a legalkalma­sabb ... A kedveskedő női hang fo­kozatosan halkult cl, amint az autó felpörgő motorjának zaja túlharsogta, aztán már szőtt, az is egyre távolodóan, végül semmi... Az átlátszó műanyag fedél alatt a rádió adó-vevővel egybeépítet apró magnetofon szalagja pár pillanatig né­mán forgott tovább, aztán egy mutatóujj lenyomta a megállító-billentyűt. A készülék felett két arc tekintett egymásra. Az egyik azé a fiatal férfié volt, aki az Erzsébet-hídon vagy fél­órája a hangfelvételt készí­tette, a másik arc egy házi köntöst viselő kövér öregúr­hoz tartozott és porcelánkék szemei határozottan elégedet­lenséget tükröztek. — Hallatlan! Ezért ébresz­tett fel engem hajnali kettő­kor?! — kérdezte alig érez­hető idegenes akcentussal. — Ez követel azonnali tervmó­dosítást?! Hisz ez a szöveg félreérthetetlen. Az a nő fo­gott magának egy férfit éj­szakára. Punktum. Mi igé­nyel itt sürgős beavatkozást? Ne vegye rossz néven, ked­ves Bálint, de mintha ezút­tal, hogyan is mondják ma­gyarul? Igen, mintha maga most kissé túllőtt volna a bakon! A Bálintnak nevezett, har­minc év körüli, koromfeke­te. göndör ha.iú. duzzadt aj­kú. oldalszakállas fiatalem­ber ideges mozdulattal le­kapta fémkeretes szemüve­gét. rálehelt, egy szarvasbőr- darabkával dörzsölni kezdte a makulátlan tisztaságú len­cséket. Ez amolyan önuralmi segédművelet volt, nehogy rögtön válaszolnia kelljen, nehogy kimondja a vélemé­nyét házigazdája szellemi képességeiről. Azt ugyanis, hogy egy ilyen szenilis vén hülye hogyan lehet egy hír­szerző rezidentúra vezetője?! _ !APW.-aeosaES^aPjJ»ltnt*kÖ-;' vetségl kereskedelmi taná­csos, nyilván elvegetál még valahogy, a tényleges munkát elvégzik a szakemberek, a fogadásokon, a kiállítások megnyitásakor, az előre el­készített beszédek felolvasá­sakor, az évenként egyszeri sajtófogadásokon talán nem tűnik fel annyira, hogy agya- lágyult, de itt, ahol gondol­kozni. következtetni kell... — Kedves Palmer úr ... — szólalt meg végül, mikor már szinte kínossá vált a csend —, mint mindig, önnek bizo­nyára most is igaza van. Mégis, engedje meg. hogy el­mondjam. bennem milyen gondolat ötlött fel ezzel a hídjelenettel kapcsolatban. Inkább csak azért, hogy meg­tudjam, hol van logikai hiba a következtetéseimben. Ta­nulni szeretnék. Kérem, ne haragudjon .. . Palmer úr hátradőlt a ka­rosszékében, szemmel látha­tóan jólestek neki a hízelgő szavak. — Rendben van — jelen­tette ki —, de legközelebb nem feltétlenül szükséges, hogy hasonló időpontban kér­jen oktatást. Nem haragszom, mert szívesen foglalkozom fiatal munkatársaimmal. Em­lékszem, egyszer, még a má­sodik világháború előtt tör­tént. az én javaslatomra az egyik ifjú beosztottam egy mopszli. egy közönséges mopszli nyakörvében csem­pészte ki Párizsból a Deuxie- me Brno legjobb tisztjeinek az orra elöl azt a tervraj­zot . . . No, de nem untatom ezekkel a régi históriákkal, halljuk az elméletét. A másik megkönn.vebülten sóhajtott fel. — Egy hete — mondta —, amióta Ambrózy professzor elutazott Szófiába, arra a bi­zonyos szimpózionra, az ön utasítására kizárólag Kovács Andrea megfigyelésével fog- '•’'kozom. A s'-'.'-n-, forgó hölgy azóta é, xn.- na„’y részét azzal töltötte, hogy fő­nöke kocsijával a budai he­gyek legelhanyagoltabb tájait kereste ■ féL - iWe Berrta parton, a hidak környékért kószált. — Ilyenek ezek a mai nők — jegyezte meg felcsillanó szemmel a házigazda —, nem bírnak a vérükkel. Bár hasonló esetek azért koráb­ban is előfordultak. Valami­kor a húszas évek elején Do- bojban. egy bosnyák hegyi városkában töltöttem átuta­zóban egy éjszakát... A látogató türelmesen vé­gighallgatta. hogy mi min­den történt azon a fantaszti­kus dobojt éjszakán, aztán átvette a szót: — Persze, előfordulnak ilyesmik. De meg kell jegyez­nem, hogy ez a Kocsis And­rea feltűnően csinos riő, szé­les baráti körrel rendelkezik, azonkívül a főiskolán, ahol korábban tanított, rengeteg fiatalemberrel ismerkedett meg, tanárokkal. diákok­kal ... Ezért nem látszik egé­szen valószínűnek, hogy mindennek ellenére, ha már partnerre vágyik, feltétlenül valami mocskos éjszakai csa­vargót akar az erdőből, vagy a hidak alól felszedni magá­nak. Továbbá... — Álljon meg a menet! — szakította félbe Palmer. — Kérem, vésse jól az eszébe, hogy az élet nem olyan egy­szerű, amilyennek látszik. Igen. az élet bonyolult. És a női lélek — külön rejtély! Az a hölgy biztosan unta már a sok elpuhult doktort, tojásfejű tudóst. valami vad, belevaló fickóval szere­tett volna összekerülni, aki­nél nem a fiiozofafgatas a lényeg. A fiatalember gyorsan le­hajtotta a fejét, nehogy a tekintetében felvillanó gú­nyos szikra leleplezze, s csak kis idő múltán emelte fel új­ra. . Mp#,

Next

/
Thumbnails
Contents