Népújság, 1970. január (21. évfolyam, 1-26. szám)

1970-01-04 / 3. szám

\ — ....................................vTHTniinninn B z a neve annak a modem, saép- segesen szép és szilveszterkor át­adott új szállodának, amely a pesti Duna parton lesz hívatva nemzet­közi színvonalon öregbíteni a ma­gyar vendéglátás hírnevét. Ez a nem mirelit-kacsalábon forgó szálloda- kastély minden bizonnyal enyhít az ország idegenforgalmát nehezítő fé­rőhelygondokon és az is nyilt titok, hogy dolgozóinak kemény munkájá­val nem kevés kemény valutát óhajt szerezni népgazdaságunk számára. Érthető, hogy jómagam, aki érti és fontosnak tartja az idegenforgalmat, mint egyáltalában nem lebecsülendő nemzetgazdasági ágazatot, meleg szívvel és mély együttérzéssel ünne­peltem legalábbis lélekben, eme új szálloda-, étterem-, bárkombtnát felavatásának nagy napját Jól emlékszem, hogy — hála szál­lodaiparunk, ha még nem is kielé­gítő, de kétségtelenül dinamikus fejlődésének — a Balaton-parti An­nabella Szálló is nagy örömet oko­zott nekem a többi, frissen épült szálloda-étterem társával együtt Boldoggá tett a budapesti körszálló elkészülte és boldoggá tett az or­szág számos más pontján, elsősor­ban azonban Pesten és a Balaton partján épülő új szállodák sora. Arra is emlékszem, hogyan néztek ki a Balaton-parti új szálloda hali­jából és hogyan csodálkoztak rám as egyik új budapesti szálloda drink-bárjában, amikor tökéletes magyarsággal kértem egy konyakot és kissé riadtan fizettem ki az árát. Megmondom kereken: valahogy kalapot forgató cselódlegénynek ér­zem magam az uraság kastélyában, ha belépek magyar hazám szociális­i KOKTÉL Duna Intercontinental ta vendéglátásának valamely új rep­rezentáns üzemegységébe. Az én zse­bemben csak forint van, s nem ke­mény valuta, hozzá kell tennem, hogy olyan formt, amit bizony rend­szeresen számon kell tartanom, minthogy nem kasszafúrásból, sik­kasztásból, avagy más, nehezen el­lenőrizhető tevékenységből kerülnek a forintok konfekcióé ruhám zse­bébe. Tudom én azt nagyon jól, sőt annyira tudom, hogy még kevésnek is tartom, ami van: sok, modem szállóra, étteremre van szükség. Osztály felettire is. Reprezentatívra is. Ahol a nagypénzű külföldiek el­költhetik nagypénzük tetemes ré­szét, mert az üzlet a szocializmus­ban is még üzlet. S miután ezt tu­dom, eszem ágába se jutna, hogy mondjuk a Balaton-parton pont egy ilyen méregdrága szállodát tüntes­sek ki szerény személyemmel és szerényen megkeresett forintjaim­mal..: Ha.:: Ha lenne mis. De eme a remek szállók és remek éttermek méreg­drága árai, s általában a szálloda- ipar, a vendéglátás koncepciójának sajátos törvényei szerint lassan el­tűnnek az országból a másod- és harmadosztályú éttermek: legalábbis ami az árakat illeti. Eme új és pom­pás szállodák-éttermek hatása oly gyümölcsöző a vendéglátóipar egé­szére, hogyha a vendéglátás színvo­nala nem is, de az árak színvonala annál inkább megemelkedik. Kis hazám legváltozatosbb tájain megfordulva volt szerencsém (?) ész­revételezni, hogyan lesz Mari héni lángossütőjéből — legalábbis az árai szerint — osztályon felüli bodega, hogyan változtak nagyképűen első osztályúvá, egyszerű, és olcsó étkek volt árai a piszkos abroszon, s a gyászos körmű pincér ujjai közt tar­tott plajbász varázslata nyomán. Ha valahol valamit avatnak, ami a vendéglátást illeti, én már rög­tön tudom, vagy legalábbis gyanak­szom, hogy az avatás költségeit nem felemelt színvonalon, csak felemelt árakon velem fizettetik meg! Jó, rendben van, én nem számítok. Egyek otthon, üzemi konyhán, vi­gyek magammal a zstoemben mit enni az útra, aludjak kempingben, — mit ugrálok, én itthon vagyak. De azt hiszem, hogy felemelt világszín­vonalunk sem nyeri meg azért a külföldiek tetszését. Legalábbis a külföldiek nem is lebecsülendő há­nyadának tetszését. Tudniillik szer­te a világon a turisztika, az idegen- forgalom forradalma, — kispénzű emberek forradalma. Igaz, hogy egy fontért itt nálunk többet lehet en­ni, venni, mint Angliában, viszont ott keményebben kell megdolgozni érte, s az angol turista, a dolgozó ember, megnézi, hogy mire adja ki a fontjait. Vagy a francia a frank­jait, az amerikai a dollárjait! Mert nem igaz, hogy a milliomosok járják a világot. Azok is. De főleg a kis­emberek, vagy legalábbis a kisebb pénzű emberek. És ők sem ragaszkodnak ahhoz, hogy egy országban csakis első osz­tályú szállodákat és árakat találja­nak, — megelégednének másodosz­tályú árakkal és kiszolgálással. Ha az valóban másod- és nem ötöd- osztályú lenne. örülünk a Duna Intercontinental­nak. Szeretnék örülni mondjuk egy Tisza Intercontinerrtálnak: forintért is, udvarias kiszolgálásért és elfo­gadható árakért is. Hogy minek erről januárban szólni? Mert szóltunk már júliusban is! Már csak a pénz hiányzik Mennyit fejlődik Gyöngyös 1970-ben? Olyan dolog ez, hogy a pénz is csupán azért hiány­zik, mert nincs együtt vala­mi nagy páncélszekrényben vagy a városi tanács vb-etaó- kének fiókjában. Formalitás az egész lénye­gében, hiszen a fejlesztésre előirányzott, mintegy százöt­venmillió forint aligha válto­zik meg á kötelező hivatali út bejárása során. Ahogy a hivatalos írások nyelvezete mondja: Gyöngyös fejlesztési tervét felsőbb szerv főbb tervszámaiban jóváhagyta. Mi van hát ci „főbb tervszámok* mögött? Lássuk! Kezdjük előbb a közérdek­lődésre számat tartó célok­kal. Már befejeződik 1970- ben a város déli részén épü­lő 8/A tömb, ami a korábbi 8-as tömb szerves folytatá­sa. Hiányozná fog ugyan az óvoda és a bölcsőde, vala­mint a tereprendezés. A jár­dák és az utak most kivétel* képeznek. Valahogy a karáb- bi évek kellemetlen tapaszta­latai ebben mór jó irányban éreztetik hatásukat. Sikerült elérni, hogy utat és járdát a lakásokkal egyidőben épí­tünk, ami jó a beköltöző em­bereknek, de jó az építők­nek is, mert az anyagszállító járművek nyugodtan közle­kedhetnek az építkezés terü­letén. És ezzel nemcsak a járműveket kímélik meg, ha­nem lényeges mennyiségű anyagot is megtakarítanak. A bölcsődt és az óvoda megér még egy mondatot. Amit elértünk az utaknál és a járdáiénál, azt nem tud­juk még biztosítani ezeknél a létesítményeknél. Mintha nem számítana a sorrend. Pedig annyiszor elmondtuk, hogy a beköltöző családok már az első napoktól kezdve a környékükön levő bölcső­dét és óvodái szeretnék igénybe venni. Nem pedig egy olyan intézményt, ami talán kilométerekkel mesz- szebb van. Ügv látszik, ebben a kér­désben még néhányszor vi­tatkozni kell. Menjünk tovább. A Mérges utcai lakótelep már ismert. Ennek munkáit még 1969- btn megkezdték. A 126 la- 1970 feladatai között talál- kós elkészítése viszont itt ható. Naqv gond az isk >k. ópités Két, nagyon fontos iskol«­Í pitós is a megvalósítandó átok között szerepéi. Az egyik a Felsőfokú Mezőgaz­dasági Technikum, amely a műhelyekkel és a kollégium­mal együtt minden szüksé­ges létesítményt magába fog­lal. Tagolt épületosoportjának főbb vonalai már ma is lát­hatók a Mátrába vezető út mentén. A város Ifjúsága szempont­jából talán fontosabb a 16 tantermes szaközépiskola. Ez az intézmény az autóbusz­pályaudvar szomszédságában, a kertmozi mögötti területen épüL Illetve élég sok nehéz­séggel küszködik. Főként ce­menthiány hátráltatja a munkát. Már most több hetes késéB alakult ki a belső vál­lalati tervhez viszonyítva. Ha szeptemberben itt nem lehet megkezdeni a tanítást, akkor Gyöngyösön sem a kö­zépiskolásokat, sem az álta­lános iskolásokat nem lehet majd hói elhelyezni. A VI-os iskolába albérletbe befoga­dott gimnázium az új tanév­ben már nem maradhat ott, hiszen a kisebb diákoknak így sincs helyük a saját isko­lájukban. A gond tehát elég nagy. Minden a Heves megyei Ál­lami Építőipari Vállalat ve­zetőin, munkásain múlik. Nem tartozik a mutatós feladatok közé, mégis rang­ban semmivel sem kisebb pél­dául a szennyvíztisztító telep bővítésének megvalósítása. Ilyen közmű nélkül egy vá­ros soha nem lesz valóban város. Majdnem tízmilliót kell erre a célra fordítaná. A fontosabbak közül emel­jük tó például az új gázpa­lack-cseretelepet, amire több okból is szükség van. A mos­tani kicsi, a város egyik vé­gén található, kilométereket kell megtenni az új város­részből Idáig. Ez a telep már csak úgy tud megfelelni cél­jának. ha máshol épül egy modem, nagy befogadóké­pességű, amely a forgalom nagyobb hányadát magára vállalja. Városhoz méltóan Sok kényelmetlenséget okozott az is, hogy néhány év alatt több gyógyszertárát elvesztette a város. Volt, amit lebontottak, volt amit más vállalatnak adtak át A Fő téri gyógyszertár zsúfoltságát a Kossuth Lajos utcában megnyitott szüksóghel yisé - - gél próbálták enyhíteni. Ezek a köruknényok magyarázzak meg, miért olyan jelentős a Nerrtecz József utcában épí­tendő gyógyszertár, ami azzal is sok könnyebbséget ad, hogy a szakrendelő-intézé szomszédságában várja majd a betegeket A szokásos' feladatok között találjuk az út- és járdaépí­tést, a vízhálózat bővítését, a csatornázás folytatását. Csak egy tételt emeljünk még ki a sok közül befeje­zésül. Több mint ötvenezer forintot fordít majd a város különböző képzőművészeti al­kotások, szobrok megvásár­lására. Az elmúlt évben né­hány kompozíció került ki a közterekre, felfrissítve kör­nyezetük arculatát. Ebek a szobrok hangulatot teremtet­tek maguk körül. Ami a vá­rosi ranghoz hozzá is tarto­zik. Azt mondhatjuk tehát, hogy a millióikkal gazdag programot valósít meg a vá­ros vezető testületé, felelős­séggel gazdálkodik azokkal. G. Molnár Ferenc Pályadíjnyertes kép *úvMé™kar s£,t sége minden évben meghirdeti „Az év legjobb képe” pályá­zatot. Az idén 33 szerzőtől 228 kép érkezett be. A zsűri 20 dijat ítélt oda. Képünkön: Kovács Sándor (MTI foto) díj­nyertes riportképe. Tömény A címül adott szót újabban igen gyakran halljuk. A kö­vetkező mondatok példázzál:, milyen jelentésben vállal nyelvi szerepet: „Csak tó- ményt ittak” — „Egész este csak a tömény járta.” — „Sok töményt fogyasztott.” stb. Elég gyakran jelzős szer­kezetekben Is találkozhatunk vele: „Tömény italt vásá­rolt”. A tömény szavunk régóta tagja a magyar szókincsnek. Nem eredeti szó, hanem tö­rök jövevény. Valamikor csak összetételben szerepelt. A töményezer szóösszetétel­ben a tömény jelentése tíz­ezer, sokezer. A töméntelen szóalakban ez az eredeti je­lentése maradt meg, s a számtalan hangsorral vonha­tó rokon értelmű sorba. A török és mongol nyelvben katonai műszóként szereplő tömény-tömény szó a XVIII. sz. vége óta melléknévi ér­tékben, mint vegytani műszó aktivizálódik, és a koncent­rált idegen nyelvi forma ma­gyar megfelelőjeként szere­pel. A leggyakrabban ezek­ben a szószerkezetekben ta­lálkozhatunk vele: tömény oldat, tömény esszencia, tö­mény alkohol, tömény szesz stb. Eleinte nem önállóan, ha­nem a tömény ital jelzős szer­kezetben nevezte meg az úgynevezett rövid italokat, a rumot, a konyakot stb. Nap­jainkban ez a hangsor is töb­bet vállal magára, s mint a liptai, a debreceni, a fekete szavak a nevek szószerkezeti kapcsolata alapján jelentés- átvitellel megnevezi a jelzett szó jelentéstartalmát is. Az ital, a pálinka, a rém, a ko­nyak jelentése hozzátapad a tömény szóhoz. A tapadással, ráértéssel ki­alakult új jelentésű tömény szó lassan kiszorítja a rövid ital jelzős szerkezetben sze­replő rövid szót is a nyelv­használatból. Természetesen a tömény szó továbbra is műszói érték­ben vállal szerepet a tömény sav, a tömény oldat stb. szó- szerkezetekben s a tömény- ség, töménységi fok, tömé­nyen nyelvi képletekben. AZ év végi s az új eszten­dei ünnepi alkalmakon fo­gyasztott tömény italokhoz ezt a nyelvészeti megjegyzést elsősorban azért fűztük, mert egyik olvasónkat a nyelvi for­ma is érdekelte. Szilveszteri cikknek szántuk, s így „idő­szerű” is az ilyen jellegű „nyelvészkedés”. Dr. Bakos József Színészek, bohémek... A régi színészvilág emlékeiből Nagyon régen Miskolcon * 111. Richard került színre. Amikor Richard kétségbe­esve felkiáltott: — ,,Egy or­szágot egy lóért!" — valaki leszólt a karzatról: — Szamár is jó lesz magá­nak! A színész szemrebbenés nélkül válaszolt a kedélyes- kedőnek: — Igaza van, jöjjön le! ★ Harmafh Imre színpadi szerző benyújtotta darabját az egyik színház igazgatójá­hoz, akiről köztudomású volt, hogy nem az ő véleménye a döntő, hanem amit a felesé­ge mond. A darabot a színház nem fogadta el előadásra, mire Harmath a következő távira­tot intézte az igazgatóhoz: — A fúria ítéletét megfel­lebbezem! ★ A régi idők népszerű ka­barékomikusa. Szenes Ernő, akit a kövér Szenes néven ismertek, állandó pénzzavar­ral küzdött. A Lánchídon ment át egy barátjával. — Látod — szólt Szenes, — ha ez á királyi vár az enyém lenne, azonnal rendbe tudnék jönni anyagilag. — Mit érnél vele, ha a ki­rályi vár a tiéd lenne? Szenes csodálkozva vála­szolta: — Mit?! Hát egy húszast csak kapnék érte? ★ Az első világháború alatt Föld Aurél igazgató rendel­kezése szerint, az akkori Vá­rosi Színház csak szombat— vasárnap tartott előadást. A színészek természetesen he­tenként csak két napra kap­ták fizetést Amikor egymást követték a katonai behívások, az egyik színész keserűen megjegyez­te: „Most már csupán az kéne, hogy Föld Aurélt is behívják katonának, s akkor csak szombat—vasárnap lenne há­ború!” ★ — Wem elég magas nekem ez a szálloda! ★ Honthy Hanna mesélte az alábbi történetet. A fiatal színészházaspár az Állatkertbe készült kicsi gye­rekükkel. Mielőtt elindultak volna, megnyugtatták a gye­reket: ne féljen az állatoktól, mivel azok senkit nem bán­tanak. Kiértek az Állatkertbe, a gyerek bátran, magabiztosan köszöntötte a ketrecben levő állatokat: — Szejvusz, majom, szej- vusz, kígyó... Amikor a hatalmas elefánt Egy népszerű vidéki tánc­komikus nem kapott albérleti lakást, s kénytelen volt fel­keresni a városka szállodá­ját. A színészt a portás nagy örömmel üdvözölte: — Miben lehetek szolgála­tára, kedves művész úr? — Mibe kerül egy szoba az első emeleten? — kérdezte a színész. — Hat pengő. — A másodikon? — öt pengő. — Es a ha-módikon? — Ott csak 3 pengő. A színész köszönt és elin­dult. A portás utánaszólt: — Hát nem veszi ki a szo­bát? ketrecéhez értek, a gyerek megállt. Riadtan, nagy sze­mekkel nézte az állatot, majd szepegve megszólalt: — Kejitcótolom! Sebestyén Mihály

Next

/
Thumbnails
Contents