Népújság, 1970. január (21. évfolyam, 1-26. szám)
1970-01-04 / 3. szám
Fertőzött járás?... A MEGYÉBEN TÖRTÉNT és nyilvánosságra került erőszakos bűncselekmények tekintélyes hányadának — az elmúlt két-három esztendőben — a gyöngyösi járás volt a színhelye. Hogy csak a legsúlyosabbakat említsük: a gyöngyösi Besze Imrénét az év elején nyereségvágyból elkövetett emberölésért kivégezték. Az ugyancsak gyöngyösi Tuza Lászlót, aki anyósát ölte meg, 13 évi szabadságvesztéssel sújtották. A gyöngyöspatai fiatalkorú K. , J. megölte apját — jelenleg is szabadságvesztés büntetését tölti. A karácsondi kettős gyilkosság elkövetőjét, Eb- neth Simont első fokon halálra ítélték, míg bűntársa, Hollósiné 10 évi szabadság- vesztés börtönbüntetést kapott. Különös kegyetlenséggel és nyereségvágyból elkövetett emberölésért a Legfelsőbb Bíróság halálra ítélte Nagy Józsefet, egy gyöngyösi idős asszony gyilkosát — kegyelmi kérvényéről nemsokára dönt az Elnöki Tanács. Bűntársának, Godó Margitnak 13 évi szabadságvesztést szabott ki jogerősen a Leg- ' felsőbb Bíróság Az abasári ; feleséggyilkost, Korbély Já- í -nőst 10 évi szabadságvesztés- í re ítélték. Tragikus véget ért — ugyancsak Abasáron — az évtizedes ellenségeskedés: Előházi Imre megölte a rátámadó haragosát. (Az Egri Megyei Bíróság jogos védelem címén felmentette az idős embert). Tóth István gyöngyösi fiatalembert halált okozó súlyos testi sértésért állították bíróság elé. Az „enyhébb” eseteket vizsgálva — 1900. január 1- től szeptember 1-ig — a statisztika megállapította, hogy az elmúlt esztendő hasonló időszakához képest, az idén szaporodtak az erőszakos bűncselekmények a járásban. A hivatalos személy elleni erőszak 1-ről 5-re, a — köny- nyű és súlyos — testi sértés 30-ról 40-re, az erőszakos nemi közösülés 0-ról 3-ra, a személyi tulajdon sérelmére elkövetett rablás 1-ről 3-ra, az emberölés kísérlete 0-ról 2-re, az összes betöréses lopások száma pedig 10-ről lére emelkedett. ★ BAR AZ UTÖBBI IDŐBEN — szeptember 1. óta — említésre méltó, súlyosabb bűncselekményről nem érkezett jelentés, a néhány hónappal ezelőtti, és a két-három év alatt bekövetkezett bűncselekmények elgondolkodtatóak. Különösen azért, mert a legsúlyosabb bűntettekben látszanak a körülmények — tetőzni ... Körülmények? Ebneth Simon jól keresett. Az egyik tanú vallomása szerint: „annyit, amennyit nem szégyelt”. Mégis — adósságokba keveredett: bűncselekményét nyereségvágyból követte el! Tuza László négyes találatot is elért a lottón. Munkatársai szorgalmas, becsületes emberként ismerték. A gyilkosságban az elrontott családi élet mellett meglelhetek az anyagi motívumok is! Nagy József és Godó Margit tipikus példáját mutatták a munkakerülő, a bűnöző életmódnak: tettüket nyereség- vágyból követték el. Az abasári Előházi Imre is elkerülhette volna a bírósági tárgyalást, haragosa is életben maradhatott volna, hogy ha a két évtizedes ellenségeskedésre jobban felfigyelnek, s valamilyen úton-módon elejét veszik a tragédiának. A gyöngyöspatai — akkor még 17 éves gyereket — a hosszú évek alatt felhalmozódott keserűség tette apagyilkossá. Besze Imrénét bűnöző életmódja sodorta végül is a kegyetlen gyilkosságba. Mindezek tragikus körülményele között befejezett tények, csupán — körülírva. Ugyanis — az „enyhébb” ügyek tárgyalásakor is — lépten-nyomon (és elég gyakran) elhangzik: kocsma, egy liter bor, két liter bor, sörök, pálinkák, ezzel ittunk, azzal ittunk, itt és ott ittunk... A tekintélyes százalék tehát a túlzott ivásnak is „köszönhető”! Ebneth ivott, Tóth ivott, Előházi haragosa részegen támadt az idős emberre — sok, nagyon sok olyan esetet sorolhatnánk, amelyek az ital miatt, vagy az italért következtek be ★ KIK AZOK. AKIK ELKÖVETIK ezeket a cselekményeket? A legsúlyosabb bűntettek elkövetői között nem találunk érettségizett, vagy ennél magasabb műveltségű embereket. Legnagyobbrészt az úgynevezett „lumpen” elemek soraiból kerülnek ki. Az egyre iparosodó város, járás holnapra utaló tényei- nek múltat idéző háttere sem kerülheti el a vizsgálatot A szélrózsa minden irányából érkező dolgozók között sajnos találhatók nem kívánatos elemek is. Az elkövetők szép számban a családjuktól távol élőkből, s kisebb számban a büntetett előéletűekből kerülnek ki. S tegyük még hozzá, hogy figyelemre méltó a bűn szélére sodródott, vagy már a bűnözés útját járó fiatalkorúak, illetve a fiatalkorú felnőttek száma is! A következtetés természetesen még nem — és nem is lehet! — egyben végső konzekvencia; társadalmunk egyáltalán nem rendezkedett be arra, hogy akár a legkisebb rosszra is keresztet vessen. Alaposan vizsgálják és körültekintően igyekeznek megelőzni az okokat, az eseteket, s ha kell, a legszigorúbban büntetik is az elkövetőket. Valahogy azonban úgy érezzük, hogy a büntetéseknek — a tanulságos büntetéseknek —, még nem minden területen sikerült érvényt szerezni. Különösen a fiatalkorúakkal kapcsolatban. S itt nem elsősorban a fiatalkorúak büntetésére gondolunk — bár tetteikért ők- is felelősek. A gyöngyöspatai példa: vajon a 17 éves K. J. elkerülhette volna az apagyilkosságot, ha annak idején a családját üldöző, a részegen garázdálkodó apát alkalmanként az ifjúság elleni bűntett néhány kategóriáját kimerítő, visszataszító cselekményeiért emlékezetesen és hatásosan felelősségre vonják? Bizonyára nem. A megelőzés nemcsak a rendőrség feladata! Vajon a rohamosan fejlődő ipari létesítmények pártszervezete, KISZ-szervazete, a szakszervezet és a gazdasági vezetés biztosít-e mindenkor és mindenhol olyan körülményeket, amelyek megakadályozzák, hogy az ott dolgozók ne fojtsák borba a szabad időt.. .7 A dolgozók érdekvédelmét — többek között nemcsak a munkaruha, a védőételek, a kényelmes munkásszállás szolgál ia! a közbiztonság elhivatott őrei .önmagukban nem sokat tehetnek. A maguk vonalán a cselekmények, a fertőzött gócok felderítésével, a veszélyes napok, helyek, kritikus időpontok számon tartásával, a gyöngyösi járásban egyébként igen jól működő önkéntes rendőri hálózat segítségével, a szolgálatok körültekintő megszervezésével sokat tesznek. De a sokat hangoztatott társadalmi összefogás nélkül ebedül — még a gyöngyösi járásban sem — csinálnak nyarat!.It Kata« Gábor „Lesrófoltak” tizenkilenc napot Nem sok olyan stabil, kiegyensúlyozott, szavát tartó „cég” dolgozik Visontám, mint a Mátravidéki Szénbányák Visontai Gépszerelő Üzeme. A lelkes, szakmáját értő és szerető kollektíva évek óta maradéktalanul teljesíti gazdasági kötelezettségeit, az évről évre növekvő feladatoknak határidőre és kifogástalan minőségben tesz eleget. Kezük nyomán óriás gépek kelnek életre. És micsoda gépek? Egy-egy kotróval tízezer kubikos sem versenyezhetne... Nemes hagyományaihoz híven, az üzem tiszta lappal vett búcsút az elmúlt esztendőtől is. A bravúros munka eredménye: éves feladatát — megyénkben elsőként — már december 12- re elvégezte ... — 1968-ban — újságolta nem kis büszkeséggel Izsvák Antal, az üzem vezetője — 44 millió forintos tervünk volt, és gyakorlatilag ugyanazokkal a gépekkel, ugyanaz a kollektíva az elmúlt évben már nem kevesebb, mint 64 millió forint értékű munkát végzett. És tizenkilenc napot még így is sikerült „lesrófolni” az esztendőből. — Hogyan csinálták? Mi a receptjük? • — Sportnyelven szólva, azt is mondhatnám, hogy jól alapoztunk. Az elmúlt éves feladataink teljesítéséhez már 1968-ban biztosítottuk a technikai, a műszaki, a szakmai feltételeket. Az év elején csoportokra, brigádokra bontottuk le a terveket, és munka közben állandóan figyeltük: hol van lemaradás, hol kell segíteni, min kell .változtatni. így aztán szinte mindennap tudtuk, mennyit dolgoztunk, s mi van még hátra. _ Még az ellenlábasok is e lismerik: a gépszerelési üzemnek „hajtós” kollektívája van. Szocialista brigádjait bál-melyik vállalat szívesen fogadná gyermekeinek ... _ Szocialista kollektíváink valóban felbecsülhetetlen értékű segítséget adnak a mindennapi munkánkhoz. Egész évben töretlenül dolgoztak, mozgatták, pezs- gették üzemünk életét. Bekapcsolódtak a különböző jubileumi munkaversenyekbe, értékes felajánlások teljesítésével toldották meg eredményeinket. Szeretnek és tudnak dolgozni. És szívük is van hozzá. De az igazsághoz az is hozzátartozik: _vállalatunk, üzemünk ve zetői sem szűkmarkúak. Akik megérdemlik, azoktól nem sajnálják a pénzt, az elismerő, a jó szavakat. A jutalmazás, az anyagi, erkölcsi elismerés megannyi formáját kihasználjuk: a legjobb szocialista brigádvezetők 1968-ban is a Harz-hegy- ségben üdültek. Ezenkívül prémium, kitüntetés, sőt, még lakások is szerepelnek a jutalmak listáján. Igen, még lakások is. Igaz. egyszerre nem tudunk mindenkinek adni, de már egyre fogy a számuk a lakás nélküli, a lakásra vágyó dolgozóinknak. — Az év eleji vállalások A képünkön látható refraktométert a nagyüzemi paradicsomlé átvételekor alkalmazzák. A műszer kizárja a szubjektivitást, a 0,2 százalékos pontossággal működő érzékelő feje pontosan és folyamatosan meri a csőben folyó paradicsomlé cukortartalmát. (MTI foto — Bajkor József felvétele) között szerepelt a szociálisul üzem cím elnyerése is. — így van. És már nagyon drukkolunk: vajon sikerül-e? Hogy megkapjuk-e. azt még nem tudjuk. Hiszen a címet nem mi ítéljük oda. De az biztos, hogy valamennyi feltételének elegei tettünk. Én úgy érzem, hogy ez az üzem rászolgált az értékes kitüntetésre. — Az elmúlt év tehát jól sikerült, de egészen biztos, hogy valamennyi dolgozót érdekli, lesz-e nyereség, és ha igen, mennyi? — Nyereség biztos less. Pontos számot még nem tudok mondani, de az máris fix, hogy a tavalyi egyhavi nál nem adjuk alább. — Milyen feladatokat, eredményeket ígér az 1970- es esztendő? — Ami a feladatokat illeti: ismét gazdagodtunk. Ez éves tervünk már nem kevesebb, mint 71 millió forint Nem panaszkodhatunk, bőven van munkánk. A befutott igények több mint kétszeresen haladják meg üzemünk erejét, kapacitását A legnagyobb munkaadónk ezután is a Thorez-bánya lesz. A Thorez megrendeléseit ezután is megkülönböztetett figyelemmel s lelkesedéssel teljesítjük. Természetesen a szerelés mellett a gyártást is továbbfejlesztjük. Különböző szállítóberendezéseket gyártunk, és még érdekességnek sem rossz, hogy szovjet megrendelésre darut is készít üzemünk. — Az 1970-es esztendő nagyobb feladatai? — Üj kotrógépeket, há- > nyórendezőt, , szállítószalagot szerelünk, s „melléküzemágként” több kavicsbányát is gépesítünk, korszerűsítünk. Üzemünk még sohasem állt ilyen nagy feladatok ' előtt. Nagyon szeretnénk és min- sí - dent el is követünk érte, hogy az év végi: számadáson egyetlen ígérettel sem maradjunk majd adósak. Nem félünk a 71 millió forintos tervtől. Ez a kitartó, meg- edzett kollektíva képes teljesíteni, megvalósítani. Üzemünk négy és fél éves fennállása óta még egyetlenegy határidőt se csúsztatott el, és még egyetlenegy különösebb kifogás, reklamáció sem érte munkánkat. Van tehát alapja optimizmusunknak... K. J„ Egy szoba belső. Egy modern lakás, a széles, kétszemélyes heverőn fehér, gyűrt ágynemű, az ágyneműben egy még alvó asszony, s a párnákból, paplanból felbukkanó ébredő férfi. Ébredés, de nem a modem ébredéséül zavartsága, hanem az ablakon besütő nap derűje, kiegyensúlyozottság, egészség. A férfi észreveszi, hogy a felesége ott alszik meStette, Csodálkozik. Az asszony nyolcra, jár munkába, mire ő felébred hétköznap, már nincs mellette. Az órára néz, nem érti. Fél kilenc. — Szivem, te elkésel A nő meg sam mozdul. Almában is várta ezt a figyelmeztetést. — Ma nem megyek be. A férfi, kissé meglepődik. — Miért nem? — Csúsztatok. Elmegyünk együtt, fel vessz u % vásárolunk. A férfi ül az ágyon és maga elé néz. — Velem akarsz jönni a pénztárba? — Igen. Baj? — Szívem, az oivan ízléstelen. Ha egy házaspár együtt jelenik meg a pénztárban... az... az ízléstelen Mindenki arra gondol, hogy nincs egy vasunk sem... röhögnek, hogy ott áll a férfi mögött az ellenőr... Nem. szívem, ezt mi nem engedhetjük meg magunknak Az emberi együttélésnek vannak bizonyos szabályai. A nő meg mindig háttá) » íömnak. .de már maga elé mosolyogva: — Mennyi pénzt vészéi fed? — Mondtam már tegnap, kétezer-ötszáz forintot. Iga- asán nevetséges lenne, ha ezért a piti. feszégért ketten mennénk. — Jő, akkor írj egy meghatalmazást és felveszem én. — Mi ütött beléd? Gyanakszol? Nem hiszed, hogy kétezer-ötszázat kapok? — Most ilyen kedvem van. Szeszély. — Ez felháborító. Mit képzelsz rólam? Vacak háromezer forintért érdemes ekkora cirkuszt csinálni? — Háromezer? — Lehet., hogy felmegy háromezerre. Nem tudom pontosan. — Majd megtudjuk — mondja rá a nő. Most először megmozdul, megfordul és mosolyog Végképp kimászott az álom tengeréből, sőt úgy bukkan fél belőle, mint egy sellő, diadalmasan, ellenállhatatlanul. Később majdnem összevesznek. A férfi csűri-csavarja, de nem tudja lerázni magáról az asszonyt. A reggeli, amely tehetne ünnepi is, hiszen csak.ünnepnapokon szoktak együtt «Qgae&zm, ezúttal komáé — Nem Ss tudtam, hogy teUyen gyanakvó vagy. — Nem vagyok gyanakvó. Akarok egy kellemes délelőttöt. Veled akarok csatangolni és költekezni. Ezt a pénzt váratlanul kaptuk, tervein felül. Ezt most nem kell beosztani.^ — Gyönyörű::; Nem szeretem a váratlan dolgokat. Nem szeretem, ha egyszer csak olyan oldalról ismerem meg a feleségem, amilyenről eddig még nem ismertem. — Éspedig? — Féltékeny vagy. Mert ez az, csak más a megjelenési formája. Majd még megérem, hogy belenyúlkálsz a zsebembe. — Undok vagy. A férfi semmiképpen sem tudja lerázni magáról az asszonyt. A ház előtt tizenegy felé még komonabb a férfi, amint megkerüli a Moszkvicsot, kezében a slusszkulccsal, s az asz- szony pedig ott áll a járdán, s várja, hogy a férfi belülről kinyissa a jobboldali ajtót, s ő beülhessen mellé. A kocsi mosattam, az asszony megjegyzi, hogy a kocsi piszkos. — Az — hagyja rá a férfi. — Talán nem? — De, persze, de még milyen piszkos, Beülnek. — Szívem, nem tudsz feküdöd ni? — Nem. — Mondd meg élőre::; künnyíts a telkeden, valid be. — és a pillantása, a mosolya tele van szelíd gúnnyal. — Nincs mit bevállalnom. — Akkor mért vagy ilyen morcos? — Megalázó helyzetben mindig morcos vagyok. — Na jó — mondja az asszony. Most már ő is elkomor- rodik egy kicsit. A pátemoszter fülkéjében is ketten vannak. Ez már « férfi utolsó lehetősége. — Várj meg a folyosón — mondja. — A folyosón? — A pénztárhelyiség kicsi, — Ketten be se férünk? — Esetleg kiküldőnek. — Miért? I-mZaotafioá .«. munkáit, De érted nneg, ez olyan blama Ezt én nem engedhetem meg magamnak. — És hogy én a folyosón ácsorogjak? — Tönkre akarsz tenni? — Semmi nem jut már eszedbe? Jól kitervelted nogy: mit csinálsz a plusz-pénzzel? — Nincs plusz-pénz. —i Akkor meg? A pénztárba a nő nyit be először. ; i‘ A pénztár nem olyan kicsi, amilyennek a férfi lefestette» és főleg nem olyan zsúfolt. Nem is vár kifizetésre senki, a nagy pillanat egyetlen tanúja — a házaspáron és a pénztároson kívül — egy nagy, kopott főnix-pálma. A pénztáros száraz, vékony ember, az asszonyt, a harmadikat észre sem veszi, a kifizetés úgy történik, mint egyébkor, szabályszerűen, csak a férfi ideges. A nő leül a pálma mellé a fotelba.' A pénztáros számolja a százasokat. Húszig nincs is semmi baj. A férfi a huszadik után kezd köhögni. És köhög folyamatosan húsztól negyvenhatig. Az asszony szája széles mosolyra húzódik, a köhögés lé-, legzetvételnyi szünetben meg-meghall egy-egy számot, a> harmincnyolcat például egészen tisztán, s ezen kívül is: tud* mindent. A pénztáros egy .pillanatra felpillant a fuldokló férfira, aki. gondosan ügyelve a takarásra, hátrafordul egy pillanatra a felesége felé, egy szánalomkérő pillantással, hogy látod mi lett velem, én nem tudom, tán meg is fulladok. Az asszonyon azonban nyoma sincs a szánalomnak. Sőt, feláll, odalép barátságosan, hátba verdesi a fuldoklót és a százasokat a pultról egy mozdulattal beledobja a táskájába. A táska szája bekattan, elnyeli a négyezer-hatszáz forintot,' — Ennyire én sem számítottam — szólal meg a kocsi-:, ban — ... Azt hittem, legfeljebb egy ezrest akarsz eLsinkó^ falni... de kettőt? A férfi nem szól, vezet-. — Hajts be itt — mondja az asszony. — Miért? — Vásárolunk. — Mit? — Veszünk egy ruhaanyagot. — Kinek? — Neked. — Nekem? Ez a legnagyobb csapás, A férfi belekapaszkodik a vo-. lánba, legszívesebben fának vezetné az autót. — De miért épp nekem? — próbálkozik kétségbeesettesC — 'Mert így igazságos — mondja a nő. Aztán még hozzáteszi: — Ez a büntetésed. Benyúl a táskába és kivesz kétszáz forintot — Tessék. Egy kis zsebpénz. — Kösz. Tedd a fülein mellé.;- ^ iebukAS
