Népújság, 1970. január (21. évfolyam, 1-26. szám)

1970-01-04 / 3. szám

Ä csendőr nősül Olass-francia filmvígjáték Az ember el se hinné, hogy ebben a filmben egyél tálán nem történik több annál, mint amit a film címe ígér. Hogy Cruchot őr­mesternek bekötik a fe­jét. Rövidecske és bárgyúcs- ka ez a film, Luis de Tu­nes minden erőlködése ellenére is. £■; mégsem mondanánk, hogy nagyon unatkoztunk. A filmnek, ennek a min­den eszköz­zel szórakoz­tatni akaró konzervanyagnak ugyanis megvan az a tulajdonsága, amit a friss készítményeknél nem mindig tudunk biztosí­tani: remekül kévéink belé­je a fűszert. Amikor már a néző úgy érzi, sok az üres­járat, nem történik a filmen semmi, akkor mindig jön egy meglepő bemondás, vál­tás, vagy fintor, talán egy meghökkenteni akaró ötlet és a néző hagyja magát meg­lepni, a bemondástól tűri magát letaglóztatni, a fin­tortól megvesztegetni, a táj­kép- vagy cselekményváltás­tól izgalomba jönni, — mert szórakozni akar. A film is, a tévé is soroza­tokra neveli, csábítja nézőit. Nem nehéz megjósolni, hogy a csendőr — újabb arája ol­dalán — hány kalandot fog megélni, az emberi kor leg­végső határáig. £s hogy mennyire felszínesen, azt ez a film is igazolja. Itt ugyanis az alapötlet, a mundérban meghúzódó talpnyaló őrmes­ter felfelé törekvése remek szatírát is elindíthatott vol­na, de a szerzők. Jean Gi- vault rendező és Jacques Vil­frtd, a film társírója lemond­tak minden komolyabb lehe­tőségről, a konvenciók ked­véért. Luis de Funes mellett Claude Gensac és Geeviéve Gr ad jó női kettős, míg a többieket, Michel Galabrut, Jean Lefevre-t, Michel Mo- do-t, Guy Grosso-t és Chris­tian Marin-t már jól ismer­jük. Marcel Grigon képei a le­velezőlapok panorámáját igyekszik nyújtani a nézőnek. (farkas) A Szépirodalmi Könyvkiadó újdonságai Ézsan vallomása — Őfelsége szárnysegéde — Az öregkor csöndes szava — A homok emberei — Anyám Az élő magyar irodalom jeles alkotóinak új kincseit tárja az olvasó elé a kiadó a közelmúltban megjelentetett művekkel. Lengyel József új kötetében tíz rövidebb írását találhatjuk, Ézsau mondja... címmel. Az olvasónak mindig újat, meglepőt adó író hű marad most is önmagához: a kötetbe foglalt tíz írás tíz vi­lág. Ridegen nyers, melenge­tőén puha, értetlen és értő. kegyetlen és óvó világ övezi hőseit A címadó elbeszélés valamint az Obsitosok szöké­sekről mesélnek című ragyog legfényesebben a kötetbe fű­zött tíz írás közül. Vas Zoltán hatszáz oldalas könyvének „hőse”: őfelsége szárnysegéde: Horthy Mikló6, miként a cím tudatja. Köny- nyen hajlik a felületes ítélke­ző arra: mi újat lehet még Horthyról elmondani? Vas Zoltán könyve bizonyítja: rengeteget! Az a kor, mely Horthy nevéhez kapcsolódva került be a magyar történe­lembe, nemcsak az akkori va­lóságot, de a múltat is meg­hamisította. A hat fejezetre bomló kötet föliebbenti a fátylat a hamis legendákról, az ál-főúr Horthyról, karrier­je átkozmetikázott állomásai­ról. Születésétől a fehérter­Pá lássál as illetékes A folyamatban lévő intézkedésektől várnak eredményt December 7-i számunk­ban, „Kiskapuk és nagyka­puk az árcédulán” címmel foglalkoztunk a ruházati cikkek árának emelkedésé­vel. Cikkünkre a Belkereske­delmi Minisztérium ruházati főosztályáról válaszoltak. „Mindenekelőtt szeretnénk hangsúlyozni, hogy a jelen­legi ártendencia bírálatát jo­gosnak tartjuk, — válaszol­ták többek között Az ár- mechanizmus feltételezi, hogy az árak lefelé és felfe­lé egyaránt mozognak. Az eddigi tapasztalatok — leg­alábbis az utóbbi időkig — azt mutatják, hogy az árak mozgására általában az emelkedés a jellemző. A fo­lyamatban lévő számos in­tézkedés remélhetőleg meg­hozna a kívánt eredményt, vagyis az árak nemcsak fel­felé, hanem lefelé is változ­ni fognak.” Válaszainkban többek kö­zött tájékoztattak bennünket arról, hogy a gyermekruhák fogyasztói ára a termelői árak változása miatt emel­kedett. Az egyedi árak ezen belül kisebb vagy nagyobb mértékben változtak. A ter­melői árak emelkedését szá­mos indokolt és indokolat­lan tényező eredményezte. A szabad árformába so­rolt gyermekruhák a forga­lomnak mintegy negyven százalékát jelentik. Kitért a tájékoztatás arra is, hogy a kínálat hosszú idő óta és ma sem kielégí­tő a gyermekruhákból, ezért a szabad fogyasztói árformá­ba való átsorolás a kínálat a mennyiségének fejlesztését kívánja szolgálni ror kezdetéig követhetjük nyomon „öfőméltósága” sor­sát. ★ A dal. ha szép, /Örökké szép marad/'s mint borostyán kő/ egyre szebbé érik... — ezekkel a sorokkal vezeti be kötetbe gyűjtött újabb verseit Várnai Zseni. A költőnő Bo­rostyán címmel most megje­lent műve többségében eddig nem publikált költeményeket ölel fel, közöttük szép szám­mal olyanokat, amelyek meg­kapó őszinteséggel vallanak az öregség fájdalmas szépsé­géről, csöndes örömeiről. Nemcsak az emberben, de fá­ban. virágban felhőben, víz­ben is látja, s kibontja a való világot. A mostani világot, a semmi mással föl nem cse­rélhető! S ez, a mindenben jelenidejűség varázsolja fris­sé az idős költőnő szavait, s az az olthatatlan érdeklődés, mellyel a közéleti témákat közelíti meg. A majd nyolc­van verset s egy hosszabb el­beszélő költeményt összefogó kötet legszebb darabjait a Zúzmara ciklusban találhat­juk. ★ önéletírását leszámítva, hat esztendeje nem publikált új regényt a magyar falu irodai- in szószólója, Szabó Pál. Most megjelent regénye, a Szépülő szegénység a homok embereinek világába, a Du­na—Tisza közére repíti az ol­vasót. Egy soha nem volt, s mégis mindenütt megtalál­ható faluba, ahol látszatra csak Bíró Miska és Szokoly Gizi hol mosolygó, hol drá­mává sűrűsödő szerelme szö­vődik, veszik el, s támad föl, ám ahol valójában múlt és jelen csap össze. Az író me­sélőkedve a régi: fordulatos cselekmény során rajzolja meg a változó falu arcát, s azokat az embereket, akik minden esendőségiik, botlá­suk közepette is a homokon új világot teremtettek. A nagy irodalmi fölfedezé­sek. idején sem sűrű pillanat a remekmű születése. S ilyen pillanat tanúi, élvezői azok, végigolvasva leteszik Juhász Ferenc új elbeszélőköltemé­nyét, az Anyám-at. Az Anya: örök alakja a művészetnek. S mert az, már talán mindent elmontdtak róla. 'Mindent ta­lán, de amit Juhász Ferenc tud elmondani, azt biztosan nem. Anya és fia világának új dimenziói tárulnak fel az; olvasó előtt, lenyűgöző köz­vetlenséggel. s mégis, fiúi szemérmességgel. Az öt rész­re oszló hatalmas elbeszélő­költemény a szó szoros értel­mében irodalmi esemény: re­mekmű született, az anyának, s ezzel minden anyának ál­lított lebonthatatlan emléket a költő. (m) Magyar vadász elefá ni kalandja Tanzániában Különleges óvintézkedések • léptek életbe Tanzániában egy őserdei tisztás körül. Ezen a környéken másfél éve egy elefánt felnyársalt egy európai vadászt. A hely­színen elhelyeztek egy em­lékkövet és ment tovább az élet a maga útján. Röviddel ezelőtt azonban a tragédia csaknem megis­métlődött. Az itteni húszezer hektáros vadászterület leg­Vf‘tS*""*'"*"*f**'*'ffSS'SSfSS*SfSS"/*/S/.rSJSSS*SSSSSSSSSS.'iyS*S**SSSSSSSSSSSSfSffSSSfSSSSSSSSSSSSSy,;fSSSSS/SSSSSSSSSSS/SSSS/SSfSSSySSSS/SSSSSSSS/SySSSSSfSSSySSSSfaXtSSSSS/S///SSSSSS.rSSSSfSSfSSSSSSSSSSSSS?fSSSf*S*SSS* — Még mindig nem ér­iem, hogy mire céloz? — Visszatérve az élőbbiek- re, az a meggyőződés alakult ki bennem, hogy bár elszán­ta magát, azért maga ezt az egész öngyilkosságot megle­hetősen kényszeredetten, kel­letlenül, nem igazán jó kedv­vel csinálja. Ha szabad egy hasonlattal élnem, olyan be­nyomást keltett, mint a fog­fájós ember, aki már elha­tározta, hogy kihúzatja a fá­jós fogát. Tisztában van ve­le. hogy előbb-utóbb túl kell ezen esnie. De inkább sze­retne utóbb, mint előbb. Kis haladékokat ad magá­nak. Márpedig ha ez az adott esetben is így van, ha ma­gát a körülményei elszólítják ugyan körünkből, de nem azonnal, akkor masa ponto­san az az ember, akit én ké­réséit, s akitől egy nagy szí­vességet kérnék. — Micsoda?! — visított fel a hídkorlát lovasa. — Még egy szó és bizisten itt üt meg a guta! Ekkora ciniz­must! Ráadásul egy fiatal nő részéről! Hogyan mer maga így beszélni velem?! Hiszen az apja lehetnék! Hát van magában egy cseppnyi szé­gyenérzet? Ide áll mellém, gúnyolódik rajtam, amiért nem elég fürgén és nem da­lolva m^gvek a halálba, mint. Arany Jánosnál a walesi bárdol: és utána még segít­séget mer kérni tőlem!? Ne éljek, ha ez nem a szemte­lenség világcsúcra! Tűnjön jasMiás 4.; vasárnap el, mert mindjárt olyat mon­dok ... A ballonköpenyes lány sápadtan hallgatta végig a durva kirohanást. — Sajnálom — szólt halkan s hangjában ezúttal nyoma sem volt a korábbi magabiz­tosságnak. — Jaj de sajná­lom, hogy így elromlott ez a beszélgetés. Nagy remé­nyeket fűztem hozzá ... Be­látom, az én hibámból rom­lott ei. Én már ilyen szeren­csétlen vagyok. Soha nem találom meg a kellő hangot a diákjaimmal sem. Minden­ki úgy érzi, hogy rideg va­gyok, szívtelen, cinikus. Sen­kihez sem tudok közel ke­rülni ... Most sem tudtam ... Most, amikor pedig az egész életem, a boldogságom füg­gött attól, hogy magahailan- dó-e segíteni nekem, vagy sem ... Bocsásson meg, már itt sem vagyok... Megfordult, odalépett a Volkswagenhez, beült, de nem indított, hanem rábo­rult a kormányra és zokogni kezdett. — Ne sírjon! — mondta a kopasz férfi a karfán. — Azt én nem bírom... Hagyja abba, beszéljük meg a dol­got ... Nézze, én igazán nem hihettem, hogy maga komo­lyan gondolja azt a bizonyos szívességet. Szívességet vala­kitől, aki olyan helyzetben van, mint én?! Lássa be, hogy ezt másnak, mint pi­masz csúfolódásnak igazán nem foghattam fel... A nő csak zokogott tovább Áz öngyilknsjelölt elkínzott arccal bámult a kocsi felé, homlokán kiütött a veríték, egyre nehezebben szedte a lé- légzetet, aztán hirtelen elha­tározással kihúzta fejét a hurokból, • sportszatyrot; óvatosan leeresztette a jár­dára, maga is lekászálódott. Fél lábon az autóhoz ugrált, bedugta a fejét. — Na, igazán ne haragud­jon, nyugodjék meg... Kicsit ideges vagyok mostanában és ingerült... És főleg az ho­zott ki a sodromból, hogy maga rátapintott az igazság­a hátára. — Ki vele, miről lenne szó? Ha tényleg segít­hetek, segítek, megígérem. Sgy-két nap haladékot tud­niillik még adhatok magam­nak. A szőke nő abbahagyta a bőgést, táskájából apró zseb­kendőt vett elő, megtörülte a szemét. Aztán a férfi felé fordult, szép mosoly ragyo­gott fel az arcán, a kezét nyújtotta. — Ismerkedjünk meg. Ko­csis Andrea vagyok. Tanárse­géd az Állatorvosi Főiskolán. Jelenleg asszisztensként Amb- rózy professzor mellett dolgo­zom. Kossuth-díjas biokémi­ra. Tényleg nem valami lel­kes örömmel mondok búcsút a világnak, de itat a körűimé nyék kényszerítő hatása . A lány már csak hüppö- gött. ■*-. Jól van, jól van — nyug­tatgatta a férfi és rápaskolt kus, világhírű tudós, bizto­san hallott már róla. — Engem Honda László nak hívnak — mondta a má sik és megszorította a lány kezét. — Technikus vagyok és egy hete nem dolgozom sehoL Fel vagyok függesztve, fe- gyelmileg. De hát ez csak a legkisebb bajom. Ami viszont a maga professzorát illeti, sajnálom, még nem hallottam róla és azt hiszem, ez köl­csönös. Egy Ambrózyt ugyan ismertem, de csak látásból, balszélsőt játszott a TTE csa­patában. De hát ennek több mint húsz éve... — Lehet, hogy ő volt — jegyezte meg Kocsis Andrea —, sokat sportolt fiatal ko­rában. — Hogy ő volt, vagy nem ő volt, azt most nem tudjuk eldönteni. És nem is fontos, hogy eldöntsük. Azt árulja el, hogy mit kíván tőlem, mi­lyen szívességre gondolt, mert nem tudok itt sokáig álldogálni fél lábon, és fázik is a lábam zokniban. A lány elmosolyodott, most látszott csak, hogy milyen bá­jos teremtés. Dús szőke haj­korona, bár most zilált kis­sé, magas, tiszta homlok, zöl­desszürke szempár, majdnem fitos orr, szép ívű ajak, aka­ratos áll. — Hát ha ez a helyzet — jelentette ki —, akkor talán az lenne a legokosabb, ha fel­venné a cipőjét, zsebre vág­ná a búcsúlevelét és beülne ide mellém, a kocsiba. Aztán elmegyünk valahová, ahol nyugodtan beszélgethetünk. Tulajdonképpen nekem sem volna szabad autóval vára­koznom a hídon. Tiltja a KRESZ. Honda szó nélkül vissza­ugrált a cipőjéhez, belebújt, a levelet leporolta és vissza­tette az irattárcájába. Miután mindezzel végzett, a homlo­kát ráncolva, tanácstalanul bámult a* sportszatyorra. — Vegye ki belőle azt a sziklát — szólt ki Kocsis Andrea a Volkswagenből ki­csit, türelmetlenül. — Dobja nyugodtan a Dunába. 11a egy­általán szüksége lesz hason­ló segédeszközre, bárhol ta­lál, nálunk mindenütt, min­dig bontják az úttestet. /Folytatjuk! főbb gondviselője, dr. Nagy Endre, az arushai állatkert, magyar származású igazga­tója, ellenőrző útja közben három néger kísérőjével megpihent az emlékkőnél. Egyszer csak, mintegy kilo­méternyi távolságból, ele­fántordítás harsant. A „har­ci riadó” egyre dühösebben zengett, majd hirtelen csend lett. A magyar vadász tudta, mit jelent ez. Kísérőit nyomban felküldte a kör­nyező fákra, maga pedig el­indult egy körülbelül 500 méternyire levő tisztásra, hátha az ott lévő magasles­ről megláthatja az elefántot Kísérlete eredménytelen ma­radt, elindult visszafelé. Út­közben, amikor kilépett egy tisztásra, nyílt a bozót és vad trombitálással indult ellene rohamra az elefánt A vadász hatalmas székelés­sel egy bokor mögé ugrott és várta a pillanatot, amikor az állatot leterítheti. Vagy 30 lépésnyire tőle az elefánt megállt. Szinte már dördült a nehéz puska, amikor az állat váratlanul elfordult és vadul csörtetve rohant a másfél évvel ezelőtti tragé­dia színhelyére. Jó ideig tombolt a fán kuporgó, resz­kető emberek alatt, majd amikor látta, hogy nem tud­ja elérni őket, hirtelen meg­perdült és eltűnt a sűrűben. A fenyegető második tra­gédiát tehát sikerült elke­rülni. De Nagy Endre tudta, hogy ez a fiatal tehén, amelynek testén egyébként semmiféle emberkéztől ere­dő sérülés nyomát nem látta, azonos a másfél évvel ezelőt­ti gyilkossal. & bár példát­lan, hogy egy sebzetten ele­fánt ilyen engesztelhetetlen gyűlöletet tanúsítson az emberrel szemben, itt nyil­vánvalóan éppen ez a ritka esett következett be. Ezért rendelte el a legnagyobb óvatosságot is, jelek szerint az eiefauttehen állandó ta­nyája körül, mert kétségte­len, hogy az állat, ha isméf megérzi egyszer az ember-, 32a£0^ Mjí® ÍÁSMKtai ite

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents