Népújság, 1970. január (21. évfolyam, 1-26. szám)

1970-01-30 / 25. szám

Péntekéiig Francia-nyugatnémet konzultáció Pénteken délelőtt Brandt kancellár három miniszteré­nek (Scheel külügy-, Schil­ler gazdaságügy- és Leussink tudományos kutatások) tár­saságában Párizsba utazik, hogy Pompidou elnökkel a félévenkénti csúcstanácsko­záson . megvitasson néhány időszerű problémát. Nyugatnémet részről nagy témakört kívánnak megvitat­ni: világpolitika, európa-po­litika: kelet-nyugati viszony bilaterális kérdések. Ezek közül a kelet-nyuga­ti viszony kérdéseinek meg­tárgyalását tartják Bonnban a legfontosabbnak. Brandt mint a francia televíziónak adott interjúban hangoztatta: nézete szerint lehetetlen a keleti politikában haladást elérni szoros francia-nyugat­német együttműködés nélkül. Brandt alkalmasnak tartja az időpontot az együttműködés szorosabbá tételére, s ezért — mint az MTI tudósítója megbízható forrásból értesült —, hajlandó volt levenni a mostani konzultáció napi­rendjéről a vitás kérdéseket. A bonni kormányfő két na­pon át tárgyal. Minden jel arra mutat, hogy a megbe­szélések során semmiféle vi­har nem várható. Ha a két ország kapcsolatait — eny­hén szólva — nem is lehet a „forró barátság” kifejezéssel jellemezni, pillanatnyilag Csebszloiákia új miniszterelnöke Svoboda köztársasági elnök — a Csehszlovák Nemzeti Front Elnöksége javaslatára dr. Lubomir Strougalt nevezte ki a Csehszlovák Szocialista Köztársaság miniszterelnökévé. (Telefoto — AP—MTI—KS) Vizsgálat kezdődőit egy veszedelmes emigráns központ felderítésére PRÁGA: Prágában közölték, hogy vizsgálat indult veszedelmes ellenséges tevékenység fel­derítésére, amelyet egyik ka­pitalista állam emigráns köz­pontja szervezett és irányí­tott. Ez a tevékenység nem­csak Csehszlovákia, hanem más szocialista országok el­len is irányult. Mint a csehszlovák fő­ügyészség és a csehszlovák belügyminisztérium egy hi­vatalos közleményben kö­zölte, az amerikai kémszol­gálat által finanszírozott emigráns központ törvényel­lenes cselekményekre nyert meg néhány» csehszlovák ál­lampolgárt. akik közül hár­mat már letartóztattak. E csehszlovák állampolgá­rok ellen a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján megindult a vizsgálat, amelynek eredményeiről részletesen tájékoztatni fog­ják a közvéleményt egyszerűen nincsenek olyan problémák, amelyek felíor- rósíthatnák a tárgyalóterem levegőjét. Párizs nem egyszer kifeje­zésre juttatta, hogy helyesli Brandt „keleti kísérleteit”. Ez nem meglepő, hiszen a francia kabinet de Gaulle visszavonulása óta is számos pozitív lépést tett az európai szocialista országok felé, elég Schumann külügyminiszter moszkvai látogatására utal­ni. Ugyanakkor a francia külpolitikában az utóbbi idő­ben vannak bizonyos „atlan­ti” jelek is, nem utolsósorban a Washington és főleg Lon­don irányában tapasztalható francia közeledés. Ezek a fejlemények nyilvánvalóan megkönnyítik majd, hogy a tárgyalások afféle korrekt rutinlégkörben kerüljenek sorra és a megbeszélések vé­gén mindkét fél „kipipálhas­sa” diplomáciai naptára egyik bejegyzését. Pillanatnyilag ez a legtöbb, amit a bonni kan­cellár párizsi út j ától várni lehet. lon-áSs Wilson útjára Az Livening Standard rendszerint jólértesült wa­shingtoni tudósítója, Camp­bell azt írja, hogy Nixon el­nök „áldását adta” Wilson moszkvai útjára, amelyre ál­lítólag nemsokára sor kerül. Wilson a szerdai sajtóérte­kezleten maga is hangoztat­ta, hogy „nem túlságosan hosszú idő múlva” talán Moszkvába utazik. Az esti lapokban és az an­gol rádió csütörtöki adásai­ban egyébként alig esett szó a látogatás politikai részle­teiről. A nap „szenzációja" az, hogy Wilson kénytelen volt megröntgeneztetni ma­gát, mert szerdán a wa­shingtoni brit nagykövetség épületében elcsúszott a sző­nyegen. Vietnami értekezlet PÁKIZS: Ha van Lau nagykövet, a VDK küldöttségének he­lyettes vezetője a Vietnam­mal foglalkozó párizsi né­gyes konferencia csütörtö­kön megtartott 52. ülésén elhangzott különnyilatkoza- tában' hevesen tiltakozott a 17. szélességi foktól messze északra fekvő lakott körze­teknek az amerikai légierő által több hullámban tör­tént szerdai bombázása mi­att. Hangsúlyozta, hogy a Nixon-kormány által elkö­vetett rendkívül súlyos ha­dicselekményről van szó, amely egyben súlyos provo­káció is a VDK-val szem­ben. Mindez pedig alig né­hány nappal egy olyan be­széd után, amelyben Nixon elnök a „béke perspektívái­ról” szólott. Nguyen Thi Binh asszony, a dél-vietnami ideiglenes forradalmi kormány kül­ügyminisztere is azt hang­súlyozta, az amerikai kor­mány az egész elmúlt esz­tendő folyamán semmit sem törődött azzal, hogy véget­v essen agresszió« liábo.rújá-. nak. A külügyminiszter-asszony felszólalásában rámutatott, hogy a Thieu—Kv—Khiem- kormányzat, amelyet a a amerikaiak törvénytelenül juttattak hatalomra, telje­sen nyilvánvaló módon aka­dálya a vietnámi probléma bel.és rendezésének. A dél-vietnami ideiglenes forradalmi kormány kül­döttsége egyúttal közzétette a dél-vietnami My Laíban végrehajtott amerikai vé­rengzés áldozatai névsorá­nak második, befejező ré­szét. A most közzétett lis­ta körülbelül száz áldozat nevét tartalmazza, köztük sok nőét, öregét, kisgyere­két, sőt csecsemőét is. Az ülésen az amerikai küldött. Habib nagykövet csak árra szorítkozott, hogy megismételje a csapatok „kölcsönös” visszavonására vonatkozó régi javaslatát. A saigoni küldött pedig újra azt próbálta bizonygatni, hogy Vietnamban nem az amerikaiak, hanem a viet­namiak az agresszorok. Szavak és fegyverek USA—francia vetélkedés a Közel-Keleten Szinte egyidejűleg a ra- buti csúcskonferenciával, az amerikai külügyminiszter nagy fontosságú kijelentése­ket tett az USA közel-keleti politikájával összefüggésben. Rogers — úgy tűnik — re­videálta a korábbi amerikai álláspontot. Meglepő módon sürgette ugyanis az izraeli kivonulást a megszállt arab területekről. Ezzel párhuza­mosan pedig utalt a kölcsö­nös megegyezésen alapuló, tartós béke megteremtésé­nek szükségességére. Ez a rendezési program tulajdonképpen nem lépett túl a Biztonsági Tanács 1967. novemberében, az USA ál­tal is megszavazott határoza­tán. Igaz: más volt ezt a koncepciót elfogadni 1967- őszép, mint két esztendővel később megismételni. Rogers szavai azonban nem tudták feledtetni a Közel-Kelet or­szágaiban, hogy a válság po­litikai rendezése legalább annyira az Egyesült Államo­kon múlt, mint amennyire Izraelen. Másrészt az is de­valválta Rogers szavait, hogy az Egyesült Államok külügy­minisztere feltűnő módon Rabat előestéjén mondotta el nagy figyelmet keltő be­szédét. Már Rabat előtt sem volt kétséges, a csúcstalálko­zó rendeltetése nyílt állás- foglalásra készteti az arab államfőket: kik hajlandók egyértelműen támogatni az izraeli megszállók elleni har­cot és kik nem. S mivel az arab világ jobbszárnya rend­kívül óvatos a progresszív arab országokkal váló együtt­működésben, s féltékenyen figyeli ezek kezdeményező és hangadó szerepét, a wa­shingtoni deklaráció jelezte számukra: Washington haj­landó közeledni feléjük. Rövidesen eloszlottak azon­ban az illúziók a washingto­ni manőver körül. S hogy valójában az arab világ jobb szárnyának, mindenek­előtt a különegyezkedésre többször is hajlandóságot el­áruló Jordániának szóltak Rogers szavai, az előbb- utóbb kétségtelenné vált. Hogy valóban nem változott alapvetően az USA állás­pontja, azt Nixon személye­sen erősítette meg. Az Ame­rikai Zsidó Szervezetek kép­viselőihez intézett üzeneté­ben az amerikai elhök nyo­matékosan jelentette ki: az Egyesült Államok gondosko­dik arról, hogy a baráti ál­lamok meg tudják magukat védeni és kész arra, hogy rendelkezésükre bocsássa az ehhez szükséges fegyvereket. Az USA a Rogers-féle ma­nőver kudarca után is min­den bizonnyal újabb takti­kai lépésekkel próbálkozik. Ez annál is sürgetőbb a szá­mukra, mert jelen periódus­ban Anglia. Franciaország, sőt bizonyos vonatkozásban Nyugat-Németország is erő­feszítéseket tesz az arab vi­lágban pozíciói visszaszerzé­sére, megerősítésére. Anglia elsősorban a Perzsa-öböl tér­ségében, tehát a válság szél­árnyékában fejt ki nagy ak­tivitást. Erre utal az a kö­zelmúltban tett brit bejelen­tés, hogy 1 millió fontért légelhárító rakétákat adnak el a Perzsa-öböl sejkségei­nek. A lassú, merev taktikázás­nál, amelynek tehertétele az Izraelbe irányuló fegyver- szállítás is, sokkal veszélye­sebb rivális Washington szá­mára a Közel-Keleten Pá­rizs. Bár Franciaország ha­talmának vége e térségben fegyveres konfliktusokkal kötődött egybe, Párizs ma Kairótól Bejrútig és Algír­tól Bagdadig szinte egyér­telmű szimpátiát élvez. Kétségtelenül része van ebben annak, hogy a hatna­pos háború kirobbanása után a közel-keleti válság rende­zésével kapcsolatos francia állásfoglalás — úgy tűnt — közelebb áll az arabok el­képzeléseihez, mint a wa­shingtoni, londoni koncep­cióhoz. Nem közömbös az sem, hogy Franciaország­fegyverszállítási embargója miatt Izrael nem kapta meg már kifizetett repülőgépeit. A legutóbbi megállapodás, amelynek értelmében Líbia viszont száz katonai repülő­gépet vásárol a franciáktól, csak tovább növelte a Párizs iránti szimpátiát. A francia magatartás ma­gyarázata, értelmezése az utóbbi hetekben a világla­pok állandó témája. Ennek kapcsán szó esett arról, hogy a francia álláspont hagyo­mányosan sok területen tu­datosan szembehelyezkedik az amerikaival. Utaltak a gazdasági okokra is: Párizs talán úgy véli• inkább 15 arab ország részére ad el fegyvert, mint Izraelnek. Megjegyezték azt is, hogy a fegyvereladás terén a nyu­gati hatalmakat nem ve­zérlik szigorú erkölcsi elvek. A második világháborút, s főként az 1956-os szuezi ka­landot követően az USA az angolok távozásával és befo­lyásának csökkenésével ke­letkezett — úgymond — po­litikai vákuum • betöltését tűzte ki célul. A 67-es hábo­rú azonban még a legkonzet- natívabb arab országokban is diszkreditáUta az,, amerikai politikát, katonai hatalmát pedig ma már ellensúlyozza a Földközi-tengeren jelen le­vő szovjet flotta. Nem el­képzelhetetlen, még ha egyen­lőre ezt nem is fogalmazták meg Párizsban, hogy a De Gaulle-i nagyhatalmi álmok örökségeként a francia poli­tika titkos célja: annak a vélt vákuumnak a betöltése, amely Közel-Kelet térségé­ben az Egyesült' Államok politikai és katonai hatal­mának csökkenésével függ össze. Onody György Nigériai kiutasítás A nyugati hírügynökségek hitelt érdemlő forrásokra hi­vatkozva közlik, hogy a szö­vetségi kormány 32, a pol­gárháború idején a szakadár Binfra területén működő ka­tolikus misszionáriust kiuta­sított az országból. A 25 ír, egy amerikai és hat brit misszomárius köztük két apáca — a je­lentések szerint Port Har- courtban van házi őrizetben, s innen, vagy a lagosi re­pülőtérről fogják őket kito­loncolni az országbóL Lungcsiangi esküvő Raktárról szállítunk különféle saválló szivattyúkat önfelszívó. DKK típusú, valamint páncélozott porcelán és kőanyagszivatíyúk, műanyagszivaty- tyúk. légszivattyúk beszerezhetők a VEGYIPARI INVEST VÁLLALATTÓL, Budapest, XIII.. Szt, István krt. 22. KÉRJEN TÁJÉKOZTATÓT! Milyen egy példa­mutató esküvő a mai Kínában? Erre ad feleletet a Zsenmin Zsipao riportja Van Kim-csen lányának menyegzőjéről. Dán Kim-csen, idős szegényparaszt, a Kuangtung tarto­mánybeli hungcsi- ang falu forradalmi bizottságának elnöke, idén adta férjhez lá­nyát. A vőlegény — írja a kínai lap — a hagyományoknak megfelelően ajándé­kot akart küldeni a menyasszony család­jának. Az öreg ember fe­lesége örült. úgy gondolta, megtisztel­tetés, ha a vőlegény ajándékokat küld, ám a forradalmi bi­zottság elnöke más­ként gondolkodott. Az ajándékozás feu­dális szokás, a „négy régi” (régi eszmék, kultúra, szökőseié,,, beidegzések) marad­ványa, s tulajdonkép­pen annak álcázása, hogy „megveszik” a menyasszonyt. Eluta­sítása tehát szemben­állás a régivel, harc az újért — véleke­dett az apa. Dán hosszasan elbe­szélgetett feleségé­vel — írja a Zsen­min Zsipao — és az asszony is elismerte, hogy „a feudalizmus árt az embernek”. — Jövendőbeli vejük bátyja a „négy régi” befolyása alatt bq- nyolitotta le esküvő­jét. Ajándékokat kül­dött, vendégeket hí­vott, sok pénzt paza­rolt el. Később éle­tük nagyon nehéz volt, akadályozta őket abban, hogy for­radalmi szellemben dolgozzanak. ..Követ­keztetés”: meg kell mondanunk a vőle­gény családjának, ne pazarolják pénzü­ket, nem fogadjuk el az ajándékokat. A kérőt azonban nem olyan könnyű lebeszélni, ragaszko­dik az ajándékozás­hoz. Dán tehát fel­kerekedik és elláto­gat a szomszédba, hogy meggyőzze őket. Emlékezteti a vőle­gény famíliáját Mao elnök tanítására: „Sose feledkezzünk meg az osztályharc­ról”. A két családfő felidézi a múlt histó­riáit. A kérő apja így beszél: „A régi időben a földesúr ki­zsákmányolt mun­kása voltam. Ami­kor megházasodtam, magas kamatra vet­tem kölcsön pénzt és családom csődbe ment”! Végül is a két öreg együtt ítél­te el „a Liu Sao-csi által hirdetett feu- dalismust, Mpixalv- ­must és revizioníz- must”, emelte osz­tályöntudatát — írja a kínai lap — és megegyezett az új típusú esküvő rész­leteiben. A menyeg­zőre új év napján került sor, az ünnep mégsem múlt el ajándék nélkül. Dán két példány­ban megvásárolta a fiataloknak Mao Ce- tung válogatott mü­veit, illetve az idé­zeteket tartalmazó kis piros könyvecs­két- Az esküvői ven­dégeket teával kinál- ták. A meghívottak — írja a Zsenmin Zsipao — együtt ta­nulmányozták Mao elnök új utasítását' és a három központi lap közös új évi ve-- •rcikkét. így ment férhez Dán Kim- csen lánya Lungcsi- ang faluban, 1970. janiiét 1-át, ,; . Azonnali felvételre keresünk állam- és jogtudományi karon végzett, vállalati jogtanácsost, önálló munkakörbe. Fizetést a vál lalati kollektív szerződés szerint biztosítunk. 44 órás munkahéttel dolgozó vállalat. FÖBÉRLETI LAKÁST BIZTOSÍTUNK! Jelentkezni lehet: személyesen, vagy írásban: MÁTRA VIDÉKI FÉMMŰVEK személyzeti osztályán, SÍROK

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents