Népújság, 1970. január (21. évfolyam, 1-26. szám)

1970-01-30 / 25. szám

Olcsón és gyorsan

Egy ötlet születése

Fiatalok falun

NAGYVISNYÓI

Az egerszóláti Béke Termelőszövetkezet vezérkarának — Dér József elnök, Bata József elnökhelyettes. Juhász Janoß főkönyvelő — társaságában haladunk az építkezés felé. A libakeltető állomás oldalfalai már állnak, kész a tetőszerkezet is és Zsidai Károly építésvezető szerint márciusban már meg is kezdődhet a munka.

keltető állomást. Elkezdtünk számolni és rájöttünk, hogy ez nem is rossz üzlet.

— Az ötlet tehát így született. És a gazdaságosság?

— Az építkezés, a gépek négymillió forintba kerülnek — veszi át a szót a főkönyvelő — s a költségek három év alatt megtérülnek. Utána az állomás évente egymillió forint hasznot

a hőszigetelése. így a 12 centiméteres panelvastagság olyan hőszigetelést biztosit, mint a 33 centiméteres téglafal. Ezenkívül a tetőszer- kezet vasvázból készült. Nagy előny még az is, hogy alapozás nem kellett, mindössze pilléralapozás, mert a pillérek tartják a tetőszer- kezedet. Ezek az előnyök

Jó ezerötszáz lakosú község. Lakóinak közel harminc százaléka fiatal. Csak egykét százalék az, aki a szülőfaluban keresett és talált is munkalehetőséget. A többiek busszal-vonattal járnak a környék ipartelepeire, ám műszak után hazatérnek.

Otthon nemcsak pihenést, hanem szórakozást, társaságot is keresnek.

Vajon találnak-e?

Erről beszélnek ők, maguk ...

A tél sem akadályozza az építőket.

(Foto: Kiss Béla)

Juhász János főkönyvelő és Dér József elnök szemügyre veszi az új gépeket.

Arról faggatjuk az elnököt, mi adta az építkezéshez az ötletet, hiszen nem mindennapi vállalkozásról van szó.

— Szövetkezetünk 1964. óta foglalkozik libatenyésztéssel. Azóta állandóan növekedett az állomány, hiszen már kezdetben megtaláltuk a számításunkat. Tavaly már mintegy tízezer libánk volt, s az egri Baromfikeltető Állomáson keresztül, mi láttuk el a megyét rajnai napos hidakkal. Ugyanakkor a Baromfiipari Országos Vállalattól egy rendkívül kedvező ajánlatot kaptunk — G év alatt szerződéses alapon mintegy 250 —3C0 ezer libát vásárolnak tőlünk. A napvarányú keltetést azonban az egri keltető már nem tudta volna ellátni. Lett volna ugyan egy más választásunk is: a tojásokat Szolnokra kellett volna szállítani' és ott kikeltetni. Szolnok azonban messze van, a szállítás nagy veszteséggel járt volna. S ekkor arra gondoltunk: mi

lenne, ha (mi építenénk egy

hoz a szövetkezetnek.

Az , alapötlet — a keltető létesítése — azonban újabb ötletet hozott magával.

— Amikor elhatároztuk, hogy felépítjük az állomást —- mondja Dér József elnök — azon is elkezdtünk gondolkozni, hogy miképpen lehetne olcsóbban és gyorsabban építkezni. Nagyon sok fórumon jártunk és megtaláltuk a nekünk legjobban tetsző megoldást.

— Mi volt ez?

— Az építkezésnél egy

pesti mérnök találmányát alkalmazzuk. Az oldalfalak nem téglából, hanem tirol- gyöngy és cement keverékéből készült panelekből állnak. A tirolgyöngy apró

műanyag golyócska és nagy

félmillió forinttal olcsóbbá tették az építkezést, s rendkívül meggyorsították. Ha a cementhiúny nem akadályozza a munkát, már készen is lennénk.

S ha már az előnyöknél tartunk, el kell még mondani azt is, hogy a paneleket maga a szövetkezet készítette házilag, az épület könnyen szétszedhető és más is építhető belőle s az építési mód lehetővé teszi, hogy télen is folyhasson a munka'.

Később már az irodában folytatjuk a beszélgetést. A szövetkezeti vezetők nem kis büszkeséggel mondják, hogy Észal#-Magyarország legnagyobb libatenyésztő szövetkezetévé váltak, s az állomás elkészülte után ők biztosítják az ország napos- lúd-szükségletének egyötödét.

Ügy hisszük, joggal lehetnek büszkék.

Kapós! Lekente

Likai Jánosné, vb-titkár:

— Itt nőttem fel a faluban, s jó hogy azt mondhatom, a fiatalság gondjai nem kis részben, az én problémáim is, mert messze tartok még a harmadik X-től. Véleményem szerint a falu kevés szórakozási , lehetőséget nyújt a fiataloknak. Régebben hetente háromszor volt mozielőadás, egy idő óta csak kétszer tartanak. Régebben a kultúrbáz is több programot tudott biztosítani mint most. Jelenleg vegetál a KISZ-élet is. Havonta égj' zenés-táncos Idübest, s ezzel zárult is a kör. Olyan egyéniség hiányzik, aki összefogná a fiatalokat, mert érde- * mes lenne, hiszen a szülőfalu vonzóereje így is nagy. Erre csak egy példát: ha a tanácsnál, vagy a tsz-nél akad egy szabad állás, akkor szinte glecsapnak” rá, és éppen a városban dolgozóit. Mondhatná valaki: összefo- , gás teién sokat jelentene a pedagógusok segítsége. Igaz általában, de itt Nagyvisnyón más a helyzet. Nincs napközi, ahol étkezzenek, ezért mindenki — még a magányosok is — otthon kénytelenek főzni; nincs óvoda, ahol gyerekeiket elhelyezzék. Az igényt a tanács meg” is érti, de nincs pénz a megvalósításra. Ilyen plusz gondok esetén nem kívánható plusz aktivitás, plusz segítség.

Nagy Katalin, tanuló:

— Az idén leszek tizenhat éves. Hetente háromszor járok gyors- és gépíró iskolába, Égerbe, így alkalmam nyílik összevetésre. > Mint KISZ-vezetőségi tag úgy gondolom, ha nem vegetálna a közösségi élet, akkor tudnánk magunknak kulturális, szórakozási lehetőségeket teremteni, vagy kiharcolni. Csakhogy a KISZ-szervezet — noha közel hatvan tagú —

Miért fáj ?

í dsőtárkányi Erdészet

pályázatot

hirdet

pénztáros-adminisztrátori munkakör betöltésére. Gépírni tudó, közgazdasági érettségivel rendelkező felsőtárkányi lakosok előnyben, Jelentkezés személyesen az erdészet irodáján.

Nem tudnám megmagyarázni, okát adni, miért fáj az nekem, ha egy magyar ember töri az anyanyclvét.

Igen, 1956 leiért disszidált emberről van szó, akitől távol áll minden színészkedés, buta sznobság, csak egyszerűen rassz, hibás akcentussal beszél és töri a magyart. Nem milliomos, odaát sem gazdagodott meg, bár „benősült”. Kanadában él és irtja az erdőt, favágó. Itthon technikumban érettségizett és aztán traktoros lett. Édesapja bakter, bátyja újságíró, húga tanítónő, idehaza Magyarországon.

1956-ban, 19 éves korában egy Zetorral átment a határon, most mint idegenbe szakadt hazánkfia hazajött egy használt Volkswagennel. A kocsit Becsben vette, ott, ahol 13 éve a traktort eladta egy oszl'rák parasztnak. Nem henceg, sőt, szerény. Azt mondja, otthon nincs kocsija, repülővel jött át az óceánon, csak Wien-ben (így mondja: Wien) vette ezt a tragacsot. Hozta a feleségét is, szürke kis veréb, hozzá kell sajnos képzelni a papa fatelepét is, hogy valami értékeset is lásson rajta, benne az ember. A férje, a nyelvtörő két méteres óriás, szeplős, írnek nézik odaát is. A bátyjának hozott egy 5 dekányi arany pecsétgyűrűt, a zaciban kinevették érte. Hat karátos arany, a fen tek sem kell.

A házaspárnak, különösen a fiúnak, minden tetszik itthon. Érzékeny lélek, a könnye is kibuggyan és töri a magyart. Leülünk, beszélgetünk, nem ismeri Fanlkner-t, Truman Capolc-ot. Howard Fastról es Tenesse Villt- amsröl életében som hallott. HemingwayrtP pedig csak annyit tud, hogy nagy pias lotL Az itthoniakra sem emlékszik.

— Petőfi. Jókai .. — mondja és vigyorog. .Színházba, nw 'ba nem jár, könyvet uem olvas, pedig nem buta ember, csak nagyev. műveletiem.

Lemegyek velük Debrecenbe, ahol született, ahol élt és érettségizett és ahol a szülei is élnek. Borzalmas színű holmikat rak az asztalra édesanyjának. Az apjának, a nyugdíjas, remegő fejű bakternek fehér farmernadrágot hozott, rézveretű, csatos nadrágszíjjal. Csókolgatja a szüleit, beszél, hozzájuk, csorog a könnye és töri a magyart.

Elmegyünk Szegedre, a szabadtéri játékokra. Hatalmas, vörös szakállú angol férfi a vendégénekes. Szakasztott mása hazánkfiának. Azonnal összebarátkoznak, beszélnek, de a magyar nem tudja, hogy az angol barito- l nista miben is és mit is énekel. Éjjel a vendéglőben berúgnak, angolul énekelnek és könnyeznek.

Másnap, anélkül, hogy akarná, hogy tehetne róla, va'l a fiú. Elmondja, hogy a külföldit lenézik, kinézik. Kanadában is. Favágó volt az apósánál. Már jól beszélt angolul, de a felesége, akinek akkor még csak udvarolt, azt mondta, hogy nagyon csúnyán beszél. Két évig gyakorolták együtt a magánhangzók angolos selypítését. No lám, a legjobb nyelvtanár a szerelem. Akkor, két év után a szülők elé álltak és tökéletes angolsággal elmondták a terveiket. Sikerült. Összeházasodtak. Most napi 10—12 órát dolgozik az apósa fűrésztelepén, az erdörengeteg közepén. Már elfelejtette a magyar magánhangzókat, már angolul álmodik, a lélek kialudt.

Töri a magyart. Nemrégen még egy agyban aludtak lábbal, a bátyjával. És biztos, szép, ízes debreceni nyelvjárással veszekedtek, hogy ki bújjon arrébb. Most a búcsúnál a nyelvművelő újságíró fivér és a nyelvet törő testvér egyformán könnyezik.

Tényleg. Miért fáj az embernek, ha egy magyar törj az anyanyelvét?

m

> !■}.* ?.*'!«•? .11 IfS

„magányosok"

még papírforma szerint sem működik. Épp az elmúlt napon akartunk jubileumi .vetélkedőt tartani. Az egyik tanárnő segített a kérdések összeállításában. Minden elő volt készítve, Csalt éppen elég résztvevő nem jött. Hányszor hirdettünk politikai oktatást, jelentkezők hiányában sosem lett belőle semmi. Mint vezetőségi tag. sportfelelős vagyok. E téren sem lehet semmit tenni, mert nincs érdeklődés. Bármit ajánlunk, akárcsak visszhangtalan beszélnénk a falaknak. Így aztán én is máshová járok sportolni.

Ügy érzem, lehetne itt életei teremteni, csak valakinek ki kellene lendíteni a zsibbasz- tó tespedtségböl a társaságot. Ilyenkor télen sok fiatal van itthon, azok a lányok is, akik nyáron, tavasszal, ősszel kinn a Bükkön, Hármaskúton dolgoznak. Csak össze kellene fogni őket, ötleteket adni, kedvet teremteni,

Fónagy Miklósné, 22 éves adminisztrátor:

— Amíg férjhez nem mentem., én voltam — közel két évig a KlSZ-titkár. Akkor is voltak gondok, de eredményt is lehetett felmutatni. Akkor is előfordult, hogy a fiúk egy részét a kocsmából kellett összetoborozni KISZ- gyűlésre. Ez igaz, de az is. hogy lehetett irodalmi színpadot is teremtem, s a résztvevők kedvvel készültek minden bemutatkozásra. Egy közös munkát követelő vállalkozás összetartóerő. g ha már megvan a stabil mag, akkor vonzza magához a többit is. Én itt kezdeném a megújítást. * II.

Kiss Lászlóné. 21 eres pedagógus:

— Magam is a fiatalok kocáé számítok, hiszen csali három éve érettségiztem; ezért megértem kortársaímat,

de sok mindenben vitatkozom velük. Igaz, hogy a ku,- túrház nem tud komplett szórakozási lehetőséget nyújtani, igaz. ám az is tény nogy azért nincs magnó, lemezjátszó- mert , a fiatalok tönkretették. újra pedig íüncs pénz Hasonló a hei'*- zet a televízióval is. így aztán'unalom akad bőven, de a fiatalok maguk juttatták ide — önmagukat. Ha valóban működne életerős KISZ szervezet, akkor védnöksége alatt rendben lenne minden. Csakhogy pillanatnyilag még nem tartunk itt. A kibontakozásnak jelei ■ vannak, de hány ilyen nekibuzdulásból lett már visszaesés. Kétségtelen. sokat jelentene egy. csak a kul túrház ügyeivel foglalkozó igazgató. A valóság azonban az, hogy iskolánk igazgatója csak a járás ’ kifejezett kérésére vállalta el a vezetést, mert nem akad hozzáértő, ambiciózus pedagógus. aki megtalálta volna a legmegfelelőbb hangot a fiatalokhoz, aki ötletekkel színesítette volna a nagyvis- nyód kulturális életet.

Érdektelenségből fakadna a nagyvisnyói passzivitás? Nem látszik valószínűnek, mert a messzi dolgozó fiatalok is hazajárnak naponta, s aki hazatér, nemcsak otthon tölti estéit, hanem vágyik szórakozásra, társaságra.

Erről beszéltek a fiatalok js. Ahhoz azonban, hogy kulturális pezsgés formálódjon a községben, kevés a jó szándékú igény, s kevés az önerő is. Nagyvisnyó fiatal- •jai segítségre várnak, hogy ötleteket kapjanak a járási KlSZ-vezetóktöl. s ötletei ver a kultúra szakembereitől.

A lendítőerő hiányzik ...

Ha meglenne, újra. mozgásba lendülne a zsibbadt teremtőteedív...

Pécsi István

Két és fél milliárd ember éhezik

Megyei yitanap a világ élelmezéséről

Az idén — mint ismeretes — Hágában rendezik a

II. világélelmezési kongresszust. Ezt megelőzve, hazánkban is országos konferenciára kerül sor, s addig megyei vitanapokon tárgyalnak az időszerű kérdésekről, gyűjtik a tapasztalatokat, javaslatokat a mindinkább előtérbe kerülő, sürgető mezőgazdasági feladatok legjobb megoldásához.

Csütörtökön Egerben találkoztak a területűn! ön dolgozó, s a fontos témában leginkább érdekelt szakemberek, akik tanácskozásán részt vett Kéri István, a megyei tanács vb-elnökhe- lyettese és Molnár József, az MSZMP Heves megyei Bizottságának képviselője is.

Kéri István megnyitója után dr. Madas András kandidátus, az Országos Tervhivatal főosztályvezetője tartott előadást. Egyebek mellett arról szólt, hogy napjainkban nagy aránytalanságok vannak: a világ lakosságának egyharmada termeli és fogyasztja a bruttó nemzeti jövedelem 83 százalékát, míg a kiegészítő részen a többség osztozik. Ez utóbbiak a fejlődő országokban, az úgynevezett „harmadik világban-’ élnek. Amíg másutt például a mezőgazdaság növekedésé meghaladja a népesség gyarapodásának ütemét, emitt a helyzet sajnos, éppen fordított: állandóan romlik az élelmezési szint. Gyakorlatilag 2,5 milliard ember éhe- £k & íöldec, kislöa ytobätr

mát jelent, hogy a fogyasztást illetően még a fejlett országokban is megiehetö- . sen nagy különbségek vannak. Mindez együttesen súlyos gondokkal terhel valamennyiünket, a kiút szüntelen keresésére készteti az ENSZ megfelelő szakbizottságait egyesítő FOT-t.

Az élelmiszersegélyek kí- sebb-nagyobb adagolása korántsem vezethet a megoldáshoz, feltétlenül szükséges a mezőgazdasági termelés korszerű, ésszerű növelése, olyan állapotok kialakítása, amelyekben lehetőség nyílik, az általános fejlődésre. Szerencsére, mi a tulajdonviszonyaink rendezésével, átalakításával, szövetkezetpolitikánkkal, a szakképzés ki- terjesztésével, a legjobb módszerek elsajátításával, csiszolásával ráakadtunk már a keresett útra, s távlati terveinkkel fokozatosan a kívánt cél felé közelítünk. Tapasztalatainkkal, elképzeléseinkkel hasznosak lehetünk a II. világélelmezési kongresszuson is.

Természetesen, sok még a tennivalónk. Ám, hogy könnyebb legyen elvégezni, több hús, tej, zöldségféle, gyümölcs, tojás legyen — már a megyei tanácskozáson is számos ötlet került elő szakembereinktől.

j&.wár. 3d, péntek