Népújság, 1970. január (21. évfolyam, 1-26. szám)

1970-01-29 / 24. szám

Zavar, nyugtalanság után Mi történt az egri VILATI-ban? A Kék fénybe való ügy. Nincs munka. Megszűnik a gyár. Leváltják a vezetőket. Felfüggesztések. Pesti dikta­túra. Pesti kiskirályság. Fé­lelem. Bizonytalanság. A fenti mondatokat he­teken át sugdosta, beszélte a város. Arról a gyárról, amelyről két évvel ezelőtt még a következő volt a köz véleménye: verne egy kor­szerű gyár! Ez mar világ­színvonal! Ragyogó, biztos perspektíva. Kulturált mun­ka. Jó j kereseti lehetőségek. Az alkotás fellegvára. A VILATl Eger főnyeremé­nye ... Mindez, legalábbis egyedis­re a múlté. Mert sajnos nemcsak a város találgatott, suttogott, hanem a gyúr is. Elkedvetlenedtek, idegesek az emberek, bosszú hónapo­kon át bizonytalanságban élt, s dolgozott a korábban oly nyugodt, kiegyensúlyozott, elégedett kollektíva. Hi történt? A kívülállók így teszik fel 8 kérdést.: mi történt az egri VILATI-ban? A gyár dolgo­zói másképpen fogalmaznak: mi az igazság? Miért nem volt folyamatos munka? Mi­ért késtek a tervdokumentá­ciók.? Miért nem volt anyag? Mire s miért volt n sok fe­gyelmi vizsgálat a gyárban? Ki volt a főnök? Ki vezette az egri VILATI-t? Hallgassuk meg az ilfcte- keseket: Őszi Vencelt — oki r i portunk készítésekor meg igazgatója volt a gyáregység­iek. s azóta mentették fel állásából —. Bakondi Feren­cet, a páitalapsaervezet tit­kárát és Vass Pétert, a szak­szervezeti bizottság titkárát. ŐSZI VENCEL: Az egyik legnagyobb probléma, hogy ebben az iparágban a kapa­citás lekötése nem előre. _ ha nem menet közben történik. Az 1-969-es esztendőt is i2 > miliő forintos megrendelés­sel. kezdte a gyáregység. Az a baj. hogy ha a dolgozói, elkészülnék agy berendezés­sel. még nincs új megrende­lés. vágj' a megrendelés ugyan már itt van. de a köz­pont nem küldte le időre a szükséges tervdokumentáció­kat. Ilyenkor fordult elő. hogy nem volt munka, az emberek kevesebbet keres­tek. idegessé, nyugtalanokká váltak. — Érdemes lett volna fon­tolóra vermi a dolgozók .ja­vaslatát: ők nem tartják le­hetetlennek, hogy más üze­mekhez hasonlóan, a VILATl is előre is biztosíthatná a fix. nyugodt foglalkoztatott­ságot ... — sok igazság van az el­mondottakban. de őszintén mondva: az egri gyáregység vezetői ezen mit sem tudtak változtatni. Es a gyár egy intézet gyára. Azt gyárt, azt csinál, akkor, s úgy, ahogyan a központban döntenek. — Az üzemekben, az iro­dájában több dolgozónak is feltettük a kérdést: ld a fő­nök az egri VILATI-ban? Az elmúlt évben ki vezette ezt u gyárat? Az ön nevét egyet­len válaszadó sem említette. — Elképzelhetik, milyen nehéz volt ilyen körülmé­nyek között a gyárat vezetni, irányítani. Amit jól vagy rosszul iattem, azért válla­lom a felelősséget. De ami­hez nincs közöm, azért nem felelek.., BAKON Dl FERENC: Fo­galmazzunk őszintén ‘is ma­gyarul. Amikor felépült gyá­runk. a pesti vezetők azt mondták: 1972-ben már 600 milliós tervünk és háromezer dolgozónk ]esz. Óriásira csa­pott a lelkesedés, mindenki a VILATI-ba akart jönni dol­gozni. aztán munka közben olyan problémák jelentkez­tek, hogy a lakatosoknak nem tudtunk kalapácsot adni. A szebbnél szebb feladatok iielyett a folyamatos munkát sem tudtuk biztosítani, az embereknek. Ne kerteljünk: ha van munka, az emberek nyugodtan dolgoznak. Ha tines, ideaeüük, nyugtalanok. — Pesti diktatúra, pesti kiskirályság. önnek mi er­ről a véleménye? — Az igaz,, hogy a pesti központunk mindent elköve­tett ezért a gyárért.. De most. tegyük félre az érdemeket és mondjuk meg őszintén: a gyáregység és a központ kö­zötti kapcsolat nem volt jó. Gyakran más mondott a ve­zérigazgató és mást a gyár­egység igazgatója. Volt idő, amikor lejöttek Pestről, de a vezetőkhöz be se jöttek, csak lementek az üzemekbe, ezt is, azt is kifogásolták, majd szó nélkül távoztak. És fél­tek az emberek a vezérigaz­gatótól is. Én nem mondom, hogy nálunk pesti diktatúra volt. De az való igaz, hogy minden úgy történt, ahogyan a pestiek akarták. VASS PÉTER: Gyakran volt létbizonytalanság gyá­runkban. Az elmúlt, évben kidolgoztunk egy új bérezési rendszert: ha valaki jóf és többet dolgozik, annak ad­junk több pénzt. A dolgozók örömmel fogadták, dé mire megszavazták, éppen elfo­gyott a munka. Számtalan­szor eüäfordult: a központ, lé­kükké a megrendelést, de a tervdokumentációt csak teél- három nap múlva küldte utána. Persze, hogy idegesek leltek az emberek. ’ És azt kérdezték: Id a főnek ebben a gyárban? Elment a ked­vük, hiába tartottunk szak- szervezeti gyűlfest. mindenki csalt azt kérdezte: and lesz velünk, mi lesz a gyárrá'.' Sajnos nem tudtunk választ adni __ M i a/ i«a/sás? Az elmondottakból a. „Mi történtre” választ kaptunk. De a válasz még nem felel a ,,Mi az igazság” kérdésre. Mert sok ugyan a valós, a tény, az igazság a vélemé­nyekben. de amikor két-há- rom hónappal ezelőtt még a gyárban beszélgettünk, az volt az érzésünk, hogy nem mindenki azt mondta, amit érzett. Többen nem is tit­kolták: félnék nyilatkozni. S így tulajdonképpen a legsú­lyosabb gondokra, problé­mákra legfeljebb csak céloz­tak. de nem merték elmon­dani. Ezért most megtesz- szünk mi. Kezdjük az elején : a gyár ­egység. elődjének, a Heves megyei , ESebbromechandkai Vállalatnak évente 45—50 millió forintos terve volt. Felépült a VILATl új egri gyára, és lényegesen jobb körülmények között ugyan, de szinte ugyanannak a törzsgárdának, fizikai, szel­lemi erőkapacitásnak mái' 100—120 millió forint értékű munkát kellett elvégeznie. Föl kellett volna tehát mer­ni: a nagy mennyiségi felfu­tásnak megvannak-e a szel­lemi, fizikai, technikai felté­telei a gyáregységnél. Az eredmények is azt bizonyít­ják: kár volt ezt elmulaszta­ni. Már az induláskor tisztázni kellett volna: milyen joguk van az egrieknek. Mert kü­lönösen az utóbbi hónapok­ban az a tarthatatlan álla­pot uralkodott, hogy az egri gyáregység vezetői legfeljebb csak reprezentálhattuk, sza­lutálhattak, de akár tetszett, akár nem. akár jónak vagy rossznak tartották a pesti döntéseket, parancsokat, szó nélkül kellett végrehajtani. És ezt- látták az üzemekben is. Nem, véletlen, hogy a dol­gozók már fél sem mentek az irodákba, hiszen vala­mennyién tudták: minek? Szinte érthetetlen, hogy már a kezdetben miért, nem tisztázták: az egiri vezetők képesek-e a gyár irányításá­ra, az egyre növekvő felada­tok megoldására. Ha igen: miért nem kaptáit bizalmat, lehetőséget, jogot és lényege­sen több segítséget a köz­ponttól. Ha pedig nem szol­gáltak rá, ha előre is sejteni lehetett a következményeket, akkor miért kockáztattak? Szólni kell a VILATl ve­zérigazgatójának egri látoga­tásairól is. Az nem, baj. ha egy vezérigazgató erélyes, keménykezű, dé a durvaság, a fölényeskedés már nem tartozik az értékes vezetői tulajdonságok közé. az nem baj. ha egy vezérigazgatót respektálnak a beosztottak. De az már igen. ha félnek tőle. Márpedig Egerben min­denki félt a vezértől. Senki sem vitatja: a vezérigazgató személy szánkul is sókat telt ezért a gyárért. Elévülhetet­len érdemei vannak, hogy ez 'a gyár Egedben, épült fel. De ■mivel a csend, a nyugalom,, a bizalom az utóbbi időben különösképp ráfért volna az egri gyáregységre, , jobban tette ■ volna, ha a kirohana- sokra fordított energiáját a gondok, a bajok megoldásá­ra összpontosította volna. De maradjunk még uz igazgatóknál: abban. Őszi Vencelnek — volt gyáregy­ségi igazgatónak — is igaza van, hogy nehéz körülmé­nyek között vezette a gyárat. De ehhez saját maga is hoz­zájárult. Egyrészt azzal, hogy több munkakör betöltésénél — tisztelet a kivételnek — nem éppen szerencsés volt a választása; Néhány valóban tehetséges mérnök, technikus pedig évek óta nem tudott tudásához méltóan érvénye­sülni. Az egri igazgató túl­ságosan is hozzákötötte ma­gát a pesti központ szekeré­hez. Talán tál nagy volt az öröm a kinevezésekor? Talán túl sok volt, a szakmai, a magánjellegű, a jó egri bo­rokkal, reprezentációkkal ízesített megbeszélés? Talán a rang, a tekintély miatt? Talán félelemből, talán pozí­cióiéi tesböl? Neki kell majd eldöntenie, hogy hol, mikor, miben hibázott. De az. utódoknak is tanul­niuk kell a történtekből: mert az igaz,' hogy ez a gyár egy intézet gyára. De hogy mit. mikor s mennyit gyárt, abba igenis szóljanak Dele az egriek is. Ne csak szalu­táljanak, ne csali a 'reprezen­tációt biztosítsák, hanem vi­tatkozzanak, követelőzzenek a gyérért, az emberekért. Hogy mindig legyen munka, hogy mindig időben érkez­zenek a tervek, hogy bizto­sítsák a nyugodt, folyamatos termelés Cél tételeit. Nem egyedül a vezetőknek kell mindezt lüvívniuk. VSn a gyáregységnek pártalapszer- vezete, szakszervezeti bizott­sága. Vegyék végre észre az egri vezetők: a, gyáregység gondjainak, problémáinak megoldósáhop a partalapszer- vezeí, a kommunisták felbe­csülhetetlen értékű segítsé­get tudnak adni. Csák kérjék es igényeljék. Ne úgy mint eddig. 1969-ben. á volt igaz­gató mindössze egyetlen. al­kalommal vett részt a parté alapszervezet, a kommunis­ták megbeszélésén.. S mint a tényék is bizonyítják: -nagy kár. hogy nem vette észre, nem kérte, nem igényelt? a lelkes, becsületes, tisztessé­ges. kollektíva erejét. Mi történt az egri V1LA- TI-ban? Az elmondottakkal választ adtunk g kérdésre. Drága ugyan a tandíj, és bármennyire is szomorú, ku­sza, bonyolult az ügy. nem ..Kék fény téma.” Mi sem. bi­zonyítja ezt jobban, hogy' ma ■már egészen más szelek fúj- dogáinak az egri VILATl kő­iül. Lecsillapodtak a kedé­lyek. kezd visszatérni a rend, a nyugalom. Van biztos mun­ka. van anyag, vastagodnál: a pénztárcák, és a helyi ve­zetőkkel együtt már a vezér- igazgató is sokkal nyugod- tabb. türelmesebb, mint volt. És ezt már az üzemekben is észrevették. ( | A történtekből azonban — az egrieknek, a pestieknek, s mindazoknak a vezetőknek, szerveknek, akik es amelyek, bármifajta kapcsolatban is állnak a pesti, az egri VI- LATI-val — mielőbb es min­denkinek okulnia, tanulnia kell. Koós József fMiért ünnep a zárszámadás? — Az asszony kivasalta az ingem. Felvettem az ün­neplő ruhámat, úgy men­tem eL — Miért készült ennyire a zárszámadásra? — Mert a faluban ez olyan ünnep — mondja Da­rcies László. Miért ünnep egy faluban a termelőszövetkezet zár­számadó közgyűlése? — Több mint ezer tagja van a termelőszövetkeze­tünknek. Az emberek zár­számadáskor kapnak választ egész évi munkájukra, min­denki mérleget készít, ér­demes volt-e az egész esz­tendei vesződség. Nagy György, a verpeléti Dózsa Tsz elnöke a beszá­molót nézi: /— Ma már nem elégszik meg egyetlen tag sem azzal, hogy felveszi az egész évi munka után járó pénz zár­számadásra benn tartott há­nyadát. Figyelnek az össze­gező beszámolóra, mert ki­váncsiak, hogy növekedett-e a termelőszövetkezet vasvo- na, hogy tudunk-e jövőre több gépet venni, amivel megkönnyítjük a • munkát, érdekli az embereket, hogy az új szőlő, amit közöse ü telepítettünk, beváltja-e a hozzáfűzött reményeket. Elém teszi a beszámolót. A géppel írott sorok több mint ezer tsz-tag köznapi munkájának eredményét mutatják, számokra egysze­rűsítve az egész közösség boldogulását. » Az 1969-e$ gazdasági év növénytermesztési terve 23 millió forint, teljesítve hu­szonhatmillió forint. Szőlő­ből 40 mázsa a tervezett át­lag, az elért átlagtermés 47 mázsa... a gépesítés foka jó ... egymillió, forintot köl­töttünk tavaly a gépekre... a termelőszövetkezet közös vagyona 1968-ban 69 millió forint volt, 1969-ben elérté a hetvenötmilliót..- — Hogy alakult a mun­kaegység értéke? — Negyvennégy forintra terveztük, negyvenötre sike­rült. Lhhez még prémiumot is adunk. Naponta két fo­rintot tettünk hozzá a nö­vénytermesztésben dolgozók munkaegységéhez. A nehe­zebb fizikai munkát jobban meg kell becsülni. — Elégedett-e az elmúlt évvel? — Igen. Minden termelé­si águnk rentábilis volt. Úgy gondolom, a termelő- szövetkezet vezetősége jól és ésszerűen gazdálkodott. Amikor kellett, megfelelő kritikával néztük munkán­kat. Melléküzemágunkban a precíziós öntödét megszün­tettük. Az 1969-es év véle­ményem szerint a M gazdál­kodásban a cél- és ésszerű­ség éve volt. A termelőszö­vetkezet rendes keresetet biztosított tagjainak. Jó ér- zés az, hogy a közgyűlésen nyugodtan állhatok a tagok elé. Remélem, jövő zárszám­adáskor "ugyanezt mondha­tom. * — Igaz, többre számítot­tam. Körülbelül tízezerre jön ki a pénzem — nézi a házi zárszámadását Danics László. Majdnem 28 napot voltam beteg. Ez nagy ki­esés. De azért így is meg­vágj’unk. Van itthon két tehén, két disznóból az egyi­ket már levágtuk, nem volt olyan rossz ez az év. Ki volt vasalva az ingem, ün­neplőt vettem, égj’ menteni el a zárszámadásra. A töb­biek is ott Voltak mind. Jó velük találkozni. Sa. A. As ember és hanguhtU* Sok bosszúság, sok kellemetlen nerc. ora. i-up ra t az életünkben, amit elkerülhetnénk, amire nemesük hogy nincs szükségünk, de nem is szükségszerű, hogy légiién.. Mindezt elkerülhetnénk, ha: i— ha a művezető, a brigadvezető a eső pori vezet. az osztályvezető, vagy éppen, a főelőadó — lessék tetszés szerint választani — nem ébred rosszul, úgy nem pestet össze a szerelmével és nfm küldi el durván valahová az! . atíi anyagot sürget a munkájához, vágy munkái uz Ui: jéhez; — ha az előadó korábban ment volna haza fonói: névnapjáról és most item fájna olyan borzalmasan a feje — ha a portás nem csapja bn a kaput ■< páciens orré előtt, nem húzza le a portásfülke ablakát, hogy elszige­telje maga t attól u nyűgös asszonytól^ aki az igazgatóvá- éppen most akar — szerinte élet fontossági’ ügyben -- beszélni, amikor h porta őrének ott pirul'a - szalonnája •» ’ rántotta alá; — ha a brigadvezető mindenféle tnayyurczut síeli;á nem küldené az álatlenyészlőt árkot ásni oda, ahol u munka nem könnyebb, de a kereset az iánál kevesebb: — ha a tisztelt ügyfél, kariárt, lakótárs, vagy elvlár- nem kapna olyan levelet, amelyben' az vagyon írva. hogy... ha nem. hát akkor ez meg az lesz. ilyen meg olyan, ezt meg azt von maga után; — ha... De minek soroljam? Sorolja az olcaso, tahin tálul még példát. De hát nem elég ez? Irikabb próbáljuk meg­találni a kórt, megállapítani a diagnózist és megadni a gyógyírt ezekre a tünetekre. Azt mondhatja valaki: emberileg érhető, ha rossz­kedvű a művezető, fáradt az előadó, ..zárkózott' a portás, „hallgatag” a brigadvezető, udvariatlan, sértő es fenyegető a tiszteli ügyfélhez címzett levél. Hát meg le­het érteni, persze hogy meg, hiszen mi olyan sok min­dent megértünk. De akkor azt is meg kell értenünk, hogy az ilyen megnyilvánulások, eljárások, ulutasítááok napokig rontják a megsértett, a megbántott, az elutasí­tott embert! Mindez kihat hangulatára, munkájára, érzé­kenyebb. idegesebb lesz, ezért könnyen „törleszt”, és olyan következtetésre is juthat, ami amellett hogy nem igaz. nem helyes, még kifejezetten árt mindannyiunk- nák is. ..Milyen demokrácia az — mondja az egyik —, ahol nem állnak velem szóba, nem adnak lehetőséget, hogy véleményemet, bajomat elmondjam?” ..Minek beszélünk annyit a demokráciáról — mondja a mnsilc — a véleménynyilvánítás jogosságáról es szabad­ságáról, amikor ha szólni akar az ember, elküldik vala­hová?” Lám. milyen veszélyes, hamis, általános következte­tésre juttathatnak embereket ostoba kisicakasok, akik úgy kukorékolnak a maguk dombján, hogy más szavát nem lehel tőlük hallani. És már csak egy lépés, hogy azt mondják a megbántottak: nem- lehetne, nem mernék ezt csinálni egyesek, ha az igazgató, a tsz-elnök, a minisztérium és. a többi illetékes nem tűrné ezt! íme, így lön a kiskakas- böl strucc madár, vagy ha úgy tetszik, a bolhából elefánt. Pedig az igazság az, hogy hiába „fentről” a biztatás, a demokrácia, a jog elvi és gyakorlati megfogalmazása, ha. „lent” ott áll a. merev érthetetlcnség, a „ki vagyok én?” a „majd én megmutatom!”, az „én vagyok, aki va­gyok’'. a „nincs" és. a „nem lehet” rideg, magyarázat, nélküli kinyilatkoztatása. A tanulság nem új, mégis jsokszor kell, még ezt, is­mételnünk. Az ember közösségben él, munkája, hangu­lata, cselekvése kihat, kihathat más emberre is. Jól vagy rosszul. Az üzem, a munkahely, az egyik ember élete na­gyon közel van a másik életéhez. Időnk jelentős részét egymás mellett éljük, — de egyáltalán nem mindegy, . — hogyan? S ha valaki visszaél helyzetével, rangjával vagy hivatalával, ha a portás — elnézést a példáért — becsapja a vezetphöz igyekvő orra előtt az ajtót, csap­ják be ő utána is! Megérdemli. Természetesen, ez csak a legutolsó megoldás lehet. Égi) kis figyelmesség, udvarias, kedves hang, segítő szándék, jóindulat, mennyire, de mennyire meg tudja könnyíteni az ember életét, munkáját! Ugye nem. is olyan nagy dolog ez. amit ne lehetne teljesítem? Papp János Ésszerűbb, elosztott hatáskör A tanácsi munka tapasztalatai szervek osztálya megvizs­gálta, mi lett a sorsa azok­nak a javaslatoknak, ame­lyeket egy évvel ezelőtt a megyei tanácsok Végrehajtó bizottságai a hatáskörök szétosztására, az ügyintézés egyszerűsítésére kidolgoztak. A vizsgálat megállapította, hogy az érdekelt tárcák 329 javaslatot fogadtak el, ezek­nek körülbelül a fele nyolc hónap alatt jogszabályi úton már rendeződött. Ennek eredményeként számos ha­táskört adtak át alsóbb szín- * tű szerveknek. Százhetven javaslat nem volt megvaló­sítható, ezekről az érintett megyei tanácsok részletesen indokolást kaplak. A nagyközségek — az egyébként is községi fel­adatkörbe tartozó tenniva­lóik mellett — mintegy 110 új, jelentős hatósági ügy el­döntésére kaptak hatáskört. A decentralizáció eredmé­nye az is, hogy a múlt év végétől építési ügyekben a községek 11 százalékában döntenek első fokon, mun­kaügyi kérdésekben 13 szá­zalék, kereskedelmi, illetve ipari ügyekben nagyjából egyötöd ez. az arány. A jel­zett változások kedvező ha- , tása á többi között abban nyilvánul meg, hogy a la­kosság egyre több ügyes-ba­jos dolgát a saját lakóhe­lyén intézheti eL Az ügyintéző munka szín­vonalát mutatják a legutóbb készített államigazgatási sta­tisztika adatai is. Eszerint a tanácsi szervek évente mint­egy 14 millió üggyel foglal­koznak írásban, ebből kö­rülbelül másfél millió eset­ben hoznak jogot vagy kö­telezettséget megállapító ha­tározatot. Döntéseikkel az érintett lakosok általában egyetértenek, amit jól szem­léltet egyetlen adat: a fel­lebbezések aránya mindösz- sze 4,1 százalék. A tanácsi szerveket egyéb­ként évente körülbelül húsz­millió állampolgár keresi fel ügyes-bajcs dolgával. A ta­pasztalatok szerint többsé­gük elégedett a tanácsok te­vékenységével. Eredmények mellett azonban a vizsgálat rámutatott néhány nem ki-, vanatos jelenségre is. Ilyen például az esetenként, ta­pasztalható sablonos ügyin­tézés. Továbbá sok hiba forrása a tényállás nem. elég részletes és pontos fel­tárása, a határidők túllépé­se, stb. Ezért az illetékesek változatlanul nagy figyelem­mel kísérik az ügyfelekkel való bánásmódot, s igye­keznek tovább javitani° r> munkát. (MTI) 1970. január 29., csütörtök i »

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents