Népújság, 1970. január (21. évfolyam, 1-26. szám)

1970-01-29 / 24. szám

Ne szóljatok bele Premier előtt a rendezőé a szó Még le sem ült, máris kéz- • tíi: — Mondok egy remek vic­cet, remélem, nem isme­red ... A viccet ismerem, de azért csak hagyom, hadd mondja. Hegedűs László ugyanis ki­tűnő viccmesélő, érdemes meghallgatni tőle a jól is­mert poénokat is. A vicc után témára té­rünk. — Elöljáróban szerelném tisztázni: az új premier cí­me. ez a „Ne szóljatok bele”, remélem nem a kritikusok­nak szól? — Nem. Egyáltalán nem. Különben is felesleges lenne a sajtónak adresszálni ezt a címet —, ti úgyis beleszóltok. —» Miután ebben meg­egyeztünk, , szeretném felso­rolni bűnlajstromodat: A kaktusz virága, Charley nén- je, Ön is lehet gyilkos —, hogy csak a legutóbbiakat említsem. És most itt az új premier, a Ne szóljatok be­le. Csak vígjáték, vígjáték — ze-nével vagy a nélkül, de mindig ez a sokat szapult könnyűműfaj. Mindig csak ezt rendezed. Miért? Mit tudsz felhozni mentségedre? — Elsősorban a közönsé­get. A kedves, szórakozni, ne­vetni vágyó közönséget. Hidd lel, az emberek nagyon sze­retnek nevetni, szórakozni. Hát ez az én mentségem. Kü- J önben sem érzem magam ^bűnösnek. En is szeretem az úgynevezett könnyűműfajt. Hiszem, hogy ezt is lehet színvonalasan csinálni, s eb­ben a műfajban is mindig újat kell adni. Nem beszél­ve arról, hogy a mai zenés vígjátékok szövegkönyve elég laza. Mondhatnám úgy is, váz csupán, amelyet a rendezőnek, karmesternek és a színészeknek kell földíszí­teniük, teleaggatni ötletekkel, játékkal, és gyakran hatásos csattanókkal! is. — Miután . ilyen ügyesen megvédten a műfajt és ma­gadat, hadd kérjelek meg, mutasd be olvasóinknak a vígjáték szereplőit. — Szívesen. Először is be­mutatom ifjú Simái Gézát, a professzor úr fiát (Varga Gyula) és Táncos Erzsébetet, egy hivatalsegéd leányát (Kopetty Lid). Nem nehéz kitalálni, hogy ők ketten a vígjáték szerelmespárja, sók bonyodalmat ' okoznak, és gyakran hangoztatják a cím­ben szereplő óhajt: „Ne szól­jatok bele''. Annyit még el­árulok róluk, hogy elkövet­nek egy,, hogy is mondjam csak, egy stiklit, mire a két szigorú atya roppant ideges lesz... Erről többet nem mondhatok. És most bemutatom Simái Géza professzort (Pákozdy János) és Táncos Károly hi­vatalsegédet (Csapó János). Ök ketten meglepetéssel szemlélik a. fiatalok sakkhú­zásait. és természetesen mindig „beleszólnak”. Né­hányszor meg is ijednek, de ennél többet ők sem tehet­nek. Az atyáknak is meg van • a sorsuk ... Aztán itt van Vendrei tanársegéd (Kende- ffy" Gyula), aki ugyancsak mindig és mindenbe beleszól, és Táncos Ilona (Egerváry Klára) akibe a professzor szerelmes, de azért ezt nem kell komolyan venni. Végül bemutatom Ottiliát, az egy­kor nagyhírű operettprima­donnát (Nádassy Anna, illet­ve Olgyai Magda), aki éppen liftkezelői beosztásban fo­gadja Táncos bácsi széptevé­sét. Szóval, minden szépen ösz- sze van itt keverve, pontosan úgy, ahogyan egy jó vígjá­tékhoz illik. Idegességre sem­mi ok, a végén minden ki­derül és jóra fordul. Sőt! Képzeld, a fiatalok minden nyáron vidékre akarnak men­ni dolgozni... — Ezek szerint ez egy ab­szurd vígjáték? — De előremutató és ak­tuális mondanivalóval körit* ve. És természetesen jó zené­vel, Majláth Júlia legnép­szerűbb fesztiválszámaival. A szöveget Abai Pál írta, a ver­seket 'ifjú Kalmár Tibor. Én bízom a közönségben, étért sikert remélek. Premier ma este, a Gárdonyi Géza Szín­házban. (már húsz) 8a. A pafcompartos vállat vont. — Na és!? Én vagyok a szakmunkás, te vagy a segí­tő. Amíg engem fent vert ez. az átkozott eső, te itt lent üldögéltél. Kvittek vagyunk. Világos? Akkor indulha­tunk... Ja, és* még arra is megkérlek, hogy mentsél ki Palmernál. a nyolcórás! ta­lálkozón, Kis privát ügyem van egy presszós cicával, nem szeretném kihagyni. Je* lentsd, azon kívül, hogy a prof váratlanul haza jött, tárgyalt Hondával, ‘ semmi érdekeset nem sikerült meg­tudnunk. VIII. FEJEZET . Honda megkísértse — Bűvös erő volt e virá- háhágban, a börtön mélyén» szihivemre záháhártam ... Honda áriázott a Wesse­lényi utca 83-as számú ódon épület második emeletén. Kovalcsikné lakásának für­dőszobájában. a kádban, al­bérlői minőségben. Bár min­den hang hamis volt, az elő- ti adást mély, szenvedélyes át­élés és túlcsorduló életöröm jellemezte. Indokoltan; . Ugyanis: 1. Kocsis Andréa a Bioló­giai Kutatóintézet folyóirat­tárában megtalálta a Seienza múlt év februári számát, benne Manfrede Rottinak o cikkét és a könyvtáros min­den tiltakozása ellenére ma­gával vitte az. egész, össze­fűzött évfolyamot. Erősza­kos nó, az biztos. , M'.tl, .jatnsar 29., csütörtök 0. Ambrőzy professzor m miután figyelmesen átbön­gészte a szóban forgó ta- nulmáftyt, határozottan le­szögezte, hogy analóg árán: ütéses sérülésről van sző. Tekintettel arra, hogy az olasz kolléga az általa ki­munkált és a tanulmányban részletesen kifejtett fiziko­terápiás gyógymóddal héi esetből hat alkalommal egy­értelmű sikert' ért el, dz idő­szakos elhülyülést teljesen megszüntette, igencsak meg­alapozott a remény — jelen­tette ki Ambrőzy —, hogy egy hónapon belül a magyar technikust ő is rendbehozza. 3. Ambrőzy egyidejűleg sajnálattal jegyezte meg, hogy az alkohol hatására je­lentkező zsenialitás likvidá­lását illetően egyelőre nem mondhat semmi biztatót. Ilyesmire a Scienzában nincs utalás. Erre a paciens-jelölt ünnepélyes nyilatkozatot * miszerint ő erre nem is tart igényi; ez önmagában neng elviselhetetlen állapot Sőt, megváltozott hivatali beosz­tásában, mint a minisztérium kettes osztályának vezetője esetleg olykor még hasznát is veheti, ha két-három fél- decivel egy-egy népgazdasá­gi jelentőségű kérdés eldön­tésénél zsenivé pumpálja ma­gát, 4. A ndrea az eltel húszon­négy óra tündérmesébe illő eredményeit összegezve ek­kor azt a javaslatot terjesz­tette elő. hogy. mindezt egy nagy dóridéval ünnepeljék meg hármasban, lvíég ma, frissiben. Részint közös va­csora keretében a Béke Szá­lé kupolacsarnokában, maid a Budapest mulatóban. Az ajánlat általános helyeslés­sel találkozott, Andi vállal­ta, hogy elintézi az állatok­kal kapcsolatos teendőket, Etelka nénit átkíséri a szom­szédba, telefonon asztalt fog- 3 1 mindkét találko­zás kilenckor, a szálloda faayjáfaan. . Borravalót! Borravalót? Majd. kát évtizeddel ez­előtt lohitárba kényszerült jó néhány, a múlttól örök­lött fogalom. Akkoriban nagy ügybuzgalommal — nemegyszer túl is méretez­ve a valódi indulatot — folyt a hadjárat nemcsak a borravaló, ' hanem a kezét csókolom ellen is. Azóta két konszolidált évtized, való­di helyükre kerültek a gon­dolatok, s az első évek lel­kes, nemegyszer túljátszott, újrateremtő indulatát, mér­téktartó, alkotó értelem vál­totta fel. Újra divat lett — egyébként kár is volt elle­ne hadakozni — a kezét csó­kolom; s újra polgárjogot kapott — ennek jogosságát viszont rna is lehet vitatni — a 'borravaló. Kapja a borbély, a pincér, a postás, s tehetne még folytatni a sort, S zöld jelzést kapott disztingváltabb formája, a honorárium is. A lényeg azonos, csak az összeg na­gyobb, s a „csomagolás” diszkrétebb. A borravaló lét­jogosultsága ma már akko­ra, hogy egyes fizetések kal­kulálásánál mint mellékjö­vedelmet. „hivatalosan” is számításba veszik. Miért — mit? Természetesen mindenki­nek egyéni joga eldönteni, él-e ezzel a sajátos dotálás­sal, arról azonban nem ér­dektelen meditálni, hogy kell-e, hogy mi előnye, mi hátránya van, s mi lesz a jövője. A borra valópárl iák azzal érvelnek, hog» ők tulajdon­képpen plusz szolgáltatáso­kat honorálnak ezzel. Mond­ják: dotálás jár a borbély­nak, ha túlzottan egyéni igényeiket is teljesíti, ha az átlagosnál nagyobb gonddal formálja a frizurát. Szerin­tük, ha a pincér a megszo­kottnál figyelr#sebb. gyor­sabb, választél^sabb modo­rú, úgy mindenképp plusz juttatást érdemel. így aztán' a borravalópártiaknak van saját borbélyuk, pincérük, postásuk és így tovább. Csakhogy borravalót, nem mindenki ad, és az ellenvé­Ss még volt egy ötödik pont. is, Honda kuncogott a kádban, amikor erre gon­dolt. A lopásra. Arra a cé­értékű 5zimpat.no ura, ame­lyet a laboratóriumi asztal­ról egy óvatlan pillanatban ielcsípett és pénztárcájába csúsztatod, Kopás volt ez, akárhogyan -nézzük, de a szándék — nemes. Azért tu­lajdonította él ezt az egy szem patront, hogy hólnap Kovalcsiknénál is kipróbál­ja a csodaszer itatását, hadd gyarapodjék újabb pozitív reakcióval az asszisztensnő kísérleti naplója. Más mó­don nem is tudná kifejezni mélységes háláját ennek a két nagyszerű embernek. Andinek és a professzorá­nak. Nem, nem a lakbérhát­raléktól akar szabadulni, hülyeség, az osztályvezetői fizetés mellett: ez nem lesz gond. Igaz viszont, hogy a hálanyilvánítás mellett azért más cél is vezette a kezet, amikor elcsente azt a piru­lát. Azóta, hogy délben a Bonbon presszóban felme­rült az ötlet, sehogyan sem tudott megszabadulni tőle, végig ott motoszkált a fejé­ben. Majd tíz éve ismerte Kovalcsiiimét, naponta leg­alább kétszer találkoztak, de egy jó szót. egy kedves pil­lantást ennél az asszonynál még nem tapasztalt. Milyen lehet, amikor nem keserű, nem goromba, nem ellensé­ges? Elképzelhető ez egyál­talán? — Hé: — verte meg egy kemény ököl a fürdőszoba ajtaját. — Hé! Honda ijedten riadt fel ál­modozásából, gyorsan felült, a kádban, a karórájára né­zett, amely a törülközőtar - túra volt felakasztva. — Mi az?! — kiáltotta az­iemények sem érdektelenek. Vajon tévednének-e, akik így érvelnek: a pincér, a fodrász, a postás. és általá­ban mindenki,' aki borrava­lót kap. bizonyos szolgálta­tásokban részesít; válasz­tott egy szakmát hivatásul, amiért így vagy -úgy, de'óí- lamilag dotálják. Ezért a fizetésen kötelessége min­őén ügyfelét, minden páci­enset egyforma figyelmes­séggel, egyforma ambícióval ellátni. Vt akkor a bor­ravaló, zen. ha egyesek adják, úgy mások méltány­talanul kerülnek hátrányos helyzetbe ugyanannál a fod­rásznál. pincérnél, -postás­nál, noha ők is megfizetik a szolgáltatás törvényesen szabott árát. / Nem céltalan ezen elgon­dolkodni. Mert mi lenne, ha mindenki adna borravalót? Akkor mindenkit egyformán figyelmesen kellene ellátni. Akkor az kerülne előnyö­sebb helyzetbe, aki többet ad? Akik a körből kimaradnak A borravaló bizonyos szakmákhoz kötődik. Azon senki nem lepődik meg, hogy jár a fodrásznak, a pincérnek, a postásnak, ak­kor azonban már nagy a megütközés, ha bolti eladó kapja. Természetesnek tart­ják, hogy az orvosok kap­nak honoráriumot — sok viszonylatban érthető is —, ám ha pedagógus fogad el ugyanazon indulatból forin­tokat, akkor majdhogy „ke­resztre feszítik”. Ilyenkor etikáról, kötelességről szo­kás beszélni. Ugyanakkor a bolti eladó, a pedagógus természetesen honorálhat szívességet. Ha ezt. teszi, akkor ennek a „játéknak” vesztese, mert a juttatottak szerencsés köréből kiesik. Egyre inkább divattá vá­lik a borravaló, a körből kimaradtak, ha maguk is hívei, úgy kétszeresen vesz­tesek. Azok, egy félig gon­dolt szemlélet miatt. Ugyan­is ha A kaphat, akkor B- nek is jár. S ha eddig elju­tunk, akkor vittük követ­kezetesen végig a gondolat­sort, mert a borravaló!-. :y. csatolt szándék minden eset­ben azonos: egyéni, kiemelt ellátást, megkülönbözteti: t gondosságot remélő igény. Ez pedig a legjobb akarat­tal sem nevezhető szociális érzékből fakadt törekvés­nek, egyik fél részéről sein. Az már lényegtelen, hogy ki kapja, s az is, hogy ki ad­ja. Fizetésért — hivatásból A folyamatot természete­sen megállítani nem lehet, de meditálni róla érdemes. Addig már eljutottunk, hogy hivatalos szinten is „szá­molunk” vele. Ez viszont mindenképp helytelen, mert hogy lehet például az ápoló­nők viszonylag alacsony fize­téséhez, vagy épp a pincérek béréhez hallgatólagosan hoz­zászámítani a borravalóból, a honoráriumból eredő fo­rintokat, azt a pénzt, me­lyet nemegyszer azok adtak, akik kívül esnek a juttatót- tak bűvös körén. Olyan bé­reket kell ezekben a szak mákban megállapítani, ame­lyek anyagilag alapozzák ez önérzetet. Ha így lenne, ak­kor több esélye lenne an nak, hogy a szolgáltatásokat egyaránt kapná mindenki, hivátásszeretetből fakadó igyekezetből. Ma Is akad nak olyanok, akik nem fo­gadnak el borravalót, ezek számát lehetne jobb hivata­los dotálással növelni. Egyéni döntése mindenki nek, hogy ad vagy fogad borravalót. Igaz, egyénidén tés, személyi jog, ám azon mégis érdemes elgondol kodni: kell-e; érdemes-e. Pécsi István Az osztályzásról Pedagógusokat, diákokat és .szülőket egyaránt érdeklő és érintő kérdésekről, az érté­kelésről, a diákok osztály­zásáról és ellenőrzéséről tett közzé állásfoglalást a Műve­lődésügyi Minisztérium köz­oktatási főosztálya. Á doku­mentum egyebek közt meg­állapítja, hogy az értékelési nem lehet leszűkíteni az el­marasztalásra. Helytelen, ha az értékelés módszerei félel­met keltének a gyerekekben, továbbá ha a tanára! munka intenzívebbé tétele helyett az otthoni tanulás kerül előtér­be. Az értékelést olyan peda­gógiai eszközzé kell tenni amely a tanulókban bizalmai ébreszt, a tanuláshoz kedve; nyújt, a gyerekek fejlődéséi segíti. A fegyelmezetlenséget nem szabad ilyen, vagy olyan, érdemjeggyel megtel rolni. (MTI) % tán ingerülten. — Még csak nyolc húsz van! Harmincig enyém a fürdőszoba! Ott a szolgálati szabályzat az aj­tón, maga adta ki, magi ta alá! ifroli/tatjukj Porgy and Bess — az NDK-ban Január 24-én első alkalommal mutatták be a berlini Opera­házban Gershwin Porgy and Bess című operáját. A képen: Bess szerepeben Carolyn SMITH— MEYER, a Bázeli Színház tagja, míg Porgy-P 'Cullen Maiden alakítja. (MTI Külföldi Képszolgálatfc

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents