Népújság, 1970. január (21. évfolyam, 1-26. szám)

1970-01-28 / 23. szám

} ECV ŐRÜLT ÉJSZAKA . Magyar film A míves szó megszállottja media. Még azt is mondj ált: Róka fogta csuka. Mármint a film tartalmáról. Meg azt is mondják: sztárparádé, amelyen részt vesz: Törő­csik Mari, Beata Tyszkie- wicz, Kállai Ferenc, Mensá- ros László Szirtes Ád m és öze Lajos. Mindezt, így, első felsorolásra, miután már a filmet megnéztem, sehogy sem hiszem és úgy tartom, hogy mindez csak propagan­da egy sükerületlerr-keletlen filmhez. Mintha csak ment­ségül akarnák felhasználni minderre a film elején álló idézetet Gogol Revizorából. A nézőt éppen ez a magas' szintű idézet téveszti meg. Ügy vélekedik: ha már fel-, emlegefcik a magyar film gyártói a nagy orosz klasz- szikust, akkor valami olyas-, mi történik majd, vagy for­mában, vagy tartalomban,, amely Gogol Revizorát leg­alább távolról mintázza. Ta-, Ián ffelejtenénk is a várako-, zcfet, ha ezt a történetecsikét — még terjedelmében is alig valami — ne unnánk az első tíz pere után. Azt hamaro­san sejtjük — mert a kri­mikhez már hozzászoktunk az általános dömping jóvol­tából —, hogy izmos alvilági egyéniségek adtak találkát egymásnak. Nem tudjuk meg sokáig, ki kit akar az osto­ba és tétlen pisztollyal sakk­ban tartani. Már ahogy a fegyver bekerül a játékba, képtelen — s nem abszurd. A boltvezetőnek azonnal hívnia kellett volna a rend­őrséget. Vagy nem bízott at>- ban, hogy a többfőnyi le­génységgel legyőzi azokat a „revizorokat", akik kesztyűs kézzel dolgoznak mindaddig, amíg tehetik? A történet vé­géből visszakacsintva Géza egész szerepére — az egész fiú kétiátoon járó képtelen­ség. Ahogyan a boltvezető felesége belép a históriába es ahogyan végigjátssza az együgyű fölényeskedést, tí­zen aluliaknak eVhibető daj­kamese. Szexre bangóit korunkba* ■í hisszük, hagy egy-egr 3ft De ttem, ürügyül dtyss*- mit talál ki, hogy ilyen nagy jelentőségű témán az intézetben nem dolgozhatom, mert onnan már néhány do­log érthetetlen módon kissá- várgott, az ntóibbi időkben, fecsegés, esetleg az imperia­listák szőrös feeze.,. Az per­sze nem izgatja a miniszter- helyettes elvtársat, hogy Etelka néni itt tízpereenkéní kap frászt, úgy fél a hül­lőktől, ezenkívül minden kis csavarért, nyersanyagért, ál­latéi eségért Antiinak kell le­futnia a városba... Cudar fél esztendő volt, szerencsé­re a nehezén túljutottuník. — Elnézést kérek — va­karta meg a feje búbját Honda —, nem akarok vitat­kozni a professzor úrral. Alkohol nélkül nem vagyok megfelelő partner. De azért annak a miniszterhelyettes­nek lehet egy kis igaza. En személyesen győződtem meg arról, hogy a szimpatron — valóságos hatalom! A busz­ban. meg amikor a rendőr megfogott, aztán a fegyelmi tárgyaláson a minisztérium­ban ... Én igenis el tudom képzelni, hogy ha olyan va­lakinek a kezébe jut... mondják elkezdik gyártani tonnás tételekben ezeket a a pirulákat, illetve patrono­kat ... Ambrózy ingerülten le­gyintett, nehezen viselte el, ha nem értettek vele száz­százalékosan egyet. — Lári-fári, akkor min­denkinek az orrára biggyesz­tünk egy pápaszemet a játék megy tovább. Olyan ez, mint a rakéta, az ellen­, Md január 28., szerda bűnügyben az embereknek egymáshoz húzó lilapettyes szerelmi kapcsolatai tenger önzést meg tudnak magya­rázni, de alig hisszük, hogy aki kettesben rabolni indul, ennyi alkalmazott jelenlété­ben azt tartsa főcéljának, hogy a fiatal lányt a lisz- tesasákra fektesse. Milyen tündérien elegáns .dumája" van a második el­lenőrnek és milyen értelmi- ségi arca van azzal a szem­üveggel? A néző csaknem elszomorodik, hogy egy ilyen jó külsejű, finom rriodo- rú és halálos nyugalmú be­törő még akkor sem riadó- zik, amikar odahurkolják a székhez: inkább lassú, szé­pen, csaknem kalligrafiku­sén kiejtett kőrmondaitofcban nyugtatja ideges ellenfelei f és győzi meg arról, hogy ők mindenképpen legyőzőitek, tehát engedekneebedjenefe. «Séta; az eöenrakétöt elfő gó rakéta... Ennél millió- szar fontosabb azonban, hogy a gyógyászatban valóban le­hetnek perspektívái... De ezen most ne meditáljunk, térjünk a tárgyra. Közeleb­bit szeretne hallani a szim- p& trónról. rendiben van. Tessék, foglaljon helyet Mit tud a nukleinsavról? — A miMeinsavakról ? Azt hiszem, hogy semmit. Eset­leg, ha benyakalnék... A professzor megrázta a fejét — Kötve hiszem. Andi em­lítette ugyan, hogy maga le­xikonokat memorizál, de most ez a kunszt sem segí­tene. Tíz évvel ezelőtt, ami­kor az Űj Magyar Lexikon készült például, rendkívül gyér ismeretekkel rendelke­zett az egész tudományos világ az élő szervezetnek ezekről a nagymolékulájú. bonyolult szerkezetű vegyü- leteiről. A nukleinsavakról mindössze annyit tudtunk, hogy a benne előforduló cut kor minősége szerint ribo­nukleinsavat és dezoxiribo- nukleinsavat különböztethe­tünk meg, az elsőnek, az RNS-nék, a szervezet fehér­jeszintéziséiben, az utóbbinak, a DNS-nek, az örökletes tu­lajdonságok átadásában van rendkívüli szerepe. Nagyjá­ból ez volt minden. Az utóbbi esztendők azonban egy sor új felfedezést hoz­tak a nukleinsavak összeté­telének, szerkezetének, bio­lógiai szerepének mélyebb megismerésében. Honda úr, hallott már az ehető emlé­kezetről? Honda összeráncolta a homlokát. — Ehető emlékezet? ..; Várjunk csak, erről vagy a Magyarországban, vagy . az Ország—Világban olvastam egy cikket, nagyon érdekes volt. Valahol kiszaglász tát* Nem meglepetés, hogy akad filmrendező, aki bele­szeret a témába — jelen esetben Kardos Ferenc — aki megírta ás meg is ren­dezi elképzeléseit. De véle­ményünk szerint kell len­nie valahol egy filmdrama­turgiának, ahol látni kell az író-rendező képtelenségeiben a képtelenséget és azt a za­vart, amely nem oldható fel semmiféle képi megformá­lásban. Az egyébként frap­páns gogoli idézet és a mai téma nem ad felmentést en­nek a filmnek, ahol komé­diásé színészek csak jelene­teket játszanak ed és nem egy egész egészséges történe­tet Sajnáljuk éh nem értjük, hogy a kiváló művészek hogyan és miért lötyöghet­nek ebben a nem nékik való forgatókönyvben. Farkas András hogy a tudás nem az agy­sejtekben van, illetve nem­csak ott. A lényeg, hogy va­lami folyadék lötyög ben­nülik, meg más élőlények­ben, az segít az emlékezés­ben... Ügy van, a kísérlet is eszembe jutott, nem lehe­tett valami gusztusos. Egy bizonyos kukac olyan ra­vasz. hogy ha kettévágják., mindkét rész kiegészül, a farkához kinő a feje, a fejé­hez a farka és vígan él to~ váblb mind a kettő. Eg a fa- * lakrészből kipótlódofct ku­kac is emlékezik arra. hogy csengőjelzés után jól teszi, ha szedi a sátorfáját és át­mászik a tepsi jobb oldalá­ra, mert a baloldali részt mindjárt kezdik melegíteni. Tudniillik, a kettéválás előtt ezt csinálták párszor a laboratóriumban a kísérlete­zőit. Es hogy miért ehető az emlékezet? Néhány ilyen kis szerencsétlent, amelyik már megtanulta a leckét a csen­gővel meg a melegítés'''’ egészen apróra lí-ancsír tak fel és a megboldogul' - kát megetették olyannokka1, „Tönkretette az életünket. Gonosz volt, mint az a bi­zonyos bibliai kígyó. Ittas állapotban pedig — ha rá­nézett az ember — legin­kább a halottaiból feltá­madt Lázárra emlékezte­tett. Ilyenkor mégsem is­mert könyörületet.. — Ez meg micsoda? — lépett hozzám ...” — Ezt kérdeztem én is tőle, amikor egy irodalom­hoz mit sem értő lányisme­rőse olvasta a szöveget. Megvallom, először nem fi­gyeltem, de később megfo­gott a korrektül fogalma­zott mondatok, az egyéni ízeket sejtető jelzők, a szi­tuációteremtés érzékének sugallata. Most már egyre amelyeknek gőzük sem volt gz egész trükkről. Es mégis, ahogy megszólalt a csengő, usgyi, iszkoltak át a tepsi másik oldalára. Mert meg­ették elődeik tapasztalatát!_ Az igazat megvallva, . nem nagyon hittem el az egészet, mert például arról még so- iiasem olvastam vagy hallot­tam, hogy mondjuk azok az afrikai kannibálok, akik meg­ették a hozzájuk elmerészke- dett jámbor hittérítőket, rög­tön utána buzgó katoliku­sokká váltak volna. Ambrózy professzor ne­vetni kezdett, aztán haho- tázni, de úgy, hogy a szag­gatott basszusra a lombikok az asztalon megcsendültek, a kémcsövek hozzákoccantak tartóikhoz. — Ez jó volt — szólalt meg végül, könnyeit töröl- getve. — ön egy eredeti ko­ponya! Ezt a dolgot a misz- száonáriusokikal, ezt elmond­4 juk Andinak is, ha megjön. Ami viszont a dolog lénye­gét illeti, azt jól mondta el. A mi esetünkben azonban egy kicsit másról, egy kicsit többről van szó. A vizsgá­lataim során ugyanis egyre bebizonyosodott — most na* gyón leegyszerűsítve ismer­teié ezt a felettébb bonyo­lít folyamatot —. hogy a .13 a sejtrr - .abaa külön 'opoitosítja azokat az él­ményeket, ismereteket, érzd­inkább figyeltem. Aztán az írást vettem kézbe, újra ízlelgettem a mondatok ér­téssel szabott muzsikáját. Meglepődtem. Közel két hónapja ismerem, az elő­adóművészet fortélyainak hatását fürkésztem egyéni­ségében. Az is tény: nem leptek meg produkciói. Egyénisége, megjelenése sem volt hivalkodó, amo­lyan mindenki között észre­vétlen. ’vesző embernek láttam: nuiernadrág, ma­ratoni hosszúságú oldalsza­káll ... Akár a többi — könyveltem el. Amikor írásait olvastam, jutott eszembe sok, csak kommentár nélkül rögző­dött erhlék, szótlan, minden mi benyomásokat, amelyek kellemes közéretet váltottak W, örömet, boldogságot okoz­tak a szóban forgó egész élő szervezetnek, vagy elődeinek. Aztán az is kiderült, hogy ezt a felgyülemlett raktári ‘készletet bizonyos katalizá­torok révén, meghatározott módon, kdsebb-nagyobb mér­tékben mozgósí tani is lehet és ez azzal a sajátos követ­kezménnyel jár, aminőt Honda úr is tapaszdalt ma délelőtt pár alkalommal. Na- rrtármost, ami a szimpatron pontos vegyi összetételét il­leti ... egy pillanat türelmet, brr! már egészen hideg lett itt Felállt, az ablakhoz lépett, becsukta, visszaült az asz­tal mellé... A Malink» utca átel­lenes oldalán, elhanyagolt, bokros telek mellett álló te­lefonpózna tetején halkan szitkozódott a fogai között a szerelőruhás, oldalszakállas fiatalember. Az ördög vin­né el, még egy perc huzatot kibírhattak volna... Fürge ujjakkal összenyomta a pus­kamikrofon teleszkópját, le­emelte az apró készülék mü- anyagfedelét, ügyesen kifűzte a magnószalagot, újat tett a helyére, aztán levette a fejé­ről a fülhallgatót A mászó­vasak segítségével lekászá­lódott a földre. — Na, mi van? — kérdez­te a társa, aki gumiköpeny­ben, fejére húzott csuklyá­val a pózna tövében kupor­gott egy nagy szerelőládán. — Semmi! — felelte Bá­lint. miközben kikapcsolta a karabinerövef és kifűzte a mászóvasakat. — Átáztam, mint egy ürge, potyán. — De hiszen az ablakot is kinyitották? — Ki, de nem volt jó a szög, nem lehetett becélozni őket. Nem is indítottam el a magnót — dugta a másik orra alá a masinát —, lát­hatod. Vedd fel a ládát, el­osonunk. — Ide felé is én hoztam! — jegyezte meg Mucur, mert ő volt a másik. iFoliitatj*#) . irodalmi színpadi próbára időben érkezik, a viselke­dése fura ellentétben öltö­zékével. Beszélgetést provokáltam. Hajlott rá, túlságosan is en­gedte, hogy kérdezzem. Ne u óvatosságból, nem jól értei rhezett diplomáciából, ha­nem csak úgy, természetes nyíltságból. Elmondta, hogy a mottóként idézett novel­larészlete hogyan született, minden különösebb kom­mentár nélkül kezembe nyomta a gépelt írási, a komplett novellát. Ekkor tudtam meg, már volt ka­tona. Ráérzett gondolataim­ra. halkan, megfontolt mon- datfűzóssel ártól beszélt, hogy a Dobó Gimnázium­ban érettségizett, mint esz­tergályos szakközépiskolás, hogy alig egy évet dolgozott a gépállomáson, amikor be­hívták katonának, hogy el­telt a két év, hogy voltak bizony nem épp kedves­ként elkönyvelt emlékek, hogy ezek egyikéből fakadt a novella, hogy nemrég sze­relt le. hogy régi helyén dolgozik. Aztán munkájáról beszélt, a kedvről és az egyhangú­ságról. Majd szenvedélyé­re, az írásra tért rá, el­mondta, már középiskolá­ban kezdte, hozzátéve, hogy sosem volt eminens, de a betű, a szépen, értelmesen fűzött szavak varázsa meg- büvölte. Az is tény: nem egészen így mondta, így én „fordítottam le” mondatait, de tudtam, ugyanez formá­lódik a keresett szavak mögött Mondta is: nem beszélni, írni szeret. Egy-két hét múltán újabb novellát — ötletes, fan­tasztikus-tudományos han- goltságú, majdhogy kisre­génynek is beülő írást jut­tatott el hozzám. És újra mondta: mint katona, rit­kán ment kimenőre, inkább benn maradva bíbelődött a betűkkel, teremtette a cse­lekményt. Így született meg nyolc novella két év alatt. Rákérdeztem: — Sose próbálkozott az íráshoz közelebb álló > pá­lyán? Meglepődött. Igaz, el­mondta, hogy nemrég el­küldte írásait napilapok­nak, arról is beszélt, hogv több helyről kapott biztató szót, de határozottan fogal­mazott, amikor jelezte, hogy: számára az írás sem­mivel sem pótolható kedv­telés, hogy szívesen dolgo­zik munkahelyén, s ráér otthon szőni a szavak szí­nes szőttesét. Nem keseregve mondta: néha a munka egyhangúsá­ga fárasztja, mert gondola­tai áramlását a termelés egészséges regulája fékezi. Csipkedni kezdtem... — Majd huszonhárom éves, mindenbe belenyug­szik? Azt hiszi, mindenki így gondolkozik? Nem vette a lapot. Ez újabb provokációra sarkallt: — Farmernadrág? Szé­pen összefűzött szavak? Ezerszínű selyeming, még­ha diszkrét színben is? És írásmegszállottság és kor­rekt, udvarias viselkedés? Hol itt az egyensúly, hol itt az összhang? Most sem lepődött meg, előbb tüzet adott, aztán vá­laszolt. És hittem neki, mert arról beszélt, hogy korosztályából céltalan „ki­lógni”, és a ruha sem min­dén, meg hogy igenis ked­veli a beat-zenét. Nem vi­tatkoztam, miért kellett vol­na, Üjfent az írásról medi­tál tünk. őszintén elgyónta: otthon, a szülei nem kedve­lik írásmegszállottságát. Azóta sűrűn találkozunk, legalább hetente kétszer az irodalmi színpadi próbákon. Nem jön hozzám szólni, vé­leményt kérni Veres Tamás, tudom, hogy várja, mit mon­dok, tudom, kíváncsi véle­ményemre. Mégsem jön, pedig elmondtam volna ne­ki, hogy megéri, hogy ér­demes. Mégsem szóltam. Amit tettem, bocsánatos „bűn”, az, mert fiatalságom jutott eszembe.., _ Pécsi István Történelmi évfordulóra készülnek A Képzőművészeti Kivitelező és Iparvállalat kőszobrász műtermében emlékművek készülnek Lenin születésének 100. és hazánk felszabadulásának 25. évfordulójára. Képünkön: Marton László szobrászművész Jászberénybe készülő felsza­badulási emlékművének főalakját Kele Emánuel kőszobrász faragja köbe. ttúAt (MTI foto — Szebelécly Géza felvétele)

Next

/
Thumbnails
Contents