Népújság, 1970. január (21. évfolyam, 1-26. szám)
1970-01-28 / 23. szám
} ECV ŐRÜLT ÉJSZAKA . Magyar film A míves szó megszállottja media. Még azt is mondj ált: Róka fogta csuka. Mármint a film tartalmáról. Meg azt is mondják: sztárparádé, amelyen részt vesz: Törőcsik Mari, Beata Tyszkie- wicz, Kállai Ferenc, Mensá- ros László Szirtes Ád m és öze Lajos. Mindezt, így, első felsorolásra, miután már a filmet megnéztem, sehogy sem hiszem és úgy tartom, hogy mindez csak propaganda egy sükerületlerr-keletlen filmhez. Mintha csak mentségül akarnák felhasználni minderre a film elején álló idézetet Gogol Revizorából. A nézőt éppen ez a magas' szintű idézet téveszti meg. Ügy vélekedik: ha már fel-, emlegefcik a magyar film gyártói a nagy orosz klasz- szikust, akkor valami olyas-, mi történik majd, vagy formában, vagy tartalomban,, amely Gogol Revizorát legalább távolról mintázza. Ta-, Ián ffelejtenénk is a várako-, zcfet, ha ezt a történetecsikét — még terjedelmében is alig valami — ne unnánk az első tíz pere után. Azt hamarosan sejtjük — mert a krimikhez már hozzászoktunk az általános dömping jóvoltából —, hogy izmos alvilági egyéniségek adtak találkát egymásnak. Nem tudjuk meg sokáig, ki kit akar az ostoba és tétlen pisztollyal sakkban tartani. Már ahogy a fegyver bekerül a játékba, képtelen — s nem abszurd. A boltvezetőnek azonnal hívnia kellett volna a rendőrséget. Vagy nem bízott at>- ban, hogy a többfőnyi legénységgel legyőzi azokat a „revizorokat", akik kesztyűs kézzel dolgoznak mindaddig, amíg tehetik? A történet végéből visszakacsintva Géza egész szerepére — az egész fiú kétiátoon járó képtelenség. Ahogyan a boltvezető felesége belép a históriába es ahogyan végigjátssza az együgyű fölényeskedést, tízen aluliaknak eVhibető dajkamese. Szexre bangóit korunkba* ■í hisszük, hagy egy-egr 3ft De ttem, ürügyül dtyss*- mit talál ki, hogy ilyen nagy jelentőségű témán az intézetben nem dolgozhatom, mert onnan már néhány dolog érthetetlen módon kissá- várgott, az ntóibbi időkben, fecsegés, esetleg az imperialisták szőrös feeze.,. Az persze nem izgatja a miniszter- helyettes elvtársat, hogy Etelka néni itt tízpereenkéní kap frászt, úgy fél a hüllőktől, ezenkívül minden kis csavarért, nyersanyagért, állatéi eségért Antiinak kell lefutnia a városba... Cudar fél esztendő volt, szerencsére a nehezén túljutottuník. — Elnézést kérek — vakarta meg a feje búbját Honda —, nem akarok vitatkozni a professzor úrral. Alkohol nélkül nem vagyok megfelelő partner. De azért annak a miniszterhelyettesnek lehet egy kis igaza. En személyesen győződtem meg arról, hogy a szimpatron — valóságos hatalom! A buszban. meg amikor a rendőr megfogott, aztán a fegyelmi tárgyaláson a minisztériumban ... Én igenis el tudom képzelni, hogy ha olyan valakinek a kezébe jut... mondják elkezdik gyártani tonnás tételekben ezeket a a pirulákat, illetve patronokat ... Ambrózy ingerülten legyintett, nehezen viselte el, ha nem értettek vele százszázalékosan egyet. — Lári-fári, akkor mindenkinek az orrára biggyesztünk egy pápaszemet a játék megy tovább. Olyan ez, mint a rakéta, az ellen, Md január 28., szerda bűnügyben az embereknek egymáshoz húzó lilapettyes szerelmi kapcsolatai tenger önzést meg tudnak magyarázni, de alig hisszük, hogy aki kettesben rabolni indul, ennyi alkalmazott jelenlétében azt tartsa főcéljának, hogy a fiatal lányt a lisz- tesasákra fektesse. Milyen tündérien elegáns .dumája" van a második ellenőrnek és milyen értelmi- ségi arca van azzal a szemüveggel? A néző csaknem elszomorodik, hogy egy ilyen jó külsejű, finom rriodo- rú és halálos nyugalmú betörő még akkor sem riadó- zik, amikar odahurkolják a székhez: inkább lassú, szépen, csaknem kalligrafikusén kiejtett kőrmondaitofcban nyugtatja ideges ellenfelei f és győzi meg arról, hogy ők mindenképpen legyőzőitek, tehát engedekneebedjenefe. «Séta; az eöenrakétöt elfő gó rakéta... Ennél millió- szar fontosabb azonban, hogy a gyógyászatban valóban lehetnek perspektívái... De ezen most ne meditáljunk, térjünk a tárgyra. Közelebbit szeretne hallani a szim- p& trónról. rendiben van. Tessék, foglaljon helyet Mit tud a nukleinsavról? — A miMeinsavakról ? Azt hiszem, hogy semmit. Esetleg, ha benyakalnék... A professzor megrázta a fejét — Kötve hiszem. Andi említette ugyan, hogy maga lexikonokat memorizál, de most ez a kunszt sem segítene. Tíz évvel ezelőtt, amikor az Űj Magyar Lexikon készült például, rendkívül gyér ismeretekkel rendelkezett az egész tudományos világ az élő szervezetnek ezekről a nagymolékulájú. bonyolult szerkezetű vegyü- leteiről. A nukleinsavakról mindössze annyit tudtunk, hogy a benne előforduló cut kor minősége szerint ribonukleinsavat és dezoxiribo- nukleinsavat különböztethetünk meg, az elsőnek, az RNS-nék, a szervezet fehérjeszintéziséiben, az utóbbinak, a DNS-nek, az örökletes tulajdonságok átadásában van rendkívüli szerepe. Nagyjából ez volt minden. Az utóbbi esztendők azonban egy sor új felfedezést hoztak a nukleinsavak összetételének, szerkezetének, biológiai szerepének mélyebb megismerésében. Honda úr, hallott már az ehető emlékezetről? Honda összeráncolta a homlokát. — Ehető emlékezet? ..; Várjunk csak, erről vagy a Magyarországban, vagy . az Ország—Világban olvastam egy cikket, nagyon érdekes volt. Valahol kiszaglász tát* Nem meglepetés, hogy akad filmrendező, aki beleszeret a témába — jelen esetben Kardos Ferenc — aki megírta ás meg is rendezi elképzeléseit. De véleményünk szerint kell lennie valahol egy filmdramaturgiának, ahol látni kell az író-rendező képtelenségeiben a képtelenséget és azt a zavart, amely nem oldható fel semmiféle képi megformálásban. Az egyébként frappáns gogoli idézet és a mai téma nem ad felmentést ennek a filmnek, ahol komédiásé színészek csak jeleneteket játszanak ed és nem egy egész egészséges történetet Sajnáljuk éh nem értjük, hogy a kiváló művészek hogyan és miért lötyöghetnek ebben a nem nékik való forgatókönyvben. Farkas András hogy a tudás nem az agysejtekben van, illetve nemcsak ott. A lényeg, hogy valami folyadék lötyög bennülik, meg más élőlényekben, az segít az emlékezésben... Ügy van, a kísérlet is eszembe jutott, nem lehetett valami gusztusos. Egy bizonyos kukac olyan ravasz. hogy ha kettévágják., mindkét rész kiegészül, a farkához kinő a feje, a fejéhez a farka és vígan él to~ váblb mind a kettő. Eg a fa- * lakrészből kipótlódofct kukac is emlékezik arra. hogy csengőjelzés után jól teszi, ha szedi a sátorfáját és átmászik a tepsi jobb oldalára, mert a baloldali részt mindjárt kezdik melegíteni. Tudniillik, a kettéválás előtt ezt csinálták párszor a laboratóriumban a kísérletezőit. Es hogy miért ehető az emlékezet? Néhány ilyen kis szerencsétlent, amelyik már megtanulta a leckét a csengővel meg a melegítés'''’ egészen apróra lí-ancsír tak fel és a megboldogul' - kát megetették olyannokka1, „Tönkretette az életünket. Gonosz volt, mint az a bizonyos bibliai kígyó. Ittas állapotban pedig — ha ránézett az ember — leginkább a halottaiból feltámadt Lázárra emlékeztetett. Ilyenkor mégsem ismert könyörületet.. — Ez meg micsoda? — lépett hozzám ...” — Ezt kérdeztem én is tőle, amikor egy irodalomhoz mit sem értő lányismerőse olvasta a szöveget. Megvallom, először nem figyeltem, de később megfogott a korrektül fogalmazott mondatok, az egyéni ízeket sejtető jelzők, a szituációteremtés érzékének sugallata. Most már egyre amelyeknek gőzük sem volt gz egész trükkről. Es mégis, ahogy megszólalt a csengő, usgyi, iszkoltak át a tepsi másik oldalára. Mert megették elődeik tapasztalatát!_ Az igazat megvallva, . nem nagyon hittem el az egészet, mert például arról még so- iiasem olvastam vagy hallottam, hogy mondjuk azok az afrikai kannibálok, akik megették a hozzájuk elmerészke- dett jámbor hittérítőket, rögtön utána buzgó katolikusokká váltak volna. Ambrózy professzor nevetni kezdett, aztán haho- tázni, de úgy, hogy a szaggatott basszusra a lombikok az asztalon megcsendültek, a kémcsövek hozzákoccantak tartóikhoz. — Ez jó volt — szólalt meg végül, könnyeit töröl- getve. — ön egy eredeti koponya! Ezt a dolgot a misz- száonáriusokikal, ezt elmond4 juk Andinak is, ha megjön. Ami viszont a dolog lényegét illeti, azt jól mondta el. A mi esetünkben azonban egy kicsit másról, egy kicsit többről van szó. A vizsgálataim során ugyanis egyre bebizonyosodott — most na* gyón leegyszerűsítve ismerteié ezt a felettébb bonyolít folyamatot —. hogy a .13 a sejtrr - .abaa külön 'opoitosítja azokat az élményeket, ismereteket, érzdinkább figyeltem. Aztán az írást vettem kézbe, újra ízlelgettem a mondatok értéssel szabott muzsikáját. Meglepődtem. Közel két hónapja ismerem, az előadóművészet fortélyainak hatását fürkésztem egyéniségében. Az is tény: nem leptek meg produkciói. Egyénisége, megjelenése sem volt hivalkodó, amolyan mindenki között észrevétlen. ’vesző embernek láttam: nuiernadrág, maratoni hosszúságú oldalszakáll ... Akár a többi — könyveltem el. Amikor írásait olvastam, jutott eszembe sok, csak kommentár nélkül rögződött erhlék, szótlan, minden mi benyomásokat, amelyek kellemes közéretet váltottak W, örömet, boldogságot okoztak a szóban forgó egész élő szervezetnek, vagy elődeinek. Aztán az is kiderült, hogy ezt a felgyülemlett raktári ‘készletet bizonyos katalizátorok révén, meghatározott módon, kdsebb-nagyobb mértékben mozgósí tani is lehet és ez azzal a sajátos következménnyel jár, aminőt Honda úr is tapaszdalt ma délelőtt pár alkalommal. Na- rrtármost, ami a szimpatron pontos vegyi összetételét illeti ... egy pillanat türelmet, brr! már egészen hideg lett itt Felállt, az ablakhoz lépett, becsukta, visszaült az asztal mellé... A Malink» utca átellenes oldalán, elhanyagolt, bokros telek mellett álló telefonpózna tetején halkan szitkozódott a fogai között a szerelőruhás, oldalszakállas fiatalember. Az ördög vinné el, még egy perc huzatot kibírhattak volna... Fürge ujjakkal összenyomta a puskamikrofon teleszkópját, leemelte az apró készülék mü- anyagfedelét, ügyesen kifűzte a magnószalagot, újat tett a helyére, aztán levette a fejéről a fülhallgatót A mászóvasak segítségével lekászálódott a földre. — Na, mi van? — kérdezte a társa, aki gumiköpenyben, fejére húzott csuklyával a pózna tövében kuporgott egy nagy szerelőládán. — Semmi! — felelte Bálint. miközben kikapcsolta a karabinerövef és kifűzte a mászóvasakat. — Átáztam, mint egy ürge, potyán. — De hiszen az ablakot is kinyitották? — Ki, de nem volt jó a szög, nem lehetett becélozni őket. Nem is indítottam el a magnót — dugta a másik orra alá a masinát —, láthatod. Vedd fel a ládát, elosonunk. — Ide felé is én hoztam! — jegyezte meg Mucur, mert ő volt a másik. iFoliitatj*#) . irodalmi színpadi próbára időben érkezik, a viselkedése fura ellentétben öltözékével. Beszélgetést provokáltam. Hajlott rá, túlságosan is engedte, hogy kérdezzem. Ne u óvatosságból, nem jól értei rhezett diplomáciából, hanem csak úgy, természetes nyíltságból. Elmondta, hogy a mottóként idézett novellarészlete hogyan született, minden különösebb kommentár nélkül kezembe nyomta a gépelt írási, a komplett novellát. Ekkor tudtam meg, már volt katona. Ráérzett gondolataimra. halkan, megfontolt mon- datfűzóssel ártól beszélt, hogy a Dobó Gimnáziumban érettségizett, mint esztergályos szakközépiskolás, hogy alig egy évet dolgozott a gépállomáson, amikor behívták katonának, hogy eltelt a két év, hogy voltak bizony nem épp kedvesként elkönyvelt emlékek, hogy ezek egyikéből fakadt a novella, hogy nemrég szerelt le. hogy régi helyén dolgozik. Aztán munkájáról beszélt, a kedvről és az egyhangúságról. Majd szenvedélyére, az írásra tért rá, elmondta, már középiskolában kezdte, hozzátéve, hogy sosem volt eminens, de a betű, a szépen, értelmesen fűzött szavak varázsa meg- büvölte. Az is tény: nem egészen így mondta, így én „fordítottam le” mondatait, de tudtam, ugyanez formálódik a keresett szavak mögött Mondta is: nem beszélni, írni szeret. Egy-két hét múltán újabb novellát — ötletes, fantasztikus-tudományos han- goltságú, majdhogy kisregénynek is beülő írást juttatott el hozzám. És újra mondta: mint katona, ritkán ment kimenőre, inkább benn maradva bíbelődött a betűkkel, teremtette a cselekményt. Így született meg nyolc novella két év alatt. Rákérdeztem: — Sose próbálkozott az íráshoz közelebb álló > pályán? Meglepődött. Igaz, elmondta, hogy nemrég elküldte írásait napilapoknak, arról is beszélt, hogv több helyről kapott biztató szót, de határozottan fogalmazott, amikor jelezte, hogy: számára az írás semmivel sem pótolható kedvtelés, hogy szívesen dolgozik munkahelyén, s ráér otthon szőni a szavak színes szőttesét. Nem keseregve mondta: néha a munka egyhangúsága fárasztja, mert gondolatai áramlását a termelés egészséges regulája fékezi. Csipkedni kezdtem... — Majd huszonhárom éves, mindenbe belenyugszik? Azt hiszi, mindenki így gondolkozik? Nem vette a lapot. Ez újabb provokációra sarkallt: — Farmernadrág? Szépen összefűzött szavak? Ezerszínű selyeming, mégha diszkrét színben is? És írásmegszállottság és korrekt, udvarias viselkedés? Hol itt az egyensúly, hol itt az összhang? Most sem lepődött meg, előbb tüzet adott, aztán válaszolt. És hittem neki, mert arról beszélt, hogy korosztályából céltalan „kilógni”, és a ruha sem mindén, meg hogy igenis kedveli a beat-zenét. Nem vitatkoztam, miért kellett volna, Üjfent az írásról meditál tünk. őszintén elgyónta: otthon, a szülei nem kedvelik írásmegszállottságát. Azóta sűrűn találkozunk, legalább hetente kétszer az irodalmi színpadi próbákon. Nem jön hozzám szólni, véleményt kérni Veres Tamás, tudom, hogy várja, mit mondok, tudom, kíváncsi véleményemre. Mégsem jön, pedig elmondtam volna neki, hogy megéri, hogy érdemes. Mégsem szóltam. Amit tettem, bocsánatos „bűn”, az, mert fiatalságom jutott eszembe.., _ Pécsi István Történelmi évfordulóra készülnek A Képzőművészeti Kivitelező és Iparvállalat kőszobrász műtermében emlékművek készülnek Lenin születésének 100. és hazánk felszabadulásának 25. évfordulójára. Képünkön: Marton László szobrászművész Jászberénybe készülő felszabadulási emlékművének főalakját Kele Emánuel kőszobrász faragja köbe. ttúAt (MTI foto — Szebelécly Géza felvétele)
