Népújság, 1970. január (21. évfolyam, 1-26. szám)

1970-01-28 / 23. szám

«imp viEnuMBdi KOSSUTH ;*.30 Rimszkij—Korszakov: Seherezaűe. Szvit ».00 Egy téma az utcáról 9.15 Népi zene 0.45 Fúvószene 10.05 Könyvismertetés 10.35 Kamarazene it.30 A Szabó család 12.30 Tánczene 13.15 Népi zene 13.45 Válaszolunk hallgatóink­nak: 14.00 Gyermekkantátá 14.30 Nőkről nőknek 15.10 Dalok 15.20 iskolarádió 14.05 A budai önkéntes ezred­ről 16.10 Kodály Zoltán nyomában 16.30 Fiatalok a íaddi tsz-ben 17.20 Operafelvételek 17.50 A Közel-Kelet közel­múltja 18.05 Táncdalok 18.15 Kortársaink 19.25 yersek 19.35 Zenekari hegedűest 21.50 Filmzene 22.20 Magnósok, figyelem 23.05 Operarészletek 0.10 Verbunkosok PETŐFI 8.05 Kedvelt melódiák 8.45 Európa és a világ Szófiából 9.00 Kíváncsiak kluíbja 9.50 Emlékezés Jedlik Ányosra 32.00 A. Schlemm énekel 12.40 Házunk tája 13.03 Schubert-művek 14.00 Kettőtől — hatig . .. 18.10 Kis magyar népraj« 18.15 Hangverseny a stúdióban 19.00 Operettrészletek 19.40 Riport 20.28 Szüreti nóták 21.30 Riport 21.40 Táncdalok 21.50 Ady Endre élete és költészete 22.10 Zenekari muzsika 23.15 Könnyűzene Ä- harttia» «*«&*•*:ini$sec| MAGYAR 9.30 Lehotka Gábor orgonái 9.55 Trójában n«m lesz háború. (Tv-filmváltozat) 11.45 Delta íö^O Hírek Az Intervízió estje: iá.50 NDK ldsfilm a7.06 Hóvirágok csilingelése 3 7.30 Zenés filmösszeállítás 17.45 Cseh táj film 18.00 A Kalinyin sugárút 18.15 Csillagszóró 19.15 Esti mese 19.25 Tudományos magazin 20.00 Tv-híradó 20.20 Népi táncok. (Bolgár kisfilxn) 20.30 Kockázat ... 17. Wolf Gruppenführer 21.35 Ünnepi gálaest az Inter- i vízió 10. évfordulója tiszteletére 22.55 Tv-hiradó POZSONYI 18.05 A Hadseregfilmstúdló magazinja 18.25 Cook kapitány nyomában 19.00 és 22.20 Tv-hlradó 19.50 Dráma a vadászaton. (Tv-novella) 21.20 Az Intervizió jubileumi estje /yfat EGRI VÖRÖS CSILLAG3 (Telelőn: 22-13) Az előadások kezdete: fél 6 és S órakor. Egy őrült éjszaka EGRI BÉKE: n San Gennaró kincse GYÖNGYÖSI PUSKIN; Isten hozta őrnagy úr ^ GYÖNGYÖSI SZABADSÁG: Valahol Európában (Évfordulói filmhetek) HATVANI KOSSUTH: Magányos vadász a szív TRil ÜGYELET Egerben: tt órától csütörtök reg­gel 7 óráig a Bajesj 'isilinsrkj utcai rendeläben. (Telelőn: 11-10.) Mwlelés gyermekek rmrrt to. Lé Quan élvtárs, a Tien Phong nevű ifjúsági lap íő- szarkesztőhelyettese sajnál­kozva jegyezte meg a szer­kesztőségi fogadószobában, hogy sem 5, sem munkatár­sai nem tudnak magyarul. Ez nem annyira a látogatók­nak szólt: a mellette levő széken a Tien Phong friss példányával együtt ott he­vert a Magyar Ifjúság egyik száma is. Más szerkesztőség­ben is megfordultam, má­sutt is sor került" szakmai tapasztalatcserére. Hadd te­gyem hozzá: az újságíró-szö­vetség székhazában az utol­só napokban megjegyezték, nagyon sajnálják, hogy ez alkalommal — a dús prog­ram miatt idő nem lévén az eszmecserére — nem ismer- Jcedhettek meg a magyar me­gyei lapok eredményeivel, gondjaival. Szívesen okulná­nak tapasztalatainkból — mert megkülönböztetett fi­gyelemmel kísérik Vietnam­ban a megyei újságok mun­káját, s mindent mégtesz­nek azért, hogy mind ered­ményesebben dolgozzanak a vidéki szerkesztőségekben. A Tien Phong (magyarul, élcsapat) sok segítséget nyújt az ifjúság nevelésében, mozgósításában. Az amerikai légitámadások idején pél­dául .hármas célkitűzés” né­ven Hanoi fiataljai mozgal­mat indítottak —, s ez ép­pen a lap támogatásával nőtt országos mozgalommá. A hármas cél: 1. Készen lenni az ellen­ség elűzésére, a fegyveres egységekben; 2. Fokozni a termelési eredményeket, ki­válóan tanulni; 3. Mindenki a megfelelő helyen a rá vá­ró feladatokat végezze. A Vietnami Demokratikus Köztársaság fiataljai a moz­galom három pontját elfo­gadták, magukévá tették. S ez fontos kérdések megoldá­sában nyújt segítséget az or­szágnak. Itt van például a harci szellem magasra csa­pott lángja: „Mindenki a hadseregbe akar lépni” — mondták a fiatalokról. — Igyekszünk megmagya­rázni nekik — kommentálta Le Quan elvtárs —, hogy az amerikai imperialisták ellen folytatott harcban mennyire jelentős a gazda­sági és kulturális életben kibontakozott küzdelem is. Azt szeretnénk, ha fiatalja­ink a termelésben, g tanulás­ban és a hadseregben egy­aránt példamutatóan helyt- állnának. így tehát a mozga­lom második és harmadik pontja nagyon aktuális cé­lok elérése érdekében moz­gósítja az ifjúságot S termé­szetesen mi ehhez minden lehető segítséget megadunk. A Tien Phong előttem ki­terített példányában cikk ol­vasható a Hoa Xa-i példá­ról. Ha Tay tartománynak ebben a falujában minden fi­atal elfogadta az említett mozgalom célkitűzéseit. To­vább is léptek. Kiválasztot­ták ugyanis a legrátermet­tebb fiatalokat (az egészség éppoly követelmény volt eb­ben a válogatásban, mint a megfelelő harci szellem), s őket katonai előképzésben részesítik. Ebbe a képzésbe beletartozik a többi közt a „turisztika” is: a hegymá­szás. a kiadós túra a Truong Sonon, azaz a Hosszú he­gyen. Alapos edzésben ré­szesülnek a fiatalok, amikor teljes szerelésben végigme­netelnek az északtól dél felé húzódó hegyi utakon, ösvé­nyeken. „Minden nehézség­gel találkoznak itt, hogy a kellő pillanatban készen áll­janak a harcra” — mondják a Hoa Xa-i példáról. A honvédelmi készültség mellett az ifjúsági szövet­ségben a „hármas forrada­lomra” összpontosítják a figyelmüket: a termelés for­radalmasítása, a technikai és kulturális forradalom vé- gigvitelére. Ugyanarra a kérdésre kaptam itt választ, mint Deo Nai antracitbányá­jában. Sok nehézséggel kell megküzdeniük a termelésben, a többi között a nyolcórás munkaidő megfelelő kihasz­nálásáért is. Nemegyszer kényszerpihenőt tanfanak a munkások, mert vagy nem* kapják meg az importanya­got, vagy nincs pótalkatrész, lassan megy a gépjavítás. A jó munkaszervezést segíti az is, hogy különböző tanfolya­mokra, tapasztalatcserékre küldik a fiatal munkásokat: ismerjék meg, másutt ho­gyan, miképp csinálják job­ban. Ugyanez a törekvés a fal­vakban is mozgalommá érle­lődött. Alapvető célkitűzés például, hogy hektáranként "öt tonna rizst takarítsanak be, ugyanannyi területen két sertést is hizlaljanak, s a hektárnyi területet egy em­ber művelje meg. A föld, éppen a kellő gépesítés hiá­nya miatt, ma még sok ki­szolgálást kíván az ember­től. S utazásaim során lát­tam, milyen helytállásra van szükség a rizsföldek megmű­velésében. A _ fia tál ok nevelésében je­lentős részt vállal az ifjúsá­gi szervezet lapja A negy­venesztendős párt tapaszta­latait a szervezet jól hasz­nosítja munkájában. Ho Si Minh elvtárs is következete­sen figyelemmel kísérte a fiatalok forradalmi nevelé­sét. Testamentumában is fel­hívta a figyelmet arra, mi­lyen fontos a jövő nemzedé­kének mielőbb apáik nyom­dokaiba lépni. A Tien Phong, az ifjúság élcsapatának or­gánuma — színesen, érde­kesen politizál, szolgálja a népet, segíti az új generá­ciót, hogy helyét megtalál­ja. (Következik: • Éneklő hegyek) Jenkei János Dél-Vielnamban a szabadságharcosok elefántháton szállítják a fegyvereket és az egyéb hadianyagot a frontra. (MTI Külföldi Képszolgálat) Jól kikerült véradónapról számolt be a héten boldogi olvasónk, Tóth Mihály, a helybeli Vöröskereszt-szer­vezet titkára. ’ A hatvani véradóáHomás szervezte meg a térítésmentes véradónapot a Vöröskereszt-alapszerve- zet segítségével. A rossz idő ellenére is jól sikerült a vállalkozás, a község dol­gozói közül 151-en jelent­keztek véradásra. Összesen 47 liter vért vettek le a véradóállomás dolgozói. A bolcíogiak dicséretre méltó tette sok betegnek ad segít­séget egészsége visszanyeré­séhez. * Az egri Petőfi Termelő­szövetkezet eseményéről, a nyugdíjasok és járadékosok találkozójáról Szarvas Já­nos olvasónk számolt be. Az idős meghívott vendégek között többen is voltak, akik a termelőszövetkezet alakításában részt vettek 21 esztendővel ezelőtt. A régi eseményeket Kobolák Já­nos, a szövetkezet főagronó- müsa elevenítette fel, kérve az öregeket, hogy tapaszta­lataikkal, tanácsaikkal segít­sék továbbra is a szövetke­zetiek munkáját. Az 1969- es év gazdasági eredmé­nyeiről Vajda László, a szövetkezet elnöke számolt be az öregeknek, s egyben vázolta a szövetkezet táv­lati terveit is. Hangsúlyozta, hogy a továbbiakban is se­gítik az idős, munkaképte­len termelőszövetkezeti nyugdíjasokat. Az ünnepi beszédet kul­túrműsor követte, majd a vezetőség tagjai maguk szol­gálták fel az uzsonnát. A későbbiekben kötetlen, bará­ti beszélgetés során mon­dották el az idős emberek gondjaikat, bajaikat. * Ismét érkezett levél tele­vízióátadásról ' is. Az Újpes­ti Cérnagyár dolgozóinak küldöttsége Szihalom köz­ségbe látogatott el — erről számolt be levelében Joó Sándor, a községi pártszer­vezet titkára. A készülék átadója maga is a szihalmi iskola tanulója volt valami­kor. Abban a tanteremben ad­ta át a gyáriak ajándékát, ahol kisdiákként a padot koptatta. Az üzem küldöt­tei megnézték az iskolát, s további támogatásukról is biztosították az iskolaveze­tést és a tanulókat. Első ajándékuk a televízió, azon­ban a későbbiekben, segitik más szemléltető eszközök­kel is a tanítást. Az iskola vezetői és a gyermekek me­leg szavakkal köszönték meg az üzemiek gondoskodását. * Pélyről Kádár Pál levele­zőnk keresett fel bennünket soraival, beszámolt az ön­kéntes tűzoltóegyesület tag­gyűléséről, amelyet a na­pokban tartottak meg. Az eddig- végzett munkáról a parancsnok számolt be, ér­tékelve, hogy növekedett a munka színvonala. Többen kaptak az 5 és 10 éves szol­gálat emlékére emlékérmet .\\\\\\\\\\\\\\\V\\\\W\WX\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\V,\\\\\\W\\\\\\ V\\\\\\\\\\\\\\\\\W\\\\\\\\\\\\\\\\\\\>\\\\\\\\\\VV\\WV\\\\\\\\\\V\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\V\«OT Intettem.. A taxi megállt. — Jó napot! — köszöntöt­tem a taxisofőrt, — Kérem, nem messze, csak a Szamot- jocsnája térre ... De nagyon sietnék... — Üljön be — szólt. öt perc sem telt bele, a .helyszínen voltunk. Az óra ' 49 kopejkát mutatott. Egy rubelt nyújtottam a sofőr­nek. — Nem tudok insszaad­ni... Kotorásztam a zsebeimben, végül találtam egy ötvenest. — Egy kopejkám sin­csen ... — szólt a sofőr. — De kérem, szót sem ér­demel —, nevettem. — Nem, nem! — tiltako­zott. — Borravalót nem fo­gadok el. — De hát akkor mit te­gyek? — Itt a közelben van egy dohányáruda, ott felválthat­ja .. De abban az irányban ép­pen nem lehetett közleked­ni, hanem egy másik utcán keresztül. Egyszóval, mire öt perc múltán a dohányárudá­nál voltvvk, éppen ebédszü- óezártak. Az óra 97 kópéikat muta­tott. 6RIGORU GORlN — Nem tudok visszaad­ni... és borravalót nem fo­gadok el... — hajtogatta a taxis. — Kérem, akkor vigyen még három kopejka árá­ért ... — szóltam elkesere­detten. Még harminc métert utaz­tunk. Az óra portosan egy rubelt jelzett. — Altjofi meg* Itt kiszál­lok! — kiáltottam.-r- Itt nem szabad megáll­ni — mondta a sofőr. — Lát­ja az útjelző táblát? — Akkor kapcsolja ki az órát! — Ahhoz nekem nincs jo­gom. \ Amikor olyan helyre ér­tünk, ahol megállhattunk, 1 rubel ÍZ kopek volt az adós­ságom. — Ne keseredjen el — vi­gasztalt a taxis. — Találunk valami megoldást... A kije­vi pályaudvaron a pénztár­ban dolgozik egy ismerősöm, ő fel fogja váltani... Elindultunk ismét. Termé­szetesen, a pénztár éppen tzárva volt. Tovább, a kurszki pályaudvarra. Hogy ne unat­kozzam egyedül, két utast ültetett még mellém. A kurszki pályaudvaron szerencsénk volt, de az óra pontosan három rubelt mu­tatott. Odaadtam a pénzt a taxisnak. Elvette és bekap­csolta az órát. — Bocsásson meg... — mentegetőzött. — Egyetlen kopejkát sem fogadok el munka nélkül... — Hálás vagyok önnek — szóltam. — De hálás lennék önnek, ha megmondaná, ho­gyan jutok el a Szamotjocs- nája térre. — Odaviszem — ajánlotta fel szolgálatait és bekapcsol­ta a mérőt. Amikor az negyvenkilenc kopekot mutatott, az ötven kopejkát az ülésre dobtam és elmenekültem a taxiból.. Oroszbői fordította: Anlalfy István Az önkéntes tűzoltótestü­let minden tekintetben igyekszik alaposan felké­szülni a munkára. Január­ban szakmai, politikai tájé­koztatót hallgattak végig » csoport tagjai. Az iktatá­son ott voltak a fiatalok is, akik majd a nyári gyakor­latokon először vesznek részt. Az egész község nevében móndott köszönetét az ön­kéntes tűzoltók parancsnoka a tagoknak odaadó, jó mun­kájukért, . s kérte, hogy a továbbiakban is segítsék a tűzvédelmet. * Névtelen levélírónk ha­sának azért adunk szoká­sunktól eltérően helyet, mert egy igen emberséges csele­kedetért kíván köszönetét mondani, s akinek köszöne­tét mond, valóban megér­demli, hogy megismerjék tettét. Január 2-án az esti órákban Tarnaszentmária és a Jakab-domb között öl­akad a mentőautó. A ver­peléti Dózsa Tsz egyik trak­torosa DT—75-ös gépével a közelben dolgozott, észre­vette, hogy a mentőautó nem tud továbbhaladni, s a derékig érő hóban, le­kapcsolva az ekét, kivon­tatta az elakadt gépkocsit. 4 mentőautó utasai csak annyit tudtak meg róla, hogy a verpeléti Dózsa Tsz traktorosa. Segítségéért kö­szönetét sem tudtak akkor mondani' — pótlólag így szeretnék kifejezni háláju­kat. Kérésüknek szívesen tettünk eleget. * A hevesi II. számú _ Álta­lános Iskola kis úttörői ne­vében Balázs Zsuzsanna ke­resett fel bennünket levelé­vel, hogy hírt adjon nagy örömükről. Az Egerben ren­dezett országos őrsvezetői tanácskozáson csapatukat Tamás Margitka képviselte. A csapat jó munkájáért ér­te őket az a megtisztelte­tés, hogy egy egész őrsöt meghívtak a "Parlamentben rendezett úttörő-karneválra Eleget téve a csapatotthon létesítéséről szóló felhívás­nak, az iskola úttörői egy régi raktárhelyiséget hoztak rendbe közös erővel, társa­dalmi összefogással, s így teremtettek otthont maguk­nak. Az országos elnökség méltányolva törekvésüket, felszereléshez 8000 forintot adott. Most arra töreked­nek, hogy az új csapato't- honban még alaposabb, jobb úttörőmunka legyen. Gratu­lálunk a hevesi gyerekek­nek. jMUIÉt Stv i

Next

/
Thumbnails
Contents