Népújság, 1970. január (21. évfolyam, 1-26. szám)

1970-01-27 / 22. szám

Ötéves az Eg*I Bábszínpad AZ EGRI BÁBSZÍNPAD ötéves fennállásának megün­neplésére bábkiállítást rende­zett, műsorokat adott gyer­mekeknek és felnőtteknek az Egri Művelődési Központ­ban. A kiállítás szemléltetően bemutatja azt a bábmunkát, ami a bábszínpad fiataljai között folyik évek óta. A mézeskalács huszártól a nép­mesék óriáskígyójáig mi minden, összehozható, kevés anyagból, sok-sok színből, ha a képzelet és a játékosság nekirugaszkodik? Ezeket a bábokat látva lehetetlen nem gondolni az évezredek mé­lyéig visszanyúló formáikra, a totemekre és az emberi fantázia egyéb varázslataira: az ember a valóság elemei­ből. azok fölé és elsősorban magának, akár hite, akár félelme, vagy farsangi má­mora kiélésére formákat szerkesztett, azokhoz mesé­ket, vagy borzalmas történe­teket faragott s mulattatott, vagy ijesztgette magát, Ez a kiállítás is a találé­konyság és a játékosság szí­nes parádéja. Mirrdeniik fi­gura feltételezi a paravánt és a bábjátékos fürge ujjait, amelyeken a sokféle anyag­ból és sokféle forrnám meg­mintázott bábuk megmozdul­nák, életre lseinek. Sok-sck gyermekeiőadás megnyugo­dott hősei ők, akik kacagást és csodálkozást váltottak ki a tízenaluliakból. Az esztétikailag is finom testek, vitézek, kisasszonyok, a falubéli világ ktsebb-na - gyobb bajszú hősei, sofcsaok- nyájú, nagy szemű lányai mellett díjak és elianerő ok­levelek is sorjáznak, dicsérik az időben, egyajtósra követ * kező és nevet szerző produk- dókat. a babszínpad elo- \I)ÁSAI vonzották a kicsi­nyeket és a nagyokat egyfor­máin. Vitéz László históriá­ja (Hofliós Róbert darabja), ■vagy VlaclicsiOG, Kíváncsi elefántja éppúgy megmozgat • ta • pöttöm legényteékst és lányokat, iránt a felnőttek­nek szánt előadáson hatást árt el Antonfe Wolf Kecafán vagy Kaeafán eámű paródiája, a Püisy Elemérvé feldolgozá­sában színre kerülő darab. A kis herceg, vagy Lovasy Lászáó biavúiszáma, a Fes­tő. Ahány apró játék, annyi a megoldás, a megjelenítés. A néző az első mondatnál, a paraván felett megjelenő bá­la rábő intésére részesévé válik a játéknak, amely a v alószínűtlen elemek halmo­zása és mégis valami nagyon Vakvágányra futott sorsokért A gyámügy es mindennapjai Pillanatkép a kiállításról. emberit mond el a közön­ségnek. A bábuk mozdulatai szö­veg és zene szerint is alátá­masztást, magyarázatot kí­vánnak. De nem lehet vá­lasz nélkül hagyná a kicsi­nyek előtt a bábuk figurá­ját sem, a színeket, a szín­teret sem. ahol a játék fo­lyik. S ezekben a paravánra kerülő mesékben az a legiz­galmasabb, hogy az elhang­zó szó, a megszólaló zene és a meg nem szólaló, csalt mozgásában és formájában jeliemes és jellemző báb együtt alkotja azt a mozgást, amely nyitott szájakra bűvö­li a csöppségeket. Az előadók és az előadott darabok dicséretére szóljon az a figyelem, amellyel a gyermekek az előadásokat végigkísérjék. Egyetlen köhö­gés sem hangzott, eltévedt gyermeki sóhajok, vagy „ki- menések'’ sem zavarták a te­rem rendjét, de felharsant a nevetés és a taps, amikor an­nak lélektanilag meg kellett történnie. AZ EGYÜTTES EGYSÉ­GES előadásokat vitt a kö­zönség élé. Úgy, hogy ennek a színpadnak sajátos egyé­nisége van. Vasárnap délelőtt összehasonlításul néhány bá­bos csoportot végignéztünk a tévében, ahol a verses-éne- íkes megoldási, a kifejezetten erős zened ritmus szabott mozgási pályát a báboknak. Az egri fiataloknál inkább a színpadi mozgás, a drámai kompozíció, vagy annak pa­ródiája a játék kerete. Nem feltétlenül támaszkodnak a ni az élő szót, vagy a zenét ennél a műfajnál. Nem vé­letlen, hogy a pécsi nagy nemzetközi találkozón is a legjobb egyéni alakítás díját hozta el Lovasy László a Festő megkomponálásával. Nem hosszú ez a játék, de minden zenei és szóbeli alá­támasztás iv. Ikül mindent el­mond a í.' gyképű festő-ipa­rosról, aki ostoba művecské- je miatt lenézi a valóban szép virágot. Exupery francia író filo­zófiára hajló írásából Pilisy Elemérné fogalmazta meg azt a bábszínpadon, amit a gyermekeknek meseszerűen meg lehet elveníterii a bábok világában. A kis herceget Luzsi Ildikó hangja szólal­tatta meg, de az előadott bábjátékokban Stuth Erzsé­bet — a bábszínpad egyik vezetője — Tóth Mária, Pászk Zsuzsanna, Nagy Má­ria, Kocsi Erika, Demeter Ágnes és Katalin, Stuth Zsu­zsanna, Miklós Zsuzsanna, Menezer Ildikó, Tihaméri Imre és Lénárt András is komoly részt vállaltak. Felfigyeltünk Farkas Ist­vánnak a pécsi bábfesztivá­lon díjazott kísérőzenéjére is, amelyet a Kis herceg című darabhoz komponált. A KÉTNAPOS EGRI báb­program ráirányította a fi­gyelmet arra a lelkes mun­kára, amely két nap alatt megérdemelt sikert aratott a fiatalok és felnőttek köré­zenei alátámasztásra, bár kétségtelen, nehéz nélkülöz- ben egyaránt. (farkas) Egy iroda az egri városi tanácson. Egy öreg szekrény iratokkal terhesen. Kérvé­nyek, beadványok vakvá­gányra futott sorsokról. Akinek dönteni kell, aki­nek a betűhalmaz ridegsége mögött az embert, a jövőt kell kutatnia: a gyámügyes. Feladatkörét kevesen is­merik az ügyfeleken kívül. Munkaterülete nem könnyű, nem divathivatás. Talán azért, mert szívvel kell csi­nálni ... Napról napra ... 1. Néhány éve történt. Akkor még a városi tanács igazga­tási osztályán, leltárügyi elő­adóként dolgozott Bolyki Andrásné. Hagyatéki ügyben kereste egy anya. akinek 15 éves fia fehérvérűségben halt meg. Adategyeztetéshez kellett a személyazonossági igazol­vány. Az asszony táskájában kotorászott, majd átnyújtot­ta. Közben földre esett egy kép. egv fénykép, egy mo­solygós arcú gyerekről. Az asszony szemeit könny fá­tyolozta: — A fiamé, aki... Bolyki Andrisáé alig tud­ta kitölteni az adatlapo­kat ... Azt bizonygatja ma is mint gyámügyi főelőadó, hogy nem sajnálatból, hanem megértés­ből, átérzésből fakad a se- gitőkészség... 2. Az adatlapokat, a hivata­los iratokat mechanikus munka kitölteni, de embe­rekkel bánni, sorsukat for­málni, sokszor alcaraüik el­lenére is: nem éppen a leg­könnyebb, a legkívánatosabb dolog. Ennek érzékeltetésére csak egy történetet a gyám­ügyes mindennapjaiból. A családból egyszerre kel­lett hat gyereket hatósági segédlettel állami gondozás­ba szállítani. Az indok: ott­hon még úgyis marad hat kiskorú, az apa alkoholista, nincs munkahelye. Nem dolgozott az anya sem. A nagyobb gyerekek azzal tar­tották fenn magukat, hogy a kukákból válogattak harap- nivalót. A szobában, ahol a tizenkét gyerek „lakott” egyetlen ágy volt. A gyámügyes a helyiséget lelakatolva találta. Mikor kinyitotta; döbbent meg iga­zán: a gyerekek az ágy alól másztak ki. Kettőt kézen fo­gott, egy kisebbet karon vitt ki. Ekkor az apa késsel tá­madt neki, csak a jelenlevő rendőrök tisztázhatták a helyzetet. 21. — Azt hiszem, van némi esélyünk. Természetesen nem garantálhatom a sikert, azt is tekintetbe kell vennie, hogy én gyakorló orvos sem vagyok, de majd innen-on- nan kölcsönözzük a megfe­lelő segítséget... Igen, most már eszembe jutott, nem an­gol, nem is német szaklap­ban olvastam, hanem olasz­ban... Persze, a Scienzá- ban... Manfredo Rotti bará­tom publikációja... Várjunk csak, mikor is lehetett? Mindegy, az intézeti folyu- irattárban biztosan megtalál­ható. Andi — fordult felvil- lanyozottan a lányhoz —, kérlek, szólt át telefonon, nem, nem inkább szaladj le a kocsival. Hatig van könyv­tárügyeiét. Fél óra alatt megjárhatod. Az idei és a tavalyi számok között keres­sétek. Manfredo Rotti, nem felejted el? A Scienzában. Mi majd addig szépen elbe­szélgetünk Honda úrral. Fu­tás! — Hát ez volna az én ma­szek boszorkánykonyhám — mutatott körbe Ambrózy a laboratóriumnak berendezett manzárdon, ahová felvezette vendégét. Hosszú orrával fin­QJimidii) '/*SWSSSSamSSSMmXmS*mSSSSSSSSSSJSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS/SS/SSSSSSSJSSSSSSSSySSSSJSSJSYS//SS/SSZSSSSSSSSSS/SfSSSSSS/SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS/SSSSSSSSSSSSSSS, — Ennek szívből örülök — folytatta a professzor. — Eddig jóformán senki véle­ményét sem kérhettem ki. És egy ilyen jócsengésű ne­vet titokban kell tartani! Érthetetlen! Meg vagyok ró­la győződve, hogy Gilicz száz év alatt sem talált volna ki egy ilyen príma elnevezést. Magának mi a véleménye? — Ezer év alatt sem! — jött a határozott válasz. — Hm, tudja, kedves Hon­da úr, hogy én mire gya­nakszom? De köztünk ma­radjon ! — Köztünk marad! Eskü­szöm! — Nos, ez a Gilicz Jóska miniszterhelyettes, ezzel mi valaha évfolyamtársak vol­tunk az egyetemen, még on­nan az ismeretség. Kutató­leike van neki is. De pechje volt, kiderült róla, hogy szervezni, irányítani is tud, funkcionáriust csináltak be­lőle. És most irigykedik ránk, szenved. És ezért ta­lálta ki azt is, hogy nekem a szimpatron kikísérletezé­sét itthon kell folytatnom, zár alatt, senki nem tudhat róla. Miért ez a hókusz-pó- kusz? Egyszerűen azért, hogy ő ide ellenőri alapon néha beállítson, köpenyt húzzon, beiedugja az orrát a faze­kaimba, rázza a kémcsöve­ket a Bunsen-láng felett, el­üldögéljen óraszám a mik­roszkópnál. míg a miniszté­riumban szaporodnak a . pa­pírok, elmaradnak az érte­kezletek. Ha ezt férfiasán ■ bevallaná. megérteném, nem háborognék, emberek ve gyünk. olytatjuk.) »». január 37,, feed* forogva szimatolt a leve­gőbe. — Ez a két tűzrevaló nőszemély azóta sem szel­lőztetett itt, amióta elutaz­tam! Félig kinyitotta az egyik ablakot, kint már majdnem teljesen besötétedett, nagy, lassú esőcseppek toppantak az ablakpárkányon, hűvös légáramlat támadt. Honda közben udvarias ér­deklődéssel pislogott körül a ferdemennyezetes helyi­ségben, tekintete megpihent egy üvegfalú kis centrifu­gán, aztán a rázógépen, a mikroszkópokon, a lombikok­ból, gumi-, üveg-, és fém­csövekből álló különös szer­kezeteken. — Professzor úr — szólt végül —. nem árulna el ne­kem közelebbit is erről a szimpatronról? A ... az asz- szisztens kisasszony már be­szélt róla, de csak nagy vo­nalakban. Bocsánat a kíván- csiskodásért, de igazán na­gyon izgat, hogy mi ez az egész, különösen, amióta már magam is nyakig benne va­gyok. Mégha a tengeri-malac, vagy a nyúl minőségében is. Bár azt hiszem, a kísérleti nyulakkal általában nem közük... Ambrózy felnevetett és barátságosan hátba vereget­te vendégét. — Ez most rendkívüli hely­zet — jelentette ki —, ezút­tal a tapsifüles kivívta ma­gának a jogot az alaposabb tájékoztatásra,: minthogy ön­ként vállalta a kockázatot. Ritka az ilyen nyál. Egyéb­ként megsúgom magának, hogy nekem kezdettől nem tetszik ez a fene nagy tit­kolózás. Minek? Előbb-utóbb másutt is rájönnek. Dehát szigorú ukáz van, minisz­terhelyettesi utasítás. Ismeri Gilicz Jóskát? ö rendelte el. Szerinte a felfedezésem fel­ér egy nukleáris robbanás­sal. Szép kis hasonlat, mond­hatom, bár filologice félig- meddig igaza van. A nukle- us, a latin mag szócska mind­két esetben alapvető szerepet játszik. Dehát micsoda nuk­leáris robbanás az, amellyel szemben tökéletes védelmet nyújt egy megfelelően csi­szolt Zeiss-szemüveg?! Fat- ron ez, nem bomba. Azért is neveztem el. szimpátia patron, szdmpatron. össze­vontam a kettőt. Mit szól hozzá? Jó név. nem? Mint egy kisdiák az ön- képzőköri szava ló ver s en y után, olyan dicséretet sürge­tő, szinte könyörgő tekintet­tel nézett a másik szemé­be. Mintha fontosabbnak tar­taná az elnevezést, büszkébb lenne eiTe a kis lelemény­re, mint magára a fel fede zésre, amit a név takar. — Nagyon jó név — jelen­tette ki a kis kopasz lel­kesen. — Kifejező, frappáns, erős. Gratulálok. Megszorították egymás ke­zét Másnap az anya kopog­tatott a gyámügyi iroda aj­taján. ..Csomagot hozott”; Le­tette Bolyki Andrásné asz­talaid: — Ha elvittek hatot, úgy itt a hetedik is! Ezzel elment. Az asztalon ott maradt hiányos öltözék­ben, teljesen lesoványodva egy kétéves kisgyerek. Az apróság öklét rágta éhsége­ben. A gyámügyes kekszet hozatott. A gyerek úgy falta, hogy a 'gítő kéz is „ve­szélybe' k ci. ült. Telefonálni kellett a cse­csemőotthon igazgatónőjének. felvételt kérni... Ez csak egy történet. De hány hasonló adódik a min­dennapok során, amikor a segítőkészség jutalma: meg nem értés, nyers reak­ció ... 3. Napról napra adódnak azért — ha ritkán is — kel­lemes meglepetések is ... Hasonlók, mint az alábbi: Az iszákos apa első házas­ságából született gyermekét állandóan ütötte. Elhangzott — a kisgyerek érdekében — a jogos „fenyegetés”. — Ha azonnal, még a mai nap folyamán nem jelent­kezik elvonókúrára, akkor feljelentést teszek ön ellen, az ügyészséghez, ifjúság elle­ni bűntett miatt. A férfi bizonytalankodott: — Határidőt, kérek ... A határozott válasz: — Csak azonnali elvonó­kúra, vagy... Megszületett a megegyezés. A férfi írásban ígérte, hegy fizetését csak felesége vehe­ti fel, hogy azonnal és ön­ként megy elvonókúrára. Teltek a hetek, tartott az elvonókúra, a férfi minden kezelés után jelentkezett az igazolólappal. Néhány hónap múltán új­ra kopogtatott. Kezében egy csokor rózsa. — A segítségért hoztam. Leszoktam az italról, rende­ződött családi életem. ★ Évente 3500 ügy kerül az egri gyámügyi hatósághoz. Súlyos aktacsomók: mögöt­tük vakvágányra futott em­beri sorsok, nyers indula­tok. Eligazodni k tisztük nem kis dolog; nemcsak hozzáértést, nemcsak tájékozottságot, ha­nem elsősorban emberségből fakadó hivatásszeretet köve­tel. Napról napra... °écsi István Három miniatürnyi elfutó pillanat Más lapra tartozik Ahogy még bennünket neveltek, az egyre jobban öregedő mai felnőtteket, amiatt sokszor sajdult meg a szívünk: elfutott mellet­tünk egy nő képében a ta­lán örökké is „eltartott vol­na” pillanat. „Leszólítani”, „odavágódni” nem egyszerű­en illem kérdése, avagy az illetlenségé volt, de ha egy nő hajlandó volt leszólító illetlenségünket honorálni, legalább is gyanús volt az örök szerelem tárgyát illető­en. Ha mi magunkban nem is, de a felnövekvő új, meg új generációban egyszerű­södtek a kapcsolatok, s amit mi „illetlenségnek” látunk, vagy vélünk, legtöbbször nem más, mint a legközvet­lenebb emberség: a feszte­len egyenrangúság. Ám a pillanatok varázsa ma is fogva tart embert és lelket, ma is van romanti­kája, ma is van töprengeni- való a távozta után: talán ez, talán ő lett volna az iga­zi. A beteljesülés! Pintér Tamás „Fekete és fehér” című egyfelvonásosában, a „széntróger” számára gyor­san kiderül, hogy a futó ka­land nem bírja el, hogy tar­tós kapcsolat épüljön rá. Talán nem is a lány miatt, talán a belső önbecsülés hiánya miatt, egy hangosko­dó, fesztelen tartással lep­lezett önbizalom hiánya miatti Katkó István Kere­kes házikójának fiúhőse mindenesetre határozottan érzi, hogy talán egy örökre tartósítható pillanat suhant tova, ahogyan érkezett, egy autóstoppos Fiattal. Az Is­merkedők — a televízió va­sárnap esti műsorának _— harmadik darabja, a Rutin­műtét, inkább már csak egy nagyobb lélegzetű kro­ki, amely ha fintornyi ter­jedelmű lett volna, kedves és hiteles villanást adhatott volna egy társadalmi karak­terről. Így Bárány Tamás Rutinműtétje sehogy sem il­leszkedett a kétségkívül töp­rengésre késztető és művé­szi kvalitásban vitán felül értéket jelentő másik két egyfelvonásos mellé. Nemere László rendezése elsősorban kissé melankoli­kus, befelé mosolygó volt: ez az alapállás fűzte össze a három jelenetet valamiféle, de korántsem erőltetett, egységbe. Sztankai István és Drahota Andrea alakítása maradt meg berniem emlék­képpen. Folytatása következik, mármint a Más lapra tarto­zik címmel, négy fővárosi napilap sajtókabaréjának. Könnyű elfogultsággal vá­dolni, amikor kijelenthetem, hogy én magam jól szóra­koztam és egyáltalában nem zavar — megszokott műfaj az újságokban a „folytatá­sos” —, hogy egy este nem tudták befejezni és elmon­dani mindazt, amit a ka­baré műfaján belül az új­ságolvasó felnőtteknek szán­tak. De hogy mégse vádolhas­sanak teljesen elfogultság­gal: talán mégsem kellett volna egy kabarét folytatá­sokban megrendezni. Jobban „meghúzni” (ahogy szaknyel­ven mondják) és tömörebb, feszesebb és főleg fegyelme­zettebb keretek között el­mondható lett volna mind­az, ami két estén át már ta­lán kevésbé érdekes, akár az űjságlvasó felnőttek szá­mára is. Még egy aggályost 'mtt' vajon a szakma gyakran belső derűjét egyformán ér­tettem — és megértettem én és a szakmán kívüli né­ző? Nem vagyok teljesen, meg­győződve errőL (gynrkő) Februári vendégünk: a Finn Nemzeti Opera Februárban két estén Bu­dapesten vendégszerepei a Finn Nemzeti Operaház. A világhírű társulat, amelynek balettegyüttese az elmúlt év­ben mutatkozott be a magyar fővárosban, ezúttal énekmű­vészeivel látogat hazánkba. Bemutatkozó estjük műso­rára magyar szerző művét tűzték: február 12-én Szo- kolay Sándor Vérnász című operáját adják elő, érdekes összehasonlítási lehetőséget nyújtva a magyar és finn művészek szerepformalását. e mű értelmeaését illetően.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents